Népszava, 1978. január (106. évfolyam, 1-26. sz.)
1978-01-01 / 1. szám
1978. január 1. A Fémmunkás Vállalat Kecskeméti Gyára teljesítette 500 millió forintos értékesítési tervét. Az idén 22 darab 1500 négyzetméter alapterületű könnyűszerkezetes csarnok elemeit és 200 darab nagyméretű gépi mozgatású ipari kaput szállítottak a szovjet partnernek (MTI Fotó : Ilovszky Béla felvétele) Élelmezésünk új lehetőségei Frontáttörésre készül a A szerző utólagos engedelmével szabadjon kölcsön vennem a klasszikussá vált hirdetési rigmust, amelyben állatok csevegnek valahogy így — ugye emlékeznek rá: „Mondja marha, miért oly hús? Mert olcsóbb a hal, mint a hús!" Ebből világosan látszik, hogy a hal eladása régen sem volt sima ügylet, s kitűnik még: a marha- és tegyük hozzá, a sertéshús kontra halhús csata — nálunk a hagyományos élelmezési szokások miatt — a négylábúak javára szokott eldőlni. Amikor a húskínálat zavartalan — és nálunk évek óta az — az emberek, a hagyományos halasünnepek kivételével, valahogy elkerülik a halstandokat és jöhetnek a hirdetési szövegek. Csak a ponty kell — Azt, hogy manapság melyik állatfaj tűnik kissé szomorkásnak, most ne firtassuk, de hogy a busa búsul, az nem vitás — egyezik — bele a szójátékba Sütő Ferenc, a Tatai Állami Gazdaság halászati főágazatának vevetője, s megtoldja: mert itt a ponty hús. Nocsak, halháború a békés halászvizeken?! — A Halért Vállalat az év utolsó három hónapjában tőlünk egyetlen darabot sem vitt el a fehér húsú busából, ebből az országszerte és nálunk is nemrégen meghonosított halfajtából. Csak a ponty kellett, busából semmi — így Orosz Ágoston, a gazdaság tatai ágazatvezetője. A tatai öreg várba kétlyukú híd vezet. A várárokban állunk. Jobbra a tatai tó dermedő, lomha decemberi víztömege. Lentről úgy tűnik, szívesen legázolná az embert, de nem teheti, mert zsilipek fogják, terelik a várárokban levő medencék felé, ahol télen halak „laknak”. „Áttelelő raktározás” — mondják a helyi halászok, akik most sínpályán csilléket tolnak, tartályokkal, bennük unottan forgolódó halakkal Busát alig látni közöttük, megint csak pontyok indulnak a halászlébe és a tepsibe. — Tessék mondani, el lehet adni a busát is? — kérdem Nedermann Istvánnét, aki már lenesre a tó mallott ízig boltban méri, a halat. — Már miért ne — csodálkozik —, fogy szénen, hiszen olcsó ... ! Sütve finom, mint a keszeg, kóstolta már? Nem maradt más hátra, mint bevallani, ilyen fehér húsú, másfél kilósokkal most találkoztam először. Mem ismerik — Hát ez az — háborog a főágazatvezető —, honnan is tudnák, hogy van ilyen. Legalább pár kilónyit mutatóba kiraknának az akváriumokba, a pultokba: a ponty kilója 24— 25 forint. Ezé meg 14—15 forint. Biztosan megpróbálnák másutt is a háziasszonyok ... Kútba esett tehát a busa? Ennek a vízparti beszélgetésnek a háttere jószándékú: a hazai halfogyasztással függ össze. A Tatai Állami Gazdaság, ahol a 130 millió forintos termelési érték 60—70 százalékát az állattenyésztés adja, s ennek is jelentős részét a hal, jóelőre program szerint készül fel a haltermelés növelésére. 