Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)

1978-02-12 / 37. szám

­­ ­Chiléért chilében megerősítik a katonai őrjáratokat, készenlétbe helyezik a fegyvereket, hogy a Pinochet-rezsim biztos lehessen afelől: a legnagyobb chilei munkásszervezet, a Chilei Dol­gozók Egységes Központja (CUT) megalakulásá­nak 25. évfordulóján is a hallgatás és a félelem csendje üli meg Chilét Aricától a Tűzföldig. A nemzetközi szolidaritás, a testvéri együttérzés hangjait azonban nem némíthatja el semmiféle parancs, az erőteljesen árad a világ minden tájá­ról Chile felé, biztatást és bátorítást adva azok­nak a munkásmillióknak, akik a fasiszta junta immár négy és fél éves uralma alatt a legtelje­sebb elnyomatás és terror börtönében élnek, akiknek jogi osztottsága és kisemmizettsége a tör­ténelem legsötétebb korszakait idézi, s akik még­is, mindezek ellenére hallatják hangukat, ezer veszélyt vállalva is kiállnak a rendszer jogtipró rendelkezései ellen. Kik ezek a férfiak és nők? Kik ezek az is­mert és ismeretlen chileiek, akik bár tudják tár­saik gyötrelmes kínlódását a salétrombányák bör­töneiben, elvtársaik, barátaik halálát a DINA val­latókamráiban és a koncentrációs táborokban, vállalják sorsukat és kiállnak társaikért? A chilei munkásmozgalom, a szakszervezeti mozgalom neveltjei ők. Kommunisták és nem kommunisták. Hazafiak, akik életük értékét csak egyféleképpen tudják mérni, azokkal a tettekkel, amelyek a nép sorsán próbálnak meg segíteni a terror fenyegetései közepette is. A CUT harcos múltja, a dolgozók érdekeiért való következetes kiállása a szervezett dolgozók soraiból 25 év alatt olyan aktivisták és vezetők egész sorát nevelte ki, akiknek személyes sorsa elválaszthatatlanul összeforrott a chilei nép egé­szének sorsával, akiknek tetteihez parancsot más nem adhat, mint a dolgozók sorsáért vállalt fe­lelősség. T­avaly hírek sorát kaptuk, hogy a tiltás és pa­rancs ellenére számos munkásmegmozdulás­ra került sor Chilében, mert elviselhetetlen már a nyomor, az infláció, mert a dolgozók bé­rét kíméletlenül leszállították, mert az egykori tőkések visszakapták gyáraikat, a földesurak a földjeiket, mert a junta olyan oktatási rendszert vezetett be, amely diszkriminálja a dolgozók gyermekeit, mert megbénították a lakásépítést, eltörölték a szociális fejlesztési terveket, mert félmillió a nyomorra ítélt munkanélküliek szá­ma, mert... De mit lehet még hozzátenni mind­ehhez? Mert millióknak a legelemibb joga és le­hetősége sincs meg az élethez. Ezért sztrájkoltak a szuronyok árnyékában is El Tem­ente bányászai, az építők, a kikötői mun­kások, ezért vonultak az elnöki palota elé a né­mán vádló asszonyok. A tiltakozó megmozdulá­sokat a nagy múltú szakszervezetek szervezték. A rezsim haragja azonnal lecsapott rájuk. Novem­berben hat szakszervezeti vezetőt tartóztattak le és internáltak az északi hegyekbe, másokat — kü­lönböző latin-amerikai kötelezettségüknek tettek eleget — megakadályozták hazatérésükben. Intern­álótáborba került Héctor Cuevas, az Építőipari Dolgozók Országos Szövetségénél­ el­nöke, aki egy munkásgyűlésen emelt szót a dol­gozók érdekeiért, abban a csarnokban, ahol egy­kor a népi egység választási győzelmét jelentet­ték be. Letartóztatták Juan Sepulvedát, a Vas­ipari Dolgozók Szövetségének alelnökét, Juan Fincheirát, Carlos Arellanát, Milton Pugát és Román Lajust, a Rézbányászati Dolgozók Szövet­sége El Teniente körzeti vezetőit. Az El Teniente-i sztrájkhoz a bányászoknak több mint fele csatla­kozott, béremelést, a megkötött szerződések be­tartását követelve. A nemzetközi tiltakozás nyomán Pinochet szégyenteljes népszavazási­­ komédiát rendezett Chilében, hogy igazolja önmagát, rendszerét. De mit igazolhat a fegyverek előtt szavazók kénysze­rű igenjével — és mennyien mertek még így is nemet mondani! És hogyan számol el a meggyil­koltak hiányzó szavazataival, a börtönbe zártak és családtagjaik, a külföldre üldözött hazafiak százezreinek hiányzó voksaival? A színjáték nem tévesztett meg senkit Chile valóságos állapotairól, a rendszer