Népszava, 1977. április (105. évfolyam, 77-100. sz.)

1977-04-01 / 77. szám

1977. ÁPRILIS 1., PÉNTEK 105. ÉVFOLYAM 77. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR . . A Szovjetunió elutasítja a vlagyivosztoki megállapodás revízióját TA­SZSZ-jelentés a megbeszélésekről — Kromiko sajtóértekezlete a szovjet—amerikai tárgyalásokról — Hártér és Vance nyilatkozata A TASZSZ jelenti: március 28—30-án­ tár­gyalásokra került sor Leonyid Brezs­nyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára és And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, vala­mint a hivatalos látoga­táson Moszkvában tartóz­kodó Cyrus Vance li­e­­rá kai külügyminiszter kö­zött. A tárgyalások során elvi síkon megvitatták a szovjet—amerikai kapcso­latok kérdéseit, valamint néhány, a Szovjetunió és az Egyesült Államok köl­csönös érdeklődésére szá­mot tartó nemzetközi problémát. A megbeszéléseken köz­ponti helyet foglalt el a hadászati támadófegy­­verzetek korlátozásával kapcsolatos új megálla­podás előkészítésének be­fejezését érintő kérdések­ vizsgálata. Ennek folya­mán a felek megállapod­tak, hogy folytatják e kérdések megvitatását. A fegyverkezés korlá­tozásával és a leszerelés­sel kapcsolatos más, kér­désekről is véleménycse­rére került sor. Megegye­zés született arról, hogy e kérdések megvitatását kétoldalú találkozókon, ezen belül szakértői ta­nácskozásokon folytatják. A nemzetközi problé­mák megvitatása során érintették az európai biz­tonsági értekezlet részt­vevőinek küszöbönálló belgrádi találkozójával valamint a ciprusi és a dél-afrikai helyzettel kap­csolatos kérdéseket. A fe­lek megerősítették az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás nagy jelentőségét. Külö­nös figyelmet fordítottak a közel-keleti helyzetre. A felek egyetértettek abban, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Ál­lamok, mint a genfi kö­zel-keleti békekonferen­cia társelnökei, közötti együttműködés rendkívül fontos a körzet igazságos és tartós békéjének meg­teremtése szempontjából. Megállapodtak abban, hogy ez év májusának első felében Genfben ta­lálkozóra kerül sor a Szovjetunió és az Egye­sült Államok külügymi­nisztere között a közel­­keleti problémával, s ezen belül a genfi konferencia munkájának felújíásával kapcsolatos kérdések be­ható tanulmányozása ér­dekében. Egyidejűleg folytatják bizonyos, a moszkvai tárgyalásokon már érintett kérdések megvitatását. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kétol­dalú kapcsolatai gyakor­lati kérdéseinek megvita­tása során a tárgyaló fe­lek számos konkrét meg­állapodást értek el. Mint Bokor Pál és Pék Miklós, az MTI tudósítói jelentik, Andrej Gromi­ko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügymi­nisztere másfél órás nem­zetközi sajtóértekezletet tartott csütörtökön este Moszkvában, a szovjet külügyminisztérium ven­dégházában a Moszkvában akkreditált külföldi tu­dósítók és a szovjet saj­tó nagy számban jelen­levő képviselői előtt. A sajtóértekezletet Leonyid Zamjatyin, a­z SZKP KB tagja, a TASZSZ szovjet hírügynökség vezérigaz­gatója nyitotta meg. Ezt követően Andrej Gromiko több mint egy­órás nyilatkozatban, majd az újságírók kérdéseire válaszolva részletesen is­(Folytatás a 2. oldalon) Emberi tényezők E­gy nagy vállalatunk vezetőjéről hallottam hogy valaha kiváló szakembernek ismerték: olyannak, akit tulajdonképpen egyetemi ka­tedra illetne meg, de amióta a jelenlegi helyén v­an, valahogy már kevesebb tisztelet övezi. Mert a szakmát ugyan most sem érti kevésbé, de nem érti az embereket. Messze került a munkásoktól, a beosztottaitól, nehezen viseli el, ha ellentmon­danak neki. Így aztán nem csoda, ha magára ma­rad, s egyedül bizony nehezen birkózik az egyre bonyolultabb feladatokkal. A példa sajnos, nem egyedülálló: itt is, ott is előfordul még, hogy egyébként jó képességű emberek vezetőként csődöt mondanak. Mert a ve­zetésnek csak egyik — bár nagyon fontos — kel­léke az alapos szaktudás. Legalább ennyire elen­gedhetetlen követelmény a politikai, az emberi rátermettség, vagyis azoknak a tulajdonságoknak az összessége, amelyek a vezetőt a szó igazi értel­mében is vezetővé teszik. Az MSZMP Központi Bizottságának decem­beri ülésén az eddiginél is nagyobb hangsúlyt ka­pott a vezetők, szerepe, fokozott felelőssége a ma­gunk elé tűzött célok elérésében. Hiszen nagyon sok múlik őrajtuk. Azon, hogy megbízatásukat valamiféle kiváltságnak, vagy szolgálatnak tekin­tik-e. A közösség szolgálatának, amelyért beosz­tottaikkal együtt kell dolgozniuk. Értően és fe­lelősséggel: annak tudatában, hogy az eredmé­nyek elérésében az egész kollektívának része van. A vezetőt emberi, politikai alkalmassága, a céljaink iránti elkötelezettsége teheti csak képessé arra, hogy szaktudását és vezetéstudományi is­mereteit igazán kamatoztassa. Ma, amikor az egész gazdálkodásban a legfontosabb feladat a hatékonyság fokozása, aligha számíthat sikerre aki hamis tekintély­féltésből nem hajlandó bele­nézni a tükörbe, nem akarja tudomásul venni munkájának fogyatékosságait. A munka- és üzemszervezés korszerűsítésének egyik legfőbb hátráltatója az ilyen magatartás, pedig a hibák felkutatásának célja éppenséggel a vezetés szín­vonalának növelése. Bizonyítja ezt több vállalat, köztük az ongai csavargyár példája, ahol a vezetők nem félnek a tükörbe nézni, s a munkásokkal együtt elvégzett hibafeltárás eredményeként a termelékenység, a gazdaságosság számottevően növekedett. A Ma­gyar Alumíniumipari Tröszt vállalatainál az élen­járó nemzetközi színvonallal vetették össze saját tevékenységüket, s nem szégyellték kimondani hogy a termelékenységben sok helyen csak 50— 70 százaléknál tartanak, holott a műszaki szín­vonal ezt nem indokolja. Az összehasonlítás alap­ján, persze, meghatározták saját tennivalóikat is. S­ok fórumon kimondták már, hogy tartalé­kaink jelentős része éppen a vezetésben ke­resendő. Abban, hogy a vezetők valóban hi­vatásuk magaslatán álljanak, hogy a szó ember értelmében is vezetők legyenek. Olyanok, akik­­szót tudnak érteni a kollektívával, akik mozgó­sítani tudják beosztottaikat a közös célokért hasznosítani tudják a munkások kezdeményező­készségében rejlő erőforrásokat is. Mert eredményeket csak így lehet elérni, s a vezető így nem marad egyedül. Franck Tibo Nyugat-európai kommunista vezetők tanácskozása A Le Drapeau Rouge, a Belga KP lapja csütörtöki számában megerősíti azo­kat a híreket, amelyek­ szerint Brüsszelben rövi­desen értekezletet tarta­nak a nyugat-európai kommunista pártok veze­tői. A Belga KP elnöke, Louis van Geyt közölte, hogy korlátozott témakö­rű munkamegbeszélést vettek tervbe, amelynek fő kérdése a munkásosz­tálynak a gazdasági vál­ság ellen vívott harca lesz. Emlékek rakosgatása.................... 3 A békéscsabaiak példája............... 3 Jövő heti rádió- és televízióműsor . 7 Piaci jelentés................................. 8 Meteorológiai prognózis............... 8 A felszabadulás évfordulójára Új létesítményekkel gazdagodott az ország Elkészült az Interszputnyik épülete — Termel a PAN II. Felavatták a soproni házgyárat — Új munkásszálló Szolnokon — Számítógépközpont, könyvtár, ifjúsági klub a Chi­noin­ban Hazánk felszabadulásá­nak közelgő évfordulója alkalmából új létesítmé­nyek egész sorával gaz­dagodott az ország.­­ A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat a ter­vezettnél egy­­ hónappal előbb elkészítette Talián­­dörögdön épülő Inter­szputnyik űrtávközlési ál­lomás adóépületét, és csü­törtökön átadták a tech­nológiai berendezéseket szerelő vállalatnak. A 440 millió forintos költ­séggel épülő Interszput­­nyik űrtávközlési állo­mást, amely lehetővé te­szi műholdak által köz­vetített külföldi tv-adá­­sok átvételét és sugárzá­sát, továbbá nagy távol­ságú telefonbeszélgetése­ket, a terv szerint ez év végén helyezik üzembe. A nyergesújfalui Ma­gyar Viscolágyár legfia- t­­alabb üzemében, a PAN lI-ben csütörtökön — fél évvel a határidő előtt — megkezdték az üzemsze­rű termelést. A PAN 1. és a PAN II., amely most már együttesen évi 11 ezer tonnás kapacitással termel, a legnagyobb ha­zai szintetikusszál-gyár. A határidő-rövidítés a viscosagyáriak, a VEGY­­ÉPSZER és a többi 14 kivitelező vállalat jól összehangolt munkájának köszönhető. Az összesen 2 milliárd forintos beru­házás fő létesítményeinél mindössze 80 millió fo­rintot fordítottak építő­ipari munkákra. A PAN II-t a tervezett költség­gel építették fel, a határ­idő-rövidítéssel pedig­ mintegy 8—10 millió fo­rintos beruházási járulé­kot takarítanak, meg. Elkészült — 160 millió forintos beruházással — az új soproni gázgyár is, amelynek napi kapacitá­sa 110 ezer köbméter. Ezzel lehetővé tették­, hogy az öreg gázgyárat nyugdíjazzák. Több új szociális léte­sítményt is átadtak. A miskolci Avas Bútorgyár 300 személyes üzemi für­dővel és öltözővel gyara­podott, s a közeljövőben megkezdik egy korszerű étkező és konyha kivite­lezését is. Sárosi János építésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes az ország egyik legszebb munkás­­szállóját adta át Szolno­kon. A debreceni ház­gyár elemeiből „összera­kott", tízemeletes épület­ben 400 dolgozó számára teremtettek kényelmes­otthont. Valamennyi szo­bában mosdófülke van, s messzemenően gondos­kodtak a közművelődési lehetőségek biztosításáról is. A Chinoinban is új szociális épületet adtak át, amelyben a többi kö­zött 50 ezer kötetes szak­­szervezeti könyvtár, ifjú­sági klub és egy 500 sze­mélyes kultúrterem is helyet kapott. Az épület földszintjén alakították ki 40 millió forintos beru­házással a vállalat új számítógép-központját is. Gödöllőn egy 50 férőhe­lyes óvodát 125 férőhe­lyesre bővítették a Ganz Árammérőgyár munká­sainak segítségével. Kiosztották az 1977. évi Kiváló és Érdemes Művész kitüntető címeket és a művészeti díjakat Csütörtökön az Ország­ház kupolacsarnokában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi „Kiváló” és „Érdemes Művész” címe­ket. Az ünnepség elnök­,­ségében helyet foglalt Lá­zár György, a Miniszter­­tanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bi­zottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pozsgay Imre kul­turális miniszter és Kor­­nidesz Mihály, az MSZMP I­KB tudományos, közokta­tási és kulturális osztá­lyának vezetője. A kitüntetéseket Pozs­­gay Imre kulturális mi­niszter adta át. Beszédé­ben egyebek közt hangsú­lyozta: — Hagyomány, hogy a közösség és a közönség megbízatását teljesítve a felszabadulás évforduló­ján átnyújtjuk a „Kiváló" és az „Érdemes Művész” címeket azoknak, akik művészi munkájukkal és emberségükkel egyaránt jól szolgálják hazánkat, szocialista társadalmun­kat.