1976—80 között 45 százalékos termelési növekedést terveztek, és ebben kapott szerepet a busa is. Idén a 135 vagonos halmennyiség harmadát már ez a növényevő hal adta, amely jól érzi magát a gazdaság három megyére kiterjedő ezer hektárra tehető halastavaiban. És az eredmények? — Két év alatt 9-ről 14 mázsára növeltük az egy hektárra jutó halmennyiséget, s ebben benne van a busa is — magyarázza a főágazatvezető, aki iratok és feljegyzések nélkül válaszol. Sütő Ferenc mindent tud a halról, azt is hogy a modern háziasszonytól nem lehet elvárni, hogy otthon vesződjön a haltisztítással. — A megoldás a mi kezünkben van — mondja a főágazatvezető. — Olyan nagy tömegű halat veszünk ki a tavakból nyáron és ősszel, hogy nem is lehet nyomban értékesíteni. Tárolni kell külön tavakban hosszú hónapokra. A tároló tó viszont háromszor annyiba kerülne, mint a halastó. Már most, ha fokozzuk a termelést, új tárolókat kellene építeni, de az ehhez szükséges pénzeszközöket nem „hozza” a hal. A kör nyitva marad, mert más utat kerestek. A megoldás: helyi feldolgozás és esetleg mélyhűtött tárolás, aztán filézve, félkész, máskor konyhakész állapotban értékesítik. Tehát, hogy az üzletekben mirelitpultokba kerüljön a szeletelt, előkészített hal, vagy egyre nagyobb mennyiségben a halászlé. A háziasszonyoknál csak érte kell nyúlniuk. Félve kérdem: — Vajon bizonyosak abban, hogy a busát is „kifogná” a háziasszony onnan? Biztos — nyugtattak meg a halászok —, hiszen itt a tatai halasstandon sem történnek csodák! Az emberek megkóstolták, megszerették a busát, melynek előnye, az ára mellett az is, hogy nem zsíros. A Tatai Állami Gazdaság 15 millió forintos költséggel halfeldolgozó üzemet épít. Egy részlege már működik, jövőre befejeződik a beruházási program. A ponty mellé kerül a busa is, szeletelve, előkészítve és szállítanak a konzerviparnak is nyersanyagot a halászléhez. Szatyor helyett hűtőben A busa lesz tehát az egyik hagyománytörő a sok honos halfaj mellett a magyar élelmezésben: nem ficánkol majd a szatyorban, szelíden a frizsiderben várja a a felhasználást. A korszerűtlen élőhal-forgalmazást ha lassan is — és nem teljesen —, de a modern konyhakész megoldás váltja fel. Tóth Árpád, a MÉM szakembere elmondotta: a folyamat megkezdődött. A gyomai halfeldolgozó már üzemel, innen a jó halászlé. A Bikari Állami Gazdaságban modern, évi 500 vagonos halfeldolgozót terveznek. A győri halászati szövetkezet is felkészült a frontáttörésre. Az egy főre jutó országos 3 kilogrammos kicsi halfogyasztás fellendítésére törekszenek, s ezt a szándékon túl 5 év alatt kétezer hektáros halastó-rekonstrukció segíti. És addig? Tatán megkóstoltam a híres halasasszony, Baumann Józsefné sült busáját. Mondhatom, ízlett. De, hogyan is ajánljam, amikor alig van a piacon. És frappáns reklámszöveg sem jut eszembe, csak ilyen: „mondja pontyom, miért oly bús? Mert itt van a jó busahús?” Ellőtt poén. De talán majd másoknak jobb jut eszébe. Mindenekelőtt az, hogy a piacra viszik. Jászonyi Ferenc NÉPSZAVA A szakszervezeteik céltudatos tevékenysége jól kifejeződött a kollektív szerződések, a szociális tervek elkészítésében, tárgyalásában és elfogadásában. 1976-ban került sor — a középtávú vállalati gazdasági és szociális tervek kidolgozásával egy időben — az 1976— 1980-as évekre szóló kollektív szerződések megkötésére. A kollektív szerződések a mozgalom vállalati, üzemi vezető testületeinek közreműködésével, véleményezési és egyetértési jogkörének, valamint a demokratizmus széles körű érvényesítésével készültek el és kerültek jóváhagyásra. Hasznos kezdeményezésnek bizonyult, hogy vállalati szakszervezeti tanácsaink a vállalati tervjavaslat és a kollektív szerződés elfogadása előtt kikérték a bizalmiak (főbizalmiak) véleményét, és általában a többségi véleményt figyelembe véve