Népszava, 1977. április (105. évfolyam, 77-100. sz.)

1977-04-16 / 88. szám

4 KhÜBile­ének a brigádveidék tan­ás'§kozása alkálijából (Folytatás az 1. oldalról) A szocialista brigádve­­zetők V. országos tanács­kozása alkalmából a bri­­gádmozgal­omban végzett kiemelkedő munkája alapján a Szocialista NAGY KÁROLY cso­portvezető vájár, a Bányá­szati Aknamélyítő Válla­lat recski II. számú légak­nájának dolgozója, a Nóg­rádi Sándor Szocialista Brigád többszörösen ki­tüntetett vezetője. 24 éve dolgozik a vállalatnál. 1951 óta szakszervezeti tag, 1957-ben választották meg brigád­vezetőnek. Brigádja 1976-ban érte el a Válla­lat Kiváló Brigádja címet. Képzett, kiváló képességű szakembernek ismerik, aki sokat foglalkozik a fiata­lokkal, brigádja nevéhez számos ésszerűsítés fűző­dik. A brigád termelési eredményei évek hosszú sora óta­ kiemelkedőek. VÉGH JÁNOSNÉ kon­zervipari szakmunkás, a Nagykőrösi Konzervgyár Petőfi Szocialista Brigád­jának vezetője. 1949 óta szakszervezeti tag, 1950- től dolgozik az üzemben ugyanabban a munkakör­ben. 1967-től szocialista brigádvezető, az általa ve­zetett munkáskollektíva 1974-ben a Vállalat Kivá­ló Brigádja lett. Ugyan­ebben az évben tüntették ki a Munka Érdemrend ezüst fokozatával. A mos­tani magas kitüntetés oda­ítélésekor nemcsak a bri­gád termelési eredményeit vették figyelembe, hanem a társadalmi munkában, az önművelésben, a fiatal dolgozók munkahelyi be­illeszkedésének és nevelé­sének terén tanúsított te­vékenységet is. TAGLWER FERENCNÉ üvegipari munkás, az Üvegipari Művek Salgó­tarjáni öblösüveggyárá­nak mérőhenger kalibrá­­lója, a Furák Teréz Szo­cialista Brigád vezetője. 1947-től dolgozik jelenlegi munkahelyén. 1955-től szakszervezeti tag, 1966 óta brigádvezető. Négysze­res kiváló dolgozó, immár tizenhat kitüntetés tulaj­donosa. A Haza Szolgála­táért Érdemérem bronz fokozatát 1975-ben kapta meg. Jelenlegi kitünteté­sére a brigádmozgalomban végzett kiemelkedő mun­kája, a példamutató em-Munka Hőse kitüntetés­ben részesült: Nagy Károly, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat csapat­­vezető vására, szocialista bri­­gádvezető, Végh Jánosné, a Nagykőrösi Konzervgyár konzervipari szakmunkása, béri magatartása, a mun­kásközösség' 'szolgálatában végzett sok évtizedes tevé­kenysége tette érdemessé. MARADI JÓZSEF sze­relő-lakatos csoportvezető, a Ganz-MÁVAG víz- és kompresszorgyár egysége Rakéta Szocialista Brigád­jának vezetője. 1947-től dolgozik jelenlegi munka­helyén. 1947 óta tagja a szakszervezetnek. Tize­n­­egyszeres szocialista bri­gád vezetője, amely ezen kívül elnyerte a Vállalat Kiváló Brigádja címet és a kongresszusi oklevelet. A brigádvezető 20 kitünte­tés tulajdonosa, a Munka Érdemrend ezüst fokozatát 1962-ben kapta meg. Je­lenlegi kitüntetésének odaítélésekor figyelembe vették a brigádmozgalom szocialista módon élni, dolgozni, tanulni hármas követelményének magas fokú teljesítését. A MUNKA VÖRÖS ZÁSZLÓ ÉRDEMREND kitüntetésben részesült: „Puskás