Népszava, 1979. október (107. évfolyam, 230-255. sz.)

1979-10-17 / 243. szám

197­9. október 17. Delegációk 11 szocialista országból Közoktatási miniszterek konferenciája A világnézeti nevelés és a személy­iségformálás a fő téma a szocialista országok közoktatási mi­nisztereinek kedden Ba­­latonaligán megkezdődött III. konferenciáján. A há­romnapos eszmecserére 11 ország küldte el szakembereit. Bulgária delegációját Drazsa Vicáévá, Csehszlovákiáét dr. Milan Vondrus­­ka, Kubáét Asela de los Seintos, Laoszét Phnomin Vonsfvicslit, Lengyelorszá­gét Jozef Tejchma, Ma­gyarországét dr. Po­­linszky Károly, Mon­góliáét Radnaszedim­ Szanzsaszüren, a Német Demokratikus Köztársa­ságét Margot Honecker, Romániáét Marín Radoj, a Szovjetunióét Mihail Alekszejevics Prokofjev, Vietnamét pedig Nguyen Thi Buih vezeti. A ta­nácskozás keddi megnyi­tóján részt vett dr. Kor­­nidesz Mihály, az MSZMP Központi Bi­zottságának osztályveze­tője is. A 11 delegáció együt­tesen 54 tagját dr. Po­­linszky Károly, hazánk delegációjának vezetője köszöntötte, majd kiegé­szítéseket fűzött „A ta­nulók marxista-leninis­ta világnézetének for­málása a Magyar Nép­köztársaságban" címmel előterjesztett nemzeti be­számolóhoz. A közoktatási minisz­terek konferenciájának részvevői kedden beható eszmecserét folytattak a tanulók marxista-leni­nista világnézetének for­málásáról, a tudományos alapok elsajátításáról. A konferencia részvevői a következő két napon esz­mecserét folytatnak a közoktatás időszerű kér­déseiről, ezenkívül meg­vitatják a korábbi két konferencián elfogadott sokoldalú együttműködési munkaterv végrehajtásá­nak tapasztalatait. Iráni miniszter látogatása hazánkban Abbasz Tadzs iráni energiaügyi miniszter, aki Simon Pál nehézipari mi­niszter meghívására né­hány napot Magyarorszá­gon töltött, kedden el­utazott hazánkból. Ab­­basz Tadzs megbeszélése­ket folytatott vendéglátó­jával, Simon Pállal, va­lamint Soltész István ko­hó- és gépipari és Ve­ress Péter külkereskedel­mi miniszterrel. Az iráni minisztert el­utazása előtt fogadta Marjai József, a Minisz­­tertanács elnökhelyette­se. Magyar—amerikai gazdasági tanácskozás Hétfőn és kedden Bu­dapesten tartotta 5. ülé­sét a magyar—amerikai gazdasági tanács, a két ország kamaraközi szer­vezete, amelynek célja, hogy elmélyítse a magyar és az amerikai vállalatok üzleti kapcsolatait, javas­latokat dolgozzon ki az akadályozó tényezők el­hárítására. A tanácskozá­son több mint 50 magyar és 40 amerikai vállalat képviseltette magát. A két küldöttséget Molnár Jó­zsef,-- a-- l'-animpex ve­zérigazgatója és Zoltán Morszei, az Occidental Petroleum Corporation elnöke, a tanács társelnö­ke i­s vezették. A plenáris ülésen Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke és Philip Kaiser, az Egyesült Álla­mok budapesti nagyköve­te mondott üdvözlő be­szédet. A tanács két társ­elnöke az együttműködés időszerű kérdéseiről szá­molt be. Horváth László, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese pedig a magyar gazdasági hely­zetről adott áttekintést. A továbbiakban az amerikai üzletembereket tájékoz­tatták a Magya­országon rendelkezésükre álló szol­gáltatásokról. Az amerikai küldöttség vezető személyiségeit fo­gadta Marjai József, a Minisztertanács elnökhe­lyettese és Veress Péter külkereskedelmi minisz­ter. Kedden, a tanácskozá­sokról szóló jegyzőkönyv aláírását követő sajtótá­jékoztatón mindkét fél képviselői elégedetten szóltak a tárgyalások eredményeiről. Elmond­ták: új kapcsolatok kiépí­téséről, a meglevők elmé­lyítéséről volt szó a mun­kabizottságokban. Kitüntetési ünnepség