Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)

1978-02-01 / 27. szám

197­8. február 1. NÉPSZAVA Előtérben a hatékonyabb munka, minőség javítása a mezőgazdaságban illést tartott a MEDOSZ központi vezetősége A M Mezőgazdasági, Er­dészeti és Vízügyi Dol­gozók Szakszervezeténe­k központi vezetősége Hu­nyó­ István elnökletével kedden ülést tartott, a szakszervezet szólal lázá­ban. A t­a­­nácskozáson megjelent Juhász Ottó, a SZOT titikára is. A köz­ponti vezetőség megem­lékezett a napokban el­hunyt alelnökéről, Ko­vács Istvánról. Ezután került sor a napirendek megtárgy­alására. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­­rium vezetősége írásban tájékoztatta a MEDOSZ kv-t az 1977-es terv tel­jesítéséről, és az idei fel­adatokról. Ehhez dr. Ko­vács I­mre miniszterhe­lyettes adott szóbeli ki­egészítést Előadásában hangsúlyozta, hogy mi­lyen jelentős előrehala­dás történt a termelés fejlesztésében, a termé­kek előállításában. Szó­lott a növekvő vállalati eredményekről, majd a munkavédelem és az ér­dekvédelmi munka hatá­sát elemezte. Ismertette a hazai ellátásban és az exportban elért eredmé­nyeket. A miniszterhelyettes az 1978-as feladatokról szólva elmondotta, hogy a nagyüzemek általában öt-hét százalékkal növe­lk termelésüket ahhoz, hogy a népgazdasági fel­adatok érvényesüljenek. Felhívta a figyelmet a minőség javítására, ami az idén különösen elő­térbe kerül. Nemcsak a bértartalom finomítá­sa a feladat — hangsú­lyozta —, hanem a ter­melés egyenletessége, a kapcsolatrendszerek javí­tása és az áru megóvá­sa is előtérbe került. A minisztérium állásfogla­lása szerint a munkakö­rülmények javításában is tovább kell lépni, és a szociális körülményeket is folyamatosan korsze­rűsíteni szükséges. A tájékoztató után élénk vita következett. A központi vezetőség több tagja beszélt a szakszervezeti és munka­helyi demokrácia fejlesz­téséről, a fórumrendsze­rek támogatásáról. Szol­nok és Csongrád megyé­ből, Bácsból és Győrből egyaránt elmondották, hogy a munkahelyi kö­rülmények fejlesztését, a munkásszállítást, a kisla­kásépítési akciót előtérbe kell helyezni, és javíta­ni­ a termelést segítő propagandamunkát is. Többen szólottak a bal­esetek alakulásáról. A legkedvezőtlenebb hely­zet 1977-ben a csonkulá­sos baleseteknél alakult. Különösen a faipari és betakarítógépek kezelői körében növekedett az ilyen esetek száma. Ez az elemzés figyelmeztet minden gazdasági és szakszervezeti vezetőt: nagyobb gondot kell for­dítani az emberek védel­mére. A vitában felszólalt Juhász Ottó, a SZOT tit­kára is. Üdvözölte a mezőgazdasági dolgozó­kat akik az elmúlt esz­tendő termelési eredmé­nyeit produkálták. Ma­gas rangú emberi tevé­kenységnek minősítette ezt a munkát. Az 1977- es év — mondotta a SZOT titkára — nem­csak gazdasági szem­pontból volt­ sikeres, h­a­­nem a politikai nevelő­­munkában is előrelépés történt. Ebben jelentős szerepe van a szakszer­vezetnek is. A továbbiakban az 1978-as feladatokat ele­mezve hangsúlyozta, hogy javítani kell­­ az irányítómunkát. Nagy gondot kell fordítani a termelési szerkezet fej­lesztésére, a műszaki színvonal növelésére. A beruházások tervszerű végrehajtása ennek az esztendőnek egyik fontos