Népszava, 1978. október (106. évfolyam, 232-257. sz.)
1978-10-01 / 232. szám
1078. október 1. Szerkesztőségünk évente vagy 25 ezer levelet kap olvasóinktól. Minden negyedik levélírónk valamilyen lakás-, vagy lakóház karbantartási ügyben emel panaszt, illetve vár segítséget. Nos, az ilyen tartalmú levelek sokasága után rendeztünk kerekasztal-beszélgetést a szerkesztőségünkben, amelyen részt vett Dobos Lászlóné olvasónk, a Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézet kalkulátora, Farkas Pál, a Budapesti Fogyasztási és Lakásszövetkezet Szövetségének elnökhelyettese, Molnár Csaba, a VIII. kerületi BKV igazgatóhelyettese, Rozmann László, a Fővárosi Tanács Ingatlankezelési és Építésügyi Főigazgatóságának helyettes vezetője, Somogyi László, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa szociálpolitikai és társadalombiztosítási osztályának munkatársa, Vándor Róbertné, a Bútorértékesítő Vállalat osztályvezetője és Varga Jenő, a Helyiipari és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete budapesti bizottságának titkárhelyettese. Szerkesztőségünket Magyar László, a belpolitikai rovat munkatársa képviselte. NÉPSZAVA: Mi az oka annak, hogy az IKV-k sok helyen nem orvosolják idejében és érdemlegesen a lakosság panaszait, és sajnos — ami igen gyakori — hosszú ideig elhúzódnak a helyreállítások, korszerűsítések? ROZMANN LÁSZLÓ: Mielőtt a téma közepébe vágnánk, hadd beszéljek kicsit a gondjainkról. — A 15 IKV által kezelt 438 ezer bérlemény közül 341 ezer még 1950, illetve nagyobb részt 1945 előtt épült, tehát réginek minősül. Időközben felújítottunk belőlük 160 ezret. További 32 ezerre már nem érdemes nagyobb összeget költeni, mert egyrészt annyira elavult, másrészt pedig városrendezési okokból úgyis lebontják. Viszont hátra van még 149 ezer lakás rendbehozatala. A régi típusú liftekhez már csak magunk készíthetünk alkatrészeket. Sajnos, a legtöbb új épület szőnyegpadlója 5—10 év alatt tönkremegy. Ezért minden esztendőben több százezer négyzetméter alapterületű szőnyegpadlót kell kicserélnünk parkettára. FARKAS PÁL: Minthogy a főváros 60 ezer, szövetkezeti lakásának java az utóbbi 15 évben épült, sok ember azt hiszi, nincs is baj velük. De hát ez sajnos, nem igaz. A 43-as szAÉV hibájából például nagyon sok tetőbeázásunk, illetve oldalról jövő panelbeázásunk volt Újpalotán, a Füredi úti lakótelepen meg másutt, s a hibák kijavítása a garanciális időn túl is elhúzódott. A IX. kerületben megsüllyedt több ház alapja, és sok lakás tönkrement. NÉPSZAVA: Az IKV-k sok gondja sem vigasztalhatja a bajba jutott lakókat. Sokan teszik fel a kérdést: hány évre van szükség ahhoz, hogy „utolérjük magunkat” a házak tatarozásával? ROZMANN LÁSZLÓ: öszszesen 44 ezer lakás felújítása szerepel az ötödik ötéves terv budapesti programjában. Nagy szám, ha arra gondolunk, hogy a negyedik ötéves tervciklusban még csak 16 ezer lakás rendbehozatalára futotta az erőnkből. Ha tartani tudnánk a mai ütemet, elvben már 1990-ben végezhetnénk. Csakhogy közben az 1950 után épült házak állagmegóvásáról is gondoskodnunk kell. Ezen kívül rengeteg erőt elvonnak tőlünk a csőrepedések, liftrongálások és más, halaszthatatlan ügyek. Ezért a számításaink szerint csak 1995-re, vagy 2000-re tudjuk elérni azt az eszményi állapotot, hogy ha egy ház „megérett” a tatarozásra, akkor el is kezdhessük azt. VÁNDOR RÓBERTNÉ: Lesújtó hallani ezt a határidőt !... ROZMANN LÁSZLÓ: Ma már történelem, hogy ennek az országnak a felszabadulás után egyszerre kellett iparosítania, a mezőgazdaságot átszerveznie, és új városokat építeni. Azt hiszem, érthető, hogy ezekkel egy időben nemjutott — sajnos, nem juthatott — elég pénz a tatarozásra. Ebben csak valamikor 1970 táján történhetett a fordulat. FARKAS PÁL: Bármennyi gonddal is bajlódnak az állami IKV-k, azok már léteznek. A lakásszövetkezeteknek viszont máig sincs IKV-juk, holott az NDK-ban, Lengyelországban és Csehszlovákiában már rég létrehozták őket. Igaz, még így is 30 millió forintot költöttünk 1977-ben a házaink és lakásaink karbantartására és felújítására. VARGA JENŐ: Mindig csak az IKV-król esik szó, holott a Javszer, a Lakásszerviz, meg mások is foglalkoznak még a lakáskarbantartással. Épp az a baj, hogy nincs köztük kellő munkamegosztás. Ezért nagyon kívánatos volna, ha egyszer összeülnének és megpróbálnák egybehangolni a munkájukat. NÉPSZAVA: Miután megismerkedtünk az IKV-k és a lakásszövetkezetek főbb gondjaival, térjünk vissza eredeti témánkra, a lakók panaszaira. Hiszen emiatt került sor erre a kerekasztal-beszélgetésre. DOBOS LÁSZLÓNÉ: Akkor hadd mondjamel, hogy még 1970-ban leszedték a lakásunk WC-csészéjét, csatornadugulás miatt. Egy hétig vártunk, de nem jött senki. Végül is a férjem betonozta a helyére. Még szerencse, hogy mindenhez ért, ezért ha például ki kell cserélnünk a mosdókagylót, mi nem jutunk az IKV- hoz. De a tetőbeázás elhárítása már meghaladja az anyagi erőnket és képességeinket. És mégis, hiába kértük hat éven át a házkezelőséget, csak akkor hozták rendbe a tetőt, amikor az idén nyáron megjelent a panaszos levelünk a Népszavában. VÁNDOR RÓBERTNÉ: Én is végső kétségbeesésemben fordultam a Népszavához. Ugyanis mi is beázunk az V. kerület, Irányi utca 5-ben. Mosdótálat, fazekakat, lábosokat rakunk mindenhová, immár öt esztendeje. Tönkrement például a konyhabútorunk. Ki kellett dobni. S noha az elmúlt öt év alatt 43-szor tettem panaszt a házkezelőségen, kétszer az IKV- nál, mi még mindig ázunk. NÉPSZAVA: Jól hallottuk? Valóban 43-szor szólt? VÁNDOR RÓBERTNÉ: Igen, pontosan negyvenháromszor. VARGA JENŐ: A bürokratákat érje a vád, akiknek nem használ a figyelmeztetés. Ha rajtam múlna, még akkor is megszabadulnék tőlük, ha nagy a létszámhiány. Hiszen az ilyen aktagyártók, akik 43- szor írnak fel egy panaszt, csak szaporítják a munkát. MOLNÁR CSABA: A két olvasó közül Dobos Lászlóné lakik a mi kerületünkben. Személyesen akarok meggyőződni róla, miképp intézték az igénybejelentését, illetve a panaszát. Egyébként most tart nálunk a NEB ellenőrzést, s úgy érzem, munkánkkal nem vizsgázunk rosszul. NÉPSZAVA: Két fogalmat használt: igénybejelentést és panaszt. Jól értettük? MOLNÁR CSABA: Igen, hiszen ha az ügyfél beázást jelez, az igénybejelentésnek minősül. Ha viszont legközelebb azt közli velünk, hogy nem intézkedtek, már panaszról van szó. ROZMANN LÁSZLÓ: Azt hiszem, nem azon múlik egy ügy sorsa, minek nevezzük, hanem azon, hogy a halaszthatatlan esetekben gyors intézkedés történjen. S hogy az esetek többségében így történik, számok bizonyítják. Az idén 380 ezer bejelentés érkezett augusztus végéig a 15 IKV- hoz és csak39 ezret nem tudtak idáig elintézni. Tudom, a 39 ezer bejelentőt nem vigasztalja ez a szám. De az arányok mégis csak mondanak valamit! Mint ahogy az is: több mint 200 ezer esetben a gyorsszolgálat orvosolta a bajt. Mindinkább arra törekszünk ugyanis, hogy a gyorsszolgálat ne csak „tűzoltó” munkát végezzen, hanem — ha szükséges — három napig szivattyúzza a pincéből a vizet. NÉPSZAVA: Már maga a gyorsszolgálat létrehozása is azt bizonyítja, hogy az IKV-k mind többet tesznek a lakosságért. Hiszen néhány éve még csak nem is létezett ez a hálózat. Ennek ellenére is tekintélyes szám a 3,9 ezer elintézetlen ügy. S legfőképp: ezek a száraznak tűnő adatok mit sem mondanak arról, hogy olyan panaszos lehet közöttük, mint például Vándor Róbertné, aki sok éves kálváriajárásra kényszerült, a legcsekélyebb eredmény nélkül. ROZMANN LÁSZLÓ: Valamennyi résztvevő előtt megígérhetem, küzdeni fogunk a bürokrácia ellen. Az IKV-knak szembe kell nézniük a gyengéikkel. De azért túlzott leegyszerűsítés volna azt állítani, hogy ha javul az árintézés, akkor minden megoldódik. Ugyanis a panaszoknak csak kisebb részét lehet a laza munkafegyelemre visszavezetni. A nagyobb rész sorsa már attól függ, mikor javulnak meg a panaszok gyors orvoslásának személyi, tárgyú feltételei. — Csak néhány dolgot említek. A mi kőművesünk kevesebbet keres, mint aki egy építőipari vállalatnál dolgozik. Elképzelik, mivel jár ez? ... A műszakiak, könyvelők, házkezelőségi dolgozók bérezése elmaradt a fizikai munkásokéhoz képest, ezért jó néhány házkezelőségünk, sőt, IKV- osztályunk valóságos átjáróházzá vált... Mindössze 1300 átmeneti lakásunk van, holott vagy ezerrel többre van szükség. Nagyon lassan, körülményesen halad a tatarozás, ahol nem tudjuk kiköltöztetni a lakót. A jelentős fejlesztés ellenére még nincs elég javítóbázisuk az IKV-knak, ahol a különböző lakatos, asztalos stb. szerkezeteket előre lehetne gyártani. Pedig ez nagyon meggyorsítaná a munkát... Minthogy a vidékről bejáró munkások száma egyre fogy, lakást kellene építeni számukra a főváros közelében. Különben maholnap nem lesz bádogosunk . .. Hiszen ki kedveli az olyan munkát, ahol nyáron hatvan-hetven fokos a hőség? SOMOGYI LÁSZLÓ: Minthogy az IKV-k munkája százezreket érint, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának elnöksége is értékelte a munkájukat. A többi között megállapította, hogy az ügyintézés javításával párhuzamosan jobbá kell tenni a munka személyi és tárgyi feltételeit is. A szakmunkásképzés során például gondoskodni kell az IKV-k igényeiről is. Véleményünk szerint a tanácsi építőipari vállalatoknak is nagyobb részt kellene vállalniuk a lakóházak karbantartásából. (Hiszen voltaképpen ezért hozták őket létre annak idején.) Több kis géppel kellene ellátni az IKV-kat. Minthogy a nyugati behozatal drága és lassú, a KGST-importra kellene koncentrálnunk .. Meg kell oldanunk a házfelügyelők problémáját is. Érvényt kellene szerezni például annak a követelménynek, hogy nekik is joguk van a heti egy pihenőnapra, hiszen ők is dolgozó emberek. (Ilyenkor természetesen gondoskodni kellene a helyettesítésükről.) Ami pedig a nyugdíjba vonult, idős házfelügyelőket illeti, nem a legszerencsésebb állapot, hogy többségük jó, vagy rosszhiszemű lakóként él a lakásában. A fő gond itt egyébként az elöregedés. VARGA JENŐ: A mérleg egyik serpenyőjében azt látjuk, hogy a nyolcszázalékos bérpreferenciát kaptak az IKV-k. A másik serpenyőben viszont azt, hogy nincs meg a kellő