Népszava, 1978. június (106. évfolyam, 127-152. sz.)

1978-06-01 / 127. szám

/. A dolgozók élet és munkakörülményeinek javításáról tanácskozott a bőrös központi vezetőség A Bőripari Dolgozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége szerdai ülésén megvizsgálta a mintegy 40 ezer dolgozót érintő vállalati szociális tervek készítésének és megvalósításának, vala­mint a jóléti és kulturális alapok 1977. évi felhaszná­lásának helyzetét. A ta­nácskozás munkájában részt vett Duschek Lajos­né, a SZOT titkára is. Mó­nus András, a szakszerve­zet elnökének megnyitója után az előre megküldött írásos dokumentum felett megkezdődött a napirend tárgyalása. A vitában felszólalók hangsúlyozták, hogy az el­múlt két esztendőben a korábbinál színvonalasab­bá vált a vállalatoknál a szociálpolitikai kérdések­kel való törődés. Ebben szerepet játszottak a Mun­kaügyi Minisztérium és a SZOT közös irányelvei, a­melyek felhívták a fi­gyelmet a dolgozó embe­rek üzemi életének sok­irányú javítására. A szo­ciális terveknek nemcsak a készítésénél, hanem a megvalósítás ellenőrzésé­nél is mind nagyobb sze­repet vállalnak a gazda­sági és szakszervezeti ve­zetőkön kívül maguk a dolgozók, különösen a szo­cialista brigádok. Igen jó dolog — hangsú­lyozta a központi vezető­ség —, hogy a szociális tervek megvalósítása több helyütt hozzájárul a ked­vezőbb munkalégkör ki­alakításához is. Hiszen a sok millió forintos beru­házások megvalósulása könnyebbé, biztonságosab­bá és egészségesebbé teszi a dolgozók mindennapi te­vékenységét. E célra a szakszervezethez tartozó üzemekben a jelenlegi öt­éves terv első két eszten­dejében máris 511 millió forintot használtak fel. Bővült a gyermekintézmé­nyek férőhelyeinek szá­ma, több dolgozó családos üdültetését tudták bizto­sítani, és emelkedett az üzemi étkezésben részt ve­vők száma is. Majd min­den vállalatnál tapasztal­ható, hogy az utóbbi évek­ben fokozottabban gondos­kodtak az öltözők-fürdéső korszerűsítéséről. A bőr­iparra különösen jellem­ző az igényesebb öltözők kialakítása. Javult az or­vosi ellátás is, amit nem­csak új rendelők építésé­vel, hanem a régiek bőví­tésével is biztosítottak. A kétségtelen eredmé­nyek ellenére — hívta fel a figyelmet a központi ve­zetőség — a dolgozók üze­mi életkörülményeinek ki­alakításában még nincs minden rendjén. A ren­delkezésre álló összegeket nem minden esetben hasz­nálják fel a vállalatok a terveknek megfelelően, így előfordul, hogy nem a legsürgetőbb bajokat or­vosolják. Az üzemi szak­­szervezeti testületeknek a jövőben fokozottabban kell megkövetelni a szociális tervek sorrendiségének be­tartását. Előfordul még, hogy a tervek végrehajtá­sának ellenőrzését csak néhány ember reszortfel­adatának tekintik. Az egy­re fejlettebb technika be­vezetését pedig hátráltat­ja a nem kielégítő oktatás színvonala. Mindez oda vezet, hogy a szükséges­nél jóval kevesebb a je­lentkező, aki a bőripari szakmát választaná élet­hivatásának. A továbbiakban a köz­ponti vezetőség elfogadta az 1977. évi gazdálkodásá­ról szóló jelentést, majd személyi kérdésekben döntött. lux is szemléle tváltó&its­ ­t. idén I.IOO vásárolnak — Ország­*M­űléti képvi­selők a f­ővárosi Aulalux is Vállalatnál A főváros több mint kétmillió lakosát érintő, foglalkoztató, közérdekű kérdéseket rendszeresen napirendjére tűzi a bu­dapesti képviselőcsoport. Most a taxivállalatnál tartottak ülést, dr. Vida Miklós elnökletével. A képviselők Horváth Gézá­tól, a vállalat igazgatójá­tól részletes tájékoztatást kaptak a kedvező válto­zásokról. Ma 2600 gépkocsival rendelkezik a cég, ebből 2000 piros kockás, kizá­rólag a fővárosiak ren­delkezésére áll. Az idén 1300 új gépkocsit vásá­rolnak. Áttértek a kitű­nően bevált Zsigulira, amelyek másfél év alatt, a selejtezésig 150 ezer ki­lométert futnak. Még öt évvel ezelőtt is a jármű­park 16—16 százaléka a műhelyekben vesztegelt, ez az arány most mind­össze 6 százalék. Befejez­ték a Prieller Kornélia ut­cai telep bővítését és itt öltözőt, mosdót, éttermet, orvosi rendelőt is építet­tek. A szociális beruhá­zások minden területen az első helyen szerepel­nek a vállalatnál. A dol­gozók a közelmúltban vették birtokba az új ti­hanyi üdülőt, Hévizen egy 100 személyes építését tervezik. Június 1-től minden garázsban és ta­­xi-benzinkútnál­­ szend­vics- és kávéárusító au­­¥ tomatát szerelnek fel. Bővítették a szolgálta­tások körét. Ma már va­lamennyi nagy kórház­nak, mentőállomásnak forró drótja, tehát köz­vetlen összeköttetése van a taxi központjával. Több mint 900 gépkocsiba sze­reltek URH adó-vevőt, ez is a gyorsabb forgalom­­irányítást segíti. A taxi a tömegközleke­dés fontos kiegészítője, hiszen a vállalatnak ta­valy 22,5 millió fuvarja volt, a kocsik 110 millió utast szállítottak és 215 millió kilométernél töb­bet futottak. Bevált az ICX-rend­­szám, a kocsikölcsönzés. A cég két nemzetközi vállalattal is összekötte­tésben áll, s alig több mint 17 forintért „hoz” egy dollárt. Az lenne gazdaságos, ha a válla­latok taxit vennének igénybe saját gépkocsi helyett, hiszen ez az ál­lamkasszában kilométe­renként 30—40 százalékos megtakarítást jelentene. A taxitarifa emelésekor azonban nem módosítot­ták a vállalatok közleke­dési költségeit, s emiatt éppen az ésszerűbb meg­oldás került hátrányba. A gyorsha­tás megelő­zése érdekében a taxi egyik mérnökének talál­mánya alapján minden gépkocsiba beszerelték a vaspaxot, amely jelez, ha túllépik a 60 kilométeres sebességet, 70 kilométer fölött pedig rögzíti a sza­bálysértést, s a felelős­ségre vonás nem marad el. Az eredmény: a taxi­nál az év első öt hónap­jában 20 százalékkal csökkent a személyi sé­­rüléses balesetek száma. Ennek és a többinek a kulcsa: a szemléletválto­zás. A taxinál 32 év az át­lagéletkor. Tavaly több mint 5000-en vettek részt különböző képzési for­mákban, a vezetők 70 százaléka a taxinál volt munkás, és itt szerzett diplomát, felsőfokú kép­zettséget. Azelőtt sokan mentek el a vállalattól: a borravalóra hivatkozva alacsony volt a bér, így éppen a legtapasztaltab­­bak kényszerültek állás­­változtatásra. Most há­rom év alatt a dolgozók több, mint 25 százalékos béremelést kaptak, az 50 éves kort elért nők és az 55 éves férfiak bérbeál­lása 100 százalék, s éven­te minden juttatáson kí­vül 1500 forint jutalmat kapnak. A tarifaemelés hatásá­ra az első negyedévben 15 százalékkal