Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)

1978-02-10 / 35. szám

4 Balló, télengyelet? Valaki szépen fütyül, megkerül a híradó, rövid a mese­ ­ is, mint sokan má­sok, naphosszat nézi a televíziót. Közben azon­ban felemeli a telefon­­kagylót . . .­­ Záborszky Zoltánná — most már nyugdíjasként — heten­ként két-három napon át „veszi”, jegyzi a né­zők reagálását, észrevéte­leit.­zönséges gyilkosság, és mikor fejeződött be a ■Naplemente című film. ■Meg azt: Kőbányán ja­nuár 22-én, vasárnap, nem nyitott ki a mozi, hogy fordulhat ilyen elő? Ha nem is ránk tarto­zik, igyekszünk legalább útbaigazítást adni. Ezért mindig figyelem a mű­sort, s ha a néző vala­mire kíváncsi, tájékozta­tom, néha még műszaki gondjaikon is segítek öt­letekkel. Segíteni akarnak — Tizenöt esztendeje dolgozom a tv műsortá­jékoztató szolgálatánál — kezdi, de a mondatot félbeszakítja a telefon. — Halló, Televízió! — mondja, s máris jegyez. „Okos, emberi, jó műsor volt a Törvény már van című" — dicséri Sipos­­Tamás szerkesztőt és Várkonyi Péter tipor­ért a néző. No, meg a talp­raesett szocialista brigád­­vezetőt, aki a munkás­művelődés szükségszerű­ségéről oly szépen be­szélt. Alig teszi le a műsor­ügyeletes a telefont, megint megcsörren. — Az újpalotai „lila” iskolában nemcsak az uzsonna, hanem a regge­li meg az ebéd is gyen­ge Intézkedjenek. — Továbbítom, köszön­jük észrevételét — bú­csúzik kedvesen Záborsz­kyné, aki telefonszolgála­ta alatt sok mindent­­hallott. — A „Naplemen­te” című szép és tanul­ságos, gondolatébresztő dokumentumfilm után számos segíteni akaró te­lefonhívás érkezett. Dr. Sárközi Béláné iparmű­vész ruhaneműt adna a tanyai öregeknek. Meg­adja telef­onszámát, cí­mét. Aztán megköszöni, hogy szépen beszéltek vele a tv-ben. Miközben pereg a kur­tizánok tündöklése és nyomorúsága című foly­tatásos francia film, csak két telefon jön: mennyi a rádió telefonszáma. Szolnokról pedig valaki azt kérdi, mit legyen, mert nincs kép? A 319 —799-es szám olykor bi­zony foglalt, ilyenkor a központot hívják, s a műsorügyeletesnek hiába van két füle ... Emma nővér átkapcsol Idézet a naplóból: „Emma nővér kérdi, ho­gyan kell a második, mű­sorra átkapcsolni, bár eléggé árnyékolt helyen van a kórházban a tv­­készülék ...” A betegek a m­ásik műsort szeret­nék nézni, Emma nővér intézkedik . . . A filmben Nucingen bankárt már megint „megvágták”, amint ez várható is volt. Megszó­­­­lal ismét a telefon. — Siófok mellett egy kis faluban él egy tíz­éves fiú, aki csodálato­san fütyül. Hogyan lehet­ne felkarolni — s kat­tan a készülék se név, se helység, se falu meg­jelölése, mit kezdjen ve­le Záborszkyné. — Általában nem mu­tatkoznak be a telefoná­lók — jegyzi meg, amint­­bejegyez: valahol valaki csodálatosan fütyül . . . Kérdés: — Tessék mondani, történt műsor­változás? Az Esti Hírlap­­ban — január 24-i szá­mában — nincs benne a iTv-híradó. — Lesz híradó, tessék megnyugodni —– közli az ügyeletes. — Néha foga­dásokat kell eldöntenem: ska játszott abban a film­ben, él-e még a színész, melyik szóval nyert a­­nézők kérésére a ..fel­éledt” Játék a betűkkel című adásban a verseny­ző. Ma azt kérdezték, mi­kor kezdődött az Egy kö- NÉPSZAVA A naplót komolyan veszik A Nézőpont című mű­sor kamerával ér tetten egy jegyüzért. Operatőri bravúr: a 60 perces adás ■jól debütált, bár néhá­­nyan sokallták, minek ennyit beszélni kultúrá­ról, köz­művelődésről. De ■többen voltak, akik di­csérték. — Mi a bejegyzések, észrevételek sorsa? — Hetente értékelik, a televízió illetékes szer­kesztőségei megkapják a róluk szóló bírálatot, di­cséretet, s összefoglaló jelentés készül az elnök­ség számára is. Ebben a házban nagyon