Népszava, 1978. február (106. évfolyam, 27-50. sz.)
1978-02-10 / 35. szám
4 Balló, télengyelet? Valaki szépen fütyül, megkerül a híradó, rövid a mese is, mint sokan mások, naphosszat nézi a televíziót. Közben azonban felemeli a telefonkagylót . . . Záborszky Zoltánná — most már nyugdíjasként — hetenként két-három napon át „veszi”, jegyzi a nézők reagálását, észrevételeit.zönséges gyilkosság, és mikor fejeződött be a ■Naplemente című film. ■Meg azt: Kőbányán január 22-én, vasárnap, nem nyitott ki a mozi, hogy fordulhat ilyen elő? Ha nem is ránk tartozik, igyekszünk legalább útbaigazítást adni. Ezért mindig figyelem a műsort, s ha a néző valamire kíváncsi, tájékoztatom, néha még műszaki gondjaikon is segítek ötletekkel. Segíteni akarnak — Tizenöt esztendeje dolgozom a tv műsortájékoztató szolgálatánál — kezdi, de a mondatot félbeszakítja a telefon. — Halló, Televízió! — mondja, s máris jegyez. „Okos, emberi, jó műsor volt a Törvény már van című" — dicséri SiposTamás szerkesztőt és Várkonyi Péter tiporért a néző. No, meg a talpraesett szocialista brigádvezetőt, aki a munkásművelődés szükségszerűségéről oly szépen beszélt. Alig teszi le a műsorügyeletes a telefont, megint megcsörren. — Az újpalotai „lila” iskolában nemcsak az uzsonna, hanem a reggeli meg az ebéd is gyenge Intézkedjenek. — Továbbítom, köszönjük észrevételét — búcsúzik kedvesen Záborszkyné, aki telefonszolgálata alatt sok mindenthallott. — A „Naplemente” című szép és tanulságos, gondolatébresztő dokumentumfilm után számos segíteni akaró telefonhívás érkezett. Dr. Sárközi Béláné iparművész ruhaneműt adna a tanyai öregeknek. Megadja telefonszámát, címét. Aztán megköszöni, hogy szépen beszéltek vele a tv-ben. Miközben pereg a kurtizánok tündöklése és nyomorúsága című folytatásos francia film, csak két telefon jön: mennyi a rádió telefonszáma. Szolnokról pedig valaki azt kérdi, mit legyen, mert nincs kép? A 319 —799-es szám olykor bizony foglalt, ilyenkor a központot hívják, s a műsorügyeletesnek hiába van két füle ... Emma nővér átkapcsol Idézet a naplóból: „Emma nővér kérdi, hogyan kell a második, műsorra átkapcsolni, bár eléggé árnyékolt helyen van a kórházban a tvkészülék ...” A betegek a másik műsort szeretnék nézni, Emma nővér intézkedik . . . A filmben Nucingen bankárt már megint „megvágták”, amint ez várható is volt. Megszólal ismét a telefon. — Siófok mellett egy kis faluban él egy tízéves fiú, aki csodálatosan fütyül. Hogyan lehetne felkarolni — s kattan a készülék se név, se helység, se falu megjelölése, mit kezdjen vele Záborszkyné. — Általában nem mutatkoznak be a telefonálók — jegyzi meg, amintbejegyez: valahol valaki csodálatosan fütyül . . . Kérdés: — Tessék mondani, történt műsorváltozás? Az Esti Hírlapban — január 24-i számában — nincs benne a iTv-híradó. — Lesz híradó, tessék megnyugodni —– közli az ügyeletes. — Néha fogadásokat kell eldöntenem: ska játszott abban a filmben, él-e még a színész, melyik szóval nyert anézők kérésére a ..feléledt” Játék a betűkkel című adásban a versenyző. Ma azt kérdezték, mikor kezdődött az Egy kö- NÉPSZAVA A naplót komolyan veszik A Nézőpont című műsor kamerával ér tetten egy jegyüzért. Operatőri bravúr: a 60 perces adás ■jól debütált, bár néhányan sokallták, minek ennyit beszélni kultúráról, közművelődésről. De ■többen voltak, akik dicsérték. — Mi a bejegyzések, észrevételek sorsa? — Hetente értékelik, a televízió illetékes szerkesztőségei megkapják a róluk szóló bírálatot, dicséretet, s összefoglaló jelentés készül az elnökség számára is. Ebben a házban nagyon