Népszava, 1979. március (107. évfolyam, 50-76. sz.)

1979-03-29 / 74. szám

1­9­7­9. március 29 Huszár Istv­án hazaérkezett Huszár István, a Mi­nisztertanács elnökhelyet­tese, az Országos Terv­hivatal elnöke hazaérke­zett Havannából. Tárgya­lásokat folytatott Hum­berto Perez miniszterel­nök-helyettessel, a Kubai Köztársaság Központi Tervbizottságának elnö­kével a két ország gazda­sági együttműködésének időszerű kérdéseiről. A tárgyalások során át­tekintették az 1931—33. évi tervkoordinációban eddig végzett munkát. Kijelölték a gazdasági együttműködés fejleszté­sének fontosabb terüle­teit, meghatározták a tervkoordináció befejezé­séhez szükséges feladato­kat és jóváhagyták a munkák ütemtervét. Kubai tartózkodása so­rán Huszár István talál­kozott és megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai Kommunista Párt Politi­kai Bizottságának­­ tagjá­val, az Államtanács és a Minisztertanács elnökhe­lyettesével, továbbá Os­re­­do Dorticosszal, a Ku­bai Kommunista Párt Policival Bizottságának tagjával, az Államtanács tagjával, a Miniszterta­nács elnökhelyettesével és José Ramon Fernandez miniszterelnök-helyet­­­tessel, a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttmű­ködési Bizottság kubai ta­gozatának elnökével. Huszár Istvánt fogadta Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának első titkára, a Kubai Köztár­saság Államtanácsának elnöke, a Minisztertanács elnöke. (MTI) Megjelent a Béke és Szocializmus márciusi száma A folyóirat folytatja az 1973 decemberében Szó­fiában 73 kommunista é­s munkáspárt, illetve forradalmi demokratikus szervezet képviselőinek részvételével rendezett elméleti konferencián el­hangzott felszólalások rö­vidített formában való közlését. Az MSZMP küldöttségét Óvári Mik­lós, az MSZMP KB Po­litikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság titkára vezette. Részletek olvashatók Óvári elvtárs felszólalásából a folyó­iratnak ebben a számá­ban. Száz éve jelent meg August Bebel „A nő és a szocializmus” c. köny­ve. Ilse Thiele, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a Német Demok­ratikus Nőszövetség el­nöke ebből az alkalom­ból cikket írt „A nőkér­dés és a kommunisták” címmel. A kanadai államszö­vetség válságáról ír Sara Walsh, Québec Kommu­nista Pártjának elnöke. Ismerteti, hogyan alakul­tak ki a nemzeti ellen­tétek az angol-kanadaiak és a francia-kanadaiak között, hol tart ma a francia-kanadaiak harca az önrendelkezésért, mi­lyen , megoldásokat tar­tanak elfogadhatónak az egyes politikai pártok, és mi a kommunisták állás­pontja. Nagib Kamel, az Egyiptomi Kommunista Párt Politikai Bizottságá­nak tagja „A kapitulá­ció indítéka” c. írásában sorra veszi azokat a vál­toztatásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Szadat tudatosan tért el Nasszer hazafias irányvonalától, s ezek a változtatások oda vezettek, hogy a Szadat­­rezsin, az imperializmus­sal való nyílt együttmű­ködés és az Izrael előtti kapituláció útjára lépett. Az opportunizmus esz­mei-elméleti gyökereit tárja fel cikkében T. I. Ojzerman, a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­jának levelező tagja, aki a Béke és Szocializmus szerkesztőségének felké­résére egy olvasónak vá­laszolva fejti ki nézeteit erről a ma is