komolyan veszik a nézők reagálá­sait. Tavalyi — november 24-i — bejegyzés. ..Ismét csak öt percig tartott a mese. Ez felháborító. Délelőtt adják a legtöbb gyermekműsort, amikor óvodában, iskolában van­nak, délután meg csak öt percet szánnak a ki­csiknek, ez nem szép a tv-től.” Hát igen, a tv műsorideje sincs gumi­ból, mégis mindenre időt kell keríteni. A nézők észrevételeit tartalmazó napló életünk egy sajátos tükre. S a „kép” jó. M. Szabó Imre 197­8. február 10. A KGST-országok összefogásával Bővülő konténerforgalom Száztizennégy átrakodóhely A KGST-országok kö­zötti árucsere-forgalom évről évre gyors ütem­ben fejlődik, és a ter­vek szerint 1990-re leg­alább megkétszereződik. A növekvő mennyiségű rakományok nagy felada­tot rónak a vasútra, a hajózásra és a közúti áruszállításra. A termékek továbbítá­sának egyik igen lénye­ges láncszeme az átra­kodás. És ez nem is ol­csó. ..Áram a teljes szál­lítási költségnek ma még legalább ötödrésze. Több százezer ember fog­lalkozik ezzel. Jobbára kézi erővel, nehéz, fizi­kai munkát végeznek. A konténerek beveze­tése és tömeges alkalma­zása jelentősen gyorsítja majd az áruszállítást, és fokozatosan kiküszöböli az átrakodás hosszadal­mas, nehéz fázisát. Meg­könnyítik az ömlesztett és gyorsan romló rako­mányok szállítását, főleg mióta megjelentek a vi­lágszabványnak megfele­lő, 20—30 tonnás konté­nerek. Ráadásul megje­lenésükkel lehetővé vált a szállítóeszközök egysé­gesítése is. A KGST-országok 1971-ben állapodtak meg az egységes konténeres szállítási rendszer beve­zetéséről. Ezt kiegészíti a konténereknek a nem­zetközi forgalomban va­ló közös használatáról kötött 1974-es egyez­mény. Végrehajtására 1975-ben Bukarestben létrehozták a Közös Kon­ténerhasználati Tanácsot, amelynek tagjai megál­lapodtak, hogy vala­mennyien használhatják a másik partner konté­nereit a belföldi forga­lomban, a partner ország területén és harmadik országban is, a konténer tulajdonosának beleegye­zésével . A KGST-országok kon­ténerparkja több mint ötvenezer nagy konténer­egységet számlál. Százti­­zennégy átrakodóhely működik, s ezeket 123 — összesen 42 ezer kilomé­ter hosszú — konténer­­vonal köti össze. Rend­szeres vasúti konténer­­összeköttetés alakult ki például Berlin—Varsó— Moszkva, Rostock—Ber­lin—Prága—Budapest— Bukarest—Szófia, a ten­geri forgalomban pedig Rostock—Riga, vagy Várna—Iljicsovszk kö­zött. Hazánkban is több konténerállomást létesí­tettek. Budapesten a Jó­zsefvárosban éppen most újítják fel a konténerter­minált, amely két-három esztendő múlva hatal­mas rakodóparkkal, vi­lágszínvonalon tudja fo­gadni a KGST-országok­­ból érkező szállítmányo­kat. Ezenkívül Miskolcon, Debrecenben, Győrött, Szegeden, valamint Zá­honyban, s a csepeli ki­kötőben létesült konté­­nerállomás Egyelőre igen kis számú a hazai kon­ténerpark, de évről évre jelentős mennyiséggel bővül. Szükség is van rá, hiszen a KGST-tag­országok 1980-ban a ra­kományoknak már 20 százalékát, 1990-re pedig az összes árumennyiség felét tervezik konténer­ben továbbítani. A terv valóra váltásá­ig azonban még sokirá­nyú tudományos-műszaki előkészítés szükséges. A szocialista országokban 23 kutatóintézet foglal­kozik ezzel a kérdéssel. A konténerforgalmat korszerűsíthetik, elterje­dését gyorsíthatják az olyan új találmányok, mint például a L­ash­­konténer. Alkalmazása máris foglalkoztatja a szocialista országok szak­embereit. A Lash-konténer neve a Lighter Aboard Ship — dereglye a hajó fedél­zetén — rövidítéséből származik. A szivardoboz formájú, nagy űrtartal­mú dereglye mérete a szokásos konténerének háromszorosa. Az anya­hajó a megrakott dereg­lyéket a rakodóhelyek, a kikötők közelében vízre bocsátja — ahonnan sa­ját hajtómotorjuk segít­ségével érik el közvet­len céljukat —, ugyan­akkor újonnan megra­­kottakat vesz a fedélze­tére, így jelentősen csök­ken a ki- és berakodás­ra fordított idő, mérsék­lődnek az igen tetemes kikötői költségek. A csővezetékeket ed­dig általában kőolaj és földgáz továbbítására használták. Szovjet tudó­sok tervei alapján azon­ban hamarosan olyan csővezetékek épülnek, amelyekben légnyomás segítségével szilárd ter­mékeket is lehet szállí­tsani. 1978 végéig a Szov­jetunióban 30 ilyen ve­zetéket építenek ki, töb­bek között egy kétszáz kilométer hosszú csőve­zetéket Kemerovo terü­letén építőanyag s egy erő le­lométer hosszú csőv,­ezeket­ Kazahsztán­ban gabona továbbításá­ra. Az acélcsövekben történő szállítás függet­len az időjárástól, nem kellenek hozzá utak, sí­nek, hiszen a föld alatti magisztrálok áthatolnak a tengereken, a hegye­ken, a sivatagokon és a foxlyákon. B. M. E. Több halat fogyasztunk tájékoztató és új halászati törvényerejű rendeletről A halhús növekvő há­­nyada a lakosság élelme­zésének, bár más orszá­gokhoz képest még min­dig alacsony a fogyasztás. Ez a tervek szerint az V. ötéves terv végére 4 ki­logrammra, 1990-ig pedig fejenként hat és fél kilog­rammra emelkedik. Ezzel egyidejűleg fejlesztik a halhús feldolgozásának feltételeit, megteremtik a tisztított, félkész gyárt­mányok és konzervfélék előállításának bázisait. A halászatról szóló alapvető rendelkezéseket 1961-ben szabták meg tör­vényerejű rendelettel. Az­óta a TVR-t ötször, a végrehajtást szabályozó miniszteri rendeletet pe­dig nyolcszor módosítot­ták, a jogszabályok ma már mégsem felelnek meg az igényeknek. Új tör­vényerejű rendeletre volt szükség, amelyet 1977-ben készítettek el, és a vég­rehajtását is kiadták már. Az új szabályozás alap­elveiről a halászat jelen­legi helyzetéről adott tá­jékoztatást csütörtökön a MÉM-ben dr. Tóth Sán­dor főosztályvezető. A többi között ismertette, hogy halászatra 125 ezer hektár természetes víz­felület áll rendelkezésre. Az elmúlt időkben na­gyobb részben rendezték a vizek hasznosítását, né­hány kisebb terület hasz­nosítási rendezése maradt 1979-re. Jelenleg 20 ezer hek­tár a horgászati terület, 45 ezer hektár a halásza­ti és a Balaton partján 2000 hektárnyi sáv áll e célokra rendelkezésre. Az ötéves terv során még hatezer hektáron végzik el a rekonstrukciót és két­ezer hektáron új tavakat építenek. A haltenyésztés fejlesz­tésére Bikason, az álla­mi gazdaság vezetésével termelési rendszer ala­kult, amely a szétszórt tavakon is megfelelő technológiával, a gazda­sági erők koncentrálásá­val a legmodernebb ipar­­szerű módszerekkel fej­leszti a halhústermelést. A feldolgozásra ugyan­csak Bikason, Tatán, So­­polyán készülnek. A kon­zerviparban is készülőd­nek. Az üzemeket a halászat fejlesztésére serkenti, hogy meghatározatlan időre vehetik birtokba a vízterületet. Ez módot ad az intenzív belterjes gaz­dálkodásra. A halászati jog azonban megvonható, ha a jogosított nem tel­jesíti kötelezettségeit, te­hát a népgazdasági érde­keket megsérti. Téli vendégek a Balatonnál (Csörcsényi Zoltán felvétele.) GÖRÖGORSZÁG, 1978 EGYETEMISTÁK ÉS MŰVÉSZEK — Kérem, küldjön ne­künk anyagot Magyaror­szágról. Bármit és bármi­lyen témában. Legyenek meggyőződve róla, hogy minket minden érdekel. — Ezekkel a szavakkal búcsúzott az athéni egye­tem központi épületében rövid, de tartalmas be­szélgetésünk végén Evan­­gelosz Mutropulosz pro­fesszor, az öt kart egye­sítő egyetem rektora. A kérést megelőzően el­mondotta, hogy az egye­tem nagy jövő előtt áll. Külözi egyetemi városrész­­épül, amely majd segít mind az oktatás, mind pedig a kollégiumi elhe­lyezés gond­jai­nak enyhí­tésében. Általában véve rendkívül derűlátóan szólt a görög egyetemi ifjúság helyzetéről, lehe­tőségeiről, akár az egye­temre való bekerülésről, akár pedig a friss diplo­mával rendelkezők állás­vállalásáról volt szó. Később, amikor egyete­mistákkal sikerült talál­koznom, a kép már nem mutatkozott ilyen vidám­­­nak. A fiatal filozófus professzort, a rektort alighanem kissé elragad­ta a nagyvonalú tervek hangulata és kicsit már a megvalósításra váró holnapról szólt, feledtet­ve a jelen olykor bizony súlyos gondjait. — Lehetőségeink két­ségtelen adottak — mon­dotta többek között. — Szeretnénk is élni velük. Éppen ezért megragad­nám ezt az alkalmat is arra, hogy együttműkö­dést ajánljak fel a ma­gyar egyetemeknek, fel­sőoktatási intézmények­nek. Meggyőződésem, hogy sok területen nyílna alkalom közös kutatások megindítására, tudomá­nyos együttműködés meg­teremtésére, kutatók, elő­adók cseréjére. Több helyütt találkoz­tam ezután egyetemis­tákkal. Vajon ők is olyan derűlátóak, mint rekto­ruk? Aligha. Mégis, amint az egyetem veze­tőjét a túlzott derűlátá­sért kell elmarasztalni, hallgatóit inkább a pesz­­szimizmusért. De talán borúlátásuk felel meg a realitásoknak? Az egyetemre Görögor­szágban felvételi vizsga után lehet bekerülni. Kormánykörökben szíve­sen hangoztatják, hogy az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez nincs szükség pénzre. Csak te­hetség és alázat kell, s bárki szerezhet diplomát. Ennyire azért nem egy­szerű a dolog. Még az el­ső estén, az ESAK-ban folytatott beszélgetés so­rán értesültem arról, hogy függően a szaktól, három-, illetve hatszoros a túljelentkezés az egye­temeken. S ha nem is a kontraszelekció érvénye­sül, feltétlenül előnyö­sebb helyzetben vannak a jómódú szülők gyerme­kei, mert ők magánisko­lák, illetve az állami ok­tatással párhuzamosan magánórák segítségével megfelelőbben készíthe­tik fel gyerekeiket az egyetemi felvétel komoly próbatételére Ráadásul a szegényebb sorsúak csak abban az esetben képesek végezni, ha közben mun­kát vállalnak. A Görög KP ifjúsági szövetsége, a KNE éppen most harcol azért, hogy az egyetemisták rövidebb munkaidőre azonos bért kapjanak, s tanulmányi idejük alatt ne legyenek elbocsáthatóak. Optimális céljukat csak így, lépé­senként tartják megvaló­síthatónak. Az igazi cél ugyanis az, hogy egyenlő feltételek mellett kerülje­nek be a fiatalok az egyetemre, s olyan ösz­töndíjban és kollégiumi elhelyezésben részesülje­nek, ami lehetővé teszi zavartalan tanulásukat. Elza Vergi Eliot: Koktél­parti című­ darabjában Csontváry Ottjártamkor nyitották meg Athénban, a Görög Nemzeti Képtár épületé­ben a magyar grafikai kiállítást. (Ugyanebben az időben nyílt meg Buda­pesten a görög művésze­tet bemutató tárlat.) Szá­momra a megnyitó meg­lepetése az volt, hogy az ünnepséget követő foga­dáson a helybeliek közül valaki magyarul szólított meg: — Ha jól tudom, maga újságíró. Sokfelé megfor­dult­­már nálunk is. Nem tudja véletlenül, hol van Athénban, vagy a kör­nyékén cédrus? Kicsit értetlenül néz­hettem a kérdező hősé­re, mert m­agy­­ar az a fidő* azonnal hozzátette: ny­om­ába­n . Egy magyar film­rendezőnek kell. Itt van a stábjával, ha jól tudom, helyszíneket keres a film­jéhez. Rövidesen azután sike­rült is találkoznom Hu­­szárik Zoltánnal, aki stábjával Csontváry Kosztka Tivadar nyomait kutatja hosszú ideje. Így­ ezzel a céllal érkeztek Görögországba is. Azokat a helyszíneket keresték fel, ahol a festő képei ké­szültek Azokon a ponto­kon álltak meg, ahol Csontváry állította fel festőállványát és így nemcsak a látványra is­mertek rá a fennmaradt művek alapján, hanem

Next