Népszava, 1979. május (107. évfolyam, 101-125. sz.)

1979-05-13 / 110. szám

10 ..Mindig nézi a tv-mesét!” Nemrégiben részt vettem egy iskolaérettségi vizsgálaton, ahol az otthon gondozott hatévesek szerepeltek. A tanítónénik a vizsgálat után felhívták a szülők figyelmét arra, hogy a gyerekek nem tudtak egyetlen mesét sem elmondani! Innen-onnan elhangzik az indoklás: — Nem is köti le, hiába próbáltunk mesélni... — Ezt a fiút csak az autók érdeklik... — Minden este nézi a TV- mesét, hétfőn pedig vetíteni szoktunk. Nagyon jó program a diafilm, mert a hozzá való szöveget az iskolás testvér is olvashatja, s ezzel ő is produkálhat. De semmi nem pótolhatja a hazai vagy más népek hozzánk eljutó mesekincsének átadását. Arra gondolok, amikor a mama vagy a papa az ágyban fekvő, elalváshoz vezető ellazulás állapotában a fantáziába „utazik”, s belefeledkezve mesél. Amelyik szülő maga is mesével aludt el gyerekkorában, annak nem kell bizonygatnom, hogy milyen élmény ez. De aki annakidején nem kapta meg ezt, és nem szokott hozzá a meséhez, annak sem késő, hogy megismerje például a magyar népmese-gyűjteményeket, feldolgozásokat. A mesék hősei nemcsak álmaikban kísérik el a gyerekeket. A sok fontos ismeret mellé — amellyel valóban rendelkeznek — felzárkózik érzelmi fejlődésük is, mert a mesék gazdagítják, színesítik érzelmi és gondolatvilágukat. Mert bármilyen pontosan tudják, hogy a motorok hengereiben a dugattyúknak mi a szerepük, ez nem inspirálja a spontán fantáziatevékenységet. Az erős, hatalmas sárkányok és az okos, legkisebb királyfiúk történetei az alkalmazkodáshoz annyira szükséges függőségi , igényt példázzák. Az állatmesékben a kisgyermekek olyan emberi tulajdonságokat vetítenek a történetre, amelyek által saját érzelmi kapcsolataik gazdagodnak. Az állatok emberszerű viselkedésébe a maguk indulatait könynyebben tudják behelyettesíteni. Az agresszió, a hatalom, s a szükséges tilalmak is a gyerekek fantáziájában sajátos megtorlási vágyakat ébresztenek. A meg nem valósítható vágyak csak a képzeletben tudnak beteljesülni. Ezekhez szolgáltat gazdag, képlékeny anyagot a mesevilág. A gyerekek legtöbbször a már jól ismert mesét kívánják újra és újra hallani. Az ilyen ismétlési igény a valódi életben szükséges biztonság élményéhez segíti hozzá a gyereket. Előre örül annak, amit hallani fog. Az ismerős fordulatok támaszt nyújtanak számára az igazi életben gyakori elbizonytalanodásnál, a kételyeknél is. Az iskolakezdés előtt, hatéves korban az egészséges gyerekek gondolatvilágában kettősség érvényesül. Minden új ismeretet mohón kívánnak befogadni, de a mágikus hitrendező elvei működnek. Ezt példázza a következő kis történet is: — Mama, vegyél nekem biciklit! — Nagyon sok pénzbe kerül, nem tudok venni. Esetleg majd megbeszéljük. — Pontosan mondd meg, hogy mennyi! — Több, mint egy fél havi fizetés. — Kár ... (hosszú gondolkodás). — Ha most találnánk egy „skatulyát", ugye milyen jó lenne? _ 9? ■ — Igen, mert akkor azt földhöz vágnánk, kipattanna a tizenkét óriás, és minden kívánságunkat teljesítené... Valóban? Dr. Gondos Anna KERESZTREJTVÉNY A betűs hírességek * GYEREKEIKNEK 28. Hozzátartozók összessége 31. Zsíros ételhez fogyasztott kötet Függőleges: 1. Nagy dán mesemondó (1805—75) 2. Akadozva beszélő 3. Sértetlen 4. Kiütéses győzelem 6. A hunok Isten ostorának nevezett vezére 7. 1911-ben ő érte el elsőnek a Déli-sarkot 16. Kiváló amerikai sci-fi író (Isaac) 17. Három Árpád-házi királyunk viselte ezt a nevet 19. Rossz szellem 20. Legnagyobb epikus költőnk (1817—82, Jáhos) 24. Vétlen Vera (!) 27. Skálahangok 29. Kicsinyítő képző 30. Kén és urán Sz. A. Rejtvényünk vízsz. 1. és 9., valamint függ. 1., 6., 7., 16., 17. és 20. számú soraiban olyan híres embereket rejtettünk el, akiknek a neve A betűvel kezdődik. Megfejtésül a nyolc nevet küldjétek be, levelzőlapon. Vízszintes: 1. Nagy költőnk (1877—1919. Endre) 3. Egyszerű gép 5. Azonos magánhangzók 8. Nátrium 9. Híres történetírónk (1676— 1752, Péter) 10. Tudományos munkatárs, röv. 11. Rovarirtó 12. UUUUU 13. Neon egynemű betűi 14. Izomrögzítő 15. Spárga egyik fele (!) 17. Éktelenül áld (!) 18. Ilyen a tenger vize 19. Orosz helyeslés 21. Félig nassol (!) 22. Vércsatorna 23. A tagadás szava 25. E napon 26. Északon élő szarvasfaj NÉPSZAVA ÁLLAT A LAKÁSBAN Miért tartanak az emberek állatokat a lakásukban? Szórakozásból, hobbiból, szeretetből, természetesség utáni vágyból? Talán azt mondhatnánk, ahány állattartó, annyi ok. Mit is tartunk? Kutyát, macskát, díszhalat, nyulat, papagájt, hörcsögöt, teknősbékát, kanárit, sünt, sőt, van, aki pávát is. A túlzott kényeztetés nem tesz jót az állatoknak, hiszen természetükkel ellenkezik. Tartsuk szem előtt, hogy csak olyan állatot tartsunk, amelynek a lehetőségekhez képest természetes életkörülményeket tudunk biztosítani. Ne vegyünk meg valamilyen állatot csak azért, mert a szomszédunknak is van. Minden állat tartása némi szakismeretet is igényel. Tudnunk kell, ha kutyát választunk, hogy a kutya szőrzete jó hőszigetelő, tehát felesleges szövetruhákba burkolni, amikor sétálni visszük. Állandó, csak a kedvenc által használt sarkot kell kialakítanunk, ahol nyugodtan pihenhet, neki is szüksége van rá. Ugyanolyan fontos, hogy a lakásban tartott állat megfelelő mozgásáról is gondoskodjunk, hogy energiáit levezethesse. A kutyatartás két alapvető feltétele: minden kutyát veszettség ellen állatorvossal oltassunk be, ne felejtkezzünk meg az adófizetésről. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a velünk élő állatok megbetegedhetnek, illetve megbetegíthetik a környezetükben élőket is. Leggyakrabban gombás fertőzések okozói az állatok. A fás, bokros területeken a játszadozó kutyára (de emberre is!) kerülhet kullancs, amely a melegvérű állat és ember vérét szívja. Viszketést, gyulladást, súlyos esetben agyhártyagyulladást is okozhat. Ezért mindig figyelmesen vizsgáljuk át a kutyánkat, de önmagunkat is, erdei séták, kirándulások után! Az állatok terjeszthetik a beltérget, ezért fontos, hogy mindig alaposan mossunk kezet, ha simogattuk. Jó, ha tudjuk, hogy kutyát — lakásonként — egyet szabad tartani. A nagy testű fajták csendesebbek, kevésbé heves vérmérsékletűek, így lakásban jobban tarthatók, mint például az élesen csaholó, izgága foxi. Ne felejtkezzünk meg szomszédainkról sem! Az állat szaga, zajongása sok torzsalkodás forrása lehet. Sétára mindig pórázon vigyük, szigorúan tilos játszóterekre bevinni! Sajnos, sok kutyatulajdonos este viszi sétálni kutyáját, s amikor elengedi, a kutya a játszótér homokozójában hagyja „névjegyét”. Ez komoly pénzbüntetést von maga után! Csak akkor tartsunk kutyát, ha megfelelően tudunk gondoskodni arról, hogy olyan helyen engedjük szabadon, ahol az nem tilos. Nyaralás, hosszabb távollét alatt gond, hogy ki lássa el az állatokat. Semmi esetre se zárjuk rá az ajtót, azzal, hogy majd csak lesz valami! Ha állatot akarunk, kisebbet és igénytelenebbet válasszunk, és ha meggyőződtünk saját állhatatosságunkról, csak akkor vállalkozzunk igényes, vagy nagyobb helyigényű állat tartására! Azok, akik semmilyen állat otthoni tartását nem tudják megfelelően megoldani, sokkal okosabb, ha néha kimennek az Állatkertbe, kigyönyörködik magukat kedvenceikben. Azzal a megnyugtató tudattal távozhatnak, hogy ott mindent megtesznek azért, hogy jól érezzék magukat, mintha meg nem felelő körülmények között sanyargatják őket! Zsembery Lili Megfejtés — nyertesek! Április 30-i keresztrejtvényünk helyes megfejtése: Fahrenheit, Fulton, Fáy, Ford, Fürst, Füst, Feszi, Fodor. Könyvutalványt nyertek: Asztalos Andrea, Kiss Ildikó, Rátkay Tímea, Mischák István, Sárdi István budapestiek, és Izing Imre Bicske, Hady Ilona Tiszabecs, Kiss Gábor Kaposvár, Széplaki Katalin Jászárokszállás, Szűrös Szilvia Parád. A nyereményt postán küldjük el. 1979. május 13. A kozmetikus orvos válaszol D. B.-NÉ. VESZPRÉM. — Azt írja hogy magának nagyon csúnya, lúdtalpas, bütykös, elgörbült ujjú, bőrkeményedéses, tyúkszemes lába van, és kérdi, mit tegyen, hogy újszülött kislányának ne ilyen, hanem szép lába legyen? Ennek elérésére már csecsemőkorban ügyelni kell, vagyis a lábak csontozatának és izomzatának egészséges fejlődésére. A gyermekorvos utasítása szerint kell a lábakat masszírozni és tornáztatni, ha pedig valamilyen rendellenességre volna gyanúja, forduljon mindjárt ortopéd orvoshoz. A gyermeknek sohasem szabad szűk, és nem megfelelő cipőt viselnie, hogy később ne legyen lúdtalpa, ne legyenek bütykei, és lábujjai ne deformálódjanak. Ezek létrejöttében természetesen alkati és kóros tényezők is szerepelnek, de a fenti hibák létrejöttének megelőzésében a helytelen lábbelik elkerülése igen jelentős. Ezen hibák ugyanis további statikai eltéréseknek: a lúdtalp a lábizzadásnak, a bütyök a lábfogyásnak, az ujjak deformáltsága pedig a gombás fertőzéseknek a „szálláscsinálói” A láb statikai hibáinak és szintén a rossz lábbelik viselésének következményei a bőrkeményedések, a bőr- és körömmegvastagodások, a tyúkszemek és talpi szemölcsök, amelyek nemcsak azért igényelnek megfelelő kezelést, és lehetőleg az okok megszüntetését, mert sokszor igen fájdalmasak, hanem azért is, mert a bőrgombáknak kedvenc talajul szolgálnak. A láb bőre az egész bőrfelület egyik leggyakrabban fokozott izzadású területe, aminek kellemetlen voltát fokozza, hogy a többnyire zárt lábbeli viselésénél fogva felületéről a verejték elpárolgása gátolt, és a bőr funkciójának egyéb anyagaival