Népszava, 1978. november (106. évfolyam, 258-282. sz.)
1978-11-29 / 281. szám
1978. november 29. Vállalatok az egészségügyben Az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottságának ülése Kedden ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága, dr. Petita László elnökletével a Parlamentben. Az ülésén részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője, és dr. Szendrényi János, az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének titkára. A bizottságot dr. Juszt Lajos, egészségügyi miniszterhelyettes tájékoztatta a tárca felügyelete alá tartozóvállalatok működéséről, helyzetéről. Az összesen 20 ezer embert foglalkoztató vállalatok tulajdonképpen a ,,hadtáp” szerepét töltik be az egészségügyben. Létezésüket általában csak akkor lehet észrevenni, ha működésükben valami zavar támad. Az Egészségügyi Beruházási Vállalat, a Fogtechnikai Vállalat, a Gyógyáru Értékesítő Vállalat, a Gyógyászati Segédeszközök gyára, a Humán Oltóanyagtermelő és Kutató Intézet, a Munkaterápiás Intézet, az Orvosi Gyógyszerkereskedelmi Vállalat, a Röntgen és Kórháztechnikai Vállalat, valamint a megyei gyógyszertári vállalatok munkája szorosan kapcsolatban van a lakosság egészségi állapotának javításával, az orvosok és az egészségügyi szakdolgozók mindennapi tevékenységével. A képviselők észrevételeikkel jelentősen hozzájárultak e fontos terület problémáinak megoldásához, illetve megszívlelendő javaslatokat tettek a gondok enyhítésére. I. M. Magyar-osztrák vegyes bizottsági ülés A magyar—osztrák általános vegyes bizottság 1978. november 27-én és 28-án tartotta 7. ülésszakát Bécsben. A magyar küldöttséget Nagy János külügyminiszter-helyettes, az osztrákot dr. Ludwig Steiner nagykövet vezette. Az ülésszakon a bizottság megtárgyalta a Magyar Népköztársaság és az Osztrák Köztársaság kapcsolatainak helyzetét és további elmélyítésének lehetőségeit. A két delegrecióvezető beható eszmecserét folytatott nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatok fejlesztéséről. Nagy Jánost fogadta dr. Willibald Pahr, az Osztrák Köztársaság szövetségi külügyminisztere. A megbeszélések barátságos légkörben zajlottak le és hozzájárultak a két ország jószomszédi kapcsolatainak elmélyítéséhez. A magyar—osztrák általános vegyes bizottság legközelebbi ülésszaka előreláthatólag 1980 őszén, Budapesten lesz. KITÜNTETÉSEK Andó Gyulát, az MSZMP balassagyarmati járási bizottságának első titkárát, nyugalomba vonulása alkalmából, a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. A kitüntetést Géczi János,a Nógrád megyei pártbizottság első titkára nyújtotta át. Az Elnöki Tanács Takács Gyulának, az Ipari Épülettervező Vállalat igazgatójának, nyugalomba vonulása alkalmából, eredményes munkásságának elismeréseként, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést kedden adta át Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter. Külpolitikai fórum a televízióban Szerda este ismét jelentkezik a televízió népszerű külpolitikai műsora, a fórum. Szerkesztői ezúttal három téma — a szovjet—amerikai kapcsolatok alakulása, a Közel- Kelet és a Távol-Kelet — köré csoportosították a kérdéseket. Ezeken kívül természetesen más időszerű témák is napirendre kerülhetnek. A műsorban ismert külpolitikai újságírók, — Avar János, Hajdú János, Chrudinák Alajos, Ipper Pál, Köves Tibor, Pálffy József és Réti Ervin — válaszolnak a nézők kérdéseire. Az adást ezúttal is Sugár András vezeti. Az érdeklődők szerda reggel 10 órától az adás végéig a 170—700-as, 18 órától pedig a 173—444-es, illetve a 174—333-as telefonszámon tehetik fel kérdéseiket. Még mindig kevés a tanító Több pályakezdő pedagógus ment vidékre Az idén 4136 pedagógus végzett A kötelező pályairányítás következtében elhelyezkedésük a korábbi éveknél