Népszava, 1979. február (107. évfolyam, 26-49. sz.)

1979-02-21 / 43. szám

197 9. február 2 1. t NÉPSZAVA 3 EL A KEZEKKEL VIETNAMTÓL! (Folytatás az 1. oldalról) kerrel megbirkózik a kí­nai agresszióval. Megvédi függetlenségét, szuvereni­tását, és ezzel is hozzá­járul Délkelet-Ázsia, az egész világ békéjéhez. Vietnam mellett áll az egész haladó világ: Viet­nam győzni fog ebben a harcban is! — mondotta befejezésül Sarlós István. X \(.Y S.V.MHm; Peking vessen véget no ttgressoiéntuk A nagy tapssal fogadott beszéd után Nagy Sán­dor a magyar ifjúság ér­zéseit, gondolatait tolmá­csolta. ^ — Vietnam a mai ifjú­ság számára világszerte és Magyarországon is jel­kép — mondotta. — Jel­képe a több évtizedes hő­sies felszabadító harcnak, az emberi gyötrelmeknek,( megpróbáltatásoknak, a lankadatlan küzdeni aka­rásnak, a világ népei, a világ ifjúsága szolidaritá­sának és a szocializmus erejének is. — A magyar fiatalok azt akarták, és azt akar­ják ma is. hogy a viet­nami gyerekek iskolába járjanak. tanuljanak szakmát, többek között abban az iskolában, amely a magyar fiatalok segít­ségével épült. Azt akar­ják. hogy a vietnami em­bereknek ne kelljen fel­cserélniük a szerszámot puskára, az iskolapadot óvóhelyre és lövészárkok­ra. — A KISZ központi bi­zottsága teljes mérték­ben osztja a fiatalok fel­háborodását. tiltakozását és Vietnammal vállalt szolidaritását. — Követeljük, hogy a kínai vezetés azonnal ves­sen véget az agressziónak, feltétel nélkül és haladék­talanul vonja ki csapatait Vietnam területéről. VAS JÁKOSs .1 magyar szerveseit dolgosak szol iítií risttk a riet na mi H4*ppt*l A magyar szervezett dolgozók véleményét, négymillió magyar mun­kás, értelmiségi és alkal­mazott tiltakozását Vas János juttatta kifejezés­re. Hangsúlyozta, hogy a magyar szervezett dolgo­zók — csatlakozva a Szakszervezeti Világszö­vetség felhívásához — a kínai agresszió haladék­talan beszüntetését köve­telik. — Az értelem, a kultú­ra, az emberi felemelkedés korszakában nem lehet mentség a nagyhatalmi soviniszta törekvésekre, és nincs felmentés az esz- telenségre, az agresszió­ra — hangsúlyozta. — Ha agressziót ért bárhol a vi­lágon valamely népet, a magyar munkások mindig felemelték tiltakozó sza­vukat. Most is ezt tesszük. De a magyar szervezett dolgozók szenvedélyes tiltakozásának még kü­lönleges nyomatéket ad az a tény, hogy a kínai kormány Vietnam meg­támadásával az imperia­lista elődök szégyenletes örökébe lépett. A kinai fegyveres erők egy szo­cialista országot támadtak meg. A magyar dolgozók mélységes meggyőződése, hogy a vietnami nép most is győzelmet fog aratni az agresszor felett. A továbbiakban arról szólt, hogy a szolidaritás­nak, a támogatásnak az adja meg az erkölcsi és az anyagi alapját, "ha itthon mindenki helytáll a saját munkájában, országunk gazdasági, politikai, szel­lemi alapjának további erősítésében. Amikor Vi­etnammal' szolidaritást vállalunk, amikor elítél­jük a kínai kormány szé­gyenteljes agresszióját, akkor amellett is hitet te­szünk, hogy biztosítjuk 1979. évi terveink meg­valósítását. szocialista ha­zánk erősítését. Ez növeli nemzetközi fellépésünk súlyát, hitelét is. ATiTYEA' l»IH SOAl; A pr4>lt>t4Ír iif>HI55€»tkösiséy tu n ti bistpn gstigtt Zúgó taps köszöntötte ezután Nguyen Phu Soait, a Vietnami Szocialista Köztársaság szólásra emelkedő nagykövetét. A nagykövet rámuta­tott: — A vietnami nép négyezer éves történelme során számtalanszor bát­ran kiállt; hogy megvédje függetlenségét és szabad­ságát. Legyőzte a kinai támadó feudális urakat éppúgy, mint a nagy im­perialista hatalmakat, a francia, a japán, az ame­rikai agresszorokat. A vietnami nép — ugyan­úgy, mint bármely más nép — hőn szereti a bé­két. hogy boldog életét építhesse, de senkitől sem tűri el, hogy megsértse függetlenségét és szuve­renitását. A nagykövet ezután hangsúlyozta: Vietnam népe most is erőt ment a testvéri szocialista or­szágok. a világ haladó közvéleményének szoli­daritásából. Nagy megha­tottsággal és mély hálá­val fogadta a Magyar Szocialista Munkáspárt, a magyar kormány, a test­véri magyar nép szolida­ritását is. amelyet éppúgy maga mellett érzett az amerikai agresszorok el­leni küzdelmében, mint jelenlegi igazságos hon­védő harcában. Hangsúlyozta: a febru­ár 19-i kormánynyilatko­zat, amely elítélte Kína agressziós háborúját, kö­vetelte a támadás azon­nali beszüntetését és a kínai csapatok haladékta­lan kivonását, valamint a Vietnamot támogató'gyű­lések. a nagykövetséghez küldött táviratok sokasá­ga a vietnami—magyar szolidaritás erőteljes és magasztos megnyilvánu­lásai. az igazi proletár in­ternacionalizmus tanúbi­zonysága. A nagygyűlés tilIttsftpfjlalikstt Nguyen Phu Soai be­széde után percekig zú­gott a taps, majd a nagy­gyűlés részvevői egy em­berként szavazták meg közös állásfoglalásukat, amely támogatja hazánk kormányának nyilatkoza­tát. tiltakozik a kínai ag­resszió ellen és támogatá­sáról biztosítja a testvéri Vietnam népét. Az állásfoglalás követe­li. hogy Kína azonnal szüntesse be fegyveres agresszióját, vonuljon ki a megtámadott Vietnam földjéről, s végérvénye­sen hagyjon fel provoká­cióival — Az imperialista ha­talmak ellen több évtize­des harcban győzedelmes­kedő vietnami testvé­reinkkel mindvégig szoli­dárisak voltunk, azok va­gyunk ma is. Vietnam megvédése nemcsak a vi­etnami nép ügye. a miénk is! — fejeződik be a nagy­gyűlés állásfoglalása. Országszerte ugyancsak a dolgozók százezrei fe­jezték ki tiltakozásukat Kína agressziója ellen, szolidaritásukat a sokat szenvedett, hős vietnami néppel, követelve, hogy az egymilliárdos Kína haladéktalanul szüntesse be támadó hadműveleteit és vonja vissza csapatait az 50 milliós Vietnami Szocialista Köztársaság területéről. Motorok minősítő vizsgálata a Közúti Közlekedési Tudományos Kutatóintézetben ttvrvntclvs a I. Huhat/ytírbun Válófélben az egyenlösclivel — Hosszú évtizedek óta nem volt példa arra. hogy' január elsején meg­emeljék a fizetésünket — újságolja Furka Sándor, a Május 1. Ruhagyár műszerészműhelyének bi­zalmija. — Valamennyi­en örömmel üdvözöltük a vállalatvezetésnek ezt a döntését. — Több változatban dolgozták ki az elképze­léseket — egészíti ki a bizalmit Rajkai Miklósné vszt-titkár. — Szó volt arról is. hogy csak ápri­lis elsején adják ki az emeléseket. De szerin­tünk jobb ma. mint hol­nap. — Azt is mondhatnám — fűzi hozzá Jávor Béla munkaügyi és szociálpo­litikai főosztályvezető —, hogy ezt a csatát a sztk- szervezet nyerte meg. Az. előkészítő munka során érvek, ellenérvek, számsorok tömege csa­pott össze. Végül is a szakszervezeti bizalmi- küldöttek tanácskozása döntött úgy. hogy január elsejétől átlagosan négy- százalékos legyen a bér­emelés. Meghatározták az irányelveket: differenci­álni kell a bérekkel, úgy, hogy az a további ered­ményes munkára ösztö­nözzön. javuljanak a bér­arányok. Sokan azt han­goztatták: fölösleges az ilyen elvek vállalati szintű rögzítése. A bizal­miküldöttek szerint vi­szont nem árt eleget hangsúlyozni, addig, amíg mindenki számára termé­szetessé nem válik. A múlt évi béremelés utol­só hulláma alig pár hete csitult el. Iilrln-it künnt/u... — Meglepődtem, ami­kor megtudtam, hogy a csoportomból tavaly az egyik dolgozó szinte a huszonnegyedik órában ezer forint béremelést kapott — magyarázza Szojka Antal bizalmi. — Rendkívül igazságtalan­nak tartottam. Vétót kez­deményeztem a szakszer­vezeti bizottságnál, mert a csoport negyvennégy tagjával szemben ez igazságtalan, méltányta­lan. — Nagyon könnyű volt eldönteni a testületi ülé­sen az elveket — mond­ja Furka Sándor. — Nincs olyan, aki vitat­hatná. De a műszerész­műhelyben tizenhármán vagyunk, egyformán jól dolgozunk, s a munkánk közt nincs akkora eltérés, hogy a fejenként száz fo­rint körüli összegből kü­lönbséget tegyünk. Olyan kevés pénzt kaptunk, hogy’ ötven-hat’ván íöí-in- tos differenciálásnak kockáztatni. Ha valaki nem kap pénzt, veszi a kalapját, s máris tovább­áll. Széles mozdulatokkal magyaráz, s kezével fél­resodor egy sztuaeskabá- tot. Megragadja, s úgy mondja: — Divatjamúlt ez is, a kutyának sem kell. De kénytelenek vagyunk megcsinálni, ha már egy­szer az alapanyag elké-, szült. Ha nem ilyeneket kellene készítenünk, biz­tosan gazdaságosabban termelhetnénk, s több jutna a béremelésre. Kik róttuk tühbsúybvu nem lett volna sok értel­me. Egyetért ezzel Kuris Géza brigádvezető? — Teljes mértékben. Megtehettük volna, hogy két-három embernek adunk kiugróan sokat, de utána nem lett volna ma­radásunk. Fehér Gábor szaporán formázza vasalójával az elegáns női blézerek vál­lát. Harminc éve bizal­mi. — Volt olyan, aki nem érdemelt béremelést, De nyugdíjba készül. Mit csinálhattunk volna? — tárja szét a karját. — Én utálom az egyen- lösdit. s nem vitatkozom a differenciálás elveivel — hangoztatja, s követ­kező mondatával máris önmagával vitatkozik Lindenfeld Jánosné. — Próbálja meg valaki a gyakorlatban végrehajta­ni!''Ebben a munkaerő- helyzetben nem lehet Vajon a vállalatnál kik voltak többségben. az egyenlösdi vagy a diffe­renciálás hívei? — Ha hosszú évek ada­tait nézzük, az idén sike­rült leginkább differen­ciálni. Voltak, akik jelen­tős összeget vihettek ha­za, s kétszázan egyálta­lán nem kaptak béreme­lést — fejtegeti Jávor Béla. — Utóbbiak között található segédmunkás, és gyárigazgató egyaránt. Ügy vélem, megfelelő kü­lönbség az is. hogy a több műszakban dolgo­zók bérfejlesztése elérte a 4.3 százalékot. A nem fizikaiaké 3.8 volt. Jutott pénz a nyugdíjas korúak továbbdoigozásának ösz­tönzésére is. — Létszámarányosan osztottuk fel a gyáregy­ségek között a pénzt — teszi hozzá Rajkai né —, de minden esetben azo­nos tevékenységeket, ké­pességeket, teljesítménye­ket hasonlítottunk össze. A magasan kvalifikált szakmunkásokat is más­ként mértük és a segéd­munkásokat is. Igaz. az utóbbiaknál a szükség néha mást diktál. A marcali gyáregységben nem emeltünk darabbé­reseknél. mivel a telje­sítménynövekedés nincs korlátozva. A bérfejlesz­tés háromtized százalé­kát fordítottuk az Orszá­gos Szakmai Bértáblázat alsó tarifahatárainak el­érésére. De jutott a bér­emelésből a gyesen le­vőknek is. Ügy érzem, ha döccenőkkel is, de dolgo­zók, vezetők, bizalmiak egyaránt mindjobban ér­tik bérgazdálkodásunk el­veit. s tudják, hogy a differenciálás az ösztön­zés jó eszköze lehet vál­lalati gazdálkodásunk eredményességének. an­nak. hogy az idén elérjük a kitűzött 140 millió fo­rint nyereséget. AV'ifi rt’i — f.sakiis Vannak még szép számmal hívei a Május 1. Ruhagyárban is az egyen- lösdinek. De egyre töb­ben rtiertek és mernek élni a differenciálás le­hetőségével. Ahhoz azon­ban. hogy a jogos kü­lönbség a bérekben kife­jeződjön. munkásnak, ve­zetőnek egyaránt fel kel­lene hagyni azzal a le­egyszerűsítő elképzeléssel, hogy mindenki egyfor­mán dolgozik, és hogy a kevésből csak azonos porciókat lehet kimérni. A differenciálás ugyan­is nem cél, hanem esz­köz, amint az a ruha­gyárban is megfogalma­zódott. A korszerűbb, ha­tékonyabb gazdálkodás - eszköze, melynek segítsé­gével közelebb jutunk ahhoz, hogy mindenki munkája szerint része­sedjék a megtermelt ja­vakból. Kimmel J. Emil Mi újság? Másfél milliárd lappéldánv egy év aluli Milliárdokat menthet hárommillió Megszokott reggeli „szertartásaink” egyike, hogy átnézzük az újságot. S hogy valóban így van, bizonyítja: napilapolva­sásban Magyarország az előkelő 15. helyet foglalja el a „világranglistán”. Kevesen tudják, hogy reggelente 3 millió napi- lappéldány kerül az elő­fizetők postaládájába, il­letve az árusokhoz. Az or­szágosak közül a Népsza­badság jelenik meg a leg­nagyobb példányszámban, összesen viszont a tizen­kilenc megyei lapból fogy el a legtöbb: majdnem 1.2 millió. Ezek közül a Dunántúli Naplót. az Észak-Magyarországot és a Kisalföldet olvassák a legtöbben. A sokoldalú és széles körű érdeklődésnek meg­felelően évente több. mint 600 féle belföldi sajtóter­méket terjeszt a posta. s tavaly csaknem 1.4 mil­liárd darabot vásároltunk belőlük. A hetilapokból minden alkalommal 7 milliót nyomtatnak. Hosz- szú évek óta „vezet” a Rádió- és Televizióú.jság 1.3 milliós, és a Nők Lap­ja. már az egymilliót is meghaladó példányszám­mal. A tájékoztatást és szórakoztatást egyszerre szolgáló képesújságoknak a legnépesebb az olvasó­tábora. szinte mindenki­nek a kezébe kerül heten­te valamelyik. Szinte valamennyi ha­zai lap eljut külföldre is. évente több mint félmil­lió példányban. Három- i egy ed részüket a szocia- ’ista országokba postáz­nák, főleg a Szovjetunió­ba. ahol a Film Színház Muzsika és az Ország­Világ a legkelendőbb. Majdnem azonos arány­ban jutnak el magyar újságok az európai és az Európán kívüli tőkés or­szágokba. Az Egyesült Államokban például 325- félére tartanak igényt. Az intézmények és vál­lalatok, valamint az ide­gen nyelven, beszélő ma­gyar olvasók informálá­sára 16 ezer különböző külföldi sajtóterméket hozunk be. a világ szin­te minden országából. Nagy péidányszámban kaphatók a Szovjetunió­ból érkező, magy'ar és orosz nyelvű lapok, a tő­kés országok közül pedig az NSZK-ból. az USA- ból. Angliából csaknem két és fél ezer féle új­ságot veszünk. A lapok terjesztésével 25 ezren foglalkoznak. Az olvasók nagyobb ré­sze előfizet az őt érdek­lő újságra, s az áremelés után is mindössze 2.5 százalékuk mondta le a megrendelést. Egyébként 24 ezer árusnál, majd­nem ezer utcai pavilon­ban. s 90 hírlapárusító üzletben vásárolhatjuk meg a kívánt újságot, amely azonban sokszor nincs idejében az „ut­cán”. Ennek oka a lét­számhiány és a nyomdai késések mellett elsősor­ban az, hogy túlnyomó részük azonos napokon, főként a hét végén jele­nik meg. így a posta dol­gozóinak a hét elején csak 600 ezer, a végén pedig hároínszor akkora példányszámot kell fel­dolgozniuk, ami nem mindig sikerül a meg­adott időre. Tóth Ágnes Csaknem hárommillió forintos együttműködési megállapodást kötött ked­den Gerebenics Imre, az Állami Biztosító vezér­igazgatója, dr. Manninger Jenő, az Országos Trau­matológiai Intéiet igazga­tója. dr. Tigyi József, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora és dr. Borsay János, az Orszá­gos Orvosi Rehabilitációs Intézet főigazgató főorvo­sa. Jelen volt dr. Bo- hánszky \ Ferenc, az Egészségügyi Minisztéri­um főosztályvezetője is. Hírmagyarázónk írja: Ritka alkalom. hogy vezető traumátológusok, professzorok s a biztosí­tó vezetői egy asztalhoz üljenek, és a balesetek megelőzéséről, a tudomá­nyos kutatásokról, azok fejlesztéséről tárgyalja­nak. Most megtörtént a találkozó. A tegnapi szer­ződéskötés a három egészségügyi intézmény számára már az idén jó néhány fontos gyógyá­szati eszköz beszerzésére, tudományos kísérlet to­vábbfejlesztésére nyújt lehetőséget. Pécsett pél­dául az ÁB által jutta­tott összegből félmillió forinttal többet fordít­hatnak a csont egyesítési Az Országos Vízügyi Hivatal és Borsod megye vezetőinek kedden meg­tartott , tervegyeztető megbeszélésén állást fog­laltak amellett, hogy ki­emelt feladatként kell ke­zelni a megyében az ipa­ri övezetek, Miskolc. Ka­zincbarcika és Ózd kör­nyékének ivóvízellátását. Miskolcot a törekvés je­gyében „rákötik" a Ti­mütétekre. különös tekin­tettel a bányászati sérül-* tekre, az úgynevezett operációs mikroszkópok­ra. s a mikroszkópalap beszerzésére. Az Országos Traumatológiai Intézet tökéletesítheti a már hosszabb ideje végzett modern kézsebészeti el­járásokat. újabb lehetősé­gek nyílnak a mikrose- bészetben is. A rehabili­tációval foglalkozó orvo­sok egyik fontos törekvé­se is mindjobban megva­lósulhat: annyi héttel ko­rábban visszajuttatni a beteget a társadalom szá­mára. mint ahány hóna-- Pig egyébként tart a be­tegség. A baleseti sérül­tek. a felmérések szerint, 20—25 százalékkal hama­rabb gyógyíthatók meg. e korszerűen felszerelt traumatológiai osztályo­kon. A gyors gyógyulás — s ez aligha nevezhető antihumánus felfogásnak — nemcsak egyéni érdek, hanem megvalósulása évente több milliárd fo­rint megtakarítást jelent a népgazdaságnak is. is. Ezért a báleseti sebé­szek a rehabilitációval foglalkozó orvosok és az Állami Biztosító szerző­dése hárommilliónál jó­vá] többet ér. M. Szabó Imre szára: már a közeljövő­ben megkezdik a célt szolgáló vezeték kiépíté­sét a folyóhoz. Időközben bővítik a Miskolc ellátá­sában részt vevő keleti csúcsvízmű, valamint a Sajólád térségében levő víznyerőtelep kapacitását is Kazincbarcika és Özd környékének ellátására fejlesztik a lázbérci víz­tárolót. „Rákötik a J iszára Miskolcot

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék