Népszava, 1977. november (105. évfolyam, 257-281. sz.)

1977-11-01 / 257. szám

197­7. november 1 A mezőgazdaság tartalékai Megragadható-e ez a termelési fogalom, hogy „belső tartalék”? Van, aki azt mondja, bűvös kife­jezés, nem sokan ragadták még­­ üstökön úgy, hogy változtassanak is vele a munkán. A belső tartalé­kok nem egyformák mint A gabonatermés, külö­nösen a búza hozama az idén minden korábbit fe­lülmúlt. A részletek elem­zése során még sok ta­nulságot lehet levonni. A hozamok ugyanis rendkí­vül különbözően alakultak tájegységenként, sőt, még üzemenként is. Igaz, nyil­­vánvalóan nem lehet ugyanazt az eredményt el­várni Borsod vagy Sza­bolcs megye gazdaságaitól, mint mondjuk Békés vagy Csongrád gazdagon fizető gabonaföldjeitől. Mind­egyiket önmagához kell mérni, ott vizsgálni, hogy melyik üzemben, mivel érték el a sikereket, ad­ben üzemben. A munka­helyi eletnek más és más pontjáról lehet kez­deményezni újat: ilyen pont most az üzemek éle­tében a terméseredmények elemzése. Hogy megra­­gadhatóak és belső tar­talékot jelentenek, azt egy sor tény bizonyítja.­ ­4­a id­én elvasor hoz állítani a mércét és azt is nagyító alá venni, hogy máshol miért marad­tak le még saját lehető­ségeikhez képest is. Mindez nagyon foglal­koztatja a szakembereket Az idén először ország­szerte a betakarítás után búzatermesztési tanácsko­zásokat rendeztek. Voltak megyék, ahol tájegysége­ken belül külön-külön üzemekig „lebontva’’ vizsgálták, hol hogyan termeltek. Közösen ele­mezték, miként vezették végig a teljes technológiai láncolatot, mert ha azok­ból egy is kimarad, már kétes az eredmény­­fokú technika­­, amely­nek segítségével igen ran­gos helyet vívtak ki ma­guknak. Példát tudtak mutatni, tanácsot adni. Arra is felhívták a fi­gyelmet, hogy ezeknek a szövetkezeteknek erőtel­jesebben kellene támoga­tást adni. Éppen a leg­rosszabb körülmények kö­zött gazdálkodó szövetke­zeteknek van a legkeve­sebb pénzük ugyanis arra, hogy gépesítsenek, na­gyobb beruházásokat va­lósítsanak meg. Mégsem ez lehet a kivezető út, ha­nem a saját erők éssze­rű összpontosítása. Ez az első és a legfo­ntosabb, mert a befektetett munka ugyan nagy, de meg is té­rül. A legtöbb helyen meg is értették ezt. A Békés me­gyei Tanács mezőgazda­­sági és élelmezésügyi osz­tályának vezetője, Murá­nyi Miklós elmondotta, hogy­ a többi között a nagy szóródások megszün­tetése érdekében az idén az üzemek 50 százalékkal több műtrágyát használ­nak fel, mint tavaly. Gon­dosan választották meg a búzafajtákat, azok ará­nyait, örvendetes, hogy a vetőmagban nem volt mi­nőségileg kifogásolható té­tel. A szavakat tehát tett követi, s az előkészítés, a vetés időszakában az üze­mek mind többet — szel­lemi és anyagi ráfordítást — tesznek annak érdeké­ben, hogy a szóródások minél inkább szűkülje­nek. Savatbytum­ különbséések Az országban a legjobb búzatermesztési eredmé­nyeket a megyék között Békés érte el, 46.9 mázsa átlaggal, felülmúlva a ta­valyi hozamokat több mint 3 mázsával. A dél­békési területi szövetség üzemeiben 54,2 mázsa volt az átlagtermés, noha ki­lenc üzemben 50 mázsa alatt termeltek. Még eb­ben a kiváló megyében is hallatlan nagy különbsé­gek voltak. A kar­uti Bé­ke Tsz-ben például 67.55 mázsa volt a hektáron­kénti átlagtermés, a méh­keréki tsz-ben 17.1 má­zsa. Nagyon szembetű­­nőek ezek a különbségek. A bajok jórészt a tavaszi belvizek miatt adódtak. Igaz, ennek is vannak ta­nulságai. A megyében két olyan helyen is tartottak a nyár végén búzatermesz­tési tanácskozást, ahol az adottságok rosszak, a ta­laj szikes, töri a