Népszava, 1977. augusztus (105. évfolyam, 180-204. sz.)
1977-08-02 / 180. szám
Három hónappal a brigádvezetői tanácskozás után Pajszer és szervezés az olajmezőn Amíg kifújják magukat egy kicsit, Túri Antal fantasztikus horgászkalandjain derül a társaság. — Kapitális harcsát fogtam a múltkor — meséli, és a szeme se rebben. — Akkora ereje volt, hogy vele húzattam haza a motoromat. Egész úton dupla adag gilisztával etettem, mégis úgy megéhezett, hogy este a hakeszül a „pajszer”, a dobot lassan kiszabadítják, a daru már készenlétben várakozik. Végre megkezdhetik a jó ezerméternyi, vastag drótkötél letekerését — amúgy is felejt már, itt is, ott is elszakadozott, s nélküle mégiscsak könnyebb lesz leemelni a dobot. Túri Antalék odalent karikába rendezik a letekeredő kötelet, csak akkor állnak meg egy pillanatra, ha hurokba csavarodik. Szünet nélkül a szabadban dolgoznak az olajosok, a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem szegedi egységének nehézgépszerelői. Munkájukat nem mindig segíthetik a gépek. A nagy súlyú alkatrészekhez ritkán fér oda a daru. Fő támaszuk így hát a ..pajszer”, meg a ..hévér'' — és a saját ügyességük, izomerejük. A horgászkalandok hőse mégis itt lelt először magára. — Kissé „csibész” voltam, igaz, ami igaz — mondja. — Ahol először dolgoztam, volt úgy, hogy havonta négy-öt napig A szocialista brigádvezetők V. országos tanácskozásán Csontos Szabolcs, a Münnich Ferenc brigád vezetője egyebek mellett lászlóből mind kiette a paprikamagot... Erre kirobban a nevetés. Aztán nekigyürkőznek ismét. Vége a pihenőnek. A messzi Komádiban már várják az alkatrészt, itt a kocsi érte. Egy berendezés hatalmas kanalazódobja ment tönkre. Újak nem tudtak szerezni, hát most itt, az Algyő melletti telepen egy kiselejtezett gépből — mondhatni roncsból — szerelik ki, ami még használható, nem volt mit csinálni. Csak lézengtünk ide-oda. Hát kiugrottunk egy-két fröccsre, aztán persze, hogy nem volt kedve az embernek visszamenni... Így esett, hogy Túri Antalnak éppen kilenc munkahelye volt már, amikor idekerült, a most Münnich Ferenc nevét viselő szocialista brigádba. De ez már a múlt, amin a többiek is rég csak mosolyognak. Mert Túri Antal már tizenkét esztendeje dolgozik velük. Két szakmát szerzett azóta — lakatos és hegesztő —, elvégezte a marxista középiskolát, és az ősszel vág neki a szakközépiskolának. Technikus akar lenni. — Hogyan ragadtam meg éppen itt? Hát, része lehet ebben annak is, hogy szeretem a szabad levegőt. És amiért főleg itt maradtam: a kollektíva, a brigád. Amikor iskolába jártam, rádolgoztak, hogy korábban elértehessek. Természetes dolog ez nálunk, én is megteszem most a másiknak, ha kell, az állandó tanulás fontosságáról beszélt. Amikor megalakult ez a közösség — másfél évtizede is elmúlt már —, a brigádtagok egynegyedének nem volt meg a nyolc általánosa. Érettségije senkinek. Most, tavasz óta már tízen vannak az érettségizettek. A két szakma szinte alapkövetelmény lett a brigádban. Ketten egyetemre járnak. Egyikük, a brigádvezető, jogot tanul. — Tehát előbb-utóbb megválik a brigádtól? — Miért kellene megválnom? Ha valamit tanult az ember, rögtön keressen íróasztalt magának? Én úgy érzem, itt is fel tudom használni a jogi ismereteket. Sok problémájuk van nálunk az embereknek. Ha nekik segíteni tudok, már megérte a tanulást. Az üzemi életet igencsak ismerem, hát el is tudok igazodni a