­­ A felszabadulás óta eltelt időszak együtt járt hazánk soha nem látott kulturális felemelkedésé­vel Az alkotó szellem ki­bontakozása, az azt támo­gató politikai viszonyok egyik nagyszerű, újabb­­keletű eredménye, hogy a párt kezdeményezésére megalkothattuk hazánk, de talán Európa első át­fogó közművelődési törvé­nyét. Ez a törvény új meg­világításba helyezi a mű­vészeteket is, olyan táv­latokat nyit majd előt­tük, amelyek — bízvást reméljük — újabb nagy­szerű alkotásokhoz vezet­nek. A közönség aktív rész­vevője a művelődési prog­ramnak. De a népben gyö­kerező művészi alkotások ezentúl is a személyes tet­tekben, a személyes sike­rekben nyilvánulnak meg. A közművelődés éppen ezért nincs ellentétben a művészi teljesítmény sze­mélyes jellegével. Az al­kotások a közösségben, a népben, nemzetben, a szo­cialista társadalmi rend­szerben gyökereznek, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a címet, a ran­got azok kapják, akik ma­guk adnak rangot a ki­tüntetésnek és nem a ki­tüntetésből akarnak mű­vészi rangot szerezni. — Az állam, a kormány kulturális politikai céljai­nak megfelelően törekszik jó eszközként beilleszked­­ni a társadalom, és az al­kotó művészek közé, szol­gálván mind a művész, mind a közönség érdekeit. Nem béklyókat rak a mű­vészekre, hanem útmutató példákat állít eléjük. És szándékunk megvalósítá­sában századunk olyan magyar géniuszai segíte­nek eligazodni, mint Ady Endre, József Attila, Der­kovits Gyula Bartók Béla, akik jól példázzák, hogy a legjobb magyar művé­szek kortársként is jól be­kapcsolódhatnak hazájuk kultúráján át az egyete­mes emberi kultúra, min­denekelőtt a haladó szo­cialista kultúra áramába. Csütörtökön a Fészek Művészklubban rendezett ünnepségen adták át az idei irodalmi és művészeti középdíjakat. Megjelent Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese. Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagjai, Pozsgay Imre kulturális minisz­ter, Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság osz­tályvezetője és Orbán László, az Országos Köz­­művelődési Tanács elnö­ke, valamint politikai, mű­vészeti életünk számos más ismert személyisége. Az elismerő kitüntetése­ket dr. Tóth Dezső kultu­rális miniszterhelyettes nyújtotta át. Beszédében egyebek közt a követke­zőket mondotta: — A művészetért és a társadalomért való fele­lősség egybeesik, de ez nem valósul meg önmagá­tól, erőfeszítés nélkül. Az igazi művész korában és korával él, tudva, hogy önmagát sem érheti meg és fejezheti ki annak megértése és kifejezése nélkül, ami társadalmá­ban és a világban, népé­ben és az emberiségben ma végbemegy. Tudja, hogy a művészet is csak a történelmet formáló néppel­ , annak örömeivel és gondjaival, sikereivel és küzdelmeivel azonosul­va töltheti be szerepét. (A kitüntetett művészek névsorát az 5. oldalon kö­zöljük.) ­ Az AFOR dunántúli ü­zemanyagtároló­ bázistelepet létesített Székesfehérvárott.­­ A százhalombattai olajfinomítóból csővezetéken jut a benzin és a gázolaj a szé­kesfehérvári telepre. Innen a dunántúli városokba közúton és vasúton szállítják tovább a benzint és a gázolajat. Képünkön töltik a tartálykocsikat az új elosztó­­bázison (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele)

Next