komolyan veszik a nézők reagálásait. Tavalyi — november 24-i — bejegyzés. ..Ismét csak öt percig tartott a mese. Ez felháborító. Délelőtt adják a legtöbb gyermekműsort, amikor óvodában, iskolában vannak, délután meg csak öt percet szánnak a kicsiknek, ez nem szép a tv-től.” Hát igen, a tv műsorideje sincs gumiból, mégis mindenre időt kell keríteni. A nézők észrevételeit tartalmazó napló életünk egy sajátos tükre. S a „kép” jó. M. Szabó Imre 1978. február 10. A KGST-országok összefogásával Bővülő konténerforgalom Száztizennégy átrakodóhely A KGST-országok közötti árucsere-forgalom évről évre gyors ütemben fejlődik, és a tervek szerint 1990-re legalább megkétszereződik. A növekvő mennyiségű rakományok nagy feladatot rónak a vasútra, a hajózásra és a közúti áruszállításra. A termékek továbbításának egyik igen lényeges láncszeme az átrakodás. És ez nem is olcsó. ..Áram a teljes szállítási költségnek ma még legalább ötödrésze. Több százezer ember foglalkozik ezzel. Jobbára kézi erővel, nehéz, fizikai munkát végeznek. A konténerek bevezetése és tömeges alkalmazása jelentősen gyorsítja majd az áruszállítást, és fokozatosan kiküszöböli az átrakodás hosszadalmas, nehéz fázisát. Megkönnyítik az ömlesztett és gyorsan romló rakományok szállítását, főleg mióta megjelentek a világszabványnak megfelelő, 20—30 tonnás konténerek. Ráadásul megjelenésükkel lehetővé vált a szállítóeszközök egységesítése is. A KGST-országok 1971-ben állapodtak meg az egységes konténeres szállítási rendszer bevezetéséről. Ezt kiegészíti a konténereknek a nemzetközi forgalomban való közös használatáról kötött 1974-es egyezmény. Végrehajtására 1975-ben Bukarestben létrehozták a Közös Konténerhasználati Tanácsot, amelynek tagjai megállapodtak, hogy valamennyien használhatják a másik partner konténereit a belföldi forgalomban, a partner ország területén és harmadik országban is, a konténer tulajdonosának beleegyezésével . A KGST-országok konténerparkja több mint ötvenezer nagy konténeregységet számlál. Száztizennégy átrakodóhely működik, s ezeket 123 — összesen 42 ezer kilométer hosszú — konténervonal köti össze. Rendszeres vasúti konténerösszeköttetés alakult ki például Berlin—Varsó— Moszkva, Rostock—Berlin—Prága—Budapest— Bukarest—Szófia, a tengeri forgalomban pedig Rostock—Riga, vagy Várna—Iljicsovszk között. Hazánkban is több konténerállomást létesítettek. Budapesten a Józsefvárosban éppen most újítják fel a konténerterminált, amely két-három esztendő múlva hatalmas rakodóparkkal, világszínvonalon tudja fogadni a KGST-országokból érkező szállítmányokat. Ezenkívül Miskolcon, Debrecenben, Győrött, Szegeden, valamint Záhonyban, s a csepeli kikötőben létesült konténerállomás Egyelőre igen kis számú a hazai konténerpark, de évről évre jelentős mennyiséggel bővül. Szükség is van rá, hiszen a KGST-tagországok 1980-ban a rakományoknak már 20 százalékát, 1990-re pedig az összes árumennyiség felét tervezik konténerben továbbítani. A terv valóra váltásáig azonban még sokirányú tudományos-műszaki előkészítés szükséges. A szocialista országokban 23 kutatóintézet foglalkozik ezzel a kérdéssel. A konténerforgalmat korszerűsíthetik, elterjedését gyorsíthatják az olyan új találmányok, mint például a Lashkonténer. Alkalmazása máris foglalkoztatja a szocialista országok szakembereit. A Lash-konténer neve a Lighter Aboard Ship — dereglye a hajó fedélzetén — rövidítéséből származik. A szivardoboz formájú, nagy űrtartalmú dereglye mérete a szokásos konténerének háromszorosa. Az anyahajó a megrakott dereglyéket a rakodóhelyek, a kikötők közelében vízre bocsátja — ahonnan saját hajtómotorjuk segítségével érik el közvetlen céljukat —, ugyanakkor újonnan megrakottakat vesz a fedélzetére, így jelentősen csökken a ki- és berakodásra fordított idő, mérséklődnek az igen tetemes kikötői költségek. A csővezetékeket eddig általában kőolaj és földgáz továbbítására használták. Szovjet tudósok tervei alapján azonban hamarosan olyan csővezetékek épülnek, amelyekben légnyomás segítségével szilárd termékeket is lehet szállítsani. 