mindenféle ügyes-bajos dolgok között. Ez, mint a brigád vezetőjének is fontos. De részt veszek a szakszervezeti jogsegélyszolgálat munkájában is. Épp a napokban nyertem meg egy pert: tizenegy Az országos tanácskozás óta sokan keresik meg a brigádvezetőt. Jönnek más brigádoktól, hogy megismerjék a módszereiket, s a vezetők is valahogy jobban odafigyelnek a mozgalomra. — Szerintem óriási lehetőségek vannak a mi üzemünkben, és az egész olajiparban is — hangsúlyozza. — Azokra a szervezési intézkedésekre gondolok, amikhez még különösebb anyagi befektetés sem kellene. Hogy így is túlteljesítjük a tervet? Kevés . .. Sok mindenen kellene változtatni, mi is kapásból sok dolgot el tudnánk mondani. Csak az kell, hogy meg is hallgassanak bennünket. — Tapasztalt valami változást az országos tanácskozás óta? — Úgy látom, meg éléntársamnak támadt vitája a vállalattal, a munkaügyi döntőbizottság előtt. Amint a hatalmas alkatrészekkel birkóznak, senki nem mondaná meg, melyikük a brigádvezető. A tűző napon egyformán feszülnek az izmok, Csontos Szabolcs éppen úgy megfogja a nehezét, mint Túri Antal, a fiatal Matkó Zoltán, vagy Bozsák István, aki még nem brigádtag, de azt mondják, a legjobb úton van afelé, hogy az legyen. A brigád egyébként jóval népesebb: az ötvenöt fős műhelyből harmincnyolcan brigádtagok. Naponta kis csoportokba szóródnak szét, az alföldi olajmezők egymástól távol eső pontjain javítják a berendezéseket. — Magunk alakítottuk ki a szervezési rendszerünket — mondja Csontos Szabolcs. — S mivel a brigád nagyobbik felének két, vagy több szakmája van, így egy-egy helyen kevesebben is el tudjuk végezni a feladatot, kült nálunk a brigádmozgalom. Szervezeti változtatásokra is sor került. Itt, Szegeden, például átszervezték a munkaverseny-bizottságot. Azelőtt inkább a formaságokat, a papírokat nézték. Most jobban odafigyelnek a tartalomra is. Csontos Szabolcséknak nehéz a dolguk. Éveken keresztül a „válogatottban focizni”, bizony megerőltető — mondják. Mert a munkahely, a társadalmi munka, a tanulás mellett azért kell idő a magánéletre, a kikapcsolódásra is. Ahogy Túri Antal például a vízpartot szereti. A horgászást. Jó lenne gyakrabban pecázni! Akkora harcsát fogni, amelyik elhúzza a motort ... Franck Tibor ..Itisstersibésa voltam99 Ilrifjiiilroaoto is. jotfiisa is !P apirmunka ás a lán vfj Kőbányai Kőbányáról azt tartják: gyárváros, parkok, zöldterületek tekintetében a főváros egyik legszegényebb kerülete. Ennek a kétes „hírnévnek” üzentek hadat még Budapest centenáriumának évében a kőbányaiak: öt év óta folyamatos a kerületszépítő, parképítő társadalmi munka. — Nemcsak a X. kerületiek csatlakoztak e munkához — mondja Darázi István, a kerületi pártbizottság munkatársa. — A Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság tervező csoportja készítette a földmunkák és a partbiztosítás terveit, a BUVÁTI dolgozói a kertészeti terveket. A Zrínyi Katonai Akadémia több tanára és sok hallgatója irányítja a földmunkákat, a budapesti Kertészeti Vállalat szakemberei a kertépítést. Az újhegyi lakótelep közvetlen szomszédságában, kráterszerű mélyedés alján csillog a tó, ahogyan a helyiek a régi bányatulajdonos után elnevezték: a Guttmann-tó. Nyugodt a felszíne, de úszni, fürödni életveszélyes a helyenként 6—8 méter mély vízben. Eddig minden esztendőben két-három tragikus baleset történt itt. Ezért is készítették el szinte