Népszava, 1977. augusztus (105. évfolyam, 180-204. sz.)
1977-08-02 / 180. szám
1977. AUGUSZTUS 2., KEDD 105. ÉVFOLYAM 180. SZÁMÁRA 80 FILLÉR • c mjl-q a VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! › ■¡ VidJ&L A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA ---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------. Arat»«, tarlóhántás. ■nás€»«Ivetés, gyünstölcsszürrt A hant bújj nasal* ászukra mattinak Haráti t ápszt/í ist»ff a baltakaritásluta Vasárnap is arattak azokban a gazdaságokban, ahol még volt lábon álló gabona. Számos más vidéken a talajművelés vagy a másodvetés adott munkát, az Alföldön pedig a sárgabarackszüret. Borsod megye szövetkezeteiben és állami gazdaságaiban mintegy 900 nagy teljesítményű kombájn vágta vasárnap is a rendet.Az aratási „csúcs” itt is az alföldi jellegű, délebbre fekvő járásokból folyamatosan az északi, edelényi, encsi és sátoraljaújhelyi járásokba tevődött át. A környék lejtős kerületein segítenek a Szolnok megyéből és a szomszédos Csehszlovákiából kölcsönbe érkezett gépek. Az idén Borsodban 66 500 hektáron termeltek kenyérgabonát, vasárnap estig ennek mintegy 90— 92 százalékát vágták le és csépelték ki. Szabolcs-Szatmár megyében, az ibrányi Rákóczi Tsz-ben nyolc aratócséplő soltozott 150 hektárnyi búza és tavaszi árpa betakarításán. A szövetkezet vezetősége e napon is a határba vitette a meleg ebédet az aratóknak. A felvásárlótelepek is nyitva tartottak vasárnap, s mindenütt átvették a felkínált kenyérgabonát. Somogyban már csak három járásban van lábon álló gabona. Vas megyében a zab kivételével már befejezték az aratást. Most jó ütemben halad — egy-két gazdaság kivételével — a szalmalehúzás, a tarlók elmunkálása és a másodvetés. Csongrád megyében éppen egy hete vitték magtárba az utoljára learatott búzatáblák termését. A földeken azonban még sok a tennivaló, ezért vasárnap is dolgoztak a traktorosok, a vetőgépek kezelői, s a gyümölcsszedők. Ezen a napon csaknem 3000 hektárról húzták le a szalmát, „tisztították meg” a tarlót, hogy szabad utat készítsenek a szántó traktoroknak. A gazdaságok elsősorban az új, nagy értékű és teljesítményű bálázógépek százszázalékos kihasználására törekszenek. Sok helyen vetették meg a másodnövényeket, s helyenként ismét üzembe helyezték az öntöző berendezéseket. Dolgoztak a gyümölcsösökben is: a kánikulában gyorsan érő aranysárgapiros terméseket szüreteltek a fákról. A balástyai Alkotmány Tsz-ben a családoknak részesművelésre kiadott dinnyetáblákról szedték a mézédes görög- és sárgadinnyéket. Végéhez közeledik kiskunsági barackszüret is. A megye legnagyobb kajszi barack-termelő gazdaságából, a dunavecsei Béke Termelőszövetkezetből 145 vagon, többnyire első osztályú gyümölcs került a hazai és a külföldi fogyasztókhoz, s még három napot igényel a fán lévő termés összeszedése, összesen háromszázan dolgoztak a gazdaság 141 hektáros barackültetvényén, amelyből 26 hektár az idén hozott először termést. s barátsáriás munka ■jyjagy alkotásokról — gyárakról, olaj- és villamosenergia-vezetékekről —, amelyeknek létrehozásában szovjet és más testvérországbeli tervezők, szakemberek, munkások segítettek, illetve segítenek bennünket, sűrűn olvashatunk az újságokban, láthatunk képriportokat a televízióban. Ám ezek a létesítmények „csak” a legnagyobb, legjelentősebb bizonyítékai a testvéri, baráti összefogásnak, együttműködésnek. Mellettük és velüki Unfiében szerte az országban számos kisebb-nagyobb egyéb, helyileg igen fontos, hasznos dolog készül „nemzetközi társadalmi munkában . . .” Különösen ilyenkor, nyáridőben, amikor több szocialista ország fiataljai, diákcsoportjai áldozzák fel szabad idejük egy részét arra, hogy maradandó, értékes nyomát hagyják itteni tartózkodásuknak. Ez történik rendszeresen például Dunaújvárosban is, ahol öt év óta a szovjet testvérváros. Kommunarszk műszaki főiskolásainak egy csoportja minden nyáron a városban tölti termelési gyakorlatát. (Cserében az itteni műszaki főiskolások a kommunarszki üzemekben szereznek gyakorlatot.) A szovjet diákok fennmaradó szabad idejükben „kétkezi” társadalmi munkát