Népszava, 1979. április (107. évfolyam, 77-100. sz.)

1979-04-01 / 77. szám

2 Az iráni igenkorunk kétségkívül nem kedvez a politikai Kasszandráknak. Bár tudjuk, hogy az Iliász borúlátó királylányának jövendöléseit a hitetlen érdekeltek nem fogadták meg (ahogy ez más jósokkal is sűrűn megesett máig), aligha tekinthetjük ezt elégséges oknak arra, hogy manapság a politikával hivatásszerűen foglalkozók (államférfiak, diplomaták, kutatók, újságírók stb.) igencsak óvakodnak a jóslásoktól. Sokkal inkább napjaink gyorsan, gyakran kiszámíthatatlanul, de legalábbis meglepetéseket hozón változó nemzetközi élete szoktatta mértéktartásra, óvatosságra az újságírót, és a többi „jósjelöltet”. Nos, éppen ezért kicsit elégtétel az, amikor rohanó világunkban valamire bátran rámondhatjuk, hogy ez aztán biztos, nem lehet kétséges, hogy így lesz. Mint tesszük ezt most az iráni népszavazás ügyében. Hiszen a Közép-Kelet egy esztendeje folyvást forrongó országában történelmi távlatokkal mérve rövid idő alatt annyi minden történt, annyi minden változott — legtöbbször váratlan gyorsasággal —, hogy elszánt jövendőmondónak számított, aki valamit biztosra mert venni. Most azonban a kockázat gyakorlatilag a nullával egyenlő, bár csak öt nap múlva derül ki hivatalosan, hogy miként is döntött a 19 millió 16 éven felüli iráni szavazópolgár az iszlám köztársaság ügyében. A referendumra bocsátott kérdés ugyanis azt tette fel választásra, hogy vajon felváltsa-e a gyűlölt monarchiát a sah rendszerét elűző népmozgalom egyik döntő jelszavává tett iszlám köztársaság. Mintha egy gyarmati felszabadító mozgalom győzelme után azt kérdeznék a lakosságtól: akarja-e, hogy a függetlenség lépjen a kolonialista rend helyébe. A válasz nyilván nem lehet kétséges. Hiszen az elmúlt tíz hónapban szerte Iránban naponta milliók mentek az utcákra, hogy a puskacsövekkel szemben is harcoljanak az elnyomó diktatúra ellen. Az iráni nép hatvanezer életet áldozott a monarchiaellenes küzdelemben, sok mindent akarhat hát, de a császárságot soha többé. Akkor meg mire jó ez a népszavazás? Értelmét alighanem csak az adja, hogy ráüti a megfelelőlebbezhetetlen pecsétet az eddigi rendszer végérvényes felszámolására. A Pahlavi-dinasztia csaknem hat évtizedes uralkodása egyszer és mindenkorra lezárult a tegnapi nappal. Hivatalosan és alkotmányosan is. Csakhogy egy ország demokratikus államformaváltásában nem az szokott a döntő lenni, hogy mi szűnt meg, hanem, hogy mi lesz ezután. Márpedig erről az iszlám köztársaság — eleddig pontosan meg nem határozott — ködös fogalma vajmi keveset árul el. Khomeini ajatollah, a forradalmi mozgalom elismert vezetője eddig csak hangoztatta, de egyáltalán nem tisztázta ennek a politikai-jogi kategóriának tartalmát. Ez az oka annak, hogy az Iránban ma működő sokféle politikai erő és csoport közül jónéhány fenntartásokkal fogadta a népszavazást, sőt, egy-kettő gyűlésen a referendum bojkottálására szólította fel híveit. A tömegek azonban ennek ellenére minden várakozáson felül nagy számban járultak az urnákhoz, hogy bedobják az iszlám köztársaságot elfogadó zöld cédulákat. Pedig bizonyos, hogy nem minden igent mondó cédula jelenti bedobójának határozott döntését. Mert amennyire tisztázott és érthető fogalom a köztársaság, annyira megfoghatatlan az iszlám szóval párosítva. Hiszen nincs történelmi példa rá, nem áll mögötte a politikai gyakorlat tanulsága. Nem tudni, hogy kitalálóinak szándéka szerint a vallási szabályokat és kötöttségeket diktáló iszlám, avagy a politikai demokráciát szimbolizáló köztársaság lesz-e a meghatározó ebben az összetételben. Illetve, hogy egyáltalán miként egyeztethető össze az a két fogalom. Hiszen lehet ez olyan köztársaság, amelyben az iszlám csupán hivatalos államvallás, de