Népszava, 1977. augusztus (105. évfolyam, 180-204. sz.)

1977-08-20 / 196. szám

10 Gergely, a bogarász Egy nyár eleji este kezdő­dött. Kint ültünk a verandán, és békésen beszélgettünk. Az alkonyati csendet egyszer csak egy óriási szarvasbogár rep­­tének­ zaja törte meg. Gergely hirtelen felsikkantott: meg­van!!! S két ujja közé csip­pentve ott volt az asztalon a bogárkirály. Ki-ki megcso­dálhatta ámulva, sikítva, megborzongva és gyönyörköd­ve. Gergely öröme volt a leg­nagyobb s benne támadt a gondolat, hadd­ legyen a szarvasbogár egyszer s min­denkorra a miénk! De ho­gyan? Hova tegyük, hogy él­ve maradjon? Természetesen a fűre, ott talál majd magá­nak elég csemegét. Ám egy ketrec is szükségeltetik, hogy ne hagyhassa el a kiutalt le­gelőt. Az Erzsi nénitől örö­költ rácsos pénztáros doboz végre meglelte gyakorlati hasznát: a bogárra borítva ideális, szellős börtönnek tűnt. De csak reggelig. Mert a másnapi ébredés egyben csalódást jelentett, elszökött a rab. Igen, ekkor kezdődött, s pár nap alatt komoly szen­vedéllyé nőtt Gergely számá­ra a bogárgyűjtés. Minden fi­gyelme kizárólag a rovarok és lepkék felé irányult. Ez volt ébredésekor az első gon­dolata, ahogyan még álmos szemmel kilépett a kertbe és meglátta az első vadászalanyt. Emiatt kaptunk ebéd közben, szívünkhöz, ha Gergely „bo­­gárár” ordítással kirúgta ma­ga alól a széket, és elrohant. Este pedig feszült figyelmű tévénézés közben Gergely volt az, aki összecsippentett ujjakkal közeledett a képer­nyőhöz, eltakarva a legizgal­masabb jelenet legizgalma­sabb részleteit, hogy egy fény­éhes éjjeli lepkét fogjon. Eleinte minden érdekelte, még az ezerszer látott han­gyát és darazsat is megbá­multa, de most mintha más szemmel nézte volna őket. Mint aki előtt egy új világ tárul fel, tele új csodával. S jött a számtalan kérdés: me­lyik bogarat hogyan hívják? Hím-e vagy nőstény? Meny­nyi ideig él? Mit eszik? Hol alszik? Stb., stb. Gyűjteményének első da­rabjait igen keservesen sze­rezte. Okulva az első kudar­con, leleményessé és ügyes­sé vált. A házban fellelhető tea-, kávé- és tésztaszűrőket sorra kipróbálva végül is egy régi szitánál kötött ki, amely­­lyel számos zsákmányra tett szert. A szita alá aztán kar­tont dugott, nehogy alul meg­lógjon a fogoly. E kipróbált, eszközzel nyakra-főre ejtette el a kiszemelt áldozatokat. A következő nehézséget a tartósítás jelentette, valamint a tartósítószerbe való helye­zés. Szegény kölyök e téren csaknem teljesen magára ma­radt, mivel családunk tagjai halk sikollyal libbentek odébb, ha a munkához segít­séget kért. Szerencsére, vá­ratlanul munkatársra akadt kishúgában, Annában, aki ter­mészetes­­ könnyedséggel fog­ta ujjai közé az undorító fér­get, és segített konzerváló­folyadékba juttatni őket. Az ám. konzerválóoldat? Mi le­gyen? Sósborszesz vagy seb­­benzin? Spiritusz vagy festék­hígító? Aztán edény is kell ám, jól záródó, tágas nyakú, átlátszó, nem túl nagy. S mindez csak az össze­gyűjtéshez, mert a finomabb, a ,,pipere”-munka csak most kezdődik: felszurkálni a már­tír rovarokat, pilléket, s elhe­lyezni őket szép sorban: do­bozolni, címkézni. Elmélyült