elsőnek a víz körüli kerítést az ÉLGÉP és a MÁV gépjavító társadalmi munkásai. — Délutánonként hatvanan-nyolcvanan jelentkeznek munkára —mondjaMóri László mérnök őrnagy. — Szükség is van a munkáskézre: huszonnégy és fél ezer négyzetméternyi kertet alakítunk ki, már eddig hetvenezer köbméter földet mozgattunk meg. A nehéz földmunkát jórészt szovjet katonák végezték hatalmas gépeikkel. De a lapátoláshoz, kövezéshez is gyakran jön száz-százötven kiskatona. A fő körül már látszanak a végleges park körvonalai. A meredek partoldalt teraszokra tagolták, s három szinten futnak a sétautak. A tó északi oldalán kerek földnyelv nyúlik a vízbe, megszakad a kerítés is, itt lesz a dísztér. A dísztérre széles lépcsősor vezet közvetlenül a lakótelepről. — Napos időben a környékbeliek már itt sütkéreznek a lépcsőkön — mondja Tarjáni Ferenc kertmérnök. — A sétautakat majd alacsony pihenőpadok szegélyezik, a dísztérnél pedig egy, a vízbe helyezett impregnált cölöpsor védi a közönséget. Árnyékot majd a felnövő fák adnak: mintegy 120 fajta cserjét, fát telepítünk. Ezeket már a tanács dolgozói ültették — mutat egy csoport facsemetére. — Elkészült a vízvezeték-hálózat is: a 600 méter csövet a Csepeli Csőgyár munkásaitól kapták és a Kőbányai Sörgyár dolgozói építették be. A környékbeliek azonban nemcsak sétálni, napozni jönnek ide, hanem dolgozni is. Az építkezés megkezdése óta minden délutánját itt tölti Várhegyi János, az ÉVIG kísérleti üzemének műszerésze, a Béke-brigád tagja. — A tóra nyílnak az ablakaim, a gyerekeim itt játszanak a környéken — mondja —, nem mindegy hát, hogy milyen a szőkébb hazánk. Nem kőbányai ugyan, harminc társával együtt mégis eljött földet lapátolni, rézsűt építeni Tóth Lajos, a KIPSZER katolikus gyárrészlegének Metró szocialista brigádjából. — Minden brigád felajánlja a társadalmi munkát. Itt pedig el is lehet végezni úgy, hogy látszatja van. A munkát a kerületi pártbizottság fogja össze, sikerrel. — Óriási tartalék a szocialista brigádok kezdeményezőkészsége — mondja ismét Darázi István. A pihenőpark körülbelül két hónap múlva készül el és a Szocialista brigádok parkja nevet viseli majd. Építői pedig új feladatra készülnek: a szomszédos, szanálásra kerülő, Népliget nagyságú területen új, erdős, ligetes kirándulóhelyet alakítanak ki. Vátosi Margit A főváros új nevezetessége, a Népligetben épülő Planetárium külső munkálatai elkészültek. Jelenleg az NDK-beli Zeiss Művek szakemberei szerelik a 4 méter magas, 2 tonna súlyú berendezést, amely a Planetárium „égboltjára” vetíti majd a csillagokat. Nyitása augusztus 20-án lesz (MTI Fotó : Soós Lajos felvétele) Helytállni egymásért A strandok, tavak, folyók üdítő hullámai közt a perzselő napsütés is cirógatóan hat. Bányák mélyén, kohók tövében vagy a kombájnok és a buszok vezetői fülkéjében kánikula nélkül is füllesztő a meleg, „erősebb” a nyár, nehezebb a munka. A szabadságon levők, a szakszervezeti üdülők és a magánnyaralók lakói helyett most több munka hárul mindazokra, akik a gépek, a volánok, a pultok, a műtő- és az íróasztalok mellett vagy a szolgálat ezerféle más helyén végzik dolgukat, teszik, amit tenniük kell. A nyár hónapjai a legkedveltebb üdülési idényt jelentik az emberek többsége számára. Emiatt júliusban és augusztusban naponta százezrek vannak távol munkahelyüktől. Fokozott gond ez, amikor sok vállalat amúgy is szűkében van a munkáskéznek, és amikor az