Népszava, 1978. december (106. évfolyam, 283-307. sz.)

1978-12-24 / 303. szám

Tervek, újdonságok az Orionban A televíziózás (közeli) jövője Aki egy pillantást vet az Orion új tévé-vevőké­­szülékeinek belsejébe, azt­­ hiheti, félig kész darab áll előtte, annyira kevés alkatrészt lát benne. A régi készülékekhez ké­pest szinte üres a doboz. A belső szerelvények kö­zül csak a képcső őrzi eredeti méretét, a többi a modernizálás — az in­tegrált áramkörös modul­rendszer — révén egy­­harmadára zsugorodott.­­ — Na bumm, ez a gyár­­ ügye — mondhatnák aki­ket nem érdekel a techni­­­­ka, pedig nincs igazuk. A műszaki fejlesztés igen is érinti a vásárlót, hiszen új készüléke üzemképe­sebb, ritkábban romlik, kevesebbet fogyaszt, és egyre több szolgáltatást nyújthat. A mai feltéte­lek mellett ennek nincs akadálya, hiszen a doboz­ban elfér egy-két többlet­áramkör, amelynek nagy­ságát legfeljebb centik­ben lehet mérni. Lapos képernyő a falon . Ma egyre gyakrab­ban komplett áramkörök,­­egységek kerülnek a mi­niatűr fekete tokba. Né­­­melyik integrált áramkör több száz félvezetőt tar­talmaz. Ebbe például egy teljes hangerősítőt sűrítet­tek, tucatnál is több tran­zisztorral — mutatja az autó alkatrészt Szász Ge­za, az Orion-televíziók fő­konstruktőre. — A követ­kező évtizedben a tévé­gyári konstruktőrök dolga meglehetősen egyszerűsö­dik, hiszen a feladat ab­ban merül ki, hogy jól építsük be a néhány al­katrészt és kedvelt for­mát találjunk a készülék­nek. A hagyományos ér­telemben vett tervezés mindinkább a félvezető gyárak kezébe kerül. — Milyen lesz a jövő televíziókészüléke?­­ — Ha egy kicsit elra­gadtatom magam, és hosszabb távra nézek elő­re, azt mondhatom: tet­szőleges méretű, de egé­szen lapos, falra akaszt­ható képernyőből és az ahhoz tartozó kis doboz­ból fog állni az egész. Úgy hírlik, hogy a lapos, folyékony kristálykijelzős képcső külföldi fejleszté­se igen előrehaladt, de­­úgy gondolom, 10 éven belül nem kerül forga­lomba, hiszen a mai, el­sősorban a színes típusok kutatási, gyártásfejleszté­si költségei még nem té­rültek meg. Gombnyomásra újság vagy menetrend .A következő évtized készüléke mindenképpen több lesz majd, mint „ha­­gyom­ányos” televízió. A ma embere mind több in­formációra vágyik és en­nek egyik — sőt, valószí­nűleg a legfontosabb — eszköze a tévé lesz. Gombnyomásra, külön programozásra beviheti majd a lakásba az újsá­got, tájékoztathat mond­juk a vonatok, buszok in­dulásáról, megadhatja a különböző szolgáltatók névsorát, átveheti a tele­fon szerepét, taníthat és kérdezhet is. Amikor elő­ször hallottunk ezekről, úgy véltük, hogy a távo­li, kicsit talán utópisztikus jövőt vázolják. Ám a kül­földi próbálkozásokból úgy látszik tévedtünk, ezek egy része nagyon is közel van. Magyarorszá­gon is foglalkoznak már az iskolatévé keretein be­lül megvalósítható, „visz­­szakérdező” programozott oktatással. — Milyen újdonság vár­ható a következő, évek­ben? — Megszűnik a csator­naválasztó billentyűsoro­­zat, a készülék gombnyo­másra magától „lépked” sorba a csatornákon, és a képernyőn jelzi, hogy ép­pen­­melyik műsor látha­tó. A fekete-fehér prototí­pus *a laborban működik, valószínűleg jövőre az üz­letekbe kerül az ugyan­csak modulrendszerű szí­nes tévével együtt. Kifej­lesztjük a távvezérlőrend­szert is. A fekete-fehér tévéhez egyszerűbbet, a színeshez valamivel bo­nyolultabbat, mert annál több mindent kell szabá­lyozni műsor közben. Ez utóbbi valószínűleg infra­vörös ■sugarakkal műkö­dik majd, és több célú fel­­használásra is módot ad. Kibővíthető például veze­­téknélkül fejhallgatóval és esetleg szobai­­ajtónyi­tó automatikával. A ké­sőbbiekben, amennyiben az igények úgy kívánják, a televízió is adhat szte­reó hangot vagy több nyelvű szöveget. Ennél azonban biztosan hama­rabb jelenik meg gépeink­ben a képernyőre vihető pontos idő,­ elektronikus, programozható­ órával, amely egy-egy érdekes műsor kezdete előtt be­kapcsolja a televíziót. Színes tévé belföldre — Ezek már jövőre megjelennek? — Természetesen nem mindegyik. Az év máso­dik felében kezdjük meg az új színes televízió so­rozatgyártását, amelyből a belkereskedelemnek is szállítunk. Korábban is gyártottunk színes tévét, de az eddig külföldre ke­rült. Jövőre az export mellett — a gazdaságos­ság javítása érdekében — egy egészen új konstruk­cióval valószínűleg a ha­zai piacon is megjele­nünk. A színessel egy időben várható a „csator­naléptető” és kijelző fe­­kete-fehér típus, valamint a már bevált modulrend­szerű Uránusz kisebb képernyős változata — mondja Szász Gerő. A modulrendszerű szí­nes t­évéről — és általá­ban a modulrendszerről — annyit érdemes külön is megjegyezni, hogy fő egységei, a modulok na­gyon könnyen ki- és be­szerelhetők. A félvezetős felépítés alacsonyabb üze­mi hőmérsékletet és mi­nimális hibalehetőséget garantál, az új rend­szerű építési elv miatt pe­dig egyszerű és­­ igen gyors a javítás A hibás modul egy mozdulattal kicserél-* h­ető. . Ugyanakkor az is el­képzelhető, hogy a javítás — minthogy a helyszínen nem egyetlen alkatrészt, hanem teljes áramkört cs­erélnek — többe kerül majd, mint amit a ha­­gyományos készülékeknél megszoktunk. Ezért vi­szont a lényegesen rit­kább hibák kárpótlást nyújthatnak. Tóth Jenő Az Orion új színes televíziója a laboratóriumban. Képernyőjére vetítve, sok­szoros nagyításban látható a „fekete tok", az integrált áramkör (T. Balogh László felvételei) Szerelőcsarnok az Orionban NÉPSZAVA . Neumann János élete és úttörő munkássága Ez évben lenne het­venöt éves a század egyik legnagyobb mate­matikusa. Neumann János, aki 1903. december 28-án szü­letett, Budapesten, egy jó­módú bankárcsalád gyer­­mekeként (a három fiú közül ő volt a legidősebb), a fasori evangélikus gim­náziumban tanult, abban az iskolában, melynek padjaiból több, később világszerte­­ elismert, nagynevű tudós is kike­rült (így Wigner Jenő, Szilárd Leó és mások). Kiváló tehetsége, a ma­tematika iránti érdeklő­dés i­e már ifjú korában megnyilvánult. A közép­iskola ötödik osztályában már egyetemi szinten ta­nulta a matematikát, Kürschák József, a Bu­dapesti Műegyetem pro­fesszorának irányítása mellett. Alig fejezte be gimnáziumi tanulmá­nyait, amikor első­­ tu­dományos dolgozata megjelent. Neumann Budapesten, majd külföldön tanult tovább, részben Berlin­ben, illetve a zürichi Mű­szaki Főiskolán. Szülői kívánságra a reálisabb, biztosabb megélhetést ígérő vegyészmérnöki végzettség megszerzését tűzte ki célul, de alap­érdeklődésének megfele­lően egyidejűleg a ma­tematikából is tanulmá­nyokat folytatott. A bu­dapesti egyetemen dok­­torált 1926-ban — termé­szetesen matematikából. Igen fiatalon, 23 éves ko­rában már egyetemi ma­gántanár Berlinben, majd később a göttingai és a hamburgi egyetemen is tanított. A Horthy-időszak egy­re kellemetlenebb légkö­re, valamint a Németor­­országban fokozatosan éleződő politikai helyzet hatására — sok más ki­magasló kutatóhoz ha­sonlóan — Neumann is elhagyta Európát és Amerikába ment Princen­­tonba, az akkortájt alakult és világhíressé vált intéz­ménybe, az Institute for Advanced Study-ba (am­i magyarul a Korszerű Tu­dományokkal Foglalkozó Intézet­nek nevezhető), ahol annak meghívott előadója lett. Kezdetben még nem tartózkodott ott állandóan, csak 1933-ban költözött át végleg Ame­rikába, amikor az intézet tanárává nevezték ki. Et­től kezdve már csak lá­togatóként tért vissza Európába. Neumann 1930-ban nő­sült, Kövesi Mariettát vette el, öt évvel később született , egyetlen gyer­meke, Marina. Leánya maga is tudományos pá­lyára került, neves köz­gazdász professzor lett. Neumann János elvált és 1938-ban másodszor há­zasodott. Dán Klárát vet­te feleségül, aki Neu­mann haláláig nemcsak élettársa volt, hanem a számítógépek programo­zásában a munkatársává is vált. Sajnos, nem sok­kal élte túl Neumann halálát, pár évvel később öngyilkos lett­ létrehozni, részben pedig működésük elvi kérdését érdekelték, ő rögzítette a gépek úgynevezett Neu­­mann-modelljét. Az el­végzendő műveletek egy­másutánját meghatározó program gépen belüli tá­rolása — a feladatban szereplő számok mellett —, és a végrehajtás en­nek alapján történő au­tomatizmusa­ ugyancsak a nevéhez kapcsolódik. Az azóta eltelt kö­zel 30 év alatt pedig a félvezetőtechnika kifejlő­dése, az integrált áram­körök megjelenése mára térfogati, energiafelvételi és megbízhatósági vonat­kozásokban sok nagyság­renddel lecsökkentette­ a különbséget , az emberi agy és a­ gépi eszközök hasonló jellemzői között. Neumann egyik megfi­gyelése az emberi ideg­­rendszer megbízható mű­ködésével kapcsolatban összefügg az automata­­i elmélet terén végzett munkásságával. Nevezete­sen foglalkozott a köny­­nyen meghibásodó alkat­részekből felépített beren­dezés megadott értékű működési feltételeinek meghatározásával. Talán science fictionnak minő­síthették annak idején — a saját magukat alkatré­szekből felépíteni képes automatákat is, melyeknek elmélete szintén foglal­koztatta. Mindez csak rövid fel­sorolása azon területek­nek, melyeken Neurhann jelentéset alkotott. A sokoldalú zseni Neumann János kez­detben halmazelmélettel, operátorokkal, elméleti matematikával foglalko­zott, de hamarosan ér­deklődni kezdett a ma­tematika különböző terü­leteken való alkalmazá­sának kérdései iránt. Kü­lönösen a fizika, s ezen belül is a kvantumfizika terén folytatott jelentős kutatásokat. A Nobel-dí­­jas Wigner Jenő szerint már az itt elért eredmé­nyei kiemelkedő helyet biztosítanak számára a jelen elméleti fizikájá­ban is. Érdeklődése és­­mun­kássága kiterjedt a sta­tisztika, a lökéshullá­mokra vonatkozó, a hid­rodinamikai, az aerodi­namikai, a ballisztikai, a robbantási problémák, a meteorológiai kérdések vizsgálatára. Ezen téma­körök művelése kapcsán részt vett az amerikai honvédelmi, katonai tu­dományos kutatásokban. Különböző magas szintű tudományos tanácsadó testület tagja volt, bele­értve az Atomenergia Bizottságot is. A háború alatt, és rész­ben még utána is, részt vett az atombombával összefüggő atomfizikai kutatásokban. Leghíre­sebbé vált elgondolása az úgynevezett „rálövéses” módszer volt, a nukleá­ris hasadóanyagok rob­banásának előidézésére. Neumann érdeklődését már a húszas évek vé­gén felkeltették a külön­böző — elsősorban stra­tégiai —, társasjátékok, pontosabban ezek általá­nosított elméleti kérdé­sei. E témakörben elő­ször 1928-ban jelentetett meg dolgozatot, majd Morgensternnel együtt dolgozták ki ennek teljes körű összefoglalását, el­méletét, „Játékelmélet- és közgazdasági viselkedés” címmel (Theory of Games and Economic Beha­viour), amelyet 1944-ben könyv alakban adtak közre. Mindaz, amit ezen témakörben alkotott, ma széles körű alkalmazásra talált a közgazdaságtan­ban, a hadtudományok­ban, sőt a társadalomtu­domány területén is. Neumann János legis­mertebb tevékenysége azonban az elektronikus számítógépekkel függ össze. Az előzőekben em­lített fizikai­­ jelenségek tanulmányozása az addig ismert matematikai mód­szerekkel, a hagyományos analitikus eljárásokkal egyre nehezebbé vált. A numerikus számítások el­végzése pedig — ami lé­nyegében más úton köze­líti meg a problémát — több és gyorsabban el­érhető eredményeket ígért és így a feladatok jó része matematikailag kezelhetővé vált. Ez ve­zette Neumannt is a számítógépek, általában pedig az automaták felé. Részben a feladatok el­végzéséhez kívánt eszközt Neumann termékeny és fáradhatatlan munkássá­gának (munkavégzőképes­sége gyakorlatilag határ­talan volt) korai halála vetett véget, ötvenhárom éves korában rákban halt meg. 1957. február 8-án. Élete utolsó évét kórház­ban töltötte. Ott is folya­matosan dolgozott. Többi között egy nevezetes elő­adássorozatra próbált meg felkészülni, mely az em­beri agy és a számítógé­pek közös vonatkozásait tárgyalta volna. Sajnos, az előadási fel­kérésnek már nem tudott eleget tenni, az írás azon­ban csaknem teljesen el­készült. Néhány éve ma­gyarul is megjelent: „Szá­mítógép és agy” címmel. Végül érdemes röviden arról is szólni, hogy a Neumann által annak idején meghatározott szá­­mítógépmodell óta milyen irányban fejlődött a szá­mítástechnika-és mi vár­ható a közeli jövőben. Az elektronikus eszközök hi­hetetlen fejlődésével a be­rendezések, az akkori né­hány­­ tíz, vagy száz mű­velet másodperc sebesség­­értékről közel egymillió­­szor akkora (!) értékre növekedtek, örvendetes, hogy a számítógépárak rohamosan csökkentek, így az egy művelet végre­hajtásának fajlagos költ­sége végeredményben a sebességgel fordított arányban csökken. A fej­lődés pedig nem áll meg, várható, hogy az 1980-as évek közepére már má­sodpercenként egymilli­­árd műveletet elvégző gé­pek állnak rendelkezésre, amelyek kis mérete és nagy megbízhatósága minden igényt kielégít. Lényeges változás ta­pasztalható azonban a Neumann-modellhez ké­pest. A műveletvégző egy­ség köré csoportosuló, koncentrált rendszerhez viszonyítva, a feladatokat minél inkább szétosztó, decentralizált berendezé­sek irányába tart a fejlő­dés. Ezekre jellemzők a feladatok részekre bontott és párhuzamosan, egyide­jűleg­­történő végrehajtá­sa. Mindezekkel majd óriási műveletvégzési se­bességet lehet elérni. Ezek a gépek tudományos ku­tatási feladatok megoldá­sában kerülnek elsősor­ban felhasználásra. Neumann János Ma­gyarországgal való kap­csolata a háború előtt ugyan megszakadt, de munkásságát, eredmé­nyeit nagyon sok szakte­rületen elemzik és hasz­nálják fel hazánkban is. A Magyar Számítógéptu­dományi­ Társaság azzal fejezte ki iránta tanúsí­tott megbecsülését, hogy tíz évvel ezelőtt Neumann János nevét vette fel és törődik emléke ápolásá­val. Szentiványi Tibor SZÁNK! főosztályvezető A korai tragikus vég A tudós és az ember Neumann János kiváló képességű, elismert tudós volt, de mint kolléga, mint ember is kivívta mindenki megbecsülését és szeretetét. Négy világ­nyelvet beszélt, ezenkívül latinul és görögül olvasott. Angol tudásáról mondják, hogy nem­ egy angol anyanyelvű kolléga dol­gozatát ő korrigálta nyelvtanilag is. Kitűnő memóriája is volt, melyet nemcsak lát­ványos módon tudott de­monstrálni (például a tele­fonkönyv néhány oszlopát rövid megfigyelés után visszamondta), hanem a világirodalom több is­mert művéből tudott fej­ből, oldalszám szerint idézni. Bonyolult számítá­sokat végzett el fejben (nemegyszer gépek sebes­ségével versenyre kelve), ezzel bámulatba ejtve kollégáit, barátait. * A lakásán tartott össze­jövetelek híresek voltak. A legtöbb Amerikában élő, és ott járt ismert tu­dós, az irodalmi és mű­vészeti világ sok nagy egyénisége megfordult ná­la. — Ezek az esték ne­vezetes eseményei voltak az amerikai szellemi élet­nek. ■— Hozzá kell tenni, hogy ezeken az összejöve­teleken Neumann nem­csak mozgatója, közép­pontja volt a pezsgő vi­táknak, de remek humo­rával még külön emelte is azok hangulatát.

Next