Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)
1978-02-19 / 43. szám
ItCS. foknál 19. lemi étkezési félidőben. A vállalatok nem fukarkodtak Mottó: Négy évre, hogy a Minisztertanács határozatiban kimondta: fokozatosan növelni kell az ipari munkások és a szövetkezet dolgozók üzemi étkezésben való részvételi arányát. Ehhez a célhoz adott támpontokat 1975 májusában a Munkaügyi Minisztérium és a Szakszervezetek Országos Tanácsa közös irányelveiben. Az ötödik ötéves terv szerint 1990-ig bezárólag esztendőnként 70 ezer dolgozóit kell bevonni az intézményes étkezés hálózatába. Így a tervciklus végére az ország dolgozóinak fele veszi majd igénybe ezt a szociális juttatást. Hol tartunk a félidőben? Ha Magyarország térképén apró zászlókkal bejelölnénk azokat a helyeket, ahol munkaképes lakosságunk 38 százaléka, vagyis 1 millió 332 ezernél valamivel többen ebédelnek naponta a vállalatok saját és a vendéglátóipari egységek üzemi konyháiban, valóságos zászlóerdő keletkezne. Hazánkban ugyanis 5 ezer 855 étteremben, étkezdében, üzemi konyhában végzik az úgynevezett munkahelyi közétkeztetést. Öízez „saját” konyha Ennek a megközelítően hatezer étkezési helynek, amely sajátosan hálózza be városainkat, megyéinket, igencsak vegyes, a Szó nem mindig örvendetes módján változatos az összképe. A vendéglátóipar fennhatósága alá tartozó nyolcszáz-egynéhány étterem, ahol az étkezést igénybe vevők kétharmadát látják el, minden szempontból jóval kiegyensúlyozottabb színvonalú, mint az ötezer vállalati saját konyha. Az előbbiek többsége új. Nyolcvan százalékuk önkiszolgáló jellegű. Konyháik gépi felszereltsége is jónak mondható. Mégis sok helyütt panaszolják a minőséget és a kiszolgálás kulturálatlanságát. Nincs szalvéta. Nincs tiszta pohár. Nem lehet kezet mosni. Télidőben nincs elég hely a kabátoknak. Az éttermek vezetői viszont a munkaerőhiányt emlegetik, és a drágaságot. Az adott pénzből nem lehet lucullusi lakomákat összehozni — mondják. A jó szakember is kevés. Ezért aztán a lehetőségek az igények mögött maradnak. Nem ritka, hogy az éttermek a legegyszerűbb szervezéssel adósak maradnak. A zsúfoltságot, a tolakodást, az időkiesést gyakorta az okozza, hogy a vállalatok étkezési felelőseivel nem beszélik meg, milyen turnusban, milyen időpontban célszerű jönniük a dolgozóknak. A vendéglátóipar üzemi konyháinak megítélése összességében mégis kedvező. A hiányosságok megszüntetését, az étel minőségének javítását és a kiszolgálás kulturáltságát a belkereskedelem folyamatos, rendszeres feladatának tekinti. Ebben a tervidőszakban például 100 millió forinttal járul hozzá a létesítmények belső fejlesztéséhez és az új üzemi konyhák építéséhez. A vendéglátás, célul tűzte ki, hogy az idén öt százalékkal növeli a munkahelyi közétkeztetést. Vajon mit nyújtanak a vállalatok saját kezelésű üzemi konyhái? Ez függ az üzem nagyságától, anyagi helyzetétől, és attól is, hogy az évek során mennyit költött konyhájára, éttermére. Meg kell mondanunk, hogy a vállalatok nagy többsége nem fukarkodott, és ma sem garasoskodik, ha a dolgozók étkezéséről van szó. Mert tény, hogy abból az ötezer saját kezelésű üzemi konyhából, amelyben naponta megközelítően 500 ezer ember ebédel, több még az úgynevezett kényszerkonyha, a raktárból, s egyéb üzemi célokra létrehozott helyiségekből étteremmé kinevezett, kulturáltnak, minden szempontból megfelelőnek aligha mondható ebédlő. Sok még a tenyérnyi melegítőkonyha is, ahol a másutt főzött, fuvarozott ételt osztják ki délidőben. De egyre több a légkondicionált, tágas, virággal díszített üzemi konyha-étterem kombinát, amelyben nemcsak „első osztályú” körülmények várják a munkásokat és a jó ebéd, hanem még félórányi kikapcsolódás, pihenés, jó érzés is. Csak néhány példa a sok közül. Az Ácsi