idei népgazdasági terv szerint 14 olyan nagy beruházásnak kell befejeződnie, amelynek együttes értéke 38 milliárd forint, az idén induló 9 nagyberuházásra pedig 76 milliárdot, tehát már kétszer annyit fordítunk. Ugyanakkor felmérések kimutatták, hogy a gépek és más termelőberendezéseink jelentékeny része a munkarend szerinti időalapnak csak a háromnegyedében működik. A veszteségidők gyakran a munkaszervezés fogyatékosságaira, energia-, anyag- és alkatrészhiányokra vezethetők vissza. Ismertek az olyan nagyüzemek jó példái is, amelyek minden befektetés nélkül, csupán a munka, s ezzel öszszefüggően a szabadságolások ésszerű megszervezésével — 15—20 százalékkal növelték a munka termelékenységét. Mindent el kell követni hát, hogy jobb szervezéssel és a legutóbbi műszakpótlék felemelésének lehetőségével élve — teljes munkaidőben működjenek a gépek és különösen a nagy hatékonyságú, korszerű termelőberendezések, így biztosítható lenne, hogy a nyári hónapokban is folytatódjék az a lendület, amelynek eredményeként ez év első öt hónapjában az ipar termelése 6 százalékkal emelkedett, s a fejlődés üteme gyorsabb volt, mint az előző év azonos időszakában. A leggyorsabban a vegyipar, az élelmiszeripar és a gépipar termelése növekedett, noha majd minden ágazatban csökkent valamelyest a dolgozók létszáma és emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Ami gazdaságunk alapjait és fejlődési tendenciáit illeti, s még inkább az eddiginél jobb kihasználásra váró anyagi, fizikai, szellemi lehetőségeinket, tartalékainkat — józan optimizmussal nézhetünk jövőnk elé. Még akkor is, ha az időjárás idei szélsőségei nemegyszer felhős pesszimizmusra hangolják az üdülők, strandolók közérzetét. Persze, népgazdaságunk helyzetét nem lehet és nem is szoktuk a Balaton menti és a többi nyaralóövezet feletti időjárás okozta hangulatváltozások szerint megítélni A mindnyájunk közös zsebét és háztartását érintő értékeléseknél fokozottan kötelező Veres Péter bölcs szemlélete, aki többször hangoztatta, hogy ő se nem optimista, se nem pesszimista, hanem realista. Ezzel a realizmussal visszatérhetünk témánk kiindulási pontjára Arra, hogy amikor nálunk az alkotmány mindenkinek biztosítja a pihenéshez, az üdüléshez való jogot, akkor mindnyájunk kötelessége azok helyett is dolgozni, akik éppen most nyaralnak és akik ugyanezt megtették, vagy megteszik a mi kikapcsolódásunk idején. Miért kell ilyen természetes dolgokról beszélni? — kérdezhetné bárki. Mert sajnos, még nem mindenkinek olyan természetes, hogy ilyenkor némileg mások helyett is dolgozzék. Jó néhányan még panaszkodnak is emiatt vezetőiknek. De a zsörtölődés csak akkor jogos, ha nem tervszerű a szabadságolás és nincs megoldva a folyamatos munka. Épen ezért azt se hagyja senki szó nélkül, ha jó néhányan a nyár hőfoka, hangulata, vidám lehetőségei, s más kellemességei miatt lezserebben dolgoznak, tehát munkaidejükben is félig-meddig nyaralnak. Fel kell lépni az ilyen magatartás ellen. Hiszen az esztendő második felében mindannyiunkra nagyon sok feladat vár. Tervünket minden területen menynyiségileg és a fokozott minőségi követelmények szerint is eredményesen kell teljesítenünk. Fogyasztóként ezt minden termelő is elvárja — és fokozottan külkereskedelmi partnereink is. Természetes hát, hogy csak a jól végzett munka teheti igazán felhőtlenné a népgazdaság és az éppen üdülő vagy dolgozó