időszerű témáról, mert az oppor­tunizmus mind a mai napig igen súlyos prob­lémája a szervezett mun­kásmozgalomnak. azzal barátkozik, aki — szerinte —, hozzá való. A presztízsbarátságokat a helyi értékrendszerhez igazodó presztízsfogyasz­tás egészíti ki. A szerző sem vonja kétségbe: az ilyesmi per­sze a nagyvárosokban is előfordul. Negyedik meg ötödik tünettel már nem talál­kozom. Pedig hát talán folytatni lehetne még a felsorolást. Megemlíthet­nénk például a falusi­­kisvárosi ember sajátos idő- és térérzékét. Néha bosszantóan kényelmes ugyan a mi vidéki embe­rünk, de nem is rohan oly sokszor feleslegesen, mint a pesti. Vagy: ta­pasztalt országjárók mondják, hogy falun, kis­városban könnyebb be­szédbe elegyedni az em­berekkel, mert mintha közvetlenebbek, nyálszí­­vűbbek lennének. Az ol­vasó majd eldönti, meny­nyire igazak e megállapí­tások. Ha azok a „vidé­­kiség” olyan tüneteihez értünk, amelyek inkább dicséretet érdemelnek, mintsem elmarasztalást. De —­­most veszem csak észre —­ közben már a pestiességnél tar­tunk. Amiről többnyire csak dicsérő jelzőket­ hal­lani. Olyan sztereotip szövegeket, amilyeneket az ország sok lakójáról elmondhatnánk még — a lakhelyétől függetlenül. Ilyeneket: a pesti ember mindig feltalálja magát. A pesti ember ravasz és rámenős, nem hagyja, hogy kibabráljanak vele. S végül — ami már való­ban csak rá jellemző — a pesti ember általában nem olvas megyei napila­pot. Ő az egyik központi napilapot járatja, tehát még újságolvasás közben sem kísértheti meg a pro­vincializmus szelleme. A vidékies provincia­lizmus valóban nem. De — megkockáztatom —, a fordítottja már igen. S vajon nem provincializ­mus-e, ha valaki indoko­latlanul túlértékeli a fő­város szerepét? Ha nem akar tudomást venni ar­ról, hogy Pest és a vidék viszonylatában is nagyot változott a világ? Hogy az ipari termelésnek ma már csak egyharmada összpontosul a főváros­ban, amely a felszabadu­lás előtt még több mint ötven százalékkal része­sedett? Ha valaki sehogy­­sem veszi észre, hogy folytatódik a szellemi élet ,,dekoncentrációja” is. Hogy az ország szén­bányáit már Tatabányá­ról igazgatják, a dohány­gyárakat pedig Debre­cenből? Hogy kutatóinté­zetek, egyetemek épültek a vidéki városokban? A szellemi élet dekoncent­rációjában persze nem le­het elérni az egyharmad­­kétharmad fővárosi-vidé­ki arányt, de javítani le­het— és kell is — a je­­lenlegin. A fővárosi érV szembetűnőbb formája az, ha mindent Pesthez mé­rünk, igazítunk, ami az országban található, így váltja fel az egyedül he­lyes, országos értékrendet a hamis, a fontos árnya­latokra ügyet sem vető Pest-centrikusság. Sok furcsaság, disszo­nancia származhat ebből. Az egyik — távfűtéses lakásban élő — miskolci barátom mesélte, hogy így fogadta őt valaki a fővárosban: „De jó nek­tek ott vidéken! Ti disz­nót is tarthattok, ha akartok!” Azt hiszem, sok nagy­község lakója is felszisz­­szent már, amikor a té­vében „kis falu”-nak ne­vezték a lakhelyét. Pest­hez mérten persze az öt­tízezer ember lakta falu is roppant kicsiny. De ha a nagyközséget övező né­hány száz ember lakta falvakhoz viszonyítunk (és ott az a mérték!), már más­­ a kép. Ilyenformán a „kis falu” minősítés ta­pintatlan, sőt, sértő. Hi­szen a nagyközség nem­csak