Népszava, 1979. július (107. évfolyam, 152-177. sz.)
1979-07-01 / 152. szám
■ 1979. július 1. NÉPSZAVA A turista ki nyitjaimi/liimmt Aki Sopronban, Kőszegen, Szombathelyen vagy más határmenti településen nézelődik, annak feltűnik, hogy az osztrák turisták olykor tanácstalanok, keresgetik a valutabeváltó helyeket, kérdezősködnek, merre is menjenek. Az sem ritkaság, hogy üzletben, áruházban szeretnének schallinggel fizetni, az eladó pedig tehetetlen: „sajnos csak forintot fogadhatunk el”. Az idén megszűnt Ausztriával a vízumkényszer, és tavasszal különböző deviza- és vámszabályok léptek életbe: mindez azt szolgálja, hogy többen, könnyebben jöhessenek hozzánk vendégeskedni, s minél több konvertibilis valutát hagyjanak nálunk. Vajon nem ellentétes hatást okoz az, ha kevés helyen lehet pénzt váltani, nehézségekkel jár a fizetés az étteremben, az áruházban? — A valutabeváltó helyek száma nem kevés — állítja .Sebestyén Péter, a Pénzügyminisztérium nemzetközi főosztályának helyettes vezetője. — Az országban összesen több mint 900 helyen lehet pénzt váltani, a határátkelőhelyeken éjjel-nappal, a frekventáltabb idegenforgalmi helyeken — Véleményem szerint az elszámolás nem tehet elvi akadálya annak, hogy néhány kijelölt áruházban beváltsák vagy elfogadják az idegen valutákat — mondja a főosztályvezető . Például ha egy áruházban felállítanak egy külön pénztárgépet a konvertibilis valutákban történő fizetéshez, s ott a valutabeváltásra vonatkozó szabályok szerint járnak el, akkor a dolog könnyűszerrel megoldható. S vajon mennyire szükséges ez? Hallgassuk meg erről azokat, akik közelről látják és figyelemmel kísérik a külföldi turisták étkezési, vásárlási szokásait, igényeit. A Győr-Sopron megyei Tanács kereskedelmi osztályán a következőket mondják: — A valutabeváltó helyek számát növeltük, a nyitvatartási időt is meghosszabbítottuk. Ennek ellenére is az a véleményünk, hogy a nagyobb — A jó eredményt az idei intézkedéseknek köszönhetjük. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy még távolról sem értük el devizabevételben azt, amit elérhetnénk Június elején például a letenyei határátkelőhelyen jártam, és sehol sem találtam egyetlen útbaigazító táblát arról, hol lehet pénzt váltani Másutt is a szükségesnél jóval kevesebb a turistának szóló információ, útbaigazítás. Tűrhetetlen az esetenkénti közömbösség, udvariatlanság és felkészületlenség az információs munkában. — Az idén egyébként nem kevesebb, mint egymillió osztrák látogatóra számítunk — folytatja az OiTti tikár®.—Valutabeváltással, halti é® vendéglői kínálattal úgy kell felkészülni erre, hogy nem feledjük: az idegenforgalom általában gazdaságosabb az áruexportnál. Számos kiváló exportcikkünkért a boltban kétszeres, a vendéglátóhelyen akár négyszer nagyobb árat is elérhetünk, mint export útján. Nem jár olyan veszéllyel, hogy rosszabbodhat a hazai lakosság áruellátása? — Kérésünkre az Országos Piackutató Intézet megvizsgálta, miként hat- hak a turisták vásárlásai szombat délután és vasárnap is. Meg kell jegyezni, hogy a szombati és a vasárnapi ügyelet meglehetősen csendes, ilyenkor csekély a forgalom. — Talán mégis megkönnyítené a külföldiek dolgát, ha a nagyobb áruházakban, éttermekben saját pénzükkel fizethetnének. Nem lehetne a pénzbeváltásra vagy a konvertibilis valuták elfogadására feljogosítani a kereskedelem és a vendéglátás néhány egységét? — A pénzváltás a bankszervek feladata, a kereskedelemé az