Népszava, 1978. július (106. évfolyam, 153-178. sz.)
1978-07-23 / 172. szám
1978. július 23. NÉPSZAVA S zessékfütés a sieikuszi ösvgben SZAKSZERVEZETEK ÉS A MUNKAFEGYELEM Ha a munkafegyelemről beszélünk, bosszantó példák tucatjai jutnak eszünkbe az álló gépek mellett tereferélőkről, unatkozó eladókról, hivatali időben vásárló irodistákról, megrögzött lógósokról. Számítások szerint a magyar dolgozók munkaidejének 15—20 százalékát nem „hasznos” tevékenység tölti ki. „Ha azonban a munkafegyelemmel foglalkozunk, azt se tévesszük szem elől, hogy megvannak-e az adott helyen a jól szervezett, fegyelmezett munka feltételei. Ahol ugyanis hiányzik a szerszám, az anyag, ott nem lehet fegyelmezett munkát követelni. A munkaidő jobb kihasználásának, a teljesítménybérezés szélesebb körű, hatékonyabb érvényesítésének egyaránt sok tartaléka rejlik még a szervezésben” — hangsúlyozta Kádár János debreceni beszédében. Mi az elfecsérelt munkaórák magyarázata? Mit tehetnek a szakszervezetek a munkafegyelem erősítéséért? Erről folytattunk szerkesztőségi beszélgetést, amelyen Bolla László, a Magyar Hajó- és Darugyár hegesztője, dr. Gönczöl Ferenc, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezető-helyettese, dr. Hűvösvölgyi Mihály, a SZOT főmunkatársa, Kajcsa József, a Vasutasok Szakszervezetének titkára, Kovács Béláné, a Keltex Vörösmarty Mihály szocialista brigádjának vezetője, Molnár János, a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója, dr. Sátor János, a Mechanikai Művek vezérigazgatója és Viola Lászlóné, a Keltex Radnóti Miklós szocialista brigádjának vezetője vett részt. Szerkesztőségünket Kimmel J. Emil és Tóth Jenő képviselte. DR. GÖNCZÖL FERENC: A munkafegyelem része az általános morálnak. A fegyelmezetlenkedő, lógós ember a magánéletben sem különb, mint a munkában. Jelenleg a vállalatoknál egymás mellett dolgozik a jó munkás a maga áldozatvállalásával és a lógós. Ez a helyzet annak ellenére sem javul, hogy a népgazdaság eredményei évről évre jobbak lesznek. A munkafegyelem, a munkaidő-kiesés kapcsán a legdivatosabb adat NÉPSZAVA: A munkás életpálya ma már kevésbé vonzó, nincs meg a fizikai munka elvárható társadalmi rangja, presztízse. A gyárakban mind kevesebb az úgynevezett munkásdinasztia. Harminc év alatt a munkások legjobbjai, a „húzóemberek”, a munkapadok példaképei kikerültek a termelésből, s helyükre az átrétegeződés következtében olyanok álltak, akiknek először még munkássá kellett válniuk, a háztartás vagy a földművelés után a zárt műhely szinte börtönt jelentett. MOLNÁR JÁNOS: A hagyományos építőipari munka talán ezért is jobban vonz, már amennyire a mi iparágunk vonzó lehet. A zárt technológiához sokkal nehezebben kapunk embert. Vakolókanállal a kezében a dolgozó jobban rögtönözhet, kevésbé érzi „gúzsba” kötve magát. Mi pedig a fejlődés hevében a két szint közötti különbséget egyszerre próbáljuk átugorni úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk az emberi tényezőket. A kezünk még a téglához szokott, de már szeretni kell A munkás csinálja is, ha megteremtjük a feltételeket. Például megtanítjuk az új technikára. Mert hiába akarunk vákuumtechnikával dolgozni, ha nem tudjuk, mi az. KOVÁCS BÉLÁNÉ: Feleannyian