közigazgatási szem­pontból rangos hely. Olyan település, ahol már szinte minden ügyes-ba­jos dolgukat elintézhetik a helység és a környék lakói a tanácsnál, ahol úgyszólván minden meg­vásárolható a szakboltok­ban. És még sorolhat­nánk. A pesties viszonyítási alapot egyébként olykor Európára, az USÁ-ra, vagy éppen Ázsiára al­kalmazzák. Nem egyszer hallunk például ilyen mondatot a tv-híradóban. ..X. Y. kormányférfi, aki jelenleg Moszkvában tar­tózkodik, holnap vidéki körútra indul a Szovjet­unióban. Elsőnek Kijevbe látogat”... Ilyenkor magam előtt látom Tatjána Klincsenko ukrán lány arcát, aki magyar szakot végzett az egyetemen, és sok ha­zánkfiának tolmácsolt már. Időnként ellátogat Pestre, és Debrecenbe. Nem tudom, mit szólna a „vidéki város” titulus­hoz, hiszen — ez már általános iskolai téma — Kijevet a városok anyjá­nak is nevezik, Ukrajna pedig a terület nagyságá­ban, az ipari termelésben és a lakosság számában egyaránt megelőzi Fran­ciaországot. Ilár­dat néhány pél-Dar rah­dát említet­­tem, talán sikerült érzé­keltetni, hogy nemcsak a vidékiségben nyilvánul­hat meg egyfajta korlá­toltság, hanem a pesties­ségben is. Dehát — kérd­jük —,­miért nem olvas­hatunk legalább megkö­zelítőleg ennyit a pesties­ség árnyoldalairól? Mi az oka annak, hogy eddig csak humoreszkekben, kabaréesteken vagy új­ságcikkekben foglalkoz­tak vele? Hiszen ezek egyáltalán nem pótolhat­ják, helyettesíthetik az elemző tanulmányt! S amíg így van, amíg nem bontakozik ki alkotó po­lémia ekörül is, addig nem juthatunk el­­oda, hogy a vidéki, illetve a pesties mércét felváltsa az egyedül helyes orszá­gos viszonyítás. Magyar László NÉPSZAVA Roska István moszkvai tárgyalásai A Szovjetunió külügy­minisztériumának meghí­vására március 26-a és 28-a között Moszkvában tartózkodott Roska Ist­ván külügyminiszter-he­lyettes és véleménycserét folytatott V. J. Malcev­­vel, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első he­lyettesével időszerű nem­zetközi kérdésekről és a magyar-szovjet­ kap­csolatokról. (MTI) Országos építőipari munkavédelmi tanácskozás Csökkent az építőipari balesetek száma — álla­pította meg Szilágyi La­jos építésügyi és város­fejlesztési miniszterhe­­lyettes szerdán, a minisz­tériumhoz tartozó építő­ipari, szerkezetgyártó és szállítási vállalatok gaz­dasági, szakszervezeti és munktavédelmi vezetőinek országos tanácskozásán. Kedvezőtlen jelenség vi­szont, hogy — a fiatalok foglalkoztatottságának arányát jóval meghalad­va — a balesetek sérült­jeinek 43 százaléka 30 év alatti. Emelkedett a jár­műveik, az emelőgépek mellett és a lehulló tár­gyak miatt keletkező balesetek száma. Halálos kimenetelű baleset tavaly kevesebb volt, mint az előző esztendőben, de az idén már emelkedett, a számuk, az év első két hónapjában hatan vesz­tették életüket. • A munkahelyek biz­tonságtechnikai eszközei­nek és feltételeinek fej­lesztésében az idén meg­különböztetett figyelmet fordítanak a leggyako­ribb balesetek megelőzé­sére. A tanácskozáson Wagner Lajosné, az Épí­tők Szakszervezetének titkára, hangsúlyozta: a szakszervezeti testületek tegyenek többet a mun­kavédelmi oktatás fej­lesztéséért, s működjenek közre a munkahelyek biztonságtechnikai körül­ményeinek rendszeres el­lenőrzésében. Szánjanak