árusítás. Ha egyazon áruházban egyszerre árusítanának forintért és valutáért, akkor elszámolási bonyodalmak keletkezhetnének. Az üzletek leltárát, áruátvételét, pénzfeladását forintban számolják, könyvelik, s ez így van rendjén. Nem értek egyet azzal, hogy egyazon áruházban forinttal és külföldi valutával dolgozzanak. Ez visszaélésre ad lehetőséget. A bolti elszámolás, ügyvitel kérdéseiben a Belkereskedelmi Minisztérium az illetékes Igazgatási főosztályának vezetőjét, dr. Dobos Gábort kérdeztük tovább, kereskedelmi egységekben, ahol megvannak ennek a személyi feltételei, hasznos lenne lehetővé tenni a valutabeváltást. Ugyanez vonatkozik az éttermekre. Szállodáink minden ország valutáját elfogadják, miért ne fogadhatnák el a mellettük működő éttermek is? Egyébként a területünkön működő kereskedelmi vállalatok, szövetkezetek már fordultak ilyen kéréssel hozzánk, és mi is többször javasoltuk a■ pénzügyi szerveknek a beváltás ilyen kiszélesítését, megkönnyítését. Egyelőre nem kaptunk kedvező választ. Hogyan vélekedik erről dr Czeglédi József, az Országos Idegenforgalmi Tanács titkára? — Jó hírrel kezdem: míg tavaly az év első öt hónapjában 27 millió dollár volt az idegenforgalomból származó bevételünk, idén május végéig 37 millió dollárt értünk el — hangzik a válasz: a hazai ellátásra. Megállapították, hogy a tavaly kiskereskedelmi forgalomba került, 280 milliárd forint értékű áruból a turisták hozzávetőlegesen 7,8 milliárd forintnyit vásároltak meg. Az arány tehát nem jelentős, s hozzátehetjük, hogy a magyar turisták is megveszik külföldön azt, ami ott olcsóbb, vagy nálunk nem kapható. A külföldiek magyarországi vásárlásai legfeljebb a csúcsszezonban, akkor is csupán néhány városban és néhány termékből okozhatnak átmeneti áruhiányt. Az esetek többségében ezen is lehet segíteni, ha a boltosok gyorsabban, rugalmasabban kérik az utánpótlást. — Helyesli-e, hogy üzletek, éttermek elfogadhassanak idegen valutakat? Valutakasszák — Ahol a forgalom ezt indokolja, és ahol megvannak az ellenőrzés feltételei, ott igen — állítja az OIT titkára. — El tudom képzelni, hogy például a szombathelyi AHC-ben Schillingen is árusítsanak. Megjegyzem, hogy a vízumkényszer megszűnésével azosztrák idegenforgalmi szervek nagyon alaposan felkészültek a magyar vendégek fogadására, de hasonlót tapasztaltam például Rijekában is, jugoszláviai területen, ahol sok olasz turista fordul meg. Mindez esetleg úgy hangzik, mintha elmarasztalnám a magyar idegenforgalom eredményeit, ezért hozzáteszem: megalapozott vélemények szerint az elmúlt egy esztendőben többet tettünk az idegenforgalom tervszerű, hatékony fejlesztéséért, mint azelőtt egy egész évtizedben. Az idegenforgalom nemcsak világlátás, kikapcsolódás, utazás, hanem — a fogadó ország szempontjából — mindenekelőtt üzlet. Jó üzletet a mi idegenforgalmunkból csak akkor tudunk csinálni, ha vendégeinknek minden lehetőséget megadunk, hogy a pénzüket nálunk költsék el. Nyilvánvaló, hogy ha a külföldinek keresgélnie kell a pénzbeváltó helyeket, ha nem tud a megszokott módon mindig és mindenütt legálisan forinthoz jutni, akkor — már csak a kényelem kedvéért is — esetleg az illegális utat választja. Idegenforgalmunk gazdaságossága sok egyéb tényező mellett ilyen, látszólag apró körülményen is múlik. Fogadjuk hal el a valutát is, minél tágabb időhatárok között, minél több helyen, mert — szükségünk van rá. S ne feledjük, éppen ezzel, és egyedül ezzel az aktussal — mikor a turista kinyitja pénztárcáját — térülhetnek csak meg az idegenforgalom fejlesztésére fordított milliárdjaink. Gál Zsuzsa Eltérő vélemények A leggazdaságosabb export A Kaposvári Cukorgyárban a cukorgyártás befejeztével folyik az éves karbantartás. A gyár dolgozói az elhasználódott berendezéseket augusztus végére kicserélik és ekkorra végeznek a felújítással is (MTI Fotó : Gyertyás lászló felvétele) hatóan 1982-ben fejeznek Mire ösztönöznek a bérek ? Nem szép dolog a béremelésből bárkit is kihagyni. (Valóban?) Egymásnak kaparjuk ki a gesztenyét. Nem lehet valakit kisemmizni, csak azért, mert vannak, akik nála is jobban dolgoznak. Az ehhez hasonló vélemények tucatjait naponta hallani, miközben egyre sürgetőbbé válik, hogy a keresetek szorosabban kapcsolódjanak a teljesítményekhez, pontosabban: ezek fokozására ösztönözzenek. A Központi Bizottság múlt év december 6-i ülése a gazdasági és társadalmi szerveknek javasolta, a pártszervezeteknek meg kötelességévé tette, hogy Az utóbbi időben a bérek elosztó és ösztönző szerepe közt sajnálatos ellentmondás támadt. Többnyire az elosztási szempontok élveztek elsőbbséget a jobb munkára ösztönzés helyett. Ennek következtében azok a vállalatok (dolgozók) is jogot formáltak bérnövelésre, amelyek (akik) képtelenek voltak alkalmazkodni a megváltozott követelményekhez. Vajon létezik-e tényleges ellentmondás a bérek elosztó és ösztönző szerepe közt ? Ha igen, feloldható-e? Szocialista alapelv a munka szerinti elosztás. A megtermelt javakból mindenkinek munkája szerint kell részesednie, a bér nagyságát a végzett munkának kell meghatároznia. Ilyen alapokon a munka szerinti elosztás mindenképp ösztönző. Tehát a bérek kettős funkciója közötti ellentmondás csakis időleges lehet. Az ok pedig az elvek és a gyakorlati megvalósítás közötti torzulás. Asszocializmusban megszűntek az óriási jövedelemkülönbségek. Az egyenlő elosztást — a termelés és termelékenység mai színvonalán, amikor még nincs olyan termékbőség, hogy minden igényt kielégíthessünk, amikor az emberek sem egy sorszűnjön meg a káros egyenlőődi, és a jobb munka nagyobb anyagi, erkölcsi elismerésben részesüljön. A végzett munka szerinti elosztás szocialista gazdaságpolitikánk egyik sarkalatos alapelve. De mindig a legjobbak részesülnek leginkább a megtermelt javakból ? Az erkölcsi elismerésből még csak-csak, de az anyagiakból is? Gyakori érvelés például, hogy az, akit kitüntettek, mondjuk november 7-én, már „megkapta a magáét’, a rá eső jutalmat inkább a társai között osszák ki az év végén, ma hozzáértéssel, szorgalommal, lelkesedéssel dolgoznak — belátható ideig nem valósíthatjuk meg. A béremelésnek a gazdaságosabb termelésre kell ösztönözni. Aki többet, jobban, nagyobb felelősséggel, a nehezét vállalva dolgozik, többet is kell, hogy kapjon. A munka szerinti elosztásnak viszont csak úgy van értelme, ha érvényre jut a képességek szerinti munka lehetősége. Csak így várható a helyes elvek gyakorlati érvényesülése. Ahol a dolgozók akár szubjektív, akár szervezési okokból képességeik alatt teljesítenek, ott a munkán kívüli tényezők szabják meg a bért. Hogy melyek ezek, nemigen kell sorolni. Ahol azonban a szervezés és a közszellem olyan — jó pár nagyüzemünk példája bizonyítja ezt —, hogy a munkások képességeik szerint dolgozhatnak, a munka szerinti elosztás érvényesülhet. Egyszerű megállapítás következik belőle: meg kell teremteni a képességek szerinti munka