Tivadar” műsze­rész szocialista brigád a Tau­rus Gumiipari Vállalat Sze­gedi Gumigyárából, „Kos­suth” szocialista brigád, a Heves megyei Élelmiszerke­reskedelmi Vállalat Hatvani ABC Áruházából: „Kombáj­­k­os” szocialista brigád, a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kom­bináttól: „Heparin” szocialis­ta brigád a Kőbányai Gyógy­­szer­áru­gyárból. A MAGYAR NÉPKÖZ­­TÁRSASÁG KIVÁLÓ BRIGÁDJA kitüntetésben részesült: „Lenin” fejtő szocialista brigád, az Országos Érc- és Ásványbánya Vállalat Du­nántúli Művei felsőpetényi üzeméből: „Május 9” kőmű­ves szocialista brigád, a 21. sz. Állami Építőipari Válla­lattól: „Vidám” kivarró szo­cialista brigád, az Újpesti Gyapjúszövő Gyárból: „II. Rákóczi Ferenc” komplex autóbuszvezetői-kalauzi szo­cialista brigád a VOLÁN 7. sz. Vállalattól; „Petőfi Sán­dor” rugókovács szocialista brigád, a MÁV Szombathelyi Járműjavító Üzemétől; „Braun Éva” gépmunkás szo­cialista brigád, a Csepel Mű­vek Transzformátor Gyárá­ból. MUNKA ÉRDEMREND arany fokozatú kitünte­tésben részesült: Bácsik László, a Csőszere­lőipari Vállalat csőszerelője, szocialista brigád vezető: Tag­­liber Ferencné, az a régi napi Művek Salgótarjáni öblös­üveg Gyárának üvegipari munkása, szocialista brigád­vezető: Makádi József, a Ganz-MÁVAG Víz- és Komp­resszor Gyáregység szerelő­lakatos csoportvezetője, szo­cialista brigádvezető, szocialista brigádvezető; Bén­n­é Janosné, a Riájus 1. touna­­gyár gázvasalonője, szocia­lista brigadvezető; Bóuis Sándor, a Clunoin gyógy­­szerárugyár szarzmunkás cap- párt vezetője, szocialista bri­­ganvezető; Falucskai Antal, az Országos Kőolaj és Gáz­ipari Tröszt Nagyalföldi Ku­tató és Feltáró ü­zem vezető fúrómestere, szocialista bri­­gadvezető; Hangyái György, a VOLÁN 11. sz. Vállalat Dunaújvárosi Üzemegység gépkocsivezetője, szocialista brigádvezető; Horváth Imre­fje, a Kenderszövő Vállalat Szegedi Jutagyár fonendje, szocialista brigádvezető; Kó­rodi Miklós, a Budapesti és Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat Fe­rencvárosi Malomüzemének TAIK-csoportvezetője, szocia­lista brigádvezető; Major Je­­nőnc, a Fertőszentmiklósi „Új Élet” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet baromfi­­telep-vezetője,­­ szocialista bri­­gádvezető; Márton János, a Budapest Keleti Vontatási Főnökség villamosmozdony­­vezetője, szocialista brigád­vezető ; Pozsonyi Pálné, a Fővárosi Kertészeti Vállalat szakmunkása, szocialista bri­gádvezető; Sütő László, a sá­toraljaújhelyi­­­Hegyaljai Ru­házati Szövetkezet csoport­vezetője, szocialista brigád­vezető; Szűcs István, az IKA­RUS Karosszéria- és Jár­műgyár esztergályosa, szo­cialista brigádvezető. MUNKA ÉRDEMREND ezüst fokozatú kitüntetés­ben részesült: Bíró Lajosné, a Pécsi Kesz­­tyűgyár kesztyűs arrónője. szocialista brigádvezető: Czé­­gén Péter, a TRANSE.