Népszava, 1979. május (107. évfolyam, 101-125. sz.)

1979-05-03 / 101. szám

6 EGYÜTT ÉS KV LÖS Az új színes, szinkro­nizált lengyel filam címe aligha kelt különösebb érdeklődést — pedig a film megérdemli a fi­gyelmet. Napjaink egyik lényeges problémájáról vitáznak a diákok, arról, van-e létjogosultsága az individualizmusnak, ego­izmusnak, mennyiben kö­vetel közösségi magatar­tást tőlük az élet és a társadalom. A vita után szétszéledő fiatalok nem is sejtik, mennyire ke­mény próbára teszi egyi­küket a sors­a és a rende­ző. Tettekkel kell bebizo­nyítania, hogy látszólag érdek nélkül is képes ön­feláldozásra, ha érzelmi fűtöttség vezeti. Egy elég­gé extrém esetet talált ki a film rendezője, Andrzej Kostenko az elmélet il­lusztrálására, presszóbeli verekedés következmé­nyeként megvakul a fér­fi főszereplő, s addig al­kalmi partnernek vélt szerelme, az egoizmus létjogosultságát hirdető lány egész életét neki szenteli. A férfi nem akarja elfogadni az áldo­zatot, megpróbálkozik minden lehetséges kiúttal — még az öngyilkosság­gal is. Végül is rákény­szerül, hogy a lány sze­relmét elfogadja, s a film címe szerint megpróbá­l­­­ják a „külön" után ..együtt’­. A két ember szerelme a kezdeti felületes kap­csolatból bontakozik ki szép, mély érzelemmé, amelyet a szereplőknek és a rendezésnek sikerült művészi hitelességgel áb­rázolni őszinte, nyílt ez a film, igazsága meggyő­ző, és különlegessége el­lenére is elfogadható. A két fiatal színész játéka is hiteles. Külön kellene elemeznünk a fiatal, fa­nyarul szép és tehetséges színésznő, Jadu­­ga Jan­­kowska munkáját, aki Bencze Ilona szinkron­­hangján szólal meg ná­lunk. Róla bizonyára hal­lunk még, eredeti tehet­ség. H. M. :4 CSODATEVŐ PALATÁBLA Számos orosz mese hő­se a Bolondos Ivanuska, ez a kicsit kelekótya, de kedves és jószívű legény, a mi Hüvelyk. Matyink vagy Bolond Istókunk éd­estest,­vére. Korunk me­sehősei azonban ma már nem annyira a nép aj­kán, inkább a filmgyár­ban születnek Nagyezsda Koseverova szovjet rendezőnő mese­filmjében ez, a mindig mindenkin segítő, kajla nagy gyerek járja külö­nös kalandok kísérte út­ját, hogy megszerezze azt a csodaszert ami vissza­adhatja kedvesének el­vesztett érzéseit. Útja so­rán számos gyermekkori ismerősünkkel találko­zik: barátja lesz a Vas­orrú ha­on­­lóvá teszi az együgyű királyt, végül a Kisegér útmutatásával megtalálja Lukomort, a nagy varázslót, aki — bár az emberiségből kiábrán­dulva éppen meghalni készül — végül mégis megsegíti. Azonban hiába a sok mesehős, hiába az eről­ködés . . A szegényes díszlet, az illusztratív já­ték, a zavaros szerkezet nem teremtheti meg, még a képzeletünkben sem a filmvászonról hiányzó mesevilágot, a csodák. Az orosz népmese ki­meríthetetlen kincsestá­ra a teremtő fantáziá­nak. Ennek korszerű filmrevitele irigylésre méltó, nem pedig szé­gyellni való feladat lehet egy művész számára. De azzal, hogy A csodatevő palatábla műfaji megje­lölése ,,mesefilm", az al­kotók feljogosítva érez­ték magukat arra, hogy nyilvánvaló fantáziahiá­­nyukat értelmetlen ak­­tualizálgatással, folyto­nos ki­kacsi­ntgatással