műszaki bázis. Magunk is azt valljuk, hogy több társadalmi megbecsülést érdemel a lakóház-karbantartás ügye. Nem érhetjük be csupán annyival, hogy fordulat történt, hanem tovább kell fejleszteni azt a biztató folyamatot, amely megindult. FARKAS PÁL: Ismételten emlékeztetni szeretnék arra: miközben az állami IKV-k munkájuknak megjavításáról folyik a vita, a lakásszövetkezeteknek még IKV-juk sincs. Noha a Fővárosi Tanács lakossági szolgáltatási alappal rendelkezik, a főváros csak akkor akar pénzt adni a saját IKV-hálózatunk kiépítésére, ha az alapítási költségnek legalább a felét a lakásszövetkezetek fedezik. Kérdem, miből? A lakóra már nem lehet több terhet rakni, hiszen így is alaposan próbára teszi a részletfizetési törlesztés, s pénzt igényel a lakóház karbantartásifelújítási alap is. ... Szerkesztőségünk lehetőséget adott arra, hogy a lakásszövetkezetek, illetve az állami IKV-k elmondják, részletezzék, milyen műszaki, tárgyi feltételekre van szükség a munka javításához. Amint az SZBT elnökségének, illetve a HVDSZ állásfoglalásából is láttuk, a felsorolt igények legtöbbje jogos, s előbb-utóbb ki kell őket elégíteni. Miközben megköszönjük a beszélgetésen jelenlevők aktív részvételét és segítőkészségét, egyúttal vitába kell szánnunk azzal a felfogással, miszerint az orvosolatlan panaszok csupán kisebb részéért felelős a hanyag ügyintézés. A két olvasónk hozzászólása, a sok-sok olvasói levél egyértelműen igazolják, hogy a sok éves, az emberek idegeit felőrlő huzavonák fő „kórokozója” a legtöbbször a bürokrácia! S minden bizonnyal az is, amire Varga Jenő hívta fel a tanácskozás figyelmét: az IKV-k mai, belső ügykezelési rendje lehetővé teszi, hogy akár 43-szor is igénybejelentésnek minősítsék a halaszthatatlan javításokat. Mert teljesen az ügyintéző felfogásától függ, melyik kategóriába sorolja például a beázást. Visszatérve az anyagi, műszaki bázis szélesítésére: amint az élet többi területén, itt is a dolgok természetes velejárójának kell tekinteni, hogy az igények messze megelőzik a társadalom rendelkezésére álló lehetőségeket. Ez volt és marad a fejlődés legfőbb hajtóereje a jövőben is. S ha ez igaz — márpedig az — aligha képzelhető el olyankor, amikor a nép állama minden jogos igényre így válaszolhat: azonnal!... Nem, a valós felelet ezután is így hangzik majd: rendben van, nyilvántartjuk a kérést. De csak később segíthetünk... így vagyunk az anyagiműszaki bázis fejlesztésével is. Hiszen az állam már így is szinte az erején felüli terheket vállalt. Milliárdokat fizet például azért, mert a lakbérek már rég nem fedezik a lakóházak fenntartási költségeit. A vita során hangzott el hogy míg 1970—75 között csak 9,5 milliárdot költöttek tatarozásra, karbantartásra Budapesten, 1976—76-ig már 16 milliárdot. (Ez teszi lehetővé, hogy a felújított lakások száma több mint két és félszeresére növekedjék a negyedik ötéves tervhez képest.) Ugyancsak a tanácskozáson hallgattunk az URH-s rádió adó-vevővel, a gépkocsik seregével felszerelt, gyorsszolgálat megszervezéséről. Ezek a tények arról tanúskodnak, hogy a fejlődés vonala felfelé ívelt. Semmi okunk feltételezni, hogy a következő ötéves tervben másképp történik. A lakásszarbantartás gondjai Beszélgetés a szerkesztőségben Rozmann László Dobos Lászlóné Vándor Róbertné Molnár Csaba Varga Jenő Somogyi László Magyar László Farkas Pál NÉPSZAVA 3