Népszava, 1977. január (105. évfolyam, 1-25. sz.)

1977-01-30 / 25. szám

197­7. január 3­0. NÉPSZAVA Z /i.vosit vrsi­ro a­­apsaava hvrvhas­zt aktit mii • • HOGYAN ÉPÜLHET TÖBB MUNKÁSÉ­RM­ÁS? Dr. Pongrácz Pál: Elöljáró­ban lássunk néhány számot! Ugyanis nem 20—22 ezer mun­káslakás volna a vállalatok igénye, hanem 27 ezer, sőt, még több is. Ezt bizonyítot­ta­ egy tavalyi felmérésünk. Ez a szám nemcsak a munkásla­­kás-építési forma népszerűsé­géről árulkodik, hanem arról is, hogy a legjobb akarattal sem tudjuk kielégíteni az igé­nyeket. S nem csupán azért, mert „mindössze” 20—22 ezer munkáslakásra van­ pénzünk, hanem mindenekelőtt azért, mert kevés az építőipari kapa­citás Nem vonom ugyan két­ségbe, hogy területhiány is ta­pasztalható helyenként, de a kivitelezési vállalkozás hiánya okozza a fő gondot. Erről ta­núskodnak a következő szá­mok is: csaknem 6 ezer mun­káslakás megépítésére elegen­dő területet készítet­tek elő, de közülük csupán 2700-at „kö­töttek le” erre az évre. A töb­bire egyelőre sajnos nincs vál­­lak­ozó. Sebes Miklós: A XI. párt­kongresszusra készülő buda­pesti pártértekezlet még 1975- ben aláhúzta, hogy megkülön­böztetett támogatásban kell ré­szesíteni a munkáslakás-épí­­tési akciót. S­ nem azért, mert mereven elválasztjuk ezt az ál­lami célcsoportos lakásépítke­zéstől, hanem azért, mert a cél­­csoportos lakásépítkezésnél ta­pasztalható gondok fokozottan jelentkeznek a munkáslakás­­építési form­á­rá.­ — Amíg a célcsoportos prog­ram minden lakása „le van kötve” az építőipari vállala­toknál, a 20—22 ezer munkás­lakás közül egyelőre csak mint­egy 15—17 ezernek van meg az építőipari „fedezete”. Ha­sonló a helyzet a munkáslakás­­építéshez kapcsolódó létesít­ményekkel, mint az iskolák, az óvodák, az üzletek, a szol­gáltató és más épületek. A munkáslakás-akciónál ez kü­lönösen égető gond.­­ Minthogy a célcsoportos programot nem szabad csök­kenteni (hiszen azoknak a la­kásoknak is a legnagyobb ré­szét munkások kapják!), a budapesti pártbizottság még tavaly összehívta több vállalat vezetőjét és feltárta előttük a helyzetet. Utaltunk arra, hogy túlterhelt az építőipar, külö­nösen a szakipari munkákból nagy a hiány. Arra még volna lehetőségünk, hogy félkész há­zakat szereljünk össze blok­kokból ,vagy házgyári elemek­ből. De arra már nem mindig van mód, hogy e házakban a belső szakipari munkákat is elvégezzük. Megoldanák-e te­hát a vállalatok, hogy saját kőműveseik, villany-, vízveze­ték- és gázszerelőjük, szoba­festőik és más szakmunkásaik mozgósításával lakható ottho­nokat varázsolnak ezekből a félkész házakból? — A választ már széles kör­ben ismerik. Így bontakozott ki a félkész szerelt ház akció, amelynek egyébként már több évre visszanyúló előzményei vannak Csepelen és az Egye­sült Izzóban. Zarnóczi József: Kőbánya 650 lakással részesedik a fél­kész, szerelt ház akció „termé­keiből”. Minthogy 1980-ig már rövid az idő (hiszen talán en­nél az építkezési formánál a legmunkaigényesebbek az elő­készületek), azt szeretnénk, ha az építkezésben részt vevő 32 vállalat, illetve a tervező, az OTP, a Kommunális Beru­házó Vállalat, s persze a gene­rálkivitelező, vagyis a Buda­pesti Lakásépítő Vállalat is szocialista szerződést kötne egymással a munkák meg­­gyorsításért, s azért is, hogy jó minőségű lakásokat adjanak át.