Népszava, 1978. április (106. évfolyam, 77-101. sz.)
1978-04-01 / 77. szám
O Szomália A kudarc után éhány nappal ezelőtt a déli fronton az etióp csapatok, katonák és milicisták, felszabadították Bare várost, ezzel voltaképpen teljességgel kiűzték a szomáli megszállókat Ogaden déli részéből is. Teljessé vált az önvédelmi harcot folytató Etiópia győzelme, teljessé vált azonban a támadó Szomália kudarca is. Erről a kudarcról nem sok szó esik Mogadishubart, a szomáli fővárosban. Sziad Barre elnök sem beszél az egyenesen katasztrofális vereségről. Egy olyan ország bocsátkozott soviniszta területszerző kalandba, amely a harmadik világ legszegényebbjei közé számít. Ha a szegénységet fokozni lehet, ez megtörtént a 8—9 hónapig tartó támadó háború során. Csak ebben az évben Mogadishuban 50 százalékkal emelkedett a kenyér és a hús ára, általában az élelmiszerárak 20, illetve 100 százalékkal lettek országos viszonylatban magasabbak. Egy francia tudósító ennek ellenére arról ír, hogy a szomáli fővárosban nyugalom van. De lehet-e igazán nyugalom ott, ahol az emberek arról beszélnek — bár erről hivatalos statisztika nincs —, hogy az ogadeni háborúban Szomália sok ezer embert vesztett. Sőt, arról is szó esik, hogy Etiópia követeli a háború okozta károk megtérítését. Vannak megfizethetetlen károk, például az Ogadent menekülve elhagyó szomáli csapatok egyik utolsó tette az volt, hogy tarkón lőttek 64 foglyul ejtett etióp tisztet és katonát. Ami a károkat illeti, érdemes idézni Harar tartomány példáját. Az itt okozott háborús kár sok millió dollárra rúg. Egymillió ember volt kénytelen elhagyni lakhelyét, a menekültek egy része a határ mentén bolyong. A határ mentén, amelytől 25 kilométerre megálltak az előrenyomuló etióp csapatok, tartván magukat ahhoz az ígérethez, hogy nem vesznek revansot a támadón, nem lépik át az etióp—szomáli határt. Elismerik a nyugati tudósítók is, hogy a látszólagos nyugalom alatt valami forr. Ezt a „valami forr” kifejezést sokféleképpen lehet érteni. Először úgy, hogy inog Sziad Barre elnök helyzete. Egyes vélemények szerint jobboldali puccs fenyegeti a rendszert, amely 1969-ben jött létre Akkor tiszti csoport ragadta a kezébe a hatalmat és baloldali irányba terelte a kis, két és fél milliós, Indiai-óceán-parti ország hajóját. Csakhogy ennek a hajónak súlyos terhe volt az a sovinizmus, melyről egy pillanatra sem mondtak le a szomáli katonai politikusok. Már a forradalmi chartában benne volt a Nagy,Szomáliára vonatkozó soviniszta terv. Ez Ogaden elfoglalásával, Kenya északi részének és Dzsibutinak a bekebelezésével valósulna meg. A szomáli zászlóban zöld alapon ötágú fehér csillag van, az öt ág azt jelképezi, hogy a három országban összesen öt területre tart igényt a soviniszták csoportja. Sziad Barre fél attól, hogy rendszere megdől. Jellemző, hogy megtiltották a fegyverviselést azoknak a tartományi vezetőknek, akik korábban vitába szálltak az elnökkel az ogadeni politika kapcsán. Sziad Barre sorsa bizonytalan, egy azonban biztos: Szomália csak úgy heverheti ki a kudarcot, ha vezetői lemondanak Nagy-Szomália álmáról, a területszerző kalandokról. Az elnök is elismerte, hogy nem mert volna fegyveres kalandba bocsátkozni, ha nem bírta volna Washington titkos helyeslését. Tény, hogy a mostani kudarc után a Fehér Ház, nyílt érdeklődést mutat Afrika-Szarva iránt. Nem véletlenül írta az Ethiopian Herald című etióp lap: „Az Egyesült Államoknak az a törekvése, hogy módot találjon Szomália nyílt fegyveres támogatására”. Egyelőre azonban Washington kerüli ennek látszatát. Nemrég járt Mogadishuban Richard Moose, az amerikai külügyminisztérium afrikai ügyekben