Népszava, 1978. szeptember (106. évfolyam, 206-231. sz.)
1978-09-20 / 222. szám
1978. szeptember 20. Koszorúzási ünnepség Stromfeld Aurél sírjánál Stromfeld Aurélnak, a Tanácsköztársaság kimagasló katonai vezetőjének, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosa születésének 100. évfordulója alkalmából kedden koszorúzási ünnepséget tartottak a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Stromfeld Aurél sírjára az MSZMP KB koszorúját Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese és Rácz Sándor, a Központi Bizottság osztályvezetője, a Központi Bizottság tagjai helyezték el. A Magyar Népköztársaság fegyveres erői nevében Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, Benkei András belügyminiszter és Papp Árpád, a munkásőrség országos parancsnoka koszorúzott. Elhelyezték a kegyelet és a hála virágait a Stromfeld Aurél nevét viselő úttörő csapatok nevében is. Bővül a határmenti szövetkezeti árucsere KGST-bizottsági ülés Mi truff reden A fogyasztásicikk-kínálat a határmenti árucserék útján bővül, s e kapcsolatok továbbfejlesztésére adottak a lehetőségek — állapították meg a KGST-tagországok szövetkezeti külkereskedelmi bizottságának kedden, a mátrafüredi Avar szállóban kezdődött ülésén. A tanácskozás a tapasztalatok cseréjét, a kapcsolatok bővítési lehetőségeinek feltárását tűzte ki célul. Az ülésen részt vevő bolgár, csehszlovák, magyar, lengyel, NDK-beli és szovjet szövetkezeti vezetők áttekintik az áruházi hetek tapasztalatait is. Máris megállapították, hogy ez az együttműködési forma a szövetkezeti választékcserének, az árukínálat bővítésének, a termékpropagandának és a nemzeti kulturális értékek népszerűsítésének egyaránt hatékony eszköze. A múlt évben lebonyolított áruházi hetek során a partnerek 3,3 millió rubel értékű árut cseréltek. Az áruházi hetek kínálatát is úgy alakítják, hogy az mindkét félnél a választék bővülését eredményezze. A nemzetközi szövetkezeti tanácskozás résztvevőinek most módjuk nyílik, hogy a gyakorlatban is tanulmányozzák az árucsere e kölcsönösen előnyös formájának fogadtatását. Mezőkövesdre is ellátogatnak, hogy ott részt vegyenek a szlovák áruházi hét megnyitásán és megismerkedjenek a helybeli szövetkezeti létesítményekkel. -------------------------- 1 Ismét ifjúsági Országos tanácskozássorozatra készül hazánk dolgozó és tanuló ifjúsága: az október 15-e és december 15-e közötti munkahelyi és intézményi parlamenteken harmadszor veszik sorra az ifjúsági törvény végrehajtásának eredményeit, s a további feladatokat. A résztvevők megvizsgálják a két esztendeje elhangzott javaslatok sorsát, véleményt alkotnak a törvény helyi megvalósítását összegző beszámolókról, állást foglalnak a következő két esztendő tennivalóit illetően. Ezenkívül mindenütt megtárgyalják, mi hárul a fiatalokra a vállalatok, intézmények további feladataiból, és az ifjúsági szövetség érdekképviseleti, érdekvédelmi tévé parlamentek kenységét is mérlegre teszik. Az ifjúsági parlamenteket valamennyi munkahelyen összehívják. Azokon a területeken, ahol részlegenként kevés fiatalt foglalkoztatnak, egyegy terület ifjú dolgozói összevontan üléseznek. Nemzetiségi klub Délszláv nemzetiségi klub alakult Pécsett — jelentették be kedden a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének küldöttválasztó gyűlésén. A klub a városban és környékén élő szerb—horvát anyanyelvű emberek találkozóhelye lesz, és az anyanyelv ápolása mellett más kulturális funkciókat is betölt majd. KÖZÉLETT Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke kedden hivatalában fogadta Domingos Coelho da Cruz angolai egészségügyi minisztert, aki Schültheisz Emil egészségügyi miniszter vendégeként tartózkodik Magyarországon. A szívélyes, baráti beszélgetésen részt vett a magyar miniszter is. Hazaérkezett Jamaicából a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, amely Karakas Lászlóval, a KB tagjával, a KB osztályvezetőjével az élen — a kormányzó Népi Nemzeti Párt meghívására — részt vett a párt országos konferenciáján. Karakas Lászlót fogadta M. Manley, a párt újjáválasztott elnöke. Keijo Korhonen, a Finn Köztársaság külügyi államtitkár-helyettese a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről megbeszéléseket folytatott Budapesten Nagy János külügyminiszter-helyettessel. A finn vendéget fogadta Rácz Pál külügyi államtitkár. Václav Moravec, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete kedden fogadást adott a csehszlovák sajtó napja alkalmából a nagykövetségen. Ott volt Fodor László, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője, jelen voltak a magyar sajtó, a rádió, a televízió képviselői, a kormány tájékoztatási hivatala, s a külügyminisztérium vezető munkatársai. L. Hegedűs Lászlónak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának a vezetésével hazaérkezett a Magyar Szolidaritási Bizottság küldöttsége Addisz Abebából, ahol részt vett az imperializmus és reakció ellen harcoló afrikai és arab népekkel szolidaritást vállaló nemzetközi konferencián. KOTÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Székely Róbertnek, az Egyesült Izzó ágazati igazgatójának, nyugdíjba vonulása alkalmából, eredményes munkássága elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést Littvai István kohó- és gépipari miniszterhelyettes adta át. Már a technológiai szerelők is dolgoznak Növényolajgyár épül Martfűn Két és fél milliárdos beruházás — Lengyel szakmunkások Hajón érkezik a napraforgó — Jelentős export (Tudósítónktól) Amióta „fogyókúrázik” Európa, nagy keletje van a növényi eredetű étolajnak: a napraforgó, a repce, a szója kipréselt leve különösen a nyugati országokban sokkal népszerűbb a háziasszonyok körében, mint az állati eredetű zsír. Az elmúlt hetekben már hiánycikk lett az étolaj, ami azonban csak átmeneti jellegű, oka pedig, hogy a többi növénnyel együtt a szeszélyes időjárás miatt a napraforgó is késve érett, így feldolgozása is később kezdődött. Mindenesetre a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat gyárainak , kapacitása már évek óta kevés a hazai és külföldi igények kielégítéséhez. Ezért határozták el egy új nagyüzem építését. Martfű határában a Tisza partján 1976-ban kezdődtek meg az előkészítő munkálatok, és az építőknek mindössze három évet adtak a,két és félmilliárd forintos beruházás megvalósítására. A munka nagyságát bizonyítja, hogy a generálkivitelező Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat mellett 20 alvállalkozó dolgozik Martfűn. Most az építés félidejében sehol sincs számottevő lemeradás. A különböző épületek, üzemcsarnokok, raktárak mélyépítése és alapozása befejeződött. Áll a csúszózsaluzással készült 56 méter magas silótorony, a kisebbik 36 méterest pedig most zsaluzzák. Ezekben a hetekben-hónapokban a legfontosabb munka az extrakciós üzem és a hajaló-sajtoló csarnok építése, szerelése. Ugyancsak most készül a két, padozatos daruraktár, ahová majd az állati takarmányozásra hasznosítható melléktermék kerül. A három és ötezer köbméteres acéltartályok is készek, ezekben fogják tárolni a kisajtolt olajat. Miközben a 30 hektáros területen az építők egyszerre több helyen dolgoznak, munkához láttak a technológiai szerelők is. Az ÉLGÉP és a Vegyipari Gépgyár szakemberei most a 3050 vagonos óriás magtároló siló csőrendszerét, gépeit, berendezéseit szerelik. Martfűn jelenleg több mint 500-an dolgoznak, közöttük 40 lengyel ács és vasbetonszerelő szakmunkás. A gyár közvetlenül a Szolnok—Cserkeszőlői országút mellett épül. Az út másik oldalán iparvágányok lesznek. A nyersanyag hajón érkezik majd, tehát kikötője is lesz a martfűi üzemnek A tervek és a jelenlegi építési ütem szerint 1980- ban indulhat a termelés, naponta 1000 vagon napraforgó feldolgozásával, ami annyi, mint a jelenlegi öt hazai növényolajgyár együttes termelése. A martfűi olaj jelentős része exportra kerül. Évi 60—80 millió dollárt sajtolnak ki a magvakból. Forró Tamás NÉPSZAVA (a rádió mellett) VÁLTOZATOK EGY VÁROSRA Mit nyújt, mit nyújthat egy szocialista város lakóinak? Elegendőek-e a távolról csillogó fények, a több emeletes lakóházak ahhoz, hogy élhessenek is benne? Élni, de hogyan? Ezekre a kérdésekre keresett választ Osgyáni Csaba riporter és Kovaclik Márta szerkesztő, Százhalombattáról készült műsora. A város lakóinak közérzete, a zárt lakásajtók mögötti mikrovilág elszomorító és elgondolkoztató. ..Nem az a város, ahogyan én azt elképzeltem” — mondta az egyik megkérdezett. „Itt lakni lehet, élni nem” — hangzott a másik sommás véleménye. Igaz, sokan azért költöztek ide, mert így akartak lakáshoz jutni. Azért választották az olajfinomítót, az erőművet munkahelyükül, mert ezt az egyetlen utat látták a családalapításra. Nagyrészt fiatalok jöttek Százhalordbattára , s a hétvégeken azok is ..hagyják magára.” Mert itt nem tudnak mit kezdeni a szabad idejükkel. Nincs klub, nincs megfelelő üzlethálózat, s a város legfiatalabb lakói számára barakk nyújt óvodai lehetőséget. A változatok végül is körképpé álltak össze — azokról az emberekről rajzolt emberközeli portrékat, akik közösségi életre vágynak, kapcsolatteremtő szándékkal egymás megismerésére törekednek (törekednének), környezetük (kulturált) átalakítását, lehetőségeit keresik. De mindez nemcsak rajtuk múlik, az előfeltételek hiányoznak. Recentet nem adott, nem is adhatott a riport, csupán diagnózist. Gyógyulást kereső diagnózist. A MEGTISZTELTETÉS Egy kevéssé ismert irodalom képviseletében, Basar Sabancu jelentkezett a Rádiószínház bemutatójában, aki (a Rádióújság szerint) a rádió kéréséreküldte el nagy színházi sikert aratott, Törökországon kívül sem ismeretlen darabjának szövegét.” A darab középpontjában egy fájdalmasan groteszk vacsoravendégség áll. Az éjjeliőrt — aki tolvajt fog a teli széf előtt — az a megtiszteltetés éri, hogy a vezérigazgató és felesége vacsorára látogat nyomorúságos családjához. A készülődés lázában ismerjük Sabriékat. A nyomort, a kisemmizettséget felszínesen takaró vacsora mögött, a polgáriasodó társadalom mintegy leszűkített keresztmetszetét tárja elénk az író. A két világ találkozása fel nem oldható ellentéteket takar. Egyre feszülő ellentéteket, amelyben az elnyomó és elnyomott még egy ,,baráti” vacsora erejéig sem találkozhat. Az író jó érzékkel ábrázolja főnök és beosztott látszatbarátságát. Itt a mesterkélt leereszkedés, a kegyes egyszerűség, a kiszolgáltatottságnak csak még nagyobb hangsúlyát ad. A jóságos főnöki segítség, hogy a család kisebbik gyermeket, Saadetet „örökbefogadja” (ingyen cselédnek), csak újabb megaláztatás. A fiúval történt „összeütközése” pedig egy kicsit már az új generáció kitörni vágyását sejteti. A darab második részében a család magatehetetlensége fogalmazódik meg, bár kevésbé feszes drámaisággal. A megtiszteltetés rádióváltozata — Major Anna munkája — minden bizonnyal sűrített az eredeti szövegen, és szorosabbra húzta a dráma ívét. Orbán Tibor rendezőnek inkább csak az első részben sikerült megoldania a színészvezetést. A második részben egysíkúvá vált a szerepformálás. Törőcsik Mari szenvedélyes Sabibája (a feleség, aki magán hordozza a család minden nyomorát) elszürkült, Mentes József alázatos Sabina csupán hangerővel próbálta a mélyre csúszott embert ábrázolni. Esztergályos Cecília ordenáré egyszerűségea főnök feleségekért! és Haumann Péterfőnök harsány kérkedése színészi remeklés volt. Pethes Sándor falait vesztett nagynanája végig egyformán hangsúlyos maradt. „HOZZÁD FORRASZT AZ IFJÚSÁGOM..." Csanádi Imre verssora a műsor szándékát is kifejezte, hogy egy megye irodalmi „megjelenésének” tükre legyen. Költők, írók szóltak szülőföldjükről, meg-megjelenítve e"-egy sajátosságát, hangulatát és a kötődés soha el nem szakítható szálait. Szép műsor volt. Bella István költő megkapóan magával ragadó bevezető sorai után a múltidéző Vörösmarty Mihály, Vajda János, Gárdonyi Géza sorait hallottuk. Jankovich Ferenc mély emberségével a pusztai világból üzent vissza. Csoóri Sándor a fiát örökkön viszszaváró édesanyja gazdag egyszerűségű szavait szőtte megrendítő fohászba. Csanádi Imre a királyok ódon városát, s a fiatalodó Fehérvárt egyszerre köszöntötte. A műsort összeállította és rendezte: Balázs János, Mátai Györgyi Képzőművészeti világhét tudósok, művészek a városépítésről Az építészeknek és a képzőművészeknek a városépítésben betöltött közös szerepéről, felelősségéről kezdődött kétnapos tudományos tanácskozás kedden a III. kerületi San Marco utcai úttörő- és ifjúsági házban. A képzőművészeti világhét eseményeként megrendezett tanácskozáson csaknem 300 szakember — építészek, képzőművészek, kertészeti, urbanisztikai szakemberek és a településfejlesztésben érdekelt tanácsi vezetők — vitatják meg azokat a közös tennivalókat, amelyeket a világhét jelmondata — az „Utcák és terek kultúrája” — is kifejez. A konferenciának a részletkérdések megvitatásán és megválaszolásán túl fontos feladata az is, hogy ajánlásokat dolgozzon ki az együttműködés konkrét formájának szabályozására, annak megoldására, hogy a társművészetek a tervezés kezdeti stádiumától állandó és aktív részeseivé váljanak a szocialista városépítésnek. Szocialista filmnapok kezdődtek kedden az NDK-ban. A szeptember 25-ig tartó bemutatósorozat színhelye Rostock. A szemlén bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel, magyar, NDK, román és szovjet filmeket mutatnak be. A magyar filmművészetet Bacsó Péter Riasztólövés című filmje képviseli. Megkezdődött az operaévad Kedden este a három színpadi Bartók-mű — a Kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi és A csodálatos mandarin — előadásával nyitotta meg 95. évadját az Állami Operaház. Az Erkel Színházban az ugyancsak hagyományos Bánk bán-előadással, szerdán kezdődik az idei szezon, amelynek programjában — a tervek szerint — két opera- és két balettpremiert láthat a főváros közönsége. Az új évad jelentős személyi változásokat hozott az Operaház életében : Mihály András Kossuth-díjas, kiváló művész tölti be az Operaház igazgatói tisztét, a főzeneigazgató pedig ismét Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész lett. Ösztöndíjasokból a színház szerződött magánénekeseivé léptek elő: Pitti Katalin, Jász Mari és Kovács Pál, ketten pedig — Mészöly Katalin Liszt-díjas és Horváth Bálint érdemes művész — Debrecenből szerződtek az Operaházhoz. A főiskolát most végzettek közül Gulyás Dénes, Kukely Júlia, Maria Terese Uribe és Takács Tamara, az Operaház új ösztöndíjas magánénekeseiként vesznek részt a társulat munkájában, s Harangozó Gyula személyében új címzetes magántáncosa is van a színháznak. SZÍNHÁZI MŰSOROK Operaház: Figaro házassága (H. b. 1. ea. 7) Erkel Színház: Bánk bán (7) Vígszínház: Jó estét, nyár (7) Pesti Színház: Lotte (7) József Attila Színház: Nagytakarítás (7) Operettszínházi Nebáncsvirág (C. Sárdy J. b. 1. ea. 7) Vidám Színpad: Velencei kékszakáll (7) Mikroszkóp Színpad: Ki fog gólt lőni? (fél 9) Korona-Pódium: Hősök és antihősök. Lukács Sándor előadóestje (7) Józsefvárosi Színház: Macskajáték (főpróba, 7) Bábszínház: Népköztársaság útja: Háry János (du. 3) Jókai tér: Rózsa és Ibolya (de. 10) Bp-i Gyermekszínház: (Marci) A farkas és a hét kis gida (du. 3) Főv. Nagycirkusz: Fesztivál a porondon (fél 8) Zeneakadémia: IV. Weiner-vonósnégyes, középdöntő (du. 3) 5 A NYÁR Felújítás fiatalokkal a Pesti Színházban Kisebb perpatvart kavart tizenegy éve színházi életünkben a Pesti Színház második bemutatója. Romain Weingarten: A nyár című játékát a kritika is, a közönség is vegyesen fogadta. Kétségkívül szokatlan mű: két ember és két macska a négy szereplője. Ettől azonban még semmi sem lett sem jó, sem rossz: a szokatlanság állapot, de nem minőség. E szokatlanságtól függetlenül. A nyár című darabot jó játéknak tartom, amint erről volt is alkalmam szólni ezeken a hasábokon. Az alkalmat a színművészeti főiskolások ötödfél esztendővel ezelőtti egyik vizsgája szolgáltatta, amikor Várkonyi Zoltán rendező-tanárként, egyik rendező-hallgatójával állította színpadra újból a darabot. (Az eredeti bemutató rendezője is ő volt.) A mostani felújítás pikantériája — persze inkább csak színházi benfentesek számára —, hogy az említett vizsga két macskája azonos a mostanival. Akkor végzősök — most színészek. Jó, „talpraesett” színészek —, hogy immár teljesen a macskás fogalomvilágban maradjunk. Akárha idézhetném is magamat értékelésképpen: Sörös Sándor ma is a ragadozóbb, kifejezésrendszere azonban jelentékenyen gazdagodott az elmúlt színészévek folyamán. Szakácsi Sándorban — ha vállalta a macskát, aligha veszi zokon a meglátást — eredendően van valami macskás. Értem ezen eleganciáját, „testetlen” mozgás-, gesztusvilágát. Alkalom ez a szereppáros ismételt figyelmeztetésre — ezúttal példálózásra — is: lám, adott esetben milyen fontos (hozzáteszem: mindig milyen fontos!), hogy a színészeknek magas rendű mozgáskultúrájuk, edzett, hajlékony, képlékeny testük legyen. A jellemábrázolásnak elengedhetetlen eszköze az egész test. S nemcsak, amikor felállás is jól jön , mint itt. A Vígszínház rendelkezik most két további fiatallal is, aki eszményi a leányka és a fiúcska, a szerelem derengésére ébredező testvérpár szerepére. Az egyik, Pap Vera, még főiskolás. Személye körül amolyan legenda kerekedett. Adja az ég, hogy ne ártson meg neki. Tavasszal. Az üvegcipő sikerületlen előadásában tehetsége nemigen kopakozhatott — most sokkal inkább. Azt hiszem egyébként, ez a tehetség mélyebbről bányászható elő, mint amilyen mélységeket ez a darab érint. Az előadás kimagaslóan legjobb mozzanata az adottságait már korábban is többször felvillantó Gálffi László zavarodott kamasza. Éretlenségében érett jellemzése éppenséggel érintette ezeket a bizonyos mélységeket — a műtől függetlenül. Egész alkatában eszményi a szerepre. Gondolom, az említettek (a két macskát illető vizsgaemlék) mellett ez is ok volt a felújításra. Elismerve, hogy a fiatal színészeknek adottságaik szerinti foglalkoztatása fontos és el nem hanyagolható — együttvéve sem érzem azonban elegendőnek az okot. Weingarten darabja megérdemelte a bemutatást (akkor még stílusérdekességet is inkább jelentett nálunk), jó volt vizsgának — most is szórakoztat. De sem kertemben, sem eredetiségben, sem hangulatban, sem gondolatban nem tartalmaz annyit, hogy újból színpadot kívánt volna tizenegy éven belül. Meglehet, nagyobb időegység keretében sem. Rajk András A SZOVJET KÖNYV ÜNNEPI HETE Idén is november első napjaiban rendezik meg a szovjet könyv immár hagyományossá vált ünnepi hetét. A tervek szerint ez alkalommal Kecskemét ad otthont a jelentős kulturális esemény megnyitójának. A hazai szakemberek már hozzáláttak a jövő esztendőben sorra kerülő II. moszkvai nemzetközi könyvkiállítás és -vásár magyar anyagának összeállításához is. Az albertfalvai római település maradványait mutatja be a Budapesti Történeti Múzeum az Öntödei Vállalat formázóanyagokat gyártó üzemegységében. Azokat a régészeti leleteket, amelyeket az utóbbi három évtizedben tártak fel e gyár területén és környékén.