vállalnak, ily módon vettek részt korábban a Castrum városrész két hatalmas lakóépületének alapozásában is. Most, hogy a házak elkészültek a Martinovics utcában, magyar és orosz nyelvű emléktáblán örökítették meg az alapozókat. Ugyanakkoriban jelent meg egy rövid tájékoztatás arról, hogy a Nagy Októberi Forradalom 60. évfordulójának méltó megünneplése jegyében Budakalász határában, 52 hektáron létrehozzák az Omszki Barátság Parkot, s a főterén felállítják majd a híres, a Szovjetunióban hősi halált halt magyar internacionalista, Ligeti Károly szobrát, amelynek megalkotását F. D. Bugajenko szovjet képzőművész vállalta. Az ilyen és hasonló felajánlásoknak igen tekintélyes hagyományuk van. A már testet öltött megvalósítás sokfelé látható jeléből hadd emlékeztessek csak kettőre. Régészeti kutatásainkban országszerte szívesen vesznek részt a hazai diákok mellett a külföldön, elsősorban a Szovjetunióban és a szocialista országokban élő, itt vakációzó egyetemisták is. Aminthogy a XVI. kerület mindmáig legszebb és legjobban berendezett óvodája, amely a sashalmi Koszorú utcában a Magyar—Szovjet Barátság nevet viseli, azért is készülhetett el néhány éve rekordidő, nem egészen nyolc hónap alatt, mert a széles körű társadalmi összefogás keretében — méltatja ezt az áldozatkész közreműködők nevét őrző emléktábla is — a szovjet kiskatoná dk szabad óráikban keményen dolgoztak a nemes ügyért. Nem véletlenül választottam ezeket a példákat. Jelképek is egyben, szép szavaknál maradandóbban bizonyítva: múltunk, történelmünk kutatásától gyermekeink boldog jelenének, jövőjének építéséig életünk minden fontos területén segítenek bennünket, együtt munkálkodnak velünk az önzetlen baráti, testvéri kezek. S ha nem is állíthatunk mindig és mindenütt emléktáblát a gyönyörű társadalmi munkavégzés valamennyi mozzanatának, szívünkben, agyunkban őrizzük meg a közreműködőket, s beszéljük el gyermekeinknek, hogyan építették — szó szerint — a barátságot! Miklós Dezső A spanyol szakszervezetek a kormány intézkedéseiről A három nagy spanyol szakszervezeti központ, a Munkástanácsok, az UGT és az USO elégtelennek minősítette a kormánynak a munkanélküliség ellen a pénteki minisztertanácsi ülésen elhatározott intézkedéseit. Úgy vélik, hogy az új munkahelyek létesítésére szánt összeg (32 milliárd peseta) jelentéktelen a munkanélküliek egymilliós számához képest. Ez az összeg a szakszervezetek szerint csak 200 000 dolgozó napi bérére elég, mindössze két hónapon át. Szombat és vasárnap tanácskozott Madridban a szocialista befolyás alatt álló nagy szakszervezeti központ, az UGT rendkívüli kongresszusa. A kongresszus a kormány gazdasági programjából adódó problémákat vitatta meg. A kongresszus határozata értelmében az UGT hajlandó tárgyalni a kormánnyal a dolgozókat érintő gazdasági intézkedésekről, noha mint megállapították: erősen kétlik, hogy a jobboldal és a pénzoligarchia köreiben bárki kivetni valót is találna ezekben az intézkedésekben. Közölték, hogy az UGT ellenjavaslatait a kormány tervével szemben a spanyol szocialista munkáspárt parlamenti képviselőinek útján fogják nyilvánosságra hozni. Helytállni egymásért..................... 3 Pajszer és szervezés az olajmezőn . 3 Kőbányai parképítők..................... 3 A világbajnokság titka................... 4 Megfiatalodik a nagyolvasztó. ... 8 Fokozódó feszültség Angliában a kormány és a szakszervezetek között Pietsch Lajos, az MTI tudósítója jelenti: Válságokkal fenyegető, új szakasz kezdődött hétfőn az angol belpolitikai életben. Éjfélkor ugyanis lejárt az eddigi központi és egységes bérkorlátozást szabályozó úgynevezett társadalmi szerződés második szakasza, s a szakszervezetek nem járultak hozzá folytatásához. A korlátozásoktól mentes szabad bértárgyalásokhoz való visszatéréssel a munkáspárti kabinet eddigi kormányzásának legkomolyabb próbatételéhez érkezett. Noha James Callaghan miniszterelnök és Len Murray, a Szakszervezeti Főtanács (TUC) főtitkára a közelmúltban egyaránt síkraszállt a kormány és a szakszervezetek közötti együttműködés folytatásáért a központi bérkorlátozások megszűnése