szervezési, ösztönzési és morális feltételeit, hogy elhárítsuk a munka szerinti elosztás és az ezzel járó gyors teljesítménynövelés útjából az akadályokat, módját, mértékét ilyen irányban szükséges szabályozni. Jelenleg még az a gond, hogy a mai szabályozás akadályozza a kiugró különbségeket. Sokan vitatják, hogy szükséges-e a más-más vállalatnál azonos munkakörben dolgozók jövedelmének differenciálása. Pedig ha erről lemondanánk, akkor arról is le kellene mondani, hogy az igazán jó munkaerők a népgazdaság számára fontos vállalatnál dolgozzanak, s az anyagi érdekeltség ne csak a vállalatok vezetőit ösztönözze, hanem — a bér és a nyereség révén — a beosztott dolgozók is mindent megtegyenek az eredményes gazdálkodásért. A munkajövedelmek differenciáltsága lehet a népgazdaság számára a hasznos munkaerőmozgás egyik serkentője. Sajnos manapság a vállalatok bérversenye a munkaerőért azt eredményezi, hogy gazdaságilag igen fontos területek hátrányos helyzetbe kerültek. A bérrendszer továbbfejlesztése enyhítheti a munkaerőhelyzet feszültségeit. Az élőmunkával való ésszerű gazdálkodás, az erősebben ösztönző bértömegszabályozás kiterjesztése és feltételrendszereinek változtatása is jó eszköze ennek. Az elkövetkező időszakban tovább kell fokozni a bér és a részesedés, a kereset e két elemének ösztönző funkcióját. Tudatosan lehet arra építeni, hogy a keresetek növelésének differenciálása a vállalati kollektívák és az egyének teljesítményeit fokozó tényezők. Ily módon azonban fel kell hagyni a mentőöv-politikával, azzal, hogy preferenciákkal, támogatásokkal kisegítik a nehéz helyzetben levőket. A gyengélkedő gazdasági szervezeteknél meg kell vizsgálni a segítség módját, de a megoldást lehetőleg ne a bérpreferencia jelentse. Mi legyen azokkal a vállalatokkal, amelyek a teljesítmény növelésére képtelenek? Ilyen körülmények között bérfejlesztésre nemigen lesz mód. Azt azonban tudomásul kell venni, hogy nemcsak a bérek növelésével, hanem a már meglevő bérekkel is lehet fokozni a teljesítmények szerinti ösztönzést. Ehhez, a belső érdekeltségi rendszer, az ösztönzési formák megújítása, korszerűsítése szüksége, ami nélkül egyébként nemcsak a nehéz helyzetben levő, de a kiugró teljesítményre képes vállalatok sem tudnak különbséget tenni jó és rossz munka között. Idnltrqivs i'llvntmntnlns .1 /«• //exUmán/f arányikban A teljesítményekkel arányos bérezés nemcsak az egyének, a kisebb műhelyek, vagy a vállalati kollektívák érdeke. Érdeke a népgazdaságnak is, a lehetséges leghatékonyabb teljesítmények felszínre hozása. Hiszen csak ezektől várható a népgazdaság egyensúlyi helyzetének átfogó javítása. Az utóbbira irányuló tevékenységnek — versenyképes, kelendő temekek gyártása, importanyag helyettesítése, gazdaságos export növelése — észrevehető anyagi előnyökkel, azaz az átlagot meghaladó bérfejlesztési lehetőséggel kell járnia a vállalatok számára. A megváltozott feltételekhez időben, rugalmasan alkalmazkodó vállalatok fejlődése, béreik növelése tehát nem ütközhet korlátokba. A bérdifferenciálás A vállalatok többsége azonban rendkívül óvatos bérpolitikát folytat. A dolgozók keresete nincs kielégítő összhangban a teljesítményekkel. Ez az egyenlősdi talán a legnagyobb kerékkötője előrehaladásunknak, mert kikapcsolja az egyéni érdekeltség húzóerejét, megöli a kezdeményezést, hátráltatja a termelés korszerűsödését. A nivellálás okai szerteágazóak A vállalatok többsége azért óvatoskodik, mert a gyengébb munkaerőt sem szeretné elveszíteni, s nem tud eltekinteni a szociális szempontoktól sem a bérezésben. Inkább a pénz jelentékeny részét elvonja az ösztönzési folyamatból, s többnyire utólag — teljesítménytöbblet nélkül, vagy a valós teljesítmények után késve, az év végén — egyenlően osztja el a maradékot. Az így hamarjában kiszórt és senkit, semmire nem ösztönző kifizetéseket nevezik találóan „pofapénznek”. Mi a teendője a mai helyzetben a szakszervezeteknek? Megértetni, s elfogadtatni a vállalati célokat, amelyek segítik a teljesítmény szerinti, igazságos bérezés megvalósítását Ugyanakkor a gazdasági vezetéssel közösen megtalálni, s megoldani a legkirívóbb szociális problémákat , a béren kívüli juttatásokat, semmiképp sem a bérezés terhére! Fontos feladat, hogy a jogok és kötelezettségek, a dolgozók érdekeinek érvényesítése, az ösztönző bérezési elvek ne csak papíron maradjanak. Bérpolitikánk szükséges változtatása nem cél, hanem a korszerű, eredményes gazdálkodás módszere, egyike azoknak a fontos feltételeknek, amelyek segítségével eldől, hogy melyik termelő, gazdálkodó kollektíva, mennyit ér, s az is, hogy mennyi kerül a borítékba. Kimmel J. Emil rl xsíitsserrespf <pnníraíó/a A toronyraktárakba már költöznek Az F épülettel folytatják a Vár rekonstrukcióját Több millió külföldi és hazai érdeklődő keresi fel évente Budapest legjelentősebb műemléki együttesét, a budai Várat. A történelem folyamán többször, súlyosan megrongá- sódott Budavári Palota helyreállítása tulajdonosképpen már 1949-ben elkezdődött. Pontosan húsz éve határozták el viszont azt, hogy a rekonstrukció során kulturális központtá alakítják. 1976-ig több mint 1,2 milliárd forintot költöttek munkákra, s az ötödik ötéves terv végéig újabb 470 millió forinttal gyarapodik ez az összeg- Eddig a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Budapesti Történeti Múzeum és a Várszínház készült el. A következő nagy feladat az F épület, az Országos Széchenyi Könyvtár építése, amelyet várbe A két 12 szintes toronyraktárt az elmúlt években adták át, és most már folyamatosan szállítják a főváros különböző pontjain levő kisebb könyvraktárakból a könyveket. Az F épülethez, a Dózsa György térről az oroszlános udvar szintjére három gyorsfelvonón lehet majd feljutni. Ezeket még az év végéig felszerelik. Folytatódik a megrongálódott várfalak, valamint a Sándor palota előtti barokk kerítés és kapu helyreállítása. Az utóbbi kettő szintén elkészül még az idén. Évek óta gond, hogy a látogatók csak a felvonulási területen keresztül közelíthetik meg az átadott épületeket, a környezet nem szép. Ezért az 1979. évi munkaterv készítésénél különös figyelmet fordítottak arra, hogy befejeződjön a területrendezés, s a közönség kulturált körülmények között jusson be a múzeumokba. Már dolgoznak a Budapesti Történeti Múzeum melletti új sétálóúton. Elkészültével ezen lehet majd eljutni a kulturális központba, s egyúttal lehetővé válik, hogy megkezdjék a további ásatásokat a jelenlegi út helyén. A Várba csak gyalogosan vagy autóbusszal mehetnek fel a látogatók. Ismert régi vitatéma az is, hogyan lehetne egyszerűsíteni, gyorsítani itt a közlekedést, siklót vagy mozgólépcsőt építsenek-e. Egyelőre nincs erről határozat. A döntést — többek között — megnehezíti az is, hogy a Clark Ádám tér nagy forgalma miatt a tömegközlekedési kapcsolat kialakítása rendkívül nehéz. Ez a tér átépítésével oldható csak meg. Tóth Ágnes