feladata. Juhász Ottó felhívta a figyelmet a munkaerő hatékony fog­lalkoztatására, a takaré­kosságra, a munka szer­vezettségére. Szólott a termőföld védelméről, a tartalékok feltárásáról. A szakszervezeti aktivis­tákat arra kérte, hogy mozgósítsák a dolgozó­kat a hatékonyabb, fe­gyelmezettebb munkára. Hangolják össze a helyi feladatokat a népgazda­sági tervekkel. A mun­­kaverseny-mozgalom áll­jon a minőségi célkitű­zések szolgálatában, il­leszkedjék a népgazdasá­gi tervek megvalósításá­hoz. Dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára, ösz­­szefoglaló­jában hangsú­lyozta, hogy a megjelölt feladatokat és ajánláso­kat a szakszervezet ve­zetősége folyamatosan végrehajtja, a megoldást ellenőrzi. Hangsúlyozta, hogy a MEDOSZ és a MÉM tavalyi együttmű­ködése sikerrel járt. Ugyanilyen együttműkö­dést várnak el a MÉM- től ebben az esztendőben is. Ugyanak­kor kérik, hogy a társadalmi, poli­tikai kérdések ismerteté­sét, a fórumrendszerek kibontakoztatását ne csak a szakszervezettől várják a gazdasági szervek, ha­­__, ,,.n nem legyen az közös munka, mint ahogy a szakszervezet is teljes erejével támogatja a ter­vek teljesítését. Mindezek között azonban ne kerül­jön k­i a látószögből az emberekkel való foglal­kozás. A központi vezetőség ezután megtárgyalta Mi­­csuch László titkár elő­terjesztésében a ME­DOSZ 1978. évi költség­­vetését, majd megvitatta és elfogadta a központi vezetőség, az elnökség és a titkárság első félévi munkatervét. Varga György titkár tájékozta­tó jelentést adott a leg­utóbbi központi vezetősé­gi ülés óta végzett mun­káról, majd a termelő­szövetkezetek, tagszövet­­kezetek és közös társu­lásaik alkalmazotti alap­szervezeteinek tevékeny­ségéről. A központi vezetőség titkárává választotta dr. Jschmann Gábornét, aki eddig a Gödöllői Agrár­egyetem tangazdaságában a vszt tagja volt, és a Pest megyei MEDOSZ- bizottság­­közgazdasági bizottságának vezetői tisztjét látta el. U. V. Az Egészségügyi Minisztérium és az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete vezetőinek tanácskozása Az Egészségügyi Mi­nisztérium és az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének vezetői dr. Schultheisz Emil mi­niszter és dr. Füzi István főtitkár elnökletével ked­den megbeszélést tartot­­tak a minisztériumban. A tanácskozáson a részt vevők kialakították közös álláspontjukat az idén sorra kerülő egészségügyi béremelés legfontosabb el­veiről és arányairól. Szó­ba kerültek az egészség­ügyi tervezés és szervezés kérdései, a dolgozók szo­ciális ellátottságával, a művelődés feltételeinek javításával és a munka­helyi demokrácia tovább­fejlesztésével összefüggő feladatok. Az egészségügyi ellátás, és dolgozóinak helyzete számos teendőt ad a szakszervezeti szervek számára is. Ezért — mi­ként ebben megállapod­tak , az Orvos-Egészség­­ügyi Dolgozók Szakszer­vezetének Központi Veze­tősége ebben a félévben napirendre tűzi ezeket a témákat. (MTI) X_UMI Idegenforgalom­­ a bizalom légkörében H­a van egyáltalán holt szezon a nemzetközi idegenforgalomban, ak­kor a januári időszak mindenkép­pen az. Ennek ellenére nálunk az idén éppen az év első hónapjában lendült fel a vendégjárás, legalábbis az ország bizonyos