­.EKT­­RO Külkereskedelmi Vállalat osztály vezetője. szocialista brigádvezető­:Gál Julianna, a Tiszai Vegyi Kombinát labo­ránsa, szocialista brigádveze­tő: Héjjá András, a Fővárosi Sütőipari Vállalat dagasztója, szocialista brigádvezető: Je­nei Sándor, a Szabolcs me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat vasbetonszerelője, szo­cialista brigádvezető: Klág Béla, a Dunai Vasmű Kohá­szati Gyárának csiszolója, szocialista brigádvezető; Kvell János, a Pécsi Vonta­tási Főnökség TMK lakatos csoportvezetője, szocialista brigádvezető; Nagy Sándor, a Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet traktor­vezetője, szocialista brigád­­vezető; Stangl Nándor, a Csepel Vas- és Fémművek horizontál esztergályosa, szo­cialista brigádvezető: Pethő György, a Mezőkövesdi Pos­tahivatal kézbesítője, szocia­lista brigádvezető: Szabó Pé­­terné, a Fa- és Fémbútor­ipari Szövetkezet, csoportve­zetője, szocialista brigádve­zető : Szekeres­ Ferencné, a Szegedi Ruhagyár sz.slaggé­­pésze, szocialista brigádveze­tő: Szöllősi Józsefné, az Al­földi Nyomda könyvkötője, szocialista brigádvezető: Vi­­dákovics Ignácné, az ..Au­gusztus 20” Mezőgazdasági Termelőszövetkezet szőlőter­melő munkása, szocialista brigádvezető: Vlasics István­ná, a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát erdő­­gazdasági munkása, szocia­lista brigádvezető. MUNKA ÉRDEMREND bronz fokozatú kitüntetés­ben részesült: Ball Ferencné, az Egyesült Izzó betanított munkása, szo­cialista brigádvezető: Bor­bély Lászlóné, a Famutfonó- Ipari Vállalat Kaposvári Gyáregysége fonó-csoportve­zetője. ifjúsági szocialista bri­gádvezető; Dóra Gyuláné, a Helyközi Távbeszélő Igazga­tóság távbeszélő-kezelő elle­nőre. szocialista brigádveze­tő : Egyed Gézáné, a Papír­ipari Vállalat gépmunkása, szocialista brigádvezető: Éliás Józsefné, a Tiszai Erőmű Vállalat csoportvezetője, szo­cialista brigádvezető: Gál Sándor, a Bercsényi Mező­­gazdasági Termelőszövetkezet esztergályosa, szocialista bri­gádvezető: Horváth Istvánná, a Miskolci Tiszai Pályaudvar személyvonat-vonatvezetője, szocialista brigádvezető. Ifj. Rádióadások a szocialista brigádv­ezetők tanácskozásáról A Magyar Rádió április 16-án és 17-én hír- és ma­gazinműsoraiban folya­matosan tájékoztatja a hallgatókat a szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásáról. Szomba­ton 18 órától, vasárnap 18.40-t­ől hangképeket, ri­portokat sugároznak a Kossuth-adón és ismerte­tik a felszólalásokat. Iván Sándor, a Tamási ve­gyesipari Szövetkezet cso­portvezetője, szocialista bri­­gáttvezető, Kovács IV. István, a HUNGAROCAMION gépko­csivezetője, szocialista bri­gádvezető; Kovács János, a Zsámbéki-medence. Páty Lenin Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet sertéste­nyésztője, szocialista brigád­vezető; Kuris Mihályné, a Börzsönyvidéki Egyesült Áfész boltvezetője, szocialista brigádvezető: Lukovics Gyu­la, a Magyar Néphadsereg Gépkocsiszín Parancsnokság karosszérialakatosa, szocialis­ta brigádvezető: Major Lász­ló, a Magyar Optikai Művek optikus csoportvezetője, szo­cialista brigádvezető: Musz­ka­lay László, a Vízgazdálko­dási Tudományos Kutató In­tézet tudományos főmunka­társa, szocialista brigádveze­tő: Oláh László, a Pest me­­g­yei Víz- és Csatornamű Vál­lalat gáztechnikusa, szocialis­ta brigádvezető: Pántya Já­nos, a Békés megyei Állat­­forgalmi és Húsipari Vállalat húsipari szakmunkása, szo­cialista brigádvezető: Pola­reczky László, a Minőségi Ci­pőgyár szabásza, szocialista brigádvezető: Sándor János, a Debreceni Tervező Válla­lat tervezője, szocialista bri­gádvezető: Sebestyén And­rásné, a Székesfehérvári Könnyűfémmű Vállalat mi­nőségi ellenőre, szocialista brigádvezető: Szarka Imre, a Kunmadarasi Vas- és Elekt­romos I­p­ari Szövetkezet rész­legvezetője. szocialista bri­gádv­ezető: Szekeres István, a Mecseki Szénbányák op.sora. szocialista brigádvezető: Szettner Józsefné, a kocso­pi Vörös Csillag Mezőgazdasági Termelőszövetkezet kertésze­ti munkacsapat vezetője szo­cialista brigádvezető: Varga Fere­nc, a Budapesti Kőolaj­ipari Gépgyár esztergályosa, szocialista brigádvezető* Var­ga Józsefné, a Női Fehérne­­pidgt­ár varrónője, szocialista brigádvezetö: Zsigulié* Re­mi­s, a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat kubikosa, szocialista brigádvezető. A szocialista brigád­­mozgalom fejlesztésében elért kiemelkedő eredmé­nyekért Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesült: Bácskai Andrásn£, a Fővá­rosi Patyolat Vállalat cso­portvezetője, főbizalmi, Bo­gyó László, az Akadémiai Nyomda függetlenített szó­­titkára; Bozsó Lajosné, a Férfi Fehérneműgyár Békés­csabai Gyárának varrónője, szocialista brigádvezető; dr. Gyimesi János, a Szeszipari Vállalatok Tröszt vezérigaz­gatója; Hajdú Kornél, a LAMP­ART Zománcipari Mű­vek kecskeméti gyár osztály­vezetője; Hajdú Sándor, a Taurus Abroncs Gyár főmű­vezetője, az szb termelési felelőse; Harkai János, a KISZ Csongrád megyei bi­zottsága politikai munkatár­sa, ifjúmunkás-felelőse: Ka­szás József, a Nógrádi Szén­bányák Ménkes Aknaüzem vezetője, a vszb és a vszt tagja: Korcsmáros Ferenc, a Békéscsabai Vontatási Fő­nökség függetlenített szb-tit­­kára: Kovács István, a KISZ Győr-Som­on megyei bizott­sága, politikai munkatársa,­­­fiúm­unkás-felelős: Metzger György, a Dorogi Szénbányák Vállalat Dorogi Bányaüzem vására, szakszervezeti bizal­mi: Németh László, a KOM­FORT Iparcikk Kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazga­­tóhelyettese, SZOT-tag, a KPVDsz medvebizottságának közgazdasági bizottság veze­tője: Pásztor András, a Fe­rencváros Távbeszélő Üzem osztályvezetője, az iszt ter­melési bizottságának tagzja; Peer András, a Pamutfonó­­ipari Vállalat Lőrinci Gyárá­nak igazgatója; Pintér Gyu­la, az AFIT T. sz. Autójavító vállalat kovácsa, a KSZDSZ KV tagja, az oszb elnöke; Szabó Sándor, az ÉDOSZ Za­la megyei bizottjáé* tit^^r*; Szabó Viktor, a Győri Mező­gazdasági Gépgyártó és Szol­gáltató Vállalat szere­lm­e. a vszt tagja: Szigetvári Miklós, a Diósgyőri Gépgyár üzemvezetője, az oszb elnö­ke: Szilágyi T.ás z!6, a Fővá­rosi 2 sz. ÉMtői^ari vállalat •?