után is, egyes szakmák dolgozói sem a béremelési igények közötti 12 hónapos hallgatólagos türelmi időt, sem a kormány maximális, 10 százalékos ajánlatát nem hajlandók elfogadni. Az elmúlt 2 év központi bérkorlátozása következtében ugyanis életszínvonaluk tovább rosszabbodott, és a jelek szerint a TUC által hangoztatott „mérsékletnek” már nincs foganatja. Elég csupán azt megemlíteni, két kulcsfontosságú szakszervezet, a bányászoké és a vasutasoké a közelmúltban 90, illetve 63 százalékos béremelést követelt. Minden valószínűség szerint nem állnak meszsze az igazságtól azok az előrejelzések, amelyek a télre „bérrobbanást” jósolnak, ez pedig megkérdőjelezné a munkáspárt és a liberálisok együttműködését, s ezáltal a munkáspárti kabinet fennmaradását. Callaghan miniszterelnök az utolsó szó jogán rádión keresztül szólította fel mérsékletre az ország dolgozóit. A kormányfő ismétarra figyelmeztetett, hogy a túlzott bérkövetelések az infláció újabb fokozódásához vezethetnek. Callaghan az elmúlt két év „áldozatait” szükségszerűnek nevezte, és azzal érvelt, hogy a „józan önmegtartóztatás” 1978-ra meghozza gyümölcsét. Gáspár Sándor és Gunnnar Nilsson megbeszélése Budapesten Gunnar Nilsson, a Svéd Szaktanács elnöke hétfőn átutazott Budapesten és megbeszélést folytatott Gáspár Sándorral, a SZOT főtitkárával a két ország szakszervezeteinek kapcsolatairól, továbbfejlesztéséről, valamint az európai szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. .. cS...n .cssuiuuuen tanon részen, a 1I. kerületben, a Fehérvári úton elkészült az ország legkorszerűbb és legnagyobb piaca. Az új létesítményt augusztus 30-án adják át (MTI Fotó : Soós Lajos felvétele) / 1 ~i/mmn beruházás ,.nagy fiatli terénprogram megvalósulásának körvonalai már láthatók Lefejtik a szenet, azután a bauxitvagyonra kerül sor Milliárdokat költünk arra, hogy a bányákból a szenet a felszínre hozzuk, villamos áramot nyerjünk belőle. Csak az ötödik ötéves terv időszakában 63 milliárd forintot, vagyis az összes ipari beruházás 40 százalékát fektetjük az energiaiparba. A beruházások alapja az a nagyszabású eocénprogram, amelyet az energiabázis fejlesztésére dolgoztak ki. A hazai eocénprogram egyik legnagyobb feladaa az 1986-ra felépülő Bicskei Hőerőmű kiszolgálása. A csaknem 2000 megawattos létesítmény évente 8 millió tonna barnaszenet „fogyaszt” majd. A tüzelőanyag döntő részét — mintegy 7,8 millió tonnát — négy új bánya adja. Közülük Márkushegyen és Nagyegyházán már megkezdődött a bányaépítés. Márkus-hegyen elkészült a több száz méter hosszú lejtősakna és most építik a függőlegest. Nagyegyházán jelenleg a felvonulási munkák folynak. Itt a bánya háromszintes lesz: miután, két évig fejtik majd a szenet, a mélyebben fekvő, mintegy félmillió tonnás bauxitvagyon kiaknázását is megkezdik. Mány és Lencsehegy megnyitása egyelőre csak a tervekben szerepel. Az új bányák vizet is adnak. Ezzel megoldható a helyi ellátás. A „vízgyűjtés” a bányák védelmét szolgálja: vízvágati rendszer teszi zavartalanná a széntermelést. Leghamarabb Márkus-hegyen indul meg a bányászat 1981-ben. Nagyegyházát és Lencsehegyet várhatóan 1988-ban. Mányt 1985-ben nyitják meg. Bár a négy új bányát főként az ezermű ellátására tervezték, mintegy 1 millió tonna barnaszenet adnak a fogyasztóknakis. A Bicskei Erőműnek termel majd Dudar és Balinka. Bár a komáromi vidéken a meglévő bányák vagyona kiapadóban van, a tatabányai és dorogi medencék között azonban további jó minőségű barnaszénkészletek húzódnak, amelyek esetleg a Bicskei Erőmű bővítését is lehetővé teszik. Ezt a programot még több élettartamot növelő beruházás egészíti ki, mind a Dunántúlon és Észak - Magyarországon, mind a mecseki szénmezőn. Jelenleg az összes termelés 65 százalékát fogyasztják el erőműveink. Ez az arány 1990-ben mintegy 10 százalékkal lesz nagyobb, bár az energiamérlegben csökken a szén szerepe. A vagyon azonban még több mint száz évre lehetővé teszi a folyamatos termelést, évente 35—40 millió tonnás mennyiségben. 1990-ben a felsorolt beruházások belépése után is ennek alsó szintjét közelíti meg a felhasználás. Beke Mária :