pó­tolják. A számtalan dra­maturgiai ügyetlenség csupán stáuszavart ho­zott, és várhatóan az ap­­róbb-nagyobb moziné­zők többségének kedvét szegi. MEZTELEN BOSSZÚ A főhős, Billy — régi ismerősünk. Igazi, vad­nyugati álomlovag Ma­gányos, igazságosztó, és bátor. Romantikusan­­sző­ke, égszínkék szemében elszántság és gyengédség csillog. Öblögetve, fér­fiasan dobja a szavakat, mint a moziból megszo­kott magányos cowboyok általában. A táj is ismerős. Szik­la, homok, tavaszi­ zöld tópartátmenet a régi díszlet, s a mai, igénye­sebb természetutánzás között. A hosszá­n azonban szokatlan. Illetve nem a bosszú meztelen, hanem a lány. A vádiként üldö­zött csodaszép indián leány, aki Billy lován kap menedéket, boldogságot — és ruhát. (Mert sze­mérmes is a cowboy.) William A. Graham amerikai rendező ismerős rutinnal variálja az ősi western elemeit. A nyers izgalom formuláit (a nyílt, férfias párbajokat) — és az alattomos sárba­­tiprást, a tömeges nemi erőszakot. Mert véráradásban, meztelenségben és erő­szakban — új, modern ez a western. Ám a sokkoló ,,modernséggel’’ együtt is • ..egy centiméter költészet és háromezer méter bu­taság” ez a film.. K. P •wmwrmrsr r, .La: V,-;..s a .a A. uc.'JCjran A! IUHIIÉW jFjM B,|M|»I!Elll | rewrrrrar Az V. országos Vándor Sándor énekkari fesztiválról immár ötödször gyűl­tek össze Vándor Sán­dor nevének vonzásában az ország legjobb mun­kás- és ifjúmunkáskóru­sai — s nemcsak Buda­pesten, hanem ezúttal Szolnokon és Győrött is —, hogy kifejezésre jut­tassák azokat a gondola­tokat, amelyeket a név­adó egykor harcos kóru­sával és máig élő művei­vel igyekezett megvalósí­tani. Tegyük hozzá: igen nehéz körülmények kö­zött, a legnagyobb elnyo­más idején, állandó fe­nyegetettség állapotában. Kórusmozgalmunk tu­datosan használta fel Vándor Sándor életének és alkotásainak tanulsá­gát. Megtanulta Vándor Sándortól, hogy a zene szavára egymásra talál­nak az emberi közössé­gért kiállók, s a több mint tizenkét évvel ez­előtt életre hívott Ván­dor-fesztiválok ismétlő­dése, rendszeressé válása­­ hathatósan szolgálja a­­ munkásművelődés ügyét, 1 .A régi, nagy múltú mun­­­­káskórusok, szakszerveze­ti és üzemi énekkarok m­ellett mind nagyobb számban jelennek meg a­esztiválesem­ényeken a szakmunkásképző intéze­ti,­ szakközépiskolai és egyéb ifjúmunkáskóru­sok, az ipari szövetkeze­tek énekkarai, városi és községi tanácsok énekka­rai. Május elseje előtt há­rom nappal kezdődött meg az idei, az ötödik Vándor Sándor-fesztivál, s ezzel a nagy munkás­ünnep különleges színnel és sokrétű programmal gazdagodott. A rendező szervek koordinált, gaz­dag műsorokat hívtak életre. A budapesti nyi­tónév a Sportcsarnokban történt, az ifjúsági ének­karok köszöntő hangver­senyével. Mind ezen a koncerten, mind a kőbá­nyai Pataky István Mű­velődési Házban rende­zett következő estén, mind pedig a harmadik eseményként Óbudán, a Várkonyi György Úttörő­­érs Ifjúsági Házban el­hangzott fesztiválhang­versenyen elsősorban a mához szóló mondaniva­ló jellemezte a műsoro­kat. Mindhárom alka­lommal voltak ismétlődő számok szól­istaprodukci­ók. Így a