Budapesten A tengerhajózás napja az NDK-ban Az NDK tengerhajózási napja alkalmából kedden ünnepséget tartottak az NDK budapesti nagykö­vetségén, amelyen ma­gyar személyeket tüntet­tek ki. A 7. NDK közlekedés­­ügyi minisz­tere a hajózá­si együttműködésben el­ért kimagasló érdemeiért • Petras Pálnak, a Külke­reskedelmi Minisztérium főosztályvezetőjének a Tengerhajózási Érdem­érem arany fokozatát, Rácz Máriának, a Konsu­­mex szállítási vezetőjé­nek és Gelencsér Kál­mánnak, a Masped ve­zérigazgatójának az, ér­demérem bronz fokozatát adományozta. Kiss Ist­vánt, a Budapesti Mű­szaki Egyetem vasúti járművek tanszékének adjunktusát a közlekedé­si együttműködésben szerzett különösen nagy érdemeiért a Deutsche Reichsbahn érdemérmé­vel tüntette ki. A kitüntetéseket Ru­dolf Rossmeisl nagykövet adta át. Néhány napja csillék helyett teherautókkal szállítják el a szenet a tatabányai 15-ös aknától, s ezzel Tatabányán min­denütt megszűnt a kül­színi kötélpályás szállí­tás — adta hírül kedden az MTI. Több mint egy évtizede kezdték fokoza­tosan megszüntetni a bo­nyolult, munkaigényes és balesetveszélyes kötélpá­lyás szállítási rendszert, hogy helyette az egysze­rűbb és jóval gazdaságo­sabb közúti szállításra térjenek át. (A teher­autóval történő szállítás itt fele annyiba kerül, mint a csillés.) A szén­­szállítást­­függetlenítették a város közúti forgalmá­tól: 40 kilométer hosszú­ságban teherbíró utakat Búcsú a csillétől? építettek ki a szénszál­lításra. A hír nyomán arra ke­restünk választó országo­san is jellemző-e, hogy a csilléket, kötélpályákat másfajta szállítási mód váltja fel a bányászat­ban ? — "tény, hogy ma már a csillézés nem tartozik a legkorszerűbb szállítási módszerek közé —­­tájé­koztatnak a Nehézipari Minisztériumban.­­ Mégsem mondható ki ál­talános érvénnyel, hogy a közút, szállítás vagy más módszerek minden eset­ben gazdaságosabbak. Mindig csak az adott te­rület helyi sajátosságai alapján, valamennyi kö­rülmény figyelembevéte­lével dönthető el, melyik a leggazdaságosabb mód­szer. Az új bányáknál — így például a Márkus­­hegyi és mányi beruhá­zásoknál — már a gu­­miszalagot alkalmazzuk szállítóeszközként, folya­matosan akár több kilo­méteres távolságra is ez­zel tudjuk a legtöbb sze­net a legolcsóbban eljut­tatni. Ha azonban példá­ul két hegy között kell az anyagot átszállítani, nyilván nem a teherautó és a szállítószalag, ha­nem továbbra is a kötél­pálya a leggazdaságosabb megoldás. (deák) KÖZÉLET Sir Michael Palliser, az angol külügyminisztérium államtitkára, aki Rácz Pál külügyi államtitkár meghívására tartózkodott Budapesten, kedden el­utazott hazánkból. Sir Michael Pallisert fogadta Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Kelemen Lajos, a Fővá­rosi Tanács elnökhelyet­tese kedden fogadta az NDK Minisztertanácsa tanácsi osztályának kül­döttségét, amely Harry Mobis államtitkár vezeté­sével tartózkodik hazánk­ban . Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, a szocia­lista országok legfőbb ügyészeinek­­ tanácskozá­sára kedden Szófiába utazott. Elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren je­len volt Vaszil Baev, a Bolgár Népköztársaság nagykövetségének ideig­lenes ügyvivője. FI­­MENTÉS - KINEVEZÉS A Minisztertanács Ná­dor Györgyöt, az Állami I­ssztségi Bizottság titká­rát és titkárságának ve­zetőjét — érdemeinek el­ismerése mellett — e tisztségéből felmentette, s a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyet­tesévé nevezte ki. A kormány egyidejűleg Ba­rabás Jánost kinevezte az Állami Ifjúsági Bi­zottság titkárává és tit­kárságának