kellemetlen szagú, vajsavas erjedésbe megy át. Előny ezzel szemben, hogy a lábizzadás mindenkor csak helyi folyamat, és ha nem is egyszeri kúrával, de biztosan megszüntethető. A lábizzadást nagymértékben segíti elő a lúdtalp, és gyakran jár együtt az alszárak visszétágulásával. Dr. Gy. J. AZARASZNYI KISFIÚ (Oross népmese) Volt egyszer egy szegény parasztember és egy parasztasszony, nem volt egy szem, gyerekük sem. És, mert emiatt az asszony nagyon szomorkodott, elment a parasztember az erdőbe, és fából faragott egy kisfiút. Hazahozta az erdőből a fából való kisfiút, majd azt mondta: „Fektesd a bölcsőbe, és ringasd.” Az aszszony megállás nélkül ringatta, és boldog volt. Ekkor a fiú életre kelt, és azt mondta: „Itt vagy anyácskám?” Az anya még boldogabb lett, amikor a fiát beszélni hallotta, mindjárt elmesélte a férjének is. Egyszer — amikor a fiú már jókora nagy volt — az apa szántani ment a földekre, és így szólt az asszonyhoz: ..Ha a fiú elalszik, hozd el nekem az ebédet.” Az asszony elkészítette az ételt, de a fiú felébredt, és így kiáltott: „Anyám, édesanyám! Engedd, hogy én vigyem el édesapám ebédjét." — ,hogyan tudnád te odavinni?" — kérdezte az anya. ..Tudom biz én!" — volt a válasz. A fiú hozott egy háncspapucsot, rátette a fazekat, a palacsintákat is, és még ő is ráült, és útnak eredt, így száguldozott, száguldozott, és közben azt kiabálta: „Édesapám, édesapám! Én hozom az ebédet!” Valóban, odavitte, és az apa elé tette. A paraszt nagyon örült, de a fiú azt mondta: „Édesapám, szántani szeretnék.” „Már hogyan akarnál te szántani?” A fiú ráült az ekére, és szántani kezdett. Ekkor ért oda a gazdag gazda, és azt mondta: ..Engedd át nekem a fiadat.” — „Nem tehetem gazdám, hiszen nekem csak ez az egy van." „Amit kívánsz, megadom érte, csak add őt énnekem.” A Hú az apjához szaladt, és a Hitébe súgta: „Apám, adj oda neki, és kérj tőle egy sapkára való aranyat." A gazda teliszele töltötte arannyal a paraszt sapkáját, azután megfogta a fiút, és zsebrevágta. De a fiú felvágta a zsebét kimászott. Szaladt az országúton, rablókkal találkozott, és azt hallotta, ahogy azok egymástört beszélnek: „nonan, hol lehetne itt betömni?" A Hú odakiáltott nekik. . Vlovatok mana-tokkal, majd én megmondom nőktől ! Menüink a yinn- hoz, annak szén ökrei vannak!” Odamentek, s ellopták a nova ökreit, és én ven, amikor osztozni készültek az ökrökön, a fiú elkiásotta magát. ..Papa páva! Most lopják, az ökreidet!” A rablók elhajították a tarisznyájukat, de az állatokat elvitték magukkal. A fiú belemászott egy tarisznyába, és ott is maradt. Ekkor egy farkas futott át az úton, és megkérdezte: „Ki van ott?” — „Én vagyok, Ivánka.” „Gyere ki!” „Nem jövök ki, vigyél az én udvaromba.'’ Jó. A farkas odavitte, farkas újra, de a fiú azt mondta: „Vigyél engem a tornácra." És a farkas odavitte. Ivánka kimászott a tarisznyából, elzárta a tornácajtót, és így kiáltott: „Édesapám, gyere elő, üsd agyon a farkast!” Az apa fogott egy farkasbotot, és leütötte a farkast. A szülök szép bundácskát varrtak Ivánkának a farkas bőréből, és még ma is élnek, ha meg nem haltak — ügyes fiacskájukkal. Fordította: Zoltán Aranka