jobban szolgálta az oktatáspolitikai célkitűzéseket, a szaktanári ellátás egyenletesebb megosztását. Az állások betöltésének tapasztalatait összegezve kitűnt, hogy ebben az évben bő volt az álláskínálat, csak a középiskolai tanároknak nem tudtak elegendő állást meghirdetni a fővárosban. Vidéken több munkahely várt rájuk is, azonban a Budapesten és az egyetemi városokban végzett pedagógusok nem szívesen választottak azok közül. Az általános iskolai tanárok elhelyezkedési lehetőségei sokkal kedvezőbben alakultak a tavalyihoz képest — sikerült ugyanis az álláshelyeket és a végzősök számát közelíteni egymáshoz. Elősegítették az általános iskolák tanári ellátását azok a konzultációk is, amelyeket az Oktatási Minisztérium kiküldöttei folytattak az érdekeltekkel , az állást kiíró szervekkel és a hallgatókkal, így nagyon sok fiatal kerülhetett vissza szőkébb pátriájába, s ezzel a roszszabbul ellátott területek is szakképzett pedagógusokhoz jutottak. Az Oktatási Minisztériumban kapott információ szerint a tavalyinál több pályakezdő pedagógus vállalt munkát az új tanévben vidéki kis településeken. Az 1977-ben végzettek 39,2, most pedig 43 százaléka ment el községi iskolába tanítani. Köztük az általános iskolai tanítók és szaktanárok még ennél is nagyobb arányban — 50 százalék — választották a falusi gyermekek oktatását. Erre 10 év óta nem volt példa. A hátrányos helyzetű településekre így 152-vel több tanító és szaktanár került. Ez összefügg azzal is, hogy a társadalmi ösztöndíjasok háromnegyedét ezekre a helyekre várták vissza. Ennek ellenére országos gond a tanítóhiány. Két éve a végzősöknek még 28, az idén csak 16 százaléka helyezkedett el, bár az álláskínálat igen bőséges volt. A középiskolai tanárok számára az Oktatási Minisztérium felügyelete alá tartozó intézmények a tavalyival csaknem egyező számban írták ki az állásokat, de a társfőhatóságok iskoláiban az előző évhez képest égiharmadára csökkent az elhelyezkedési lehetőség. A munkahelyek nagy része mégis betöltetlen maradt, mert a bölcsészkart végzők nem szívesen mennek távolabbi megyékbe, így az ott kiírt állások még a megyeszékhelyeken is hiába vártak a pedagógusokra. A tanácsi oktatási intézmények által meghirdetett 850 állás közül csak 460-at foglaltak el a középiskolai tanári diplomával rendelkezők Például Somogy megyében 45 állás közül 14, Veszprém megyében 34 közül 13, Szabolcs megyében 67 közül 16 talált gazdára. A szakok között is eltérőek voltak a lehetőségek. Nagyon sok állás várt például a magyar—történelem szakosokra: a 36 végzős 91 hely között válogathatott. Ugyanakkor a nyugati nyelvvel párosított szakokból már telítettség mutatkozott. A megyei művelődési osztályok szeptember 30- ig részletes jelentésben számolnak be az Oktatási Minisztériumnak arról, milyen eredménnyel járt a krónikus pedagógushiánnyal küzdő területeken a pályakezdő pedagógusok irányított munkába állása A Munkaügyi Minisztérium Számítástechnikai Intézete a pályakezdőket alkalmazó munkáltatók adatlapjainak feldolgozása után ad a pedagógusok elhelyezkedéséről pontos képet. Légrády Eszter Fekvőhelyes személykocsik a nemzetközi vasúti járatokon A vasúti személyszállítás szolgáltatásait bővítik, minőségét javítják azok az új típusú NDK- gyártmányú kocsik, amelyeknek első példányát ünnepélyesen adta át Günter Steinborn, a bautzeni vagongyár műszaki igazgatója kedden a Keleti pályaudvaron. A nálunk újdonságnak számító, a nemzetközi forgalomban azonban már mindennapos úgynevezett Liegewagent, a fekvőkocsit és szolgáltatásait az üzemeltető Utasellátó Vállalat sajtótájékoztatón mutatta be. A MÁV harminc másodosztályú Liegewagent vásárolt az NDK-beli gyártól. A korszerű személykocsikban nappal 70 utasnak jut ülőhely, éjszakai utazásra a kocsi kilenc fülkéjében