illetékes államtitkára. A tárgyalások során hétmillió dolláros hitelről írtak alá szerződést, a hitel élelmiszerszállításra vonatkozik. A krónika arról hallgat, hogy fegyvereket szállít-e az USA. Sziad Barre nyilvánvalóan ezt kéri, s az ogadeni háború tapasztalataiból ítélve, valószínűtlen, hogy csak vonakodás lett volna a válasz. Amerika addig is Egyiptom és Szaúd-Arábia révén segítette fegyverekkel a támadást. A szovjet sajtó joggal ír arról, hogy Washington egyre inkább Szomália segítségével akarja megvetni lábát Afrika-Szarván, hogy megakadályozza a háború következményének felszámolását, a békés rendezést. Pedig Szomáliának le kellene vonnia a véres kalandból a tanulságot. S belátni, hogy azok a haladó társadalmi elvek, amelyeket korábban meghirdettek, nem egyeztethetők össze semmiféle területszerző támadással, különösen olyan országgal szemben, amely a haladás, a társadalmi forradalom útjára lépett. Ha Szomália továbbra is a reakciós arab rendszerekre és Washingtonra építi politikáját, előbbutóbb belpolitikájában is kénytelen lesz engedni a reakciónak. A kudarc így még teljesebb lesz. Kóródi József : # Húsz személyt, köztük a szélsőjobboldali új erő tagjait tartóztattak le Madridban, azt követően, hogy Rodolfo Martin Villa spanyol belügyminisztert egy esküvőn bántalmazták. # Befejezte jugoszláviai látogatását a Kínai KP tanulmányi küldöttsége, amely az ország politikai-társadalmi berendezésével, párt- és állami életének időszerű kérdéseivel ismerkedett meg. # Junius Richard Dzsajevardene, Sri Lanka-i államfő három bíróból álló bizottságot nevezett ki az előző kormány idején elkövetett állítólagos visszaélések kivizsgálására. # Pekingiben befejeződött a kínai országos tudományos értekezlet, amelyen csaknem hatezer küldött vett részt az ország különböző tartományaiból. # A nyugati hírszerző szervezeteknek összesen körülbelül húszezer, s ezen belül az amerikai CIA-nak mintegy négyszáz ügynöke tevékenykedik Olaszországban — közli a Giorno című olasz hetilap. NÉPSZAVA A terroristák ostromáról tanácskoznak Tokióban Flesch István, az MTI tudósítója jelenti: A japán törvényhozás képviselőháza és a kormány rendkívüli ülésén tárgyalta meg az új tokiói nemzetközi repülőtéren lezajlott erőszakos cselekményeket , amelyek során álforradalmi, ultrabalos diákcsoportok az irányítótorony elektronikus berendezéseinek tönkretételével megakadályozták a naritai légikikötő március 30-ra kitűzött megnyitását. Az okozott kár meghaladja a 130 millió jent, jelenleg gyorsított ütemben folynak a helyreállítási munkák. A péntekre virradó éjszaka megtartott tanácskozás után mindöszsze annyit jelentettek be, hogy az átadás új dátumáról hivatalosan csak április második hetében határoznak. Azt remélik, hogy május közepén sor kerülhet a megnyitásra. A naritai légikikötő ellen végrehajtott támadás politikai üggyé vált Japánban. A baloldali pártok képviselői azzal vádolják a kormányt, hogy évek óta szándékosan elnéző magatartást tanúsít az ultraradikális elemek iránt, s erőszakos akcióikat arra használja fel, hogy politikai tőkét korbácsoljon az igazi japán baloldali erők, a szocialisták és kommunisták ellen indított propagandahadjárata céljaira. Washingtoni katonapolitikus a SALT-ról Paul Nitze, a SALT- tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség volt vezetője sajtóértekezletén kifejtette, hogy az Egyesült Államok jobban jár, ha nem köti meg a Szovjetunióval a második SALT-megállapodást, mintha beleegyezne abba, ami a mostani tárgyalások során kezd kibontakozni. Nitzét nyilvánvalóan az nem elégíti ki — írja a TASZSZ kommentárjában —, hogy a tárgyalások jelenleg a hadászati