Népszava, 1978. szeptember (106. évfolyam, 206-231. sz.)

1978-09-20 / 222. szám

197­8. szeptember 2­0. Koszorúzási ünnepség Stromfeld Aurél sírjánál Stromfeld Aurélnak, a Tanácsköztársaság kima­gasló katonai vezetőjé­nek, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa szü­letésének 100. évforduló­ja alkalmából kedden ko­­szorúzási ünnepséget tar­tottak a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Stromfeld Aurél sírjára az MSZMP KB koszorúját Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Rácz Sándor, a Központi Bi­zottság osztályvezetője, a Központi Bizottság tagjai helyezték el. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege La­jos vezérezredes, honvé­delmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád, a mun­kásőrség országos pa­rancsnoka koszorúzott. Elhelyezték a kegyelet és a hála virágait a Strom­feld Aurél nevét viselő úttörő csapatok nevében is. Bőv­ül a határmenti szöv­etkezeti árucsere KGST-bizottsági ülés Mi truff­ reden A fogyasztásicikk-kíná­­lat a határmenti árucse­rék útján bővül, s e kap­csolatok továbbfejleszté­sére adottak a lehetősé­gek — állapították meg a KGST-tagországok szö­vetkezeti külkereskedelmi bizottságának kedden, a mátrafüredi Avar szálló­ban kezdődött ülésén. A tanácskozás a tapasztala­tok cseréjét, a kapcsola­tok bővítési lehetőségei­nek feltárását tűzte ki célul. Az ülésen részt vevő bolgár, csehszlovák, ma­gyar, lengyel, NDK-beli és szovjet szövetkezeti vezetők áttekintik az áruházi hetek tapasztala­tait is. Máris megállapí­tották, hogy ez az együtt­működési forma a szö­vetkezeti választékcseré­nek, az árukínálat bőví­tésének, a termékpropa­gandának és a nemzeti kulturális értékek nép­szerűsítésének egyaránt hatékony eszköze. A múlt évben lebonyolított áru­házi hetek során a part­nerek 3,3 millió rubel értékű árut cseréltek. Az áruházi hetek kínálatát is úgy alakítják, hogy az mindkét félnél a vá­laszték bővülését eredmé­nyezze. A nemzetközi szövetke­zeti tanácskozás résztve­vőinek most módjuk nyí­lik, hogy a gyakorlatban is tanulmányozzák az árucsere e kölcsönösen előnyös formájának fo­gadtatását. Mezőkövesd­re is ellátogatnak, hogy ott részt vegyenek a szlovák áruházi hét meg­nyitásán és megismerked­jenek a helybeli szövet­kezeti létesítményekkel. -------------------------- 1 Ismét ifjúsági Országos tanácskozás­­sorozatra készül hazánk dolgozó és tanuló ifjúsá­ga: az október 15-e és december 15-e közötti munkahelyi és intézmé­nyi parlamenteken har­madszor veszik sorra az ifjúsági törvény végre­hajtásának eredményeit, s a további feladatokat. A résztvevők megvizsgálják a két esztendeje elhang­zott javaslatok sorsát, véleményt alkotnak a törvény helyi megvalósí­tását összegző beszámo­lókról, állást foglalnak a következő két esztendő tennivalóit illetően. Ezen­kívül mindenütt megtár­gyalják, mi hárul a fia­talokra a vállalatok, in­tézmények további fel­adataiból, és az ifjúsági szövetség érdekképvisele­ti, érdekvédelmi tévé­ parlamentek kenységét is mérlegre te­szik. Az ifjúsági parlamente­ket valamennyi munka­helyen összehívják. Azo­kon a területeken, ahol részlegenként kevés fia­talt foglalkoztatnak, egy­­egy terület ifjú dolgozói összevontan üléseznek. Nemzetiségi klub Délszláv