érvényesítették. A kollektív szerződések 1976—1977. évi érvényesítésének tapasztalatai általában kedvező képet mutatnak. Figyelembe véve a Vállalatokkal, a munkásokkal szemben támasztott magasabb követelményeket; a dolgozók jogos igényeit és kötelezettségeit; a kollektív szerződések teljesítése, a bennük foglalt szabályok megvalósítása általában a népgazdasági és a vállalati tervekben kitűzött célok elérésének irányába hatottak. Ennek alapján számos vállalatnál tovább javultak a munkafeltételek és a munkakörülmények, fejlődött a dolgozók szociális és kulturális ellátottsága. Az 1976—1977-es kollektív szerződésekben a korábbinál nagyobb ös-szegeket irányoztak elő az üzemétkeztetés hozzájárulására is. A vállalatok ezt egyrészt a költségnövekedés fedezetére, illetve egy részének átvállalására, másrészt az étkeztetés színvonalának növelésérefordították. Mindezek mellett az üzemétkeztetésben részt vevők száma összességében nem emelkedett. A szociális tervezés bevezetésével a vállalatoknál is javult a szociálpolitikai munka tervsze.A szakszervezeti érdekvédelmi tevékenység kiemelkedően fontos területe a dolgozó ember testi épségének, egészségének védelme. A munkakörülmények tervszerűbb fejlesztése, a veszélyforrások felszámolása, a javuló munkavédelmi tevékenység eredményeként csökkenő■ az üzemibalesetek és az ipari megbetegedések száma. Sok ezer ellenőrzést végeznek a szakszervezeti szervezetek. A munkavédelmi őrök tízezrei vigyáznak munkatársaikra, figyelmeztetve őket az óvórendszabályok megtartására, intézkedéseket követelnek vezetőiktől abalesetveszélyek elhárítására.. Mégis, évente több mint kétezer esetben került sor közvetlen veszélye miatt egyes gépek, berendezések, üzemrészek leállítására. Tudatos vagy ismétlődő szabálysértésesetén nem maradt el abüntetés sem. Ezt legtöbbször üzemvezetőkkel , szemben kellett alkalmazni. * A balesetek, foglalkozási megbetegedések csökkenése egyetlen területen sem válthat ki megnyugvást. E tevékenység fejlesztésénél számba kell venni, hogy a lehetőségek, tartalékok még kihasználatlanok. Vonatkozik ez a műszaki, anyagi eszközökre, a munka- és üzemszervezési intézkedésekre, de a belső ellenőrzés rendszerében jól bevált módszerek alkalmazására, a tömegmozgalmak céltudatos szervezésére is Sok a tennivaló még a fegyelem megszilárdításában, a munkavédelmi előírások betartásában és betartatásában. A rendszeres, tartalmasabb társadalmi ellenőrzés fejlesztése, a fegyelem javítása igényli, hogy a szocialista brigádok mindenütt részt vállaljanak a munkában. Aktivistákkal, munkavédelmi őrökkel együttműködve a fegyelmet megkövetelő vezetők munkáját támogassák. Segítsék olyan légkör kialakítását, amely nem tűri meg a közömbösséget, delmét szolgáló előírások megszegését A milliárdokat számláló társadalombiztosítási költségek — anyugdíj, a táppénz, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és még sok más társadalombiztosítási és egészségügyi juttatás — a nemzeti jövedelem mind nagyobb hányadát emésztik fel. A nagy családok életkörülményeinek javítására társadalmi, vállalati és szakszervezeti alapokból jelentős pénzösszegeket fordítanak. Számon kell tartani azonban az alacsony nyugdíjjal rendelkezők és a nagy családosok gondjait, és amint erre lehetőség nyílik, további központi segítséget kell részükre nyújtani. A szakszervezetek állást foglaltak a ma kezdődő éves terv végrehajtása mellett, mert az egyaránt biztosítja szocialista