szinten kialakult kiegyenlítettség, a hozzávetőleges szovjet—amerikai egyensúly elvén alapulnak, a volt amerikai hadügyminiszter-helyettes viszont úgy véli, hogy az Egyesült Államok „nukleáris fölényre” tett szert a Szovjetunióval szemben. A fegyverkezési hajsza a múltban sem szilárdította, és a jövőben sem szilárdítja meg az Egyesült Államok biztonságát — szögezi le a TASZSZ. Amerikai—nyugatnémet nézetkülönbségek Sándor István, az MTI tudósítója jelenti: „Kényelmetlen” vendégnek számít az NSZK- ban Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes, aki két és fél órás megbeszélést folytatott Bonnban Hans- Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszterrel. Úticsomagjában két, Bonn számára kínos téma található: a neutronfegyver és az amerikai uránszállítások kérdése. Christopher és Genscher találkozója után mindkét fél szűkszavúan, általánosságban nyilatkozott arról, hogy „a nemzetközi kérdések széles körét” érintették. Jól értesült bonni források szerint azonban túlnyomórészt a neutronbomba gyártásával és európai elhelyezésével kapcsolatos amerikai—nyugatnémet nézetkülönbségről esett szó. Carter amerikai elnök — aki néhány napja elhalasztotta a tömegpusztító fegyver gyártásával kapcsolatos döntését — Christopher bonni — és azt követő londoni — missziójával igenlő választ akart kikényszeríteni európai szövetségeseiből, nehogy májusban, az ENSZ-közgyűlés rendkívüli, leszerelési ülésszakán egyedül kelljen vállalnia a felelősséget egy új nukleáris fegyver bevezetéséért. Carter még a közös piaci kormányfők áprilisi tanácskozása előtt egyértelmű választ kíván hallani Európából. Az amerikai külügyminiszter-helyettes másik fő tárgyalási témája az az új amerikai törvény, amely semmissé teszi az Egyesült Államok és európai szövetségesei eddig megkötött uránszállítási szerződését. A washingtoni szenátus által jóváhagyott és Carter aláírásával törvényerőre emelt rendelkezés értelmében az Egyesült Államok — az NSZK és több más nyugat-európai ország fő uránszállítója — megszigorítja a hasadóanyagellátás feltételeit. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár pénteken délelőtt Hamburgban fogadta Wargen Christopher. A kétórás megbeszélésről kiadott közlemény egyetlen szóval sem említi Christopher látogatásának tulajdonképpeni célját: az amerikai kormány sürgető üzenetét, hogy Bonn mondjon igent a neutronfegyver gyártására és európai elhelyezésére. Rhodesia A „frontországok" követelése A rhodesiai kérdés elfogadható megoldását sürgette pénteken nyilatkozatában Streke Mwale zambiai külügyminiszter. A külügyminiszter kijelentette : az afrikai „frontországok” követelik, hogy az Egyesült Államok és Anglia sürgesse Smith rhodesiai miniszterelnök lemondását, vagy találjon az érdekelt felek számára elfogadható megoldást. Kifejtette, hogy a „frontországok” támogatják a rhodesiai rendezésre vonatkozó angol—amerikai javaslatokat, amelyek a Hazafias Front bekapcsolását célozzák, de sürgette a konkrét lépéseket, mivel — mint mondotta — ,,az idő nem nekünk dolgozik”. Fennáll annak a veszélye, hogy Afrika déli részén polgárháború törhet ki — tette hozzá. A Rhodesiával foglalkozó „máltai típusú” találkozó összehívásának tervéről nyilatkozott pénteken a londoni külügyminisztérium szóvivője. A találkozón — mondotta — a rhodesiai kérdésben érdekelt összes felek résztvennének, így „belső rendezés” aláírói, valamint a január végén tartott máltai konferencia résztvevői. A rhodesiai rendezéssel kapcsolatos újabb javaslatok várhatóan szóba kerülnek Carter amerikai elnök lagosi tartózkodásakor is. (AFP) Haderőcsökkentés Bécsben pénteken megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 