pofival lapozgat Gergely a pókokról, bogarak­ról szóló „Búvár” zsebköny­vekben. Megpróbálja azonosí­tani saját gyűjtésének példá­nyait a képeken látottakkal. „Poszogó taplóbogár.... dia­­peris boleti .... városi ham­vaspók .... dictyna miacsu­­da?...” hallom mormolni gondterhelten. Anna áhítattal kibicel a természettudós bá­tyusnak. „Édesanya, én biológus le­szek” — szól Gergely, mun­kája végeztével, s Anna ra­jongva megtoldja: „Én is!” Dr. Undi Flóra A szél a hibás Anna Garf meséje Egy butácska öregember há­zat épített magának a hegy­oldalon. A falak azonban fer­dék voltak, a tető meg éppen­séggel görbe lett. — Semmi baj, talán így is jó lesz... — nyugtatta magát az öregember. Még nagy köveket hordott fel a tetőre, hogy magasabb legyen a ház. A falak nyiko­rogtak, a tető recsegett. — Na, semmi baj... talán csak nem dől össze! — gondol­ta az öreg. A ház ingott, mozgott a lép­tei alatt. — Annyi baj legyen ... csak a kémény jól füstöljön... — nyugtatgatta magát. Ekkor azonban nagy szél támadt. Felfordította a házat, a talpával fölfelé. Lezuhantak a kövek is a tetejéről és sza­naszét gurultak. Megsértődött az öreg és jaj­­veszék­el­: — Ó, te gonosz szél, te go­nosz szél! Miért fordítottad fel a házamat, az én jó kis házamat, az én jó kis házamat? — kiáltotta a szél után, amelyik már akkor a hetedik határ­ban szaladgált. Oroszból fordította: Antalfy István Zelei Miklós: HÁROM FELÉ ronda ronda békarusnya teleizzadt pékharisnya három felöl jövök vissza csak az és van csillag tiszta kúszó kígyó­­szalagok három felé is szaladok NÉPSZAVA MI VAN A FALON? Régen egyértelműen: kép. Festmény, rézkarc, esküvői fénykép a hálószobában, a kettős ágy felett; családi tabló díszes keretben — az ebédlő­ben. Ma már nem divat a ma­gunk vagy hozzátartozóink fényképét közszemlére tenni a falon. Inkább egy csinos fényképalbumba beragasztva mutatjuk meg, úgy szeré­nyebb, finomabb a módja. Ha már fénykép kerül a falra, legyen inkább valami szép tájfotó, városkép, amit­­ma­gunk ..kaptunk le” kirándu­lás, netán külföldi utazás so­rán. De sok másféle holmi is le­het a falon, nemcsak kép. Il­letve, ma már nem szokás ké­pekkel telezsúfolni a falat. Egy felületen egy-két kép elég, nem hivalkodó, ízléses. A helyiség többi falain lehet pl. ablak közelében virágtar­tó kampó, heverő felett, a támla helyén szép faliszőnyeg, hogy kényelmesen nekidőlhes­sen, aki leül, a nagyfiú ágya vagy íróasztala felett gitár, ha van, még inkább falra sze­relt kis könyvespolc, olvasó­lámpa. Szokás még a falra függeszteni — modern tálcá­sokban — szép ötvösmunkát, csempeképet, dísztányérgyűj­­teményt (ez utóbbi azonban jobban illik a konyhába, ill. étkezőfülkébe). A legnemesebb falidísz ma is egy-egy értékes festmény, de csak ha neves művésztől való. Ha ilyen képre nem fut­ja, inkább vásároljuk meg valamelyik múzeumban talál­ható világhírű festmény rep­rodukcióját, mintsem ismeret­len szerző valamilyen mun­káját (könnyen becsapódha­tunk, művészi érték helyett giccset vásárolhatunk). A mo­dern lakberendezésben elfoga­dott elv; a keret legyen sze­rény, ne hívja fel magára a