Népszava, 1977. május (105. évfolyam, 101-126. sz.)

1977-05-07 / 106. szám

■A. er ., máj­u­i­u­s 7. Az aluljáró Petőfi Sándor utcai feljárója balesetveszélyes hely. A gya­logosok akadály nélkül áthaladhatnak közvetlenül ott, ahol a kocsik feltűnnek Országos körkép a biztonság­tanulókról• Úttörők az autóbuszon — Rajzverseny — Közlekedési fórum Csongrádiban megszervezték, hogy a helyi autóbuszjáratokon délutánonként úttörők teljesíte­nek szolgálatot. Több alkalommal került és még kerül sor ingyenes fényszóróbeállításra a megyében. A programot motoros ügyességi bemutatók és KRESZ-vetélkedők teszik teljessé. Heves megye közlekedésbizton­sági tanácsa ezekben a hetekben a Népújságban hét különböző köz­lekedési témát dolgoztat fel. A nagyobb szállítási vállalatoknál, üzemekben előadásokat, vetítése­ket, közlekedési kiállításokat, va­lamint rajzversenyt is szerveztek, illetve szerveznek. Baranya egyik érdekes rendez­vénye az üzemi Ki mit tud. A té­ma természetesen itt is a közle­kedés. Színes, izgalmas közlekedé­si programot szerveztek a szocia­lista brigádtagok és családtagjaik számára is „Vetélkedik a család” címmel. Fejér megyében önálló kiad­ványt készítettek a július 1 - től kö­telező biztonsági öv használatá­­nak propagálására. Közlekedési fórumot, filmvetítéseket vállala­toknál, termelőszövetkezeteknél, sőt még parkokban is rendeznek. Figyelemre méltó a Komárom megyeiek kezdeményezése: a me­gyei közlekedésbiztonsági tanács a helyi Autóklubbal, az Autóköz­lekedési Tanintézettel és az MHSZ-szel közösen úgynevezett „Pótórás akciót” szervez. Ennek lényege: csökkenteni a vezetés­­technikai járatlanságát azoknak, akik már régebben rendelkeznek gépjárművezetői jogosítvánnyal, de a gyakorlatban hónapok, eset­leg évek óta nem, vagy csak na­gyon ritkán vezetnek. Ugyancsak Komárom megyében szervezik meg a lovaskocsihajtók klubját, amelynek keretében rögtön sor kerül egy közlekedésbiztonsági hajtóversenyre is. A mezőgazda­­sági vontatók és a lassú jármű­vek versenyének egyébként Csongrádban már igen szép ha­gyományai vannak, lehet, hogy az ő példájukat irigyelték meg a ko­máromiak. Borsod megyében nagy siker­rel zajlott le a kerékpárosok he­te: a rendőri ellenőrzés során a helyszínen a bírság helyett rög­tön meg lehetett vásárolni a szük­séges világítási és egyéb, a biz­tonságos közlekedéshez nélkülöz­hetetlen berendezéseket. Felvilá­gosító előadásokat tartottak külön az idős és beteg embereknek a szociális otthonokban, hiszen az ő számukra az átlagosnál is veszé­lyesebb a mindennapi közlekedés. Több helyen az idős, rosszul látó emberek botjaira fényvisszaverő anyagokat tettek. Sikeresen zajla­nak a megyében az üzemi KRESZ-vetélkedők is. Békés megyében már megtör­tént a közlekedési kirakatver­seny értékelése: az első díjat a Szeghalom és vidéke ÁFÉSZ nyerte. Különféle biztonsági esz­közökkel rendezték be a bolt ki-,­rakatát, a háttérbe pedig érdeke­sebb baleseti szituációkat bemu­tató ábrákat, fényképeket helyez­tek, meggyőző erővel bizonyítva, hogy a biztonsági eszközök nem, vagy nem megfelelő használata milyen súlyos következmények­hez vezethet. A kerékpárosok he­tén összesen több mint 110 ke­rékpárt sikerült felszereltetni a megyében a megfelelő világítási és egyéb berendezésekkel. A ke­rékpárosoknak egyébként külön röpcédulákat is készítettek. Meg­szervezték, hogy az iskolákban egyhuzamban vetítsék le a nép­szerű „Stop! Közlekedj okosan!’’ filmsorozat valamennyi epizódját. A közlekedési úttörőknek forga­lomirányító botokat, jelzőtáblá­kat adtak, sőt sapkával is „felsze­relték” őket. Az udvarias és de­fenzív vezetés minél szélesebb kö­rű elterjesztése érdekében egy fo­tópályázatot is kiírtak a megyé­ben. Gyulán, a SZOT-üdülőben az ország minden tájáról ide érke­zetteknek keddenként játék­os ügyességi és KRESZ-vetélkedőket szerveznek, s a helyezetteket dí­jakkal is jutalmazzák. Vas megye közlekedésbiztonsá­gi tanácsa örömmel nyugtázhat­ja: a kerékpárosok hetén felsze­relt világítóberendezések hatásá­ra az utóbbi hetekben máris ér­zékelhetően csökkent a kerékpá­rosokkal valamilyen módon ösz­­szefüggő, esti, éjszakai­­balesetek száma. Szinte minden járásban folyamatban van közlekedési fó­rumok szervezése. A gyerekek KRESZ-fotót tölthetnek ki, a fel­nőttek a jó idő beköszöntésével szabadtéri filmvetítéseken vehet­nek részt és itt is folyamatban van a kirakatverseny szervezése. D. A. A szűk utcában egymást segítik a teherautók vezetői ntt's 7 MTA 11 Tegyek, érvek, viták a biztonsági övről Alig két hónap múlva — 1977. július 1-én — egy egészen szűk körű kivételtől eltekintve, sze­mélygépkocsival csak akkor sza­bad elindulni, ha az első ülésen helyet foglalók a biztonsági övet becsatolták. Az utóbbi időszakban szemmel láthatóan is örvendetesen nő azoknak a száma, akik a jármű e szó szoros értelmében életfontos­ságú felszerelését már nemcsak dísznek tartják a kocsijukban, ha­nem használják is. Nem nehéz azonban azt sem észrevenni, hogy még mindig csak a kisebbség ju­tott el idáig. Számos kocsiból még mindig hiányzik az öv. Tulajdo­nosaik közül talán még emlékez­nek a bukósisak-témára? Ezúttal nem fog az az eset megismétlőd­ni! A kereskedelem — amely az öveket többféle változatban is árusítja — nem fog az utolsó na­pokban sem kifogyni a készletek­ből! Július 1-én viszont egyetlen autós se hivatkozhat a szabály­­sértést megállapító rendőrnél ar­ra, hogy az autószervizek nem voltak képesek az utolsó hét ro­hamát állni, s mindenkinek az övét beszerelni! De tulajdonképpen miért is kell viselni majd az övét? S ha kell, miért idegenkedik annyi autós tőle? Kik azok, akik legszíveseb­ben, s akik legkevésbé hordják az övét? Ezekkel a kérdésekkel az utóbbi időben hazánkban is több kutatóhely (így többek között a Közlekedési Tudományos Kutató Intézet, az OKBT Tudományos Kutatási Szakbizottság, az Orszá­gos Kriminológiai és Kriminalisz­tikai Intézet) foglalkozott. A köz­zétett beszámolók alapján a leg­főbb válaszok megadhatók. Miért kell az övét viselni? Rö­viden azért, mert mindenkinek kötelessége mindent megtenni embertársai (és a saját maga) éle­tének, testi épségének védelmé­ben. Aki nem ezt vallja, az kikö­zösíti magát a társadalomból. Aki pedig nem használja a biztonsági övét, az pedig nem tesz meg min­dent az élet és a testi épség vé­delmében. Sokan az öv életmentő szerepét hallva csak legyintenek. A náluk feltehetően tájékozottabb kutatók azonban más véleményen vannak. Ausztráliában — ahol a világon elsőként vezették be a biztonsági öv használatát — a meghaltak száma (55%-os övhasználat­­mel­lett is!), 77, a sérülteké 12% %-kal csökkent. Franciaországi felmé­rések szerint az övét nem viselők halálos kockázati aránya több mint kétszerese az övét viselőké­hez képest. A svédek szerint az öv viselése esetén a halálosan megsérültek száma a korábbinak a felére csökkenthető. Az NSZK- ban — ahol az öv viselése kötele­ző, de az előírás ellen vétőket csak figyelmeztetik — a halottak számának 25, a sérültek számá­nak 16%-os csökkenését észlel­ték a rendelkezés hatálybalépése után. Ugyanitt kiszámították, hogy az övék használatával több mint háromszor annyi pénzt takaríta­nak meg a népgazdaságnak, mint amennyibe maguk az övék a be­szereléssel együtt kerülnek. A mellékelt ábra azt is jól szemlél­teti, hogy — csaknem ötvenezer baleset kiértékelése szerint — a test különböző részei, létfontos­ságú szervei milyen arányban