Népszava, 1979. november (107. évfolyam, 256-280. sz.)
1979-11-01 / 256. szám
1979. november 1 Kotinálnak, kérdeztek, kutattak Arra kíváncsiak, hogyan élünk Ahol a család találkozik — Tiszta szoba — És a kotivha Tervezők és a bútoripar Egy lakás sok mindent elárul lakóinak életmódjáról. Nálunk az emberek többsége lakáscenterfikius, a légtöbb időt otthonában tölti. Milyenek ezek az otthonok? — ezt kutatták a Népművelési Intézet munkatársan Lakáskultúra, vizuális kultúra, életmód című vizsgálatukban. Több ezer fővárosa és vidéki lakásban jártak, kérdeztek, fényképeztek. A lakásokba lépve a legszembetűnőbb, hogy — kevés kivétellel — zsúfoltak. Sok bennük a bútor, még több a dísztárgy. S nemcsak a kis alapterületű lakásokra jellemző ez, a tágas, több szobásak is hasonlóak. A túl sok — néhol már egymás hegyén-hátán álló — bútor nem szolgálja az ott élők kényelmét, sőt szinte „kiszorítja” őket a lakásból. A vizsgálatból az is kiderült, hogy a lakás helyiségei közül a szobák közel sem töltenek be olyan fontos szerepet, mint a konyha. A legtöbb helyen még mindig ez a mindennapok fő színtere. Csak kevés helyen használják a konyhát csupán főzésre és étkezésre. Érdekes megfigyelés, hogy a szobák berendezésekor a „kiindulópont"’ a televízió. E körül „forog” minden, vagyis a bútorok televízió köré rendeződnek. Ismertek a lakótelepi lakások nagyságából és belső elrendezéséből eredő gondok. A csekély alapterületű konyhák kevéssé alkalmasak „nagy" háztartás vezetésére. Pedig az itt élők válaszaiból kiderül, szokásaik nem térnek el a másutt tapasztaltaktól, ugyancsak a konyha tölti be náluk is a legfontosabb szerepet. Kedvező jelenség, hogy a félszobákat sok helyütt megkapják a gyerekek, különálló, nyugodt helyet biztosítva így tanulásukra. Igaz, ez ma még általában abból a megfontolásból ered, hogy ezeket másra úgysem lehet használni. A készülő tanulmány — amelyből most csak néhány jellemzőbb, érdekesebb részletet ragadtunk ki — minden bizonnyal nemcsak a népművelők számára lesz tanulságos. A tapasztalatoknak, megfigyeléseknek hasznát vehetik — a többi között például a lakótelepek tervezői vagy a bútoripar szakemberei — a gyakorlatban is. Tóth Ágnes November elsejétől 3 i DiífMT tétsuka mu defilin árak hua * Visszaesett a forgalom - Drágul a szesz a II. osztályú helyeken Jövőre vállalatok nem kapnak támogatást Ivóvíz és gyümölcs az asztalon A július 23-án éleibedákban, ételbárokban ,fa gyümölcsöt is kínált, lépett vendéglátóipari ár- a vállalatok átlagosan 10 Egy narancsot vagy alrendszer hatásáról es százalékkal csökkentik az már ugyanis csak úgy módosításáról tájékoztat- etelek árat, és valanté- tudtak felszolgálni. hala szerdán az újságírókat lyest emelik a sörét és minden darab gyümölcsöt ,ellai Imre, a Belkeres- az égetett szeszes italt- külön-külön megmértek. f Vedelmi Minisztérium tőkét. A tíz százalék válla- árát kiszámították. Most osztályvezetője, lati átlag, ami azt jelen- az elszámolást egyszerül'elmondta, hogy a nyá ti, hogy az egyes vendég- sütik, a vendéglőket váron a munkahelyi, a látóhelyeken eltérő mér lógatott, nagyjából egyennekes a diakelkeztékű lesz az árcsökkentés, forma méretű gyümölcstetésben csak annyival Például a lakótelepeken csel látják el, azt helyet emelték az árakat, működő éttermekben fel darabonkénti