figyelmet , amely elsősorban a képet illeti meg. Tehát a széles, aranyozott keret idejét­múlt, hivalkodó. Legalkalma­sabb a keskeny léckeret, a nyers fa színében, vagy be­festve. Még egy érdemes tud­nivaló: ha több kép kerül egy falra egymás mellé illetve egy­máshoz közel, a felső keret­léce mindegyiknek pontosan azonos magasságban legyen, mintha vonalzóval meghúzott, mértani egyenes mentén füg­gesztették volna fel őket. Az­az, ne lógjanak a képek ösz­­sze-vissza, egyik feljebb, a másik egy kicsivel lejjebb stb., mert így vibráló, zavaró a látvány, sőt, a szoba hangu­lata is. Pedig tudjuk: ennek legfontosabb tényezője: a nyugodtság, a derű. N. F. Háztartási tanácsok A vajat sötét rántáshoz vagy sülthöz ne használjuk fel, mert túlhevítésnél elég. Az ételhez csak akkor adjuk, ha már azt a tűzhelyről le­vettük, mert az étel a vita­mintartalmát és az aromáját veszti el. A vajat jól becso­magolva hidegen és sötét he­lyen tároljuk. Ezzel a levegő oxigénje ellen védjük. A vas vajat az ételek elkészítéséhez, a főzéshez ne használjunk. A libazsírt egy kevés disz­nózsírral (kétharmad—egy­harmad arányban) olvasszuk ki, mert másképpen a zsír nem dermed meg. A bélzsírt a felhasználás előtt 1—2 órá­val tegyük a vízbe, így sajá­tos szagát elveszti. A bélzsírt libazsírral ne keverjük össze, hanem külön, egy fél hagy­mát beletéve, olvasszuk ki. Az étolajat hidegen és hű­vös helyen tároljuk. Sütéshez is jól felhasználható. Avas olajat a főzéshez ne használ­junk. Ha a szalonnakockák vagy a szalonnaszeletek sütéséhez a serpenyőbe egy kevés mar­garint teszünk, akkor az egyébként keletkező csípős füst megszűnik. (7) Takaró Puha, kockás gyapjútakaró vagy műszálas pléd minden házban akad. Hideg télben jól jön második rétegnek a paplan fölébe. Rövid nappa­li pihenésnél is — két tenni­való között pár perces szü­netre ledőlve a diványon — ezt a legalkalmasabb ma­gunkra húzni. Takarózzunk be még meleg nyáron is, pár perces lefekvésnél is, mert alá takaró nélkül elszenderedik, könnyen megfázhat. Ha pap­lan vagy dunyha helyett használjuk a takarót rend­szeres éjszakai takarózásra, öltöztessük huzatba. Nemcsak a tisztaság, a higiéné miatt, de a legpuhább, legbolyho­sabb takaró anyaga is izgat­hatja a bőrünket, kiütést, viszketegséget okozhat. A frissen felhúzott, hűvösséget lehelő vászonhuzat érintése is kellemesebb. Viszont, ha ágy­­terítőnek használjuk csupán, nem kell rá huzat, mintázata önmagában is díszítő eleme a szobának. Őrizzük meg az újságot! Nemcsak azért, hogy alka­lomadtán újra átböngésszük az érdekes cikkeket vagy el­olvastassuk élettársunkkal, nagy fiunkkal. . Nem is csak azért, hogy majd a kisebb gyerekek elviszik a MÉH-be. Ahol nincs, vagy már nincs otthon gyermek, ott is jól jön, ha félretesszük valameddig a kiolvasott újságot. Az újság­papír kiválóan alkalmas a gázlángos konyhai tűzhelyek tisztítására, rozsdafoltok, egyéb szennyeződések letörlé­sére. A tányérokról is — mi­előtt a mosogatóba rakjuk — újságpapírral törölhetjük le a maradványokat. Csak ablak­­tisztításhoz ne használjunk újságpapírt, mert szálazódik, morzsálódik, szemetel. Erre a célra jobb a szivacs, műanyag kendőcske vagy textildarab. Lámpaernyő — házilag A papír lámpaernyő nem örök életű. De ha a drótkeret ép, magunk is felhasználhat­juk, új ernyőt készíthetünk a régiből. Legjobb pamutkartont hasz­nálni erre a célra. Mielőtt az anyagot kiszabnánk, mossuk ki. Vasalás után kétféle meg­oldást ajánlunk. 1. Az anya­got felső végénél összehúzzuk és rávarrjuk a keretre, alul simán kifekszik az anyag­ az alsó keretre. Rávarrjuk a drótra, és vagy simán eldol­gozzuk, vagy rojtot varrunk a végére. II. Ha simán akar­juk a lámpaernyőt elkészíte­ni, akkor ferdén szabjuk ki az anyagot. Így szebben fe­szül a drótkeretre.» Rojttal, sújtással vagy fa­gyöngysorral fejezzük be a munkát. Szepes Magda ­GYERMEKIEKNEK - A macska, az okos építőmester Kandúr Karcsi, a délceg fe­kete macska, megunta már naphosszat lesni az egérlyuk­nál, hogy Egér Elek népes családjából az aprócska nyí­láson mikor merészkedik ki valaki, akit azután a karmai közé kaparinthat. Ezért egy szép napon jó hangosan be­szólt a nyíláson: — Kedves barátom — nyá­vogta —, tud­­ódra adom, hogy elvégeztem egy egészségügyi tanfolyamot. Ezen szó esett a levegő hasznosságáról is. Meg­tanultam, hogy szűk lakásban nem lehet jó a levegő. Te pedig rendkívül szűk, kényel­metlen lakásban töltöd nap­jaidat, szeretetre méltó csalá­doddal együtt. A lakosztályod tehát átépítésre szorul. Mint­hogy teljesen önzetlenül, csu­pán a jóakarat diktálta áldo­zatkészségből segíteni akarok rajtatok, az egészségügyi tan­folyammal egy időben elvé­geztem egy építészeti szak­tanfolyamot is. Szakképzett építőmester lettem, erről ké­sőbb pecsétes bizonyítványt is felmutathatok majd. Nincs semmi akadálya tehát, hogy átépítsem a lakodat, kényel­messé és levegőssé. Meglátod, sokkal otthonosabban mozog­hatnak majd virgonc gyer­mekeid ... Egér Elek, aki a szokatlan ajánlatra előbújt egészen az egérlyuk szájáig, vékonyka hangján most megszólalt. — Cinege, cintányér — cin­­cogta —, aztán milyen tágas­ra építenéd át ezt a valóban szűköcske lakosztályt? Kandúr Karcsi a kérdésre töprengő képet vágott, az­után megfontoltan így vála­szolt: — Előzetes számításokat még nem végeztem, de úgy hiszem, anyagtakarékossági szempontból elegendő lesz, ha olyan tágasra alakítom át ott­honodat, hogy egy magamfaj­ta jól fejlett macska is ké­nyelmesen megfordulhasson benne... — Rendben van — mond­ta biztos távolságból, vagyis még mindig bentről Egér Elek —, hozzájárulok az át­építéshez. De van egy kikö­tésem. Csak abban az eset­ben adom meg a végleges be­leegyezésemet, ha előbb bebi­zonyítod, hogy valóban értesz az építészethez. Tedd tága­sabbá először a saját lakásod bejáratát, azt a kis pinceab­lakot, amelyen oly sebesen szoktál besurranni, valahány­szor házunk hű őrzője. Bodri Bandi nagy morgással utánad ered, hogy valamiféle sürgős megbeszélés végett késleltes­se eltávozásodat... Úgy gon­dolom, elegendő lesz, ha ak­kora nagyra tágítod ki a pin­ceablakot, hogy egy Bodri­hoz hasonló jókora kutya is kényelmesen átbújhasson raj­ta... Akkor legalább­­ nálad is frissebb lesz a levegő. Kandúr Karcsi igen elszé­­gyellte