Népszava, 1979. február (107. évfolyam, 26-49. sz.)

1979-02-21 / 43. szám

197­9. február 2­1. Nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Budapesten Havasi Ferenc a Szovjetunióba utazott Szerdától Budapesten tartja soron következő, 30. ülésszakát a közalkal­mazottakat és rokonszak­mabeli dolgozókat tömö­rítő szakszervezetek nem­zetközi szövetségének el­nöksége. A SZOT szék­házában rendezendő­ ta­nácskozás programját kedden a HVDSZ köz­pontjában tárgyalta meg a szövetség végrehajtó bizottsága. A háromnapos eszme­cserén várhatóan 16 or­szágból 30 küldött vesz részt, mérlegeli a közal­kalmazottak, az egészség­ügyi, a postai és a táv­közlési dolgozók,­­a ban­kokban és biztosítóintéze­tekben, valamint a he­lyiiparban és városgaz­dálkodásban tevékenyke­dők helyzetét a különbö­ző országokban, értékeli az érintett szakszerveze­tek munkáját. Szakbi­zottsági és plenáris ülé­seken vitatják meg az­ elnökség tagjai a közal­kalmazottak 1982 őszén Csehszlovákiában rende­zendő nemzetközi szak­mai kongresszusáig célul tűzött feladatokat összeg­ző akcióprogramot. Jemeni delegáció érkezett hazánkba Kedden delegáció élén hazánkba érkezett Ahmed zubaid al-Fadhli, a Je­meni Népi Demokratikus Köztársaság kereskede­lem- és ellátásügyi mi­nisztere, a Központi Bank elnöke. A vendéget a Fe­rihegyi repülőtéren Biró József külkereskedelmi miniszter fogadta. Ezt kö­vetően a két miniszter közötti megbeszéléssel megkezdődött a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztését szolgáló tár­gyalássorozat. Előadóművész-fesztivál a költészet napján Döntés született: ezen­túl a­ költészet napján, április 11-én rendezik meg az előadóművész­­fesztivált. Az idén máso­dik alkalommal sorra ke­rülő esemény házigazdá­jának tisztét ezúttal Veszprém városa vállalta. A fesztiválra minden fő­városi és vidéki színház egy-egy művészét nevezi. Rajtuk kívül idén elő­ször­­ néhány baráti or­szág is elküldi neves elő­adóját, aki saját nyelvén tolmácsolja magyar köl­tők alkotásait. A jövőben minden má­sodik évben a Radnóti Miklós nevét viselő elő­adóművész-fesztivál szín­helye Győr lesz, a közbe­eső tavasszal más-más vidéki városban találkoz­nak a líra szerelmesei. Évente a mai magyar köl­tészet alkotásaival és egy klasszikus költő versével „vetélkednek” a résztve­vők. A választás az idén Juhász Gyulára, a Ta­nácsköztársaság idején legtöbbet publikáló líri­kusra esett: alkotásai leg­javával ismertetik meg az érdeklődőket az elő­adók. (MTI) Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, az SZKP Központi Bizottságának meghívására, kedden a Szovjetunióba utazott. Út­jára elkísérte Hoós János, az MSZMP KB osztályve­zetője és Varga István, a Központi Bizottság osz­tályvezető-helyettese. ­ A sárszentmihályi primőr A talpraállás útján — Meg sem fordult a fejében, hogy jobb lenne az idei primőrszezont ki­hagyni? — kérdem Boda Antal igazgatót, a Sár­­szentmihályi Állami Gaz­daságban. A kérdés csak a sok­milliós anyagi kár isme­retében jogos. Egyébként értelmetlen lenne a jól fűtött üvegházban, ahol a friss palánták felett vezető csöveken, most szatyrok lóbálóznak, je­lezve: a kertész asszo­­nyok-lányok ismét dol­goznak. — Ha az ember csak a számokat lesi, és azt is kiváltképpen a rosszabb években, akkor jobb, ha felhagy a kertészkedéssel. Most valóban az lett vol­na a legolcsóbb, ha ta­vaszra nem adunk zöld­séget, primőrt. De nem tehettük. Meg kell tarta­nunk a piacot, árut kell adnunk a szomszédos iparvidéknek, és foglal­koztatnunk kell a helyi munkaerőt. A háziasszony jól is­meri a piaci helyzetet. A T­ D-szezonban mé­­l tebben kell nyúlni a pénztárcába. Egy-egy paprika, és néhány szem paradicsom — ilyenkor — a hideg vacsoránál csemegének számít. Könnyű azt hinni, hogy a zöldséggel foglalkozó üvegházi termelőket, nagyüzemeket felveti a pénz. Olyannyira, hogy talán még az elemi ká­rokat, mondjuk, még a viharkárt is ellensúlyoz­ni tudják. Amikor ezzel kapcso­latban érdeklődöm, Kön­­czöl Jánost, az üvegház­­város vezetőjét, szemmel láthatóan meglepte a fel­tevés. A közelben szor­goskodó Schwelik Fe­­rencnéhez fordul: „Ugye, — Nem szabad ám a gazdaságosságot csakis ri­deg tények tükrében néz­ni, a bevétel és a kiadás egybevetésénél sem jó tanácsadó az elkesere­dettség — mondja csen­des derűvel az igazgató, és nézi az üvegház friss­­földszagú, bőrt simogató­­an nyárias életét. Az jut eszembe, vajon milyen is lehetett a higgadt, ki­egyensúlyozott igazgató a nagy baj idején. És hogy nem faggatom tovább, ő folytatja: maga még sírt is, ami­kor romokban voltunk?” A palánták között bajla­dozó asszonyok felnevet­nek, a kérdezett pedig szégyenlősen elpirul. „Úgy van, sírtam, éppen eleget bajlódtam, dolgoz­tam a termésért... aztán jött a vihar, és fagyban állt "minden" — mutat körbe. Nehéz visszaidézni a január 2-án történteket. A tomboló vihar, a mí­nusz 20 fokos hideg be­tört az ország legnagyobb üvegházvárosába, ahol 12 hektáron termelnek éven­­■­­e 48 millió forint értékű árut. — Szóval, minden megsemmisült itt? — kér­dezősködöm. — Igen, rettenetes ro­bajjal törtek halomra az üvegek. Be sem mertünk lépni az üvegházba, hi­szen a szálldosó üvegtáb­lák kárt tehettek volna bennünk is — meséli Nagy Sándorné kertész. — Jégvirágok fedték reg­gelre a kis palántákat, és jeges volt a növény kö­rül még a fűtőcső is . . hát ez volt! — emléke­zik vissza Rapai­ Jánosié üvegházi dolgozó. — Ekkora pusztulás anyagi hatását hogyan is — Hiába próbáltunk meg mindent a helyreál­lítás után a gyors újra­­ültetéssel. Végül is há­rom-négy hetes hátrány­ban leszünk a többi pri­­mőrössel szemben. Akkor jön majd a mi árunk, amikor a piacon már nem számít friss íznek — ösz­­szegezi az üvegváros idei gazdasági kilátásait Boda igazgató. . . . Az erőmű gépei halkan duruzsolnak. " — Mi megpróbáltunk mindent azon az éjsza­kán — mondja Varga Gyula igazgató az Inotai Erőmű csarnokában. — Csakhogy mi is nehéz helyzetben voltunk. A kazánok melletti falrész megsérült, betört a hideg, kezdtek elfagyni a mű­szerek csövei ... és akkor jött a kérés: az összes „szabad gőzre” szüksége van az üvegháznak. A szél által kavart por­felhőben megfeszítve dol­gozott az erőmű személy­zete, gázlánggal melegí­tették a kihűlő csöveket. Nemcsak az üvegváro­sért tették, az energia­­ellátás fenntartásáért Azt hiszem, már csak ezért sem fordult meg Boda igazgató fejében a gondolat: jobb lenne ki­hagyni egy szezont, bár a gazdaság átlagos nye­reségéből sem futná az anyagi kiesés feledtetése, talán még enyhítése sem. De ez a gazdaság úgy összeforrt a helyi iparvi­dékkel, hogy az állami folyt a harc. A szokásos­nál 20 fokkal forróbb gőzt nyomtak akkor a kertészetbe, hátha az se­gít. De sajnos a tél így is elvégezte a magáét . . . Nyomban indult az el­lentámadás. Az erőmű mérnökei már reggel lent jártak a gazdaság­ban, segítettek a károk felmérésénél. Az inotai üzem műhelyében soron kívül készültek a tönkre­ment fűtési alkatrészek csereda­rabjai. Az erőmű szerelői vállalkoztak a kertészeti fűtőrendszerek karbantartására is. Ál­landó­­kapcsolat volt a gazdaság és az erőmű igazgatói között. — Nem ám amolyan hűvös üzleti kapcsolat, az üvegháza­kat nap mint nap látjuk, higgye el, amolyan édes­gyerekünk ez az üzem — mondja az erőmű igazga­tója. — Ez a gazdaság nem egyszerű energiafo­gyasztó. Mi is büszkék vagyunk eredményeikre. A mi dolgozóinkat ellát­ják primőrrel, és még a fővárosba is szállítanak árut, amelyet végül is inotai energiával nevel­nek fel. gazdaság igazgatójának és munkatársainak, a kerté­szetben dolgozóknak csak egy gondolatuk volt: mi­nél előbb talpra állni! És ez mindannyiuk igazságá­vá vált, tudva, hogy in­tézkedéseik sok nehézség elé állítja őket. Bennük azonban nem kavart semmiféle belső vihart. Jászonyi Ferenc Minden megsemmisült tudnánk ellensúlyozni a főknél és a virágoknál A biztosító csak mérsék 19 millió forintos veszte­kelheti az anyagi kárö­­ségünk volt — mondja hát, hiszen csak a primo- Könczöl János. Erőfeszítés Inotán Belső tih­ar nélkül NÉPSZAVA KITÜNTETÉSEK A Népköztársaság El­nöki Tanácsa több évtize­des munkássága elisme­réséül a ,, Szocialist­a, Ma­­gyarországért” érdem­renddel tüntette ki Tatár Ferenc nyugdíjas párt­munkást, a zalaszentgró­­ti járási pártbizottság volt első titkárát. A kitün­tetést — az Elnöki Ta­nács elnökének megbízá­sából — Varga Gyula, az MSZMP Zala megyei Bi­zottságának első titkára kedden adta át Zalaeger­szegen. Az Elnöki Tanács több évtizedes eredményes munkássága elismeréséül, nyugdíjba vonulása alkal­mából a Munka Érdem­rend arany fokozatát adományozta László Ká­­rolynak, a hűtőgépgyár műszaki igazgatójának. A kitüntetést Gácsi Miklós kohó- és gépipari minisz­terhelyettes adta át. Koszorúzási ünnepség Vántus Károly, a ma­gyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemel­kedő személyisége, a KMP alapító tagja szüle­tésének 100. évfordulója alkalmából kedden koszo­­rúzási ünnepséget rendez­tek a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi panteonjában. Vántus Károly emlék­tábláját az MSZMP Köz­ponti Bizottsága nevében Sándor József és Somogyi Miklós, a KB tagjai, az Építő-, Fa- és Építőanyag­­ipari Dolgozók Szakszer­vezete képviseletében Czeczel György és Köböl József, a szakszervezet központi vezetőségének tagjai koszorúzták meg. Az ünnepségen részt vet­tek Vántus Károly hozzá­tartozói, volt harcostársai is. • Új vasúti pálya új nyomvonalon Kedden újabb jelentős állomásához érkezett a Budapest—Pécs közötti vasútvonal elavult mecse­ki szakaszának rekonst­rukciója: átkötötték és üzembe helyezték az Aba­­liget—Hetvenhely állomá­sok között új nyom­vona­lon épített három és fél kilométer hosszú vágányt. A­z év hátralevő részében még három alkalommal kerül sor különböző léte­sítmények átadására. Ez­zel megvalósul a Buda­pest—Pécs vasútvonal Godisától Pécsig vezető 49 kilométer hosszú sza­kaszának „fiatalítása”. SZÍNHÁZI­­ Operaház: Poppea meg­koronázása (Rosier b. 5. ea„ 7) Erkel Színház: Pa­rasztbecsület. Bajazzók (Gaetano Bardini mv. Tóth Aladár b. 5. ea„ 7) Nemzeti Színház: A számkivetett (du. fél 3) Danton halála (7) Ma­dách Színház: A hatodik napon (7) Madách Kama­ra Színház: A házasság­szerző (7) Vígszínház: Házmestersirató (Gábor Andor b 2. ea.. 7) Pesti Színház: Pisti a vérziva­tarban (7) József Attila Színház: Megoldás (X. b. 3. ea. 7) Operettszínház: Rokokó Színház (Prága), Szlovák Nemzeti Színház (Bratislava) Balettegyüt­­tesei (7) Zsebszínház: Hol a színpad? (tél 8) Thália Színház: Bal né­gyes páholy (7) Vidám Színpad: Micsoda cir­kusz! (7) Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő de. 10) Minek néz engem? (tél 9) Rad­nóti Miklós Színpad: Krónika az magyaroknak MŰSOROK dolgairól (du. 4) Volt egyszer egy­ kabaré (8) Bábszínház: Népköztársa­ság útja: Csongor és Tün­de (du. 3) . Jókai tér: Hencidai csetepaté (de.­­0) Bp-i. Gyermekszínház: Az aranyember (du. 3) Főv. Nagycirkusz: Humberto Cirkusz (fél 8) Játékszín: Por a szamár árnyékáért — A végzetes szerelem játéka (fél 8) Zeneakadé­mia: A Debreceni Ko­dály-kórus hangversenye (fél 8) A Salzburgi Ünnepi Já­tékok állandó résztvevő­je, a Berliner Oktett 1979 március 18-án mutatko­zik be a budapesti hang­verseny látogató közön­ségnek a Zeneakadémia Kistermében. A n­yolcta­­gú együttes műsorán Haydn, Jacob és Schubert kompozíciói szerepeinek jegyek válthatók az Or­szágos Filharmónia jegy­pénztárában (Bp. V . Vö­rösmarty tér 1.) a Zene­­akadémián és az üzemi közönségszervezőknél. ­­ 5 KULTURÁLIS MAGAZIN Az adás egyik nyilat­kozatában úgy fogalmazta meg véleményét egy szer­kesztő, hogy az interjú „udvarias műfaj”. Igaza van, és tegyük hozzá, hogy nemcsak az interjú, hanem a rádiós írások java része is az. Mindjárt jó példa erre a vasárna­pi Kulturális magazin, amelynek ez a derűs ud­variasság, elegáns nagy­vonalúság fő jellemvoná­sa. Sediánszky János fölé­nyesen nagy tudása, mű­veltsége teszi lehetővé, hogy a magazinban kizá­rólag „első osztályú" anyagok, színes, érdekes tudósítások, és „udvarias” interjúk, , nyilatkozatok kerüljenek sorra. Nem baj ez , hiszen oly sok más rádiós mű­sor éppen az ellenkező hibában szenved: verejté­­kes, nehéz munkával áll össze, jóformán a hallga­tó előtt. Mégis megkoc­káztatnám a kérdést: va­jon az udvarias műfajok ebben a magazinban nem vezetnek-e oda, hogy mind kevesebb a proble­matikus. ..rázós” anyag benne. Még az időnkénti nagyképű, vagy éppen öntelt nyilatkozatokra sem reagálnak a riporte­rek. Annál több a kelle­mes információ, amelynek valóban lehet örülni­ a vasárnapi program meg­szervezéséhez. Jó ötlet volt például a tatai kiállítá­sok, Róna Emmi tárlata, a Grafika ’78 figyelem­felkeltő ismertetése. JELENIDŐBEN A lakáscseréről készí­tett alapos munkával na­gyon jó riportot Tárnai Gizella. Ebben a félórá­ban aztán bőven szerepel­tek kényes kérdések, ma­ga az egész ügy olyan volt, hogy csak csodálni lehetett a riporteri kezde­ményező bátorságot. Többször, több oldalról lenne ajánlatos ezt a kér­dést megnézni, mert oly bony­olult, hogy e mosta­ni harminc percben, mint egy nyitányban, jelezni lehetett a problémakör nagyságát, a főbb terüle­teket, ahol baj van, vagy tisztázásra szorul a hely­zet­. A szemléltető példák meggyőzőek voltak, de nem elég részletesek. Re­mélhetőleg inkább meg­hökkentők és szélsősége­sek, mintsem általánosak. De mint a rovatcím jelzi, nagyon is jelen időben zaj­lott az egész műsor. HÍREKBEN A VILÁG Néhány napja azt hi­szem, minden rádiózó, új­ságot olvasó, tévéző em­ber számára a hírek hall­gatása elsőrendű fontos­ságúvá lépett elő. A ma­gyar rádió bízvást el­mondhatja, gyors, és rendszeres hírszolgáltatá­sával kielégíti az igénye­ket. A hírek kommentá­lása azonban nem ilyen gyors. A vasárnapi nap folyamán lehetett volna nem is egy kommentálást adni, de nyilvánvalóan előre elkészített „kon­zerv” adásokat hallunk vasárnaponta, ahová nem fér be friss anyag. A Táskarádiót például kifejezetten azért kap­csoltam be, hogy vajon lesz-e aktuális hírmagya­rázat, kommentálás. Mintha a nagyvilágban mi sem történt volna, időtlenül követték egy­mást a legkülönfélébb adások, amelyekben fur­csán kongtak a poénok, a korábban felvett monda­tok sután hangzottak egy merőben megváltozott helyzetben. Azt a fantasz­tikus elképzelést keltette fel bennem mindez, hogy a rádióban vasárnap ko­ra reggel feltesznek egy óriási szalagot, a magne­tofonra, bekapcsolják, és mindenki hazamegy derűs nyugalommal. Hogy aztán Vietnamban, Kínában, vagy a világ más tájain mi zajlik, nem tudjuk meg, csak a hírekből, amelyek mellesleg vasár­nap alig-alig csordogál­nak. SZÓRAKOZTATÓ ANTIKVÁRIUM Csütörtök délután hangzott el a rovat kri­­misített száma, A. Conan Doyle detektívtörténetei alapján. Szeretem a kri­mit, de ezek a rádióválto­zatok valahogy gyengécs­kének hatottak. Blőd és gyermekded történetek sorjáztak váltakozva két órán át. A színészek túljátszása csak fokozta az erőlte­­tettséget, ebben a műfaj­ban úgy látszik, nincs kontroll. Buss Gyula és Székhelyi József találta el leginkább azt a han­got, amelyen még elvisel­hető az ilyenfajta bárgyú­­ság. Ők ugyanis némi pa­ródiával játszották szere­püket, s nem véresen ko­molyan. Ezt a két órát alighanem kár volt el­vesztegetnie a rádiónak. A három epizód talán kü­­lön-külön elviselhetőbb lett volna, mint ilyen tö­ményen. Háry Márta (A RÁDIÓ) MELLETT-, ­ Néprajz, személyiség, emlékezés Négy új könyvről, röviden A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, illetve an­nak Minerva-szerkesztő­­sége jelentette meg azt a négy könyvet, amelyről most szólunk. Kis magyar néprajz a rádióban, ez a címe az elsőnek. A rádió csaknem egy évtizede elhangzó néprajzi műsorainak anyagából válogatták a kötetbe került szövegeket. Ezernél több adás anya­gából mintegy kétszázét olvashatjuk a könyvben. A témakör a lehető leg­szélesebb. A könyv tizen­öt fejezetében szó van többek között a jobbá­gyok, parasztok életmód­járól, a gazdálkodásról, a táplálkozásról, a mester­ségekről, a lakásról és a településről, s természe­tesen a népviseletről, az ünnepi szokásokról, a nép­hitről, a népköltészetről is. A szövegek, kistanul­­mányok írói között olyan ismert nevekkel találkoz­hatunk, mint például Ká­sa Lászlóé. Erdélyi Zsu­zsannáé, Küllős Imoláé, Kriza Ildikóé, Voigt Vil­mosé, Filep Antalé. A Já­vor Kata, Küllős Imola és Tátrai Zsuzsanna szer­kesztette kötetet néhány rajz és nagyon sok egész oldalas, illetve szöveg­­közti, jó minőségű fény­kép illusztrálja. A televízió Hogy nálam különb legyen ... soroza­tának anyagából állított össze kötetet Ranschburg Jenő és Popper Péter, amelyik Személyiségünk titkai címmel jelent meg. A helyes szülő és gyer­mek kapcsolat, a megfe­lelő nevelési formák ki­alakulása érdekében ké­szült ez a könyv. A sze­mélyiségalakítást kívánja segíteni, miként a sorozat adásai is „a harmonikus személyiség kibontakozta­tásának módjairól szól­tak". Az intelligenciáról, a gondolkodás fedődésé­­ről, a félelemről, szoron­gásról, valamint a mód­szerekről egyaránt szó van a kötetben, amelynek szövegét Sajdik Ferenc ötletes rajzai illusztrál­ják. A század nagy tanúi címmel megjelent kötet­ben szintén olyan szöve­geket olvashatunk, ame­lyek a televízióban el­hangzottak, de eddig nem volt miből ismét felidézni őket, egy-egy részletüket, mondatukat. A .Dienes Valériával, Duczynska Ilonával, Franyó Zoltán­nal, Hauser Arnolddal, Komlós Aladárral, Lu­kács Györggyel, Molnár Antallal és Tolnay Ká­rollyal folytatott beszél­getések szövegét tartal­mazza a könyv, amelyet Borús Rózsa szerkesztett. A cím jelzi, miről szólnak ezek a beszélgetések. Szá­zadunk eseményeiről, s természetesen a megszó­lalók életéről, munkássá­gáról ezeknek az esemé­nyeknek közepette, az el­múlt évtizedek során. A szociológiai irodalom iránt érdeklődőknek je­lentette meg a kiadó Émile Durkheimnek, a polgári szociológia klasz­­szikusának válogatott ta­nulmányait, A társadalmi tények magyarázatához címmel. A könyv teljes egészében tartalmazza Dürkheim A szociológia módszertani szabályai cí­mű munkáját, s még né­hány kisebb tanulmányt, például a vallási jelensé­gek meghatározásáról vagy a tényítéletekről és értékítéletekről. M. I.

Next