Népszava, 1979. március (107. évfolyam, 50-76. sz.)
1979-03-29 / 74. szám
1979. március 29 Huszár István hazaérkezett Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke hazaérkezett Havannából. Tárgyalásokat folytatott Humberto Perez miniszterelnök-helyettessel, a Kubai Köztársaság Központi Tervbizottságának elnökével a két ország gazdasági együttműködésének időszerű kérdéseiről. A tárgyalások során áttekintették az 1931—33. évi tervkoordinációban eddig végzett munkát. Kijelölték a gazdasági együttműködés fejlesztésének fontosabb területeit, meghatározták a tervkoordináció befejezéséhez szükséges feladatokat és jóváhagyták a munkák ütemtervét. Kubai tartózkodása során Huszár István találkozott és megbeszélést folytatott Carlos Rafael Rodriguezzel, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával, az Államtanács és a Minisztertanács elnökhelyettesével, továbbá Osredo Dorticosszal, a Kubai Kommunista Párt Policival Bizottságának tagjával, az Államtanács tagjával, a Minisztertanács elnökhelyettesével és José Ramon Fernandez miniszterelnök-helyettessel, a Magyar—Kubai Gazdasági és Műszaki- Tudományos Együttműködési Bizottság kubai tagozatának elnökével. Huszár Istvánt fogadta Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Kubai Köztársaság Államtanácsának elnöke, a Minisztertanács elnöke. (MTI) Megjelent a Béke és Szocializmus márciusi száma A folyóirat folytatja az 1973 decemberében Szófiában 73 kommunista és munkáspárt, illetve forradalmi demokratikus szervezet képviselőinek részvételével rendezett elméleti konferencián elhangzott felszólalások rövidített formában való közlését. Az MSZMP küldöttségét Óvári Miklós, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára vezette. Részletek olvashatók Óvári elvtárs felszólalásából a folyóiratnak ebben a számában. Száz éve jelent meg August Bebel „A nő és a szocializmus” c. könyve. Ilse Thiele, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a Német Demokratikus Nőszövetség elnöke ebből az alkalomból cikket írt „A nőkérdés és a kommunisták” címmel. A kanadai államszövetség válságáról ír Sara Walsh, Québec Kommunista Pártjának elnöke. Ismerteti, hogyan alakultak ki a nemzeti ellentétek az angol-kanadaiak és a francia-kanadaiak között, hol tart ma a francia-kanadaiak harca az önrendelkezésért, milyen , megoldásokat tartanak elfogadhatónak az egyes politikai pártok, és mi a kommunisták álláspontja. Nagib Kamel, az Egyiptomi Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja „A kapituláció indítéka” c. írásában sorra veszi azokat a változtatásokat, amelyek azt bizonyítják, hogy Szadat tudatosan tért el Nasszer hazafias irányvonalától, s ezek a változtatások oda vezettek, hogy a Szadatrezsin, az imperializmussal való nyílt együttműködés és az Izrael előtti kapituláció útjára lépett. Az opportunizmus eszmei-elméleti gyökereit tárja fel cikkében T. I. Ojzerman, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, aki a Béke és Szocializmus szerkesztőségének felkérésére egy olvasónak válaszolva fejti ki nézeteit erről a ma is időszerű témáról, mert az opportunizmus mind a mai napig igen súlyos problémája a szervezett munkásmozgalomnak. azzal barátkozik, aki — szerinte —, hozzá való. A presztízsbarátságokat a helyi értékrendszerhez igazodó presztízsfogyasztás egészíti ki. A szerző sem vonja kétségbe: az ilyesmi persze a nagyvárosokban is előfordul. Negyedik meg ötödik tünettel már nem találkozom. Pedig hát talán folytatni lehetne még a felsorolást. Megemlíthetnénk például a falusikisvárosi ember sajátos idő- és térérzékét. Néha bosszantóan kényelmes ugyan a mi vidéki emberünk, de nem is rohan oly sokszor feleslegesen, mint a pesti. Vagy: tapasztalt országjárók mondják, hogy falun, kisvárosban könnyebb beszédbe elegyedni