szembe a mértéktelen túlóráztatásokkal, ame­lyek közvetve, a fáradé­konyság időszakaiban, ugyancsak hozzájárulhat­nak balesetet okozó fi­gyelmetlenségekhez. Áprilistól megkezdőd­nek az építőipari dolgo­zók országos munkavé­delmi vetélkedői, ezek célja, hogy széles körben felkeltsék az érdeklődést a balesetek megelőzésé­nek legjobb módszerei iránt, s hozzájáruljanak — játékos formában is — a dolgozók biztonság­­technikai ismereteinek fejlesztéséhez. Interkomponen­t Magyar és lengyel ipar­vállalatok a jövőben együttműködnek új típusú kis transzformátorok és különböző elektronikai egységek fejlesztésében és szakosított gyártásában. Ezekről határozott az Interkomponent magyar— lengyel szervezet e héten tartott budapesti tanács­ülése. Szerdán, a közös vállalkozás megalapításá­nak 5. évfordulóján Len­gyelország budapesti nagykövetségének keres­kedelmi képviseletén ün­nepi ülésén értékelték az eddigi eredményeket. Új hajók a Két korszerű vízi jár­művel gazdagodik az idén a Balaton hajópark­ja. A Szovjetunióból már megérkezett a fekete­­tengeri hajózásban jól bevált 200 személyes mo­toros, amely a „Lelle” nevet kapta. A dupla fe­nékkel épített, automati­kus jelzőberendezésekke a Balatonon felszerelt, 600 lóerős mo­toros hajó a Balaton leg­gyorsabb vízi járműve lesz, a tervek szerint mentesítő és különjára­tokon használják majd. A nyári szezonra elké­szül a MAHART újpesti hajójavító üzemében épü­lő második katamarán is. Gyógyítás az ötödik ötéves tervben Ü­lést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Szerdán ülést tartott­ dr. Pesta László elnökle­tével­ az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A tanácskozá­son részt vett dr. Füzi István, az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozóik Szak­­szervezetének főtitkára is. Dr. Medve László egészségügyi miniszter­­helyettes­­ tájékoztatója alapján a bizottság a­z ötödik ötéves terv ki­emelt feladatainak vég­rehajtását vitatta meg. Az ágazat ötödik ötéves terve a távlati fejlesztés céljaival összhangban el­sősorban a fekvőbeteg-el­látás továbbfejlesztésére, az alapellátás megerősí­tésére, az ipari dolgozók ellátásának korszerűsíté-­ sére, az anya- és gyer­mekegészségügynek a né­pesedési politikával ösz­­szehangolt javítására irá­nyul. A tervben meghatáro­zott 9500—10 500 ágyfej­lesztés várhatóan teljesül. A bölcsődei befogadóké­pesség bővülése a terv­hez képest 30—90 száza­lékos lesz. Egy­re fokozó­dó feszültséget okoz vi­szont a szociális otthon­­bővítésben várható lema­radás. Hasonlóképpen nem fog teljesülni az egészségügy­i gyermekott­honok tervezett fejleszté­se sem. A csecsemőott­honok befogadóképessége — az elavult intézmé­nyek megszüntetése miatt — a tervidőszak végére kisebb lesz a jelenlegi­nél. A járóbeteg-ellátás — beleértve a körzete­ket, szakorvosi rendelőin­tézeteket — a terv sze­rint alakul. Az üzemor­vosi óraszám pedig a tervezettnél erőteljeseb­ben növekedik. Az ötödik ötéves terv első három évében, a teljes költség-előirányzat 60 százalékát felhasznál­ják.