1978 végéig a Szovjetunióban 30 ilyen vezetéket építenek ki, többek között egy kétszáz kilométer hosszú csővezetéket Kemerovo területén építőanyag s egy erő lelométer hosszú csőv,ezeket Kazahsztánban gabona továbbítására. Az acélcsövekben történő szállítás független az időjárástól, nem kellenek hozzá utak, sínek, hiszen a föld alatti magisztrálok áthatolnak a tengereken, a hegyeken, a sivatagokon és a foxlyákon. B. M. E. Több halat fogyasztunk tájékoztató és új halászati törvényerejű rendeletről A halhús növekvő hányada a lakosság élelmezésének, bár más országokhoz képest még mindig alacsony a fogyasztás. Ez a tervek szerint az V. ötéves terv végére 4 kilogrammra, 1990-ig pedig fejenként hat és fél kilogrammra emelkedik. Ezzel egyidejűleg fejlesztik a halhús feldolgozásának feltételeit, megteremtik a tisztított, félkész gyártmányok és konzervfélék előállításának bázisait. A halászatról szóló alapvető rendelkezéseket 1961-ben szabták meg törvényerejű rendelettel. Azóta a TVR-t ötször, a végrehajtást szabályozó miniszteri rendeletet pedig nyolcszor módosították, a jogszabályok ma már mégsem felelnek meg az igényeknek. Új törvényerejű rendeletre volt szükség, amelyet 1977-ben készítettek el, és a végrehajtását is kiadták már. Az új szabályozás alapelveiről a halászat jelenlegi helyzetéről adott tájékoztatást csütörtökön a MÉM-ben dr. Tóth Sándor főosztályvezető. A többi között ismertette, hogy halászatra 125 ezer hektár természetes vízfelület áll rendelkezésre. Az elmúlt időkben nagyobb részben rendezték a vizek hasznosítását, néhány kisebb terület hasznosítási rendezése maradt 1979-re. Jelenleg 20 ezer hektár a horgászati terület, 45 ezer hektár a halászati és a Balaton partján 2000 hektárnyi sáv áll e célokra rendelkezésre. Az ötéves terv során még hatezer hektáron végzik el a rekonstrukciót és kétezer hektáron új tavakat építenek. A haltenyésztés fejlesztésére Bikason, az állami gazdaság vezetésével termelési rendszer alakult, amely a szétszórt tavakon is megfelelő technológiával, a gazdasági erők koncentrálásával a legmodernebb iparszerű módszerekkel fejleszti a halhústermelést. A feldolgozásra ugyancsak Bikason, Tatán, Sopolyán készülnek. A konzerviparban is készülődnek. Az üzemeket a halászat fejlesztésére serkenti, hogy meghatározatlan időre vehetik birtokba a vízterületet. Ez módot ad az intenzív belterjes gazdálkodásra. A halászati jog azonban megvonható, ha a jogosított nem teljesíti kötelezettségeit, tehát a népgazdasági érdekeket megsérti. Téli vendégek a Balatonnál (Csörcsényi Zoltán felvétele.) GÖRÖGORSZÁG, 1978 EGYETEMISTÁK ÉS MŰVÉSZEK — Kérem, küldjön nekünk anyagot Magyarországról. Bármit és bármilyen témában. Legyenek meggyőződve róla, hogy minket minden érdekel. — Ezekkel a szavakkal búcsúzott az athéni egyetem központi épületében rövid, de tartalmas beszélgetésünk végén Evangelosz Mutropulosz professzor, az öt kart egyesítő egyetem rektora. A kérést megelőzően elmondotta, hogy az egyetem nagy jövő előtt áll. Külözi egyetemi városrészépül, amely majd segít mind az