nemzetiségi klub alakult Pécsett — jelentették be kedden a Magyarországi Délszlá­vok Demokratikus Szö­vetségének küldöttválasz­tó gyűlésén. A klub a városban és környékén élő szerb—horvát anya­nyelvű emberek találko­zóhelye lesz, és az anya­nyelv ápolása mellett más kulturális funkció­kat is betölt majd. KÖZÉLETT Lázár György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a kormány elnöke kedden hivatalá­ban fogadta Domingos Coelho da Cruz angolai egészségügyi minisztert, aki Schültheisz Emil egészségügyi miniszter vendégeként tartózkodik Magyarországon. A szívé­lyes, baráti beszélgetésen részt vett a magyar mi­niszter is. Hazaérkezett Jamaicá­ból a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Karakas Lászlóval, a KB tagjával, a KB osz­tályvezetőjével az élen — a kormányzó Népi Nemzeti Párt meghívására — részt vett a párt orszá­gos konferenciáján. Kara­kas Lászlót fogadta M. Manley, a párt újjáválasz­tott elnöke. Keijo Korhonen, a Finn Köztársaság külügyi ál­lamtitkár-helyettese a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseiről és a két­oldalú kapcsolatok fej­lesztéséről megbeszélése­ket folytatott Budapes­ten Nagy János külügy­­miniszter-helyettessel. A finn vendéget fogadta Rácz Pál külügyi állam­titkár. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden foga­dást adott a csehszlovák sajtó napja alkalmából a nagykövetségen. Ott volt Fodor László, az MSZMP KB agitációs­ és propa­gandaosztályának helyet­tes vezetője, jelen voltak a magyar sajtó, a rádió, a televízió képviselői, a kormány tájékoztatási hi­vatala, s a külügyminisz­térium vezető munkatár­sai. L. Hegedűs Lászlónak, a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa titkárának a vezetésével hazaérkezett a Magyar Szolidaritási Bi­zottság küldöttsége Ad­­disz Abebából, ahol részt vett az imperializmus és reakció ellen harcoló af­rikai és arab népekkel szolidaritást vállaló nem­zetközi konferencián. KOTÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Szé­kely Róbertnek, az Egye­sült Izzó ágazati igazga­tójának, nyugdíjba vonu­lása alkalmából, eredmé­nyes munkássága elisme­réséül a Munka Érdem­rend arany fokozatát ado­mányozta. A kitüntetést Littvai István kohó- és gépipari miniszterhelyet­tes adta át. Már a technológiai szerelők is dolgoznak Növényolajgyár épül Martfűn Két és fél milliárdos beruházás — Lengyel szakmunkások Hajón érkezik a napraforgó — Jelentős export (Tudósítónktól) Amióta „fogyókúrázik” Európa, nagy keletje van a növényi eredetű étolaj­nak: a napraforgó, a rep­ce, a szója kipréselt leve különösen a nyugati or­szágokban sokkal népsze­rűbb a háziasszonyok kö­rében, mint az állati ere­detű zsír. Az elmúlt he­tekben már hiánycikk lett az étolaj, ami azonban csak átmeneti jellegű, oka pedig, hogy a többi nö­vénnyel együtt a szeszé­lyes időjárás miatt a nap­raforgó is késve érett, így feldolgozása is később kezdődött. Mindenesetre a Növényolajipari és Mosó­­szergyártó Vállalat gyá­rainak , kapacitása már évek óta kevés a hazai és külföldi igények kielégíté­séhez. Ezért határozták el egy új nagyüzem építését. Martfű határában a Ti­sza partján 1976-ban kez­dődtek meg az előkészítő munkálatok, és az építők­nek mindössze három évet adtak a,két és félmilliárd forintos beruházás meg­valósítására. A munka nagyságát bizonyítja, hogy a generálkivitelező Szol­nok megyei Állami Építő­ipari Vállalat mellett 20 alvállalkozó dolgozik Martfűn. Most az építés félidejében sehol sincs számottevő lemeradás. A különböző épületek, üzem­csarnokok, raktárak mély­építése és alapozása befe­jeződött. Áll a csúszózsa­luzással készült 56 méter magas silótorony, a ki­sebbik 36 méterest pedig most zsaluzzák. Ezekben a hetekben-hónapokban a legfontosabb munka az extrakciós üzem és a ha­­jaló-sajtoló csarnok építé­se, szerelése. Ugyancsak most készül a két, pado­­zatos daruraktár, ahová majd az állati takarmá­nyozásra hasznosítható melléktermék kerül. A három és ötezer köb­méteres acéltartályok is készek, ezekben fogják tá­rolni a kisajtolt olajat. Miközben a 30 hektáros területen az építők egy­szerre több helyen dolgoz­nak, munkához láttak a technológiai szerelők is. Az ÉLGÉP és a Vegyipari Gépgyár szakemberei most a 3050 vagonos óriás mag­tároló siló csőrendszerét, gépeit, berendezéseit sze­relik. Martfűn jelenleg több mint 500-an dolgoz­nak, közöttük 40 lengyel ács és vasbetonszerelő szakmunkás. A gyár köz­vetlenül a Szolnok—Cser­­keszőlői országút mellett épül. Az út másik oldalán iparvágányok lesznek. A nyersanyag hajón ér­kezik majd, tehát kikötője is lesz a martfűi üzemnek A tervek és a jelenlegi építési ütem szerint 1980- ban indulhat a termelés, naponta 1000 vagon nap­raforgó feldolgozásával, ami annyi, mint a jelen­legi öt hazai növényolaj­gyár együttes termelése. A martfűi olaj jelentős része exportra kerül. Évi 60—80 millió dollárt saj­tolnak­­ ki a magvakból. Forró Tamás NÉPSZAVA (a rádió mellett) VÁLTOZATOK EGY VÁROSRA Mit nyújt, mit nyújthat egy szocialista város la­kóinak? Elegendőek-e a távolról csillogó fények, a több emeletes lakóházak ahhoz, hogy­ élhessenek is benne? Élni, de hogyan? Ezekre a kérdésekre ke­resett választ Osgyáni Csaba riporter és Kova­­clik Márta szerkesztő, Százhalombattáról készült műsora. A város lakóinak köz­érzete, a zárt lakásajtók mögötti mikrovilág elszo­morító és elgondolkozta­tó. ..Nem az a város, aho­gyan én azt elképzeltem” — mondta az egyik meg­kérdezett. „Itt lakni lehet, élni nem” — hangzott a másik sommás vélemé­nye. Igaz, sokan azért költöztek ide, mert így­ akartak lakáshoz jutni. Azért választották az olaj­­finomítót, az erőművet munkahelyükül, mert ezt az egyetlen utat látták a családalapításra. Nagy­részt fiatalok jöttek Száz­­halordbattára , s a hét­végeken azok is ..hagy­ják magára.” Mert itt nem tudnak mit kezdeni a szabad idejükkel. Nincs klub, nincs megfelelő üz­lethálózat, s a város leg­fiatalabb lakói számára barakk nyújt óvodai le­hetőséget. A változatok végül is körképpé álltak össze — azokról az emberekről rajzolt emberközeli port­rékat, akik közösségi élet­re vágynak, kapcsolatte­remtő szándékkal egymás megismerésére töreked­nek (törekednének), kör­nyezetük (kulturált) át­alakítását, lehetőségeit keresik. De mindez nem­csak rajtuk múlik, az előfeltételek hiányoznak. Recentet nem adott, nem is adhatott a riport, csu­pán diagnózist. Gyógyulást kereső diag­nózist. A MEGTISZTEL­TETÉS Egy kevéssé ismert iro­dalom képviseletében, Ba­sar Sabancu jelentkezett a Rádiószínház bemutatójá­ban, aki (a Rádióújság szerint) a rádió kérésére­­küldte el nagy színházi sikert aratott, Törökor­szágon kívül sem ismeret­len darabjának szövegét.” A darab középpontjá­ban egy fájdalmasan gro­teszk vacsoravendégség áll. Az éjjeliőrt — aki tolvajt fog a teli széf előtt — az a megtisz­teltetés éri, hogy a vezérigazgató és felesége vacsorára látogat nyomorúságos családjá­hoz. A készülődés lázá­ban ismerjük Sabriékat. A nyomort, a kisemmi­­zettséget felszínesen ta­karó vacsora mögött, a polgáriasodó társadalom mintegy leszűkített ke­resztmetszetét tárja elénk az író. A két világ talál­kozása fel nem oldható ellentéteket takar. Egyre feszülő ellentéteket, amelyben az elnyomó és elnyomott még egy ,,ba­ráti” vacsora erejéig sem találkozhat. Az író jó érzékkel áb­rázolja főnök és beosztott látszatbarátságát. Itt a mesterkélt leereszkedés, a kegyes egyszerűség, a ki­szolgáltatottságnak csak még nagyobb hangsúlyát ad. A jóságos főnöki se­gítség, hogy a család ki­sebbik gyermeket, Saade­­tet „örökbefogadja” (in­gyen cselédnek), csak újabb megaláztatás. A fiúval történt „összeütkö­zése” pedig egy kicsit már az új generáció ki­törni vágyását sejteti. A darab második részében a család magatehetetlensége fogalmazódik meg, bár kevésbé feszes drámai­­sággal. A megtiszteltetés rá­dióváltozata — Major An­na munkája — minden bizonnyal sűrített az ere­deti szövegen, és szoro­sabbra húzta a dráma ívét. Orbán Tibor rende­zőnek inkább csak az el­ső részben sikerült meg­oldania a színészvezetést. A második részben egysí­kúvá vált a szerepformá­­lás. Törőcsik Mari szen­vedélyes Sabibája (a fe­leség, aki magán hordoz­za a család minden nyo­­morát) elszürkült, Mentes József alázatos Sabin­a csupán hangerővel pró­bálta a mélyre csúszott embert ábrázolni. Eszter­­gályos Cecília ordenáré egyszerűsége­­a főnök fe­leségekért! és Haumann Péter­­főnök­ harsány kérkedése színészi remek­lés volt. Pethes Sándor falait vesztett nagynanája végig egyformán hangsú­lyos maradt. „HOZZÁD FORRASZT AZ IFJÚSÁGOM..." Csanádi Imre verssora a műsor szándékát is ki­fejezte, hogy egy megye irodalmi „megjelenésé­nek” tükre legyen. Köl­tők, írók szóltak szülő­földjükről, meg-megjele­­nítve e­"-egy sajátossá­gát, hangulatát és a kö­tődés soha el nem sza­kítható szálait. Szép műsor volt. Bella István költő megkapóan magával ragadó beveze­tő sorai után a múltidéző Vörösmarty Mihály, Vaj­da János, Gárdonyi Géza sorait hallottuk. Janko­­vich Ferenc mély ember­ségével a pusztai világból üzent vissza. Csoóri Sán­dor a fiát örökkön visz­­szaváró édesanyja gaz­dag­ egyszerűségű szavait szőtte megrendítő fo­hászba. Csanádi Imre a királyok ódon városát, s a fiatalodó Fehérvárt egyszerre köszöntötte. A műsort összeállította és rendezte: Balázs János, Mátai Györgyi Képzőm­ű­­vészeti világhét t­udó­sok, művészek a városépítésről Az építészeknek és a képzőművészeknek a vá­rosépítésben betöltött kö­zös szerepéről, felelőssé­géről kezdődött kétnapos tudományos tanácskozás kedden a III. kerületi San Marco utcai úttörő- és ifjúsági házban. A képzőművészeti vi­lághét eseményeként megrendezett tanácskozá­son csaknem 300 szakem­ber — építészek, képző­művészek, kertészeti, ur­banisztikai szakemberek és a településfejlesztésben érdekelt tanácsi vezetők — vitatják meg azokat a közös tennivalókat, ame­lyeket a világhét jelmon­data —­ az „Utcák és te­rek kultúrája” — is ki­fejez. A konferenciának a részletkérdések megvita­tásán és megválaszolásán túl fontos feladata az is, hogy ajánlásokat dolgoz­zon ki az együttműködés konkrét formájának sza­bályozására, annak meg­oldására, hogy a társmű­vészetek a tervezés kez­deti stádiumától állandó és aktív részeseivé válja­nak a szocialista város­építésnek.­­ Szocialista filmna­pok kezdődtek kedden az NDK-ban. A szeptember 25-ig tartó bemutatóso­rozat színhelye Rostock. A szemlén bolgár, cseh­szlovák, jugoszláv, len­gyel, magyar, NDK, ro­mán és szovjet filmeket mutatnak be. A magyar filmművészetet Bacsó Pé­ter Riasztólövés című filmje képviseli. Megkezdődött az operaévad Kedden este a három színpadi Bartók-mű — a Kékszakállú herceg vára, A fából faragott király­fi és A csodálatos man­darin — előadásával nyi­totta meg 95. évadját az Állami Operaház. Az Er­kel Színházban az ugyancsak hagyományos Bánk bán-előadással, szerdán kezdődik az idei szezon, amelynek prog­ramjában — a tervek szerint — két opera- és két balettpremiert láthat a főváros közönsége. Az új évad jelentős személyi változásokat ho­zott az Operaház életé­ben : Mihály András Kossuth-díjas, kiváló mű­vész tölti be az Opera­ház igazgatói tisztét, a főzeneigazgató pedig is­mét Ferencsik János két­szeres Kossuth-díjas, ki­váló művész lett. Ösz­töndíjasokból a színház szerződött magánéneke­seivé léptek elő: Pitti Katalin, Jász Mari és Ko­vács Pál, ketten pedig — Mészöly Katalin Liszt-dí­jas és Horváth Bálint ér­demes művész — Debre­cenből szerződtek az Operaházhoz. A főiskolát most végzettek közül Gu­lyás Dénes, Kukely Jú­lia, Maria Terese Uribe és Takács Tamara, az Operaház új ösztöndíjas magánénekeseiként vesz­­nek részt a társulat mun­kájában, s Harangozó Gyula személyében új címzetes magántáncosa is van a színháznak. SZÍNHÁZI MŰSOROK Operaház: Figaro há­zassága (H. b. 1. ea. 7) Erkel Színház: Bánk bán (7) Vígszínház: Jó estét, nyár (7) Pesti Színház: Lotte (7) József Attila Színház: Nagytakarítás (7) Operettszínházi Ne­­báncsvirág (C. Sárdy J. b. 1. ea.­ 7) Vidám Szín­pad: Velencei kékszakáll (7) Mikroszkóp Színpad: Ki fog gólt lőni? (fél 9) Korona-Pódium: Hősök és antihősök. Lukács Sándor előadóestje (7) Józsefvárosi Színház: Macskajáték (főpróba, 7) Bábszínház: Népköztár­saság útja: Háry János (du. 3) Jókai tér: Rózsa és Ibolya (de. 10) Bp-i Gyermekszínház: (Marci) A farkas és a hét kis gida (du. 3) Főv. Nagycirkusz: Fesztivál a porondon (fél 8) Zeneakadémia: IV. Weiner-vonósnégyes, kö­zépdöntő (du. 3) 5 A NYÁR Felújítás fiatalokkal a Pesti Színházban Kisebb perpatvart ka­vart tizenegy éve szín­házi életünkben a Pesti Színház második bemuta­tója. Romain Weingar­ten: A nyár című játékát a kritika is, a közönség is vegyesen fogadta. Kétség­kívül szokatlan mű: két ember és két macska a négy szereplője. Ettől azonban még semmi sem lett sem jó, sem rossz: a szokatlanság állapot, de nem minőség. E szokat­­lanságtól függetlenül. A nyár című darabot jó já­téknak tartom, amint er­ről volt is alkalmam szól­ni ezeken a hasábokon. Az alkalmat a színmű­vészeti főiskolások ötöd­­fél