csökkent a forgalom, de már lassú emelkedés tapasztalható. A képviselők hangsúlyoz­ták: megfordult a hely­zet, ma már nem az utas keresi a taxit, hanem a taxi az utast. Ezt a hely­zetet pedig érdemes és kell is tartani. M. T. Borsod és Heves megyei országgyűlési képviselők együttes ülése Az északi hegyvidék, benne a Mátra és a Bükk idegenforgalmának hely­zetéről tanácskoztak szer­dán Mezőkövesden Bor­sod és Heves megye or­szággyűlési képviselői. Az együttes ülésen megvitat­ták az 1971-ben a Mát­ra és a Bükk fejlesztésé­re hozott kormányhatáro­zat végrehajtását és az idegenforgalom további fejlesztésének kérdéseit. Az együttes ülésen Borsod megye választó­­kerületeiből huszonöt, Hevesből pedig tizenkét országgyűlési képviselő vett részt. Megjelent Lá­zár György, a Miniszter­­tanács elnöke, Borsod megye országgyűlési kép­viselője is. Az országgyűlés közlekedési és építési bizottságának ülése Szerdán délelőtt a Par­lamentben ülést tartott az országgyűlés közleke­dési és építési bizottsága Gyarmati János elnökle­tével. A napirend az ötö­dik ötéves terv építésgé­pesítési feladatairól szóló tájékoztató volt, amely­hez dr. Kádár József épí­tésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítéseket. A felszólalók — Szilágyi Gábor, Kiss Jenő, Jura­­tovics Aladár, Daradics Ferenc és Simon Gábor országgyűlési képviselők — számos értékes javas­latot tettek az építőgép­park egységesítésére, a meglevő kapacitások jobb kihasználására. A felve­tődött kérdésekre dr. Ká­dár József miniszterhe­lyettes, valamint a mi­nisztérium két vezető munkatársa, dr. Tiszai István főosztályvezető és Németh István osztályve­zető válaszolt. A bizott­ság végül ajánlásokat fo­gadott el a többi között az építőipari komplex központi telepek kialakí­tásának folytatásáról, a gépkölcsönzések fokozá­sáról és az építőipari be­ruházások feltételeinek biztosításáról. NÉPSZAVA Ha csütörtök —­ez Buenos Aires , érkezik a kép Argentínától Budapestig A Szabadság téren, a televízió sportosztályán alig van nyoma a pre­mier előtti állapotnak. Vágók, rendezők, asszisz­tensek, díszletezők adják egymásnak a kilincset, bábeli a hangzavar, de — Mikor kezdődtek az előkészületek? Négy éve, amikor a világbajnokság véget ért, s közöltéit a következő színhely Ar­gentína — magyarázza. — Akkor mindenki elkezdte vizsgálni, milyenek a technikai lehetőségek, ho­gyan lehet majd a köz­vetítéseket megszervezni. Lényegében a kamerák marsallbotja mindvégig a EI­FA, az Eurovízió és az Intervízió vezetőinek ke­zében van. Már az első tárgyalás meglepetést ho­zott, kiderült, Argentíná­ban nem ismerik a színes közvetítést. Aki tv-tech­­nikával foglalkozik, tud­ja, nem elég a kamerá­kat, közvetítőkocsikat, különböző technikai be­rendezéseket megvásá­rolni. Az előkészítés leg­fontosabb szakasza volt az argentin mérnökök, technikusok kiképzése. — Hogyan döntöttek­­ a közvetítések menet­rendjéről ? — Éjszakai telefon­konferencián. Január 14- én egyenesben adtuk a sorsolást, ez volt egyéb­ként a közvetítőlánc pró­bája is. Kitűnően sike­azt mondják, nincs nyu­­godtabb állapot, ha Győr­ből közvetítenek, akkor sem. A hátvédek parancs­noka Vitár Róbert