Népszava, 1979. szeptember (107. évfolyam, 204-229. sz.)

1979-09-18 / 218. szám

197­9. szeptember 18. Elutazott a CSKP Központi Ellenőrző Bizottságának küldöttsége Csehszlovákia Kommu­nista Pártja Központi Ellenőrző és Revíziós Bi­zottságának küldöttsége Miroslav Capkának, a CSKP KERB elnökének vezetésével az MSZMP Központi Ellenőrző Bi­zottságának meghívására szeptember 10—16 között látogatást tett hazánkban. A delegáció találkozott Kádár Jánossal, az MSZMP Központi Bizott­ságának első titkárával. A csehszlovák vendége­ket fogadta Németh Ká­roly, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titká­ra. Brutyó János, a Köz­ponti Ellenőrző Bizottság elnöke megbeszéléseket folytatott a csehszlovák küldöttséggel. A delegá­ció budapesti és Győr- Sopron megyei útja során pártbizottságokon, ipari és mezőgazdasági üze­mekben tanulmányozta a XI. kongresszus határoza­tai végrehajtásának ta­pasztalatait, a pártellen­őrzés elveit és gyakorla­tát. A Ferihegyi repülőté­ren a csehszlovák delegá­ciót Brutyó János bú­csúztatta. Jelen volt Vac­­lav Moravec budapesti csehszlovák nagykövet. I­parstatisztikusok és üzemgazdászok vándorgyűlése Az iparstatisztikusok és üzemgazdászok hagyomá­nyos vándorgyűlése hét­főn Győrött megkezdődött. Háry Béla, a Győr-Sop­­ron megyei pártbizottság első titkára, köszöntötte a részvevőket, majd Nyit­­rai Ferencné államtitkár­nak, a Központi Statisz­tikai Hivatal elnökének vezetésével megkezdte munkáját a háromnapos vándorgyűlés. A plenáris ülés bevezető előadását Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, írásban küldte meg a vándorgyű­lés részvevőinek, s ehhez Drecin József, az Orszá­gos Tervhivatal elnökhe­lyettese fűzött szóbeli ki­egészítést. ­ sertéseik átvételéről A vasárnapi lapokban jelent meg a mezőgazda­­sági és élelmezésügyi mi­niszter rendelete, amely­ben ez év október 15-től módosítja a hízott serté­sek súly szerinti felvásár­lási árát. KikamagyarAzonk írja A rendelkezés előtérbe helyezi az abraktakar­mánnyal való takarékos gazdálkodást, a külpiaci igényekhez való jobb al­kalmazkodást. Ennek egyik módja, hogy az ál­lattartók csak olyan súly­ra növeljék a sertéseket, amelynek eléréséhez ke­vesebb takarmány elegen­dő. A termelőszövetkezet vagy a háztáji gazda meg­­kapja például azt az ösz­­szeget már a 95—95 ki­lós sertésért is, amit ed­dig csak 100—120 kilósnál érhetett el. (Valamennyi súlycsoportnél így módo­sult a rendelet.) Kevesebb takarmánnyal, rövide­bb tenyészidő alatt, gazdasá­gosabb munkával érheti el célját a termelő. A felvásárló is közelebb jut az ipar és az exportő­rök által igényelt áruhoz. Olyan sertéseket vásárol­hat meg, melyben több a hús és kevesebb a zsír. Ez a modern táplálkozás egyik követelménye, a ter­mék feldolgozásának, elő­nyös értékesítésének mód­jaA súlyhatárok szerinti fizetés azonban a terme­lőn és a felvásárlón egy­aránt múlik. A gazdának jót, takarékosan kell etet­nie az állatot, pontosan szállítania. A felvásárló­nak pedig a megállapo­dott időben és súlyban szubjektivitást nélkülöző osztályozással kell átven­nie azokat. Mert az alku­dozások, a jószág vissza­­küldözgetése további ta­karmányfelhasználást kö­vetelhet, és az állat sa­ivá is olyanra növekszik, amilyenre nem is kötöt­tek szerződést. Az érdekek — a taka­rékos gazdálkodás — megvalósítására csak együtt van mód. Közös cél, hogy a termelő­ árak­kal a valóságos ráfordítá­sok megtérüljenek a ter­melőnek, csökkenjen az állam terhe, növekedjék a termelési kedv, s így ja­vuljon az ellátás és az ex­port. L. V. Rajtuk is múlik a rohamkocsi vezetője Hétfőn délután fél négy múlt pár perccel. A mentők rohamkocsija a