vezetőjévé. KITÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Fet­ter­­ Mihálynak, a Főváro­si Takarító Vállalat szak­­szervezeti bizottsága tit­kárának eredményes munkája elismeréséül, nyugdíjba vonulása al­kalmából a Munka Ér­demrend bronz fokozatú kitüntetést adományozta. A kitüntetést Fabók Zoltán, a HVD£Z főtit­kára adta át. NÉPSZAVA SZÍNÉS­­ZI MŰSOROK Operaház: Idomeneo (Székely M. b. 1. ea., 7), Erkel Színház: Coppélia (Rosier b. 1. ea., 7), Nemzeti Színház: Mózes (7), Madách Színház: Ré­gimódi történet (7), Pesti Színház: Királyi vadászat (7), József Attila Szín­ház: Megoldás (7), Ope­rettszínház: A denevér (7), Zsebszínház: A nagy nő — Interjú (fél 8), Vi­dám Színpad: Micsoda cirkusz! (7), Thália Szín­ház: Énekek éneke (7), Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10), Minek néz en­gem? (fél 9), Radnóti Miklós Színpad: KISKÖ­RÖS: Közhelyben járás (7), Korona-Pódium: Az én színházam. Bárdy György előadóestje (7). Bábszínház: Népköztársa­ság útja: BMH. Obraz­­cov Bábszínház vendég­játéka: Don Juan ’79 (fél 8). Bp-i Gyermekszínház: BMH. Theatre Antonin Artaud (Svájc) bábegyüt­­tes: Rómeó és Júlia 80 (fél 8). Bábszínház: Jó­kai tér: Hencidai csete­paté (de. 10), Főv. Nagy­cirkusz: Intercirkusz (fél 8), Zeneakadémia: Ünne­pi hangverseny Bárdos Lajos születésének 80. évfordulóján (fél 8). ­ VADGESZTEN­EK Híres emberek nagy tetteit kötelessége meg­örökítenie az utókornak — mondotta valaha Ver­gilius. E mondás jegyében — valamint a budapesti művészeti hetek kereté­ben — született meg Ébert Tibor hangjátéka Bartókról A szerző ismert zenei szakember, aki a fiatal Bartók üstököspályájának kiindulási pontjáról te­kinti nemzeti zeneművé­szetünk e zsenijét — egy­általán nem a zseni pó­zában ábrázolva. Az érettségi előtt álló fiatal­ember vadgesztenyékből formált kottafe­tekkel írja egyik alkalmi művét (ezért is a darab címe: Vadgesztenyék), s az­ if­júkori szerzemények zsenge, de már a nagy zeneköltőt idéző művei­ből készült az aláfestő muzsika. Azt hihetnénk, az effajta darab konven­cionális tisztelgés, avagy pálya-életkép, az idill jegyében. Ezúttal minden tiszteletadás mellett is, igazi drámáról, valódi rá­diói a fékről van szó, a műfaj nemes értelmében. Ébert Tibor nemcsak „bartókul”, hanem ,,rá­­diószínházul” is kiválóan beszél. Siklós Olga ren­dező mestere a nagy em­berek életrajzi adatai alapján készült hangjá­­tékoknak — nem először csodálhatjuk eme képes­ségeit. M­ADÁM­OSOK Sok szerző sokféle mű­fajban" „dolgozta, fel" a magány témáit. Variáció­nak, sokszínűségében is erőteljesen festettnek tűnt Jordan Dobreski Magányosok című darab­ja, amelyet a szkopjei rádió napján mutatott be a délutáni rádiószínház. Két öregasszony párhu­zamosan átélt magánya egészen magával ragadó modorban került színre. ..Lírai groteszk "-nek ne­vezi a rádióújság a kü­lönös kis darabot, amely­hez a lírát a szerző ere­dendően­­szolgáltatta, de a groteszket a srét étesa­sz­­szonyt megszentel­vetítő két remek színésznő, Goóbi Hilda és Sulyok Mária *e*t“ főleg hozzá. Fivériségü­k bábával, mesterséges’---mű vész»*in­­­­evelével. Cseres Miklós társrendező segítségével Miodrag Saurek állította a láthatatlan színpadra a munkát — talán kissé szándékosan is ..e'rajzol­­va’s hősei a lap jel­lem vo­nása­it. E túlzások azon­ban csak hozásegítették a hallgatót ahhoz, hogy jobban megérthesse, mennyire deformál a ma­gány, milyen emberi kö­zegben oldható fel, és ta­lán ahhoz is, hogy saját időszakos vagy állandó magányuk megértését, vállalását tudatosítsa. AZ ÍJ LADY Dalszínházi bemutatót hallhattunk hétfő este, Az