csoportos ének­­ben összeforrt együtte­sek, majd a legtöbbször záró számként felcsendü­lő közös énekléseit, össz­­karok részvevői maguk győződhettek, meg az együtt éneklés erejéről, felemelő hatásáról. Talán tudunk dalolni még" — vetette fel már­már kétkedve, de végső soron mégis az általa meg nem ért jövőbe ve­tett bizalommal Vándor Sándor. S hogy ez a jö­vő jz lenné, jelenünkké vált a fesztivál han­gulatából, összefogottsá­gából is következtethe­tünk magvetésének ered­ményére. S még valami­re, ami ugyancsak nem csekély fontosságú: a munkásünnep és a fesz­tivál ismét alkalmat adott a nemzetköziség eszméjének megvalósítá­sára. A hazánkba ta­­gázó k­lföldi együttese­ket, a szovjet, az olasz, a csehszlovák és jugo­szláv testvérmozgalmak képviselőit kiváló telje­sítményeiken szívébe fo­gadta a most lezárult Vándor­fesztivál közönsé­ge és teljes közössége. Raics István Magyar kultúra — Japánban Kiemelkedő magya kulturális események színhelye volt Japán két művelődési központja. Kyoto és Nara Kyoto­­ban a Szangjo Kaikan. M iparegyesület székhá­za színháztermében ma­gyar estet rendezett az ország legnagyobb pél­­d­ány­számú napilapja, az Ászaii Sínt­ban és a Ja­­pán—Magyar Baráti Tár­saság. A zsúfolásig meg­telt teremben Forgács András, a Magyar Nép­­köztársaság tokiói nagy­követségének tanácsosa és Murai Maszanao or­vosprofesszor, a baráti társaság elnökségének tagja mondott bevezető beszédet, majd nagysike­rű hangversenyt adott Káté László hegedűmű­vész, a tokiói Maszasino zeneakadémia vendégta­nára és Takahasi Naoku zongoraművész. Az ünne­pi est magyar filmek be­mutatójával ért véget. ­ Megalakult a veszp­rémi akadémiai bizottság könyvtártudományi mun­kabizottsága szerdán amely hat észak- és kö­­zép-dunántúli megye köz­­művelődési és tudomá­­nyos intézményeiben dol­­gozó könyvtárosait fogja össze. NÉPSZAVA A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ ÜNNEPI MŰSORAIRÓL (a rádió mellett­) Produkciók — inkább este . Ünnep és pihenőnap műsora kellemes napfé­nyes időben majdnem mindegy, milyen. Esős­zorús, hideg napokon vi­szont jobban számítunk rá, hogy szórakozásunk­hoz a rádió is hozzájá­rul. Hangulatos zenével, nívós irodalmi összeállí­tásokkal, riportokkal. A nagyobb vállalkozások eleve sikertelenségre, vagy közömbösségre van­nak ítélve tavasz idején, vajmi kevés az esély ar­ra, hogy hallgatásukra berendezkedjen az em­ber­. Az aktuális adások annál izgalmasabbak: tudni szeretnénk, milye­nek az időjárási és az útviszonyok, hol, hogyan közlekedhetünk, miféle programok várják a hall­gatót a rádión kívül Nem is törekedett idén május 1. táján arra a rá­dió, hogy magához lán­colja hallgatóit. Inkább a késő esti órákban nyúj­tott „valamit”, amire oda kellett figyelnünk, mint napközben. Volt néhány tartalmi-formai szem­pontból kitűnő program, amely felhívta magára a figyelmet, ám sok szür­ke és unalmas, elkopt­a­­tott gondolatokkal tűz­delt műsor késztette a hallgatót arra, hogy a té­vében, a könyv mellett, szóval máshol keressen szóra­kozást. V­asárnap este például a Hallgas­sunk operát rovatban Gounod Faustja, előző nap Schiller drámája, a Haramiák ment- Aligha­nem egyik sem közönség­­fogó produkció. Hétfő es­te a Strauss-operettet — háttérzeneként — bizo­nyára sokan hallgatták. Kedd este sem találtunk a rádióújságban kiemel­kedő produkciót — volt ugyan zenei és verses összeállítás, operaleme­zek is szerepeltek a prog­ramban — helyettük egyetlen, figyelemfelkeltő műsor elegendő lett vol­na az ünnep est­jére. Gondolatjel, Jelentősebb vállalkozá­sok helyett, lássuk azokat a kisebb-nagyobb rádiós műsorokat, amelyekre mégis jó osztályzatot ad­hatunk. Tetszett a vasár­napi Gondolatjel, amely­nek néhány tézisével ugyan vitába lehetne szállni. Például azzal, hogy az állítólagos ,,szí­­nészhiány" enyhítésére ..körül kellene nézni vi­déki gimnáziumokban"... De ha ezzel nem is ért­hetünk egyet, azzal gén. Azt beszélik hogy gyermekrajzokat al­kalmazzanak utcai plaká­tok helyett. Jó gondolat, éppen a gyermekév al­kalmából lenne időszerű kipróbálni. Az e havi Azt beszélik műsora megint izgalmakat okozott — fő­leg a kismam­ák körében. A gyermekágyi láz fel­­felbukkanása valóban ag­godalmakat vált ki­ ér­demes lenne egy alapo­sabb riportot szentelni fel­térképezésére. Az áthághatatlan műsorfegyelem Programon kívül, igaz, de nagy lelkesedést vál­tott ki a hétfői sportköz­vetítés. A magyar aszta­liteniszezők másodszor is, méghozzá imponáló fölénnyel, megverték a kínai p­i­ngpongozók­a­t, s ezzel a magyar csapat lett a világbajnok. Csak néhány perc hiányzott a végeredményhez, amikor megszakították a közvetí­tést. a ..műsorfegyelem’' megtartása címén. Móricz Zsigmond Hét krajcárul hallhattuk közben. Sokan hisszük, hogy ő a legna­gyobb magyar regényíró, ráadásul idén lesz szüle­tésének 100. évfordulója, az elbeszélés gyönyörű, Fülöp Zsigmond felolva­sása kiváló volt — csak az a kérdés maradt az emberben, hogy valóban olyan áthághatatlan ez a műsorfegyelem, hogy a sokszor olvasott-hallott elbeszélést néhány perc­cel nem lehetett volna odébb csúsztatni? Olyan gyakori a magyar világ­­bajnokság, éppen az asz­­taliteniszezők részéről, és éppen a kínai csodaping­­pongozók ellen? És jó néhány „élőben adott” vitaműsor-közvetítés, an­két stb. esetében, amikor nemegyszer bőven túlcse­vegik a kiszabott időt, nem kötelező a műsor­fegyelem betartása? Riport a munkáról A munka ünnepen Sín­pályák címmel Vajda Zsuzsa és Győri Béla is­­"•"•"ia hangzott el a mis- Tiszai pályaudvar­ról. „Én nagyon szeretek itt dolgozni" — mondják többnyire az emberek munkahelyükről. De hogy miért, kevesen tud­ják megfogalmazni. Eb­ben az adásban kivétele­sen szépen mondták el az ott dolgozók, hogy mun­kájuk szépsége, nehézsé­ge hogyan fogta meg őket, miért végzik szív­­vel-lélekkel. Ritka eset, hogy a munka szépségéről valla­nak — többnyire elavult dolognak tartják a ripor­terek, hogy e tárgyban megszólaltassanak né­hány érdekelt embert. Ezért alakulhatott úgy. Ham­íz hunit — A Magyar Írók Szö­vetsége Radnóti Miklós születésének 70. évfordu­lóján, május 5-én, szom­baton délelőtt 11 órakor koszorúzási ünnepséget rendez az egykori lakóhá­zán elhelyezett emléktáb­lánál. (XIII. kerüld, Rad­­nóti Miklós utca 5.) — Négykezes zongora - hangversenyt adott Ránki Dezső és Kocsis Zoltán szerdán Győrött, a me­­gyei művelődési központ­ban. A művészek Mozart, G-dúr és C-dúr szonátá­ját, Schubert három kato­naindulóját és Ravel Lúd­anyó meséi című zongora­­darabját adták elő. Ugyanezzel a műsorral lépnek pódiumra csütör­­tökön a soproni Liszt Fe­renc Művelődési Központ­ban. Kovácsműhely a múzeumban Meghalt a gazdája, s így a múzeumba került a drá­­vacsehi kovácsműhely. A 70 esztendős Fabián Ödön okleveles patkókovács, a híres ormánsági kovács­dinasztia utolsó tagja fél évszázadon át forgatta a kalapácsot, szép és nehéz szakmáját azonban senki sem folytatta a családból. A Fekete-víz mentén álló öreg kovácsműhelyt, ame­lyet 120 évvel ezelőtt Fá­bián Ödön nagyapja épít­tetett fel és rendezett be, a Sellyén levő ormánsági múzeumba szállították. hogy újabban lámpássá­ kell­ keresnünk azokat a riportokat, amelyek e mostanihoz hasonlóan, az emberi tevékenységet, a munkát dicsérik kiment talán a divatból, vagy a riporterek nem érzik munkájukhoz tartozónak a munka szépségéről be­széltetni interjúalanyai­kat ? Kár, hogy már csak májig, 1-en, a munka ün­nepén kerül sor egy-egy izgalmas életpálya, kü­lönleges munkafajta és az azt végző munkás be­mutatására. Háry Márta 19 Zst. május 3. A TELEVÍZIÓ ELŐTT A Karamazov testvérek Dosztojevszkij regé­nyeinek világát, gondola­tai, lélekrajzai gazdagsá­gát, sötét színeinek meg­annyi árnyalatát nem könnyű a dráma, a film eszközeivel­­ felidézni. Egyenértékűen talán nem i­s lehet. A Karamazov testvérek adaptációja kü­lönösen nehéz, kockáza­tos. A puszta cselekmény valóságos rémtörténet, amelyből Dosztojevszkij elbeszél­ő művészete for­mál klasszikus remekmű­vet. A háromrészes szovjet filmváltozat, Iván Pirjev alkotása, sok tekintetben híven tolmácsolja a mű szellemét, hangulatát, feltárja a cselekmény hátterét, a lelkekben le­játszódó tragédia mozga­tórugóit. A végletes szen­vedélyek és indulatok. Dosztojevszkij önpusztító hőseinek ábrázolása azon­ban — kevés kivétellel — teátrális. Az apagyil­­kossággal vádolt Dmitrij kezdettől kirobbanó szer­telensége, fékezhetetlen­sége a legdrámaibb je­lenetekben már csak színpadias gesztusokkal, hangerővel, mimikával fokozható. A film utol­só harmadában még a hűvösen intellektuális Iván is feladja azt a visszafogottabb, korsze­rűbb játékstílust,­­amely az egész filmnek javára vált volna. E fenntartás ellenére a Karamazov testvérek filmváltozata az eredeti má­sok érté­két felmutatta, és nem­csak cselekményével kel­tett érdeklődést Doszto­jevszkij iránt. Sarokü­zlet Sajátos hangvételű, kissé groteszk játék Re­ményije Zsigmond Sa­roküzlet című színműve, amelyet Felvidéki Judit vitt képernyőre. A több mint negyven éve írt darab egy nagy­stílű szélhámosság , ke­sernyés iróniával átszőtt komédiája. Nem avult­ el, de a „leporoláson” túlme­nő dramaturgiai beavat­kozást igényelt volna. Re­­menyik nem idegenke­dett a különböző műfaji elemek ötvözésétől, a da­rab némelyik jelenete szinte korát megelőzően formabontó. .A fiatal ren­dező viszont