Népszava, 1977. november (105. évfolyam, 257-281. sz.)

1977-11-20 / 273. szám

1­9­7­7. november 20. Béreez János belgrádi látogatása Dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osz­tályának vezetője, a JKSZ KB Elnöksége meghívására november 17—19. között jugoszlá­viai látogatáson tartóz­kodott. Belgrádi tartózkodása idején dr. Berecz Jánost fogadta Alekszandar Grlicskov, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bi­zottságának osztálytitká­ra. Az MSZMP KB kül­ügyi­ osztályának vezető­je őszinte, baráti légkör­ben eszmecserét folyta­tott Vladiszlav­ Obrado­­viccsal, a JKSZ KB El­­­nöksége nemzetközi kap­csolatok osztályának ve­zetőjével a nemzetközi élet, a nemzetközi kom­munista és munkásmoz­galom időszerű kérdései­ről s a két párt együtt­működéséről. Találkozott Dobril­oje Boskoviccsal, a Szerb Kommunisták Szöv­et­sége KB Elnöksé­ge Végrehajtó Bizottsá­gának tagjával. Győre József kitüntetése A Magyar Népköztár­saság Elnöki Tanácsa Győré Józsefnek­ 75. szü­letésnapja alkalmából, a munkásmozgalomban és az állami életben kifej­tett több évtizedes ered­ményes tevékenysége el­ismeréseként a Szocialis­ta Magyarországért Ér­demrend kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetést Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára, szombaton adta át. Jelen volt az átadásnál Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője és dr. Kamara János belügymi­nisztériumi államtitkár. Az FDGB határozata a jubileumi versenyről Az NDK Szabad Szak­szervezeteinek (FDGB) elnöksége határozatban foglalt állást a NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Államtanácsa, kor­mánya és a Nemzeti Front nemzeti tanácsának pén­teken kibocsátott jubileu­mi felhívása mellett, amely az NDK megala­pítása 1979-ben esedékes 30. évfordulójának méltó megünneplésére szólít. A szakszervezetek szom­baton nyilvánosságra ho­zott határozata alapvető fontosságot tulajdonít an­nak, hogy a résztvevők minden esetben reális, mérhető, a társadalomnak hasznot hajtó feladatokat tűzzenek maguk elé. A munkaverseny fő jelsza­va: ,Nagyobb hatékony­sággal hasznosítsunk min­den egyes márkát, minden munkaórát, minden grammnyi anyagot". A verseny fő célját az FDGB abban szabta meg, hogy a vállalások ösztö­nözzenek a tudományos­műszaki haladásra és az új eredmények gyors al­kalmazására a termelés­ben. Timföldesmport­szerződés A Mineralimpex Kül­kereskedelmi Vállalat és a Raznoimport szovjet egyesülés képviselői Bu­dapesten szerződést írtak alá, amelynek értelmé­ben a magyar vállalat 1978-ban 420 ezer tonna timföldet szállít a Szov­jetunióba, 1,4 milliárd forint értékben. A tim­föld jelentős részét a magyar—szovjet­­timföld­­alumínium egyezmény keretében szállítják. máshova. Biztos, hogy jó iskolában tanítani. De ott csöngetnek, s hazamennek a gyerekek. Ez más. Itt­ az óra csak a tanrend betar­tásához szükséges. Este 10-kor és reggel 6-kor is szolgálatban vagyunk. Egy anya sem mondhatja, hogy lejárt a munkaideje. Meg kell tanulni, hogy mit vegyen észre az em­ber, s mit nem. A „lányokra” néz, mo­soly­og. „Azt hiszitek, be­tyárok, nem tudom, hogy egyszer elloptátok a cigi­met? Ha akkor észreve­­szem, büntetnem kellett volna.” Váltóik a kép, fe­kete fiatalember. Egyik asztaltól a másikhoz csa­logatják, időnként eltű­nik, aztán visszajön, majd felugrik, mint aki elfe­lejtett valamit, hogy­ öt­tíz perc múlva megint egy másik asztalnál beszél­gessen. Szlobodnyik Lajos autómérnök. „Sohasem voltam jeles, csak az ' ó^ma. « Autószerelő­­' *■ kaptam, s fel­­elt az egyetemre. Nem féltem, és bizonyí­tani is akartam. Sikerült. Viszonylag későn­ nősül­tem, mert hát, mi fótiak meggondoljuk,­ hogy kit veszünk el. Nem magunk miatt A gyerekért. Egy kétéves lányom van, sze­retnénk még gyereket. Egyébként a feleségem most tesz szakorvosi vizs­gát. Tavaly sikerült egy 32­­négyzetméteres kis lak­részt kialakítani. Nem va­lami luxustanya. Szeret­nénk végleges­ otthont, jö­vőre remélem már épít­kezünk is. A Közlekedési Tudományos Kutató In­tézetben dolgozom, külön­böző műszerekkel foglal­kozom. Én különben nem várok ünnepélyes alkal­makra, lejárok Fótra, ho­zok olyan könyveket, amilyenekhez nehezen jutnának hozzá, és itt vi­tatkozunk a szakmáról. Klassz műhelyük van. Sok autójavító megirigyelhet­né. Hol voltam intézetek­ben? Ne beszéljünk róla. Én csak Fótra emléke­zem." Törősné Rutka Márta pedagógusokkal­ beszélget, a kollégákkal, ő is nevelő. Természetesen nevelőinté­zetben. Vörös hajú, ala­csony asszonyka, kislánya úgy követi, mint az ár­nyék. — Borzasztó hideg volt, amikor Zamárdiból 11 évesen elindultam. Alig érkeztem meg, vödröt ad­tak a kezembe, takarítot­tuk a kastélyt. Több mint húszan voltunk egy szo­bában. Mindent mi csi­náltunk. Vaságyat szerel­tünk, festettünk, gézből függönyt csináltunk s az istállók helyén magunk­nak alakítottuk ki az is­kolát. Imádtam az erdőt, szerettem a tó partjára kijárni. Két hét után már annyi barátnőm volt, hogy alig győztem a nevü­ket megjegyezni. S most sorra jártam a termeket, mindenütt ragyogó tiszta­ság, a gyerekek mintha most léptek volna ki a divatlapból. És sohasem unatkozhatnak. Annyi a program, a szórakozási le­hetőség, hogy csak győz­zenek választani. — Hol dolgozik? — Kisújszálláson, egy leányotthonban felügyelő vagyok. De egyszer sze­retnék itt, Fölön nevelő le nyit. — Mi a véleménye a pofonról? -- Ugye jól hangzana, ha azt mondanám, egy tanár soha ne üsse meg a gyereket. Csak annak van joga pofont adni, aki imádja a gyereket és akit imád a gyerek. Én a sa­játomat sem akarom meg­,­ütni. De nem mernék rá megesküdni, hogy nem fo­gom. Sok pofont kaptam életemben. Fóton csak egyet. De azért örökké há­lás leszek. Egymás szavába vágnak, magukról, családjukról beszélnek. Sikerült és fél­resikerült házasságok. Nincsenek törvények. Egy Fótról kikerült fiú modor házhoz nősült. Két gyere­ke van. Egy lány is jó­módú családba került. Neki egy gyereke van. Mindkettőjükhöz hozzá­vágták, senki voltál, le­lencként nevelkedtél. El­váltak. S a két fóti házas­ságot kötött. Megtalálták egymást. Hosszú, fekete hajú nő. Az ő története épp az el­lenkező. Jómódú házból vette el egy fiú, öt testvér van, de a család kedvence a fóti lány. Bajuszos, bőrkabátos férfi. Mintha egész életé­ben mosolyogna. Csecse­mőként egy orvos előszo­bájában felejtették. Neve­lőszülőkhöz került, ahol szerették, de tovább vit­ték. Egy trafikos fogadta pártfogásba. Ütötte, verte. Gyalog szökött vissza — négyéves volt — Geráék­­hoz, a Szeged melletti ta­nyára. Aztán intézetekbe került. Székesfehérváron behívatta a