­­ Sikerült megértetni a vál­lalatokkal, hogy nem baj, ha az egyiknek például a villany­szerelő-kapacitásból van több, a másiknak meg — mondjuk — a központifűtés-szerelő mun­kából. Az a fontos, hogy a kü­lönböző szakmunkák összóra­­szám-szükséglete meglegyen az építkezésen. Hogy ezek közül ki mennyit teljesít, az már a vállalatok közötti megegyezés dolga. Nyilván mindenki ab­ból a munkából ad többet, amelyből erre lehetősége van. Minden vállalat annyi lakás­sal részesedik, amennyi mun­kával és költséggel „beszállt” az építkezésbe.­­ Minthogy egy lakótelep csak akkor válhat igazi, új vá­rosrésszé, ha iskolák, óvodák, üzletek is épülnek a házak mellé, megkérdeztük a kerület építőipari vállalataitól, illetve építőipari szövetkezetétől: nem tudnák-e felajánlani, hogy a — célcsoportos programban foglaltakon túlmenően — gyer­mekintézményeket, üzleteket építenek a munkás-lakótelepe­ken? Hozzátettük, hogy ebben az ő dolgozóik is érdekeltek. Örömmel hallottuk, hogy e vállalatok igennel feleltek a kérdésünkre. De bármennyire ellentmondásosnak tűnik is, ugyanezek a vállalatok — a félkész szerelt ház akciót ki­véve — egyéb munkáslakás­építésre már nem vállal­koztak. Népszava: Az elhangzottak­ból ítélve úgy látszik, mintha az építőipari vállalatok púp­nak éreznék a hátukon a mun­­káslakás-építést. Vajon mi le­het ennek a magyarázata? Dr. Pongrácz Pál: Nem aka­rok fogadatlan prókátora len­ni ezeknek a vállalatoknak. De hadd mondjam el védelmük­ben, hogy a négy budapesti ház­gyár — névleges kapacitásából ítélve — mintegy 60 000 lakást tud az V. ötéves tervben fel­építeni. (A munkáskéz hiánya miatt egyébként óriási gondot okoz, vajon ki tudjuk-e hasz­nálni ezt a névleges teljesítő­képességet?) Az előbbi szá­mot a 43-as ÁÉV és a Buda­pesti Lakásépítő Vállalat még megtetézi mintegy 10 ezer la­kással —, ebben az utóbbiban már benne van­ a mintegy 5 ezer félkész szerelt ház is! Mindez idáig 75 ezer lakással egyenlő. További 10—11 ezer lakást várunk öt esztendő alatt az építőipari szövetkezetektől és mintegy 8 ezret a családi­­ház-építési formától. — Ezzel már elérkeztünk az V. ötéves tervben előirányzott 90—100 ezer lakáshoz. Ennyi­re telik az építőipari vállala­tok erejéből, lehetőségeiből. Megjegyzem, hogy ez is több, mint amennyi lakás építésére valaha is képes volt az építő­ipar Budapesten. — Nem volna célszerű a koncentrált nagy, célcsoportos lakásépítéstől elvonni az álla­­mi építőipart. Nem is lehetne, hiszen a párt és a kormány, a célcsoportos program telje­sítésére kötelezte őket. Min­dent egybevetve, nem arról van szó, mintha púpnak érez­nék a hátukon a munkáslakás­építést, hanem csak véges le­hetőségeik következtében lát­szik úgy. Vundele György: Bár nincs olyan vállalat, intézmény vagy szerv az országban, amelynek ne az volna érdeke, hogy mi­nél több ilyen, jó minőségű lakás épüljön, amikor a meg­valósítás hogyanjáról, miként­jéről van szó, a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdek, ha kismértékben is, de eltér­het egymástól. Ezek a jelen­téktelennek tűnő eltérések sok gondot okozhatnak menet köz­ben. •­­ Példával illusztrálom, amit mondok. A Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa véd­nökséget vállalt a XVI. kerü­­­leti Centenárium Lakásépítő Szövetkezet, az ország legna­gyobb munkás- és ifjúsági la­kásépítkezése felett. Minthogy az ott dolgozó építőipari szö­vetkezetek munkáját nagyon lassította, nehezítette a munka­erőhiány, Siófokról próbáltunk kőműveseket, kubikosokat sze­rezni, hogy ne csökkentsük a főváros munkaerőforrásait. Noha a siófokiak jöttek volna, a kivitelező nem fogadta őket, arra hivatkozva, hogy a siófo­kiak ,,belépése” csökkentené a nyereségüket. — Az