ripor­ter, a pesti VB-stúdiót vezeti ő rük­. Amikor kiderült, hogy ki melyik csoport­ba került, összeültek az Eurovízió és Intervízió képviselői, ott volt Rad­­nai János, sportosztá­lyunk és az Intervízió sportszekciójának vezető­je is. Valamennyi érde­kelt ország televízió tár­saságának képviselőjét egy vonalra kapcsolták, mindent hallottunk, ami Buenos Airesben történt és módunk volt a közbe­szólásra, így, a sokszor több tízezer kilométer tá­volságban levő vitapart­nerek, feltűnően gyorsan megegyeztek. Már arra gondoltam, jó lenne a hazai értekezleteknél is ezt a módszert bevezetni, akkor talán gyorsabban végeznénk. — Mibe kerül nekünk a tv-követí­tés? — Csaknem annyiba, mint amennyit a magyar futballcsapat az első há­rom mérkőzéséért kap: 500 ezer dollárba. Ez az összeg magában foglalja mind a harmincnyolc mérkőzés közvetítési jog­díját, s a különböző vo­nalköltségeket. világbajnokság: „úgy il­lene nyilatkozni, izgu­lunk, rendkívül nagy munka, éjjel-nappal nem fogunk aludni. De nem így van. Buenos Airestől száz kilométerre, Balcar­­ceből lövik fel a képet az Atlanti-óceán fölött el­helyezkedő műholdra. Innen 80—100 ezer kilo­métert utazik az NSZK- beli Raistingig, ahonnan Bécsen vagy Prágán ke­resztül mikrohullámú láncon érkezik meg hoz­zánk. Nálunk több kerülő útvonal is ki van építve, de ha a nemzetközi mik­rohullámú láncban vala­mi hiba történik, akkor sincs baj, mert Prága tud adni műholdon keresztül Taliándörögdnek. öt-hat útvonal is rendelkezésre áll, egyszerre két műsort A tv sportosztályon megnyomnak egy gombot, s hallom, Szönyi János jelentkezik. Úgy tűnik, mintha a szomszéd szo­bából beszélne. — Diktáljam tovább a névsorokat? Valamennyi ország já­tékosainak számozását diktálják a budapesti kommentárhoz. — Hány televíziós tár­saság közvetíti az Ar­gentína—Magyarország mérkőzést? — Eddig 36 jelentke­zett, közülük 32 kommen­tál, tehát riportere is itt lesz. — A mai program? tudunk átvenni, az egyi­ket kiadjuk egyenesbe, a másikat rögzítjük. Mű­szaki problémák? Argen­tínában 60 herttel dolgoz­nak, Európában 50-nel, de az átfordítás nem ügy. PAL-szisztémával jön a kép, ezt átfordítani se­­camra pillanatok műve egy ügyes kis doboz se­gítségével." — A nagy távolság miatt nem késik a kép és a hang? — Minden műholdon jön, ez nagy biztonságot ad. Néhány tized másod­percről van szó, ezt csak a szakemberek veszik észre. Egyébként a köz­vetítővonalakon kívül már napok óta él két szolgálati vonal Buenos Airesszel. — Zánkai Dénes mér­nök barátunk az össze­köttetéseket ellenőrzi, Radnay János, Vitray Tamás, Knézy Jenő és jó­magam a helyszínnel is­merkedünk. Az utolsó megbeszélést tartjuk a mérkőzések előtt, itt, az argentin televízió szék­házának magyar szobájá­ban. — Milyen a hangulat? — A fiúk sok örömet akarnak szerezni — hal­lom Vitray Tamás hang­ját. — Szerencsére Lon­dont már elfelejtették, s ha kell a vasat is meg­ennék egy gólért. Moldován Tamás Világ telefonkonferencia Már­tés’ az összeköttetés Bíznak a műholdban — Nagyon szeretem a futballt, de azt hiszem, most jóllakom — mondja mosolyogva Máhrer Emil, a tv ismert rendezője. — Az előzetes program, sze­rint 3420 perc műsort ve­szünk át, de ezt legalább háromszor fogom látni. A mérkőzések jelentős ré­szét ugyanis képmagnóra rögzítjük és a számunkra érdektelenebbekről két­órás összefoglalót adunk. Ahhoz, hogy a vágásokat el tudjuk készíteni, elő­ször Vitár Róberttel és Gyulai Istvánnal minden mérkőzést végig kell néz­nünk, aztán következik a vágás, kommentálás és közvetítés, így nekem rö­vid idő alatt több mint 11 000 perc jut a futball­­ból. Már elkészült min­den mérkőzés doboza, ahová a képmagnófelvé­­telek kerülnek, szeret­ném, ha sok olyan len­ne, amelyet többször is elő kell venni, mert a közönség kéri a magyar gólok ismétlését. Novák Dániel előtt asz­talnagyságú menetrend: az argentínai futball- 1­9­7­8. június 1. Ülést tartott a TOT elnöksége A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának el­nöksége szerdán Szabó Ist­ván elnökletével ülést tar­tott. Megtárgyalta az MSZMP Központi Bizott­ságának a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hely­zetéről, fejlesztésének fel­adatairól hozott 1978. március 15-i határozatá­nak megvalósítására elő­terjesztett ajánlást. Az el­nökség úgy döntött, hogy az ajánlást megvitatásra­­ és elfogadásra a Termelő-­­ szövetkezetek Országos Tanácsa júniusi ülése elé terjeszti. Az elnökség javasolja az országos tanácsnak, hogy az ajánlást vala­mennyi mezőgazdasági szövetkezet és területi szövetség részére adja ki, hogy azt a téeszekben vezetőségi üléseken, majd a vezetőség tagjainak részvételével a munkahel­­yi közösségekben és a te­rületi szövetségekben el­nökségi üléseken, vala­mint küldöttközgyűlése­ken tárgyalják meg. (MTI) KERÍTÉSSEL VAGY KERÍTÉS NÉLKÜL? — Gyulus, 3 ho­ És Gyulus állva marad. Kisvártatva: — Gyulus, azonnal dobd el! Piszkos! Gyulus, afféle idomí­tott kis szerencsétlen, aki­nek kiránduláskor azt szokták biztos mondani a hegytetőn. ..Itt jó a le­vegő, Gyulus, megmond­tam, hogy vegyél mély lé­legzeteket, mert mindjárt kapsz egy pofont!” Lehet vagy négyéves. Most ott áll a homokozó mellett, vakítóan fehér nadrágoto­kéban, és nem akarja el­dobni a piros kislapátot, amelyet kikapart a ho­mokból. Szerencsére Anyu észreveszi, hogy helyre kis lapát, s alighanem gazdátlan. — Na, add csak ide — süllyeszti a szatyrába —, otthon megmossuk, less még egy lapátkád ... Ha eddig esetleg mo­­corgott volna Gyulusban a gondolat, hogy meg kel­lene kérdezni, kié a la­pát, „megszerzésének” anyai biztonságáról ezt rögtön elfelejti. Legköze­lebb már eszébe se jut ma­jd. Ám ekkor közbeavatko­zik a „sors”, egy egészsé­gesen szurtos hasonló ko­rú legényke képében: — Néni... a lapá­tom ... Gyulus okulásra készen figyel. És okulhat is: Anyu szigorú lesz, egy vizsgálóbíró hanghordozá­sával faggatta a Urnát gazdáiét, milyen színű volt, milyen a nyele, hol hagyta? Aztán megvető mozdulattal nyújtja: Itt van, vidd innen . . . Majd Gyulushoz fordul, aki is­mét „gazdagabb” lett egy tapasztalattal tulajdon­ügyben : — Nem baj — mondja Anyu —, neked úgyis szebb van. És három is van, igaz? Nem is kell nekünk az a vacak, vehe­tünk még egyet. Veszünk, jó? És különben is: lát­tad, milyen piszkos volt ez a gyerek? Nem olyan, mint te... Az ilyenek... Gyulus emberré idomi­­tása így folytatódik. Pi­mpsz majd az — Via , csak az anyján múlik —, aki társa­dalmi közeg ide vagy oda, a „kaparj kurta”­­elvet tartja élete vezér­eszméjének. Ennek el­lenére sohasem fogja be­piszkítani magát, így ez­­észrevehetetlen marad. Mindig azt fogja tenni, amit kell: a hegytetőn mély lélegzeteket vesz, munkahelyén dolgozik, precízen és közepesen, annyit mindig elvégez majd, hogy „szó ne érhes­se a ház elejét”, s ez egy­ben minden, ami ebből az egészből érdekli. Mások lelkesedésén mosolyog majd, mert számára ez az érzés ismeretlen marad: jól álcázza magát gondo­san kidekázott magatar­tásformájával, s főleg az­zal: gondosan ügyel, hogy ne tűnjék ki semmiben. Mert, ulve, még „befog­nák” valamire, s akkor kevesebb idő jut a „mel­lékes” megkeresésére. Gyulus mindig „sírni” fog, ez a krónikus sívós­­sága lassan olyanná válik rajta, mint a terepszinti köpeny a katonán: köz­ben sokat keres, és csön­desen gyűjtöget­ő hja, már kiskorában az asztal körül kergették, ha nem volt négy homokozó la­pátja. Soha semmit el nem veszít majd, imádni fogja a magányt, a nyara­lója körüli magas, lán­dzsákban végződő kerítést szereti majd legjobban az egészből. Barátja nem lesz, semleges kollégák veszik körül, akik ugyan­annyira nem törődnek ve­le, mint ő velük. „Gyu­­lussága” negyvenéves ko­rára sziklakeménnyé szi­lárdul: élő — és lassan tökéletesen örömtelen — bizonyítéka lesz annak, hogy egy közösségi társa­dalomban is mennyire egyedül lehet maradni. A kérdés persze az: ebben kizárólag Gyulus lesz a hibás? Vártunk csak, és vil­lámgyorsan menjünk vissza arra a lít­szótérra! Mert nem törvényszerű az út a tökéletes „gyulusságig”, még akkor sem, ha Anyu — meg a többi felnőtt — akarva-akarat­­lan át is örökíti ilyen vagy olyan rossz, korsze­rűtlen tulajdonságait Gyu­­lusba, meg a többiekbe. Hogy ez fékezi a másfaj­ta emberré válásukat, egy újabb, korszerűbb élet­mód kialakításában aka­dályozza őket? Igaz, bi­zony fékezi. De nem teszi, nem teheti lehetetlenné. Gyulus arról az útról el is kanyarodhat. Másfelé. Ha az óvodában ráve­zetik, hogy jobb a többi gyerekkel együtt letenni a fenekét a porba, s a kö­zös maszatosság többet ér, több örömet okoz, mint negyven homokozó­lapát. S hogy az együtt­pancsolt mosakodás után a tisztaság is közössé vá­lik, s nem kiváltsággá, amelyet csak sóvárgó ön­megtartóztatással és kü­lönállással lehet megsze­rezni. Ha a kiválás más módjaira vezetik rá az is­kolában — egészséges íté­­letű pedagógusok és egészségesebben nevelt társai —, hogy valame­lyik átlagosnál jobb ké­pességét fejlessze, mert az osztálynak, a közös­ségnek és magának szerez tekintélyt mondjuk egy tanulmányi verseny meg­nyerésével. S ebben az előbbi — itt még csak a testületi szellem egészsé­ges kifejlesztése miatt — legalább annyir­a fontos, mint a személyes siker. Guittus társadalmisága itt kezdhet épülgetni. I M­ér­ned is az ember lényege a tereedalmisém: ezt a marxista meghatározóit ki vitatná ma már, és ná­lunk? Hanem azért min­dennapjaink gyakorlatá­ban jó lenne, ha nem csak örülnénk neki, ami­kor valakiben felfedez­zük, s hogy egyre több emberben fedezzük fel. Ez is öröm, persze. De az

Next