Népszava, 1977. április (105. évfolyam, 77-100. sz.)

1977-04-01 / 77. szám

1977. ÁPRILIS 1., PÉNTEK 105. ÉVFOLYAM 77. SZÁMÁRA 80 FILLÉR . . A Szovjetunió elutasítja a vlagyivosztoki megállapodás revízióját TASZSZ-jelentés a megbeszélésekről — Kromiko sajtóértekezlete a szovjet—amerikai tárgyalásokról — Hártér és Vance nyilatkozata A TASZSZ jelenti: március 28—30-án tárgyalásokra került sor Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára és Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere, valamint a hivatalos látogatáson Moszkvában tartózkodó Cyrus Vance lierá kai külügyminiszter között. A tárgyalások során elvi síkon megvitatták a szovjet—amerikai kapcsolatok kérdéseit, valamint néhány, a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönös érdeklődésére számot tartó nemzetközi problémát. A megbeszéléseken központi helyet foglalt el a hadászati támadófegyverzetek korlátozásával kapcsolatos új megállapodás előkészítésének befejezését érintő kérdések vizsgálata. Ennek folyamán a felek megállapodtak, hogy folytatják e kérdések megvitatását. A fegyverkezés korlátozásával és a leszereléssel kapcsolatos más, kérdésekről is véleménycserére került sor. Megegyezés született arról, hogy e kérdések megvitatását kétoldalú találkozókon, ezen belül szakértői tanácskozásokon folytatják. A nemzetközi problémák megvitatása során érintették az európai biztonsági értekezlet résztvevőinek küszöbönálló belgrádi találkozójával valamint a ciprusi és a dél-afrikai helyzettel kapcsolatos kérdéseket. A felek megerősítették az 1971. szeptember 3-i négyoldalú megállapodás nagy jelentőségét. Különös figyelmet fordítottak a közel-keleti helyzetre. A felek egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok, mint a genfi közel-keleti békekonferencia társelnökei, közötti együttműködés rendkívül fontos a körzet igazságos és tartós békéjének megteremtése szempontjából. Megállapodtak abban, hogy ez év májusának első felében Genfben találkozóra kerül sor a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztere között a közelkeleti problémával, s ezen belül a genfi konferencia munkájának felújíásával kapcsolatos kérdések beható tanulmányozása érdekében. Egyidejűleg folytatják bizonyos, a moszkvai tárgyalásokon már érintett kérdések megvitatását. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kétoldalú kapcsolatai gyakorlati kérdéseinek megvitatása során a tárgyaló felek számos konkrét megállapodást értek el. Mint Bokor Pál és Pék Miklós, az MTI tudósítói jelentik, Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere másfél órás nemzetközi sajtóértekezletet tartott csütörtökön este Moszkvában, a szovjet külügyminisztérium vendégházában a Moszkvában akkreditált külföldi tudósítók és a szovjet sajtó nagy számban jelenlevő képviselői előtt. A sajtóértekezletet Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB tagja, a TASZSZ szovjet hírügynökség vezérigazgatója nyitotta meg. Ezt követően Andrej Gromiko több mint egyórás nyilatkozatban, majd az újságírók kérdéseire válaszolva részletesen is(Folytatás a 2. oldalon) Emberi tényezők Egy nagy vállalatunk vezetőjéről hallottam hogy valaha kiváló szakembernek ismerték: olyannak, akit tulajdonképpen egyetemi katedra illetne meg, de amióta a jelenlegi helyén van, valahogy már kevesebb tisztelet övezi. Mert a szakmát ugyan most sem érti kevésbé, de nem érti az embereket. Messze került a munkásoktól, a beosztottaitól, nehezen viseli el, ha ellentmondanak neki. Így aztán nem csoda, ha magára marad, s egyedül bizony nehezen birkózik az egyre bonyolultabb feladatokkal. A példa sajnos, nem egyedülálló: itt is, ott is előfordul még, hogy egyébként jó képességű emberek vezetőként csődöt mondanak. Mert a vezetésnek csak egyik — bár nagyon fontos — kelléke az alapos szaktudás. Legalább ennyire elengedhetetlen követelmény a politikai, az emberi rátermettség, vagyis azoknak a tulajdonságoknak az összessége, amelyek a vezetőt a szó igazi értelmében is vezetővé teszik. Az MSZMP Központi Bizottságának decemberi ülésén az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kapott a vezetők, szerepe, fokozott felelőssége a magunk elé tűzött célok elérésében. Hiszen nagyon sok múlik őrajtuk. Azon, hogy megbízatásukat valamiféle kiváltságnak, vagy szolgálatnak tekintik-e. A közösség szolgálatának, amelyért beosztottaikkal együtt kell dolgozniuk. Értően és felelősséggel: annak tudatában, hogy az eredmények