Népszava, 1978. január (106. évfolyam, 1-26. sz.)

1978-01-19 / 16. szám

197­8. január 19. M­­UN­KAS­I A MAI DOSSZIÉ Munkáslakás ... fia munkás hallja ezt a szót, rendsze­rint az jut eszébe, hogy saját maga, vagy munkatársai szá­mára ismét lehetőség nyílott mielőbb új, korszerű otthon­ba költözni, közel olyan áron, mintha a tanácstól kapná­nak állami vagy szövetkezeti lakást. Bár Baján, Pécsett, a fővárosban és másutt már vagy 15 esztendővel ezelőtt is voltak olyan kezdeményezések, amelyek többé-kevésbé hasonlítottak a mai értelemben vett munkáslakás-építéshez, mégis, az a több szintes, telepsze­rű, kiemelt vállalati és állami támogatásban részesített épí­tési forma, amit ma munkáslakás-építkezésnek nevezünk, csak 1973-ban indult meg. Azt követően, hogy a párt Köz­ponti Bizottsága, majd pedig a kormány külön határozat­ban foglalkozott a témával. Noha 1973 elején már a negyedik ötéves terv félidejé­hez közeledtünk, s az állami­ tanácsi fórumok, illetve a vál­lalatok rég „betáblázták”, mire költik a negyedik ötéves tervre szánt pénzüket, mégis — ha viszonylag szerényebb mértékben is — egyik évről a másikra előközművesített te­rületet adtak, s hosszú lejáratú, kedvezményes kölcsönt nyújtottak a fészekrakó, fiatal munkáscsaládoknak. Napjainkban a XVI. kerületi Centenárium lakótelepen találhatjuk az ország legnagyobb munkáslakás-építkezését, ahol néhány év alatt mintegy kétezer új otthont adnak át a Szak­szervezetek Budapesti Tanácsa és a KISZ védnökségé­vel. Munkáslakás-építkezések folytak és folynak még a többi között Csepelen, az Egyesült Izzó lakótelepén, és minden je­lentősebb vidéki városunkban — együtt, az ország 61 tele­pülésén. A legelőnyösebb: a szövetkezet „Szövetkezetpártiak’’... Fé­lig tréfásan, félig komolyan ilyen megjegyzésekkel illetik időnként a szakszervezeti ve­zetőket, illetve az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztéri­um munkáslakás-építésért fe­lelős szakembereit. Annyi igaz, a szakszerveze­ti vezetők, illetve ÉVM-szak­­emberek többször megjegyez­ték: nem kívánatos arányok alakultak ki az épített és vá­sárolt munkáslakások között. Amíg 2142 ilyen otthont épí­tettek Budapesten 1913—1976 között, s ennél kevesebb, mindössze 1736 volt az OTP- től vásárolt munkáslakások száma, a­z ország többi 86 vá­rosában fordított a helyzet. A 86 v­árosban­ ugyanis csu­pán 3504 munkáslakás épült a jelzett 4 évben, viszont ugyanakkor csaknem 15 ezret vásároltak az OTP-től. A fenti arányokat nem azért tartják kedvezőtlennek a szakszervezetek, illetve ÉVM- szakemberek, mintha bármifé­le „előítélettel” is viseltetné­nek az — ugyancsak a mun­­káslakás-építés kibontakozta­tásán fáradozó — OTP-fiókok iránt. Nem, „csupán” arra mutatnak rá a szakszerveze­tek, hogy ha a munkások és a vállalatok az OTP szerve­zésében felépült új otthonok megvásárlására költik a pén­züket, abból bizony az or­szágban még nem lesz terven felül épült lakás. Hiszen az OTP szervezte építkezéseknél — érthetően — csak a meg­levő építőipari vállalatokra, szövetkezetekre lehet támasz­kodni. Ha viszont a munkások la­kásépítő szövetkezetbe tömö­rültek, akkor mód és lehe­tőség