az emberekkel, mert mintha közvetlenebbek, nyálszívűbbek lennének. Az olvasó majd eldönti, menynyire igazak e megállapítások. Ha azok a „vidékiség” olyan tüneteihez értünk, amelyek inkább dicséretet érdemelnek, mintsem elmarasztalást. De —most veszem csak észre — közben már a pestiességnél tartunk. Amiről többnyire csak dicsérő jelzőket hallani. Olyan sztereotip szövegeket, amilyeneket az ország sok lakójáról elmondhatnánk még — a lakhelyétől függetlenül. Ilyeneket: a pesti ember mindig feltalálja magát. A pesti ember ravasz és rámenős, nem hagyja, hogy kibabráljanak vele. S végül — ami már valóban csak rá jellemző — a pesti ember általában nem olvas megyei napilapot. Ő az egyik központi napilapot járatja, tehát még újságolvasás közben sem kísértheti meg a provincializmus szelleme. A vidékies provincializmus valóban nem. De — megkockáztatom —, a fordítottja már igen. S vajon nem provincializmus-e, ha valaki indokolatlanul túlértékeli a főváros szerepét? Ha nem akar tudomást venni arról, hogy Pest és a vidék viszonylatában is nagyot változott a világ? Hogy az ipari termelésnek ma már csak egyharmada összpontosul a fővárosban, amely a felszabadulás előtt még több mint ötven százalékkal részesedett? Ha valaki sehogysem veszi észre, hogy folytatódik a szellemi élet ,,dekoncentrációja” is. Hogy az ország szénbányáit már Tatabányáról igazgatják, a dohánygyárakat pedig Debrecenből? Hogy kutatóintézetek, egyetemek épültek a vidéki városokban? A szellemi élet dekoncentrációjában persze nem lehet elérni az egyharmadkétharmad fővárosi-vidéki arányt, de javítani lehet— és kell is — a jelenlegin. A fővárosi érV szembetűnőbb formája az, ha mindent Pesthez mérünk, igazítunk, ami az országban található, így váltja fel az egyedül helyes, országos értékrendet a hamis, a fontos árnyalatokra ügyet sem vető Pest-centrikusság. Sok furcsaság, disszonancia származhat ebből. Az egyik — távfűtéses lakásban élő — miskolci barátom mesélte, hogy így fogadta őt valaki a fővárosban: „De jó nektek ott vidéken! Ti disznót is tarthattok, ha akartok!” Azt hiszem, sok nagyközség lakója is felsziszszent már, amikor a tévében „kis falu”-nak nevezték a lakhelyét. Pesthez mérten persze az öttízezer ember lakta falu is roppant kicsiny. De ha a nagyközséget övező néhány száz ember lakta falvakhoz viszonyítunk (és ott az a mérték!), már más a kép. Ilyenformán a „kis falu” minősítés tapintatlan, sőt, sértő. Hiszen a nagyközség nemcsak közigazgatási szempontból rangos hely. Olyan település, ahol már szinte minden ügyes-bajos dolgukat elintézhetik a helység és a környék lakói a tanácsnál, ahol úgyszólván minden megvásárolható a szakboltokban. És még sorolhatnánk. A pesties viszonyítási alapot egyébként olykor Európára, az USÁ-ra, vagy éppen Ázsiára alkalmazzák. Nem egyszer hallunk például ilyen mondatot a tv-híradóban. ..X. Y. kormányférfi, aki jelenleg Moszkvában tartózkodik, holnap vidéki körútra indul a Szovjetunióban. Elsőnek Kijevbe látogat”... Ilyenkor magam előtt látom Tatjána Klincsenko ukrán lány arcát, aki magyar szakot végzett az egyetemen, és sok hazánkfiának tolmácsolt már. Időnként ellátogat Pestre, és Debrecenbe. Nem tudom, mit szólna a „vidéki város” titulushoz, hiszen — ez már általános iskolai téma — Kijevet a városok anyjának is nevezik, Ukrajna pedig a terület nagyságában, az ipari termelésben és a lakosság számában egyaránt megelőzi Franciaországot. Ilárdat néhány pél-Dar rahdát említettem, talán sikerült érzékeltetni, hogy nemcsak a vidékiségben nyilvánulhat meg egyfajta korlátoltság, hanem a pestiességben is. Dehát — kérdjük —,miért nem olvashatunk legalább megközelítőleg ennyit a pestiesség árnyoldalairól? Mi az oka annak, hogy eddig csak humoreszkekben, kabaréesteken vagy újságcikkekben foglalkoztak