elérésében az egész kollektívának része van. A vezetőt emberi, politikai alkalmassága, a céljaink iránti elkötelezettsége teheti csak képessé arra, hogy szaktudását és vezetéstudományi ismereteit igazán kamatoztassa. Ma, amikor az egész gazdálkodásban a legfontosabb feladat a hatékonyság fokozása, aligha számíthat sikerre aki hamis tekintélyféltésből nem hajlandó belenézni a tükörbe, nem akarja tudomásul venni munkájának fogyatékosságait. A munka- és üzemszervezés korszerűsítésének egyik legfőbb hátráltatója az ilyen magatartás, pedig a hibák felkutatásának célja éppenséggel a vezetés színvonalának növelése. Bizonyítja ezt több vállalat, köztük az ongai csavargyár példája, ahol a vezetők nem félnek a tükörbe nézni, s a munkásokkal együtt elvégzett hibafeltárás eredményeként a termelékenység, a gazdaságosság számottevően növekedett. A Magyar Alumíniumipari Tröszt vállalatainál az élenjáró nemzetközi színvonallal vetették össze saját tevékenységüket, s nem szégyellték kimondani hogy a termelékenységben sok helyen csak 50— 70 százaléknál tartanak, holott a műszaki színvonal ezt nem indokolja. Az összehasonlítás alapján, persze, meghatározták saját tennivalóikat is. Sok fórumon kimondták már, hogy tartalékaink jelentős része éppen a vezetésben keresendő. Abban, hogy a vezetők valóban hivatásuk magaslatán álljanak, hogy a szó ember értelmében is vezetők legyenek. Olyanok, akikszót tudnak érteni a kollektívával, akik mozgósítani tudják beosztottaikat a közös célokért hasznosítani tudják a munkások kezdeményezőkészségében rejlő erőforrásokat is. Mert eredményeket csak így lehet elérni, s a vezető így nem marad egyedül. Franck Tibo Nyugat-európai kommunista vezetők tanácskozása A Le Drapeau Rouge, a Belga KP lapja csütörtöki számában megerősíti azokat a híreket, amelyek szerint Brüsszelben rövidesen értekezletet tartanak a nyugat-európai kommunista pártok vezetői. A Belga KP elnöke, Louis van Geyt közölte, hogy korlátozott témakörű munkamegbeszélést vettek tervbe, amelynek fő kérdése a munkásosztálynak a gazdasági válság ellen vívott harca lesz. Emlékek rakosgatása.................... 3 A békéscsabaiak példája............... 3 Jövő heti rádió- és televízióműsor . 7 Piaci jelentés................................. 8 Meteorológiai prognózis............... 8 A felszabadulás évfordulójára Új létesítményekkel gazdagodott az ország Elkészült az Interszputnyik épülete — Termel a PAN II. Felavatták a soproni házgyárat — Új munkásszálló Szolnokon — Számítógépközpont, könyvtár, ifjúsági klub a Chinoinban Hazánk felszabadulásának közelgő évfordulója alkalmából új létesítmények egész sorával gazdagodott az ország. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat a tervezettnél egy hónappal előbb elkészítette Taliándörögdön épülő Interszputnyik űrtávközlési állomás adóépületét, és csütörtökön átadták a technológiai berendezéseket szerelő vállalatnak. A 440 millió forintos költséggel épülő Interszputnyik űrtávközlési állomást, amely lehetővé teszi műholdak által közvetített külföldi tv-adások átvételét és sugárzását, továbbá nagy távolságú telefonbeszélgetéseket, a terv szerint ez év végén helyezik üzembe. A nyergesújfalui Magyar Viscolágyár legfia- talabb üzemében, a PAN lI-ben csütörtökön — fél évvel a határidő előtt — megkezdték az üzemszerű termelést. A PAN 1. és a PAN II., amely most már együttesen évi 11 ezer tonnás kapacitással termel, a legnagyobb hazai szintetikusszál-gyár. A határidő-rövidítés a viscosagyáriak, a VEGYÉPSZER és a többi 14 kivitelező vállalat jól összehangolt munkájának köszönhető. Az összesen 2 milliárd forintos beruházás fő létesítményeinél mindössze 80 millió forintot fordítottak építőipari munkákra. A PAN II-t a tervezett költséggel építették fel, a határidő-rövidítéssel pedig mintegy 8—10 millió forintos beruházási járulékot takarítanak, meg. Elkészült — 160 millió forintos beruházással — az új soproni gázgyár is, amelynek napi kapacitása 110 ezer köbméter. Ezzel lehetővé tették, hogy az öreg gázgyárat nyugdíjazzák. Több új szociális létesítményt is átadtak. A miskolci Avas Bútorgyár 300 személyes üzemi fürdővel és öltözővel gyarapodott, s a közeljövőben megkezdik egy korszerű étkező és konyha kivitelezését is. Sárosi János építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes az ország egyik legszebb munkásszállóját adta át Szolnokon. A debreceni házgyár elemeiből „összerakott", tízemeletes épületben 400 dolgozó számára teremtettek kényelmesotthont. Valamennyi szobában mosdófülke van, s messzemenően gondoskodtak a közművelődési lehetőségek biztosításáról is. A Chinoinban is új szociális épületet adtak át, amelyben a többi között 50 ezer kötetes szakszervezeti könyvtár, ifjúsági klub és egy 500 személyes kultúrterem is helyet kapott. Az épület földszintjén alakították ki 40 millió forintos beruházással a vállalat új számítógép-központját is. Gödöllőn egy 50 férőhelyes óvodát 125 férőhelyesre bővítették a Ganz Árammérőgyár munkásainak segítségével. Kiosztották az 1977. évi Kiváló és Érdemes Művész kitüntető címeket és a művészeti díjakat Csütörtökön az Országház kupolacsarnokában ünnepélyesen kiosztották az 1977. évi „Kiváló” és „Érdemes Művész” címeket. Az ünnepség elnök,ségében helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pozsgay Imre kulturális miniszter és Kornidesz Mihály, az MSZMP IKB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője. A kitüntetéseket Pozsgay Imre kulturális miniszter adta át. Beszédében egyebek közt hangsúlyozta: — Hagyomány, hogy a közösség és a közönség megbízatását teljesítve a felszabadulás évfordulóján átnyújtjuk a „Kiváló" és az „Érdemes Művész” címeket azoknak, akik művészi munkájukkal és emberségükkel egyaránt jól szolgálják hazánkat, szocialista társadalmunkat. A felszabadulás óta eltelt időszak együtt járt hazánk soha nem látott kulturális felemelkedésével Az alkotó szellem kibontakozása, az azt támogató politikai viszonyok egyik nagyszerű, újabbkeletű eredménye, hogy a párt kezdeményezésére megalkothattuk hazánk, de talán Európa első átfogó közművelődési törvényét. Ez a törvény új megvilágításba helyezi a művészeteket is, olyan távlatokat nyit majd előttük, amelyek — bízvást reméljük — újabb nagyszerű alkotásokhoz vezetnek. A közönség aktív részvevője a művelődési programnak. De a népben gyökerező művészi alkotások ezentúl is a személyes tettekben, a személyes sikerekben nyilvánulnak meg. A közművelődés éppen ezért nincs ellentétben a művészi teljesítmény személyes jellegével. Az alkotások a közösségben, a népben, nemzetben, a szocialista társadalmi rendszerben gyökereznek, örömmel állapíthatjuk meg, hogy a címet, a rangot azok kapják, akik maguk adnak rangot a kitüntetésnek és nem a kitüntetésből akarnak művészi rangot szerezni. — Az állam, a kormány kulturális politikai céljainak megfelelően törekszik jó eszközként beilleszkedni a társadalom, és az alkotó művészek közé, szolgálván mind a művész, mind a közönség érdekeit. Nem béklyókat rak a művészekre, hanem útmutató példákat állít eléjük. És szándékunk megvalósításában századunk olyan magyar géniuszai segítenek eligazodni, mint Ady Endre, József Attila, Derkovits Gyula Bartók Béla, akik jól példázzák, hogy a legjobb magyar művészek kortársként is jól bekapcsolódhatnak hazájuk kultúráján át az egyetemes emberi kultúra, mindenekelőtt a haladó szocialista kultúra áramába. Csütörtökön a Fészek Művészklubban rendezett ünnepségen adták át az idei irodalmi és művészeti középdíjakat. Megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese. Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pozsgay Imre kulturális miniszter, Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője és Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, valamint politikai, művészeti életünk számos más ismert személyisége. Az elismerő kitüntetéseket dr. Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes nyújtotta át. Beszédében egyebek közt a következőket mondotta: — A művészetért és a társadalomért való felelősség egybeesik, de ez nem valósul meg önmagától, erőfeszítés nélkül. Az igazi művész korában és korával él, tudva, hogy önmagát sem érheti meg és fejezheti ki annak megértése és kifejezése nélkül, ami társadalmában és a világban, népében és az emberiségben ma végbemegy. Tudja, hogy a művészet is csak a történelmet formáló néppel , annak örömeivel és gondjaival, sikereivel és küzdelmeivel azonosulva töltheti be szerepét. (A kitüntetett művészek névsorát az 5. oldalon közöljük.) Az AFOR dunántúli üzemanyagtároló bázistelepet létesített Székesfehérvárott. A százhalombattai olajfinomítóból csővezetéken jut a benzin és a gázolaj a székesfehérvári telepre. Innen a dunántúli városokba közúton és vasúton szállítják tovább a benzint és a gázolajat. Képünkön töltik a tartálykocsikat az új elosztóbázison (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele)