Népszava, 1979. május (107. évfolyam, 101-125. sz.)

1979-05-03 / 101. szám

1979. május 3. 4 MIXZSZ­TÉRTANÁCS MEGTÁHÍTYAL­TA Gyorsabb és folyamatos korszerűsítés a vasúton és a közutakon Az országgyűlés 1978. évi őszi ülésszakán hagy­ták jóvá a közlekedés fej­lesztésének 15—20 évre ér­vényes irányelveit, ame­lyek az elmúlt 10 év ta­pasztalatait hasznosítva, a társadalom és a gazdasági élet fejlődésének változá­sait figyelembe véve ha­tározták meg a közleke­dési ágazat legfőbb fel­­­adatait. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium­­ összeállította a közle­kedéspolitikai koncepció , továbbfejlesztésének munkaprogramját, ame­lyet elfogadott szerdai ülésén a kormány. Közlekedési rendsze­rünk változatlanul a vas­útra és a közútra épül, ezért szükséges a két ága­zat elmaradt területeinek gyorsabb fejlesztése. Ki­alakításra vár a tömeg­­közlekedés és a tovább bővülő egyéni közlekedés ésszerű aránya. Fontos feladat a buda­pesti közlekedés javítása. Folytatják a metróháló­zat építését, kialakítják a gyorsvilla­mos-hálózat­ot, s gyorsvasúttá fejlesztik az elővárosi vasutakat. Új hidak építésével, a meg­levők korszerűsítésével növelik a dunai átkelőhe­lyek átbocsátóképességét, s fokozatosan kiépítik a fővárost megkerülő autó­pálya-körgyűrűt Fontos követelmény a gyorsabb, a szervezettebb szállítás, a közlekedés gazdaságos­ságának növelése. A kü­lönböző szállítási felada­tokat az a közlekedési al­­ágazat végezze, amely a legkevesebb élő- és holt­munka, valamit energia­­ráfordítással jó mi­nőség­ben, hatékonyan és biz­tonsággal ellátja azokat. A szállításokkal kapcso­latos tennivalókat olyan szervezési és fejlesztési intézkedésekkel valósítják meg, amelyek kihatnak a járművek, a rakodógépek, a raktárak, az áruelosztó­­helyek jobb kihasználásá­ra, a egységrakomány­képzésre, a csomagolásra. Éppen az egységes szállí­tási folyamat megterem­tésében a korszerű szállí­tási módszerekben rejle­­nek a közlekedés igazi tartalékai. A jövő kor­szerű közlekedése tehát csak széles körű együtt­működéssel teremthető meg. E­bben minden tár­cának megvannak a sa­játos feladatai A közüle­­teknél üzemben tartott te­hergépkocsik kapacitását jobb szervezéssel haszno­sítsák. Mivel a közlekedés fejlesztésének mintegy kétharmada építési jelle­gű tevékenység, a célek megvalósítása nagy mér­tékben függ az ipari hát­tértől. A most elfogadott prog­ram mindezekre és a to­vábbi megoldandó felada­tokra tartalmaz intézke­déseket. Végrehajtása mind a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium ágazatait, szervezeteit, mind a többi érintett tár­ca felelőseit kötelezi a legkorszerűbb és legész­­szerűbb megoldásokra. Ülést tartott a KISZ Központi Bizottsága Szerdán ülést tartott a KISZ Központi Bizottsá­ga. A tanácskozáson részt vett Baranyai Tibor, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője. A testület Maróthy Lász­lónak, az MSZMP Politi­kai Bizottsága tagjának, a KISZ KB első titkárá­nak előterjesztésében megtárgyalta és elfogad­ta az ifjúsági szövetség IX­ .kongresszusa óta vég­zett munkáról és a to­vábbi feladatokról szóló jelentést, valamint az or­szágos értekezlet ügy­rendjére tett javaslatot. Az országos KISZ-érte­­kezletet a Központi Bi­zottság május 19—20.-ra­­hívta össze. A KISZ KB ezután személyi kérdésekben döntött. Fejti Györgyöt érdemei elismerése mel­lett felmentette titkári funkciójából, valamint központi bizottsági, inté­ző bizottsági és titkársá­gi tagsága alól. Fejti Györgyöt a Politikai Bi­zottság kinevezte az MSZMP KB párt- és tö­­megszervezeti osztályára helyettes vezetőnek. A KISZ Központi Bizottsá­ga Varga Lászlót, a KISZ Zala megyei Bi­zottságának első titkárát megválasztotta a Közpon­ti Bizottság, az Intéző Bi­zottság és a Titkárság tagjának, a KB titkárá­nak. (MTI) Megjelent a Szakszervezeti Szemle A szakszervezeti moz­galom elméleti, társada­lompolitikai folyóiratá­nak vezércikkében Ju­hász Ottó a szocialista bagadmozgalom időszerű kérdéseiről ír. Az üzemi demokrácia néhány ta­pasztalatát Moldova­n Gyula elemzi. A gazdaságpolitika-szo­ciálpolitika rovatban a munkaviszonyok humani­zálásáról, a szakszerveze­tek és a műszaki-gazda­­sági értelmiség kapcso­latáról olvashatunk. A folyóirat további rovatai foglalkoznak a bejáró dolgozóik helyzetével, a szakszervezetek és a szo­cialista művészet kapcso­latával a vszt és a bizal­miak együttes tanácsko­zásának tapasztalataival. A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom főbb kér­déseiről Timmer József cikke tájékoztatja az ol­­vasót. Zászlólevonás Sz­erdán délelőtt a Parlament előtt, a Kos­suth Lajos téren, kato­nai tiszteletadás köze­pette levonták az állami zászlót, amely május el­seje, a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy ün­nepe tiszteletére lengett árbocán. Ugyancsak katonai tiszteletadással vonták le a magyar nemzeti lobo­gót és a mun­kásosztály vörös zászlaját a gellért­hegyi felszabadulási em­lékműnél. KÖZÉLET Johan Beelarets van Blokland, a Holland Ki­rályság budapesti nagykö­vete hazája nemzeti ün­­nepe alkalmából szerdán fogadást adott rezidenciá­ján. AH Mohammad Afshar, az Iráni Iszlám Köztársa­ság budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe végleg elutazott Magyarországról. Hírügynökségi együttműködés A Magyar Távirati Iroda vezérigazgatójá­nak meghívására április 27—30-a között Buda­pesten tartózkodott Carl Frederic Sandelin, az STT—FNB finn hírügy­nökség vezérigazgatója. A látogatás során megkö­tötték a magyar—finn hírügynökségi együttmű­ködési szerződést. A finn vendég találkozott Bá­nyász Rezsővel, a Kül­ügyminisztérium sajtófő­osztályának vezetőjével. Híradás Paksról Szerelik az atomerőmű első turbináját A paksi atomerőmű üzemi főépületének gép­házában szerdán megkez­dődött az energiabázis első turbinájának szere­lése A turbina a szov­jetunióbeli Harkovból ér­kezett. A mintegy­ 440 megawatt villamos ener­giát termelő első blokkba a továbbiakban még egy turbinát szerelnek fel a Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat dolgozói. Egyidejűleg sokkal szé­lesebb körre terjesztették ki a folyamatos munka­rendet az atomerőmű építkezésén. Az eddigi párszáz munkással szem­ben most már négyezren dolgoznak ilyen beosztás­ban. Az építők 10 órás műszak után váltják egy­mást, tíz napig dolgoz­nak, majd négyet pihen­nek A szerelők 11 órás műszakot teljesítenek és nyolc munkában töltött napot hat szabadnap kö­vet Mindenki névre szó­ló ,,órarendet" kapott. Ezen szilveszter napjáig pontosan feltüntették a munka- illetve szabad­időt. Ily módon a munka hétköznap­ vasárnap, éj­jel és nappal megállás nélkül folyik, folyamato­san dolgozhatnak a nagy teljesítményű, nagy érté­kű berendezések, gyorsul­hat a kivitelezés. A dol­gozók pedig hosszabb időt tölthetnek otthon, emel­lett anyagilag is jól jár­nak. Az új munkarend sok irányú és rendkívüli in­tézkedéseket kívánt. Ilyen például a dolgozók éj­szakai étkeztetése Kö­rülbelül ötszázan ebédel­nek éjfélkor Számukra friss meleg ételt főznek. Az üzemegészségü­gyi szolgálatot újabb orvos­sal erősítik meg. A folya­matos munkarendhez iga­zodnak a gyermekintéz­mények is. Az ABC-áru­­ház nyitvatartását­ este fél 8-ig meghosszabbítot­ták, ha pedig zárva van, a munkás­étterem büfé­jében lehet kenyeret, te­jet, napi cikket vásárol­ni. Az erőösszpontosítás legközelebbi célja, az üze­mi főépületben az óriás­­daru felszerelése augusz­tus 20-ig, hogy megkezd­hessék a reaktorcsarnoki nagyberendezések szere­lését. NÉPSZAVA Kik lesznek akadémiai tagok? Az Akadémia régi ha­gyományai felelevenítve még az idei közgyűlés előtt nyilvánosságra hoz­ta a Magyar Tudomány c. folyóirat 4. számának mellékleteként az akadé­miai tagalantasokat. Az Akadémia rendes és leve­lező tagjait az elnökség előterjesztésére a közgyű­lés választja meg Az ajánlásokat a tudományos osztályok javaslatai al­p­ján állítják össze. A mel­lékletben így ismertetik annak a 29 levelező tag­nak a tudományos és a közéleti munkásságát, az életrajzi adatait, akiknek rendes taggá választását javasolja az elnökség. Ugyancsak megtalálható itt annak a 15 jelöltnek az életrajza is, akiknek levelező taggá választását isolják. A magyar kiállítás sikere a grazi vásáron Az elmúlt hét végén megnyílt Grazi Tavaszi Vásáron nagy sikere van a magyar kiállításnak, amely ugyan nem ad tel­jes képet az ország ipa­ráról, de a bemutatott termékek felkeltették az üzleti körök, s a vásárl­á­­togatók érdeklődését. A nemzetek pavilonjában 400 négyzetméterent a HUNGEXPO által meg­rendezett magyar kiállí­tást a legszebbnek tartják. A sikerhez nemcsak a ki­állító vállalatok járulnak hozzá, hanem a Pannónia Szálloda és Vendéglátó­ipar­ Vállalat is, amely­nek magyaros étterme, csárdája rendkívül nép­szerű. De sok vendége van a vállalatok kóstoló­jának és árusító pavilon­jának is, amelyet a nem­zetközi pavilonnak egy külön részében állítottak fel Magyar—angol történész tanácskozás A két ország történé­szeit kölcsönösen foglal­koztató kutatások legfri­­sebb eredményeiről szá­moltak be szerdán a Ma­gyar Tudományos Akadé­mián megkezdődött két napos magyar—angol tör­ténész tanácskozáson Az MTA filozófiai és törté­nettudományok osztálya, a Magyar Történészek Nemzeti Bizottsága, a két évvel ezelőtt Londonban megtartott angol—magyar történész tanácskozás folytatásaként rendezte meg a mostani konferen­ciát. A szerdai megnyitó ülésen megjelent Richard E. C. F. Parsons Nagy- Britannia és Észak-Íror­­szág Egyesült Királysága budapesti nagykövete. Nontcsak­ építeni, megóvni is tudni kell A­z­ építő- és építő­­anyagipar helyzetéről és továbbfejlesztéséről ho­zott határozatot a múlt év októberében az MSZMP Központi Bizott­sága. Az ebből adódó egyesületi feladatokat tárgyalták azon az an­­kéton, amelyet szerdán rendezett az Építőipari Tudományos Egyesület. Dr. Ajtai Miklósnak, az MTESZ elnökének meg­nyitója után Bonifert Ádám, az MSZMP KB osztály­vezető-helyettese tartott előadást. Elmon­dotta: az építőipari ha­tározat nemcsak az ága­zat számára fontos, szer­vesen épül a gazdasági intézkedések egységes ■koncepc­­­ore­ndszerébe, amely a 80-as évek fel­adatait jelöli ki. Az el­múlt 15 esztendőben csaknem duplájára növe­kedett az évente épülő lakások száma, és az egy munkásra jutó építési­­szerelési érték. Míg 1964- ben az építés iparosítása volt a fő feladat, ma már a rendszerszemléletű építés elterjesztésen a sori A népgazdaságon be­lül erősödött a gazdasá­gi folyamatok kölcsönha­tása, nőtt az egyes ága­zatok egymásra utaltsága. A 80-as években fokozó­dik az építőiparban a nemzetközi együttműkö­dés szerepe, és az építők felelőssége olyan új ele­mekkel bővül, mint pél­dául a környezet védel­me. Bonifert Ádám hang­súlyozta: az építőiparnak­ világos programja van, amelynek megvalósításá­hoz az eszközök nagy ré­sze is rendelkezésre áll. A fejlesztések során a­­felújításnak az építéssel azonos rangot kell bizto­sítani, és nagy szükség van a beruházási folya­mat minden egyes ele­mének javítására. Ezután dr. Szabó Já­nos építésügyi és város­fejlesztési minisztériumi államtitkár a fejlesztés­­hez szükséges tenniva­lókról beszélt. Elsősorban arról, hogy az építőipar működésének hatéko­nyabbá tétele össz­társa­dalmi érdek. A legfonto­sabb feladatok sorában említette a beruházási munka javítását, a komp­lex lakásépítést, az egészségügyi és oktatási létesítmények építését, felújítását, valamint épü­­letvagyonunk megóvását. A rendszerelvű építés megkívánja, hogy már az új épületek létrehozásá­nál gondoljanak a kar­bantartás, felújítás lehe­tőségére, mert csak így lehet a fenntartást az építés rangjára emelni. V. Zs. 3 A fruisztálkodás tükre Tvrudósok s is nett­­e rétjét teim­orayan termelünk Bármilyen bonyolult is a számviteli munka, pon­tosan és tisztességesen kell elvégezni. Akkor sem adhatunk felmentést azoknak, akik hanyagul kezelik, ha tudják, hogy a vállalatok és szövetke­zetek vezetőinek többsége a műszaki-termelési terü­letek gyors ütemű fejlesz­tése mellett nem fordított elegendő figyelmet a szám­viteli munka racionalizá­lására, a belső informá­ciós rend sok helyütt el­maradott. Vitathatatlan az. Kétszer nyúlt az állam zsebébe egyazon címen, egyazon szolgáltatásért az­ V. kerületi Ingatlankeze­lő Vállalat. A lakóépü­letek távfűtéséhez fel­használt, a lakosság ré­szére értékesített gáz­energiát egyszer — jogta­lanul — árkiegészítéssel csökkentett fogyasztói áron vette meg a Fővá­rosi Gázművektől, ugyanakkor igénybe vet­te a távfűtés után járó fogyasztói árkiegészítést is. A jó- vagy rosszhisze­műségre természetesen csak következtetni lehet. Például abból, hogy a vállalatok, szövetkezetek mérlegbeszámolójában majdnem olyan arányban fordultak elő az eredmé­nyüket csökkentő, mint a növelő tévedések. Ilyen hibák adódtak például a költségek és a ráfordítá­sok helytelen elszámolá­sából, az indokoltnál több, vagy kevesebb adó befizet­ téséből. Súgván, kiről té­telezhetjük fel, hogy szándékosan fizet a szük­ségesnél több adót, vagy téved más módon a saját kárára? Ez legalábbis nem valószínű. Ám, mint köztudott, a pokolba vezető út is jó­­szándékkal van kikövez­ve. Ha eltekintünk a he­lyenként bizonyítható rosszhiszeműségtől, nye­részkedési vágytól, a sok tévedés következménye akkor is káros a népgaz­daság számára, s a gaz­dálkodás fegyelmének la­zulását jelzi­ is, hogy nem kapott meg­felelő erkölcsi és anyagi megbecsülést a számviteli és pénzügyi dolgozók többsége. Ám a munkafo­lyamatok arányira mégsem bonyolulta, hogy azokat ne lehetne megfelelően el­végezni. Ezt jelzi, hogy a közelmúltban több válla­lat és szövetkezet kapott elismerést a Pénzügymi­nisztérium Bevételi Fő­igazgatóságától az elszá­molások és nyilvántartá­sok példás pontosságáért. Az 1978. évi mérlegbe­talán nem is egészen igazságos az IKV-t ezért­­kiszerkeszteni’’, vagy legalábbis nem tűnik an­nak, ha meggondoljuk, hogy a Pénzügyminiszté­rium tavalyi ellenőrzései­nek alig 16 százaléka végződött anélkül, hogy jegyzőkönyvet kellett vol­na felvenni. Vagyis va­lamiféle jóhiszemű téve­dést, vagy rosszhiszemű manipulációt a gazdálko­dó­­ szervek túlnyomó többségénél találtak a re­vizorok. De mi az oka a fegye­lem lazulásának? Mivel magyarázzuk, hogy a pénzügyi-gazdasági ellen­érzések lépten-nyomon hibákat találtak? S te­gyük hozzá: nem csupán tavaly. Mi több: a vizs­gálatok megállapításai évről évre ismétlődnek, meg a hibaforrások ará­nya sem változott. Enyhítő körülmény, amivel a gazdálkodó szervek védekeznek: az elszámolási rendszer na­gyon bonyolult. Ez saj­nos igaz, a juttatások és elvonások tengerében sem könnyű eligazodni, hát még mennyi hiba forrása lehet az önköltségszámí­tás, a selejtezés, a hulla­dékkészlet kimutatása, a befejezetlen termelés lel­tározása­ és értékelése, az eladott áruk beszerzési árának kiszámítása, az el­számolóárak képzése, a követelésekről és kötele­zettségekről vezetett nyil­vántartás, sőt, az egyes vállalati szabályozások hiányos, vagy elavult volta is­ számolók összesítése és elemzése alapján kiala­kult a kép arról, hogyan gazdálkodtak tavaly a vállalatok, szövetkezetek. Az egyik szembetűnő meg­állapítás szerint a vállalati nyereségek a tervezettnél és a vártnál lassabban emelkedtek, összegük alig 1 százalékkal volt több az előző évinél. Azt mond­hatná bárki: természetes, hiszen csökkentek az ál­lami támogatások, szigo­rúbbá váltak a gazdálko­dás külső és belső felté­telei, szűkültek az értéke­sítés és a beruházás lehe­tőségei. Csakhogy másról is szó van. Egyebek között pél­dául arról, hogy a ráfor­dítások nagyobb arány­ban nőttek, mint a ter­melés, ez pedig olyan je­lenség, amelyre figyelmet kell fordítani A költség­gazdálkodás nem kielégí­tő voltát jelzi, hogy 100 forint termelési értéket SS forint ráfordítással ál­lítottunk elő. Meglehetősen sok hiá­nyosságot tárt fel a Pénz­ügyminisztérium Bevételi Főigazgatóságának ellen­őrzése a bérgazdálkodás­ban is Igaz, a szabályo­zás itt sem egyszerű, ám a bonyolultság sem ment­ség arra, hogy a revizo­rok sok millió forintos bérfejlesztési befizetési hiányokat és többleteket tapasztaltak. Ugyanakkor megállapították, hogy a műszakpótlék bevezetésé­re nyújtott állami támo­gatással az érintett válla­latok többnyire szabály­szerűen számoltak el. S ami fontos eredmény: a pótlék hatására népsze­rűbbé vált a több műsza­kos beosztás. Azért a műszakpótlék bevezetése sem volt fel­hőtlen. Harminchárom vállalat, illetve szövetke­zet a ténylegesnél na­gyobb mértékűnek tün­tette fel a második mű­szakot, és ehhez az indo­koltnál magasabb össze­gű állami támogatást szerzett. Ahol a revizorok ilyen hibára bukkantak — például az egyik vas­ipari szövetkezetnél —, ott javaslatot tettek a központi támogatás vtsz­A magas költségekhez jócskán hozzájárultak a készletgazdálkodás fogya­tékosságai. 1978-ban a készletállomány értéke az árbevétel növekedését meghaladó mértékben, 9,8 százalékkal nőtt, s ennek a többletnek csak egy töredékét okozták az ár­emelkedések. A nagyobb készlet tehát döntően az anyagok, az alkatrészek, felhalmozásából adódott, különösképpen a gépipar­ban, az élelmiszeriparban és a könnyűiparban. A vásárolt készleteken belül szembetűnőe­n emel­kedtek a tőkés relációból származó importanyagok, alkatrészek, ami részben biztonsági — taktikai — vásárlásokra utal, részben arra, hogy az export a szándékolttól eltérően nem, vagy csak mérsé­kelten bővült. Egyes vál­lalatoknál, szövetkezetek­nél a készletek növekedé­séhez a termelés ütemte­­lensége is hozzájárult­ szavonására. Összesen 1,4 millió forint került vissza ily módon a közös kasz­­szába. Újra és újra azt ta­pasztalják a pénzügyi el­lenőrök, hogy a bérgaz­dálkodással kapcsolatos preferenciák olykor pon­tatlanul tájékoztatják a vállalatokat. Például a Győr-Sopron megyei Ta­nács olyan leiratot adott ki, amelynek első monda­ta szerint a bázis bér­­színvonal emelésével, a második mondata szerint a bérfejlesztési mutató által lehetővé tett bérnö­veléssel azonos módon kell elszámolni az adott összegű bérpreferenciát Ezek után a vállalatok nyilván úgy számolták el, ahogy számukra kedve­zőbb volt. A vizsgálat bizonyítja: a számviteli rend­, a bi­zonylati fegyelem sok he­lyütt nem felel meg az előírásoknak. Márpedig a nyilvántartások rende­zettsége vagy rendezet­lensége sokat elárul a gazdálkodásról, mondhat­ni annak tükörképe. Akárcsak a világos be­széd a világos gondolko­dásnak Gál Zsuzsa f i«sstrronf Itinmyntusok

Next