vele? Hiszen ezek egyáltalán nem pótolhatják, helyettesíthetik az elemző tanulmányt! S amíg így van, amíg nem bontakozik ki alkotó polémia ekörül is, addig nem juthatunk eloda, hogy a vidéki, illetve a pesties mércét felváltsa az egyedül helyes országos viszonyítás. Magyar László NÉPSZAVA Roska István moszkvai tárgyalásai A Szovjetunió külügyminisztériumának meghívására március 26-a és 28-a között Moszkvában tartózkodott Roska István külügyminiszter-helyettes és véleménycserét folytatott V. J. Malcevvel, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettesével időszerű nemzetközi kérdésekről és a magyar-szovjet kapcsolatokról. (MTI) Országos építőipari munkavédelmi tanácskozás Csökkent az építőipari balesetek száma — állapította meg Szilágyi Lajos építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes szerdán, a minisztériumhoz tartozó építőipari, szerkezetgyártó és szállítási vállalatok gazdasági, szakszervezeti és munktavédelmi vezetőinek országos tanácskozásán. Kedvezőtlen jelenség viszont, hogy — a fiatalok foglalkoztatottságának arányát jóval meghaladva — a balesetek sérültjeinek 43 százaléka 30 év alatti. Emelkedett a járműveik, az emelőgépek mellett és a lehulló tárgyak miatt keletkező balesetek száma. Halálos kimenetelű baleset tavaly kevesebb volt, mint az előző esztendőben, de az idén már emelkedett, a számuk, az év első két hónapjában hatan vesztették életüket. • A munkahelyek biztonságtechnikai eszközeinek és feltételeinek fejlesztésében az idén megkülönböztetett figyelmet fordítanak a leggyakoribb balesetek megelőzésére. A tanácskozáson Wagner Lajosné, az Építők Szakszervezetének titkára, hangsúlyozta: a szakszervezeti testületek tegyenek többet a munkavédelmi oktatás fejlesztéséért, s működjenek közre a munkahelyek biztonságtechnikai körülményeinek rendszeres ellenőrzésében. Szánjanak szembe a mértéktelen túlóráztatásokkal, amelyek közvetve, a fáradékonyság időszakaiban, ugyancsak hozzájárulhatnak balesetet okozó figyelmetlenségekhez. Áprilistól megkezdődnek az építőipari dolgozók országos munkavédelmi vetélkedői, ezek célja, hogy széles körben felkeltsék az érdeklődést a balesetek megelőzésének legjobb módszerei iránt, s hozzájáruljanak — játékos formában is — a dolgozók biztonságtechnikai ismereteinek fejlesztéséhez. Interkomponent Magyar és lengyel iparvállalatok a jövőben együttműködnek új típusú kis transzformátorok és különböző elektronikai egységek fejlesztésében és szakosított gyártásában. Ezekről határozott az Interkomponent magyar— lengyel szervezet e héten tartott budapesti tanácsülése. Szerdán, a közös vállalkozás megalapításának 5. évfordulóján Lengyelország budapesti nagykövetségének kereskedelmi képviseletén ünnepi ülésén értékelték az eddigi eredményeket. Új hajók a Két korszerű vízi járművel gazdagodik az idén a Balaton hajóparkja. A Szovjetunióból már megérkezett a feketetengeri hajózásban jól bevált 200 személyes motoros, amely a „Lelle” nevet kapta. A dupla fenékkel épített, automatikus jelzőberendezésekke a Balatonon felszerelt, 600 lóerős motoros hajó a Balaton leggyorsabb vízi járműve lesz, a tervek szerint mentesítő és különjáratokon használják majd. A nyári szezonra elkészül a MAHART újpesti hajójavító üzemében épülő második katamarán is. Gyógyítás az ötödik ötéves tervben Ülést tartott az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága Szerdán ülést tartott dr. Pesta László elnökletével az országgyűlés szociális és egészségügyi bizottsága. A tanácskozáson részt vett dr. Füzi István, az Orvos-Egészségügyi Dolgozóik Szakszervezetének főtitkára is. Dr. Medve László egészségügyi miniszterhelyettes tájékoztatója alapján a bizottság az ötödik ötéves terv kiemelt feladatainak végrehajtását vitatta meg. Az ágazat ötödik ötéves terve a távlati fejlesztés céljaival összhangban elsősorban a fekvőbeteg-ellátás továbbfejlesztésére, az alapellátás megerősítésére, az ipari dolgozók ellátásának korszerűsíté- sére, az anya- és gyermekegészségügynek a népesedési politikával öszszehangolt javítására irányul. A tervben meghatározott 9500—10 500 ágyfejlesztés várhatóan teljesül. A bölcsődei befogadóképesség bővülése a tervhez képest 30—90 százalékos lesz. Egyre fokozódó feszültséget okoz viszont a szociális otthonbővítésben várható lemaradás. Hasonlóképpen nem fog teljesülni az egészségügyi gyermekotthonok tervezett fejlesztése sem. A csecsemőotthonok befogadóképessége — az elavult intézmények megszüntetése miatt — a tervidőszak végére kisebb lesz a jelenleginél. A járóbeteg-ellátás — beleértve a körzeteket, szakorvosi rendelőintézeteket — a terv szerint alakul. Az üzemorvosi óraszám pedig a tervezettnél erőteljesebben növekedik. Az ötödik ötéves terv első három évében, a teljes költség-előirányzat 60 százalékát felhasználják.A tervidőszak végére sem lehetséges azonban feloldani az igények és a lehetőségek közötti súlyos feszültséget, nagyrészt a gyógyintézeti hálózat egy részének elavultsága és korszerűtlensége, továbbá a kisegítő ellátó részlegek — konyha, mosoda, kazán stb. — elégtelen kapacitása miatt. A részletek kapcsán sok szó esett az alapellátás erősítésének jelentőségéről. Gátolja ezt azonban többek között az a tény, hogy tavaly decemberben még mindig 215 üres orvosi állás volt. Jó néhány pedig évek óta hiába vár gazdára, betöltésére nincs is remény. E vidékek gondjának megnyugtató enyhítése új, ésszerű körzethatárok kialakításával, központi kis laboratóriumok, s felszerelt rendelők létrehozásával képzelhető el. Ugyancsak az alapellátás minőségét javítaná, a régi bevált gyakorlat sokszor sürgetett visszaállítása, a körzeti munka kétéves kórházi gyakorlathoz kötése. Az ésszerű szervezés tartalékaira utal, hogy mind a körzetek, mind a szakrendelők évi 50— 50 millió főnyi betegforgalmat bonyolítanak le. Jellemző példa, hogy a fővárosban a gyorsdiagnosztikus — például vizeletvizsgálathoz szükséges — tesztpapírok rendelkezésre állnak, a laboratóriumokban végzett vizeletvizsgálatok száma mégis növekedik. Többen hangsúlyozták a körzeti orvosok továbbképzésének, munkájuk színvonalemelésének és az ehhez szükséges szakmai ellenőrzésnek jelentőségét, az integráció erre tartogatott előnyeinek hasznosítását. A szervezési tartalékok kapcsán a beszámoló, valamint a hozzászólások foglalkoztak a gyógyintézeti folyamatos ellátás bevezetésével, ami a kórházi ágyak jelenleginél ésszerűbb kihasználását és a minőségileg jobb betegellátást szolgálja. A megbetegedési statisztika tapasztalatai, a belesetek számának növekedése, nem kevésbé a szív- és érrendszeri megbetegedések okozta halálozás a sürgősségi ellátás feltételeinek, illetve más feltételeinek megteremtését, illetve tökéletesítését sürgeti. Ennek jegyében fejlődik a mentőszolgálat. Jelentős tényező továbbá az Országos Kardiológiai Intézet működése révén az egyre magasabb színvonalon végzett szívműtétek lehetősége is. Az ötödik ötéves terv egészségügyi vonatkozásainak csupán kiemelt feladatai szerepeltek az illés napirendjén,, felsorolásuk azonban így is szinte lehetetlen. Hiszen szó esett a csecsemőhalálozás örvendetes csökkentésétől kezdve a szervátültetési programon keresztül a közegészségügyi helyzet javításáig számos, lényeges feladatról. Amelyek teljesítésében számottevő tényező a társadalom támogatása is. L. M. Budapesten ülésezik a Múzeumok Nemzetközi Szervezetének bizottság Magyarországon tavaly több mint 16 millióan tekintették meg a múzeumok kiállításait, s világszerte gyarapszik a múzeumi látogatók száma. Ezt a növekvő érdeklődést szeretnék minél jobban