• id. T‘»kács Bálint, a Körösi Ál­lami Ga^acág á^a^atv^e+ő­­je. a ]rftrzd­ei'zd­')ts&sí fe­lelőse* Tiborcz István, a Ba­ranya megyei Állami Ámttő­inari ginqlpf fi+VÁra : Tó*h Bói-Vné a rtverj To^tUi^ari Vrfliripf fnuónőt®. vszt-ta.g. m­űhelybizpt.*sági titkár: Tóth János, a Duna Gincovár pincinari mun’-^Ba.. a náT-t'?rni­.«Trī rt'e^d­ u»7p(A­.^. gj Varca i7’'*nő. a y^r­l*l"» f«l A.-Tryai-l.-fiy «4»l» 'rinne Tpr. Adónak szociálpolitikai tanácsosa. R-7©Vc,7’M*V.pizí»+i AJl’U- l.-AD.-*f” pTrí^-f ?nVri70*Ú j^j. tünte+BB^en rés7€^siilti Arstyelán János, a KISZ Békés megyei bizottság poli­tikai munkatársa, Balogh László, a Mezőgazdasági Gép­gyártó és Szolgáltató válla­lat diszpécsere, szocialista brigádvezető; Barzsa István, a Közép-dunántúli Szénbá­nyák Vállalat Központi Osz­­tályozójának művezetője, az oszb elnöke; Bán György, a Szabolcs-Szatmár megyei Ter­­lelőszövetkezetek Terü­leti Szövetségének főm­unka­­társa, alapszervezeti titkára; Berki Lajos, a Gabona Tröszt szakszervezeti tanácsa tit­kára ; Bíró Lajos, a Budapest Ferencváros állomás függet­lenített­ s/b-titkára; Boda Ti­bor, a MÁV Vontatási Fő­nökség villanyszerelője, a KISZ bizottság tag­ja; Deme József, a Mátraaljai Szénbá­nyák Gépüzemének asztalo­sa, az oszb elnöke, Dénes József, a Sárvári Cukorgyár személyzeti vezetője, az üze­mi pártvezetőség titkára, Fenzel Győzőné, a METFIM­­PEX Külkereskedelmi Válla­lat export üzletkötője, szó­­titkár, Gábriel Mihály, a Budapesti Városépítési Ter­vező Vállalat szakosztál­y­­vezetője, szb-titkár ; Kara­kas Tibor, a Budapesti Közleke­dési Vállalat V. sz. Üzem­egységének villamos jármű­vezetője, szb-elnök; Kálóc­zi József, a Tiszai Vegyi Kom­binát munkaverseny iroda osztályvezetője; Kerekes Bé­la, a HUNGAROCAMION Nem­zetközi A­utóközlekettesi Vállalat gépkocsivezetője, forgalmi szb-tag: Kerekes Ferenc, a VOLÁN 7. sz. Vál­lalat igazgatója: Kondor Pál, a MÁV Állomásfőnökség (Várpalota) állomásfőnök, szb- propagandista: Körmendi Gábor, a Csepel Vas- és Fémművek Csőgyárának osz­­tály­vezető­je, a vszt ter­melési felelőse; Kövesdi Jánosné, a Budapesti Fo­gyasztási és Lakásszövet­kezetek Szövetsége főelőadó­ja, a közgazdasági bizottság vezetője; Marczali István, az MN Páncélos Főnökség f­üg­­getlenített szb-titkára; Mikó Béla, a KISZ Borsod megyei bizottsága politikai munka­társa, ifjúmunkás-felelős: Novothny Ottó, a Nitrokémia Ipartelepek főművezetője, a szoc brigád klub vezetője, propagandista: Nyemcsóli Já­nos, a MÁV Budapest Teréz­város Pályafenntartási Fő­nökség munkavezetője, szb­­titkár: Parip Gyula, a Ma­gyar Néphadsereg Gödöllői Gépgyár munkaügyi osztály vezetője, Siriczky Tiborné, a­ Kozmetikai és Házt­artás­­vegyipari Vállalat 2. sz. Gyár­egysége aerosol gyártó, szak­szervezeti bizalmi, szb-nőfe­­lelnese: Szabó Károly, a rácz­­berényi Hűtőgépgyár köszö­rűse. s vszt kultúr­aeit.