gépet, rendszeresen belvízkárok sújtják őket. Az egyik a szeghalmi Sárrét Tsz. Ez a szövetkezet rendezte belvízelvezető hálóza­tát, a munkálatokat gé­pesítette és az idén 43 mázsás hozammal védte ki az elemi csapásokat. Megvolt tehát az a belső tartalék , a belvízelve­zető hálózat és a magas NÉPSZAVA ,V­lm mit szórséplett A mezőgazdászok a bú­zatermesztési tanácskozá­sok alapján másfelé is szétnéztek Az okszerű gazdálkodás sikerei vagy a kihagyott láncszemeit következményei ugyanis egyéb területen szintén megtalálhatók. Hallottam már arról szót ejteni pél­dául, hogy a cukorrépánál is újra felülvizsgálják a tápanyag-visszapótlást, az elő­ve­tem­é­nyeket. Mások a napraforgó termelésénél kívánják levonni a búza tanulságait. De vannak olyanok is, akik az állat­tenyésztésben keresik az elhangzottak szerint a bel­ső tartalékok lehetőségeit. Van is mit, mert az ör­vendetesen növekvő tej­hozamoknál is tapasztal­hatók a szóródások. Még azonos fajtáknál sem min­dig közelítik meg egymást a tehenenkénti tejhoza­mok. Lehet, hogy a ta­­karmánytermesztést vagy az etetési rendszert kell felülvizsgálni. Ugyanez vonatkozik a hústermelés­re is, hiszen alapvető gaz­dálkodási tényező, hogy mennyiért, hány kiló ta­karmányból állítanak elő egy kilogramm húst. Bo­nyolult közgazdasági szá­mítások ezek, de akiknek ez a dolguk, tudják, hogy nem „isten verésében”, elemi csapásban kell el­sősorban keresni az oko­kat, hanem a szakértelem alkalmazásában, a szívvel­­lésekkel végzett munká­ban, a belső szervezett­ségben, az emberi maga­tartásban. Az a sok vita, amely a búzatermesztési tanácsko­zásokon elhangzott, az idén a jó hozamok mögött is a további tennivalókat kutatta. Nem volt üres szócséplés, megérte a rá­fordított időt. A tovább­lépés iskolájának tekint­hetjük. l­endvai Vera TUDÓSOK­­ HIVATÁSUKRÓL Véget ért a Magy­ar Tu­dományos Akadémián a fogadás. Kitárult a nagy ajtó, s feltűnt a három szovjet tudós. Gyors be­mutatkozás és elkezdődött a beszélgetés a szovjet tu­domány kibontakozásáról, saját sorsukról, munká­jukról. j­obel-díjasok — Én elsősorban a mű­szaki tudományokról tu­dok beszélni — mondja A. M. Prohorov fizikus, aki már két olyan nagy elismerést is kapott, mint a Nobel- és Lenin-dij. — Az elsők között alakul­ a Lebegyev nevét viselő fizikai intézet. Ebben dol­gozom én is. Egyébként itt kutat a Szovjetunióban a legtöbb Nobel-díjas: Frank, Cserenkov és Bá­­szov is. Még sok olyan kutatóintézet jött létre, amely az ipar fejlődését lendítette előre. Ezek se­gítették az Űrrepülés meg­születését, a világűr meg­hódítását.­­ A forradalom győ­zelme után a tudomány egyre szorosabb kapcso­latba került a közokta­tással, az egész kulturá­lis élettel. A népből emelték ki a tehetségeket, s gondoskodtak megfele­lő képzésükről. Ennek egyik form­á­ja a szak­érettségi volt, ezt szerez­tem meg magam is — emlékezett G. P. Berd­­nyikov akadémikus, a Vi­lágirodalmi Kutatóintézet igazgatója. — Az irodalom, a szo­ciológia, a pszichológia mind a forradalom után kaptak képviseletet — fűzte tovább a gondolatot V­. N. Kudarjavcev aka­démikus az Állam- és Jogtudományi Intézet igazgatója. — Először a Kommunista Akadémia fogadta be a társadalom­tudományokat, majd min­den tudományos ágat egy szervezeten belül összpon­tosítottak, s ez lett a Tu­dományos Akadémia. Munkáskarrier Mikor saját pályájuk indulásáról érdeklődünk, röviden válaszoltak. Sok­kal szívesebben beszéltek kutatómunkájukról, min­dennapi feladataikról. — Szüleim munkások voltak — magyarázza Prohorov —, így monda­nom sem kell, hogy a szovjet hatalom segítségé­vel lettem azzá, ami va­gyok. Legszívesebben sa­ját laboratóriumomban dolgozgatok. Itt kutatjuk a lézer felhasználását a magfúzióban, az­ izotópok felosztásában. Ezeket a programokat úgy dolgoz­zuk ki, hogy ipari fel­használásukra is lehetőség nyíljon A kutatómunkán kívül főszerkesztője va­gyok a -\­agy Szovjet En­ciklopédiának és osztály­­elnöke az általános fizi­kai és csillagászati téma­körnek. — A háború után ke­rültem a főiskolára, mi­után leszereltem a had­seregből. Édesapám falu­si tanító volt. Én pedig büntetőjogász vagyok. Kollégáimmal a bűncse­lekményekkel, a bűnüldö­zéssel foglalkozom. Míg Prohorov a természet meghódítását tűzte ki cé­lul, mi az emberi ter­mészet vadhajtásait igyekszünk lenyesegetni — jegyezte meg tréfásan Kudrjavcev akadémikus. — A XIX. századi orosz irodalomtörténettel fog­lalkozom — folytatja a bemutatkozást Berdnyi­­kov. — A legutóbbi köny­vemet Csehovról írtam. Aztán az intézet kutatá­sait is át kell fogni, ami cseppet sem egyszerű fel­adat, mert a munkatársak érdeklődési köre hallatla­nul széles. Legújabban már az afrikai irodalmat is boncolgatják. Elindulá­somról­ annyit, hogy ma­gam is munkás voltam és a szakérettségi megszer­zése után kerültem Le­­ningrádba ösztöndíjas­ként. Együttm­­ű­ködés a magyarokkal . Milyen kapcsolat alakult ki a magyar és a szovjet tudósok között? — Elég jó az együttmű­ködés a szilárdtestfiziká­ban és a kvantumelektro­nikában. Több közös fo­lyóiratunk jelenik meg, például a Matematikai analízis. Az irányításel­mélet és kibernetika. Most tárgyalunk arról, hogy újabb témákat is be­veszünk a közös program­ba A többi között a fél­vezetőket, a­melyeket szé­leskörűen lehet hasznosí­tani a távközlésben, az információ-átadásokban. De nem akarunk a hatá­rainkon nyugodni, ezért tovább dolgozunk az együttműködés erősítésé­ben. — Szentágothai akadé­mikus hamarosan elláto­gat hozzánk, s akkor kö­zösen megállapodunk a „lézerek biológiai alkal­mazásáról” is. — A társadalomtudo­mányok kutatására ala­kult egy szovjet—magyar közös bizottság, amelynek vezetője Fedoszejev aka­démikus. Sikeresen dol­goznak az államépítés kérdései, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesz­tése, a személyiségjog megszilárdítása témákban — sorolta Kudrjavcev. — Október és a világ­irodalom fejlődési folya­mata címmel nemrég kon­ferenciát rendeztünk, ahol előadást tartott Szabolcsi Miklós és Bodnár György is. Még budapesti tartóz­kodásom alatt ellátogatok az MTA Irodalomtudomá­nyi Intézetébe, ahol a további lehetőségekről tárgyalunk. Még szívesen beszélget­tünk volna tovább, de a vendégeket a program el­­szólította. Az idő későre járt. Ezért megköszöntem­ a beszélgetést Peko Maria A. M. Prohorov G. P. Berdnyikov V, N. Kudrjavcev A szén- és ércbányászat­­általai Az országgyűlés ipari bizottságának ülése Tatabányán Az országgyűlés ipari bizottsága Gorjancz Ig­nác elnökletével hétfőn Tatabányán, a megyei tanács épületében a szén- és ércbányászat fejleszté­séről tanácskozott. Dr. Kapolyi László nehéz­ipari miniszterhelyettes terjesztette elő az V. öt­éves tervben meghatáro­zott feladatokat, valamint a távlati koncepciókat. Az ismert ipari szénva­­gyon a jelenlegi szinten körülbelül száz évig biz­tosítja a széntermelést. A szabad területek ipari szénbányáinak nagyobb részét külfejtéssel, zömé­ben magas fokú gépesí­téssel művelhető, ala­csony kalóriájú lignit képviseli. De jelentős a dunántúli területek ener­getikai­ bányaszénva­­gyona, és a Mecsek vidéki kokszolható szénvagyon is. A szabad területek szénvagyonának körülbe­lül fele bányatelepítésre