új Lady címmel Je­rome K. Jerome színmű­ve alapján Ambrózy Ágoston munkáját. A ze­nés vígjáték bizonyára azzal a szándékkal került műsorra, miként a ha­sonlóan hangsúlytalan sztorik esetében meg­szoktuk, hogy vidítsa, de­rítse fel a hallgatóságot a lehangoló őszi estén. A zenét Vincze Ottó írta, föltehetőleg ugyan­csak a kedvcsinálás ér­dekében. Mégis lehango­lódtunk: az ősi skót kas­­télyban játszódó bár­­gyúcska történet egy em­beröltővel ezelőtt is bárgyúcska lehetett, Je­rome K. Jerome verbá­lisan szellemes szövege nem tört át a darabos­ságokon. Ha a színészek gyermekien kedves ko­­médiázása mégis meg­nyerte tetszésünket, ak­kor annak csakis ők az okai: Schubert Éva, Hor­váth Tivadar, Csákányi László, Fónay Márta, Maros Gábor, akik lelke­­sen humorizáltak ott is ahol erre vajmi kevés instrukciójuk lehetett. A zene kedves, a történet naiv (a jó szerző a háttér­ből is érezteti hatását), a színészek derekasan helytállnak — és mégis, a komédiázás nem hat igazán. Korunk nehéz veretű problémáinak kirekeszté­sét nem hiányoltuk, nem azt reklamáltuk, hogy sem az energiaválságról, sem hasonló kérdésről nincs szó a zenés dara­bokban. Hiszen az a Hol­mik, holy máéról szólja­­nak. Az embert téliem­ről, boldogságról, és más.­lószrtrive! csak közhely­ Czoi'i'ori m p ö c 'A cr s­­ ry­ pyhp­tó f’ofvpV’-el. M'***■»s elvár* nánV. 1 bo°v valanAöl Vf»c+ mode’’nobbül insozzát i­'o­'vá ’-mk­ a szót, hocsr' la'.-ín + cÁI- a/ tiavojnovott, b^š arvij­­á`? kritikát tart Háry Mária (T rádió mellett AJ Az úrhatnám polgár Molim-balettkom­édlia a Nemzeti Színházban Valljuk be: tücsköt-bo­garat összehabogunk, vi­tatkozunk napjainkban magas művészetről és út­­széliről — megfeledkezve arról, hogy nem mi fedez­zük fel a spanyol viaszt. A vita több száz éves. Jean-Baptiste Poquelin úr (huszonkét­­ éves korától és azóta, háromszázhar­­m­­incöt éve, Moliére né­ven ismeretes) bebizonyí­totta, hogy tulajdonkép­pen a művészeten belül nincs ilyen kettősség: a népszerű, könnyed és já­tékos a legmagasabb szin­ten ötvözhető a gondolat­­gazdaggal, tartalmassal, humorossal. Egész élet­művével bizonyította ezt — benne halála előtt há­rom évvel írt balettkomé­­diájával. Az úrhatnám polgárra!, amelyhez az ugyancsak Jean-Baptiste kersztnévre hallgató Lucy úr, az egyik legna­gyobb francia zeneszerző készített muzsikát A ko­média remek tartalma: a címe. A művet most ere­deti formájára nagyon emlékeztető stílusban, ki­vitelben (Mészöly Dezső fordításában) felújította a Nemzeti Színház. Az az érzésem, hogy az elmúlt évadokban sok nehézség­gel küzdő intézményünk éppen ezzel a felújítással tette az eddigi legnagyobb lépést a közönség szere­­tete elnyerésének és a társulat megújult egység­gé válásának az irányá­ban. Zsámbéki Gábor rendező és gárdája (a szí­nészek mellett Pauer Gyula, Vágó Nelly, Bakó József szcenikusok, Simon Zoltán zenei, Ivánka Sán­dor táncirányító és má­sok) tartalmas, stílusban végiggondolt, a régiből újat teremtő, szórakozta­tó előadással örvendeztet­ték meg a közönséget és magukat. A kettő mindig szorosan összefügg. Hadd szóljak elismeréssel ezút­tal is a mindenkit kelle­mesen és érdekesen eliga­zító, értékes műsorfüzet megjelenéséről. L­itvai Nelli munkájáról is — a megújulásnak, a közön­ség kontaktus erősödésé­nek szerves része ez is. A szereposztás, a tár­sulat régebbi és új mű­vészeinek szerencsés ta­lálkozása, minden ará­nyát, jellegét tekintve. Kállai Ferenc a maga rendkívül sajátos, egyedi művészpályáján korán ér­kezett a hősitől a karak­ter­, benne a komikum­mal teli szerepekhez. Ilyenhez, mint Moliére