­­A tervidőszak végé­re sem lehetséges azon­ban feloldani az igények és a lehetőségek közötti súlyos feszültséget, nagy­részt a gyógyintézeti há­lózat egy­ részének el­avultsága és korszerűt­lensége, továbbá a kise­gítő ellátó részlegek — konyha, mosoda, kazán stb. — elégtelen kapaci­tása miatt. A részletek kapcsán sok szó esett az alapel­látás erősítésének jelen­tőségéről. Gátolja ezt azonban többek között az a tény, hogy tavaly­ de­cemberben még mindig 215 üres orvosi állás volt. Jó néhány pedig évek óta hiába vár gazdára, betöltésére nincs is re­mény. E vidékek gond­jának megnyugtató eny­hítése új, ésszerű körzet­határok kialakításával, központi kis laboratóriu­mok, s felszerelt rende­lők létrehozásával kép­zelhető el. Ugyancsak az alapellátás minőségét ja­vítaná, a régi bevált gya­korlat sokszor sürgetett visszaállítása, a körzeti munka kétéves kórházi gyakorlathoz kötése. Az ésszerű szervezés tartalékaira utal, hogy mind a körzetek, mind a szakrendelők évi 50— 50 millió főnyi betegfor­galmat bonyolítanak le. Jellemző példa, hogy a fővárosban a gyorsdiag­­nosztikus — például vi­zeletvizsgálathoz szüksé­ges — tesztpapírok ren­delkezésre állnak, a la­boratóriumokban végzett vizeletvizsgálatok száma mégis növekedik. Töb­ben hangsúlyozták­ a körzeti orvosok tovább­képzésének,­­ munkájuk színvonalemelésének és az ehhez szükséges szak­mai ellenőrzésnek jelen­tőségét, az integráció er­re tartogatott előnyeinek hasznosítását. A szervezési tartalékok kapcsán a beszámoló, va­lamint­ a hozzászólások foglalkoztak a gyógyinté­zeti folyamatos ellátás bevezetésével, ami a kórházi ágyak jelenlegi­nél ésszerűbb kihaszná­lását és a minőségileg jobb bet­egel­látást szol­gálja. A megbetegedési sta­tisztika tapasztalatai, a belesetek számának nö­vekedése, nem kevésbé a szív- é­s érrendszeri meg­betegedések okozta halá­lozás a sürgősségi ellá­tás feltételeinek, illetve más feltételeinek megte­remtését, illetve tökélete­sítését sürgeti. Ennek je­gyében fejlődik a men­tőszolgálat. Jelentős té­nyező továbbá az Orszá­gos Kardiológiai Intézet működése révén az egy­re magasabb színvonalon végzett szívműtétek lehe­tősége is. Az ötödik ötéves terv egészségügyi vonatkozá­sainak csupán kiemelt feladatai szerepeltek az illés napirendjén,, felsoro­lásuk azonban így is szinte lehetetlen. Hiszen szó esett a csecsemőhalá­lozás örvendetes csökken­tésétől kezdve a szervát­­ültetési programon ke­resztül a közegészségügyi helyzet javításáig számos, lényeges feladatról. Ame­lyek teljesítésében szá­mottevő tényező a társa­dalom támogatása is. L. M. Bud­a­pesten ülésezik a Múzeumok Nemzetközi Szervezetének bizottság Magyarországon tavaly több mint 16 millióan tekintették meg a mú­zeumok kiállításait, s vi­lágszerte gyarapszik a múzeumi látogatók szá­ma. Ezt a növekvő ér­deklődést szeretnék mi­nél jobban kielégíteni a közgyűjtemények őrzői, keresve a formákat, le­hetőségeket, amelyekkel elősegíthetik a nagy tö­megek művelődését, tá­jékoztatását. A nemzet­közi tapasztalatcserék­ nagymértékben hozzájá­rulnak a múzeumok és a közönség kapcsolatának fejlesztéséhez. Ezt hang­súlyozva üdvözölte az ICOM (Múzeumok Nem­zetközi Szervezete) e té­mával foglalkozó bizott­ságának tanácskozását Fü­lep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, az ICOM magyar bizottsá­gának elnöke szerdán a Szépművészeti Múzeum­ban. A négynapos ülésen —­ amelyen részt vesznek az ICOM magyar bizottsá­gának tagjai, s a magyar múzeumok képviselői is — a múzeumok és a kö­zönség kapcsolatának új formáit vitatják meg Co­rine Bellow, az ICOM nemzetközi bizottsága el­nökének vezetésével. ­ Az ifjúsági parlamentek tapasztalatait összegezte a ruhaipari szakszervezet központi vezetősége A ruhaipar minden második dolgozója har­minc év alatti fiatal, ép­pen ezért nem lehet kö­zömbös, milyen tevé­kenységet végez körük­ben a szakszervezet — állapította meg szerdai központi vezetőségi ülé­sén a Ruházatipari Dolgo­zók Szakszervezete. A múlt év végén megtartott munkahelyi ifjúsági par­lamentek tapasztalatait összegezve hangsúlyozták, hogy az üzemi demokrá­cia e sajátos rétegfóru­mai eredményesen töltöt­tek be szerepeket. A vitában hozzászólók majd’ mindegyike kitért arra, hogy a szakszerve­­zetek többsége a KISZ- szervezetekkel karöltve jól készítette elő a ta­nácskozásokat. Ott azon­ban, ahol egymásra vár­tak az előkészítéssel, a fiatalok nagy részét nem sikerült a parlamentek munkájába bevonni. Ugyanezeken a hely­eken volt tapasztalható, hogy a fiatalok, akiknek érde­kéb­en az ifjúsági tör­vényt megalkották, nem ismerik a tartalmát, a benne foglalt jogaikat, kötelességeiket. A ruhaiparban megtar­tott parlamentek azt ta­núsítják, hogy a fórumo­kon az egysíkú ,,kér­dezz — felelek” módszert demokratikus vita, érett politizálás váltotta fel. A fiatalok őszintén, nem kí­vülállóként fogalmazták meg gondjaikat. Ezek tu­lajdonképpen egybeestek az iparág problémáival, s így majdnem minde­nütt szóba került a ter­melés, az anyagellátás, a munka jobb megszerve­­zésének lehetősége, a mun­kafegy­elmet, a mun­­kakörülmény­eket rontó tényezők feltárása. A hozzászólások, is bizonyí­tották, hogy sikerült a fiatalok figyelmét a nép­gazdaság, a vállalatok előtt álló legfontosabb tennivalókra irányítani. Pásztor Gabriella, a KISZ központi bizottsá­gának titkára hozzászó­lásában érzékeltette azt a fejlődést, amely az el­múlt években következett be az ifjúsági fórumok munkájában. Különösen az a tény növelte e ta­nácskozások munkájának jelentőségét, hogy mos­t először konkrétan dönt­hettek a fiatalokat leg­közvetlenebbül érintő if­júságpolitikai intézkedési tervek kialakításában. Ugyanakkor a parlament jó alkalom a fiatalok közéletiségének fokozásá­ra, arra, hogy mindin­kább­­ megtanuljanak élni demokratikus jogaikkal, s egyúttal értesüljenek kötelességeikről is. A ta­pasztalatok szerint, mon­dotta, a most megtartott parlamenteken a túlzott követelődzés, a­, éssze­rűtlen javaslat már nem volt jellemző. Igaz, sok helyi gazdasági és társa­dalmi vezető nem merte nyilvánosan vállalni, hogy megmondja, a jelenlevő fiataloknak, miben nincs igazuk, s melyik kérésük nem reális. Ez a kényel­mes elhallgatás szült a fiatalokban oly­an véle­ményt, hogy hiába szól­tak, nem történt semmi. A KISZ központi bizott­ságának titkára a köz­ponti vezetőség megálla­pításához hasonlóan hang­súlyozta, hogy ésszerűbbé vált a munkamegosztás a szakszervezetek és a KISZ-szervezetek között. A központi vezetőség ezután jelentést hallga­tott meg a szakszervezeti tisztségviselők képzésének módszereiről, tapasztala­tairól a Vörös Október Férfiruhagyárban, majd Tóth Tiborné főtitkár számolt be a testületnek a legutóbbi ülés óta vég­zett munkáról. K. J. F.

Next