egyenként hat, összesen 54 fekvőhely alakítható ki. A légfűtéses emeletes ágyas fekvőhelyes kocsikban Utazók éjszakára párnát, lepedőt, takarót kapnak, a mosdóban állandóan meleg víz áll rendelkezésükre. A fekvőhelyes kocsikat januárban folyamatosan helyezik üzembe a Keleti pályaudvarról induló Budapest—Bukarest, Budapest—Varsó és Budapest—Berlin között közlekedő nemzetközi expressz- és gyorsvonatokon. NÉPSZAVA (Trádió mellett") 5 + 1 Hat héten keresztül figyelhettük a rádió vidéki stúdióinak vetélkedő műsorait. Most vasárnap egy budapesti „utóvetélkedővel” véget ért a nagyszabású versengés. Nincs sok teteje ismertetni, melyik város stúdiója és csapata hol végzett a sorban. A pontkülönbség többnyire szubjektív megítélésen múlik - amint a tetszés vagy nemtetszés is. Nekem — így utólag nézve a terjedelmes adást — az az érzésem, hogy sikerült kidolgozni egy új típusú szórakoztató műsortípust, amelyben a küzdőszellem által vezettetve, a csapatok egyenértékű, egyenrangú programokat állítottak össze. A versengés nem igazán a stúdiók között zajlott, hiszen azok nagyjából azonos szinten, legfeljebb más-más elképzelés szerint dolgoztak. A verseny a városok csapatain múlt, azon, hogy egy sokezres nagyvárosból miért éppen azt a néhány embert küldik a rádióba helytállni a város színeiért. Engem is elkapott a versenyláz, különösen az utolsó adásnál, amikor a stúdióból szemlélve, kibogozhatatlanul kuszának látszottak a forgatókönyv szálai. Élő beszédet magnószalagra vett zene és műsor tarkított, keresztbe társalgott időnként néhány ember — szerencsére azonban ott volt a mindebben biztonsággal eligazodó Szilágyi János, aki tudott rögtönözni, „kapcsolni”, irányítani, szellemes lenni, vagyis rábízták — meg a remekül teljesítő műszaki stábra — a zökkenőmentes lebonyolítást, Dénes Gábor és László György szerkesztők a rendező Avanesian Alexszal együtt jól gondolták: kell ez a fajta 'könnyed játékosság, tudálékosság nélküli okos hane, kell a derűs szórakoztatásnak ez a fajtája KASÁRI Kosztolányi Dezső olyan író, akit minden mennyiségben szeretnénk hallani a rádióból is. A Kanárira nem tudom, miért esett most a választás, hiszen nemrégiben magam is jót szórakoztam tévéváltozatán. Vannak időnként ilyen párhuzamosságok a rádió és a tévé műsorai között. Nem baj, ez, tételezzük fel, hogy nem mindenki nézi a tévét, ellenben mindenki rádiózik! Kosztolányi gazdag irodalmi hagyatékából* azonban bőven lehetne válogatni, sok olyan novella, jelenet rejlik a könyvtári anyagban, amit jószemű szerkesztők elsőnek fedezhetnek fel. Akár sorozatot is érdemes lenne kezdeni az elfelejtett, vagy feledésbe merülő Kosztolányi-remekművekből A Kanári a rádióban is jó volt, különösen Szabó Éva cselédlánya tudta felidézni az író teremtette világ jellegzetes hangulatát. VAN EGY ÜRES ÓRÁJA ? Tévedésnek bizonyult az új típusú, érdekes és eddig nélkülözött közgazdasági színes magazinnak a hétfő esti 21 órai időzítése. A remekül megszerkesztett adás — Vértes Éva munkája — kora délután például egészen más hatást keltett volna, mint este, amikor mindenki a könnyedebb, vidámabb hangú műsorokat várja. Ráadásul tévészünnap révén, még arra sem nyílt lehetőség, hogy választhasson a kedves hallgató a két készülék között. Szerencsére, az eleven hangú, sokféle témát megpendítő műsorblokkra oda kellett figyelni, még ha fárasztó is volt néha követni okfejtését.. A „Van egy üres órája?’’ cím nem utal pontosan arra, milyen tartalmat is kapunk, jobban illett volna valami komolyabb cím ehhez a nem egészen szórakoztató jellegű öszszeállításhoz. ESZMÉK FAGGATÁSA A klinikai halál állapotából életre keltett emberek vallomásait összegyűjtő kötetről (nem hazánkban látott napvilágot) vitatkozott Buda Béla pszichológus és Lendvai L. Ferenc filozófus, és túlmenve a kiindulóponton, magáról a halálról, annak marxista felfogásáról beszéltek. Divatos, bár kissé hátborzongató téma lett valahogy napjainkban a halál. A halottlátó aszszony után az És-ben cikkeznek az euthanáziáról, a rádióban pedig a „túlvilágot megjárt” személyek ,,útleírásairól” vitáznak. Eleinte berzenkedéssel forgadhattuk a délutáni kávézás, teázás időpontjában az eszmecserét, de aztán annyira lekötötte a figyeimet a mikor hogy elutasítás, bírálat helyett csak buzdíthattuk a szerkesztőt: néha valóban nem árt ilyesmiről beszéltetni „faggatni” okos embereket, ez a vita spontán, vágy’ műr úton szerkesztve, valóban vita volt. Háry Márta SZÍNHÁZI műsorok Operaház: Figaro házassága (Főisk. b. XIII. s. 2. ea. 7) Erkel Színház: Lajtha László: IX. szimfónia. Lendvay Kamilló: Concentino. Székely Iván: Nyolcadik ecloga. Dohnányi Ernő: Változatok egy gyermekdalra (2. b. 3. ea.. 7) Nemzeti Színház: Danton halála (7) Madách Színház: Pygmalion (7) Madách Kamara Színház: Utójáték — Vadászat (7) Vígszínház: Bűn és bűnhődés (7) Pesti Színház: A nyár (XT. b. 1. ea. 7) József Attila Színház: Éjszaka 17) Operettszínház: A denevér (7) Thália Színház: Tóték (7) Vidám Színpad: Micsoda cirkusz! (7) Mikroszkóp Színpad: Csillagjáró ide. 10) Minek néz engem? ffél 9) Radnóti Miklós Színpad: Volt egyszer egy kabaré (3) Várszínház: Egy fő az e°g v fő (7) Korona-Pódium: A propódium Esztervályos Cecília előadóestje (7) Bábszínház: Népköztársaság útja: Csongor és Tünde (du. 3) Jókai tér: Hencidai csetepaté (de. 10) Bp.-i Gyermekszínház: Tom Sawyer kalandjai (du. 3) Játékszín: Szonatina egy páváért (fél 8) Zeneakadémia: M. Áll Hangversenyzenekar (fél 8). József Attila Színház 1978. december havi bérletműsora: 2. szombat este M. bérlet 2., 3. vasárnap du. Vasutas b. 2„ 7. csütörtök H. bérlet 2.. 11. hétfő B. bérlet 2.. 15.. péntek J. bérlet 2.. 16 szombat du. Postás b 2.. 17. vasárnap este Hellas b. 2. 19. kedd D. bérlet 2„ 22. péntek K. bérlet 2.. 23. szombat T. bérlet 2„ 28. csütörtök Y. bérlet 2 A Fővárosi Operettszínház december havi bérleti műsora: 5-én L. bérlet 1. ea . 6-án M. bérlet 1. ea.. 12-én Z bérlet 1. ea. 13-án J. bérlet 1. ea.. 17-én H. bérlet 1.ea.. 21-én O. bérlet 1. ea.. 22- én T. bérlet 1. ea. s Heinrich Schiff — Aci Bertoncell Heinrich Schiff osztrák gordonkaművész mindössze 26 éves, de mind gyakrabban fordul elő a világ pódiumain. Zongorapartnere, Aci Bertoncelj, bécsi neveltetésű, jugoszláv származású pianista, akit a kortársi muzsika jó tolmácsaként már volt alkalmunk megismerni. Ezúttal temperamentuma kissé elragadta, s a gyöngéd testű gordonka hangzásvilágát nemegyszer szinte teljesen elsodorta. Kezdjük ott, hogy a műsor java része nem a mai kemény fényű hangversenyzongorára készült. Beethoven, de különösen Brahms, a Bosendorfer lágy énekét, intimitását igényelné. Ez persze teljesíthetetlen kívánságnak tűnik — legalábbis nálunk, ahol hangszerben vajmi csekély a válogatási lehetőség. Bertoncell öntudatos muzsikálása nemegyszer szorította ennélfogva háttérbe a nagyszerű felkészültségű Schiffet, aki — ha módja volt rá — érvényre tudta juttatni éneklőkedvét és képességét, hangszerkezelésének tüneményes biztosságát, formálásának abszolút zeneiségét. Kitűnt ez már a Beethoven-variációk megszólaltatásában, leginkább a „minőre”, a mollváltozatban. Brahms e-moll szonátájának Allegro és Allegretto tételében helyreállt a két hangszer közötti arány, s felfénylett a produkciók értéke. Sajnos, a harmadik tétel kemény és agresszív megoldású zongorarésze ismét felborította ezt az oly nemesen megkomponált egyensúlyt. Igen szép részek, daloló kantilénák ragyogtak fel a Franckszonátában (különösen a ,,Recitativo” feliratú harmadik tétel párbeszédében. Tüneményes technikáját s temperamentumát mutatta meg Schiff a tiszti nyomokon járó Popper-rapszódiában, ebben a virtuozitáson túl mást alig tartalmazó, kicsit porlepett, de mutatós muzsikában. Egy Paganini-ráadás Heinrich Schiff vonókezelésének lágyságát, meleg legátóját hozta előtérbe. „Ensemble M” Az „M” betűjellel jegyzett holland kamaraegyüttes a modern muzsika szolgálatára esküdött fel. Rotterdami, hágai, amszterdami muzsikusok alapították Ton Hartsuiker és David Porcelijn vezetésével. Bemutatkozó műsoruk (Porceliji, Keuris, John Cage és Xenakis különböző hangszeres csoport-összeállításokra készült művei) nagy hangszertudásukat igazolta. A műveket, a művek kvalitásait kevésbé. Talán a kontraszthatás felkeltésére voltak jók ezek a — hangsúlyozom — nagy virtuozitással és tudással megoldott kompozíciók, amelyek keretet képeztek egy magyar mű köré. Szöllösy András Stravinsky emlékére írt gyászzenéje így messze kimagaslott emberi hangjával, helyenként megrázó szépségével, az ősi rekviemszöveg részleteinek a hangszerjátékosok által recitált monoton zsolozsmázásával. A négy fúvóshangszerre, zongorára és vonósötösre készült alkotás mecénása éppen az „Ensemble M”. A mű budapesti fogadtatása bizonyára felbátorítja a kitűnő holland muzsikusokat, hogy koncertturnéik során műsorukon tartsák mai zenénk e reprezentáns hírnökét. Clemencic consort Az 1600-as évek divatos angol kifejezése, a hangszeres társulást, együttest kifejező „consort”, egyre gyakrabban bukkan fel azoknál a kisebb-nagyobb kamarazene-társaságoknál, amelyek a régi zene ápolását tartják életfeladatuknak. A bécsi René Clemencicet jól ismerjük, becsüljük és szeretjük, a 13 tagú csoport — ideális consortlétszám — régi hangszerek művelőiből és 5 egyenrangú énekes szólistából áll. Nagyszerű művészek! Négy jelenté-keny Monteverdi-mű társaságában Picchi-, Fontana- és Castello-műveket szólaltattak meg. Mind hangszereseik, mind énekeseik tüneményes stílustudással, hivalkodás nélkül, példamutató szerénységgel. A 125 éves Budapesti Filharmóniai Társaság ünnepi koncertjét az Operaházban rendezte, s ezzel is kifejezésre juttatta hagyományápoló szándékát. Mihály András, az Operaház igazgatója, hangsúlyozta az évforduló jelentőségét. Köszöntötte a közönyöset s muzsikustársait, akik a társaság mai vezető karnagyának, Kóródi Andrásnak irányításával, nemes gesztusra valló elhatározással az 1853. november 20-i — első — koncertjük műsorát idézték fel. Tegyük hozzá: pompás muzsikálókedvvel. Beethoven Hetedikje, Mozart Don Jnaojának egyik áriája (Sudlik Mária ismételte meg Lesniewska kisasszony 125 évvel ezelőtti redukcióját!). Mendelssohn- és Meyerbeer-művek szólaltak meg a díszhangversenyen, amelynek elődjét maga Erkel Ferenc vezényelte. A lelkes hangulat és a felkészült muzsikálás, meg maga az egész ünnepélyesség remélhetőlen új korszak kezdetét jelenti filharmonikusaink életében. Raics István — Filmsiker. A karthagói nemzetközi gyermekfilmfesztiválon — mind a felnőtt, mind a gyermekzsűri egyhangú döntése alapján —, Ranódy László Árvácska című filmje nyerte az ezüst Aladdindíjat. — Takács Erzsébet szobrászművész kiállítása december 3-ig tekinthető meg a Pataky István Művelődési Központban, reggel 9-től este 8 óráig. a kitüntetések a lengyel nagykövetségeit A lengyel kulturális értékek magyarországi megismerésében, népszerűsítésében, a két nép közötti kulturális kapcsolatok és barátság elmélyítésében kiemelkedő érdemeket szerzett a magyar személyiségeknek, intézményeknek — köztük az Eötvös Loránd Tudományegyetem lengyel tanszéki csoportjának, valamint az Alföld és a Tiszatáj szerkesztőségének . A lengyel kultúráért kitüntetést adományozták. A kitüntetéseket kedden, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövetségén rendezett fogadáson nyújtotta át Tadeusz Pietrzak nagykövet