Népszava, 1977. augusztus (105. évfolyam, 180-204. sz.)

1977-08-02 / 180. szám

1977. AUGUSZTUS 2., KEDD 105. ÉVFOLYAM 180. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR • c mjl-q a VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! › ■¡ VidJ&L A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. Arat»«, tarlóhántás. ■nás€»«Ivetés, gyünstölcsszürrt A hant bújj nasal* ászukra mattinak Ha­rá­ti t­ ápszt/í ist»­ff a baltakaritásluta Vasárnap is arattak azokban a gazdaságokban, ahol még volt lábon álló gabona. Számos más vi­déken a talajművelés vagy a másodvetés adott munkát, az Alföldön pe­dig a sárgabarackszüret. Borsod megye szövet­kezeteiben és állami gaz­daságaiban mintegy 900 nagy teljesítményű kom­bájn vágta vasárnap is a rendet.­­Az aratási „csúcs” itt is az alföldi jellegű, délebbre fekvő járásokból folyamatosan az északi, edelényi, encsi és sátor­aljaújhelyi járásokba te­vődött át. A környék lej­tős kerületein segítenek a Szolnok megyéből és a szomszédos Csehszlová­kiából kölcsönbe érkezett gépek. Az idén Borsodban 66 500 hektáron termeltek kenyérgabonát, vasárnap estig ennek mintegy 90— 92 százalékát vágták le és csépelték ki. Szabolcs-Szatmár me­gyében, az ibrányi Rákó­czi Tsz-ben nyolc arató­­cséplő soltozott 150 hek­tárnyi búza és tavaszi ár­pa betakarításán. A szö­vetkezet vezetősége e na­pon is a határba vitette a meleg ebédet az aratók­nak. A felvásárlótelepek is nyitva tartottak vasár­nap, s mindenütt átvet­ték a felkínált kenyérga­bonát. Somogyban már csak három járásban van lá­bon álló gabona. Vas megyében a zab ki­vételével már befejezték az aratást. Most jó ütem­­­­ben halad — egy-két gaz­daság kivételével — a szalmalehúzás, a tarlók elmunkálása és a másod­vetés. Csongrád megyében ép­pen egy hete vitték mag­tárba az utoljára learatott búzatáblák termését. A földeken azonban még sok a tennivaló, ezért vasár­nap is dolgoztak a trak­torosok, a vetőgépek ke­zelői, s a gyümölcsszedők. Ezen a napon csaknem 3000 hektárról húzták le a szalmát, „tisztították meg” a tarlót, hogy sza­bad utat készítsenek a szántó traktoroknak. A gazdaságok elsősorban az új, nagy értékű és telje­sítményű bálázógépek százszázalékos kihaszná­lására törekszenek. Sok helyen vetették meg a másodnövényeket, s he­lyenként ismét üzembe helyezték az öntöző be­rendezéseket. Dolgoztak a gyümölcsö­sökben is: a kánikulában gyorsan érő aranysárga­piros terméseket szüretel­tek a fákról. A balástyai Alkotmány Tsz-ben a csa­ládoknak részesművelésre kiadott dinnyetáblákról szedték a mézédes görög- és sárgadinnyéket. Végéhez közeledik kiskunsági barackszüret is. A megye legnagyobb kajszi barack-termelő gaz­daságából, a dunavecsei Béke Termelőszövetkezet­ből 145 vagon, többnyi­re első osztályú gyümölcs került a hazai és a kül­földi fogyasztókhoz, s még három napot igényel a fán lévő termés összesze­dése, összesen háromszá­zan dolgoztak a gazdaság 141 hektáros barackültet­vényén, amelyből 26 hek­tár az idén hozott elő­ször termést. s barátsári­ás munka ■jyjagy alkotásokról —­ gyárakról, olaj- és villa­­­­mosenergia-vezetékekről —, amelyeknek létrehozásában szovjet és más testvérország­beli tervezők, szakemberek, munkások segítettek, illetve segítenek bennünket, sűrűn olvashatunk az újságokban, láthatunk képriportokat a televízió­ban. Ám ezek a létesítmények „csak” a legna­gyobb, legjelentősebb bizonyítékai a testvéri, ba­ráti összefogásnak, együttműködésnek. Mellettük és velüki Unfiében szerte az országban számos kisebb-nagyobb egyéb, helyileg igen fontos, hasz­nos dolog készül „nemzetközi társadalmi munká­ban . . .” Különösen ilyenkor, nyáridőben, amikor több szocialista ország fiataljai, diákcsoportjai ál­dozzák fel szabad idejük egy részét arra, hogy maradandó, értékes nyomát hagyják itteni tartóz­kodásuknak. Ez történik rendszeresen például Duna­újvá­rosban is, ahol öt év óta a szovjet testvérváros. Kommunarszk műszaki főiskolásainak egy cso­portja minden nyáron a városban tölti termelési gyakorlatát. (Cserében az itteni műszaki főisko­lások a kommunarszki üzemekben szereznek gya­korlatot.) A szovjet diákok fennmaradó szabad idejükben „kétkezi” társadalmi munkát vállal­nak, ily módon vettek részt korábban a Castrum városrész két hatalmas lakóépületének alapozásá­ban is. Most, hogy a házak elkészültek a Marti­novics utcában, magyar és orosz nyelvű emlék­táblán örökítették meg az alapozókat. Ugyanakkoriban jelent meg egy rövid tájé­koztatás arról, hogy a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplése jegyében Budakalász határában, 52 hektáron létrehozzák az Omszki Barátság Parkot, s a főterén felállít­ják majd a híres, a Szovjetunióban hősi halált halt magyar internacionalista, Ligeti Károly szob­rát, amelynek megalkotását F. D. Bugajenko szovjet képzőművész vállalta. Az ilyen és hasonló felajánlásoknak igen tekintélyes hagyományuk van. A már testet öltött megvalósítás sokfelé lát­ható jeléből hadd emlékeztessek csak kettőre. Régészeti kutatásainkban országszerte szíve­sen vesznek részt a hazai diákok mellett a kül­földön, elsősorban a Szovjetunióban és a szocia­lista országokban élő, itt vakációzó egyetemisták is. Aminthogy a XVI. kerület mindmáig legszebb és legjobban berendezett óvodája, amely a sas­halmi Koszorú utcában a Magyar—Szovjet Barát­ság nevet viseli, azért is készülhetett el néhány éve rekordidő, nem egészen nyolc hónap alatt, mert a széles körű társadalmi összefogás kereté­ben — méltatja ezt az áldozatkész közreműködők nevét őrző emléktábla is — a szovjet kiskatoná dk szabad óráikban keményen dolgoztak a nemes ügyért. N­em véletlenül választottam ezeket a példákat. Jelképek is egyben, szép szavaknál mara­dandóbban bizonyítva: múltunk, történel­münk kutatásától gyermekeink boldog jelenének, jövőjének építéséig életünk minden fontos terü­letén segítenek bennünket, együtt munkálkodnak velünk az önzetlen baráti, testvéri kezek. S ha nem is állíthatunk mindig és mindenütt emlék­táblát a gyönyörű társadalmi munkavégzés va­lamennyi mozzanatának, szívünkben, agyunkban őrizzük meg a közreműködőket, s beszéljük el gyermekeinknek, hogyan építették — szó szerint — a barátságot! Miklós Dezső A spany­ol szakszervezetek a kormány intézkedéseiről A három nagy spanyol szakszervezeti központ, a Munkástanácsok, az UGT és az USO elégtelennek minősítette a kormánynak a munkanélküliség ellen a pénteki minisztertanácsi ülésen elhatározott intéz­kedéseit. Úgy vélik, hogy az új munkahelyek létesí­tésére szánt összeg (32 milliárd peseta) jelenték­telen a munkanélküliek egymilliós számához ké­pest. Ez az összeg a szak­­szervezetek szerint csak 200 000 dolgozó napi bé­rére elég, mindössze két hónapon át. Szombat és vasárnap tanácskozott Madridban a szocialista befolyás alatt álló nagy szakszervezeti központ, az UGT rendkí­vüli kongresszusa. A kongresszus a kormány gazdasági programjából adódó problémákat vitat­ta meg. A kongresszus ha­tározata értelmében az UGT hajlandó tárgyalni a kormánnyal a dolgozókat érintő gazdasági intézke­désekről, noha mint­ meg­állapították: erősen kétlik, hogy a jobboldal és a pénzoligarchia köreiben bárki kivetni valót is ta­lálna ezekben az intézke­désekben. Közölték, hogy az UGT ellenjavaslatait a kormány tervével szem­ben a spanyol szocialista munkáspárt parlamenti képviselőinek útján fog­ják nyilvánosságra hozni. Helytállni egymásért..................... 3 Pajszer és szervezés az olajmezőn . 3 Kőbányai parképítők..................... 3 A világbajnokság titka................... 4 Megfiatalodik a nagyolvasztó. ... 8 Fokozódó feszültség Angliában a kormány és a szakszervezetek között­­­ Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti: Válságokkal fenyegető, új szakasz kezdődött hét­főn az­ angol belpolitikai életben. Éjfélkor ugyanis lejárt az eddigi központi és egységes bérkorláto­­zást szabályozó úgyneve­zett társadalmi szerződés második szakasza, s a szakszervezetek nem já­rultak hozzá folytatásá­hoz. A korlátozásoktól men­tes szabad bértárgyalá­sokhoz való visszatérés­sel a munkáspárti kabi­net eddigi kormányzásá­nak legkomolyabb próba­tételéhez érkezett. Noha James Callaghan minisz­terelnök és Len Murray, a Szakszervezeti Főtanács (TUC) főtitkára a közel­múltban egyaránt síkra­­szállt a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködés folytatá­sáért a központi bérkor­látozások megszűnése után is, egyes szakmák dolgozói sem a béremelési igények közötti 12 hóna­pos hallgatólagos türelmi időt, sem a kormány ma­ximális, 10 százalékos ajánlatát nem hajlandók elfogadni. Az elmúlt 2 év központi bérkorlátozása következtében ugyanis életszínvonaluk tovább rosszabbodott, és a jelek szerint a TUC által han­goztatott „mérsékletnek” már nincs foganatja. Elég csupán azt megemlíteni, két kulcsfontosságú szak­­szervezet, a bányászoké és a vasutasoké a közel­múltban 90, illetv­e 63 szá­zalékos béremelést köve­telt. Minden valószínűség szerint nem állnak mesz­­sze az igazságtól azok az előrejelzések, amelyek a télre „bérrobbanást” jó­solnak, ez pedig megkér­dőjelezné a munkáspárt és a liberálisok együtt­működését, s ezáltal a munkáspárti kabinet fennmaradását. Callaghan miniszterel­nök az utolsó szó jogán rádión keresztül szólítot­ta fel mérsékletre az or­szág dolgozóit. A kor­mányfő ismét­­arra figyel­meztetett, hogy a túlzott bérkövetelések az infláció újabb fokozódásához ve­zethetnek. Callaghan az elmúlt két év „áldozatait” szükségszerűnek nevezte, és azzal érvelt, hogy a „józan önmegtartóztatás” 1978-ra meghozza gyü­mölcsét. Gáspár Sándor és Gunnnar Nilsson megbeszélése Budapesten Gunnar Nilsson, a Svéd Szaktanács elnöke hétfőn átutazott Budapesten és megbeszélést folytatott Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárával a két ország szakszervezeteinek kap­csolatairól, továbbfejlesz­téséről, valamint az európai szakszervezeti mozgalom időszerű kérdé­seiről. .. cS...n .cssuiuuuen tanon részen, a 1I. kerületben, a Fehérvári úton elkészült az ország legkor­szerűbb és legnagyobb piaca. Az új létesítményt augusztus 30-án adják át (MTI Fotó : Soós Lajos felvétele) / 1 ~­i/mmn beruh­ázás ,.nagy fiat­li terénprogram­ megvalósulásának körvonalai már láth­atók Lefejtik a szenet, azután a bauxitvagyonra kerül sor Milliárdokat költünk ar­ra, hogy a bányákból a szenet a felszínre hozzuk, villamos áramot nyer­jünk belőle. Csak az ötödik ötéves terv idősza­kában 63 milliárd forin­tot, vagyis az összes ipari beruházás 40 százalékát fektetjük az energiaipar­ba. A beruházások alapja az a nagyszabású eocén­­program, amelyet az ener­giabázis fejlesztésére dol­goztak ki. A hazai eocénprogram egyik legnagyobb felada­­a az 1986-ra felépülő Bicskei Hőerőmű kiszol­gálása. A csaknem 2000 megawattos létesítmény évente 8 millió tonna bar­naszenet „fogyaszt” majd. A tüzelőanyag döntő ré­szét — mintegy 7,8 millió tonnát — négy új bánya adja. Közülük Márkus­­hegyen és Nagyegyházán már megkezdődött a bá­nyaépítés. Márkus-hegyen elkészült a több száz mé­ter hosszú lejtősakna és most építik a függőlegest. Nagyegyházán jelenleg a felvonulási munkák foly­nak. Itt a bánya három­­szintes lesz: miután, két évig fejtik majd a szenet, a mélyebben fekvő, mint­egy félmillió tonnás ba­uxitvagyon kiaknázását is megkezdik. Mány és Lencsehegy megnyitása egyelőre csak a tervek­ben szerepel. Az új bányák vizet is adnak. Ezzel megoldható a helyi ellátás. A „víz­­gyűjtés” a bányák védel­mét szolgálja: vízvágat­­i rendszer teszi zavartalan­ná a­ széntermelést. Leg­hamarabb Márkus-hegyen indul meg a bányászat 1981-ben. Nagyegyházát és Lencsehegyet várhatóan 1988-ban. Mányt 1985-ben nyitják meg. Bár a négy új bányát főként az ezer­mű ellátására tervezték, mintegy 1 millió tonna barnaszenet adnak a fo­gyasztóknak­­is. A Bicskei Erőműnek termel majd Dudar és Ba­linka. Bár a komáromi vidéken a meglévő bá­nyák vagyona kiapadó­ban van, a tatabányai és dorogi medencék között azonban további jó mi­nőségű barnaszénkészle­tek húzódnak, amelyek esetleg a Bicskei Erőmű bővítését is lehetővé te­szik. Ezt a programot még több élettartamot növelő beruházás egészíti ki, mind a Dunántúlon és Észak - Magyarországon, mind a mecseki szénme­­zőn. Jelenleg az összes termelés 65 százalékát fo­gyasztják el erőműveink. Ez az arány 1990-ben mintegy 10 százalékkal lesz nagyobb, bár az energiamérlegben csök­ken a szén szerepe. A vagyon azonban még több mint száz évre lehetővé teszi a folyamatos terme­lést, évente 35—40 millió tonnás mennyiségben. 1990-ben a felsorolt beru­házások belépése után is ennek alsó szintjét köze­líti meg a felhasználás. Beke Mária :

Next