nyílik a vállalati szór­vány kapacitások bekapcsolá­sára is. Hogy népgazdasági méretek­ben milyen jelentős lehet ez a ,,szórvány kapacitás”, annak érzékeltetésére csak egy szá­mot, vagy nyolcszáz lakást szeretnének ily módon, mint­egy 30 vállalat összefogásá­val, felépíteni például Kőbá­­nyá­n. A lakásépítő és -fenntartó szövetkezetet a szocialista de­mokrácia egyik iskolájának is nevezhetnénk, hiszen — így vagy úgy —, de ott szinte mindenki részt vesz a köz­ügyek intézésében. Mind­emellett a szövetkezeti laká­sokban talán előbb kialakul a ..miénk tudata”: jobban óvják, védik a felvonókat, a közös vagyont, mint az álla­mi házaknál. Ezért támogatják és helyes­lik az előnyösebb építésfor­mát, a szövetkezetet... „Aki szerel — lakás kap” — hirdették meg a jelszót egy év­vel ezelőtt Kőbányán és Komlón. Az országban elsőnek a kom­lóiaknak sikerült anyagi valósággá változtatni a mind népsze­rűbb jelszót. A képünkön látható 60 lakásos épületet már a kö­zeljövőben átadják. Tizenegy vállalat összefogásával épült fel: a Tolna megyei Adami Építőipari Vállalat szerelte össze az épületek vázát és irányította a további tíz vállalatot, amelyek link-részlegei a belső, szakipari munkát végezték.­­ (Szokolai István felvétele) NÉPSZAVA Elhárítani az akadályokat 1973—76 között 6546 mun­­káslakás épült fel az ország területén, az ötödik ötéves tervben pedig mintegy 32—35 ezerre számítunk. Mia abból indulunk ki, hogy előreláthatólag 430—440 ezer új otthonnal gyarapodunk öt év alatt, ahhoz mérten sze­rény mennyiség a 32—35 ezer lakás. Ám ha azt is tekintet­be vesszük, hogy ebben a 32— 35 ezer új otthonban társadal­munk erőfeszítése — úgy is fogalmazhatnánk — többlet­összefogása testesül meg, s ennek gyümölcseként vagy 120 ezer ember költözhet szép és új hajlékba, már másképp ítéljük meg az arányokat. A szakszervezetek hangsú­lyozzák: még a 32—35 ezernél is több munkáslakás épülhet­ne, bár nem lassítanák, fékez­nék a jobb kibontakozást az építőipari vállalatok, szövetke­zetek nyereségérdekeltségi rendszerében, illetve a hitele­zési konstrukcióban tapasztal­ható hibák. Ami az előbbit il­leti: több félbehagyott lakás­építkezésünk mutatja (az épí­tők csak a falakat „húzzák” fel, utána elvonulnak), hogy a kivitelezők nem eléggé érde­keltek a munkák gyors befeje­zésében. Bár a szakszervezetek is fél­tik, óvják a társadalmi tulaj­dont, nem ok nélkül emlékez­tetnek arra: pénzügyi szer­veink túlzottan körülménye­sek, nehézkesek a hitelkérel­mek elbírálása során. De ami­kor több százezer család vár az országban új lakásra, s milliár­­dokat tartalékolnak az OTP- ben arra, hogy fedél legyen a fejük felett, indokolatlan a túlzott aggályoskodás. Ez a nagy lakásigény, a sok milliár­dos lakossági tartalékolás biz­tos fedezetnek számít! ­ Egy téma négy csomópont Mint általában az építke­zők, a munkáslakás-építők körében is sokan tanácstala­nok, amikor egy-egy ügy kap­csán hirtelen el kell dönteni, kihez forduljanak felvilágosí­tásért. Az alábbiakban az ügyes-bajos dolgukat intéző építkezők 4 leggyakoribb kér­désére adunk választ. TELEK: Sokan érdeklőd­nek: mikor várható, hogy ele­gendő mennyiségű