esztendővel ezelőtti egyik vizsgája szolgáltat­ta, amikor Várkonyi Zol­tán rendező-tanárként, egyik rendező-hallgatójá­val állította színpadra új­ból a darabot. (Az eredeti bemutató rendezője is ő volt.) A mostani felújítás pikantériája — persze in­kább csak színházi ben­­fentesek számára —, hogy az említett vizsga két macskája azonos a mosta­nival. Akkor végzősök — most színészek. Jó, „talp­raesett” színészek —, hogy immár teljesen a macskás fogalomvilágban marad­junk. Akárha idézhetném is magamat értékeléskép­pen: Sörös Sándor ma is a ragadozóbb, kifejezés­­rendszere azonban jelen­tékenyen gazdagodott az elmúlt színészévek folya­mán. Szakácsi Sándorban — ha vállalta a macskát, aligha veszi zokon a meg­látást — eredendően van valami macskás. Értem ezen eleganciáját, „tes­tetlen” mozgás-, gesztusvi­lágát. Alkalom ez a szerep­páros ismételt figyelmez­tetésre — ezúttal példá­­lózásra — is: lám, adott esetben milyen fontos (hozzáteszem: mindig mi­lyen fontos!), hogy a szí­nészeknek magas rendű mozgáskultúrájuk, edzett, hajlékony, képlékeny tes­tük legyen. A jellemáb­rázolásnak elengedhetet­len eszköze az egész test. S nemcsak, amikor fel­állás is jól jön , mint itt. A Vígszínház rendelke­zik most két további fia­tallal is, aki eszményi a leányka és a fiúcska, a szerelem derengésére éb­redező testvérpár szere­pére. Az egyik, Pap Vera, még főiskolás. Személye körül amolyan legenda ke­rekedett. Adja az ég, hogy ne ártson meg neki. Ta­vasszal. Az üvegcipő si­kerületlen előadásában te­hetsége nemigen kop­a­­kozhatott — most sokkal inkább. Azt hiszem egyéb­ként, ez a tehetség mé­lyebbről bányászható elő, mint amilyen mélységeket ez a darab érint. Az elő­adás kimagaslóan legjobb mozzanata az adottságait már korábban is többször felvillantó Gálffi László zavarodott kamasza. Éret­lenségében érett jellem­zése éppenséggel érintette ezeket a bizonyos mélysé­geket — a műtől függetle­nül. Egész alkatában esz­ményi a szerepre. Gondolom, az említettek (a két macskát illető vizs­gaemlék) mellett ez is ok volt a felújításra. Elismer­ve, hogy a fiatal színé­szeknek adottságaik sze­rinti foglalkoztatása fon­tos és el nem hanyagol­ható — együttvéve sem érzem azonban elegendő­nek az okot. Weingarten darabja megérdemelte a bemutatást (akkor még stílusérdekességet is in­kább jelentett nálunk), jó volt vizsgának — most is szórakoztat. De sem ker­temben, sem eredetiség­ben, sem hangulatban, sem gondolatban nem tar­talmaz annyit, hogy újból színpadot kívánt volna ti­zenegy éven belül. Meg­lehet, nagyobb időegység keretében sem. Rajk András A SZO­VJET KÖNYV ÜNNEPI HETE Idén is november első napjaiban rendezik meg a szovjet könyv immár hagyományossá­ vált ün­nepi hetét. A tervek sze­rint ez alkalommal Kecs­kemét ad otthont a jelen­tős kulturális esemény megnyitójának. A hazai szakemberek már hozzáláttak a jövő esztendőben sorra kerülő II. moszkvai nemzetközi kön­yvkiállítás és -vásár magyar anyagának össze­állításához is. ­ Az albertfalvai ró­mai település maradvá­nyait mutatja be a Bu­dapesti Történeti Mú­zeum az Öntödei Vállalat formázóanyagokat gyártó üzemegységében. Azokat a régészeti leleteket, ame­lyeket az utóbbi három évtizedben tártak fel e gyár területén és környé­kén.

Next