nevelő: „Fiam, neked mától nem Kovács János, hanem Beregszászi János a neved." Napokig nem tudott aludni. Hogy lehet, hogy neki nincs igazi, tisztes­séges neve? Csak úgy el­döntik, hogyan hívják. Megkérte Geráékat, hoz­zák fel Pestre, mert úgy hallotta, az anyja a József utcában lakott. Azt mond­ták, elköltözött már innen az az asszony, akit keres­, tanítónő volt. A tanítónők többsége fiatal és szép. a barnának, a világ leg­szebb asszonyának képzel­te. Amikor végre Fótra ke­rült, oktatójának, Tóth Elemérnek elmondta, mi bántja. Az addig levele­zett, amíg nem kiderítette: Tiszadadán született. Ket­ten elutaztak. De csak az anyja rokonait találták meg. Azok örökbe akar­ták fogadni, de neki az anyja kellett. Végre meg­találták, de azt mondja, Fót volt az otthona, Ge­rdák a szülei. Asztalos lett, mégis bányában kezdte. Négy-ötszáz mé­ter, mélységben, a föld gyomrában dolgozott, az­tán közlekedési rendőr lett. Nem szeret büntet­ni, inkább magyaráz, csak azt jelenti fel, aki magát és másokat veszélybe hoz. S ha valaki ittasan vezet, ne számítson a jóindula­tára. — Amikor kicsi voltam, dinnyehéjból csináltam cséplőgépet. Nekem nem voltak vásárolt játékaim. A gyerekeknek, persze, mindent megveszek, de azt szeretik a legjobban, amit együtt csinálunk. Most több százezer gyufa­­szálból palotát építünk, papírból repülőgépet haj­togatunk, fából csónakot faragunk. Négy évig jár­tam a MÉH-telepekre, s végre elkészült egy 1720- ban gyártott óra pontos másolata. Nem késik az egy percet sem. Többet ér nekem, mint egy arany Matrwin. A feleségemnek is elég hányatott élete volt. Mi a két gyerekünket úgy neveljük, mint engem Fóton: tudjanak dönteni, álljanak meg a lábukon. A márványteremben gyönyörű szöszke kislány áll meg Bori tanító néni előtt. Kezében két szál vörös szegfű. Nyújtja a virágot s csak ennyit mond: „Köszönöm, hogy felnevelted az anyuká­mat.” S a kislány máris to­­vábbfut a felnőttekhez, akik az elmúlt húsz év emlékeit megörökítő fotó­albumokat lapozgatják, a régi újságcikkeket olvas­sák. A teremben ketten sírnak: Bori néni,­s anyu­ka, aki amikor ide került, alig volt nagyobb, mint most szöszke lánya. Anyu­ka, aki talán a világon mindenkinél jobban tudja, mit jelent az, amikor a pici lány odaszól: anyuci­ké­­n tényleg szép ez a Fót. Moklován Tamás Elutazott a bolgár pártmunkáskü­ldöttség Szombaton elutazott Bu­dapestről a Bolgár Kom­munista Párt Központi Bizottságának pártmun­kásküldöttsége, amely az MSZMP KB meghívására Ilija Volkovval, a KB szervezési osztályának he­lyettes vezetőjével az élen, november 14—19. között a pártdemokrácia fejlesz­tésének és a párt irányító munkájának egyes kérdé­seit tanulmányozta ha­zánkban. A küldöttséget fogadta Borbély Sándor, a KB titkára. KÖZÉLET Moszkvából szombaton hazaérkezett az a küldött­ség, amely dr. Korom Mi­hály igazságügy miniszter vezetésével — V. I. Tye­­rebilov, a Szovjetunió igazságügyminiszterének meghívására — tett hiva­talos látogatást a Szovjet­unióban. Keserű Jánosné köny­­nyűip­ari miniszter, aki küldöttség élén részt vett a KGST könnyűipari ál­landó bizottságának 29. ülésén, szombaton haza­érkezett Lipcséből. Nora Frometa Silva mi­niszter vezetésével szom­baton kubai könnyűipari küldöttség érkezett ha­zánkba. Megbeszélésein áttekinti a magyar—kubai