Népszava, 1979. szeptember (107. évfolyam, 204-229. sz.)

1979-09-16 / 217. szám

6 f 11 a vásár. Van mézeskalácsszív, és sztereorádió. Jól megférnek egymás mellett. Fiatal házzaspárok többször is visszatérnek az Otthon kiállításra. Mert azt tervezik, milyen legyen az ő otthonuk. Az asszonyok a ruhákat, cipőket csodáljak, miközben férjeik, türelmetlenül mondják: gyerünk, gyerünk. S aztán ők ismeretlen férfiakkal szó, párbajt folytatnak arról, valójában milyen a jó magnó, mit tudnak az új autók. A játékországban mindenki gyerekké válik. A kiállító szerint több baj van a felnőttekkel, mint az apróságokkal, ha nem szégyellnék, a földre ülnének és máris elkezdenének a villanyvasutakkal játszani. A tárgyalótermekben csatáznak kereskedők és ipari szakemberek, nagyban megy az adok-veszek. S azok, akik közvéleményt kutatnak, alaposan megizzadnak, mert az asszonyok elmondják, mi bajuk a mosógéppel, a tűzhellyel, ők milyet szeretnének. S távgyaloglunk. Elfáradunk, jólesik egy pohár sör. Hogy azután útnak induljunk, megnézni, ki mit tud. S természetesen mindenütt elhangzik a kérdés: tessék mondani, hol, mikor lehet kapni? Mert hát a vásárló nemcsak nézelődni megy. Úgy érzi — és igaza van — ő dönti el, mire adja a pénzék elvárja, kiszolgálják. Úgy látszik, a pult mögött és az üzemekben, egyre inkább méltányolják e jogát. Hiszen belőlük élnek. v .i . A mal ém A VÁSÁRRÓL Spanyolviasz | Az informátor lelkesen magyaráz: ! — Itt pedig egy licenc alapján gyártott modern húsdarálócsaládot láthatunk. Nos, a „modern” darálócsalád nem éppen a legkorszerűbb. Mindenki ismeri hagyományos formájáról, hiszen már nagyanyáink is ilyenekkel őrölték a fasírtnak valót. Hengeralakú, ősi masina — spirállal, késsel —, kézihajtásos, asztallapra csavarozható. — No, fölfedeztük újra a spanyolviaszt — dörmögi az orra alá mosolyogva egy férfi. Újdonság, vagy nem? Újdonság. A húsdarálót ismét felfedeztük. Nem lehetett kapni. Egy hiánycikkel kevesebb. Csak, hát úgy látszik, jobb lett volna, ha a fiatalaszszony egy kisebb teherautóval érkezik Kőbányára. Hatalmas csomagokat cipel, ő a vásárt valóban vásárnak tekinti. — Ha ezt megtudja a férjem — mondja mosolyogva Kisutzky Gyuláné —, oda a kosztpénz. Van egy kis étkezőnk, a fehér falból legfeljebb foltokat lehet látni, mindent teleraktam magyaros tányérokkal. Most is vettem épp egy tucatot, kalocsai mintákkal. Én szeretem a kolóniás bútort, a drága csicsás dolgokat, de legszívesebben még a szobákban is tányérokkal, köcsögökkel borítanám a falat. — Tetszik a vásár? — Anyámék azt mondják, úgy húsz évvel ezelőtt már kora reggel kimentek a nyitáskor a Városligetbe, mert a BNV-n mindent lehetett kapni, amit az üzletekben nem. Szerintem így jobb, hogy a vásáron az ember megnézi, mi lesz jövőre, mire érdemes gyűjteni, viszont az üzletekben csaknem minden van. Jártam az élelmiszer-kiállításon, nagyon sokféle felvágott van, szerintem az üzletekben is lehetne ennyi, csakhát ez a kereskedőkön is múlik. Nálunk az ABC-ben évekig kolbászt és szalonnát lehetett csak kapni, most jött egy új társaság, tele van a pult. Nem vagyok szakember, de biztos, hogy az is baj: kicsik az üzletek. Itt a gyárak annyi mindenfélét