vagyunk a műhelyben, mint öt-hat évvel ezelőtt, a dupláját dolgozzuk, azaz pontosabban a négyszeresét, nál ritkán találkozni lógással. Nem véletlen, hiszen a termelés rendje kikényszeríti a fegyelmet is. Logikus, hogy a szervezés javításával jelentősen erősödne a munkafegyelem. MOLNÁR JÁNOS: A technikai színvonal valóban meghatározó. Nálunk is a zárt technológiájú betonozó gépláncnál a legnagyobb a fegyelem. A kiesett munkaidő itt mindössze 5—6 százalék. Ha a törtnapi kieséseket nézzük, a hagyományos technológia mellett az arány 22—25, a zárt gépláncon dolgozóknál 5—6 százalék. Érthető, hiszen a műveletek pontosan körülírtak, mindenkinek megvan a helye, s ez a rendszer nem tűri az alkalomszerű hiányzást. DR. SÁTOR JÁNOS: A festékszórógyártáshoz a dolgozókat a szervizeinkből akartuk a központba hozni. Kéthárom forintos órabéremelésért sem vállalták. Az indoklás az volt, hogy a szervizben nagyobb a szabadság és több a „mellékes". Ha a szervizben nincs munka, a kötetlenebb munkaidő következtében könnyebben elfoglalják magukat. Ugyanez gyáron belül már nehezebb. Ha nincs anyag, és bizony, ez sokszor előfordul — a harmadik negyedévre a telefongyártáshoz például nyolcféle anyag hiányzik —, mást kell csinálni. Az állásidőre fizetett bért senki sem szereti. Nagyon rossz hatással van, ha egyik nap még túlórázunk, aztán másnap alkatrészhiány miatt nincs munka. A tétlenség a fegyelmezetlenség szülőatyja. BOLLA LÁSZLÓ: A munkahelyi vezetőnek csak akkor van erkölcsi alapja fegyelmet követelni, ha képes a szervezett munka feltételeit megteremteni. Márpedig ezek a feltételek nagyon gyakran hiányoznak; az anyag, a szerszám biztosítása nem miránk ■Jár. De sok esetben még a munkahelyi fegyelem megszilárdítását is tőlünk, szakszervezeti bizalmiktól várják. KAJCSA JÓZSEF: Sokan általánosítanak, s azt mondják, hogy a szakszervezet védi a lógósokat. Ez így nem igaz. Mi a leghatározottabban támogatjuk a munkafegyelem javítására törekvő vezetőket. Nem egy tisztségviselőt büntettünk meg, mert eltűrte a fegyelmezetlenkedést. Persze, a dolgozók sorsa sem közömbös számunkra. A MÁV-nál valamelyest más a fegyelmi helyzet, mint az iparvállalatoknál, hiszen szervezeti felépítésünk katonás jellegű. A vasútnál az a selejt, ha roszszul állítják a váltót. Ez a selejt pedig emberéleteket és milliós értékeket sodor veszélybe. Állítom, hogy a vasútnál is, másutt is a fegyelmezetlenség szüli a balesetek többségét, de nem minden baleset ered a munkafegyelem megsértéséből. Az is igaz, hogy a szabálytalanságot a munka fontosságára, a termelési érdekre való hivatkozással gyakran elnézik a vezetők és felelősségrevonásra legtöbbször csak a baleset után kerül sor. DR. HŰVÖSVÖLGYI MIHÁLY : A munkaerőhiány enyhítésére rendelet van bőven, de a végrehajtáshoz már a minisztériumokban is hiányoznak az intézkedések. Elég csak arra utalnom, hogy a beruházásoknál másodlagos szempont a munkaerőhelyzet, vagy hogy még mindig háttérbe szorul a szervezők, normálok megbecsülése és oktatása. A SZOT elnöksége a közelmúltban hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek is segítsék és ellenőrizzék, követeljék meg a zavartalan, folyamatos és hatékony munkavégzés feltételeit. S