magát, hogy így túl­jártak az eszén. Rögtön el is somfordált az egérlyuktól, s talán még a füle tövéig is el­pirult szégyenletében. Csak ezt már nem lehetett észre­venni rajta, mert bőrét elta­karta a szép fényes, fekete bundája. Heves Ferenc 197­7. augusztus 2­0. AZ ORVOS VÁLASZOL B. L. (Budapest): A még mindig dívó tetoválás eltün­tetésére az ismerősök által ajánlott módszerek nem vál­nak be. A bőr dörzsölése cit­romlével, vagy savval való maratása csak sebeket, bőr­gyulladást, fertőzést okoznak, anélkül, hogy a mélyebb ré­tegekben ülő fekete tusfesték­ből származó ábrákat eltün­tetné. Sebész vagy bőrgyó­gyász-kozmetikus sikerrel vé­gezheti a nem nagy felületi tetoválás eltüntetését. Nyo­mok, hegek visszamaradásá­val mindig számolni kell. Legjobb lenne hatásos felvi­lágosító munkával a később annyi kellemetlenséget okozó tetoválást elkerülni. * C. K.-né (Pásztó): Arra a kérdésre, hogy az ember hány évig élhet, a tudomány ma még pontos választ adni nem tud. A legtöbb 100 éves embert a Kaukázusban, az Andok­ban és Észak-Pakisztán hegy­vidékein találjuk. Életmódju­kat nem tanulmányozták kel­lő alapossággal. Legtöbbet a kaukázusiakról tudunk. Rit­kán lakott vidéken élnek, ahol a szabad levegőn kemé­nyen dolgoznak. Étrendjük egyszerű: kevés húst, halat, édességet esznek. Közülük ke­vesen dohányoznak, és alig ismerik a szeszes italokat. Jó családi életet élnek, az öre­geket tisztelik, tekintélyük van, aktívan részt vesznek a család közös munkájában. Az idős kor elérésének ez a mo­dellje a modern civilizáció­ban élő ember számára nem szolgálhat elérhető mintakép­ként.★ M. K.-né (Dabas): Az epe­kő betegség tünetei annyira változatosak, hogy valameny­­nyi közlésére nem vállalkoz­hatunk. Nem feltétlen velejá­­ró.Ha az elviselhetetlen görcs, sok esetben a has jobb fel­ső felében csak nyomó fáj­dalom jelentkezik. Az epehó­­lyag-gyulladás sárgaság nél­kül is kő gyanúját kelti. Nem ismerünk olyan étren­det, amely szigorú betartásá­val a görcsös roham biztosan elkerülhető. Az első lépés a kivizsgálás, mely teljesen fájdalommen­tes. A röntgen az epekövet kimutatja. A kő oldása ma még nem rutineljárás, hosz­­szadalmas, és csak az esetek kis részében eredményes. A műtét veszélytelen, és fiatal embernek mindenképp ezt a gyógymódot ajánljuk. Dr. F. J. Tudjátok-e? ... hogy a Nap a Földünk­től 150 millió kilométer tá­volságra van? 8000 év lenne szükséges ahhoz, hogy ezt a távolságot gyalog megtegyük. ... hogy a Nap is egy csil­lag? A számtalan, csillag kö­zül a Nap van a legközelebb a Földhöz. ... hogy a Nap a többi csil­lagot nappal túlragyogja? Másként a csillagokat is min­den napszakban láthatnánk. ... hogy a Nap nyáron a Föld északi területein éjjel­­nappal is süt? Ez a jelenség azzal függ össze, hogy a Föld a Nap körül kering. (7) Tóth Bálint AUGUSZTUSI ESTE A rózsa lábujjhegyre áll tárt pillákkal nézi a holdat. Alszik fészkén a jégmadár, fenyőn feketerigók szólnak s egyenként elhallgatnak ők is, elszunnyadnak a tág mezők is, hangolnak tücskök, pengetik, felcsap a fülemüle-trilla, s egy tündér csillagkönnyeit az ég kék kötényébe sírja.

Next