mutatnak be, s a legtöbb nekem tetsző dolgot már gyártják is. Sokszor mégis hiába keressük ezeket az üzletekben. Jó lenne, ha például karácsony előtt itt a pavilonokban árusítanának, ahol van hely és biztos lenne kínálat is. El tudnám azt is képzelni, hogy egy-egy termékből rendeznének vásáron kívüli vásárokat, így bútorokból is. Kijövök még egyszer. Az ember a Belvárosba is bemegy,, még akkor is, ha nem akar vásárolni, mert jó kirakatot nézni. Itt pedig aztán van mit megcsodálni. Kicsiknek és nagyoknak r Mozaik-akció — Belevághatunk a mozaik-akcióba? Ez itt a kérdés. Nem hátrány, hogy az elemekkel, akár az építőkockákkal eljátszhat az egész család, így tanakodik egy vidám kis társaság az A-pavilonban, a Kanizsa Bútorgyár Mozaik elnevezésű, elemenként vásárolható, összerakható bútorcsaládja előtt. — Kérjenek választ, most, rögtön —lépek hozzájuk, hiszen éppen ez a kérdés foglalkoztatja az érdeklődők többségét. — A válasz egyértelmű igen — vág a témába Tóth Tibor, a gyár és egyben a Mozaik-család tervezője. — A gyárak, de boltok sem bontják meg szívesen a garnitúrákat, a szekrénysorokat. Mi egyenesen erre ösztönözzük az embereket. A cél az, hogy ne kelljen egyszerre megvásárolni mindent. — Anyagilag ez nagy előny — szól közbe Portisch Gyula, a Ganz- MÁVAG meósa. — Ahogy változik a szoba funkciója — magyarázza a tervező —, bővül a család, úgy alakítható, variálható az elrendezés. — De mi a garancia arra, hogy fél- vagy egy év múlva is hozzájuthat az ember az éppen soron következő darabhoz — veti közbe az egyik fiatalasszony —, s az újabbak ugyanolyan színűek, kidolgozásúak, minőségűek, mint az előzőek? Jól emlékszünk a Modul kálváriájára. „Háromnegyed éve gyártjuk, folyamatosan kapható, a Domus-áruházakban előjegyzéssel, egy-két hónapos várakozás után hazaszállítható Tizenhárom szekrény- és egyéb variációs elemről van szó. Ez a jövő bátora” — így a szűkbér. Nemcsak megszerezni, meg is akarják tartani a vevőket. A rögtönzött vásárlói konferencia a Zala Bútorgyár Zemplén II. szekrénysora előtt folytatódik. Bejczy József igazgatóhelyettes szívesen válaszol a kérdésekre: „Nagyüzemi technológiával mi vagyunk az elsők, akik stílbútort gyártunk; nem divatcikk, 35 ezer forint, de egy egész életre szól. Igen, kemény tölgyfából készül; előjegyzésre a Domus-áruházakban kapható; az idén 200-at, jövőre már 300-at küldünk a boltokba.” A Szék- és Kárpitosipari Vállalat egész vezérkara fogadja az érdeklődőket: itt a legnagyobb sikere a Glória elemes, kárpitozott garnitúrának van, s ez első fecske a szakmában. A Tisza Bútoripari Vállalatnál a Nicoletta konyhagarnitúra, az Ülőbútoripari Szövetkezetnél az Old boy barokk garnitúra, a kecskeméti Asztalosipari Szövetkezetnél pedig a szekrénysor a legnagyobb sláger. NÉPSZAVA 1979. szeptember 16 Sebességváltó a tikhelyen A Villamosberendezés és Készülék Művek kiállítása egyértelműen tanúsítja, hogy a háztartási sütő-, főzőkészülékek divatja gyorsan változik. A szemet kápráztató szépségű tűzhelycsodák közül jó néhányat a szó valódi és képletes értelmében „bámulják” a látogatók. — És tessék mondani, melyik üzletben kapható belőlük? — Ne bolondozz, miért kérdezel ilyen butaságot, úgysem tudnánk megfizetni. — Az ifjú pár „hangos” érdeklődését akaratlanul is meghallja Antal Ferenc, a VBKM pápai Elekthermax gyárának főmérnöke, aki kérésünkre bennünket próbál eligazítani a látnivalók között. — Az üvegkerámiás főzőfelületű villanytűzhelyet nyugatnémet exportra gyártjuk. A luxus jellegű, jórészt import alalkatrészekből szerelt készülék itthon nem kapható. Néhány exportból visszamaradt darab található csupán a honi háztartásokban, belföldi fogyasztói ára 15 ezer forint. A tűzhely egyébként az NSZK-ban is— luxus jellegénél fogva — méregdrága körülbelül 1000 márkába kerül. A VBKM bemutatóján egyébként az exportkínálat és a hazai választék szemmel láthatóan is elkülönül egymástól. A használati érték azonban — mint a főmérnök állítja —, nem annyira eltérő. — A külföldi partnerek különleges kívánságait kielégítve exportra 18—20 féle típust szállítunk. Belföldre pillanatnyilag hétféle típust gyártunk, közöttük található a 2350 forintba kerülő egyszerű villanytűzhely és a 7990 forintos ET 2400-as elektromos tűzhely, amelyet a nyugatnémet Otto áruházzal közösen fejlesztettünk ki. A hat teljesítményfokozatú tűzhely két főzőlapja gyors, egy pedig normálként működik, egy főzőlapja érzékelő automatával, a sütő pedig programozható órával van ellátva. Próbacsavarás Az írószer iránt nagy az érdeklődés Kint vas*Tinik a fürdőkádból A csempék, a mosdók, a kádak, a fogantyúk, a tükrök nemcsak praktikusak, hanem pasztell színeikkel, formájukkal kielégítik a legnagyobb esztétikai igényeket is. A Finomkerámiaipari Művek kiállításán láthatók. . . Csakhogy sehol se kaphatók, pedig már évek óta látjuk őket itt — hallom a mellettem álló házaspártól. Aztán megtudom, hogy nemrég építkeztek, s rövidesen a berendezésre kerül a sor. — Nagyon szépek ezek a darabok, jártunk is utánuk eleget — mondja a férj, Kelemen Gábor. — Mosdóból színeset szeretnénk, csempéből mintásat, de általában csak fehéret árulnak. Ezeket a termékeket minden évben bemutatják ugyan, de aztán szép csendben el is feledkeznek róluk. Később Fehér Ferenc, a FIM kereskedelmi igazgatója elmondta, hogy jogosak a házaspár kifogásai. Tudnák ugyan szériában gyártani őket, de állítólag „nincs rá igény”, a kereskedelem nem rendel belőlük. Pedig külföldön igen népszerűek. A pult másik oldalán biztosan azt mondanák: nem szállít az ipar. Itt az alkalom, hogy leüljenek, tárgyaljanak az eddiginél színesebb fantáziával döntsenek Mert szép a fürdőszoba itt a pavilonban, de még szebb lenne a lakásunkban ... Eladó? — De aranyos — mutat Kézér Illésné a mindöszsze 20 négyzetméternyi területen látható tetszetős ruhák között kézzel nyomott mintájú blúzra. Kérdi is nyomban — mennyibe kerül? Justin K. K. a szingapúri Intraco LTD külkereskedelmi vállalat képviselője sajnálkozva közli: egyelőre nem vásárolhatnak a vásáron ezekből a holmikból. A szingapúri cég képviselője mondja: most kezdődtek a tárgyalások a Centrum áruházakkal. — Na, induljunk — mondja Kézér Illésné, kollégájának, s indulnak a tv pavillonjába, mert kezdődik a kérdezz-felelek játék. A négy és fél esztendős Mónika nem tud betelni a babák, az autók, és építőkockák tarka látványával. Az előbb még a szarvasi