ebben, akárcsak a vasutas-szakszervezet, segítsék a gazdasági vezetőket. VIOLA LÁSZLÓNÉ: Könynyű felelősségrevonásról beszélni, de alig van eszköz a fegyelmezésben. A lógóst már a másik műszakban is zárt liánokkal várják. Próbáltunk mi a fiatalokra hatni, nevelni őket, de egy-egy ifjú munkás „átnevelése” rendkívül hosszú ideig tart, és a brigádverseny jelenlegi értékelési rendszere nem is ösztönöz eléggé. BOLLA LÁSZLÓ: Érthető, hogy nem szívesen vesznek be a brigádok újakat. A mi hegesztőbrigádunk több mint tíz évig nem fogadott be új embert. Aztán megtört a jég, három fiatalt vettünk fel, s ma már ők is teljes értékű hegesztők. Igaz, közülük kettőt szakmailag és emberileg is át kellett „formálnunk” és ez nem ment máról holnapra. MOLNÁR JÁNOS: Nem kell egymásra várni munkásnak, vezetőnek, a mozgalmi tisztségviselőnek a fegyelem megszilárdításában. Együtt és egyszerre kell elkezdeni. Volt úgy, hogy jócskán csökkentettük a művezetők prémiumát. Sokan azt hitték, meg vagyok zavarodva. Ma ezek a legjobb művezetők. De az is előfordult, hogy a részeges építésvezetőt elbocsátottuk, a területi döntőbizottság meg visszahelyezte. Aztán az építésvezető a szemünk közé nevetett és háromszáz-négyszáz forinttal többért a szomszéd vállalatnál helyezkedett el. Szerintem a jog sok kibúvási lehetőséget ad a fegyelmezetlenkedőknek. NÉPSZAVA: Igaz, a vezetők gyakran tehetetlenek a lógósokkal. De csak addig, amíg a fegyelmi intézkedések e egyedtek, s ahogy Violáné fogalmazta, a lógósokat másutt tárt karokkal várják. A múlt évben a munkaügyi bíróságok 15 078 ügyet tárgyaltak, ebből 3274 fegyelmi ügy volt. De csak 104 esetben változtatták meg a fegyelmi döntést. Ezek a számok bizonyítják, hogy a fegyelmezetlen dolgozó előtt nem áll tárva-nyitva a ,,kiskapu”, amely módot ad a büntetés alóli kibúvásra. DR. SÁTOR JÁNOS: Szerintem az a baj, hogy egyformán fizetünk minden munkáért. A jóért is, a rosszért is. Ugyanígy a vállalatok között is egyformán — sőt még erőteljesebben — támogatjuk a gyengébben gazdálkodókat. Az abonyi gyáregységünkben bevezettük a csoportbérezést. A dolgozók önmagukat sorolták be nehéz vagy könnyű munkára. A termelés és a kereset is felülmúlta a várakozást. Jól érzékelhetővé vált az önként vállalt fegyelem ereje. S nálunk ez még a bérszínvonalat sem zavarta meg. Sőt, a jól dolgozók kérték, bocsássuk el a lógósokat. MOLNÁR JÁNOS: A vállalat zárt gépláncánál gyorsan emelkedtek a fizetések. A bérszínvonal tartásához szükség volt az alacsony bérű, fegyelmezetlen munkásokra, mert különben kilógunk a saját bérszínvonalunkból. A mi béralapunk 38 ezer forint, évi 8 százalékos növekedéssel. A környező kisebb cégek, szövetkezetek 58—72 ezres bérszínvonallal gazdálkodnak, ők évi 2 százalékos emeléssel is „királyok” lehetnek. DR. GÖNCZÖL FERENC: Nem értek egyet azzal, hogy szükség van a felgyelmezetlen munkásokra. A vállalati bérekkel is lehet ügyesen, jól gazdálkodni. Csak az a baj, hogy nálunk minden vállalat egyformán fizetőképes. Szabályozók útján el kell érni, hogy csak az a vállalat tudjon progressiven bért fejleszteni, amelyik ténylegesen többet tesz le az asztalra. Ehhez valóban differenciálni szükséges a vállalaton belül és a vállalatok között