egységáron amennyivel a nyersanya- tehetőleg nagyobb ara- lehet értékesíteni. Sőt, ki gok drágultak, a nyílva- nya, mert ezek a jelen- lehet _ ki kellene — nos vendéglátóhelyeken légi árakon rendkívül kis tenni az asztalokra ko_ — mint ki/tudott — en- forgalom eléresére kepe- , i , nel nagyobb mértékben, sok, másutt esetleg ki-sakaban- akárcsak a ke- Az első osztályú és az sebb mértékű. A 10 szánteret- osztályon felüli ötterzalékos árcsökkentés is- Az árváltozásokat nőttekben már értékara-mét csak átlagosan 2,5 vem ber elsejétől folyamányosak az árak, a II. forintos árcsökkenést tosan hajtják végre. Ez osztályban viszont 50 he- eredményez egy-egy hit- azt jelenti, hogy van, ivett 80 százalékos emelés étel arattál. Egy kor- ahol mée ma olcsóbban les kellett volna ahhoz, só sör 70—80 fillérrel, „hetünk de nihót, hogy a vendéglők eltart egy féldeci körülbelül . . , hassák önmagukat. A III. 1.60 forinttal drágul a II.. k a , nd£i munkaes a IV. osztályú helyek, osztályú helyeken. Nem , a víziillatok csak a valamint a munkahelyi, változik a bor. az üdítőhét végére tudják beleaz iskolai, az óvodai és italok és a kávé arayezni. bölcsődei konyhák álla- Az I. osztályú és az G. Zs. mi támogatásban része- osztályon felüli vendégsülnek. látóhelyeken — az üzle-Az áremelések hatását tek jellegétől, a keresletigyekeztek előre kiszámítól függően — 17—30 tani, s ez nagyjából 11 százalékkal csökkentbekerült is. Augusztusban tik a vállalatok az ételek és szeptemberben folyó árát. Ez csak lehetőség, áron számítva 13 száza- amellyel a vállalatok salékkal nagyobb változatját döntésük szerint állam áron számítva 5 sza- nek vagy nem élnek Zalákkal kisebb forgat majd. Indokolatlan lenne már bonyolítottak le a az árcsökkentés például vendéglátóhelyek, mint az olyan szállodai étteregy évvel korábban. A mekben, ahol erre az évvendégek számának csekre már külföldi vendekenése érzékenyen éringőknek eladták a szerette mind a vállalatokat, bákkal együtt a panziót mind a felszolgálókat, is, aminek következtében Nincs változás a III. és kedvező változásoknak is IV. osztályú vendéglátótanúi lehetünk, így pélhelyeken, illetve a mondául korszerűbb recept- kathelyi, a gyermek- és a könyveket adtak ki. vál- diákétkeztetés áraiban, tozatosabban állítják ősz- Gellai Imre tájékoztatásre az étlapokat, több vijából az is kiderült, hogy szánylag olcsó alapanya- 1980-tól a kereskedelmi gáz, például csirkét, tv- vendéglátó vállalatoknak sást, zöldséget, gyümöl- úgy kell gazdálkodniuk, esőt használnak fel az hogy a megnövekedett ételek készítéséhez, és a költségk mellett se szóvendéglői személyzet maruljanak támogatásra, gatartása is javult, vagyis: eltartsák magu-A szakemberek várakokat. zásával ellentétesen egye- Az árváltoztatásoktól dúl a II. osztályú ven- függetlenül a Pelkereskedéslátóhelyek, Önkiszöldelmi Minisztérium még clló éttermek forgalma két más, a vendégeket alakult; itt mintegy 25 közvetlenül érintő kétszázalékkal csökkent a délben is igyekszik most fogyasztás. Ez azért is rendet teremteni. Az figyelemre méltó, mivel a egyik: felszólítja a vár- II. osztályú helyeken foglalatokat, szövetkezeteket, gyasztották az egész gondoskodjanak arról, vendéglátás ételforgalma- hogy mindenütt és minitek egyharmadátdig legyen friss ivóvíz az Most, a tapasztalatokon