tájain. Becslések szerint, nyu­gati határainkat vagy ötven százalékkal többen lépték át, mint a múlt év ja­nuárjában. A kedvező változás annak köszönhető, hogy most, január elsején szűnt meg a­ külföldiek számára a valuta kötelező beváltása. Kik és honnan jönnek? Egyelőre fő­ként Ausztriából, annak is a legköze­lebbi tájáról, Burgenlandból ruccannak át egy-két napra, Sopronba, Kőszegre, Szombathelyre. Szomszédaink eddig is kedvelték a Dunántúlt, csupán Bük­fürdőnek tavaly mintegy százezer oszt­rák­­ látogatója volt. Az érintett megyék — Vas és Győr- Sopron — szakemberei szerint osztrák vendégeink szívesen vásárolnak nálunk, és előszeretettel veszik igénybe azokat a szolgáltatásokat is, amelyek itt ol­csóbbak, mint odaát. Elmennek a fod­rászhoz, a kozmetikushoz, felkeresik az éttermeket, a cukrászdákat, jönnek szó­rakozni, még lakodalmat tartani is. A megélénkült turistaforgalom növel­te a határ menti üzletek, áruházak, ét­termek forgalmát. Nincs ezen mit cso­dálkozni, hiszen ha mi megyünk kül­földre, mi is megkeressük azt, ami ott olcsóbb, igyekszünk hazahozni olyan termékeket, amelyek nálunk nem kap­hatók. A szolgáltatások igénybevétele és a vásárlás együtt jár a turizmussal. S ha osztrák szomszédaink egyet-mást nálunk vásárolnak, azt nemcsak eltérő árrendszerünknek tulajdoníthatjuk, ha­nem a magyar ipar mindenekelőtt az élelmiszeripar­­ dicséretének is te­kinthetjük. Ha meggondoljuk, hogy január még csak a kezdet kezdete, az új, az idegen­­forgalmat könnyítő rendelkezés híre egyelőre kevesekhez jutott el, és a bo­­rongós idő sem növeli az utazási ked­vet, akkor arra kell következtetnünk, hogy a szezon beálltával az eddiginél lényegesen több turistára számíthatunk. És — remélhetőleg — nemcsak legkö­zelebbi szomszédainkat, hanem a távo­labb élőket is nagyobb számban fogad­hatjuk. Ez pedig további feladatokat ró mindazokra az intézményekre, szervek­re, vállalatokra, amelyek a turisták el­látásáról, kiszolgálásáról gondoskodnak. Ezek a feladatok igen szerteágazók. A Vas megyeiek például most elsőrendű­nek tartják­­az áruellátás gondos meg­szervezését. Úgy látják, bővíteni kell a parkolóhelyeket és újabb cukrászdákat kell nyitni. Fejleszteni kívánják a szol­gáltatásokat is. Egyelőre főként a határ menti me­gyékben foglalkoznak ezekkel a te­endőkkel, de később bizonyosan min­den eddiginél nagyobb súllyal ke­rülnek napirendre a vendégfogadás fel­tételei más területeken , a Balaton partján, Budapesten, egyéb városokban és üdülőhelyeken is. Mert feltételezzük és reméljük, hogy aki ma Sopronban csak egy kiadós ebédet fogyaszt, új fri­zurát csináltat, feltankolja autóját, és haza­visz egy rúd szalámit, az holnap talán kíváncsi lesz a Parlamentre, a Várra, esetleg nemcsak Bükig, de­­Haj­dúszoboszlóig is elmegy a gyógyító víz kedvéért. Megnézi nemcsak Budapes­tet, hanem Szegedet és Pécset, felkeresi a Hortobágyot vagy Bugacot, az egri vagy a badacsonyi borospincéket, sőt, a Szépművészeti Múzeumot vagy az Ope­raházat is. , Mindezt csak akkor várhatjuk, ha idegenforgalmi propagandánk is megfe­lelően népszerűsíti, ismerteti az ország látnivalóit, ha kiadványaink nemcsak szépek és jól szerkesztettek lesznek, ha­nem el is