is, leszerelve a kiegyenlítődésre való törekvést. Népgazdasági viszonylatban javítani kell az anyagellátást, hogy a vállalatok érdekeltek legyenek egymás kiszolgálásában, s a vezetőktől az elmulasztott lehetőséget is számon lehessen kérni. Sürgető a termelést segítő munkarendek mielőbbi kialakítása, helyenként a rugalmas munkaidő bevezetése. DR. HŰVÖSVÖLGYI MIHÁLY: Mielőbb szükséges kiterjeszteni a teljesítmény szerinti bérezést, a tevékenységek többségét mérhetővé tenni. De sajnos, még ma is ott tartunk, hogy a normát bérformának tekintik, s nem szervezési eszköznek. NÉPSZAVA: Sok bírálat éri a bérszabályozás rendszerét. A hat százalékos adóhatár, a döntési pont még mindig megemészthetetlen a vállalatvezetők számára. Pedig ezen belül is jócskán lehetne differenciálni, s többlettermelés esetén (ha az valóban szükséges) meg lehet keresni a többletbér fedezetét is. A vásárlóerő, a bérek szabályozása állami feladat, s ehhez valóban szükség van a bérszabályozás eszközeire. De hogy ezen belül a vállalatok mit csinálnak, az saját gazdálkodásuktól függ. A kereseti arányok, a munkadíjazás hatékonyságának növelése szempontjából valóban elsőrendű követelmény, hogy az alapbérek rendszeréhez megalapozott teljesítménykövetelményrendszer illeszkedjék. Jelenleg a munkateljesítmények mérése éppen a normák elégtelensége miatt hiányzik, illetve formális. KOVÁCS BÉLÁNÉ: Figyelembe kell venni a fiatalok munkára nevelésében elkövetett hibákat. Nem mondvacsinált probléma, amikor azt mondjuk, a fiatal lányok nem képesek átvenni az idősek tempóját. Azt természetesnek veszik, hogy a fizetésért bejöjjenek, de hogy a fizetésért dolgozzanak.. . BOLLA LÁSZLÓ: Nem lehet csak a fiatalokra ráhúzni ezt a lepedőt. Való igaz, hogy ők szívesebben vállalnak kötetlen munkát. Én is voltam gépkocsivezető, és szabadnak éreztem magam, de mindenkit lehet formálni, alakítani, s ebben a munkahelyi kollektívának óriási a felelőssége. MoLNÁR JÁNOS: A létbiztonság érzése gyakran elveszi a fiatalok ítélőképességét, értékítéletét. Szakmunkástanulónak egyre nehezebb gyerekeket „fogni”, még nehezebb megtanítani őket. Mégis, már két éve nem veszünk fel dolgozót, aki évközben kétszer vagy többször cserélt munkahelyet. Illetve szocialista brigád kérésére igen, de ha nem tudja megtartani az új dolgozót, vállalnia kell a következményeit is. DR. GÖNCZÖL FERENC: Fontos társadalompolitikai kérdés a munkára nevelés. Oktatási rendszerünkben sem ez, sem a fegyelem értéke nem jut kifejezésre eléggé. Nem jó az, hogy inkább az egyén vágyaihoz, semmint a valóságos népgazdasági szükségletekhez alkalmazkodik. NÉPSZAVA: Kíséreljük meg összefoglalni beszélgetésünk tanulságait. A munkafegyelem megszilárdítása — s ezáltal a legnagyobb érték, az emberi munkaerő minél teljesebb hasznosítása — öszszetett feladat. Először is jó néhány feltételt kíván, amelynek megteremtése a vállalati vezetés dolga. Ilyen a munkaszervezés, a korszerű technika és technológia alkalmazása, a célirányos anyagi — és erkölcsi — ösztönzés. A vállalati kerítésen túlmutató feltételrendszerhez tartozik a megfelelő gazdasági szabályozás, a kooperáció és ezáltal az anyagellátás javítása. Persze, a munkafegyelem nemcsak gazdasági és műszaki