érdekellentétek fel­nagyítása persze hiba. De nem volna kisebb melléfogás az sem, ha nem vennénk róluk tudomást. Ezért — a társadal­mi érdek vitathatatlan elsőbb­ségéből kiindulva — fel kell tárni az érdekellentéteket és meg kell keresni a közös neve­zőket. Körülbelül úgy, mint a X. kerületi tanács is teszi azt a félkész szerelt ház akciónál, a budapesti és a kerületi párt­­bizottság segítségével. Fogarassy Andrásné: Azok a gondok, amelyekről itt szó esett, az építtető vállalatoknál is jelentkeznek. Köztük a 25 ezer embert foglalkoztató BKV-nál is. Ezer munkáslakást szeretnénk építeni az ötödik öt­éves tervben, ám, sajnos, elég gyakran beleütközünk valami­lyen akadályba. Alig kezdtünk el építkezni például a XIII. kerületi Kádár utcában, ami­kor a célcsoportos programra hivatkozva elvezényelték tő­lünk az építkezőket. A XVIII. kerületi Tinódi utcában is fél­be kellett hagynunk az épít­kezést, ugyancsak a kapacitás­­hiány miatt. S minthogy kel­lően közművesített építési te­rület sincs Budapesten elegen­dő, nehéz helyzetünkben már Budaörsön néztünk terület után. Még szerencse, hogy sok dolgozónk jár be onnan, és Budaörs nincs is messze a vá­rosközponttól! — Mivel az észak—déli met­ró első szakaszának átadása nyomán sok fiatal jött hozzánk dolgozni, szeretnének családot alapítani —, ezért most még jobban feszít bennünket a la­káshiány, mint azelőtt. Farkas Pál: Sok sikerről is beszélhetnénk. Arról például, hogy a munkáslakás-építés kezdeti „gyermekbetegségeit” legyőzve 807 lakás épült meg a Centenárium lakótelepen, 247 új otthon Csepelen, a ke­rületi kis- és középüzemek összefogásával. 357 lakás a XIV. kerületi Ond vezér La­kásépítő Szövetkezet szervezé­sében. Megkezdődött az épít­kezés Angyalföldön, a Ma­darász utcában is. — Ám magam is a gondjain­kat részletezném inkább, hi­szen a jövőben gyorsabban sze­retnénk építkezni. Az egyik, ami miatt a legtöbbet bosszan­kodunk, a területhiány. A fő­városi tanács 1973 óta nem je­lölt ki újabb építési területe­ket a szövetkezeteknek. Emiatt még ma sem tudtuk megkez­deni a második ütem építését a Centenárium lakótelepen, nincs elég munkájuk a kivi­telezőknek. — A lakásépítő szövetkeze­tek pénzügyi nehézségeiről is szólnék. Érthetetlen előttem, miért van még ma is olyan hitelezési konstrukció érvény­ben, amely — főleg az épít­kezés kezdeti időszakában sú­lyos pénzügyi gondokat okoz a lakásépítő szövetkezeteknek. Példákkal tudnám illusztrálni, mennyit szaladgálnak emiatt a jó ügyért fáradozó kerületi ve­zetők, és milyen nehéz hely­zet elé állítja ez a kivitele­zőket is. Rozgonyi Ernő: Nem lehetne kissé világosabban megfogal­mazni, miért nem tartják a mai hitelezési konstrukciót megfelelőnek ? Vundele György: Minden gond abból fakad, hogy a la­kásépítő szövetkezet jogi sze­mélynek számít­, de valójában mégsem az. A lakásszövetkezet nem tud pénzt felvenni az OTP-től az építkezés megkez­déséhez. Erre csak a szövetke­zetet alkotó tagok jogosultak. Mindez nem okoz különösebb gondot, ha tegyük fel, csak 100 lakást építenek egy he­­lyren. De ha már két és fél ezer lakás épül valahol és ebben 60 vállalat érdekelt­ — ez a hely­zet például a Centenárium la­kótelepen —, akkor sok bo­nyodalom származhat ebből a hitelezési formából. Hiszen, ha a szövetkezeti tagok kisebb­­nagyobb hányada lakást kap időközben a tanácstól, akkor kilépnek, újabb tagokat kell felvenni, akiknek ismét szer­ződést kell kötniük az OTP-vel. Roppant körülményes így a pénzügyek rendezése, ezért adósodnak el rendre-sorra a szövetkezetek. Rozgonyi Ernő: Meggyőző­désem, hogy ha mindenütt be­tartanák az építkezések meg­szervezésével kapcsolatos elő­írásokat, nem volnának ilyen pénzügyi nehézségek. Sajnos, azonban — kiváltképp Buda­pesten­­­, elég gyakran meg­sértik az előírások egyik vagy másik pontját. A legtöbbször jóakaratból, mert gyorsítani akarják az építkezés menetét, nem számolva azzal, hogy a rendezetlen pénzügyi háttér nem alkalmas a gyorsításra.