jutnak az érdeklődőkhöz. És főleg, ha a turisták nem csalódnak, meg is kapják mindazt, amit ígérünk. Ha szállodáinkban tovább javulnak a szol­gáltatások, ha országútjaink gondozot­tak, benzinkútjaink elégségesek lesznek, éttermeinkben jól főznek és udvariasan szolgálnak ki. A felsorolást vég nélkül folytathat­nánk a strandok ápolásától az üzlet­­hálózat fejlesztéséig, a programajánla­tok bővítésétől a valutabeváltó helyek számának növeléséig. Ez utóbbira egyébként az ország minden táján szük­ség lesz, hiszen a kötelező beváltás el­törlése azzal is jár majd, hogy a turis­ták nem mindig veszik meg már a ha­táron az ittlétükhöz szükséges teljes forintmennyiséget. Megveszik másutt, ahol éppen járnak, ahol pénzre van szükségük. D­e — és ezt jó, ha mi, magyarok is emlékezetünkben tartjuk —, to­vábbra sem vehetik meg magán­­személyektől, hanem csakis az erre ki­jelölt irodáktól, bankfiókoktól. A köte­lező beváltás eltörlése egyúttal annak is a jele, hogy a hatóságok bíznak ben­ne: a vendégek és a magyar állampol­gárok tiszteletben tartják az ország tör­vényeit. Ez a bizalom növelni fogja Magyar­­ország idegenforgalmi vonzerejét, a hozzánk látogató külföldi turisták szá­mát. Erre kell most felkészülni a helyi tanácsoknak, és az országos idegenfor­galmi szerveknek egyaránt. Mindenki­nek, aki hivatott a vendégek kiszolgá­lására, ellátására. Gál Zsuzsa * Korszakváltás Kispesten • > • • • W •• Jf • • W " W mMÍ€PS'm« a bürüs kurbul Elég volt néhány, a hir­­telenül lebontásra ítélt „négyzet” lakóitól eredő észrevétel, bejelentés ah­hoz, hogy a XIX. kerü­leti Népi Ellenőrzési Bi­zottság soron kívül indít­son vizsgálatot a rekonst­rukció úgynevezett II/B. ütemének szanálásával kapcsolatban. A szakem­berekből összeválogatott Mind az összefoglaló jelentés, mind a decem­ber végi NEB-ülés meg­állapította: a kényszerin­tézkedésnek­­távlatilag feltétlenül hasznos és szükséges kiindulópontja volt, az az 1976 vége fe­lé hozott minisztertanácsi határozat, amely igen sok­oldalúan, több tárca ve­zetőire „szabott” teendők megjelölésével segíti elő az V. ötéves tervben elő­irányzott budapesti köz­ponti, célcsoportos lakóte­lep-építkezések megva­lósítását. Többek között azzal, hogy vidéki válla­latokat is „bekapcsol” a nagy­ munkába. Ennek a határozatnak a végrehajtása ösztönözte az Építésügyi és Város­­fejlesztési Minisztériumot meg a Fővárosi Tanácsot arra, hogy megállapodja­nak olyan területek kije­lölésében, rendezésében, ahol az építők — legalábbis az ugyancsak „gyorsított eljárással” el­készíttetett felmérések, ta­nulmánytervek szerint — kiinél gazdaságosabban. népi ellenőrök csoportja elsősorban azt firtatta, mi tette szükségessé az 1979- re, vagy inkább 1980- ra tervezett kiürítés és bontás váratlan, az érdekelteket — mint ko­rábban megírtuk — a nyár végén valósággal „sokkoló” előbbrehoza­­talátt gyorsabban dolgozhatnak. Így került a kiválasztot­tak közé a mi „négyze­tünk” is. A fővárosi ta­nács illetékesei — akik egyébként rendkívüli erő­feszítésekkel „kiszorítot­ták” a szükséges lakáske­reteket — ezt a tényt július végén közölték a XIX. kerületi tanáccsal. A tanácsnak intézkedési tervet kellett készítenie, ugyancsak pontos határ­időkkel, a közintézmé­nyek és a közérdekből költözésre kényszerülő la­kosság megfelelő­­elhelye­zésére. Eszerint legkésőbb idén január 31-ig bon­tásra készen kellene átad­ni a II/B. első szakaszát. (Már így mondhatjuk: kellett volna!) Mert bármennyire is a jó szándék vezetett min­denkit, már a december 10-i állapotot rögzítő népi ellenőrzési jelentés meg­állapította. ..A határidők kitűzése . . . előre vetítette azok időbeni elhúzódását”. Az eddigi gyakorlatot, meg a különféle rendel­kezésekben előírt feltéte­leket is figyelembe véve ugyanis aligha volt re­mélhető, hogy a lakosság értesítésétől számított 1 hónap alatt „bontásra ér­lelhető” egy olyan ne­vény az is, hogy a la­káscserék lebonyolítása — amelyet, a népi ellen­őrzés véleménye szerint a helyi lakásosztály lehe­tőségeihez képest kielégí­tően oldott meg, s ami­ben jelentős része van a lakosok megértésének, jó indulatának is — megne­hezítette a kisebb alap­területű, illetve a régi bé­rű, alacsonyabb komfort fokozatú „cserelakás alap” szűk volta. Ez azonban, amint a fővá­rosi szanálással rendsze­resen, hivatalból foglal­kozó különféle szakem­berek egyöntetűen han­goztatják, fékező fényezi Lőrincen, Újpesten és fő­városszerte mindenütt ahol nagyarányú bontás készül. Ezért lenne tanácsos — e­ ez az első általánosítható következtetés a „négyzet" példájából —, hogy amin­t népi ellenőrök is java­solják: egy ideig még az eddiginél több másfél kélszobás új lakást kelle­ne építeni. S ami még célravezetőbb lenne: erő­teljesebben kéne ösztö­nözni a minőségi lakás­cseréket minél több ala­csonyabb komfortfokozó­gyed, amelyben 286 csa­ládnak kell megválnia otthonától. Mi több: jó részüknek, kisajátítási el­járás útján, saját házá­tól,­­ tú. régi bérű lakás fel­­­­szabadítása céljából. Az­­ elköltözők közül ugyanis­­, sokan — különösen a kis­­­nyugdíjasok — képtele­­­nek a kényelmes, össz­­­komfortos otthonok anya­­­­gi terheit viselni. Ők bi­­­zony nem örülnek az új — A szóban forgó te­rület és rajta kívül szá­mos szanálási övezet la­kóinak befogadására ki­jelölt épületek jó részét nem készítették el az ígért határidőre az épí­tők, pedig a megállapo­dás betartása előfeltétele lett volna a kiürítések­nek. Emiatt késik a bon­tás, a területelőkészítés, ami aligha fejeződhet be a tervezett időpontra. — Akkor pedig — foly­tatta — az építő válla­latok eleve akadályozta­tást jelentenek be. Már csak azért is, hogy utóbb, amikor előre nem látott akadályok miatt újabb késlekedés támad, erre az eltolódásra is hivatkoz­hassanak. Végül is, mint már annyiszor, ismét, itt is eltolódhat az ifjabb épületek átadása, követ­kezésképp nem költözhet­lakótelepi, vagy a koráb­binál nagyobb lakásnak Pontosabban a kiutalás­nak, mert hiába kapta meg végül is decembe 15-re mindenki leendő lakhelyének címét — pa­píron —, december 10-én a vizsgálat lezárásako valójában mindössze 3­ család költözhetett. A többiek becsomagolva vártak, a tüzelőt már el­adva, majd újra, meg új­ra visszavásárolva . . Éppúgy, mint hasonli sorsú társaik a lőrinci ál­lami telepen, Újpesten és másutt. Dr. Miskolczi Jó­zsef, aki társadalmi mun­kában vezette a vizsgá­latot, az okokról szólva lényegre tapintóan álla­pította meg a NEB-ülés vitáján­ nek be azokba tervszerű­en a lakásra várók, közöt­tük a soros szanált terü­letek lakói. Vagyis elöl­ről kezdődik a csúszás, bűvös, és eddig, úgy lát­szik, megállíthatatlan kör­forgása, így igaz. Ebből a bű­vös körből való kitörést, a fővárosi lakásépítkezé­sek „egyenesbe hozását” szolgálja az említett mi­nisztertanácsi rendelet, minden következményé­vel, többek között a II/B. ütem előbbre hozásával is.Arni bizony emberfelet­tien nehéz. Január 12-én tartották a tanácsban a szokásos havi operatív megbeszélést, amelyben már nemcsak a BUVÁTI vett részt, hanem a FO­­BEH képviselője, Molnár Pál, a vállalat dél-pesti irodájának vezetője is. Miután kiderült, hogy az­nap az elköltözendő 286 családból 200 még a te­rületen élt, s a tanács nem kapott megbízható értesítést az új épületek — Kispesten, a 23-as és a G-jelzésű épületek­ben, továbbá az erzsébeti két új házban, Őrmezőn, Kőbánya városközpontban és az Újhegyi úti telep egyik nagy épületében határozottan ígérték, hogy január második felében, illetve néhol legkésőbb február elején, költözhet­nek a lakók — jelentet­te, a jelenlevők megköny­­nyebbülésére. Mert így is „csúszás” van, de ez ta­lán még behozható. Ám hideg zuhanyként jött a drámai fordulat (ennek sugarai meglúdbőröztetik a lőrinci, újpesti stb. „il­letékeseket” is), amikor hozzátette: — Az Újhegyi A-épü­­let azonban csak április táján lesz befogadóké­pes .. . Mint később, „nem hi­vatalosan”­ megtudtam, ott a hőközpont építkezé­se késik alkatrészhiány miatt. Végül is mindegy, miért, a lényeg az, hogy ebben az épületben 28 kispesti család érdekelt. Ezek szétszórtan, közel 20 olyan házban élnek, ame­lyeket máris bontani ké­ne ... A lakásosztály még az ülésen kezdeményezte, hogy legalább a várako­zók egy részét, minde­nekelőtt az egy házban lakókat helyezze el má­sutt, átcsoportosítással, esetleg ideiglenesen. Mi­átadásáról, ő vállalkozott rá, hogy az ülés közben kérdezi meg az építésve­zetőket, körtelefonon, mi­re is lehet felelősen szá­mítani. Több, mint egy óra múlva tért vissza. Már e sorokat írom, jó néhány családdal már megegyeztek, a kölcsö­nös jó szándék, áldozat­­készség jegyében, s hal­vány remény van arra, hogy talán ez az akadály is elhárul. Lesz meg amúgy is elég. Mert már ezen a megbeszélésen kiderült, hogy a bontást — ami ezen a területen a for­galom miatt is az átlagos­nál bonyolultabb — min­denképpen „erőltetett me­netben” kell végezni, ha az építők a második fél­évben meg akarják kez­deni az idei beruházási programban már jóváha­gyott 410 új lakás építé­sét, megszakítva ezzel az egész fővárosra eddig jel­lemző „elátkozott kört”. Csakhogy magát a bon­tást is meg kell tervezni, előkészíteni, ami azért sem könnyű, mivel — hogy csak egyetlen, az ér­tekezleten nyilvánvaló­vá vált tényt említsek —, pillanatnyilag Budapesten a közművek (villany-, víz-, gázvezetékek) szaná­lásának sehol sincs felelős gazdája. Erről az ugyan­csak általános, mind feszí­tőbb gondról bővebben esik majd szó az ilyen értelemben is „modell­nek” tekinthető kispesti „négyzet” további króni­kájában. Miklós Dezső Egr fontos határozat ! bővíteni a lakáscserealapot Bűvös körforgás Hideg zuhany-hatvány

Next