Népszava, 1978. március (106. évfolyam, 51-76. sz.)
1978-03-01 / 51. szám
1978. március 1. Amrói lelkiismereti A minőségi ellenőr a vállalat dolgozója. Befolyásolja-e ez a termék minősítésében? Ha igen, milyen mértékben? Két vállalatnál érdeklődtem. Elsőként a Duna Cipőgyárban. Felsőbőrraktár. Az asztalon szétterítik a bőrt, nézik, melyikből milyen modell készüljön? A bőr minőségéről az egyik minőségi ellenőrt, Radnóti Sándort kérdezem. 10 éve dolgozik ebben a beosztásban, szakképzettsége: cipész. — Két malom közt őrlődünk. A bőrgyárakban az átvételnél és utána itt, a cipőgyárban is. Az érdekek nem azo-A raktárból a felsőbőr a szabászatra kerül. Gép gép mellett áll. Sablonkésekkel vágják ki az alkatrészeket. A minőségi ellenőr, Reszkető Mihályné, kilenc éve ül az egyik sor végén. A kiszabott alkatrészeket vizsgálja, nem vékonyabb, nem gyűrött-e a bőr. A sebhelyeket krétával megjelöli, majd visszaküldi a „feladóinak”, szabjon belőle valami mást, de úgy, hogy a hibás rész „kiessen”. — Ilyenkor nincs vita? — kérdezem. — Előfordul. De így mégsem engedhetem tovább — mutatja felém a kiszabott alkatrészt, amelyen gombnagyságú helyen vékonyabb a bőr. — Kaptalán ez a hiba később előtűnne, de akkor már munka van benne. A tüzedében varrják össze a felsőrészt. Nem mindegy, hogyan. Ezt ellenőrzi többedmagával Kovács Jánosné. Elsősorban azt nézi, nincs-e hibás tűzés. Egy-egy műszak alatt 30—50 rosszul összevarrott felsőrészt is „talál”. — Nem örül az, akinek visszaküldöm — mondja. — Emiatt persze vitatkozunk, de hát ez a munkánkkal jár. A következő munkafolyamat a cipő „összeszerelése”. Ez már futószalagon történik. Minden „körnek” két minőségi ellenőre van. Az 53-as „kör” végén Cseviczky Istvánná ül a szalag mellett. Társa beteg, így egy műszak alatt kétszeres mennyiséget, 1000 párat vizsgál meg. Négy éve helyezték ide, korábban felsőrészkészítőként dobosak. A bőrgyárak szeretnék, ha elfogadnák az ő minősítésüket. Ezt viszont nem mindig engedhetnék meg a cipőgyáriak. Átveszik ugyan a bőrt, de alacsonyabb osztályban. Miért? Kényszerhelyzetben vannak. A termelés nem állhat le. A cipőgyár szabászainak azonban nem mindegy, milyen bőrt kapnak. Ha nagy anyagveszteséggel tudnak csak dolgozni, csökken a keresetük. A szabász a minőségi ellenőrt okolja, miért nem nézi meg jobban, mit vesz át? — Itt hamar kikészül idegileg az ember — mondja Radnóti Sándor. gozott. A szalag megy, a munka nem állhat. Közben beszélgetünk. — Hogyan minősít? — A vevő szemével. Megvennén-e azt a cipőt vagy sem — mondja, és a vizsgált párt cipője II. osztályú bélyegzőt nyom: exportra nem mehet... Előző nap 33 párat minősített II. osztályúnak. De a raktárból — ahol a bel- és külkereskedelmi vállalatok ellenőrei szúrópróbaszerűen vizsgálják a cipőket — előfordul, hogy még 10—40 párat visszaküldenek. Gleviczkyné nem vette volna észre, hogy azok hibásak? — De észrevettem. Csakhogy ezek esztétikailag voltak hibásak. Ez pedig szubjektív elbírálás alá esik — magyarázza. — Szerintem a vevőt károsodás nem érte volna. Ráhagyom. — Mitől függ a keresete? — Ha a szalag 1 százalékkal túlteljesíti minőségi tervét, 450 forint prémiumot kapok havonta. Érdekem tehát, hogy minél több jó minőségű cipő készüljön. Mit tehet a minőségi ellenőr ennek érdekében? Nagyon sokat. Például, ha észreveszi, hogy „baj van” a cipőkkel, odamegy a dolgozóhoz, s figyelmezteti: ragassza le rendesen a kérget, ne maradjon a cipőn ragasztó, tüntesse el a horzsolást és így tovább. A többség megszívleli a figyelmeztetést, és javít a munkáján, de vannak, akik ilyenkor a legszívesebben a pokolba kívánnak a minőségi ellenőrt. — Néha a művezetővel is szembekerülök. Igyekszem megvédeni az igazamat. Ha nem sikerül, hívom az osztályvezetőt. A vállalat gyártmányellenőrzési osztályvezetője Csomós Lajos, 10 éve helyezték ebbe a beosztásba. — Nem könnyű a helyzetünk — mondja. — A minőségi ellenőr a vállalat alkalmazottja, fizetését, prémiumát, nyereségrészesedését innen kapja. Mégis gyakran szemben áll a gyár, illetve a saját érdekével. Például: a szalagon nem tartják be a technológiai előírásokat, vagy hanyagul dolgoznak. Szót kell emelni ellene. Ez természetesen nem tetszik. A vezetők is „pattognak”, nem lesz meg a terv. Ez igaz, de ha rossz cipő kerül le a szalagról, az még nem jelenti a terv teljesítését. Sőt! — Hogyan egyeztetik a kétféle érdeket? — Ez lelkiismereti kérdés. Az ember látja, ez A vállalat minőségi ellenőrei 1977-ben 4 millió pár cipő alapanyagát és 2,5 millió pár minőségét ellenőrizték a központi telepen. A termelés 93,3 százalékát I., az 5,9 százalékát II. osztályúnak, a fennmaradó töredéket szabványon kívülinek minősítették. A gyárban az exportra gyártott cipőket a Mert, a belföldi fogyasztásra készülteket pedig a Rumes (Ruházati Minőségellenőrzési Szervezet) emberei veszik át. A Rumes 1977-ben a cipők 30,8 százalékát adta vissza. Minderről a minőségellenőrzés főosztályvezetője, Soponyai István tájékoztat. Hogyan fordulhatott elő, hogy a belföldi eladásra készült cipők közel egyharmadát visszaadta a Rumes, holott előzőleg átmentek a minőségi ellenőrök kezén? Jogosak voltak a kifogások? — Többségükben igen — válaszolja a főosztályvezető. — Egyébként a cipők minősítése nagyon szubjektív, és ellenőreinket a vállalati érdek is befolyásolja. Ez alól — — olykor a Rumes sem kivétel, akkor is kifogást Döntsék elre, továbbmehet-e a hibával a cipő? Én mégiscsak az üzem beosztott dolgozója vagyok, a cipő jó, ez mehet, ez nem jó, nem mehet. Persze, az esztétikai hibáknál más a helyzet. Elsősorban az olcsóbb áruknál. Az kisebb szépséghibával még elmegy. Néha én is a vállalat érdekét nézem. Máskor szembehelyezkedem azzal, de a döntés joga nem az enyém, legfeljebb nem teszem rá az általam kifogásolt termékre a meó pecsétjét, még akkor is, ha azt mondják: egy kenyéren élünk. A Duna Cipőgyár központi telepén 65 minőségi ellenőr dolgozik. A legjobb szakmunkásokból igyekeznek kiválasztani őket. Ez azonban nem mindig sikerül, ugyanis bérük a kiemeléssel általában 20—25 százalékkal csökken. A lelkiismereti problémákon túl ez sem teszi vonzóvá ezt a munkakört, emel, ha a hiba nem zavarta volna a vevőket. De kérdezzük meg a másik felet is, hogy milyen hibákkal adták vissza a cipőket a Rumes ellenőrei? A cipő- és bőrdíszműáru-csoport vezetőjétől, Pados Jánostól érdeklődöm. — A lábbelik 65—70 százalékát esztétikai hibák miatt adtuk vissza. Néhány ezekből. Nem párhuzamos az öltés, ráncos az orr, hullámos a kéregrész, ferde a fűtőrész. Szubjektívek lennénk? A vevő a pénzéért hibátlan árut akar venni. Ez jogos igénye. A többi cipőt már komolyabb hibákkal adtuk vissza. Például: nem zárt megfelelően a talp, leszaladtak az öltések, berepedt a pánt és így tovább. — Mi a véleménye az üzemi minőségellenőrzésről? — Romlott a minősítés erkölcse — mondja röviden, s hozzáteszi még: — És ez nemcsak a Duna Cipőgyárra vonatkozik. (Következik: Senki sem töri magát) Bán Ernő Mét malom közt Cipők — szépséghibával Egy kenyéren élnek A minősítés erkölcse Mint atinisztérium és az OKMSZ intéct,citésc Alkutrésnek — Infuruiúciócsere — ,Nem a kínálatot csökkenteni Az igényeket és a kapacitást egybevetve a gépipar az idén tíz százalékkal, 1,2 milliárd forint értékben több vasműszaki cikket ad a belkereskedelemnek, mint a múlt évben. A KGM, a Belkereskedelmi Minisztérium és az OKISZ vezetői a napokban egyeztették a gépipar idei vállalásait, az ellátás további javításával kapcsolatos feladatokat. Az ipar olyan fontos termékekből, mint például a hűtőszekrény, mosógép, porszívó, televízió, csavaráru és így tovább — öszszességében kielégíti a kereskedelem, illetve a lakosság várható igényeit, a gáztűzhely, radiátor, húsdaráló stb. azonban — bár többet szállítanak, mint tavaly — nem ígérkezik elegendőnek. Nem kielégítő még az alkatrészellátás sem. A két minisztérium ezért az idén fokozottabban ellenőrzi a folyamatos alkatrészgyártást, s ha árproblémák vagy pénzügyi eszközök hiánya zavarja a termelést, közösen intézkednek a megfelelő ellátás érdekében. Az utóbbi időben különböző okok miatt csökkent a füstcsőgyártás, ami tavaly ellátási hiányosságokhoz vezetett. A hiány — amennyiben az iparban nem találnak megoldást — csak drága tőkés importtal pótolható. Ezért az OKISZ-t kérték fel a megfelelő kapacitás megteremtésére. Ellentmondás tapasztalható az ipari tájékoztatás és a kereskedelmi gyakorlat között is. A szarvasi Fémipari Szövetkezet például egy új gépsor beállításával évi 400 ezerre növelte húsdarálógyártási kapacitását, ennek ellenére továbbra sem vállalkozott a belkereskedelem mintegy 120 ezer darabos megrendelésének teljesítésére. A két tárca és az OKISZ vezetői — különös tekintettel a gazdaságos termékszerkezet kialakításából adódó közös teendőkre — igen fontosnak tartják az ipari és a szövetkezeti, valamint a kereskedelmi vállalatok kapcsolatának továbbfejlesztését, a szervezett információcserét. A KGM intézkedéseket tervez az ipari termékszerkezet megváltoztatásával összefüggő követelmények szabályozására. Előírja például, hogy a gyártás megszüntetésének szándékáról a vállalatok kötelesek megrendelőiket és az illetékes minisztériumokat jó előre tájékoztatni. Lakossági célokat szolgáló termék gyártása csak akkor szüntethető meg, ha az érintett vállalat a belföldi megrendelőkkel erről előzetesen megállapodott; előfeltétel, hogy megbízhatóan rendezzék a termelés átadását, vagy intézkedjenek más forrásból, importból való beszerzésre, s mindenképpen oldják meg az igények folyamatos kielégítését. Hazai betonpászma Mintegy másfél millió dollár értékű, az autópályák építésénél használatos betonpászma importját teszi feleslegessé az a beruházás, amely a miskolci December 4. Drótművekben az idén kezdődik. A betonpászmát, amely sodrott acélhuzalokból áll, az autópályák, hidak és más műtárgyak készítéséhez használják. NÉPSZAVA Szakipar Tizennégyezer ember munkáját takarítják meg Korszerű technika futószalagon — Országos hálózat Egy ajtó hat másodtere Ma már a gyerekeknek is természetes, hogy a lakás gyárban készül. A házgyárak ontják a paneleket, s a jövő útja: egész lakásegységek, például vizesblokkok, fürdőszoba-térelemek kerülnek ki az üzemekből. A nálunk meghonosodott házgyári technológia a legkorszerűbbek közé tartozik a világon. A lakásra várók sokszor elsétálnak leendő otthonuk előtt. A kép azonban csalóka: a falak állnak ugyan, hiszen a panelek összeszerelése gyorsan megy, a beköltözésre mégis hónapokig kell várni, amíg befejezik munkájukat a szak- és szerelőiparosok. Hogyan lehet utolérni az építést, iparosítani, gépesíteni a lakatos, asztalos, bádogos, parkettás, tapétás, burkoló, vízszerelő és egyéb, összesen több tucat munkafázist? Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban és az OMFB-ben kidolgozott tervek szerint központi telepek létesítésével. Erről tartott előadást a napokban az Építőipari Tudományos Egyesület ülésén Harmos Károly építészmérnök, az ÉVM osztályvezetője. A befejező munkák iparosításához megfelelő háttérre van szükség. Ezt már évekkel ezelőtt nem egy építőipari vállalat felismerte és saját üzemeket hozott létre. A tervek szerint ezekből alakul ki a központi telepek rendszere, amely behálózza majd az egész országot. Egy telepre átlagosan mintegy 300 millió forintot fordítanak. A terv megvalósulása 42 bázis létrehozását jelenti — ebből nyolc teljesen új lesz, a többi pedig a meglevők továbbfejlesztése —, s mindez öszszesen körülbelül annyiba kerül, mint hat házgyár. A telepeken fedett csarnokokban folyik majd a munka, tehát ismét több ezer építőipari dolgozó kerül korszerű ipari munkakörülmények közé. Azokat az asztalos, lakatos, csőszerelő, mázoló és ácsmunkákat végzik majd el, amelyek viszonylag kevés eszközt igényelnek. Sok közöttük a kisszériás, változó, egyedi feladat, amelyeket nagyipari módszerekkel nem lenne gazdaságos elvégezni. Az ajtókat, ablakokat például ma is a legtöbb helyen a sok száz éve bevált ecsettel mázolják, a korszerű telepeken azonban — mint amilyen már működik Székesfehérváron, csaknem 800 dolgozóval — hat másodperc elegendő ahhoz, hogy egy ajtót festékszóró pisztollyal lefessenek. Az elképzelések szerint a telepek a hozzájuk tartozó körzet bármelyik vállalatának megrendelését teljesítik. Az ÉVM-ben készült térképek világosan mutatják: a szak- és szerelőipari kapacitás az ország úgynevezett ipari tengelyében — a Dunántúltól a borsodi iparvidékig — nagyjából biztosított, de másutt sok még a fehér folt. Ezek eltüntetésére már megépült a Heves és a Zala megyei telep, és 1980-ig átadják a baranyait és a szabolcsit Ugyancsak addigra épül fel több nagy fővárosi vállalat ,,kombinátja”, a többi között a Budapesti Lakásépítő Vállalaté, az Országos Szakipari Vállalaté és a Csőszerelőipari Vállalaté. A tervek szerint létrehoznak majd guruló műhelyeket is, amelyek a helyszínen állítják össze a termékeket. A telephálózat kialakítása nagy megtakarításokat hoz majd a szállításban, hiszen nem kell minden anyagot külön-külön az építkezésre vinni, oda már olyan formában jutnak el az egyes alkatrészek, hogy azokat a helyszínen csak szerelni kell. A jobb munkaszervezés és a gépesítés következtében pedig mintegy 14 ezerrel kevesebb ember munkájára lesz szükség. Varga Zsuzsa 3 Legértékesebb dolgunkrólA Központi Statisztikai Hivatal évek óta az üzemi balesetek csökkenését jelzi. A csökkenés üteme azonban az utóbbi években lelassult. 1976-ban még mindig 2,3 millió táppénzes nap üzemi balesetekből eredt, és emiatt naponta nyolcezren hiányoztak a termelésből. A helyzet tavaly sem változott lényegesen. Az 1976. évi 94 592-vel szemben 1977-ben 91 851 üzemi baleset történt. Javult a foglalkozási ártalmak okozta megbetegedések és a szakmunkástanulókat ért balesetek aránya is. De amíg például a keszonbetegségek és a növényvédő szer okozta ártalmak mérséklődtek, aszilikózisbetegek vagy a foglalkozási fertőzésben szenvedők aránya megnövekedett. A halálos baleseteknél viszont lassú csökkenés helyett emelkedés tapasztalható. Tavaly 363-an, tavaly előtt pedig 349-en vesztették életüket üzemi sérülés miatt. Elsősorban a közlekedésben, a mezőgazdaságban, az építő-, az élelmiszer- és a vegyiparban kedvezőtlen a