oktatás, mind pedig a kollégiumi elhelyezés gondjainak enyhítésében. Általában véve rendkívül derűlátóan szólt a görög egyetemi ifjúság helyzetéről, lehetőségeiről, akár az egyetemre való bekerülésről, akár pedig a friss diplomával rendelkezők állásvállalásáról volt szó. Később, amikor egyetemistákkal sikerült találkoznom, a kép már nem mutatkozott ilyen vidámnak. A fiatal filozófus professzort, a rektort alighanem kissé elragadta a nagyvonalú tervek hangulata és kicsit már a megvalósításra váró holnapról szólt, feledtetve a jelen olykor bizony súlyos gondjait. — Lehetőségeink kétségtelen adottak — mondotta többek között. — Szeretnénk is élni velük. Éppen ezért megragadnám ezt az alkalmat is arra, hogy együttműködést ajánljak fel a magyar egyetemeknek, felsőoktatási intézményeknek. Meggyőződésem, hogy sok területen nyílna alkalom közös kutatások megindítására, tudományos együttműködés megteremtésére, kutatók, előadók cseréjére. Több helyütt találkoztam ezután egyetemistákkal. Vajon ők is olyan derűlátóak, mint rektoruk? Aligha. Mégis, amint az egyetem vezetőjét a túlzott derűlátásért kell elmarasztalni, hallgatóit inkább a peszszimizmusért. De talán borúlátásuk felel meg a realitásoknak? Az egyetemre Görögországban felvételi vizsga után lehet bekerülni. Kormánykörökben szívesen hangoztatják, hogy az egyetemi tanulmányok megkezdéséhez nincs szükség pénzre. Csak tehetség és alázat kell, s bárki szerezhet diplomát. Ennyire azért nem egyszerű a dolog. Még az első estén, az ESAK-ban folytatott beszélgetés során értesültem arról, hogy függően a szaktól, három-, illetve hatszoros a túljelentkezés az egyetemeken. S ha nem is a kontraszelekció érvényesül, feltétlenül előnyösebb helyzetben vannak a jómódú szülők gyermekei, mert ők magániskolák, illetve az állami oktatással párhuzamosan magánórák segítségével megfelelőbben készíthetik fel gyerekeiket az egyetemi felvétel komoly próbatételére Ráadásul a szegényebb sorsúak csak abban az esetben képesek végezni, ha közben munkát vállalnak. A Görög KP ifjúsági szövetsége, a KNE éppen most harcol azért, hogy az egyetemisták rövidebb munkaidőre azonos bért kapjanak, s tanulmányi idejük alatt ne legyenek elbocsáthatóak. Optimális céljukat csak így, lépésenként tartják megvalósíthatónak. Az igazi cél ugyanis az, hogy egyenlő feltételek mellett kerüljenek be a fiatalok az egyetemre, s olyan ösztöndíjban és kollégiumi elhelyezésben részesüljenek, ami lehetővé teszi zavartalan tanulásukat. Elza Vergi Eliot: Koktélparti című darabjában Csontváry Ottjártamkor nyitották meg Athénban, a Görög Nemzeti Képtár épületében a magyar grafikai kiállítást. (Ugyanebben az időben nyílt meg Budapesten a görög művészetet bemutató tárlat.) Számomra a megnyitó meglepetése az volt, hogy az ünnepséget követő fogadáson a helybeliek közül valaki magyarul szólított meg: — Ha jól tudom, maga újságíró. Sokfelé megfordultmár nálunk is. Nem tudja véletlenül, hol van Athénban, vagy a környékén cédrus? Kicsit értetlenül nézhettem a kérdező hősére, mert magyar az a fidő* azonnal hozzátette: nyomában . Egy magyar filmrendezőnek kell. Itt van a stábjával, ha jól tudom, helyszíneket keres a filmjéhez. Rövidesen azután sikerült is találkoznom Huszárik Zoltánnal, aki stábjával Csontváry Kosztka Tivadar nyomait kutatja hosszú ideje. Így ezzel a céllal érkeztek Görögországba is. Azokat a helyszíneket keresték fel, ahol a festő képei készültek Azokon a pontokon álltak meg, ahol Csontváry állította fel festőállványát és így nemcsak a látványra ismertek rá a fennmaradt művek alapján, hanem