Cukorgyár és a Komáromi Kőolajipari Vállalat a közelmúltban fejezte be modern üzemi konyhájának építését, Túrkevén, a 17-es számú Autójavító Vállalat 10 milliót költött ezeradagos éttermére. A Szegedi Gyufagyár tavaly év végén ugyancsak saját konyhát avatott. Győr-Sopron megyében a Húsipari Vállalat 11 millió forintot áldozott minden igényeket kielégítő konyhájára, éttermére. Egyébként a vállalati szociális tervek is azt mutatják, hogy az üzemek nagy gondot fordítanak a kulturált étkezésre. Ezt bizonyítja az is, hogy csupán a minisztériumokhoz tartozó vállalatok, gyárak, intézmények a tervösszesítések tanúsága szerint 6 milliárdnál többet ütemeztek arra, hogy bővüljön a vonzó, kulturált, ízletes ebédet adó üzemi éttermek köre, és mind kevesebb legyen az elavult „kényszerkonyha”. 4 millió „önkosztos” A tervszámok szerint a fejlesztés irama megnyugtató. Az országszerte egyre-másra felépített és épülő üzemi konyhák ténye ugyancsak örvendetes. A vállalatok határozott és konkrét lépéseket tettek és tesznek azért, hogy az étkezés színvonala emelkedjék. Ezz©1 nem is lehetünk elégedetlenek. Ám a helyzet korántsem megnyugtató, korántsem gondmentes. A minisztertanácsi határozat társadalompolitikai célmeghatározását az indokolta, hogy 1975-ben munkaképes lakosságunknak mindössze 38 százaléka evett délben főtt ételt munkahelyén. A többi, vagyis 4 millió 200 ezer ember, afféle „önkosztos” módjára, vagy üres gyomorral dolgozta végig a műszakot. Márpedig az üzemi étkezés termelési feltétel. Az éhes ember kedélytelen, kevésbé tud figyelni a munkájára, erőnléte csökken, könnyebben érheti baleset, rosszkedve kihat környezetére , és még sorolhatnánk hoszszan a rendszertelen étkezés következményeit. A teljesség igénye nélkül említettük ezt a néhány dolgot. Ám az elmondottakból világosan kiderül, miért termelési feltétel az üzemi étkezés. Benne van ebben az ember egészségének védelme, a dolgozó emberé, akit így is óvni akar társadalmunk a károsodásoktól. A szociális cél tehát világos. A 4 millió 200 ezer örkosztos viszont tény. 1976-ban az üzemi étkezésben részt vevők tábora alig öt és fél ezerrel gyarapodott. 1977 sem mutat kedvezőbb képet — az előkalkulációk szerint így aligha tudjuk megvalósítani 1980-ig a tervezett emelkedést azt, hogy az ország dolgozóinak fele élvezze a kedvezményes üzemi étkezés adományát Miért oly kevesen ? Mi lehet ennek az oka? Nyilvánvalóan nem csupán az étel több helyütt kifogásolt minősége és az étkezőhelyek „vegyes” kulturáltsági foka. Országosan megoldatlan például, hogy a két-három műszakos gyárakban az este és az éjjel dolgozók egyszeri meleg ennivalójára senki sem gondol. Ritka, sajnos, az olyan üzem, mint a Paksi Atomerőmű, ahol a munkások javaslatára az éjszakai műszakban is van főtt étel. Nagy gond, hogy a tszek és az állami gazdaságok csak néhol biztosítják ezt a szociálpolitikai kedvezményit. Borsodban például a több tucat tsz közül hat szervezte meg az étkeztetést. S nem véletlen, hogy januárban Bács-Kiskun falusi aszszonyai azért interpelláltak a megye vezetőihez, hogy sürgessék meg az üzemi étkezés általánossá tételét. A megyének közel száz tsz-e és szakszövetkezete van, de főzőkonyhát csak 18 helyen találni. Következik: Az együttműködés bölcsessége. Szabó Iréné NÉPSZAVA . A munkahely, a naponkénti együttléten és a közös munkán kívül alapjául szolgál azoknak a közösségi, társadalmi érintkezési formáknak is, amelyek döntő fontosságúak a szocialista fejlődés számára. Akik együtt dolgoznak, azok a termelési feladatokkal együtt járó gondokat is megosztják egymással. A közös erőfeszítésel létrehozott eredmény összekovácsoló erő. Azok, akik együtt dolgoznak, jobban megértik egymást, a kimondott szó nagyobb bizalommal telítődik. A munkatársak, a brigádtagok közötti