tényezőktől függ, hanem morális kérdés is. Kezdve a vezetők személyes példamutatásától az olyan közhangulat, társadalmi és munkahelyi légkör kialakulásán át, amely elítéli az érdemtelenül szerzett pénzt, a közösség megkárosítását a lógással, fegyelmezetlenséggel , egészen a munkás életpályát, egyáltalán az alkotó tevékenységet megillető presztízs visszaállításáig. Nyilvánvaló, hogy sokat tehetnek — munkatársaikra, a fiatalokra való hatásukkal — maguk a dolgozók, a munkások, és számottevő kötelezettségük van a szakszervezeti testületeknek, aktivistáknak is. Úgy gondoljuk, jogi eszközökhöz akkor lehet — és kell is — folyamodni, amikor más, jobb megoldás nincs. A józan szigor azonban — sok vállalat, munkahely példája igazolja — „csodát tehet”, a 15—20 százalékos belső tartalék, ami másfél milliárd munkaórának, azaz 6—800 ezer dolgozó évi munkaidejének felel meg. Ezt a tartalékot kell kihasználnunk, bár megítélésem szerint ez rossz tartalék. A rosszaságot abban a vonatkozásban is értem, hogy ezt a tartalékot szükségtelenül teremtettük. DR. HŰVÖSVÖLGYI MIHÁLY: Hovatovább annyit beszélünk a munkafegyelemről, hogy lassan hozzászokunk a fegyelmezetlen munkához. A munkahelyeken tapasztalható létszámhiány oka a legtöbb esetben visszavezethető a fegyelem lazaságára. Jó példák erre az igazolatlan vagy a törtnapi hiányzások statisztikái, vagy akár az üzemi fogyasztásmérők teljesítménygörbéi. A gépek maximális kihasználása ezek szerint alig tart tovább, mint másfél-két órát. A munkahelyi tétlenség elleni recept pedig ismert. Nemcsak fizetést, hanem munkát is kell adni mindenkinek. A Központi Bizottság április 20-i határozata ezt úgy fogalmazza meg, hogy hatékonyabban kell a munkaerőt foglalkoztatni. DR. SÁTOR JÁNOS: A munkafegyelmet én is morális kérdésként ítélem meg. Ma a fegyelmezett munka nem divat. Az a vagány, aki „átveri” a főnököt és a meóst. Ezt kell ellensúlyoznia a törzsgárda-Nagyon sok a hiányzás, a táppénz. A beteglátogató megszűnt, nem lehet ellenőrizni ki miért maradt otthon. A megbízható régi munkásokra egyre több teher hárul. S ez nincs mindig arányban a keresettel. VIOLA LÁSZLÓNÉ: Éppen ezért nyugdíjasaink közül szerveztünk beteglátogatókat. Bár érdekes, hogy az éjszakás BOLLA LÁSZLÓ: Sajnos a vezetők gyakran egymásra és miránk, munkásokra hárítják a felelősséget. Ha sok a munka, akkor rögtön a szocialista öntudatra hivatkoznak. Vévéleményem szerint a fegyelmezetlenség több tényezőre is visszavezethető és ebben én a ,,kis pénz, kis foci” elméletet az utolsó helyre teszem. Elsősorban nem pénzkérdés ez. Pontosan az az öntudat hiányzik, amire oly gyakran apellálnak. A munkásosztály mai összetétele nem ugyanaz, mint harminc évvel ezelőtt volt. S ez nemcsak korosztályi probléma. hétre, amikor 40 százalék a műszakpótlék, még a „félholtak” is meggyógyulnak. Ha nem vagyunk elegen, a főnök is a gép mellé kényszerül, de ilyenkor elhanyagolja a saját munkáját, s ez újabb szervezetlenséghez vezethet. DR. GÖNCZÖL FERENC: Ez a példa is bizonyítja, hogy a munkafegyelem a szervezettség függvénye, és vetülete is egyben. Ha a munkások szervezetlen körülmények között dolgoznak, nehéz fegyelmet követelni. De a zárt technológiáknál, a szalagmunka