Népszava, 1978. december (106. évfolyam, 283-307. sz.)

1978-12-24 / 303. szám

12 I NÉPSZAVA 197 8. december 2 4. Vajúdás a holnapért Alumíniumipar — 1979 A magyar föld kincsének, sőt, olykor magyar ezüstnek is szoktuk nevezni csillogó femünket, az alumíniumot. Szépen csengő neve ellenére sokáig mostoha volt a sorsa idehaza. Jó néhány olyan országban alakult ki a miénknél hamarabb a fejlett alumíniumipar, ahová messze tengerentúlról kellett szállítani a bauxitot. Nálunk sem a szándék hiányzott. Villamosenergia-rendszerünk teherbíró-képességének korlátai, anyagi lehetőségeink nem tették lehetővé megfelelő kapacitású alumíniumkohászat kiépítését. Másfél évtizede, a magyar—szovjet timföld— alumínium-egyezmény megkötése új fejezetet nyitott az iparág történetében. Kohászati beruházás nélkül, évről évre növekvő mennyiségű fémaluminiumhoz jutott a népgazdaság. Egy csapásra megkezdhettük bauxitbányászatunk és timföldgyártásunk lehetőségeiígy kapott méltó helyet gazdálkodásunkban az alumínium. Az egy főre jutó évi alumíniumfelhasználásban elértük a fejlett nyugat-európai országok színvonalát, és ez az ezüstös fémiparunkban, háztartásainkban, sőt, az ország külkereskedelmében is egyre nagyobb szerepet vívott ki magának. A IV. ötéves terv időszakában a Magyar Alumíniumipari Tröszt összesen 250 millió dollár bevételt hozott, az idén — egyetlen esztendő alatt — körülbelül 127 milliót. Az alumíniumiparnak a kormány által elfogadott központi fejlesztési programja a jövőre további fejlődést ígér. Ez az iparág bebizonyította, hogy kamatostul visszafizeti a befektetett szellemi munkát, a forintok milliárdjait. Az alumínium világpiaci ára a nyersanyagai-Nem csupán mennyiségi növekedésről van szó. A magasabban feldolgozott gyártmányok, az igényes késztermékek növekvő aránya tetemesen gyarapíthatja az exportbevételeket Némely késztermékek formájában az alumíniumot akár ötször annyiért is el lehet adni, mint ha tömbként értékesítik. Persze, az ország gazdasági nehézségeiből ennek az iparágnak is vállalnia kell valamit. A szabályozók módosítása, a gazdálkodás megszigorítása erőteljesen csökkenti a nyereséget, s így a fejlesztés forrásai, a béremelés lehetőségei elmaradnak a korábban számítottól. Az idei szabályozóváltozások mintegy 300 millió forintos nyereségkiesést okoztak, s jövőre további százmilliókkal marad kevesebb a nagvállalatnál. A Magyar Alumíniumipari Tröszt vezetőinek számításai szerint három év alatt — 1930 végéig — összesen 3 milliárd forintnyi nyereség marad el. Az idei nyereségkiesés nagy részét sikerült különféle belső intézkedésekkel ,,kigazdálkodniuk”. Természetesen a jövőben is törekednek a belső tartalékok mozgósítására. De a gazdálkodás feltéteinek kiaknázását, megalapozhattuk a korszerű feldolgozó ipart, robbanás óta kétszeresére emelkedett. Az exportárak 1977-ben a timföld esetében 31 százalékkal, fém alumínium értékesítésében 145 százalékkal, félgyártmányoknál 155 százalékkal voltak magasabbak, mint 1972-ben. Kétségtelen tehát, hogy az alumíniumipar azon kevesek sorába tartozik, amelyek hazai nyersanyagbázison képesek tetemes mennyiségű gazdaságos exportot elérni. Az idei 127 millió dollárnyi kivitellel szemben az import mindössze ,5 millió dollár volt. Ez a mérleg feltétlenül kedvező. Az alumíniumipar nyilvánvalóan azok közé az iparágak közé tartozik, amelyek megfelelnek a szelektív fejlesztés szempontjainak. Azaz, amelyek fejlődése a népgazdaság termelési szerkezetének és egyensúlyának javulását hozza, lei mindenképpen megnehezedtek. A források csökkenése miatt esetleg nem tudják a tervezett ütemben megvalósítani korábbi elképzeléseiket. Hogy miként alakulnak majd az iparág lehetőse-kétségtelen, hogy 1979- ben a belföldi alumíniumfelhasználás elvonja majd az export árualapok egy részét. Ennek ellensúlyozására a MAT a tőkés piacokon a korábbinál magasabb árak elérésére törekszik. A termékek feldollgozottsági fokának növelésével már eddig elérték, hogy az úgynevezett félgyártmányokért tonnánként 350—400 dollárral többet kaptak, mint az alumíniumtömbökért. Az exportszerkezet további ilyen irányú javításával a jövőben a többlet további jelentős mértékű növelésére törekednek. Ugyanakkor alacsony szinten tartják a tőkés importot. Sőt, például a timföldgyártásnál a mészadalékos feltárás szélesebb körű alkalmazása, a behozatalban további megtakarításokat ígér Emellett a tröszt közvetve is hozzájárul a népgazdaság külföldi fizetési mérlegének javításához: a gei, azt egyelőre nehéz lenne pontosan megmondani Mindenesetre az alumíniumipar 22 ezer dolgozója és vezetői nem várják tétlenül a holnapot. Nehéz vajúdások közepette formálódnak az 1979. évi tervek. De a gyarapodás perspektívái biztatóak. A Székesfehérvári Könnyűfémmű beruházásának folytatása, az ajkai alumíniumöntvény-gyártás fejlesztése, a timföldgyártás intenzifikálása, a bauxitbányászat további korszerűsítése, a Kőbányai Könnyűfémműben a fóliagyártás fejlesztése mind az előrelépést szolgálja. Az export bővítését előmozdító jelentős létesítmények munkaerő-szükségletét természetesen úgy akarják biztosítani, hogy a tröszt összlétszáma ne növekedjék. A vállalatoknál felmérték a munkahelyeket, megvizsgálták, melyeket lehetne öszszevonni, vagy akár megszüntetni. Ennek eredménye, hogy már az idei létszám, vagy 800-ral alacsonyabb a középtávú terv eredeti előirányzatánál. A jövőben — az élőmunka hatékonyságának javítását célul tűző 10 éves program alapján — még erőteljesebben folytatják ezt a tevékenységet, hidraulikus könnyűfém bányatámokat például eddig egy NSZK-beli cégtől, vásárolta a magyar bányászat. Most már Balassagyarmaton gyártják ezeket. Az eredményességet növeli a készletgazdálkodás javítása is. Ez körülbelül 5—600 millió forintot jelent, összességében tehát a trösztöt súlyosan érintő elvonások ellenére az ideihez hasonló nagyságú nyereségre számítanak. Persze, ez igen szerényeredmény, a dinamikus fejlődéshez és a bérek emeléséhez jóval többre lenne szükség. Ezért is születnek nehéz vajúdás közepette a jövő tervei. De abban feltétlenül bízhatunk, hogy az iparág dolgozói 1979- ben is megállják a helyüket. A magyar ezüst továbbra is kiemelkedő szerepet játszik majd az ország gazdasági életében Franek Tibor Hazai nyersanyagból Gazdaságos export Tömb helyett félgyártmány (MTI Fotó : Jászai Csaba felvétele) Barátkozás a világgal A párává vált „vasfüggöny” A Forgácsoló Szerszámipari Művek angyalföldi gyárából öt munkásaszszony „fogta magát", és elutazott Capriba. „Nápolyi látni és meghalni!" — kiáltottak sóvárogva évtizedeken át azok az emberek, akiknek nem volt módjukban hazulról kimozdulni. Az angyalföldi munkásasszonyok, a menetfúrókat készítő gépek kezelői látták Nápolyt, s „nem haltak bele", látták a kék Földközitengert, ittak chiantit, és ettek milánói makarónit Megkóstolták a csigát, a rákokat. Hajókáztak, és a nápolyi szálloda teraszáról nézték a nyüzsgő gépkocsiforgalmat, a vízen ringó jachtokat. Amikor visszajöttek, beszéltem velük, cseppet sem illetődtek meg, véleményük szerint a csodálatos város eléggé piszkos, a közlekedés rossz, jó, ha a retikült szorosan a hóna alá fogja az ember, az éttermekben a kiszolgálást nem kapkodják el a pincérek, és így tovább . .. Persze mindezzel együtt nagyszerű élményben volt részük. Amíg hallgattam őket. Mindegy. Legyintsünk rá, rég volt, elmúlt. Kíváncsi lennék azonban, az akkori rágalmazók beszélnek-e most majd idegenforgalmunk eredményeiről, arról például, hogy 1978-ban nem kevesebb, mint 17 millió külföldi lépte át határainkat, és több mint 5 millió magyar állampolgár utazott külföldre. Aligha ejtenek majd szót erről. Persze a hibáinkat kipécézik, kevés a szállodai hely, némely üdülőközpontban gyenge az ellátás színvonala, s egyebeket... A kutya ugat, a karaván halad! Kapuinkat kitártuk. Örömmel és magyaros vendégszeretettel fogadjuk a hazánkat megismerni szándékozókat, az pedig életszínvonal-politikánk megvalósításához tartozik, hogy minél több magyar állampolgár utazzon külföldre. Vessük most, év végén látra: mi a jó ebben nekünk, mi az előnyünk, s mi a hátrányunk? Mit teszünk e fokozott forgalommal arányos színvonalon, s mi az, amit nem? Idei eredményeink jelzik, hogy mind a szocialista, mind a tőkés országokban tovább nőtt Magyarország vonzereje. A vendégforgalom nagyobb mértékben emelkedett, mint az európai és a világátlag. A határainkon 9 millió olyan utas lépett nem tudtam nem gondolni az ötvenes évek hírhedt, ellenünk szóló, nyugati propagandahadjáratára, a szívünk közepére célzott „mérges nyílra”, a „vasfüggönyre". Ezt a kifejezést a fiatalok nyilván már nem nagyon ismerik, mert odaátról régen leszoktak róla. A nyugati hírügynökségek, a „Szabad Európa rádió” akkori hírharsonái telekürtölték a világot azzal, hogy a szocialista országok, közöttük mi is, úgynevezett „vasfüggönnyel” vettük körül magunkat. Ugyan, miért is látták volna be, hogy a háború vérzivatarát átélő, leszegényedett, romokat takarító országban, ahol egy teljesen szokatlan, új társadalmat épít a nép (az építés fájdalmával és áldozatával, s nemcsak örömeivel), és ahol sokan, a célt nem nagyon értve ingadoznak, ahol a régi rend vagyonát, pozícióját vesztett tagjai szívesen „behívnák” ellenségeinket — egy ilyen országban nem lehet a szocialista forradalom másnapján a „ház” kapuját tárva-nyitva hagyni át, aki egy napnál többet töltött nálunk. A tavalyi évhez képest 40 százalékkal emelkedett a külföldiek itt-tartózkodási ideje. Az arányok helyes érzéklésére egy szám: idén augusztus végéig érkezett annyi külföldi hoz-Az idegenforgalomból származó devizabevételünk — dollár és rubel együtt — mintegy 8 milliárd forint A magyar állampolgárok devizakiadásaira 4 milliárdot költünk. Az idegenforgalom tehát jó üzlet is. Érdekeltek vagyunk abban, hogy az is maradjon. A vendéglátási lehetőségeink azonban nem fejlődtek a forgalommal arányosan. A szállás kapacitás például mindössze 3,6 százalékkal nőtt az előző évhez képest. Budapesten márciustól novemberig az összes szállodára kitehették a „Foglalt” táblát. A margitszigeti gyógyszálló 500 férőhelyével valamelyest enyhít majd jövőre a gondokon. Vidéken, Tatabányán adnak át 1979-ben egy szállodát. Aztán ... alig-alig lesz bővítés. A Balatonnál — bár létesítettek szükségkempingeket — még 8—10 ezer kempinghelyre lenne szükség. Itt egyébként szinte kritikussá vált azánk, mint tavaly egész évben. 1978 augusztusa volt viszont az első olyan hónap, amikor 1 milliónál több magyar utazott külföldre. Tréfásan azt lehetne mondani, eljött az újabb „kalandozások" kora. Csak amíg ezer évvel ezelőtt a magyarok zsákmánynyal tértek vissza a hazájukba, addig a maiak gazdag élményekkel, barátságokkal, tudásuk, ismereteik gyarapításával Rövid kitérőként: 1978-ban például 20 barátságvonat indult a Szovjetunióba. Idén nálunk tárgyalt a szervezett dolgozók kedvezményes üdültetésének és turizmusának fejlesztéséről a SZVSZ Nemzetközi Szociálturisztikai Bizottsága, amelynek már 21 ország a tagja. Mind több és több munkáskollektíva, szocialista brigád és természetesen egyénileg utazó is megismerkedhet más országok életével, miközben kellemes üdüléssel, nyaralással töltheti szabadsága idejét. Fiataljaink közül 80 ezren utaztak idén külföldre. Kiemelkedő esemény volt a Kubában megrendezett VIT, amelyre sok magyar fiatal eljutott. Az idén 45 ezer egyetemista és 35 ezer középiskolás fiatalnak teremtettek belföldi túraalkalmat. A sportturizmus további fejlesztésére „Aranyjelvényesek az olimpiára” mozgalmat hirdettek. Magyarországra 96 ezer fiatal látogatott el 1978-ban. helyzet. Sokan „elsírják" bánatukat, hogy a Balatont túlságosan sokan keresik fel. Nem valószínű, hogy bármely eszközzel ezt meg lehetne, vagy kellene gátolni. A Balaton ellátását szorgalmazók közvetlenül a tó partjára koncentrálják a vendéglátó, a kereskedelmi és szolgáltató ellátást, mert „földrajzilag” ez a keskeny sáv az üdülőövezet. Igen ám, de a jelentések szerint a külföldi turisták 76 százaléka autón érkezik hazánkba. A Balatontól pár kilométerre, tíz-A nagy idegenforgalom fondorlatos cselekményekre buzdítja a zűrzavarosban halászokat. Ez azonban nem szabad, hogy az idegenforgalom iránti fogékonyságunkat csökkentse, hiszen a határainkat átlépő milliók becsületes szándékkal érkeznek. Nemsokára életbe lép a szomszédos Ausztriával a vízumkényszer feloldása Az egész világon tudják, hogy a magyar vízumot viszonylag gyorsan, bürokráciamentesen lehet megkapni. Könnyebben, mint a magyaroknak soksok tőkés ország vízumét. Mi ezzel is kifejezzük: a Magyar Népköztársaság a népek közeledését, barátságát óhajtja. Kapuinkat, az egykoron „vasfüggönynek” nevezett, Nyugatra nyíló ajtókat is felnyitottuk minden jó szándékú embernek. Vonaton, autón, repülő- gépen ...száznyelvű” cso-portok érkeznek hozzánk, perces úttal megközelíti a gyönyörű kirándulóhelyeket, ahol, sajnos, középkori állapotokat talál. Némely, a tó északi partján levő, egyébként szép kis helységben a vendéglők a legrosszabb talponállók színvonalát sem érik el. A turistaház kevés, némelyben 8—10 rozzant ágy van csak. Ételt nem szolgálnak föl. A Balatonnál az élelmiszer-ellátás jó. A Dunakanyarban, a Velencei tónál is ez a helyzet. A kereskedelem, a vendéglátás, a szolgáltatás minőségi és nem is annyira mennyiségi „mutatóit" kellene javítani. Az idegenforgalom növekedése azonban nemcsak a vendégfogadás kérdéseit veti fel. Az évről évre szinte ugrásszerűen növekedő forgalomnak nagyon örülünk, hiszen pénzt hoz az országnak, és az itt tartózkodók képet kapnak népünk életéről, eredményeiről is. Az idegenforgalomnak árnyoldala is van. Soproniak mesélik, hogy Ausztriából már éthordóval is átjönnek egy kis jó magyar ebédet vinni... Győrben a piacon, s a környező üzletekben a külföldiek gyorsan megszabadítják a pultokat a hús- és felvágottféléktől, egyéb élelmiszerektől. Ki sajnálná?... De a kereskedelemnek, az élelmiszeriparnak nem kevés gondot okoz aztán a hazai ellátás színvonalának tartása. A harai piactól—a Keletiig ... Keleti zsibvásár. Törülközők, kendők, lepedők, topánkák és gyapjú holmik cserélnek gazdát Ám ez még hagyján! A zugpálinka, a konyak, a rum is kelendő cikk, s cseretárgy. A nagy tolongásban rézgyűrűt aranyként áruló gagyizók, tolvajok lepik el a tömeget. A határátkelőhelyeken, repülőtéren a hatóságoknak sok gondot okoznak a csempészek, a kábítószer-szállítók, a valuta- és forintcsempészek, a világ minden tájáról. Jönnek üzletemberek, tárgyalni, kereskedni, megszállnak szállodáinkban orvosok, mérnökök, tudósok a Magyarországon rendezett, neves nemzetközi konferenciákra készülve, megérkeznek hosszú kilométeres sorokban, autójukon vitorlásokkal, csónakokkal, kempingfelszerelésekkel a tavainkat, folyóinkat, a gyönyörű napfényt élvezni akarók. Jönnek a diákok, kis táskájukkal, táskarádiójukkal. Orosz, lengyel, német, angol és francia szavakat hallani. És amíg itt tartózkodnak, szemük issza a látványt, érzékeli azt — akarva, akaratlanul —, amit egy szorgalmas nép a történelmileg oly rövid idő alatt alkotott. Párává vált a „vasfüggöny”. A mi kohónkban olvadt el, és már a gőze sem látható. Szüts Dénes 1073: 17 millió rvmiérj f'V'/»*/ és árnyoldaluk „Sssuanf/virü** csoportok (Fejér Gábor felvétele) Beszállás — indulás