lehet olyan is, ahol a vallás politikai alapelvvé, fegyverré és törvénnyé lép elő. A Korán előírásai pedig sok tekintetben nem vágnak egybe a modern demokrácia eszményeivel és gyakorlatával. Irán mai vallási és politikai vezetői mindenesetre — a jelek szerint — az előbbit próbálják hirdetni nyilatkozataikban. Khomeini maga az első választási nap estéjén arról beszélt a televízióban, hogy az iszlám köztársaság intézményesítésének tervezett forgatókönyve szerint most majd alkotmányozó nemzetgyűlést választanak, s az ország új alaptörvényének megalkotása után végleges kormány — és nyilván állandó törvényhozás — veszi kézbe a köztársaság irányítását. Demokratikusan, minden politikai tendenciának teret és hangot engedve. Addig azonban még hosszú, és alighanem kátyús az út. Mert eztán nem csupán arról kell dönteni, hogy mi ne legyen Iránban, hanem arról, hogy az új rendszer merre tartson bel- és külpolitikájában. Ebben pedig nyilvánvalóan komoly nézetkülönbségek vannak a monarchiát megdöntő igen széles — az egyházat, a burzsoázia különböző csoportjait, az értelmiséget, a parasztságot és a munkásságot, no meg a hadsereget egyaránt felölelő — népmozgalom egyes csoportjai között. Ahogy azt a marxista történelemszemlélet — okkal-joggal — szükségszerűnek is tartja. A hatalomátvételig oly látványos egység bomladozása az elmúlt két hónapban már számos fontos politikai kérdésben (a polgári kormány és az iszlám forradalmi tanács kettős hatalma, a politikai perek, a vallási és etnikai kisebbségek ügye, az olajtermelés és szállítás problémája stb.) megmutatkozott. A Valószínűtlen hát, hogy a jövendő még nagyobb feladatait zökkenők, nézeteltérések és viták nélkül lehetne megoldani. De hogy az ellentétek fie fajuljanak ellenségeskedéssé, a viták kíméletlen politikai — vagy akár fegyveres — harccá, annak záloga lehet az intézményesített és pontosan körülírt törvényekre alapozott demokrácia. S efféle volt valóban fontos és szükséges lépés a mostani népszavazás. Amely nyilvánvaló eldöntöttsége ellenére is a demokráciát hangsúlyozta. Hogy a politikai Kaszszandrák a jövőben egy dolgot mindig bátran jósolhassanak: a diktatórikus monarchiát felszámoló népmozgalom alapvető célja, a demokrácia az iráni politikai mozgások fő jellemzője marad. Avar Károly NÉPSZAVA Folytatódik az ÖKP kongresszusa Aczél György Bresciában Simó Endre, az MTI római tudósítója jelenti: Szombaton délelőtt plenáris üléssel folytatódott az Olasz Kommunista Párt XV. kongresszusa. A delegátusok megkezdték a vitát a kongreszszusi beszámolóról, a bizottságok pedig a tézistervezet végső változatán dolgoznak, hogy a kongresszus elé terjesszék azt jóváhagyásra. A kongresszuson részt vevő több mint 100 külföldi pártküldöttség vezetői szombaton 22 olasz városba utaztak, hogy gyűléseken találkozzanak a kommunista dolgozókkal. Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttségének vezetője, a Politikai Bizottság tagja reggel az északolaszországi Bresciába utazott, s este beszédet mondott egy kommunista gyűlésen. Diadalkapuk és csapatösszevonások Szadat várja Megint Kereszty András, az MTI kairói tudósítója jelenti: Szombaton délután hazaérkezett Kairóba Anvar Szadat egyiptomi elnök, aki a hét elején Washingtonban aláírta az egyiptomi—izraeli különmegállapodást. Az elnök számára szervezett fogadtatás — csakúgy, mint a biztonsági intézkedések — minden korábbit felülmúltak. Autóbuszok, vonatok, és teherautók több millió embert szállítottak az ország minden részéből a fővárosba. Kairó főútvonalain diadalkapu ezreit állították fel. Szadat visszaérkezése egy új politikai szakasz nyitánya. Hétfőn Izrael állam létrejötte óta első ízben látogat izraeli miniszterelnök hivatalosan Kairóba. (Az 1977 karácsonyi iszmailiai megbeszéléseket nem tekintették hivatalos állami látogatásnak.) Az előzetes tájékoztatás szerint Begin huszonnyolc órát tölt majd Kairóban. Izraeli források utaltak rá: biztonsági okokból elképzelhető, hogy az utolsó pillanatban keddre halasztják Begin megérkezését. Egyiptomban egyébként már az elnök visszatérése előtt riadókészültségbe helyezték a karhatalmat és csapatokat vezényeltek a líbiai határra. A kairói nemzetközi vásárt egy nappal korábban bezárták a tervezettnél, mert a vásárterület előtt kellett elvonulnia Szadat kocsioszlopának. Suárez beiktatása után Senki sem elégedett Lehel Miklós, az MTI madridi tudósítója jelenti: Pénteken, a késő esti órákig tartó szavazatindokló felszólalásokban a kormánypárton, a Demokratikus Centrum Unión kívül gyakorlatilag minden párt egyet nem értését nyilvánította Adolfo Suárez spanyol miniszterelnök programnyilatkozatával és azzal, hogy az új kormányfő beiktatási szavazását nem előzte meg vita. Még azok a pártok is, amelyek néhány órával korábban bizalmat szavaztak az új miniszterelnöknek, fenntartásokat, sőt eltérő véleményeket hangoztattak. Manuel Fraga Iribarne, a Demokratikus Koalíció szóvivője kijelentette: A miniszterelnök beiktatását támogató szavazatukat a „nemzeti érdek" indokolta, és nem tekinthető a kormány támogatására irányuló megállapodásnak. Alejandro Rojas Marcos, az Andalúz Szocialista Párt vezetője pedig nyíltan kijelentette, hogy a kormánynyilatkozat egyetlen pontjával sem ért egyet. Szavazatukat csak azért adták Adelfo Suárezre, mert ennek fejében ígéretet kaptak rá, hogy öt képviselőjükkel is önálló parlamenti csoportot alakíthatnak. A baloldali ellenzéki pártok vezetői, Felipe González és Santiago Carrillo, felszólalásukban élesen bírálták egyrészt azt, hogy antidemokratikus módon vita nélküli szavazást kényszerítettek a képviselőházra, másrészt pedig magát a miniszterelnöki nyilatkozatot. Santiago Carrillo, Spanyolország Kommunista Pártjának főtitkára azt hangoztatta, hogy a szavazás kor történtek a francoista cortes hangulatára emlékeztetnek. Az SKP főtitkára ecsetelte azt a folyamatot, amelyben a Demokratikus Centrum Unió politikája a centrizmustól egyre inkább jobbra tolódott. A felszólalásokra adott válaszában Adolfo Suárez újból hangoztatta, hogy kormánya centrista politikát kíván folytatni, és megismételte: Az ország geopolitikai helyzetéből adódóan szükségesnek tartja Spanyolország belépését a NATO-ba, de erről széles körű parlamenti vita után, nagy parlamenti többséggel kell majd dönteni. Átállt az ugandai hadügyminiszter Fogyatkozik Amin tábora Ugandából érkező hírek szerint újabb erők álltak át a jelenlegi rendszer ellen harcoló csapatok oldalára. Nyugati hírügynökségek az Ugandai Nemzeti Felszabadítási Front közleményére hivatkozva arról számolnak be, hogy a felkelők között található Ibrahim Mondo eddigi hadügyminiszter is. A front közleménye szerint Amin egységei elvesztették ellenőrzésüket Jinja Tororo és Masindi városok felett. A közleményben ugyanakkor nincs szó arról, hogy harcok folynának az említett városokért, s a megfigyelők ezt úgy értékelik, hogy Amin hadserege feladta ezeket a helységeket. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa pénteken úgy határozott, hogy nem tesz eleget a BT sürgős összehívását sürgető ugandai kérésnek. Az ülést, amelynek kampalai kérésre kellett volna megvitatnia az ugandai—tanzániai viszályt, az afrikai országok javaslatára meghatározatlan időre elhalasztották. (AP, AFP, UPI) Bhutto pártja kegyelmet kér Zulfikar Ali Bhutto volt pakisztáni kormányfő pártjának, a Pakisztáni Néppártnak központi bizottsága nevében szombaton kegyelmi kérvényt adtak át Ziaul Hak elnöknek. kérne őt, hogy kímélje meg a halálra ítélt Bhutto életét. A párt annak ellenére döntött a kegyelmi kérvény beadása mellett, hogy a néppárt alapítója és elnöke Bhutto, ezzel ellentétes utasítást adott. Ő ugyanis arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kérvénnyel elismerné a hatalmát megdöntő Ziau Hak rendszerét. (AFP) Egyházi vezetők találkozója A Szovjetunió és az Egyesült Államok egyházi vezetői háromnapos konzultatív találkozót tartottak Genfben a leszerelés kérdéseiről. A találkozón felszólalt Viktor Iszraeljan és Adrian Fischer, a genfi leszerelési értekezlet szovjet és amerikai küldöttségének vezetője, valamint a szovjet és az amerikai egyházi küldöttség vezetői. A találkozó résztvevői közös közleményt fogadtak el, amelyben kifejezésre juttatják aggodalmukat a nukleáris katasztrófa veszélyével és a fegyverrendszerek újabb, még veszélyesebb fa italnak előállításával kapcsolatban, s leszögezik, hogy eltökélt szándékuk hozzájárulni a béke és az enyhülés megszilárdulásához. (TASZSZ) Katonai törvényszék Mozambikban A Mozambiki Népi Köztársaság nemzetvédelmi minisztériuma szombaton bejelentette, hogy katonai törvényszéket állít fel. A töményszék felállítását, az tette szükségessé, hogy a mozambiki forradalom ellen elkövetett akciók hatékony ellenintézkedéseket követeltek. A bírói szem hatáskörébe tartozik minden olyan cselekmény megítélése, amely a fiatal állam forradalmi rendje ellen irányul. A katonai töményszék a legfőbb bíróság felállításáig fogja ezt a feladatkört ellátni. (ADN) A Kongói Munkapárt rendkívüli kongresszusán, Bazzaville-ben a párt központi bizottságának elnökévé és a Kongói Népi Köztársaság államtanácsa elnökévé (államfő) választották Denis Sassou Nguesso ezredest. * Tokióban egy szélsőjobboldali terrorista szombaton sikertelen merényletet követett el Mijamoto Kendzsi, a Japán Kommunista Párt elnökségének elnöke ellen. Aizur Ralim,int. a .volt munkaügyi minisztert nevezték ki Banglades új miniszterelnökévé a kormányzó Nemzeti Párt parlamenti csoportjának szombati daccai gyűlésén. ♦ Április 3-án egész Franciaországban félórás munkabeszüntetés lesz, a CGT és a CFDT szakszervezeti központ felhívására, tiltakozásul a tüntetési jog korlátozására irányuló elnöki utasítás ellen. 1979. április 1. A londoni merénylet miatt Felháborodás Nagy-Britanniában A londoni parlament épületében elkövetett politikai gyilkosság mélyen megrázta a választásokra készülő közvéleményt Nagy-Britanniában. A Westminster palotában, több mint 160 éve történt utoljára hasonló merénylet. Az ír egységért terrorista módszerekkel küzdő maroknyi IRA pedig sohasem vetemedett még arra, hogy ilyen kitervelt és időzített merénylettel mérjen csapást a brit polgári demokrácia szívére. Az ideiglenes IRA és a belőle kiszakadt ír Nemzeti Felszabadítási Hadsereg Dublinban és Belfastban lapszerkesztőknek leadott telefonközleményekben küldte az üzenetet: „Hatalomra akarjuk bombázni a torykat... Az indíték a minél rosszabb, annál jobb elve. Egy torykormány még jobban fokozhatja az elnyomást Ulsterben, ami a terroristák reményei szerint az ő táborukba hajtja majd az embereket. Merlyn Rees belügyminiszter bejelentette, hogy a Scotland Yard értesülései szerint az IRA nagy merényletsorozatra készül a választási kampány idején. A parlamentben és környékén fokozzák a biztonsági intézkedéseket. A rendőrségnél egyelőre minden szabadságolást leállítottak. A rendőrség egyelőre nem tud válaszolni arra a kérdésre, hogy hol szerelhették fel a robbanószerkezetet Airey Neave kocsijára. A brit és ír politikusok mély megdöbbenéssel és teljes határozottsággal ítélték el az IRA provokációját. Az egyéni terrorgyilkos logikájának első lépése azonban már teljesülni látszik. Az ifjúkonzervatívok londoni szervezete és a rendőrszövetség vezetője követelte a halálbüntetés