165. plenáris ülését: a Nyikolaj K. Taraszov szovjet nagykövet elnökletével folyó tanácskozáson felszólalt Emil Keblusek nagykövet, Csehszlovákia képviselője. A következő ülést a jövő héten csütörtökön tartják. (MTI) Kambodzsai hatálsértő támadások Egy Hanoiban megjelent közlemény részletesen beszámol azokról a területsértő akciókról, a vietnami lakosság soraiban elkövetett gyilkosságokról, amelyeket kambodzsai fegyveres erők követtek el március 17— 23. között. Mint a jelentésből kitűnik, a Long Bé, An Giang, Long An és Tay-Ninh tartományok határfalvai ellen intézett újabb kambodzsai támadásoknak több mint 100 halálos áldozata van, és jelentősek az anyagi károk is. Todor Zsivkov, a BKP KB első titkára, a Bolgár Államtanács elnöke pénteken Szófiában fogadta a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 51. ülésszakán részt vevő küldöttségek vezetőit. A szocialista országokhoz fűződő kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok kiszélesítéséért szállt síkra a kelet—nyugati külkereskedelmi hivatal ülésén A. Rike, az amerikai kereskedelmi miniszter kelet—nyugati kereskedelemben illetékes helyettes tanácsadója. Lazar Mojszov jugoszláv külügyminiszterhelyettes hivatalos látogatásra Angolába érkezett, Paulo Jorge angolai külügyminiszter meghívására. # Nagyszabású hadgyakorlat kezdődik április 1-én Etiópia partjainak közelében, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország flottája összesen 14 hadihajójának részvételével. # Egyhónapos háziőrizetbe helyezték Mohammed Hanir Khan, volt pakisztáni tájékoztatási minisztert — adta hírül egy hivatalos bejelentés. A Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége és a Szovjet—Kínai Baráti Társaság pénteken Moszkvában a Barátság Házában ünnepi estet rendezett a kínai vasutasok peking—hankou-i sztrájkjának 55. évfordulója alkalmából. # A japán Liberális Demokrata Párt vezető testületeiben megkezdődött a vita Fukuda Takeo kormányfőnek arról a döntéséről, hogy újrakezdik a hivatalos tárgyalásokat a japán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötése céljából. A Nyugat-berlini területen ismeretlen tettesek újabb merényletet kíséreltek meg az NDK vasutakhoz tartozó S-Bahn vonal ellen: a sínekre kábelt fektettek, és megrongálták a jelzőberendezések elektromos vezetékeit. 1978. április 1 Kétféle igehirdetés A Fehér Ház tájékán — mint ismeretes — nem kevés szót pazarolnak az emberi jogok állítólagos védelmére. Mindemellett ugyanebben a Fehér Házban a közelmúltban nagy cécóval és teljes tiszteletadással fogadták az emberi jogokat lábbal tipró latin-amerikai katonai diktátorokat, köztük a chilei nép véreskezű hóhérát, Pinochet tábornokot is. Jelenleg pedig Carter elnök olyan országokat is beiktatott külföldi látogató körútjába, amelyek egynémelyike — enyhén szólva — aligha állja ki az emberi jogok tiszteletben tartóinak próbáját. Brazíliáról például közismert, hogy ott mindennapos a legalapvetőbb szabadságjogok semmibevevése, és a tábornoki diktatúra nem sokat törődik a Washingtonból időnként elhangzó kenetteljes szavakkal. Mégis Carter elnök hivatalos látogatásával és tárgyalásaival fémjelezte a jogtipró rendszert. Vajon miért? Az elnök brazíliai sajtóértekezletén egy kis bepillantást engedett abba, hogy miért válnak el olyan élesen az amerikai politika gyakorlatában az emberi jogok kérdésében is a szavak és a tettek Amikor azt kérdezték tőle, vajon Washingtonnak az emberi jogok ügyében reklámozott politikája azt jelenti-e, hogy adott esetben megtagadnák a brazíliai kormánytól az amerikai bankhiteleket, az elnök kerek perec kijelentette: „nem tudná