-prop felelőse: Szala­i Imre, a Pa­­mutpromóipari Válla’at Ke­lenföldi Textil­gyár fon­da­­vezetője, a termelési bizottság tag'a * Tonka István, a Dunai Va*mű gázmestere a’anszerve­­/»ti ^árttitkér: Tóth Imre, a Tiszántúli Víz­ir*ví mna^crotó­­góri fii illá­ra • vípí Gyu­la, a darsáréti­ i­ Tétzla­­pi Cserép­­ipari Vállalat igazgatója. A szocialista halád­­mozgalomban, illetve a fejlesztésében elért ki­emelkedő eredményekért. IFJÚSÁGÉRT Érdemérem kitüntetésben részesült: Bene Ferenc a Taurus Campingárugyár esztergályo­sa, szocialista brigádvezető; Birkás Miklós, a Szolnok me­gyei AGROKER Vállalat gép­kocsivezetője, szocialista bri­­gádv­ezető; Csel­ei István, a Mosonmagyaróvári Timföld­­gyár művezetője, KISZ-patro­­náló; Horváth Béla, az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszerveze­te termelési és műszaki osz­tály vezetője; dr. Horváth Gyula, a Bácskai és Duna melléki TESZÖV politikai főmunkatársa; Kozsó Illésné, a Helyiipari és Városgazda­­sági Dolgozók Szakszervezete közgazdasági osztály vezetője; Molnár Lajos, a Mosonma­gyaróvári Vasipari Szövetke­zet csoportvezetője, pártalap-­­szervezet­ vezetőségi tagja; Munkácsi Istvánná, a Mik­­us I. Ruhagyár szolnoki gyáregységének m a vezetője, pártalapszervezet vezetőségi tag­ja; Szabados Ferenc, a Komáromi Állami Gazdaság igazgatója; Szabó Sándor, a Hidasháti Állami Gazdaság Gépműhely gépszerelője, szo­ci­alista brigádvezető: Sza­lán­czi István, a Borsodi Hő­erőmű lakatosa, szocialista brigádvezető: Szilágyi Sándor, a Mecseki Szénbányák csa­patvezető vására, szocialista brigádvezető: Zsoldos István, az Izsáki Állami Gazdaság G­é­pm­ű­h­el­yve­z­e­tőj­e, szoci­ali­s­­ta brigádvezető. KISZ ÉRDEMÉREM ki­­tüntetésben részesült: Bacsó László, a Pécsi Hő­erőmű Vállalat blokkgépé­sze, szocialista brigádvezető­helyettes; Barják Sándor, a Nógrád megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat géplakato­sa; Fallmann László, a Kis­béri Virágzó Mgtsz tehenészeti telepvezetője, szocialista bri­gádvezető; Kása Károly, az AFtt XII. sz Autójavító Vállalat lakatosa, KISZ-bi­­zottság termelési felelőse; Kelemen Attila, a Kisvártfai Öntödei Vállalat üzemvezető­je, szocialista brigádvezető; Komócsi Ferenc, az Agárdi Mezőgazdasági Kombinát munkaügyi osztályvezető-he­­lyettese; Kun Sándor, az IKARUS Karosszéria és Jár­műövész lakatosa. KTSZ-veze­­tősségi tag: Ócsai Sándor, a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalat fizikai cso­port vezetője, szocialista bri­­e.áevezető: Oravetz István, a Dunakeszi MÁV Járműjavító thom lakatosa szocialista brigádvezető: O­rave­tz József, a Hódmez­ővásárhelyi Gén­­gy­á­rtó Vállalat munkaver­­seny-felelőse: Parantyús Fe­renc, a Várpalotai Szénbá­­nyák villanyszerelőie. szocia­lista brigádvezető: Sánta Jó­zsef, a Szegedi MÁV Tcav­ca­­tesca ügyintézője. a KTCZ bi­­­zottság ifjúmu­nkás-felelőse; Sebestyén Dezső, a Beloian­nisz Híradástechnikai Gy­ár szekt­lárdi­­várának műve­ Gábor, a Fűzfői Nitrokémia Iparfém­nek villanyszerelője. szocia­­lista brigádvezető: Tokaji Mi­hály, a MÁV Békéscsabai Ál­lom­á­sf­őnök­ségének lakatosa, KTSZ bizottság titkára; Tu­­ráncsics József, a Mátraaljai Szénbányák Gépüzem lakato­sa, műhelybizottsági titkár; Zádor György, a Taurus Cu­­minnari Vállalat osztályveze­tője. A szocialista munka hősei A Fáklya 8. számában folytatódik a Nagy Októ­beri Szocalista Forrada­lom 60. évfordulójának tiszteletére indított soro­zat: ezúttal a Nagy Hon­védő Háborút követő öt­éves tervek skereit mu­tatják be. Érdekes írás eleveníti fel 1917. áprilisát, amikor V. I. Lenin — emigráció­ból visszatérve — a meg­vívandó forradalom élé­re állt, mint a bolsevikok pártjának vezetője. A memoár szerzője Fjodor A Fáklya 0. számú Szamoljov, a finnlandi pályaudvaron Lenint fo­gadó kommunisták egyi­ke. A fejlődés arányait be­mutató grafikon illuszt­rálja azt a gazdaságpoli­tikai cikket, amely elem­zi a szovjet népgazdaság­ban az agráripari integ­ráció és az ágazatközi kooperáció területén le­zajlott legjelentősebb, előrevivő változásokat. Az orenburgi gázveze­ték utolsó szakaszát épí­tő, a Guszjatyin—Bogo­­rodcsan és Huszt helysé­gekben elszállásolt ma­gyar brigád munkájának híreiről tudósít egy ri­port. Szofik Iszkudarjan­­nak, az Örmény SZSZK területén levő bjurakani obszervatórium tudomá­nyos kutatójának „táv­csövén át” pillanthat az olvasó a csillagos égre egy ormaik cikkben. NÉPSZAVA „A lány hétéves, egészsé­ges, nem értettem, miért kéri otthon már a har­madik levél kalmopyrint. Láttam, a táskájába pa­kolja hétfőn, megkérdez­tem. Azt felelte: délután, amikor fáj a feje, kienge­dik a vízért, bevesz egy tablettát. Sok gyereknek fáj a feje délután a nap­köziben, mondta mentege­tőzve.” Peremkerületi iskola szülői munkaközösségé­nek igen lelkes tagja a fiatal munkásasszony, fél­ti a gyerekét, kalmopy­­rin-ügyben kicsit körül­nézegettem ott, a napkö­zis traktusban. Ebédpénz­­szedés idején mászkáltam az alagsorban, körülbe­lül kétszáz gyerek vison­­gott, tolongott a terem­hez vezető folyosón. Öt­ven év körüli nevelő szedte a pénzt. Ő foglal­kozott immár második éve a „kalmopyrines” osztállyal is. „Sokszor fáj a gyerekek feje, ezért kértem a gyógyszert”, mondta, visszament az osztályába — és kiabált. Egyfolytában. „Ideges al­kat — mondta róla az igazgató —, sajnos, fog­lalkoztatnom kell, rop­pant kevés a napközis ne­­velő, nem küldhetem nyugdíjba.” A kislányt a következő évben másik iskolába íratta az édesanyja, azóta nem kér kalmopyrint... A történetnek nincs be­fejezése. Az igazgatója szerint ideges alkatú ta­nítónő napközis csoportot vezet ma is. Gondolom, azóta is sok-sok levél kalmopyrin fogyott el a gyerekei körében. Ter­meli maga körül a neuro­tikus, zajra érzékeny, nyugtalan gyerekek szá­zait, akik lidérces álom­ként emlékeznek majd vissza később azokra a diákéveikre, amikor „nap­közibe kellett járni”. Nem elrettentésnek, csupán egyetlen negatív példának szántam az el­mondottakat ebben az írásban: napközis téma­körben vizsgálódtam né­hány hétig. Vélemények százait gyűjtöttem össze, ennek a nevelési, felügye­leti és korrepetálási „in­­tézménynek” a jelenét és jövőjét elemezve. Hadd emeljek ki máris egy alaptételt. A napközire, mint az iskolai oktatást kiegészítő, nevelő funk­ciójú felügyeleti formára, olyan nagy szükség van ma iskolarendszerünkben, mint családban a friss kenyérre. Nem lehetünk meg nél­­küle, mert az ország szü­lőképes korú nőlakossá­gának 90 százaléka dol­gozik, mert meleg étel és felügyelet kell — kellene — legalább félmillió, hat­­tizennégy éves gyereknek, hogy nyugodt tudattal dolgozhassák az anya és ne kerüljenek utcára, tér­re magukra még vigyáz­ni nem tudó kis életek százezrei! Ez­­ az elsődleges. A többi: a színvonal, a ke­­ser­vek és a bajok csak ezután következhetnek. 75 éves volt tavaly a napközi, mint intézmény, mint a tanítás partnere, kísérője. S a felszabadu­lás óta van mivel büsz­kélkedjünk — van, amin töprengeni kell. És­­ most kell töprengeni, amikor a napközis trak­tusok ajtóit még nem döngeti az az igen nagy létszámú gyermekkorosz­tály, amelyiknek az érke­zését az elmúlt évek szü­letési számai örömkeltően — de gondokat is hordo­­zóan — előre vetítik. HÚSZ évvel ezelőtt az általános iskolás diákok­­nak csupán 3 százaléka járt napközibe. Tíz éve a 12 százalék — jelenleg 32,3 százalékos ez az arány. Óriási a megtett út! Számokra bontva, pél­dául a fővárosban a je­lenlegi 144 ezer általános iskolás gyerek közül 14 ezren az egész napos ok­tatás — kitűnően bevált — formájában tanulnak, további 67 ezren pedig napközis felügyeletet kap­nak, háromszori étkezés­sel. Melléjük néhány ez­ren az iskolában ebédel­hetnek. (Utóbbival kap­csolatban: a felső tagoza­tos gyerekek közül az or­szágban még legalább 100 ezren igényelnék ezt a formát, felmérhetetlen segítség lenne szülőknek — elsősorban munkás­szülőknek —, ha gyere­kük délben meleg ételt kaphatna az iskolában.) A napközit kérő csalá­doknak egyébként a 70 százaléka a munkáscsa­­lád. A 6—10 évesek szülei harcolnak a gyerek napközibe való bejutá­sáért s — nagyon helye­sen — elsősorban ezek a kisdiákok élveznek is el­sőbbséget a felvételnél. A nagyobbak, az ötödikesei­, hatodikosok feltétlenül igényelnék ugyan az egész napos felügyeletet, jó ré­szüket azonban már nem képesek fogadni a nap­közik. A hetedikes—nyol­­cadikos évjáratnak pedig marad a tanulószoba, ke­vésnek az iskolai ebéd. Minden jó szándékú tantestületi és szakszer­vezeti igyekezet ellenére is: a napközis felügyelet ma még valamiféle pe­dagógiai száműzetésnek számít a legtöbb helyen. A szakszervezet eg­y­i . vizsgálata szerint. ..dol­goznak itt képesítés nél­küli óvónői, tanítónői, ál­talános iskolai, középis­kolai, tanári, sőt mérnöki végzettségű nevelők is ... Probléma, hogy a főisko­lai, egyetemi pedagógus­­képzés során nem készí­tik fel kellőképpen a hallgatókat a napközis nevelőmunkára”. (Egy kí­sérletről tudunk, ennek ellenében­ a szegedi Ju­hász Gyula Tanárképző Főiskolán néhány éve be­vezették a napközi ottho­nos nevelési gyakorlatot, célja az itteni nevelés el­méleti ismereteinek elsa­játítása és alkotó alkal­mazása.­ NAPKÖZIBEN 1­9­7­7. április 16

Next