beszélgetéseknek ezért van a legerősebb nevelő hatásuk. A közvetlen, egymás közötti érintkezés, közösségi keretben, a szakszervezeti nevelőmunka bázisát képezi. Amit egymás személyes meggyőzésével, közösen kialakított vélemény alapján fogadnak el az emberek, az nem „előírás" a számukra, hanem közös meggyőződés. S ez esetben már nem külsődleges, formális az eredmény, hanem az maga a belátáson alapuló megértés, az elfogadás. A Szakszervezetek Országos Tanácsának a nevelőmunkáról hozott legújabb határozatában ezért szerepel hangsúlyozottan ennek a tevékenységnek a két alapvető eleme. Az egyik, hogy a nevelőmunka elsősorban a munkahelyeken folyik; a másik, hogy nem reszortfeladat, hanem minden területen, állandóan megvalósuló ráhatás. A szocialista életmódnak, a közösségi morálnak, a tudatfejlődésnek a „kohója” ma már a szocialista brigádok közössége, öntevékenységük, aktív erejük minden támogatással tovább növekszik. Ennek a társadalomformáló erőnek a segítése, ugyanúgy, mint eddig, a szakszervezeti nevelőmunka középpontjában áll. A szakmai és az általános tudás növelése főleg — a vállalások alapján — a kulturális intézményekben folyik. A szakszervezetek, mozgósító, tájékoztató és segítő tevékenységükkel, nemcsak a szervezési körülményeket javítják, hanem a felkészülést, a külön foglalkozásokat is szorgalmazzák. A nehézségek közös erővel való leküzdése akadályozhatja csak meg a lemorzsolódást és a formális eredmények elfogadását. A szakszervezeti nevelőmunka nem kizárólagosan a munkahelyeken valósul meg, hanem a lakóterületen is, a könyvtárakban, a munkásotthonokban, a művelődési házakban. A munkásotthonokban és a művelődési házakban hivatásos és amatőr művészek fellépésére kerül sor, kiállításokat, író-olvasó találkozókat rendeznek. Gyakoriak az ismeretterjesztő előadások, különböző klubok működnek. A legértékesebb a színjátszók, táncosok, kórusok és más amatőr együttesek és szakkörök működése, mert nemcsak aktivitásukkal jelentenek nagy lendítőerőt a kulturális fejlődésben, hanem példaadó, közösséget teremtő kisugárzó hatásukkal is. Állandó és tudatos nevelőmunkával kell megszüntetni azt a helyzetet, hogy vannak művelődni vágyó dolgozók, s mellettük olyanok, akik makacsul távol maradnak a művelődési intézményektől, nem akarnak tanulni, nehezen illeszkednek be a közösségbe. Rendszerint konok előítéletek leküzdésére van szükség. Különös figyelmet érdemel az anyagiasság térhódítása, a határt nem ismerő szerzésvágy sokféle túlzása, az önzés, a „kivagyiság". Azokban a közösségekben, amelyekben a demokratikus légkör, a szocialista morál kialakult, nem fejlődhetnek ki ilyen vonások. Szocialista életmód, hötsösseffi morál A szakszervezetek nevelő szerepe és a művelődés Írta: Vinizlay Gyula, a SZOT titkára A magyar szakszervezetek harca, tevékenysége sohasem volt csupán gazdasági jellegű. Állandóan hangsúlyozták a művelődés, a kultúra ember- és közösségformáló jelentőségét is. Megértették, hogy a tömegekkel, vagyis a munkások, majd az összes dolgozó óriási többségével való kapcsolat a szakszervezetek minden munkája sikerének legfontosabb, legfőbb feltétele, mert ily módon válnak a szakszervezetek a szocializmus iskoláivá. E felismerés egyik fontos tartalmi eleme az, hogy nemcsak a kifizetett bérösszeg növelése a munkásság érdeke, tehát a szakszervezetek célja, hanem a tudás, a műveltség növelése is, mert ezáltal lehetővé válik a szocialista ember formálódása, fejlődése. Különösen ha a tanulásról beszélünk akkor csaknem mindig annak gyakorlati haszna lebeg a szemünk előtt Ez valóban fontos, az indító okok között az alapvető. Tanulunk, mert az így szerzett tudást fel akarjuk használni. De aki elvégezte a nyolc általánost, vagy leérettségizett, az büszke is rá; megnövekedett önbizalommal, nagyobb