Jourd­ainje­ most érkezett — nem csak időben, ha­nem érettségben, színgaz­dagságban is. S most a főszereptől mindjárt két néma epizódhoz ugorva: Szacsvay László és Dör­­ner György lakásain ta­lán mindennél pontosab­ban kimutatható­, ezt az­ előadást szívvel, ésszel, gonddal rendezték. Nagy és egészeberfi jó szereplőgárdából azért nem találomra emelek ki olyan alakításokat, mint Major Tamásé (nem pro­tokoll parancsolja erre a helyre) a link Dorante gróf alakjában. Benedek Miklósé, aki végre a filo­zófia tanár gondolat- és jellemvilágában teljes te­hetséget érvényre juttat­hatta. A színházban most bemutatkozó Márton And­rás valami olyan pontos hangsúlyváltással teszi fel a mű kulcs­kérdő monda­tát: 1.Azt tudja, hogy itt van a török szultán fia? ’, hogy ezt a közönség köré­ben és a szakmában so­káig emlegethetik. Csen­des, egyszerű telitalálat. Máthé Erzsi­­Jourdainnél minden színét is örömmel látjuk újra sziporkázni. Molnár Piroskát színmű­­vészetünk na°v értékének tartottam eddig is. Más­féle értéknek mintsem, akik Moliére-szolgálóknak termettek. Annál neveze­tesebb teljesítmény: ki­tűnő Nicole. Nagy kár, hogy legalább egy jelzővel nem említ­hetek egy sor további jó alakítást. Kettőt sajátos okból igen. Ebben a mű­ben, ebben a stílusban, muzsikálni, táncolni és énekelni is kell. Az e'öb­­biek nívós megoldásáért elismerést érdemel e­ry sor muzsikus és táncos (stúdiós, akrobata?) fia­­talunk.­ És a mozgások­­ban is kitűnő stílusérzés--­­ről tanúskodó szín­észek. Ének dolgában '' —w Kornél e sorok író­árak -p fM'-p ~5 t mQO pvva+ócFv {yymn i ^ Szét­ .é$ tcrTOná-N’iPTn tudtam «i.Tg»n­­b­en. hoöv Csonzár ilven k’dturfllta­n. tintán T­­óm--1.i?m: a sé* minden színe. fsM+qra szuV­cpops tó — és időre*! aT ci^vpn Hn megoldott MoDors-b’slett*1 komédia pr­v Raik András Obrazcovék Budapesten A budapesti művészeti hetek egyik kiemelkedő rendezvénysorozata a Nemzetközi bábszemle. Egy lengyel, egy angol és egy svájci együttes mel­lett hat estén láthatja a közönség az Obrazcov ve­zette Moszkvai Állami Központi Bábszínház tár­sulatának előadásában a Don Juan ’79 című mu­sicalparódiát (képünk). Az Obrazcov-színház utolsó magyarországi vendégszereplése óta fel­nőtt legalább egy gene­ráció. Az ötvenes évek nagy slágerét, a Különös hangversenyt még élőben — 1958-ban — láthatta a magyar közönség, azóta televíziós összeállítások­ból kísérhettük figyelem­mel a művész és társu­lata újabb kísérleteit, előadásainak némelyikét. A világ modern báb­művészetének vezér­­egyénisége 1931-ben ala­pította meg hazájában a Központi Bábszínházat, amelynek 78 évesen ma is vezetője. Felnőtt- és gyermekelőadásaival be­járta az egész Szovjet­uniót, s a világ 34 orszá­gát. Több mint hatvan darabot mutatott be. A sajtótájékoztatón Szergej Obrazcov nagy hittel és odaadással be­szélt a modern bábszín­ház művészi szerepéről, társadalmi felelősségéről. A közvetlen valóságábrá­zolással szemben a báb­művészet útja a metafo­rikus, allegorikus kifeje­zés, de létének alapfelté­tele a közérthetőség — mondotta. Külön beszélt a gyermekelőadások fele­lősségéről, a korcsopor­tok szerinti differenciálás szükségességéről. Ma csak az önálló repertoárral rendelkező színházak ma­radnak fenn — tette hoz­zá. A dramaturgiát nem lehet másolni, teremteni kell. Don Juan ’79 című mű­soruk a közismert törté­netr é, és arra­ az alap­­gondolatra épül, hogy a művészetben minden di­vathóbort eleve rossz, be­tegségnek tekinthető. El­lenszere — a művész és társulata szerint — a paródia. Az előadások he­lye az Állami Bábszín­ház, október 17. és 31. között. Cs. J.

Next