gazdaságunk dinamikus fejlődését és dolgozó népünk életszínvonalának további emelkedését. A terv a gazdasági lehetőségek bővülésével összhangban a lakosság életszínvonalának kiegyensúlyozott fejlődését irányozza elő; a fogyasztás idén 3,4—3,6 százalékkal, az egy lakosra jutó reálbér 2,8—3,0 százalékkal emelkedhet. Ebben az évben is sor kerül központi bérintézkedésekre, a műszakpótlék kiterjesztésére, az 1977-es intézkedésekkel nem érintett egészségügyi dolgozók és a területi ügyészségek, bíróságok dolgozóinak béremelésére. *A nyugdíjak reálértékének megóvása érdekében 1978. január 1-től a rendszeres évi nyugdíjemelés legkisebb összege havi 50 forintról 70 forintra emelkedik. A felelősségteljes szakszervezeti munka, a tisztségviselők és tagságunk fegyelmezett munkája a biztosítéka annak, hogy az 1978-as terv teljesítése megfelelő gazdasági alapot teremt érdekvédelmi munkánk fejlődéséhez, dolgozó népünk életszínvonalának emeléséhez. Járuló munkáfortárvlok A szakszervezetek érdekvédelmi tevékenysége írta: Gál László, a SZOL factíluszhelyettese A fejlett szocialista társadalomban a szakszervezetek szerepe növekszik. Alapvető feladatuk a társadalom politikai, gazdasági erejének növelése, a dolgozók érdekeinek képviselete, védelme. A kettős funkció egymástól elválaszthatatlan, egységes gyakorlati alkalmazása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a szakszervezetek a szocialista viszonyok között megfeleljenek a velük szemben támasztott tárAz érdekvédelmi tevékenység alapelveit a párt XI. kongresszusa megerősítette és továbbfejlesztette. A szakszervezetek érdekképviseleti, érdekvédelmi munkája ma demokratikusabb, a jogok és a kötelezettségek összhangja tartalmasabb. Már a tervező munka, a döntések előkészítésének idején is aktívak a szakszervezeti szervezetek országosan és üzemekben egyaránt Mind jellemzőbbé válik az együtt gondolkodás, a dolgozók széles köreivel folytatott eszmecsere, a célok, feladatok meghatározásában. A szakszervezetek sajátos szerepüknek megfelelően fogalmazzák meg a dolgozók igényét véleményét, és felelősségük tudatában állapítják meg a köz érdekeit legjobban szolgáló célokat. Természetszerű, hogy egy időben minden igény kielégítésére nincs lehetőség Ezért vállalják, vállalniuk is kell, hogy az adott időszakban milyen döntéseket javasolnak, támogatnak az életszínvonal fejlesztése érdekében. A múlt évi bérpolitikai intézkedések során több miint egymillió 390 ezer dolgozó részesült központi béremelésben. A műszakpótlék rendezésekor az ipar, az élelmiszer-kereskedelem és a vendéglátás területén csaknem 700 ezer fizikai dolgozó és közvetlen termelésirányító bérét javították. Ugyancsak július elsejével átlag négyszázalékos központi béremelésben részesültek a ruházati és a villamosenergia-ipari munkások. Szeptember 1-ével sor került a közoktatási, felsőoktatási, valamint a közművelődési intézmények dolgozóinak béremelés ésadalmi követelményeknek. Az elmúlt években a szakszervezetek eredményesen működtek közre a gazdaságpolitikai célok és a tervek teljesítésében , a szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom szervezésében. Hatékonyabbá vált az érdekképviseleti és az érdekvédelmi munka. A mozgalom tartalmi munkájában, egész tevékenységében minőségi változások érlelődnek. de, amely mintegy 260 ezer főt érintett. Október 1-én pedig 140 ezer egészségügyi dolgozó részesült bérjavításban. Ezek az intézkedések, egyidejűleg az egész társadalom érdekeit is szolgálják, mert a hatékonyságot, a minőséget a fokozódó exportfeladatok jobb megvalósítását ösztönzik, illetve a nagy értékű termelőberendezések jobb hasznosítását segítik elő a második és a harmadik műszakok kiszélesítésével. A munkások és az alkalmazottak átlagkeresete 1976—1977-ben együttesen 13 százalékkal emelkedett a fogyasztói árszínvonal pedig 9—9,2 százalékkal. A munkások és alkalmazottak reálbére 3,0—3,5 százalékkal nőtt, s ez az emelkedés alapvetően 1977-ben következett be. A lakosság reáljövedelme a két évben együttesen 5,1, a lakosság fogyasztása 6,1 százalékkal nőtt, évi átlagban 2,5, illetve 3,0 százalékkal. Az életszínvonal összetevői közé tartozik a rendszeresen javuló és mind bővebb választékot nyújtó ellátás. A munkások, a lakosság véleménye erről összességében elismerő. Ugyanakkor mind többet kell tenni az áruelosztás és a minőség javításáért, s a kiszolgálás fejlesztéséért. Tízezer szakszervezeti évés kereskedelmi ellenőr csaknem 40 ezer ellenőrzést végzett 1977-ben. A tartalmában és hatékonyságában is jobb árutermelés és kereskedelmi munka segítette a fogyasztói igények érvényesülését. Nem szabad azonban megfeledkezni arról sem, hogy még sok a vásárló érdekeit sértő jelenségrűsége. Mind a fejlesztés, mind pedig a fenntartás ügyeiben kevésbé érvényesül az úgynevezett „maradékelv”. A szociálpolitikai feladatok tervezése lehetővé tette a dolgozók igényeinek és a pénzügyi lehetőségeknek a jobb összehangolását Nagyrészt ennek eredményeként a termelő ágazatokban 1976—1977-ben jelentősen emelkedtek — 1975-höz viszonyítva — a jóléti célú kiadások. A jóléti és kulturális kiadások 1976-ban 22 százalékkal nőttek, összege elérte a 4,9 milliárd forintot. 1977-ben az ilyen célú kiadások várhatóan további 8—10 százalékkal javultak. Örvendetesen emelkedtek a gyermekintézmények létesítéséhez és fenntartásához, az üzemi étkeztetés korszerűsítéséhez, lehetőségének bővítéséhez való hozzájárulás összegei. A vállalatok továbbra is nagy összegeket fordítanak dolgozóik lakásépítésének támogatására Mind ismertebbé és népszerűbbé válik a szakszervezeti jogsegélyszolgálat. Az érdekvédelem e formája sok segítséget — eddig több mint százezer ügyben — nyújtott már dolgozótársainknak. A jogi tanácsok, felvilágosítások, a beadványok megszerkesztése — esetenként eljárás a panaszos ügyeiben — hasznos tanulságot nyújtanak ahhoz is, hogy miben és hol szükséges jobb tájékoztatást adni, melyik hivatal, intézmény munkájában vagy éppen mely jogszabályokban vannak olyan fogyatékosságok, amelyeken változtatni kell. A szakszervezetek irányításával, közreműködésével évenként csaknem egymillió dolgozó részesül szakszervezeti vagy vállalati kedvezményes üdülésben. Bár a férőhelyek száma, az ellátás minősége és a központi, vállalati költségráfordítások gyorsan növekednek, az igényeket a jövőben sem lehet kielégíteni. Szükség van arra, hogy a szakszervezetek — a tanácsülés határozatának megfelelően — következetesen érvényesítsék az elosztásra vonatkozó előírásokat. Az üdültetési munka legvitatottabb kérdése a beutalójegyek odaítélése. A dolgozók megelégedésére ezt csak akkor lehet helyesen megoldani,,, ha ezen a területen is következetesen érvényesül a demokratizmus, a beutalójegyek elosztásának nyilvánossága. Ennek módja a szakszervezeti bizalmiak és csoportok egyetértési jogának következetes érvényesítése. Ats et vises itt rests ti I juriseistiori