­­ Minthogy a munkáslakás­építésben is­ tapasztalható a koncentráció, tehát mind több házat építenek egy helyen, magunk is azt valljuk, hogy figyelemmel kell kísérni a vál­tozásokat, s az élet igényei­hez kell igazítani a szabályozó rendszert. Ennek egyik jeleként értékelhetjük az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, illetve a Pénzügyminisztérium közeljövőben megjelenő közös közleményét is, amely meg­szünteti, vagy legalábbis csök­kenti a lakásépítő szövetkeze­tek előbb említett gondjait. Ez a közlemény arra kötelezi a ki­vitelezőket, hogy fogadják el felülbírálatra a tervezői költ­ségvetést, még akkor is, ha az egész építkezésre még nincs meg a pénzügyi fedezet.­­ Az előrelépés másik jele­ként értékelem, hogy jogalko­tóink előrehaladtak a lakás­­szövetkezetekről szóló törvény­­erejű rendelet kidolgozásával­. Meggyőződésem, ez is alkal­mat nyújt majd néhány vál­toztatásra. Sebes Miklós: Magam is kí­vánatosnak tartanám, ha a szö­vetkezeti lakásépítési formára is olyan előnyös pénzügyi fel­tételeket dolgoznának ki, ame­lyek elhárítják a munkáslakás­építés útjában álló pénzügyi akadályokat. Nagyon fontos volna az is, hogy a Fővárosi Tanács gyorsítsa meg az épít­kezések előkészítését, szerve­zését, mert eddig — minden erőfeszítésük ellenére — még nem sikerült elérniük a kívánt ütemet.­­ Visszatérve a pénzügyek­re, ismert, hogy a kormány ki­emelt pénzügyi támogatásban részesíti a munkáslakás-építési formákat. 160 ezer forintot juttat lakásonként a kapcso­lódó és járulékos létesítmé­nyekre és ezt az összeget még megtetézi a munkásoknak nyújtott támogatással. Mégsem lenne szerencsés, ha úgy véle­kednénk, hogy egyedül a pénz­ügyi támogatás határozza meg egy lakásépítési forma jellegét. Ugyanilyen fontos szerepe van annak a ténynek is, hogy a munkáslakás-építés öt formá­jában a vállalatok, illetve a munkások összefogása, erőfe­szítése testesül meg. Ami ta­lán a legdöntőbb: az így­ épült lakások csaknem egészét mun­kások kapják meg.­­ A budapesti pártbizottság mindent elkövetett és elkövet azért,­ hogy meggyorsuljon a munkáslakás-építés üteme. 1977 első felében napirendre tűzi és — a budapesti párt­értekezlet határozatára vissza­térve — teljes keresztmetsze­tében megvizsgálja ezt a té­mát. Az ülés határozatai nyil­ván megjelölik majd a kibon­takozás további útját. Dr. Pongrácz Pál: Az ötödik ötéves terv időszakában 57 ezer célcsoportos és 5 ezer egyéb állami lakást kell felépíteni Budapesten, melléjük 20—22 ezer munkáslakást. Minthogy az állami célcsoportos keretből 9897, a telepszerű magánerős, illetve a munkáslakás-építési forma keretében pedig 2848 la­kás épült meg az elmúlt esz­tendőben, csak akkor tudjuk teljesíteni az előirányzatokat, ha erőteljesen gyorsítjuk az ütemet. „Nagyobb sebességre” kell átváltani, ezért hangsú­lyozzuk nyomatékosan, hogy 1977 a lakásépítés kulcséve lesz Budapesten. A gyorsítás rend­kívüli erőfeszítéseket igényel.