természetéről, amely ma már olyan rétegekben is visszatetszést kelt, amelyek kez­detben a junta mellé álltak. A m­­inden munkás, minden szakszervezeti ve- J_V_f­zető tudja Chilében, hogy a felemelt szóért börtön, üldöztetés az ár, mégis él a moz­galom, s növekszik a tiltakozás. Ez az erősödő hang bátorítást, erőt merít a Chile felé áradó nemzetközi szolidaritásból, amelyhez a magyar szervezett dolgozók milliói is csatlakoznak, hogy az évforduló alkalmából ismételten kifejezzék: a chilei nép küzdelmében nincs egyedül számít­hat a magyar nép együttérzésére és a proletár in­ternacionalizmusból fakadó, tettekben is kifeje­­­ződő szolidaritására. 1978. FEBRUÁR 12. VASÁRNAP 106. ÉVFOLYAM 37. SZÁM­ÁRA 1,20 FORINT . VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! N­ÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Saveseetlssee manAfk­ertenss Jobb minőség, takarékosság, a gazdaságosabb export •A­­gr , Komplett bérén­ti esések • A termelékenység növelése Több hángyári panel Országszerte folytatódnak a szocialista brigád­értekezletek, brigádvezetői tanácskozások, ahol az idei feladatokról tárgyalnak, s értékes munkafelaján­lásokat tesznek a minőség javítására, a gazdaságos exportbővítésre, vásárlóik igényeinek teljesebb ki­elégítésére. A Szellőző Művek dol­gozói exportmunkájukat úgy akarják még eredmé­nyesebbé tenni, hogy komplett berendezéseket igyekeznek kulcsrakészen szállítani, vagyis a terve­zéstől az üzembe helyezé­sig minden feladatot vál­lalnak. Ilyen komplett munkákra egyelőre bel­földről kaptak rendelést, fokozatosan azonban kül­földi piacokat is szerez­nek. Külföldi szerelő­­munkára máris igen sok rendelést kaptak, többet, mint amire számítottak. A dolgozók ezért elhatá­rozták, hogy a tervezett 52 milliárd forint helyett legalább 62 millió forint értékű szerelőmunkát vé­geznek el az idén külföl­dön, egyebek között Ausztriában és Irakban, ahol klímatechnikai, s Ni­gériában, ahol olajinari létesítmények építésében vesznek részt. A Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár tatabányai üzemében azzal teszik gazdaságosabbá a mun­kát, hogy a többféle fonal helyett ezentúl csak két­félét, a­ vékony fésűs- és műszál alapanyagú kötő­fonalat gyártják, a többit olyan üzemek veszik át, ahol azok előállítása kifi­zetődőbb. Tatabányán a szakosítást a termelőbe­rendezések korszerűsítésé­vel kapcsolják össze. A dolgozók elhatározták, hogy a gépcserékkel, az át­állással járó nehézségek ellenére még átmenetileg sem lesz zavar a terme­lésben, sőt, a tavalyinál 10 százalékkal növelve eredményüket, 802 tonna fonalat dolgoznak fel. Mi­vel a munkaerő növelésé­re nem számíthatnak, a termelés növelésének ará­nyában javítják a terme­lékenységet. A nyirádi 7-es és a ha­­limbai 3-as bányaüzem szocialista brigádjainak felhívásához csatlakozva, a Bakonyi Bauxitbánya Vállalat 117 brigádja el­határozta, hogy jól szer­vezett, szakszerű munká­val a minimálisra csök­kentik a bauxitérc kal­­ciumoxid és magnézium­­oxid szennyeződését, a timföldgyáraknak­ keve­sebb marónátront kell majd felhasználniuk az érc tisztításához. Egy másik vállalásuk szerint a bauxitbányá­szok is takarékoskodnak a bányafával. A vágatok­ban már a bányafa be­építésekor ügyelnek arra, hogy az érc kitermelése után a fát újr­a felhasz­nálhassák. Ezzel az idén több mint 300 ezer forint értékű bánya­dát szerez­nek vissza. A Kecskeméti Házgyár­ban az év eleje óta min­dennap kilenc lakás ké­szült el, ez a tervezettnél jobb eredmény, s e ta­pasztalatok alapján a bri­gádok vállalták, hogy az év folyamán az előirány­zottnál 350-nel több, össze­sen 2600 lakáshoz elegen­dő panelt számtanak a városépítőknek. A munka a felajánlott programnak megfelelően halad. A győri Kötöttkesztyű Gyár brigádjai arról dön­töttek, hogy a nagyszabá­sú beruházással járó átme­neti nehézségek ellenére 2 százalékkal túlteljesítik az idén tőkés exporttervü­ket, összesen tehát 1 mil­lió 300 ezer dollár bevé­telt biztosítanak az or­szágnak kesztyűk és jüdó­­ruhák exportjával. Pia­caikat főként azzal akar­ják stabillá tenni, hogy tovább javítják a minősé­get. A Dalmandi Állami Gazdaság szocialista bri­gádjai ezer mázsa hízott sertést és 400 mázsa hízó­marha értékesítését vál­lalták erre az évre terven felül. Ha vállalásuk tel­jesül, a gazdaság bevétele 12 és fél millió forinttal lesz nagyobb a tervezett­nél. Az élelmiszeripar és a külkereskedelem pedig , értékes többlettermékhez jut. 1 Gyarapodásunk forrása — a munka 3 Főidényben — csak családosok ... 