Szirén Szövetkezet textilbabáit ölelgette. Sajnos, csak itt, a vásáron játszhat Móni ezekkel az igen tetszetős, egyszerű technikával készülő babákkal, amelyeket a francia, a belga, a svéd, az NSZK- és NDK-beli gyerekek sokkal jobban ismernek. A hazai kereskedőknek ugyanis nem nyerték el a tetszését, így azután nem rendeltek belőlük. Talán, ha a gyerekeket is megkérdezik . . . A Lego játékok legújabb típusai már megvásárolhatók. A kiállításon a gyerekek már most kipróbálhatják, mit tudnak építeni a legújabbakból, ezek karácsonyra kaphatók is lesznek: a többi között az Urlegoland, amelyekből bolygók, űrhajók, repülők állíthatók össze. Mónika piros szoknyája tovalibben, s az NDK- terepasztal mellett láthatjuk újra felbukkanni. A robogó sárga autókat próbálja elkapni. Talán mégis ez a legszebb? De nem, máris a varázslatos szépségű szovjet gyermekvároskát csodálja. A hatalmas mackóktól, a csodálkozó szemű babáktól a kormányozható szánkóktól, a festett hintától nehéz a búcsú... Mónika földi űrutazása Színei A szovjet Avtoexport kiállításán már percek óta ügyelek egy középkorú házaspárt. A férfi elmélyedve tanulmányozza a motorkerékpárok, a biciklik, a legújabb autó modelek sokaságát, miközben a felesége már tovább ment a következő kirakathoz. — Az összecsukható kerékpárt a kisunokámnak venném meg. Régóta keresek hasonlót, de sehol sem kapok. Pedig megígértem neki — mondja Varga Mihály, aki az ország egyik legtávolabbi városából, Zalaegerszegről érkezett, hogy megnézze az őszi BNV-t. — A vásárlátogatás nálunk már hagyományos családi program. A feleségemmel együtt minden esztendőben megnézzük a fogyasztási javak kiállítását, de az idén a tavaszi vásárt is megtekintettük. Ez a piros Moszkvics nagyon tetszik nekem, a legújabb modell. Remélem, az új kombiból hamarosan hoznak majd. — Hiába, a férfiaknak csak az autó tetszik — veszi át a szót felesége, aki időközben ismét csatlakozott férjéhez. — Pedig az új, színes tv, a Rubin is gyönyörű. Már gondoltunk rá, hogy kicseréljük a régit színesre. Lehet, hogy éppen ilyet veszünk? óért . w ! A MÁV tablókon. j színes fotókkal mutatja í be kiállításán munkáját. A terem közepén hatalmas terepasztalon futnak az apró szerelvények, úttörővasutasok í állítják a szemafort, a váltót. 1 .Az idei vendégkönyv í még üres, ezért hát a tavalyiba lapozok bele. í Az egyik érdeklődő — elismerő sorai után —, „gyakorlati” bemutatóra invitálja a közönséget: „Gyere dolgozni Dunakeszire, a kettes főalvázhoz, ott megmagyarrázom neked, mi a vasút.” Ilyen csillár kéne ... Jeles . Iskolaköpenyes, fiatal ss lány fényképez, jegyzetel lázasan, a Szegedi Ruhagyár modelljei előtt. Olyan odaadással „dolgozik”, hogy megszólítom: — Itt a legjobbak mindig a szabadidő ruhák Már tavaly is „magammal vittem” az egész kollekciót. Ötöst is kaptam, — mondja. — Ötöst? — Ruhaipari szakközépbe járok — nehogy meg tessék inni, hogy melyikbe — bizonytalanodik el egy pillanatra — s egyszerűen lekoppintom az új vonalakat. A gyakorlati feladatok, hoz . .. Eddig még mindig bevált. Labda már van A riportokat írták: Deáki László, Kovács Ildikó, B. Mezei Éva, Moldován Tamás, M. Szabó Imre, Fotóik: Fejér Gábor, Szlukovényi Tamás