­­ Az előrelépésnek három feltétele van. Az első: az épít­kezések előkészítésének meg­gyorsítása minden téren, bele­értve a terület-előkészítést is. A második feltétel: az építési technológia fejlesztése. Sürge­tő feladat például a munka­erőigényes alapozás előre gyár­tása, a szakipari munkák ipari hátterének bővítése, hogy mind kevesebb szakipari mun­kára legyen szükség a helyszí­nen. A harmadik feltétel a jobb szervezés, amiről Vundele és Zarnóczi elvtárs is beszélt. Szervezési intézkedésekre van szükség a Fővárosi Tanácsnál, a vállalatoknál és az építőipari szövetkezeteknél egyaránt. A többi között azért is, hogy ne kerüljenek olyan helyzetbe a vállalatok, mint például a BKV, a Kádár utcában. Vundele György: Mint min­den lakásépítés, a munkásla­­kás-építés is jogi felkészültsé­get, a pénzügyekben való jártas­ságot és más ismereteket igé­nyel. Nem kívánhatjuk meg a lakásra váró munkástól, hogy e témák szakemberévé váljon. A segítés, a mi kötelességünk! Sok tekintetben már eddig is sikerült megtalálni, kialakítani a közös nevezőket. Ez pedig kamatozni fog a jövőben. * Igen, kamatozni fog. Hiszen a vita fényt derített arra, hogy a Pénzügyminisztérium és az OTP illetékesei megvizsgálják a hitelezési konstrukciót, és a területelőkészítéstől az építési technológiáig határozott intéz­kedések történnek az építke­zés ütemének gyorsítására. Az a tény, hogy a budapesti párt­bizottság még az első félévben napirendjére tűzi és megvizs­gálja a témát, ismét kiemeli és aláhúzza a munkáslakás-építés rendkívüli politikai és társa­dalmi súlyát, azt a figyelmet is jelezve, amellyel kezelni, gondozni szükséges. Nagy jövője van a munkás­­lakás-építésnek. Ám ahhoz, hogy az ebben az építési for­mában rejlő lehetőségek való­ban kibontakozhassanak, még sok erőfeszítésre, szervezésre és egyéb intézkedésre lesz szükség. Az ötödik ötéves terv esztendeiben 20—22 ezer munkás­lakást kell felépíteni Budapesten. Bár fővárosszerte mind jobban kibontakoznak az építkezések, a munkások — érthe­tően — azt szeretnék, ha tovább gyorsulna az ütem. A maun­­káslakás-építkezéssel összefüggő néhány kérdés megvitatá­sára szerkesztőségünk kerekasztal-beszélgetést hívott össze. A beszélgetésen részt vett Sebes Miklós, a budapesti pártbi­zottság gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője, Vundele György, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának titkára, dr. Pongrácz Pál, Budapest főépítésze, Zarnóczi Jó­zsef, a X. kerületi tanács elnöke, Farkas Pál, a Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezetek Szövetségének elnökhe­lyettese, Rozgonyi Ernő, a Pénzügyminisztérium csoportve­zetője és Fogarassy Andrásné, a Budapesti Közlekedési Vál­lat szakszervezeti bizottságának titkárhelyettese, a Népszava szerkesztősége képviseletében pedig Szathmári Gábor fő­szerkesztő-helyettes, Várkonyi Margit, a belpolitikai rovat vezetője és Magyar László, a belpolitikai rovat munkatársa. A beszélgetés témakörét az alábbiakban lehet körvona­lazni : a munkáslakás-építkezéseknél is tapasztalhatók anya­gi gondok, elsősorban az, hogy hitelezési problémákkal küszködnek a lakásépítő szövetkezetek. A mai hitelezési konstrukció miatt lelassul az építkezés menete és nem tud­nak versenyben maradni az OTP szervezte hasonló jellegű lakásépítkezésekkel. Feszítő a területelőkészítés gondja is. Végül vitára kínálkozik, vajon elég koncentráltak-e a mun­­káslakás-építkezések a fővárosban? Nem túlságosan szét­aprózottak-e, kifizetődő-e így az építkezés? Dr. Pongrácz Pál Farkas Pál Zarnóczi József Vundele György Sebes Miklós Rozgonyi Ernő Fogarassy Andrásné

Next