elegendő mértékben, a második fele alacsony fo­kon megkutatott, a re­ménybeli szénvagyon pe­dig csak földtani alapon valószínűsített. A rudabányai vasérc­előfordulás kitermelhető ércvagyona a hazai szük­ségletek ellátásában 7—8 százalékkal vesz részt. Recsk térségében 600— 1200 méter mélységben olyan jelentős rézércet si­került találni, amely érc­­vagyona alapján a világ legnagyobb 25 rézérc-elő­fordulása közé sorolható. Az uránbányászat is­mert, kitermelhető ércva­gyona, valamint a külön­böző kibányászható ásvá­nyok feltárása és terme­lése is biztató. Lényegében ezekről a kérdésekről folyt a vita, hétfőn, az országgyűlés ipari bizottságában, ahol többen hangsúlyozták a feltárás, a beruházás, a gépesítés, egyszóval a korszerű bányanyitás gyorsításának jelentősé­gét, miközben a jelenlegi körülményeket is ismer­tették. Különösen a meg­levő gépek cseréjének fontosságát emelték ki, tekintettel a nem mindig kedvező munkakörülmé­nyekre. Az országgyűlés ipari bizottsága az ülés után megtekintette a márkus­­hegyi bányaüzem külszí­ni létesítményeit. A vitában felszólaltak: Seregi János, Galántai Pál, Bodnár Ferenc, Já­vorkai István, Forgony László, Karkus Sándor, Jazbinsek Vilmos, Berezi Károly, Osztrosits József, Fodor Istvánné, Mráz Ti­bor, Hargitai Ágnes, Ol­­lári István és Vida Mik­lós­ képviselők, valamint Fülöp József. Központi Földtani Hivatal elnöke és Szőcs Miklós, az Or­szágos Tervhivatal főta­nácsosa, 251. P. ­ Mint már beszámoltunk róla, a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizott­ságának küldött levelük­ben jelentették, hogy a Nagy Októberi Szocialis­ta For­a­da­lom 60. évfor­dulójának méltó megün­neplésére tett munkaver­­seny-vállalásaikat októ­ber 25-re maradéktalanul, 1 milliárd 10 millió fo­rint értékben tételesen tel­jesítették. Minderről le­vélben tájékoztatták Leo­nyid Iljics Brezsnyevet az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkárát, a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének elnökét is. Leonyid Iljics Brezs­­nyev most levélben vála­szolt a csepeli kollektívá­nak. A CSEPEL VAS- ÉS FÉMMOVEK kollektívájához: Kedves elvtársak, barátaim! Nagy örömmel töltött el híradásuk arról, hogy a híres „Város Csepel” dol­gozói sikerrel teljesítették a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60 év­fordulója tiszteletére tett vállalásukat. Az önök sikerei­­ nagyszerű bizo­nyítéka a magas szintű társadalmi kö­telességtudatnak, ragyogó megnyilvánu­lása a magyar munkásosztály igazi test­véri internacionalista szolidaritásának. Ez a munkasiker méltó hozzájárulás a népi Magyarország ötödik ötéves terve feladatainak megvalósításához, vala­mint a szovjet és a magyar nép közötti sokoldalú együttműködés fejlesztését célzó közös feladatok megoldásához. Önök a szocialista közösség országai­nak életében a szocialista munkaver­seny olyan új formáját honosították meg, amelynek jelentősége túlmutat az országhatárokon. A Szovjetunió, a Magyar Népköztár­saság és a szocialista közösség más or­szágai embermillióinak alkotó lelkese­dése egy hatalmas, új világot teremtő törekvésben egyesül. Nagyszerű jelké­pe ez a forradalmi testvériségnek, or­szágaink munkásosztálya odaadásának október nagy eszméi iránt. A kommunista párt, a szovjet nép és a magam nev­ében forró jókívánságai­mat és üdvözletemet küldöm Önöknek További nagy sikereket kívánok az új életet építő, a szocializmus és a kom­munizmus ügyének győzelméért folyó nemes tevékenységükhöz. Elvtársi üdvözlettel: LEONYID BREZSNYEV Leon­y­idd Brezsnyev válasza a csepeli dolgozóknak 