könnyűipari kapcsolato­kat és meghatározzák a gazdasági és műszaki-tu­­dományos együttműködés fejlesztésének további feladatait is. Szombaton magyar— bolgár belkereskedelmi választékcsere- és műsza­ki-tudományos együttmű­ködési megállapodást ír­tak alá Budapesten. Az aláírt jegyzőkönyv szerint jövőre összesen 600 mil­lió forint értékű fogyasz­tási cikk gazdagítja­ majd a magyar és a bolgár üz­letek választékát. Kom­m­unista műszak Kommunista műszakot tartottak szombaton az Északdunántúli Áramszol­gáltató Vállalat dolgozói Szombathelyen. A város valamennyi utcájának, közterének világítását el­lenőrizték. Ahol kellett, kicserélték az izzókat, le­mosták a lámpatesteket, az­ épülő Borostyánkő áru­ház területén árkot ástak, kábeleket­­fektettek. Ugyancsak kommunista műszakot tartottak szom­baton a Paksi Konzerv­gyárban. Reggel 6 órától délután 2-ig 415-en dol­goztak az üzemben. A munkájukért járó bért a bölcsődék, óvodák felújí­tására fordítják. Szombaton kommunis­ta műszakot tartott a Csepel Autógyár 4500 dolgozója is. Megkeresett bérüket a gyár szociális és kulturális alapjának bővítésére, a dolgozók lakásépítési kölcsönének növelésére ajánlják fel. NÉPSZAVA Mindenki kötelessége Ezért még most, ideig­ „kapcsolódók” építése­i­ben szeretnénk felhívni a jövőben sem csak az em­­figyelmet arra, hogy a kitett három vállalat ki­­_________________________________________________ Az SZBT javaslata Mindezek egyelőre csak számok. De aki ott él azokon a bizony hiányo­san átadott lakótelepeken, az a saját bőrén érzi, mit is mondanak ezek a szá­raz adatok. Nem ok nél­kül hívja fel arra a fi­gyelmet a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa: a főváros mintegy másfél ezer kisiskolásának nincs lehetősége arra, hogy az otthonához legközelebb eső iskolában tanuljon, mintegy négyszáz óvodás­korú gyereket csak a la­kásokból kialakított át­meneti óvodákban lehe­tett elhelyezni. Célszerű volna tehát megfontolni a Szakszer­vezetek Budapesti Taná­csának javaslatait a vál­lalati szórványkapacitá­sok „bekapcsolására". S nemcsak megfontolni... Mivel az építőipar tel­jesítőképessége véges, az SZBT már évekkel ez­előtt azt ajánlotta: fogja­nak össze a nem építő­ipari jellegű vállalatok, s kőműveseik, vízvezeték-, villany- és egyéb szere­lőik és más szakiparosaik és szakmunkásaik bevo­násával vegyenek részt ők is a lakásépítési prog­ramban. Az is köztudott, hogy Kőbányán és bá­nyászvárosunkban, Kom­lón megfogadták ezt a tanácsot. S Komlón pél­dául már javában épül is 120 lakás a város tíz nem építőipari jellegű vállala­ta, illetve — mint gene-­ rálkivitelező — a Tolna megyei ÁÉV összefogá­sával. (Az utóbbi csak a falakat húzza fel, utána átadja a terepet a többi vállalatnak.) Ha a lakásépítésben bevált — és tegyük hoz­zá: mind népszerűbb — ez a módszer, miért ne lehetne alkalmazni akkor is, ha mondjuk, új isko­lát, vagy más „kapcsoló­dó” létesítményt kell fel­építeni? Például az or­szág legnagyobb munkás­­lakás-építkezésén, a XVI. kerületi Centenárium la­kótelepen, ahol ugyancsak iskolahiánnyal küszköd­nek. ,,Aki szerel — lakást kap” — írtuk a kőbányai és komlói kezdeményezés kapcsán. „Aki szerel, is­kolát, óvodát, üzletet is kap” — tehetnénk hozzá. Csak ki kellene dolgozni, hogy milyen építési tech­nológiáknál