és kellő nagyságú előközművesített te­rület áll a munkáslakás-épí­tők rendelkezésére? Amint a Minisztertanács Tanácsi Hivatalában megjegy­zik, válaszként aligha lehet­ne konkrét évszámot megje­lölni, mert a jelentős állami és vállalati támogatás követ­keztében annyira megnőtt a lakásépítési kedv a munká­sok körében, hogy a tanácsok egy része alig tud lépést tar­tani ezzel az építőkedvel. Ezért még hosszabb ideig tart az igények és lehetőségek „versenyfutása”. A tanácsok­nak meg-megújuló erőfeszíté­seket kell tenniük — és tesz­nek — azért, hogy minél több és nagyobb kiterjedésű elő­közművesített területet bo­csássanak az építeni szándé­kozók rendelkezésére. Buda Gábor, a Miniszterta­nács Tanácsi Hivatalának el­nökhelyettese, emlékeztetett arra, hogy mindemellett a ta­nácsok vállára hárul sok más tennivaló is: a vállalatoknál jelentkező lakásigények össze­gyűjtése, összegezése, az épít­kezéssel kapcsolatos hatósági eljárások engedélyezésének gyors lebonyolítása, a terve­ző, beruházó, kivitelező mun­káidnak összehangolása. Bár nem kis terhekről van szó, mégis, a tanácsok 22 ezer munkáslakást építettek fel, il­letve adtak át 1973—1976 kö­zött. Ez a szám is jelzi: nem megalapozatlan a tanácsok optimizmusa. Ha a jövőben fokozzák az erőfeszítéseiket, a jelenlegi területhiány mérsék­lődésére számíthatunk. Magá­tól értetődik: a tanácsoknak nagyon keményen meg kell dolgozniuk ezért, a központi szerveknek is mérlegelniük kell, mindez milyen pénzügyi következményekkel jár. HITEL. Mikor vehet fel már hitelt a lakásépítő szö­vetkezet? — teszik fel sokan a kérdést Jelenleg ugyanis a szövetkezet minden egyes tagjával külön szerződik az OTP. A kis építkezéseken ez nem okoz gondot, de a nagy építkezéseken már lassító té­nyező. A Pénzügyminisztérium il­letékesei szerint amíg szemé­lyi tulajdonba kerülő laká­sok felépítésére szövetkeznek az emberek, addig fel sem merülhet az a gondolat, hogy a minden vagyon nélküli szö­vetkezet (vagy akár annak a vezetősége) építési kölcsönt kapjon. Ez más országokban sem szokás, hiszen az építési kölcsönnek számos követel­ménye van. Ilyen például a hitelképesség, likviditás, boni­­tás, jelzálog. A hazai gyakor­lat a Polgári Törvénykönyv rendelkezésein alapul. Egészen más volna a hely­zet, ha szövetkezeti tulajdon­ba kerülnének a felépített la­kások. Abban az esetben va­lóban ki kellene dolgozni a megfelelő hitelfeltételeket Ilyen lakástulajdon-forma azonban nincs hazánkban. Dr. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettes is ki­tért arra: a nagyobb­ építke­zéseken, ahol a részvevők sze­mélye még nem teljesen tisz­tázott, de a folyamatos mun­kavégzés érdekében bizonyos előkészítési költségek már fel­merülnek, valóban lehetnek gátló, lassító körülmények. Ezek megoldására azonban nem a kölcsönt nyújtó hitel­­intézet, hanem a jobb munka­­szervezés hivatott Pénzügyi nehézségek ott adódnak, ahol nem tartották be a gazdasá­gi megalapozást szolgáló elő­írásokat. Mint ismert, július elsején törvényerejű­­rendelet lépett életbe a lakásszövetkezetekről. E szerint lakásépítő szövetke­zeti biztonsági alapot lehet létrehozni. A központi alap kezelője a SZÖVOSZ lesz. A pénzügyi alap képzésének, felhasználásának és részletes szabályainak kimunkálása most folyik. SZERZŐDÉS. Gyakran pa­naszolják a lakásépítő szövet­kezetek, hogy a kivitelező nem köti meg velük idejében az építési szerződést, illetve — ami ebből következik —, nem ad pontos választ arra, mennyiért vállalja a munkát? Ezért méltánytalanul előnyös helyzetbe kerülhetnek bizo­nyos építőipari vállalatok, szö­vetkezetek. Széles körben ismert: va­lóban sok a késve kötött szer­ződés és árrögzítés. Amint azonban a Pénzügyminiszté­riumban megjegyzik: ezért az építtető éppúgy elmarasztal­ható, mint a kivitelező. S nem helytálló, hogy ebből eredő­en méltánytalanul előnyös helyzetbe kerül a kivitelező. Erre nem adnak számára le­hetőséget­ a jelenleg érvényes közgazdasági szabályozók. Mindig a szerződéskötés időpontjában érvényes árak az irányadók. S az is köztu­dott, hogy az építkezés idő­tartama alatt emelkedhetnek bizonyos építőanyagárak. Eze­ket a kivitelező továbbhárítja a megrendelőre. Dr. Villányi Miklós pénz­ügyminiszter-helyettes hang­súlyozta: nem lehet és nem is szabad a méltánytalan ha­szonra való törekvéssel ma­gyarázni a szerződéskötések elhúzódását. De ha mégis elő­fordul helyenként ilyesmi, nem az érdekeltségi rendszer­ben, hanem a meg nem en­gedhető vállalati magatartás­ban kell keresni a hibák gyö­kerét, ÁR ÉS KORSZERŰSÉG. Miképp lehetne érdekeltebbé tenni a tervezőt, a beruházót és a kivitelezőt abban, hogy minél olcsóbb és korszerűbb lakásokat építsenek? — kér­dezi számos olvasónk. Hozzá­teszik: időnként az a benyo­másuk, mintha a vállalatok nyereségérdekeltsége követ­keztében nem érvényesülne elég hatékonyan a társadalmi érdek. Az egész nyereségérdekelt­ségi rendszer arra való, hogy jobb munkára serkentse a vállalatokat — húzta alá az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban Bársony Já­nos főosztályvezető. A tervező meg a kivitelező egyébként nem azért választja a korszerűbb — és vele együtt a drágább — építési techno­lógiát, mert úgymond akkor több a nyeresége. A valóság­ban kényszerhelyzetben vá­laszt, hiszen a korszerűbb építési mód kevésbé élőmun­kaigényes, s termelékenyebb is a korábbinál. Egyébként az érvényben le­vő építési, műszaki, gazdasá­gi normák nem teszik lehe­tővé, hogy a kivitelező többet kérjen a­ megengedettnél. Egyszerűen nem lehet olyan épületeket tervezni, kivitelez­ni, amely meghaladja a köz­pontilag meghatározott nor­matív értékeket Az oldalt írta Magyar László A kisebb költség receptje Nem lehetne 80—100 ezer forinttal olcsóbb lakásokat építeni, mint ahogy eddig szokásos volt?... Ezt a kérdést tette fel Sa­lamon István, az egri Strom­feld Aurél Munkáslakás Épí­tő és Fenntartó Szövetkezet ügyintézője, még 1975-ben. Az akkoriban még csak 29 éves fiatalember hosszas számolga­tás után, arra a következtetés­re jutott, hogy ez lehetséges. Ezt követően kidolgozta a „receptjét”. Minthogy 1977-ben átadták a 72 lakásos szövetkezet utol­só új otthonát is, ezúttal már tények bizonyítják: használ­hatónak bizonyult a „recept”. A Stromfeld Aurél szövetke­zetben 4500 forintba került a lakás négyzetmétere, a mel­lettük építkező Egri Ifjúsági Lakásépítő és Fenntartó Szö­vetkezetnél viszont 5500—6000 forintot fizettek a lakók ugyanennyiért. .. a gy­.ro . . . Mit tartalmaz Salamon István „recept"-je? Minek köszönhető a siker? Az egriek szerint három té­nyezőnek. Először is: gondo­san ügyeltek arra, hogy öt olyan vállalat társul­jon a la­kásépítésre (a valóságban, persze, nem azok, hanem a vállalatok dolgozói fogtak össze!), amelyek — némi kül­ső segítségtől eltekintve — egymaguk is képesek felépí­teni egy 72 lakásból álló ki­sebb lakótelepet. Alapvető fontosságúnak tartották pél­dául, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat is „beszálljon”. 24 lakással... ...a m­isatlik ... Másodszor annak tulajdo­nítható a siker, hogy abban a „kvintettben”, mindenki úgy „muzsikált”, ahogy az a „kot­tában” ,meg van írva. Sike­rült elérni, hogy a sokat em­legetett vállalati érdekeltség ne csak szólam legyen, ha­nem fizikailag is érzékelhető valósággá váljék. Hogy valóban azzá vált, té­nyek igazolják. Az „ötös” egyik tagja, az Egri Csilla­gok Tsz. például telket adott. Az AGROBER, valamint a HÁÉV, fiatal mérnökei, mind­össze kétezer forint tervezési és bonyolítási költséget kér­tek lakásonként. A legtöbb­jük ugyanis társadalmi mun­kában készítette el a tervet, s ellenőrizte menet közben az építkezést.­­ A TIGÁZ (Tiszántúli Gáz­gyártó és Szolgáltató Válla­­­lat) érdekelt szakmunkásai önköltségi áron végezték el a belső gázszerelési munkákat stb. S ami különösen sokat nyomott a latban: nem drá­ga alagútzsalus módszerrel építkeztek — mint a szom­szédban serénykedő lakásépí­tő szövetezet — hanem ol­csó nagyblokkokat hoztak Salgótarjánból. A harmadik költségcsökken­tő tényező: a „vesézgetés” ... Az egriek szerint a ,,veséz­getés” egyenlő azzal, hogy szigorúan megvizsgáljuk a ki­vitelező árajánlatát, és költ­ségvetését i s megnézzük, nem számolt-e itt-ott többet, mint amennyi méltányos lett vol­na... Az egriek minden eset­ben alaposan megnézték: va­lóban Hejőcsabáról „jött”-e a cement, vagy pedig a jóval közelebbi Bélapátfalváról? ... S ha már ..jött”, akkor mi­vel is hozták? Az építőipa­ri vállalatoknál ugyanis szo­kás azt állítani: többnyire te­herautóval, így ugyanis ma­gasabb a fuvarköltség. Ám amiko­r az egriek átlapozták a sok papírt, kiderült: a ce­ment javát vasúton szállítot­ták. A vasút pedig olcsóbb. ...és a­­m­a mentik Mindent egybevetve: a la­kásszövetkezet több tízezer fo­rintot „csípett le” a HÁÉV által kért összegből, és még csak nem is volt harag. Fel­épült a 72, egyenként 80 négy­zetméter alapterületű lakás, amely — felszereltségét, ké­nyelmét tekintve — felveszi a versenyt a szomszédos lakás­­szövetkezet új otthonaival is. „Csak” éppen 80—100 ezer fo­rinttal olcsóbb azoknál... Tartozunk az igazságnak az­zal, hogy elmondjuk: ma már mind kevesebb helyen épít­keznek kohósalakból készült blokkokból, hiszen túlságosan munkaigényes .. . Ebben tehát már nemigen lehet követni Salamon István ..recept”-jét. De abban továbbra is, hogy az ember minden időben és körülmén­yek között nézze meg: nem lehetne-e olcsóbban építkezni annál, mint ahoszt azt mondták?

Next