elképzelni”, hogy az amerikai törvényhozás megakadályozná, hogy Brazília bankkölcsönöket kapjon, hiszen — mint mondotta — „ez ellenkeznék a szabad vállalkozás elvével”. A bankok, a kölcsönök és a belőlük származó profit tehát szent és sérthetetlen. Az emberi jogok ilyen esetben mellékesek. A brazíliai sajtóértekezleten maga a legilletékesebb — az elnök — fogalmazta meg az emberi jogok ürügyén követett* amerikai politika némely összefüggését. Merőben másképpen, mint például az amerikai delegátus a belgrádi értekezleten. Ami csak azt bizonyítja, hogy Washingtonnak sikerült egy dologban kétféle igét hirdetni. Egyet Belgrádban és a szöges ellenkezőjét Brazíliában. (S) Róma Kereszténydemokrata állásfoglalás a Moro ügyben Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Az Olaszországot kormányzó Kereszténydemokrata Párt (DC) vezetősége nem tartja lehetségesnek, hogy engedjen Aldo Moro elrablóinak, és eleget tegyen zsarolásuknak. Erről a párt hivatalos lapja, az Il Popolo ír pénteki vezércikkében. A L’Unita, az OKP lapja, pénteki szerkesztőségi cikkében ugyancsak megállapítja: „A demokratikus rendszer nem adhatja be derekát a terrorizmusnak. Ha beadná, utat nyitna újabb és újabb zsarolások előtt, megfosztaná az állami szerveket és az állampolgárokat mindenféle biztonságtól, az erőszak prédájává változtatná az országot.” A L’Unita leszögezi: Moro fizikai és erkölcsi kényszer alatt írta levelét. Pastore, a Vatikán sajtóirodájának helyettes vezetője annak a magánvéleménynek adott hangot, hogy a Szentszék Moro esetében sem zárkózna el a humanitárius akciótól, de ahhoz még sok mindent tisztázni kellene. Egy milánói vizsgálóbíró elrendelte a Magneti Marelli és a Fáik hét munkásának letartóztatását. Azzal vádolja őket, hogy 1975—1976-ban a „Vörös brigádokkal” és az „autonomistákkal” fegyveres felforgató akciókban működtek közre. Értesülések szerint kapcsolatban álltak a „Vörös brigádok” egykori vezetőjével, a Torinóban perbe fogott Renato Curcióval is. Párizs Ismét Barre kapott kormányalakítási megbízást Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti. A francia kormány pénteki rendkívüli ülésén Raymond Barre miniszterelnökbenyújtotta kormányának lemondását. A lemondást Giscard d'Estaing államfő elfogadta. A köztársasági elnök március 22-i beszédében, a választások mérlegét megvonva jelentette be, hogy tanácskozásokat kezd a politikai és szakszervezeti vezetőkkel, és ezt követően fogja kinevezni az új kormány elnökét. A múlt héten az államfő fogadta valamennyi politikai párt és fő érdekvédelmi szervezet vezető személyiségeit, köztük — először az 5. köztársaság történetében — a szocialista párt első titkárát és a kommunista párt főtitkárát. Giscard d'Estaing francia köztársasági elnök pénteken a késő délutáni órákban ismét Raymond Barre miniszterelnököt bízta meg a legutóbbi nemzetgyűlési választások után megalakítandó új kormány vezetésével — jelentették hivatalos forrásból. Az Indiai KP Pénteken megkezdte munkáját az Indiai Kommunista Párt XI. kongresszusa az észak-indiai Punjab állambeli Bathundában. A kongresszust Avtar Singh Malhotra, az indiai kommunisták Punjab állambeli szervezetének vezetője, az IKP Központi Végrehajtó Bizottságának, a párt országos tanácsának tagja, a kongresszus szervező bizottságának elnöke nyitotta meg. Kongresszusa Megnyitójában kiemelte, hogy az indiai kommunisták jelenlegi kongresszusának fontos szerepet kell játszania a széles dolgozó tömegek mozgósításában a létérdekeikért, a politikai és gazdasági jogaikért vívott harc fokozása érdekében. Az IKP XI. kongresszusán több mint 30 testvérpárt küldöttséggel képviselteti magát (TASZSZ)