alkalmazható ez a megoldás. Ha a so­kat emlegetett Clasp elő­re gyártott iparosított építési rendszer belső munkáinál esetleg nem „megy”, akkor milyen épí­tési rendszer, módszer ke­rülhet még szóba? A legfontosabb lépést a Miniszter­tanács már megtette. Most már a vál­lalatokon a sor. Ha a kap­csolódó beruházások ügye társadalmi üggyé válik, akkor néhány éven belül elérhető a fordulat. Magyar László Kedves kezdeményezés Szombaton délután al­kalmi „óvoda” nyílt a kecskeméti Katona József Színház balett-termében. Azok a fiatal szülök vit­ték oda kisgyermekeiket játékos foglalkozásra, akik az újonnan kibocsá­tott, „Lakótelepi” elneve­zésű bérlettel a zsebük­ben ültek a színház né­­zőterén. Az újszerű ked­vezménnyel és kezde­ményezéssel a kisgyer­mekes szülők színházba járási gondjait próbálják megoldani. Ily módon az évadban bemutatott va­lamennyi színművet lát­hatják majd szombat délutánonként az új. ,,lakótelepi” bérletesek. A gyermekfoglalkozáso­kon a színház KISZ- szervezete, a város Vas­virág bábegyüttese, az Óvónőképző Intézet és a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének kollektívája vállalt szere­­pet. . Hogyan készülhetne több iskola, óvoda, üzlet? Mikor lesz már elég is­kolánk, óvodánk és üzle­tünk?... Nem lehetne egyszer már olyan válla­latot létrehozni, amely csak ilyesmiket épít? . . . ■ Sokan és sokszor teszik fel ezt a kérdést ma is az ország épülőfélben levő, ú­i lakótelepein. A kor­mány is­­ változtatni kí­ván a mai helyzeten: még a múlt­­ év no­vemberében kimondta, hogy az ország építőipa­rának két éven belül tör­lesztenie kell az ezzel kapcsolatos adósságait, és a kapcsolódó beruházá­sok építésére kijelölt 23-as számú Állami Építőipari Vállalatnál jó ütemben halad az átállás erre a programra. Hasonlókat mondhatunk a Beton- és Vasbetonipari Művekről, illetve a Fejér megyei ÁÉV-ről is, amelyek — a „23-asokkal” összefogva — ugyancsak részesei en­nek a nagy kezdeménye­zésnek. Az eddigi előké­születekből ítélve jogosan reménykedhetünk abban, hogy­­ a BVM-mel, il­letve a Fejér megyeiek­kel „kisegített” 23-as AEV néhány év múlva már valósággal „ontja magából” az iskolákat, ABC-áruházakat és má­sokat, s 1981-től már 130 ezer négyzetméter a­lapte­rületű „kapcsolódó beru­házást” termel — évente. De talán még a muta­tós számoknál is több op­timizmusra ad okot az a tény, hogy a három előbb említett vállalat a leg­korszerűbb hazai és kül­földi technológiák­­fel­használásával a „kapcso­lódó" létesítményeknél is áttér, a „futószalagszerű” termelésre. Mert valljuk meg, nem az építőipari vállalatok vezetőinek és munkásainak premizálási rendszere volt az alapve­tő magyarázata annak, hogy kisebb vagy nagyobb ....... 1978-tól kezdődően csak komplexen üzemel­tethető lakótelepek építé­sére és tervezésére ke­rüljön sor”. S hogy mind­ez ne maradjon puszta óhaj, a Minisztertanács már említett határozata azt is leszögezi: olyan építőipari vállalatot kell létrehozni, amelynek csak az lesz a dolga, hogy is­kolákat, bölcsődéket, üz­leteket, orvosi rendelőket meg hasonlókat építsen. A kormány több száz millió forintot adott erre a célra, mértékben vonakodtak az óvodák, egyebek építésé­től. (Bár nyilvánvalóan az anyagi ösztönzés hibái is közrejátszottak ebben.) Mégis, nem a ,,nem aka­rás” volt az