biztonsággal nyúl bármihez. Joggal. Erőfeszítéseket tett, vizsgázott, megállta a helyét Mindez nagyon is számít. Belső gazdagodás, tudatosság jár együtt vele. Minél többen vannak a brigádokban, az egyes közösségekben, akik tanultak, annál inkább becsülete van a tudásnak, s egymás megbecsülése egyre jobban a belső értékek alapján történik. tettség, a célok pontos kitűzése és a végrehajtás megszervezése olyan tényezői a nevelőhatásnak, amelyek gondos mérlegelése, pontos teljesítése biztosítja a nevelés eredményességét Lenin mondotta: ahhoz, hogy a szakszervezetek eredményesen dolgozzanak, nem elegendő feladataik pontos megértése, továbbá a helyes felépítésük, szükség van még egy külön érzékre is, hogy minden esetben megfelelő módon tudjanak közeledni a tömegekhez, s a lehető legkevesebb súrlódással érjék el, hogy ezek a tömegek kulturális, gazdasági és politikai tekintetben egyaránt egy fokkal magasabbra emelkedjenek. A „külön érzék” kifejlesztése csak igen komoly tájékozottsággal, őszinte, elmélyült érdeklődéssel, állandó közvetlen kapcsolattartással valósítható meg. Nevelő szándékunkat az teszi valóban tartalmassá, ha az elért eredményeket — személyes meggyőződés alapján — aszerint ítéljük meg: valóban műveltebbé váltak-e a dolgozók? Téves nézetek — Külön érzék Sajnos, sok téves nézet is fűződik a tanuláshoz, művelődéshez. Még mindig hat az a felfogás, hogy a művelődés valamiféle luxus, amire csak azok gondolhatnak, akiknek nincsenek anyagi gondjai, s rengeteg a szabad idejük. Mások a művelődésben amolyan „úri”, a munkásélettől idegen, csak erőszakolt, felesleges (semmi haszna nincs), csupán dicsekvésre lehetőséget adó időtöltést látnak, amire szerintük semmi szükség. Éppen ezért rendkívül káros például az olyan formalitás, amikor azok a brigádok kapnak jobb minősítést, amelyek mondjuk több színházjegyet vásárolnak, s ragasztanak a naplójukba, viszont a többiek tudják róluk, hogy bizony nem mindegyik brigádtag volt ott az előadáson. Azok viszont akik keményen megküzdöttek egy-egy osztály, egy továbbképző tanfolyam elvégzésével, kevésbé vannak szem előtt, hiszen ez is csak egy akció, mint egy mozi vagy színházlátogatás. A szakszervezetek minden tevékenységükkel nevelő hatásra is törekszenek. A nevelő, meggyőző munkát nem lehet elvonatkoztatni az éppen megvalósítandó feladatoktól. Az előbbi tartalma ugyanis az utóbbiakban realizálódik. A segítő szándék, a közösséggel való egyetértés, az eszmeiség világossága, az elvi elkötele 14 kormány intézkedése nyomán Bőséges a húsellátás Nagyobb válagatok — Szakosítanak Millmilliárd forint műszaki fejlesztésre Jobb munkakörülmények Hogyan alakul az idén a hús- és húskészítményellátás? — Az igények pontos felmérésével, a fogyasztási szokások figyelembevételével igyekszünk a legjobban felkészülni az idei esztendő termelési feladataira — fogalmazták meg az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt szakemberei. Minden jel arra mutat, hogy a mezőgazdaság biztosítja az idén is a tervezett mennyiségű nyersanyagot, a felvásárlások az előirányzottnak megfelelően alakulnak. Ebben az esztendőben 6,5 millió sertés és 600 ezer marha átvételét és feldolgozását kell megszervezni. Továbbra is kiemelt feladat a kistermelők sertéstenyésztésének növelése, segítése, hogy az ipar termelése mind folyamatosabb, zavartalanabb legyen. Az elképzelések szerint 1978-ban 3,6 százalékkal több hús és húskészítmény kerülhet forgalomba, mint az elmúlt esztendőben. Az áremelést követően némileg csökkent a tőkehús forgalma, a húskészítményekből viszont több fogy, mint a korábbi esztendőkben. Az idei év első öt hetében csaknem 9 százalékkal több húskészítményt értékesítettek, mint 1977 hasonló időszakában. Mindez azt jelenti, hogy az iparnak — a lehetőségekhez mérten — azokból a cikkekből kell többet gyártania, amelyek iránt megnövekedett a kereslet. Ezeket a szempontokat is mérlegelték, amikor öszszeállították idei értékesítési tervüket. Nálunk kevésbé fogy a marhahús, inkább a sertést keresik a vásárlók. Ennek megfelelően a forgalomba kerülő áru 80 százaléka sertés, 20 százaléka marhahús lesz. Jelentősen emelkedett tavaly az olcsóbb termékek iránti igény, s ez valószínűleg így is marad. — Éppen ezért az olcsóbb árú cikkek arányát — ezek fogyasztói ára kilogrammonként az 52 forintot nem haladja meg — tovább növelik. A tavalyinál többet adnak hurkafélékből és kenős árukból. Valóságos akcióprogramot dolgoztak ki a belkereskedelmi szakemberekkel közösen azért, hogy a vásárlók mindent egyes kis településen érezzék a javuló ellátást. Ezekben a napokban tartják a tájértekezleteket, ahol a MÉM, a Belker, a tanács, a kiskereskedelem és a húsipar szakemberei közösen döntik el, milyen területeken kell azonnal intézkedni, hogy jobb, szervezettebb legyen a legkisebb üzlet ellátása is. Megegyezés született: minden boltnak legalább tíz-tizenkétféle húskészítményt kell tartania. Ez a minimum, de a nagobb üzletek kötelező választékát is meghatározták. Az ipar körülbelül százféle cikket gyárt. Ebből 50—60-féle állandóan a kereskedelem rendelkezésére áll. Az idén megkezdik a boltok specializálását. E program lényege: a vásárló pontosan tájékozódhasson arról, melyik üzletben milyen áruféleséget kap állandóan a nap bármely szakában. Lesz olyan üzlet, amely a belsőségekre „szakosodik”, más boltban a füstölt áruk széles választékát találják a vevők, megint máshol kolbász- és szalámiféleségekből válogathatunk tetszés szerint. Mindez nemeseik ésszerűbb áruelosztást jelent, s könnyíti így meg az ipar, a kereskedelem dolgát, hanem a vásárló számára is előnyös, hiszen nem kell feleslegesen bejárnia a várost, a környéket. Országosan felülvizsgálják a kiszállítások gyakoriságát is. Minden vállalat növelni fogja az elmúlt évihez képest a kiszállításokat. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még így is lesz olyan kis bolt, ahova hetente csak kétszer jutnak el. Az ötödik ötéves terv végén több mint 7 millió sertés felvásárlását és feldolgozását kell megoldaniuk. A műszaki fejlesztés ebben a tervidőszakban is dinamikusnak ígérkezik. 1980-ig hozzávetőlegesen 7 milliárd forintot költhetnek erre a célra. A pénz egy részét a géppark kicserélésére, felújítására, a munkakörülmények javítására használják fel. Alapvető cél: gyorsítani, mielőbb befejezni a folyamatban levő nagyberuházásokat. Kovács Ildikó A t írsa*lalmi A szakszervezetek a nevelőmunkában a társadalmi együttműködés még jobb formáit kívánják elérni. Az állami szervekkel, az ifjúsági és tömegszervezetekkel, valamint az értelmiséggel, a műszaki és gazdasági vezetőkkel olyan együttműködést akarnak megvalósítani, amiben egyre eredményesebben sugárzik szét a társadalmi méretű nevelő hatás. A szocialista az üzemi, a munkahelyi demokrácia meg sem oldható ilyen nagy méretű koordináció nélkül. Persze társadalmi szinten a különböző sajátos érdekeket is figyelembe kell venni. A nevelőmunka rendkívül összetett, s csak minden egyes moz gost ifiért működ,s fontoságta zanat gondos figyelembevételével végezhető eredményesen. A Szakszervezetek Országos Tanácsa fontos kötelességének tartja annak a megvalósítását, hogy a szakszervezetek vezető szervei, a szakszervezeti aktivisták és tisztségviselők személyes felelősséget érezzenek a nevelőmunka továbbfejlesztéséért, elmélyítéséért, eredményesebbé tételéért. A határozat valóra váltása megkívánja a szervezetek és az egyének átérzett felelősségét, és példamutatását, mert csak az ilyen elkötelezett magatartás segíti szocialista emberi értékek kibontakoztatását. *^~— .