1­ budapesti munkarrógn/.dálkodó* Termelésnövelő szervezés Egy munkahét*Változ­tatás: 10 ezer forintba kerül ellenőrzés 120 vállalatnál Budapest munkaerő­helyzetéről, a január el­sején bevezetett új mun­kaügyi rendelkezések ha­tásáról és tapasztalatairól tájékoztatta a lapok munkatársait hétfőn dr. Békési László, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese a Városházán. A fővárosban meglehe­tősen feszült a munkaerő­­helyzet. Jelenleg is csak­nem 60 ezer embert azon­nal fel tudnának venni a különböző munkahelye­ken. Ebben a helyzetben kézenfekvő, hogy a meg­levő munkaerővel a lehe­tő legésszerűbben kell gazdálkodni s a munka­vállalókat olyan terüle­tekre irányítani, amely a népgazdaság érdekeit szolgálja, s a lakosság el­látását segíti. Ugyanakkor a megtett intézkedések ellenére még mindig a spontaneitás jel­lemzi a munkaerőmozgást — fogalmazta meg dr. Békési László. A jelenlegi tervidőszakban úgy szá­mítottuk, hogy az iparban foglalkoztatottak száma­­•­örül­belül 40 ezerrel fog csökkenni. A tervidőszak első két esztendejében a vártnál nagyobb arányú — 30 ezres — apadás kö­vetkezik be. Ebből a 30 ezerből 20—21 ezren a tercierágazatban helyez­kedtek el, a fennmaradó 9—10 ezret demográfiai tényezők, az ingázók szá­mának csökkenése miatt nélkülözzük. Említést ér­demel az is, hogy a ko­rábbi évek átlagánál többen — négyezren — mentek gyermekgondozá­si szabadságra. Az év elején életbe lé­pett új rendelkezések jó­tékony hatása máris érez­hető, bár — hangsúlyoz­ták és hangsúlyozzák a főváros vezetői — nem jelentenek csodaszert, és nem is várták ezektől az intézkedésektől, hogy egy­­ csapásra megoldják a gondokat. Nos, az elmúlt tíz hónapban a munka­erőközvetítő hivatalok forgalma megháromszoro­zódott. Csaknem 60 ezer ember helyezkedett el eb­ben az időszakban közve­títéssel. Ebből több mint 40 ezer ott, ahol a leg­nagyobb szükség volt rá. A rendelet — fogal­mazta meg a Fővárosi Ta­nács elnökhelyettese — csak kisegítő eszköz. Kedvező, hogy jelentősen csökkent a munkaerő­­mozgások száma: 1975-ben 450 ezer volt a ki- és belépések száma, tavaly ez már 300 ezerre csök­kent, az idén várhatóan 250 ezer körül alakul. Kétségtelenül jelentős eredmény ez, mégis na­gyon messze­ van attól, hogy elégedettek lehes­sünk. Csak egyetlen adat: minden egyes munkahely­­változtatás a népgazda­ságnak 10 ezer forintjába kerül. Ezek az adatok azt is jelzik, hogy nőtt a fővá­rosban a munkafegyelem, a munka hatékonysága és a termelékenység. A munkaerőhiány az inten­zív fejlesztéssel, a körül­tekintőbb munkaszerve­zéssel és a szelekcióval szüntethető meg. Ezt egy­re inkább m­eg is értik a vállalatok, szövetkezetek. Jónak mondható, hogy reálisabban mérik fel igé­nyeiket: az iparban 20 szá­zalékkal csökkent például a munkaerőigény. Vala­melyest növekedett a szak­munkástanulók száma is, bár változatlanul nagy az úgynevezett hiányszak­mák aránya. Rendkívül magas — 200 ezer fő — az anyagmozgatással fog­lalkozók száma. Ez a tény is nehezíti az előbbrelé­­pést. A Fővárosi Tanács ja­nuár 1. óta 120 munkahe­lyen ellenőrizte: megtart­ják-e az új rendelkezése­ket. A tapasztalatok álta­lában kedvezőek, ám egyes vidéki mezőgazda­sági termelőszövetkezetek feltűnő jogsértést követ­tek el. Négy vidéki tsz melléküzemágat alapított a fővárosban s munkáso­kat csábított el az ipari üzemektől. A tanács a 451 pesti tsz-alkalmazott közül 300-nak a munka­­viszonyát azonnali ha­tállyal megszüntette és valamennyiüket a kötele­ző munkaközvetítéssel helyezte el A tsz-vezető­­ket felelősségre vonták. Kovács Ildikó

Next