3 Biztonságos-e az áramszolgáltatás? 4 Az ember és a körülmények . . 4—5 Képernyőn a Videoton............... 5 Brezsnyev és Kiprianu üzenetváltása Leonyid Brezsnyev üze­netet küldött Szpirosz Kiprianunak a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének nevében és személyesen is gratulált a ciprusi államfőnek abból az alkalomból, hogy újra megválasztották a Ciprusi Köztársaság elnökének. Brezsnyev sikeres mun­kát kívánt Szpirosz Kip­rianunak a ciprusi nép jó­léte, a szigetország függet­lensége, szuverenitása és területi integritása megte­remtése érdekében vég­zendő munkásságában, és azért, hogy tovább fejlőd­jenek a Szovjetunió és Ciprus baráti kapcsolatai. Válaszüzenetében Kip­­rianu köszönetét fejezte ki a jókívánságokért. Hangsúlyozta, arra törek­szik, hogy tovább erősöd­jenek a két ország kap­csolatai. A Szaljut 6 pilótái megdöntötték az űrrepülés szovjet csúcseredményét Kis Csaba, az MTI tu­dósítója jelenti. Megdöntötte az űrrepü­­lés nem hivatalos szovjet „csúcseredményét” a Szal­­jut 6 kéttagú személyzete: Jurij Romanyenko és Georgij Grecsko­ 65. napja tartózkodnak a világűr­ben. Az eddigi leghosszabb szovjet űrrepülést Klimuk és Szevasztjanov hajtotta végre, akik 1975-ben 63 napig repültek a Szojuz 18 űrhajóval, illetve a Szal­­jut 4 űrállomással. Grecs­ko, mint ismeretes, „ab­szolút világcsúcstartó” — előző repülésének idejét is beszámítva az az űrhajós, aki a legtöbb időt töltötte a világűrben. A csúcseredmény jól bi­zonyítja, hogy az emberi szervezet képes elviselni a tartós űrutazást. A kí­sérlet népgazdasági hasz­na sem megvetendő. Bár a Szaljut 6 útjának eredmé­nyei még korántsem is­meretesek, a korábbi kí­sérletek során elvégzett munka adatairól van kép. Egyedül a Szaljut 4 űr­állomás segítségével vég­zett vizsgálatok eddig 50— 70 millió rubelt jelentenek hasznos eredményekben a szovjet népgazdaság szá­mára. Romanyenko és Grecsko útja a közvetlenül elvég­zett vizsgálatok hasznán kívül természetesen még sok más tapasztalatot is hozott. A második űrhajó kikötése, a teherszállító űrhajó automatikus kikö­tése, az űrhajó fel­töltése üzemanyaggal máris olyan eredmény, ami nagy fon­tosságú a jövő űrállomá­sok tervei kidolgozásánál. A szombat rendes mun­kanap volt a Szaljut 6 fedélzetén, az űrhajósok több feladatot is végre­hajtottak. Kipróbálták azokat az orientációs mű­szereket, amelyek mind a Földnek a Naptól megvi­lágított oldalán, mind pe­dig a sötétben levő ol­dalon elvégzik az űrál­lomás­­ beirányzását. Foly­tatták megfigyeléseiket a Föld felszínéről, az északi fényről, az úgynevezett ezüstfelhőkről. Hétfőn érkezik Jamaika miniszterelnöke Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására február 13-án, hétfőn, hivatalos látoga­tásra Magyarországra érkezik Michael Manley, Ja­maika miniszterelnöke. BUDAPESTÜNK Egyszerre gyönyörű csend lett, amikor elhall­gattak a fegyverek- 1945. február 13-át írtuk. Bu­dapest felszabadult. A falak között azonban ott kóborolt a kérdés: ho­gyan fogunk élni ebben a lerombolt városban? Mindössze néhány száz maradt épen Budapesten 40 ezer épületből, fent a Várban a 800-ból csak négy. Negyvenöt kórház­ból négy nem sérült meg, a több mint 200 iskola tan­termeiből pedig csak 7 százalék volt használható állapotban. És rommá lettek a szín­házak, mozik, múzeumok, szállodák, áruházak, üz­letek. Halott villamosok álltak a lerombolt remízekben. A hidak a Dunába roskad­­va. Megbénult a közleke­dés. Harminchárom éve volt. S nézzünk most körül. A szocialista építőmunka, az alkotás örömét rajzol­ja ki a képen új arcával a város ez a mi gyönyö­rű Budapestünk.

Next