mentesülhettek volna a sérülés­től, ha az autós biztonsági övet viselt volna. Ezért kell az övét viselni! Joggal tehető fel ezek után a kérdés, hogy ha a kutatások eny­­nyire egyértelműen kedvezőek, miért idegenkedik mégis annyi autós az évtől? Az okok meglehe­tősen sokrétűek. Számos ember egyszerűen nem tudja elképzelni, hogy balesetnek akárcsak a része­se is lehet. Sajnos azonban ez a felfogás enyhén szólva is naiv. A baleseti statisztikában évenként szereplő több ezer halott és sérült sem ült volna aznap autóba, ha akárcsak sejtette volna, mi vár rá. Az övét ellenzők többsége azt hiszi, hogy ha baj van, akkor vagy ,,kitámasztja” magát, vagy úgyis mindegy A kutatók — akik ál­lításaikat mérésekkel és kísérle­tekkel, nem pedig egyéni „érzé­seikkel” támasztják alá — azon­ban megállapították: már 20 km/ óra sebesség esetén is a gépkocsi­ban elöl ülők halálos sérüléseket szenvedhetnek. 60 km/ó sebesség mellett pedig az emberi karnak olyan erősnek kellene lennie, hogy a másodperc tört része alatt 3000 kg súlyt a magasba tudjon lökni. Erre egyetlen ember sem volt és nem is lesz sorsa képes. Viszonylag sokan vannak olya­nok, akik az öv viselését kényel­metlennek tartják. Feltehetően sokuknak más berendezés is van a kocsiban, ami nincs a legjob­ban a kezük ügyében. Kinek ala­csonyan van a könyöktámla, ki­nek a gázpedálállás nem éppen „lábra szabott”. S mégis alkal­mazkodik ezekhez az apróbb kel­lemetlenségekhez. Rövid idő után pedig úgy megszokja, hogy már észre sem veszi őket. Hasonló a helyzet az övvel is. Az első egy­két hétben talán még a „bezárt­ság” érzését keltheti. Gondoljon ekkor arra, hogy egy esetleges bo­rulás, vízbe esés esetén csakis ez mentheti meg a valószínű halál­tól Ha nincs „bezárva”, kiesik a kopsiból, a kocsinak i­ fedve esz­méletét ves­li, még mielőtt vízbe ért volna, s akkor pedig nincs me­nekvés. Rövid idő után pedig az öv viselése már annyira megszo­kottá válik, hogy többé nem kell ilyen rémképekkel foglalkoznia. Mivel az öves viselő a felsőtestét nem a karjával támasztja meg, a jármű kormányzása sokkal köny­­nyedebbé, biztonságosabbá válik. Veszélyhelyzetben lényegesen na­gyobb az esélye arra, hogy hirte­len kormánymozdulattal a ve­szélyt el tudja kerülni. Nem érdektelen áttekinteni azt sem, hogy kik azok, akik legin­kább idegenkednek a biztonsági övtől. Hazai tapasztalataink sze­rint — jellemző módon — a sú­lyos közlekedési balesetet okozók. A külföldi kutatások szerint az övet viselők között nagyobb arányban találhatók a felelősség­­teljes munkakört betöltő, a csa­ládos, többgyermekes személyek. Úgy látszik tehát, hogy az öv hasz­nálata a magasabb műveltségű, felelősségtudatos, kiegyensúlyozott ember sajátossága. Az övhasználattal kapcsolatban azonban még néhány dologra nem árt a figyelmet felhívni. Legfon­tosabb, hogy az öv csak akkor hasznos, ha az előírásoknak meg­felelően szerelik be és használják. Az előbbire az övék mellé adott tájékoztatók adnak eligazítást. Az utóbbival kapcsolatban fon­tos megjegyezni azt, hogy az öv felső része feszes kell legyen és ne kerüljön a nyak elé, alsó része pedig a has alatt legyen Ezért mindenkinek a saját méretére kell az övét beszabályozni. A túl laza öv inkább árt, mint használ! Sajnos, a kereskedelem ezen a té­ren lemaradt. Hiszen a jelenleg kapható övék csak a magánautó­sok számára nyújtanak minden további nélkül maximális bizton­ságot. A szocialista szektor gépko­csijait — ahol óráról órára más testméretű személyek foglalnak helyet — önműködően felcsavaro­dó ún. automata övekkel kellett volna (és kellene a jövőben is) ellátni. Ilyen pedig itthon álta­lában nem kapható. Hasonló a helyzet — az összes személygép­kocsi vonatkozásában — a fejtám­lákkal, ami viszont a biztonsági öv tartozéka: a kettő együttesen biztosítja a legnagyobb védelmet ütközés esetén. A ma kapható fejtámlák többsége ennek a biz­tonsági feladatnak nem felel m meg, jelentős részük pedig kife­jezetten balesetveszélyes. Végül még néhány szót kell ej­tenünk a gépkocsiban hátul ülők biztonságáról. Nem először em­lítjük, de félő, hogy nem is utol­jára: teljesen megoldatlan a ko­csiban ülő gyermekek biztonsága. (Itt jegyzendő meg, hogy orvosi szempontból a 150 cm-nél alacso­nyabb személy — függetlenül at­tól, hogy a KRESZ rendelkezése szerint elmúlt-e már 6 éves vagy­­senk — testméreteinél fogva az el­ső ülésen nem foglalhat helyet, ugyanis a felnőttre méretezett és rögzített öv alól kicsúszik.) Gyer­mek­biztonsági öv egyáltalán nem kapható (igaz, felnőtteknek való sem!), az elfogadható árú gyer­mekülések pedig (erről is már nemegyszer volt szó) kifejezetten balesetveszélyesek, amelyeket nem forgalmazni, hanem az árusítás­ból kitiltani kellene. Ma már meg­haladott az a nézet, amely a gép­kocsikban ülők biztonságát csak az első két ülésen helyet fogla­lókra korlátozza. A legfrissebb — elsősorban ausztrál — kutatások szorgalmaz­zák a hátul ülők ,,bekötését” is, mert ennek hiányában ők is az előbbiekkel hasonló sorsra jut­hatnak. Időszerű volna tehát, ha iparunk és kereskedelmünk — li­cencvásárlás vagy külföldi beho­zatal útján — mielőbb megoldaná a még meglevő problémákat. Irk Ferenc Egy rajz, ami önmagáért beszél... Csaknem 50 000 baleset értékelése alapján készült sematikus ábra a balesetben részt vett, biztonsági övet nem használt és biztonsági övet használt személyekről. Az ábrán azt látjuk, a baleseti sérülések milyen mértékben vezethetők vissza arra, hogy az autóban ülők semmiféle biztonsági övet nem viseltek. Ha vi­selik, 60 százalékuk túlélte volna a balesetet. (Rosenberg, R. R. alap­ján.) Mert kötelező? Élet­fontosságú Kétszeres kockázat Nem lesz bukósisak­ügy Külföldi tapasztalatok Miért idegesked­nek? Kiegyen­súlyozottan Fejtámla és automata fejsérülések a látóképesség csökkenése a fogak el­vesztése halálos nyak csigolyatörés­­fejlkassz sérülések hátgerinc­­sérülés halálos gyo­morsérülések súlyos kartörés medencetörések halálos láb­sérülések súlyos térd­sérülések Változó fényerejű jelzőlámpa A forgalomirányító jel­zőlámpák egyre fontosabb szerepet töltenek be a vá­rosi — s újabban már az országúti — közlekedés szabályozásában. Forga­­lomtechnikailag a bizton­ság megteremtésében el­engedhetetlenek ott, ahol több irányból kell a kü­lönböző járműfolyamok haladását összeegyeztetni. Rendkívül fontos a lám­pák fényének láthatósága. Ám a gyakorlat azt mu­tatja, hogy ha erős a kör­nyezet természetes megvi­lágítása, ha a nap rásüt a lencsékre, a járművezetők­nek nehézséget okoz a jel­zések észlelése, s az esetle­ges tévedés komoly bal­esetveszélyt jelent. Ezért több ország kutatói is kísérleteznek a bizton­sági forgalomirányító jel­zőlámpával. A lencsék üvege különleges anyagból készül — nem ver tússza semmilyen fényt, mintáza­ta az adott színnek legked­vezőbb fénytörésű. Újab­ban változtathatóm terve­zik a lámpák fényerejét is. A természetes megvilágítás mértékét egy beépített szerkezet regisztrálja, s an­nak megfelelően szabályoz­za a lámpa fényerejét. Te­hát erős napsütésben pél­dául élénkebb lesz a lám­pa fénye is, mindig olyan fokban, hogy a járműveze­tő számára határozottan észlelhető legyen. A kuta­tás szerint 100 járművezető közül 90—95-nek — akár­milyen erős is a napsütés — biztos eligazítást ad ez a fajta lámpa. A csekély kivételnél valószínűen a szem adaptációs gyengesé­gei okozták, hogy ők nem érzékelték egyértelműen a fényerő változását.

Next