százezrek, milliók közös egét. Szenes Imre : Tábilis ház Szegeden A vendéglárással lépést tart a vendéglátás Ötezer hálóvendég — 10 mázsa kolbász, 20 000 pár virsli 900 hektoliter sör, 80 ezer üveg üdítőital — Sikeres vizsga „A város megtelt”. A szegediek akár ilyen táblákkal fogadhatnák a városba igyekvőket. Az ünnepi játékok idején amúgy is zsúfolt városra még a fiatalok is „rászabadultak”. Az ifjúsági napok külföldi és hazai résztvevői 11 különvonattal érkeztek. Az autóbuszok, autók is csak hozták, hozzák a vendégeket. Egyszóval Szegeden minden talpalatnyi hely megtelt. Vajon megbirkóztak-e a város vezetői, az idegenforgalmi, kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok dolgozói azzal a feladattal, ami a vendégsereg elszállásolásával, étkeztetésével és olyan apróságnak tűnő figyelmességekkel jár, aminek hiánya sok bosszúságot okozhat. Bár a Tisza partján megnyílt az új Hungária Szálló, kiadták a kollégiumi szobákat, a munkásszállásokon is „szorítottak helyet" az idelátogatóknak és a fizetővendégszolgálat is kitett magáért, előzetes bejelentés nélkül a hét végén senki sem juthatott szálláshoz. Szombaton a hivatalos statisztika szerint ötezer hálóvendége volt a városnak és legalább kétszer annyian szálltak meg a rokonoknál, ismerősöknél. Érthető ez, hiszen a város idegenforgalma nem rendezkedhet be az ünnepi játékok igényeire, év közben kihasználatlanul állnának a hotelek. Az éjszaka nem okoz fejtörést azoknak sem, akik nem kaptak szobát: az előadás után különvonat indul a fővárosba. Taxi ugyan kevés akad, de a késő éjszakai órákban is közlekednek az autóbuszok, villamosok A szórakozással nem kellett kivárni a fanfárok megszólalását, ki-ki találhatott kedvére valót. Városnézést panoráma autóbusszal, sétahajókázást a Tiszán, fürdést a város korszerű, könyvtárral, fodrászattal, önkiszolgáló étteremmel ellátott, kulturált strandján. Másfél száz művész több mint 200 alkotása látható a hazai képzőművészet hagyományos seregszemléjén, a 18. szegedi nyári tárlaton. Nagy érdeklődés kíséri a 4. országos grafikai kiállítást is. -Az utca népét szombaton délután az ifjúsági napok sziporkázó karneválja, a rögtönzött táncbemutatók és az ötletes élőképek szórakoztatták. Mindez a szemét Jutott-e ilyen választék a szájnak is? Az elmúlt években bizony panaszkodtak a szegedi halászlére. Az idén még az ünnepek előtt halászléfőzőversenyre hívták össze a város szakácsait és az öreg halászokat. Az mégnem lehet garancia a jó minőségre, hogy e sorok írója a Halászcsárdában kiváló halászlét kapott. De az már biztosíték, hogy az ünnepi játékok ideje alatt a verseny győztesei főzik a finom specialitást. És akinek valami másra volt kedve, a többi vendéglő, csárda mellett felkereshette az újból megnyílt patinás Hági éttermet. A Dóm téri pavilonokban is bőven akad harapnivaló: ezekben a hetekben 900 hektoliter sör, 50 mázsa kolbász, 20 ezer pár virsli és 80 ezer üveg üdítő ital fogy el. De van, ami javításra szorul: nem könnyű reggelizni. A belvárosban mindössze egy tejivót találtam nyitva vasárnap. Hosszú sorok, kígyóztak az önkiszolgáló éttermek és ételbárok előtt is, a cukrászdákban szegényes a választék. Végül is úgy tűnik, a szabadtéri játékok szervezői látják: ahhoz, hogy a vendég jól érezze magát, nem elég a színvonalas műsor Több is kell. Ebből a többletből — az elmúlt hét végén — jól vizsgázott a ..híres” város. Molnár Patrícia