visszaállítását. Egy tory képviselő a hírhedt ejtőernyős kommandó, a SAS egységeivel akarja megerősíteni a rendőrséget az egész országban. Írország Kommunista Pártja szombaton élesen elítélte az Airey Neave brit parlamenti képviselő ellen pénteken elkövetett terrorista merényletet. „Bárki legyen is a felelős ezért a merényletért, mi határozottan és fenntartás nélkül ellenezzük az ilyen módszereket” — áll a párt nyilatkozatában. A képviselő autójában pokolgépet rejtettek el és az akkor robbant föl, amikor Neave pénteken kihajtott a londoni parlament parkolóházából. Airey Neave a konzervatív párt árnyékkormányában az észak-írországi ügyekkel foglalkozott. (MTI, ADN. Uffl) Villamosítás és vízellátás Afganisztánban Az ötéves terv feladatai Mohammed Manszur Hasmi, az Afganisztáni Demokratikus Köztársaság víz- és energiaügyi minisztere az ország 1979-ben megkezdett első ötéves tervével kapcsolatban a következő nyilatkozatot adta a TASZSZ tudósítójának: — Országunk az első ötéves terv alatt, az igényekkel összhangban a termelt elektromos energia mennyiségét mintegy ötszörösért fogja növelni. A nagy volumenű villamosítási program keretén belül sor kerül több mint 150 körzeti központ villamosítására, új erőművek, távvezetékek, transzformátorállomások és egyéb villamosítási egységek építésére. A fejlesztési program megvalósításától függ nagymértékben az ipar, a mezőgazdaság fejlesztése, a nép kulturális színvonalának emelése. Jelenleg, amikor Afganisztánban a földreform megvalósítása már megkezdődött, alapvető fontosságú, hogy minden lehetségest megtegyünk a mezőgazdaság sikeres fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtéséért. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a lehető legrövidebb idő alatt kell megoldanunk az ország villamosításának programját, hanem nagy eszközöket kell áldoznunk az ivóvíz és öntözővíz biztosítására. Az ország villamosítása csak egy része annak a széles kormányprogramnak, amelyet Afganisztánban az évszázados elmaradottság felszámolása, az ország iparának fejlesztése, a mezőgazdasági termelés növelése érdekében hajtunk végre — mutatott rá az afgán miniszter. Még több pénz a SZER-nek Az amerikai kormányzat a következő pénzügyi évben több mint 10 százalékkal többet költ a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló propagandát folytató Szabadság Adó és Szabad Európa Rádió finanszírozására. A pontos összeget titokban tartják, de megfigyelők szerint több mint 100 millió dollárról van szó. J. Gromsky, a két rádióállomás felett ellenőrzést gyakorló nemzetközi rádiózási bizottság elnöke a szenátus külügyi bizottsága előtt kijelentette, hogy a pénzt az adók hatékonyságának fokozására fordítják majd. Elmondotta azt is, hogy a Szabadság és a Szabad Európa hetenként 980 órában összesen 21 nyelven sugároz műsort. Mint ismeretes, a két rádiót 30 esztendővel ezelőtt hozta létre az Egyesült Államok különleges szolgálata, amely a Szovjetunió és a szocialista országok elleni felforgató tevékenységet irányította. Gronysky megpróbálta meggyőzni a törvényhozókat arról, hogy az 1971—72-es „átszervezés” óta a Szabadság és a Szabad Európa többé már nem a lélektani háború fegyvere és ismételten igyekezett a rádióadókat „objektív” színben feltüntetni, mondván, hogy azok nem tesznek mást, mint ..pontos, időszerű, objektív” tájékoztatást nyújtanak a hallgatóságnak. Ugyanakkor kénytelen volt beismerni, hogy már az Egyesült Államokban is kevesen hiszik el az általuk sugárzott „objektív” információkat. (TASZSZ) A Moszkvában megjelent Usztyinov marsall, az SZKP PB tagja, szovjet honvédelmi miniszter beszédeinek és cikkeinek válogatott gyűjteménye. A könyv a honvédő háborúról és az utána következő évekről szóló cikkeket és felszólalásokat tartalmazza.