a játékstí­lusban engedett túl nagy szabadságot szereplőinek; harsány vígjátéki epizó­­d­ok váltakoznak a fanya­rabb, áttételesebb, breel­­ti felfogású jelenetekkel, itt-olt a krimi-paródiával. Tetszett Kern András alakítása, természetes já­tékmódéra, ötletes, ked­ves volt a Tolnay Klári — Major Tamás szülőpár háromszori alakváltása A tévé májusfája Divatba jött ,­a nagy­papa mozija-’, öreg és fiatal szívesen nézi a film hőskorának képsora­it. Jó irodalmi anyaggal gazdagított, hangulatos összeállítást ígért a Moz­gófénykép című műsor. Hallottunk szép, kedves verseket, láttunk néhány ,nem túl sok­ archív filmrészletet, hangulat is volt: mélabús. Vajon miért ez a köte­lező búbánat, az olykor szenvelgő melankólia, va­lahányszor a régi idők mozijáról készül műsor? (Ezen talán csak a fiatal színészek, főiskolások egy korábbi, jókedvű műsora tette túl magát.) A mozi él és virul, a nosztalgia előcsalhat egy-egy titkon eldörzsölt könnycseppet, de negyvenöt búval be­lelt perc egy kicsit sok. Ha unokáinknak, déd­unokáinknak hasonlókép­pen mutatják majd be a régi idők tévéjét (nap­jainkét), remélhetően nem találják olyan si­ralmasnak, hogy jót ne derüljenek rajta. Némelyik műsor attól ,,rövidül meg" hogy a kelleténél hosszabb. Képi tréfákból, gégékből, né­ma burleszkelemekből ké­szült (több televíziós öt­letember bevonásával) Molnár György Plakátra­­gasztó című kisfilmje. Bár a 20 perces műsor­idő kissé soknak bizo­nyult, a képi humor a televíziós szórakoztat­ is egyik ígéretes lehetősége. A tévé májusfáját sok tarka fi­­nszalaggal,­­ szokottnál jobb összeállí­tással díszítette az Önök kerték . . . május elsejei különkiadása. Az ará­nyaiban kellemes, látvá­nyos, sokszínű program arról tanúskodott, hogy a kívánságműsor színvona­la bőséges, jó választék­kal és ajánlással kedve­zően alakítható. A külön­böző műfajok és az elté­rő ízlésű nézők békés együttélése jegyében. Vajk Vera SZÍNHÁZI­­ Operaház: Manon Les­­caut (Fodor J. b 6. ea., 7) Erkel Színház: Aida (Fő­­isk. b. XII. s. 6. ea., 7) Nemzeti Színház: Szent György (Ifj. b. II. s. 4. ea., 7) Madách Színház: Lóvá tett lovagok (7) Madách Kamara Színház: Egy, kettő, három (7) Reflektor Színpad: Búcsúvacsora (fél 8) Vígszínház: Ház­­mestersiraló (7) Pesti Színház: Légköbméter (7) József Attila Színház: Weekend a tengerparton (7) Operettszínház: Flo­­rentin kalap (O. b. 3. ea( 7) Thália Színház: Ház­szentelő (7) Vidám Szín­pad: Micsoda cirkusz! (7) Népszínház: Doktor Faus­­tus (IV. 8-i jegyek érv. 7) Józsefvárosi Színház: MŰSOROK Szöktetés a szerájból (7) Radnóti Miklós Színpad: Vicky Messica önálló est­­je (7) Bábszínház: Nép­­köztársaság útja: Vásári bábkomédiák (du. 3) Jó­kai tér: Ezüstfurulya (de. 10.) Rp-i Gyermekszínház: Tom Sawyer kalandjai (du 3) Marcibányi tér: A varázspálca (du. 3) Koro­na-Pódium: Apropódium Esztergályos Cecilia elő­adóestje (7) röv. Nagycir­kusz: Moszkvai Cirkusz Revü (fél 8) Játékszín: Gőz — Állatkerti történet (fél 8) Budai Ifjúsági Park: Folk- és táncba­, műsor (6) Zeneakadémia: Magyar Állami Hangver­­senyzenekar Beethoven, estje elmarad ! ! !

Next