helyzet. A halálos sérülések 50 százaléka változatlanul a közlekedéssel függött össze, a második helyre a tárgyak és személyek esése, valamint az omlásból eredő tragédiák sorolhatók. És emelkedett az áramütésből eredő halálos balesetek száma is. A számok kapcsán nem árt rámutatni: hajlamosak vagyunk rá, hogy túlértékeljük, ha mondjuk kettővel kevesebb a baleset, mint az előző évben. Merőben helytelen, kegyetlen dolog lenne pedig a tavalyi 363 halállal végződő üzemi balesetet holmi bázisnak felfogni. Hiszen az emberi tragédiából egy is sok! De hogyan lehetne határozottan előbbrelépni? Először is az érvényes előírások betartásával. A Minisztertanács a múlt év végén foglalkozott az egyéni védőfelszerelés, védő- és munkaruhaellátással. Elrendelte egyebek között, hogy az alapvető életvédelmi eszközként nyilvántartott ötvenféle felszerelés gyártását és forgalmazását biztosítani kell. A könnyűipari miniszternek például a munka- és védőruhák mérettartóságát és minőségét kell garantálnia. A nehézipari miniszter azt a feladatot kapta, hogy az illetékesekkel együtt az év végéig dolgozza ki az országos légzésvédő állomás tervét, terjessze az Állami Tervbizottság elé, majd ezt követően valósítsa meg a tervet. A belkereskedelmi miniszternek abban kell intézkednie, hogy a közfogyasztási cikként is használható eszközöket az egész országban meg lehessen vásárolni, járásonként legalább egy helyen, és természetesen a megyeszékhelyeken. Ezután a termelés irányítóin és a szakszervezeteken a sor, hogy ezeket a védőfelszereléseket valóban használják is. Példamutatással, neveléssel, végső esetben pedig figyelmeztetéssel rászoktatni akiket kell, hogy személyes védelmük érdekében használják ki a felszerelések adta védelmet. Ez évben a SZOT plénuma is tárgyalja a szakszervezetek munkavédelmi tevékenységét. Több mint tíz év munkáját tekinti majd át, változatlanul abban a szellemben, hogy mind az állami, mind a szakszervezeti vezetők mellé és nem alárendelt feladatnak tekintsék a munkavédelmet és a termelést. Mert a munkavédelem elválaszthatatlan része a vezetői tevékenységnek csakúgy, mint a termelésnek: mind a kettő az ember jobblétét hivatott szolgálni. E tényből más is következik. Például az, hogy a munkavédelmi feladatok meghatározása az állami, a miniszteriális szervek kötelessége. A termelés irányítóinak dolga pedig megvalósítani azokat. Következésképp a szakszervezeti munkavédelmi felügyelők ellenőrzést gyakorolnak mind a feladatok meghatározása, mind a végrehajtás megszervezése és a megvalósítás fölött. Más szóval: a szakszervezeti testületeknek mindenekelőtt politikai, mozgalmi eszközökkel kell a megvalósítást szolgálniuk. Helyesen teszik a szakszervezeti testületek és a munkavédelmi felügyelők, ha az egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtése érdekében, már a beruházások tervezésénél hallatják szavukat. A következő lépés, hogy a kivitelezést figyelemmel kísérjék. Tervezzenek konzultációkat a megvalósítás közben, nehogy az üzembe helyezéskor kelljen nemet mondani. Továbbra is fontos feladat a balesetek valódi okának a feltárása és általában a veszélyforrások megszüntetése. A módszertárból az idén sem hiányozhat a gazdasági vezetők és termelésirányítók beszámoltatása. De számtenger helyett érdembeni tájékoztató legyen. Számtalan tehát a feladat, amelyet ebben az évben is el kell végezni a munkakörülmények javításáért, a balesetek, a foglalkozási ártalmak ritkulásáért. A munkások testi épségéért, amelynek megóvásánál nincs értékesebb, fontosabb dolgunk. Zsidai Pál