kielégíteni a közgyűjtemények őrzői, keresve a formákat, lehetőségeket, amelyekkel elősegíthetik a nagy tömegek művelődését, tájékoztatását. A nemzetközi tapasztalatcserék nagymértékben hozzájárulnak a múzeumok és a közönség kapcsolatának fejlesztéséhez. Ezt hangsúlyozva üdvözölte az ICOM (Múzeumok Nemzetközi Szervezete) e témával foglalkozó bizottságának tanácskozását Fülep Ferenc, a Nemzeti Múzeum főigazgatója, az ICOM magyar bizottságának elnöke szerdán a Szépművészeti Múzeumban. A négynapos ülésen — amelyen részt vesznek az ICOM magyar bizottságának tagjai, s a magyar múzeumok képviselői is — a múzeumok és a közönség kapcsolatának új formáit vitatják meg Corine Bellow, az ICOM nemzetközi bizottsága elnökének vezetésével. Az ifjúsági parlamentek tapasztalatait összegezte a ruhaipari szakszervezet központi vezetősége A ruhaipar minden második dolgozója harminc év alatti fiatal, éppen ezért nem lehet közömbös, milyen tevékenységet végez körükben a szakszervezet — állapította meg szerdai központi vezetőségi ülésén a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete. A múlt év végén megtartott munkahelyi ifjúsági parlamentek tapasztalatait összegezve hangsúlyozták, hogy az üzemi demokrácia e sajátos rétegfórumai eredményesen töltöttek be szerepeket. A vitában hozzászólók majd’ mindegyike kitért arra, hogy a szakszervezetek többsége a KISZ- szervezetekkel karöltve jól készítette elő a tanácskozásokat. Ott azonban, ahol egymásra vártak az előkészítéssel, a fiatalok nagy részét nem sikerült a parlamentek munkájába bevonni. Ugyanezeken a helyeken volt tapasztalható, hogy a fiatalok, akiknek érdekében az ifjúsági törvényt megalkották, nem ismerik a tartalmát, a benne foglalt jogaikat, kötelességeiket. A ruhaiparban megtartott parlamentek azt tanúsítják, hogy a fórumokon az egysíkú ,,kérdezz — felelek” módszert demokratikus vita, érett politizálás váltotta fel. A fiatalok őszintén, nem kívülállóként fogalmazták meg gondjaikat. Ezek tulajdonképpen egybeestek az iparág problémáival, s így majdnem mindenütt szóba került a termelés, az anyagellátás, a munka jobb megszervezésének lehetősége, a munkafegyelmet, a munkakörülményeket rontó tényezők feltárása. A hozzászólások, is bizonyították, hogy sikerült a fiatalok figyelmét a népgazdaság, a vállalatok előtt álló legfontosabb tennivalókra irányítani. Pásztor Gabriella, a KISZ központi bizottságának titkára hozzászólásában érzékeltette azt a fejlődést, amely az elmúlt években következett be az ifjúsági fórumok munkájában. Különösen az a tény növelte e tanácskozások munkájának jelentőségét, hogy most először konkrétan dönthettek a fiatalokat legközvetlenebbül érintő ifjúságpolitikai intézkedési tervek kialakításában. Ugyanakkor a parlament jó alkalom a fiatalok közéletiségének fokozására, arra, hogy mindinkább megtanuljanak élni demokratikus jogaikkal, s egyúttal értesüljenek kötelességeikről is. A tapasztalatok szerint, mondotta, a most megtartott parlamenteken a túlzott követelődzés, a, ésszerűtlen javaslat már nem volt jellemző. Igaz, sok helyi gazdasági és társadalmi vezető nem merte nyilvánosan vállalni, hogy megmondja, a jelenlevő fiataloknak, miben nincs igazuk, s melyik kérésük nem reális. Ez a kényelmes elhallgatás szült a fiatalokban olyan véleményt, hogy hiába szóltak, nem történt semmi. A KISZ központi bizottságának titkára a központi vezetőség megállapításához hasonlóan hangsúlyozta, hogy ésszerűbbé vált a munkamegosztás a szakszervezetek és a KISZ-szervezetek között. A központi vezetőség ezután jelentést hallgatott meg a szakszervezeti tisztségviselők képzésének módszereiről, tapasztalatairól a Vörös Október Férfiruhagyárban, majd Tóth Tiborné főtitkár számolt be a testületnek a legutóbbi ülés óta végzett munkáról. K. J. F.