alapvető hi­ba, hanem az a — ma már közhelynek számító — igazság, hogy miköz­ben valóságos forradalom zajlott le a lakásépítés­ben, s a téglát téglára ra­kó ősi, majdhogynem „ba­biloni­’ módszert felvál­tották a nagyipari mód­szerrel dolgozó­ házgyá­rak, a „kapcsolódóknál” a kevés szirény könnyűszer­kezetes meg hasonló kez­deményezéstől eltekintve — minden maradt a ré­giben. Márpedig — ez is közhely — ma­rhár nincs elég kőművesünk és más szakmunkásunk arra, hogy a „babiloni” mód­szerekkel is elég iskolát meg óvodát tudjunk lé­tesíteni. Az ú­j építési rendszer­rel elégedettek lehetnénk és megnyugodhatnánk, ha nem kellene attól a ve­szélytől tartani, hogy a főváros építőipari válla­latai az egész „kapcsolódó programot” a már emlí­tett három vállalatra, vagyis a 23-as, illetve Fe­jér megyei ÁÉV-re és persze a BVM-re akarják „rátestálni”, zárólagos feladata. Elő­ször is azért nem, mert bármilyen nagy számnak is látszik az évi 130 ezer négyzetméter összteljesít­mény, még ez sem fedezi a szükségletet. Ez ugyan­is — Csala Gábor, a 23-as sz. ÁÉV­ termelési főmér­nökének szemléletes pél­dáival élve — „csupán” 13 ezer óvodai helynek, vagy pedig „mindössze” 520 iskolai tanteremnek felel meg évenként. Már­pedig Budapest 1977. évi terve 214 iskolai tante­rem. 1450 bölcsődei, 3750 óvodai hely felépítését követeli meg a vállala­toktól. És akkor hol van­nak még a különféle üz­letek, szolgáltatóházak, orvosi rendelők? Másodszor azért is in­dokolatlan volna az emlí­tett három vállalatra ,,rá­testálni” az egész „kap­csolódó programot”, mert amikor az a három vál­lalat már évi 130 ezer négyzetméter alapterüle­tet „termel”, akkor is — érthetően és indokoltan — a célcsoportos lakás­építkezéseké az elsőbbség. Más szavakkal: minde­nekelőtt az olyan nagy lakótelepeket látják el óvodákkal, egyebekkel, mint napjainkban például Békásmegyer, Újpest, Pesterzsébet. Mindez nem zárja ki ugyan, hogy a „magánerős” programba is „besegíthet” a három vállalat, hiszen már a kö­zeljövőben is megteszi ezt például a XII. kerületi Diana utcában. Mégis, az az igazság, hogy a „ma­gánerős" lakótelepek ellá­tását még nem rendezték megnyugtatóan. Márpedig — némi nagyvonalúság­gal — a „magánerős” programba lehetne sorol­ni az ötödik ötéves terv előirányzatában szereplő 17—18 ezer munkáslakást is Budapesten, nem be­szélve más telepszerű, de „saját zsebből” születő építkezésekről. A 130 ezer négyzetmé­teres teljesítményre való felkészülés gondjait nö­veli, hogy az építőipar­nak közben törlesztenie kell a negyedik ötéves terv idejéből maradt adósságait is. Budapest ötödik ötéves tervre előirányzott mint­egy ezer általános iskolai tanterméből 200 a koráb­bi tervi­dőszakból „átho­zott” tartozás. S an­nak minősül, hogy az ötödik ötéves terv 14— 13 ezer óvodai helyé­ből is 1700—1800 hiány­zik. S hasonló szá­mokra, arányokra lelnénk akkor is, ha a „kapcsoló­dók” többi területét kez­denénk vizsgálni. Hogy csak egy példát mond­junk még: 1978 végéig — a Minisztertanács határo­zatának megfelelően — mintegy 15 ezer négyzet­­méternyi elmaradt keres­kedelmi létesítményt is át kell adni Budapesten. Ez a 15 ezer négyzetméter — a Fővárosi Tanács terv- és közgazdasági főosztá­lyának számításai szerint 25—30 „darab” ABC-áru­­háznak felel meg. Külön vállalat

Next