Szobi utcából Zuglóba in­dul. A Lőcsei út és a Szugló utca keresztezésé­ben ütközött össze egy Zsiguli, és egy teherautó. — Ma csendes napunk volt eddig — mondja Bankó Lajos, a rohamko­csi vezetője. — Szombat­ról vasárnapra virradóra viszont hajnali fél né­gyig szinte meg sem áll­tunk. — Hogyan lesz valaki­ből a rohamkocsi vezető­je? — Egy barátom dolgo­zott itt, a mentőknél, az ő hatására jelentkeztem én is, még hét évvel ez­előtt. Először teherkocsit vezettem. Mindenkinek végig kell járnia a kü­lönböző lépcsőfokokat. Szerencsésnek , mondha­tom magam, alig fél év múltán már fehér kocsi­ra kerültem. És most másfél esztendeje veze­tem a rohamkocsit. A rohamkocsi vezetője nem egyszerűen gépko­csivezető, különleges egészségügyi vizsgát is kell tennie. És a legjob­bak közül is csak néhá­­nyuknak jut az a meg­tiszteltetés, hogy ezekre a Mercedesekre üljenek. — Csapatban dolgo­zunk — mondja Benkó Lajos. — Az orvos irá­nyít bennünket, ami az autóvezetést illeti, sokan talán irigyelnek bennün­ket, hogy a megkülönböz­tetett jelzéssel túlléphet­jük a sebességhatárokat. Pedig nem az a fontos, hogy száguldjunk, hanem hogy lehetőleg folyama­tosan haladjunk. Van olyan eset is, amikor a beteg kímélése érdekében lassan kell hajtanunk. Ilyenkor kevesebb megér­tést tapasztalunk. Egyéb­ként segítenek b­ennünket a forgalom többi részve­vői is, de sokszor nem tudják, mit tegyenek. Ha mindenki jobbra húzódik, és csak egy valaki balra, máris elzárta az utat. A karambol sérültjei­vel még a kórház felé robogunk. Egy szembejö­vő teherautó úgy húzódik félre, hogy kerekei szin­te felugranak a járdára. A felüljárón dugóba ke­rülünk. Ilyenkor csak a hangszóró segít: — A busz álljon meg! A Lada menjen előbbre! Idejében odaértünk. Az órámra nézek: hét perc alatt tettük meg az utat. Franek Tibor (T. Balogh László felvétele) KÖZÉLET Pullai Árpádnak, az MSZMP KB tagjának, közlekedés- és postaügyi miniszternek vezetésével az etióp forradalom ötö­dik évfordulójának tiszte­letére rendezett ünnepsé­geken részt vett párt- és kormányküldöttség haza­érkezett Addisz Abebá­­ból. Pullai Árpádot fo­gadta Mengisztu Hailé Mariam, az ideiglenes ka­tonai kormányzó tanács elnöke, tájékoztatta az etióp forradalom időszerű kérdéseiről. Polinszk­y Károly okta­tási miniszter — Mihail Alekszejevics Prokofjev­­nek, a Szovjetunió köz­oktatási miniszterének meghívására — hétfőn Moszkvába utazott. A re­pülőtéren Mihail Prokof­­­jev köszöntötte, jelen volt hazánk moszkvai nagy­követe, Szűrös Mátyás is. Nagy János külügymi­niszter-helyettes látoga­tást tett Norvégiában és Finnországban. Oslóban Torbjörn Christiansennel, a norvég külügyminiszté­rium főigazgatójával, Hel­sinkiben pedig Keijo Kor­­hanennel, a finn külügy­minisztérium helyettes ál­lamtitkárával folytatott eszmecserét. Fogadta Knut Frydenlund norvég, illetve Paavo Väyrynen finn külügyminiszter. Doktoravatás A Semmelweis Orvos­tudományi Egyetem taná­csa vasárnap délelőtt az Erkel Színházban nyilvá­nos rendkívüli tanács­ülésen avatta fel a tanul­mányaikat idén befeje­zett orvosokat. Négyszáz­­nyolcan fejezték­­be az idén tanulmányaikat, kö­zöttük 24 külföldi. Sum­ma cum laude 76, cum laude 257 hallgató vég­zett. A tanácsülésen ad­ták át a Jáhn Ferenc­­emlé­kplakettet, amelyet kiemelkedő tanulmányi eredményével és közéleti tevékenységével dr. Tom­­sits Erika nyert el. Móricz-est Dorosstón A vajdaságbeli Porosz­lón vasárnap Móricz Zsigmond-estet rendeztek az író születésének 100. évfordulója alkalmából. Az íróról dr. Czine Mi­hály irodalomtörténész tartott előadást. A mű­sorban fellépett Herceg János író és Fehér Fe­renc költő, valamint a doroszlói magyar népi együttes. NÉPSZAVA A TELEVÍZIÓ ELŐTT ÉJSZAKÁK ÉS NAPPALOK Tizenkét részes tévére­gény, Maria Dabrowska: Éjszakák és nappalok cí­mű műve főszereplőivel ismerkedhettünk az új kedd esti sorozat nyitó­adásában. A neves len­gyel írónő nagylélegzetű családregénye egyszer­smind egy mozgalmas történelmi korszak króni­kája. Több évtizeden át, a múlt század második felé­től az első világháborúig követi hőseinek életútját. A lengyel nemzeti múlt e szakaszának eseményei, a függetlenségért vívott harcok és a társadalmi átalakulások ábrázolása Dabrowska regényének nem csupán háttere, ha­nem meghatározó, sorso­kat fordító motívuma is. A film első részét, mint minden sorozatindí­tót, a szereplők, a kor és a körülmények bemuta­tása terhelte. Barbara és Bogumil alakja és a ha­nyatló lengyel nemesi földbirtokosi világ eleven ábrázolása, a hangvétel cseppnyi iróniája és a szépen fényképezett jele­netek alapján, előlegezett érdeklődéssel nézhetjük a ma esti folytatást. NAGY ÍRÓK, FELEMÁS TÉVÉD­RÁMÁK Alekszandr Nyikolaje­­vics Osztrovszkij, illetve Heinrich Mann neve fémjelezte az elmúlt hét két tévédráma-bemutató­­ját. Az előbbi hazai fel­dolgozásban, az utóbbi az NDK televíziójának „ven­dégjátékaként" került képernyőre. Egyik sem szerzett igazi, művészi él­ményt. Osztrovszkij: Jövedel­mező állás című színmű­ve a maga idejében bátor darab volt: a korrupciót, a megvesztegethető csi­­novnyikokat, a baksisva­­dász hivatalnokréteget ál­lította pellengérre. A té­ma, sajnos, nem avult el, manapság is, köztünk is élnek (jól élnek) olyan ügyeskedők, akik hivatali, munkaköri beosztásukból hálapénzt, csúszópénzt, jövedelmező állást csinál­nak. A százéves színmű szatirikus éle azonban megkopott, dramaturgiai felépítése, szerkesztés­módja különösen a kép­ernyőn hat idejétmúltnak. A színházlátogató sok­kal inkább elfogadja a lassúbb tempót, a Statiku­sabb cselekményt, a régi­es, olykor kissé patetikus párbeszédeket, monológo­kat, mint az otthoni ka­rosszékében ülő, „papu­­csos lelkiállapotú” tévé­néző. Vannak darabok, remekművek is, amelyek nem kívánkoznak képer­nyőre, ellenállnak a fil­­mesítésnek­. A műsorújság előzete­sében komédiának neve­zett darab meglehetősen vegyes műfajú és játék­­stílusú tévédrámává „si­keredett”. Heinrich Mann: Nehéz élet című regényének té­­véváltozatát — Elcsábít­hatok címmel — az NDK nemzeti estjének főműso­raként láthattuk. A tévé­­film nem sokat mutatott fel az Alattvaló és a Ronda tanár úr írójának művészetéből. Alighanem a televízióra alkalmazó rendező, Hel­mut Schiemann a ludas benne, hogy a történet gondolati tartalma igen szerényen bújt meg a ha­tásos felszín, a fordulatok és figurák krimiszerűen izgalmasnak szánt megje­lenítése mögött. RENDEZTE: VÁRKONYI ZOLTÁN Várkonyi Zoltán ren­dezői életműsorozatában huszonöt év tíz emlékeze­tes sikerű filmjét mutat­ja be a televízió. Köztük Jókai- és Gárdonyi-re­­gényfeldolgozásokat, tár­sadalmi, politikai drámá­kat, vígjátékokat, krimi­ket, biztos mesterség­beli tudással rende­zett, színvonalasan szóra­koztató produkciókat.­­ A sorozat nagy érdek­lődésre tarthat számot. E filmek felújítása a fiatal nézők serege számára premier, s akik már lát­ták is, szívesen idézik fel a korábbi moziélményt, mint ahogy egy-egy jó könyvet újra olvas az ember. Igazán kár, hogy a so­rozat darabjait a vasár­nap ebéd utáni álmos órákban, a tévénézés szempontjából legkevésbé igénybe vett időpontban vetítik. Valóságos pazar­lás ez, ha arra gondolunk, hogy Várkonyi Zoltán filmjei esetenként har­matgyenge produkciók helyére kerülhetnének az esti főműsorban. Vajk Vera DISCO, DISCO, DISCO ízig-vérig show — 100 színes percben Dicséretes gyorsasággal került a mi képernyőnkre is vasárnap este a nyugatnémet ZDF produkciója. A világsztá­rokkal teletűzdelt prog­ram minden korosztály­nak kellemes szórakozást nyújtott. Kevés szöveg, sok sláger, pazar kiállí­tás — a jó könnyűzenei műsorok minden jellemző vonása megelevenedett. A villónzó fényözönben Amanda Lear, a Baccara, a Boney M., Tina Turner és a többi pop-kedvenc alapos ízelítőt adott ének­es tánctudásából. íme, a követendő példa ... (selmi) Mesék, rajzok Miskolcon A Magyar Képzőművé­­szek Országos Szövetsé­ge, valamint a gyermek­könyvek illusztrálására alakult nemzetközi szer­vezet magyar szekciójá­nak A gyermekkönyv nemzetközi nyelve a gra­fika című pályázatára beküldött művekből ki­állítás nyílt hétfőn Mis­kolcon a József Attila könyvtárban. A bírálóbizottság dön­tése alapján első díjjal tüntették ki Banga Fe­renc grafikus, Eszterházi Péter: Bevezetés a szép­­irodalomba című művé­hez készített illusztrációit. Második díjjal Hegedűs László, harmadik díjjal Keresztes Dóra versil­lusztrációit jutalmazták. SZÍNHÁZI Madách Színház: Régi­módi történet (7), Víg­színház: Minden jó, ha vége jó (7), József Atti­la Színház: Weekend a tengerparton (7), Ope­­rettszínház: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak (A. b. 1. ea., 7), Vidám Szín­pad: Nyitott ablak (7), MŰSOROK Mikroszkóp Színpad: Mi­nek néz engem? (fél 9), Bábszínház: Jókai tér: A pagodák hercege (du. 3), Korona Pódium: Szere­tőnk, anyánk. Tolnay Klári előadóestje (7), Budai Ifjúsági Park: Jim­­mi Hendrix-emlékműsor (du. 5) Kocsis Zoltán sikere Nyugat-Berlinben Felsőfokon értékeli a sajtó Kocsis Zoltán zsú­folt ház előtt lezajlott, fergeteges sikerű vendég­­szereplését a nyugat-ber­lini ünnepi heteken. A Der Tagesspiegel, a legtekintélyesebb nyugat­berlini polgári lap vasár­napi számában ..Ragyogó technika és érzékenység'' cím alatt azt írja, hogy a 27 éves művész, aki már többször muzsikált együtt Karajan zenekarával, a Berlini Filharmonikusok­kal is, csillogó ujjtechni­­kával szinte tévedhetet­len Bartók-játékos”. A Berliner Morgenpost szerint Kicsis Zoltán ed­digi karrierje bámulatra méltó, s teljes mérték­ben igazolta a vele kap­csolatos várakozásokat. A Staatsbibliothek előadó­termének zsúfolt háza előtt az ünnepi hetekhez méltó zongoraestet adott. Műterem, festmények, katalógus Négy új könyvről röviden A Corvina Kiadó Mű­terem elnevezésű soroza­tának legújabb kötete Gorka Lívia munkásságát mutatja be. A könyvhöz Urbán Nagy Rozália írt előszót, felvázolva rövi­den a művész pályáját, és ismertetve-értékelve munkásságát. Ezt köve­tően Gorka Lívia vallo­mását olvashatjuk, majd részletek következnek ki­állításairól szóló írások­ból. A kötetnek mintegy felét Gorka Lívia alkotá­sairól készített fénykép­­felvételek töltik ki. A budapesti Corvina és a leningrádi Auróra Ki­adó közös gondozásában jelent meg a Nyugat-eu­rópai festészet az Ermi­­tázsban XIII—XVIII. szá­zad című kötet, Jelena Kozsmna bevezetőjével, Kádár Ágnes fordításá­ban. A mindössze néhány oldalas bevezető után száznegyven egészoldalas reprodukció következik, s a tüköroldalakon az egyes műalkotások adatait, il­letve képmagyarázatokat s az eredeti festmények készítésének illetve sor­sának rövid történetét ér­zéket is közöl a könyv, s felsorolja, hogy az egyes festmények mely kiállí­tásokon szerepeltek. A görög származású, de Spanyolországban alkotó El Greco munkásságával foglalkozik Kazimierz Za­­wanowski lengyel művé­szettörténész könyve, amely most Bihari Gábor fordításában jelent meg magyarul, a budapesti Corvina, a varsói Arkady és a berlini Henschelver­­lag közös kiadásában. A huszonegy színes és hu­szonöt fekete-fehér kép­pel illusztrált kötet El Greco stílusával, érdek­lődésének irányaival, em­beri kapcsolataival, s ko­rának eseményeivel (El Greco született 1541-ben, meghalt 1614-ben) egy­aránt foglalkozik. Mucsi András Az esz­tergomi Keresztény Mú­­zeum régi képtárának ka­talógusa című összeállítá­sa most második kiadás­ban hagyta el a nyomdát. A kötet 360 műalkotás rövid leírását, jellemző adatait közli, s hatvanöt fekete-fehér rom­ortukción be is mutat néhányat­vashatjuk. Irodalomjegy-m. r. ­ A válasz nem is köny­­nyű. Ami filmes kapcso­latainkat illeti, úgy lát­szik, innen közelebb, mint onnan Hollandiában ugyanis az utóbbi időben átlagban öt magyar fil­met láthatott a közönség évente. Magyarországon összesen öt bemutatott holland filmet nehezen tudnánk felsorolni. Tavaly magyar filmhét volt Hollandiában. Idén — ennek viszonzásaként — a Toldi és a Horizont mo­ziban egy hétig holland filmeket vetítenek. A filmhétre hazánkba érke­zett háromtagú delegáció egyik tagja Fons Radema­kers filmrendező, akinek Haa­r Havelaar című film­jét jövőre mutatják be a magyar mozik, de az ér­deklődők néhány vetítés során már most is láthat­ták. Hollandiában tíz, leg­feljebb tizenöt játékfilm készül évente (nálunk kö­rülbelül húsz), meglehe­tősen bonyolult finanszí­­rozásban. Több mint húsz éve létezik egy központi filmalapítvány, a Kultu­rális Minisztérium és a gyártók közös „tulajdo­na”. Ez az alapítvány ad­ja a film elkészítéséhez szükséges pénz 50—60 százalékát, a többit a gyártók és a terjesztők — természetesen az előre felbecsült kockázat alap­ján. Az állami tőke—ma­gántőke ingatag házassá­gából következik, hogy a kísérletnek minősülő al­kotásokat teljes egészében a minisztérium fizeti. A filmek témája több­nyire a múlt, a történe­lem. A jelenlegi társadal­mi problémákat inkább a rövidfilmek feszegetik — szintén a minisztérium anyagi támogatásával. m­­lleke van Ammelrooy színésznő — szintén a de­legáció tagja — az Egy nemzet vagyunk című film női főszerepét játsz­­sza. Ez a film is — akár­csak a Max Havelaar — a gyarmatosításból faka­dó problémákkal foglal­kozik; a kolonializmus kegyetlensége, történelmi szerepe a holland nemzeti tudatban középponti je­lentőségű éppúgy, mint például nálunk a nemzeti függetlenség. Min dolgozik jelenleg? A szokványos kérdésre a színésznő meglepő választ adott: * — Forgatókönyvet írok a saját életemről. Tíz év a holland filmművészet­ben címmel. Könyvben is megírom, okulásul a kö­vetkezőknek. Nálunk ugyanis nincs filmszínész­­képzés. Van iskola a szín­házi színészeknek, a film­gyártóknak, de a filmszí­nészeknek mindent gya­korlat közben kell megta­nulni. Ez beletelik néhány játékfilmbe. Én rövidfil­mekkel kezdtem, a hete­dik volt az első játékfil­mem, éppen Rademakers rendezte. A kérdésekben egy eset­leges koprodukció lehető­sége is felmerült. — Ezt például egy ren­dező kezdeményezheti — felelte Rademakers. — Belgákkal gyakran dolgo­zunk együtt, másokkal a nyelvi nehézségek, a kü­lönböző kulturális háttér nagy gondot jelent. Mennyi idő alatt készül el egy film? — A Max Havelaar majdnem két évig készült. A helyszínre kellett utaz­ni, és mivel én voltam a film producere is, min­dent magamnak kellett csinálni. De ezt különben sem lehet elsietni. Háromszor vetítették a filmet most a Toldi mozi­ban. A gyarmatosítás pok­lával küldetésesen birkó­zó főhős ,,szélmalomhar­ca” nem egyszerűen tör­ténelmi dokumentum. Nem is elsősorban infor­máció a magyaroknak egy idegen kultúráról, hanem mély értelmű, több rétegű műalkotás. Mai, európai, nekünk is szóló. Csáki Judit Messze van-e Hollandia ?

Next