asztalokon, szemben a okulva, némileg módosít mai helyzettel, amikor a fák az árakat. A II. ősz- vendég ilyesmit kérni is távú helyeken — ven- restell,déglőkben, sörözőkben. Idáig alig akadt olyan eszpresszókban, cukrász- étterem, amelynek étlap- Autók a Kandikon A Zalaegerszeg határának legmagasabb pontján, a 302 méter magas Kandikó-tetőn, olcsó anyagok felhasználásával, autóparkolót alakított ki a Zala megyei Közúti Igazgatóság. Erről a helyről belátható az ezerarcú Göcsej, a dombok, erdők védelmében épült apró falvak. Tiszta idő esetén láthatók az osztrák Alpok nyúlványai is. NÉPSZAVA BNV-díjas leveskrém A Debreceni Konzervgyárban nyolcféle Maggi-leveskészítményt állítanak elő (húsgombóc, májgombóc, tyúkhús, tavaszi zöldség, gombaleves, zellerkrém, magyaros burgonya, erőleves kocka). A 8 féle termékből ebben az évben 85 vagonnal készül, ennek 30 százalékát exponálják. Az idei BNV -n a Maggi gombakrémleves díjazott volt, és ebből a termékből ez évben egymillió telkkel gyártanak.tv- Fotó T-0/„57'iá’rt-~:re:elei 3 Kooperáció és szerződéses fegyelem A mindennapi termelési bosszúságok között szerepel, hogy a partner nem szállít, túllépi a határidőt, az utolsó pillanatban zúdítja a gyárba a féléves mennyiséget, nem tartja a minőségi kikötéseket és így tovább. Ezt nevezi nálunk újabban kooperációnak a köznyelv. Azért kell hangsúlyozni, hogy a köznyelv, mert a közgazdasági irodalom mást ért alatta. Szerinte a kooperáció a termelés társadalmi jellegéből adódó együttműködés a termelők között, mely természetszerűleg szorosan öszszefügg a munkamegosztással.. Minél szélesebb körű a munkamegosztás, annál inkább szükséges a termelők kooperációja. Ráadásul a társadalmi tulajdon alapján működő szocialista vállalatok között a kooperáció tervszerű. Ha a szerződések menynyiségi teljesítését globálisan vesszük szemügyre, megállapítható, hogy például a lakosság ellátását szolgáló cikkek szállítása a kohászatban (különböző vasak, csövek, építési cikkek) évek óta túlteljesül, míg a gépipari gyártmányokban két-három százalékos az elmaradás. Utóbbi kategóriában tavaly különösen gyengén teljesített a Hajdúsági Iparművek, az MMG Automatika Művek, a Forgácsoló Szerszámipari Vállalat és a Mechanikai Művek. Adósságukat alapvetően nyersanyag- és alkatrészhiány okozta. Az idén romlott a szerződéses fegyelem a HIM-nél, a Hűtőgépgyárnál, a Jűrszerészeti Eszközök Gyáránál és például az Ipari Műszergyárnál. Ez az üzletek áruválasztékában is kiütközik. Valamivel jobb képet ad az exportszállítások pontossága. A rubelelszámolású értékesítésben a problémák többsége azoknál a nagyvállalatoknál koncentrálódik, amelyek sok kooperációs partnerrel működnek együtt, s ebből eredően nagyobb a veszélye is, hogy valamelyik nem, vagy késve szállít. A nem rubel elszámolású kiviteli szerződések fontos teljesítésére is már gondot fordítanak a vállalatok, erre ösztönzi őket a népgazdasági érdek Megállapítható, hogy a lemaradások jelentős részében az anyag- és alkatrészhiány játszott közre. Többnyire a kis menynyiségben rendelt anyagok szállításával késlekednek a vállalatok, ami bizonyos fokig érthető, hiszen mindegyik üzem a saját érdekét nézi, és a számára előnyös, nagyobb rendelésnek ad szabad utat. Az, hogy ezzel a társvállalatnak és a népgazdaságnak milyen anyagi és erkölcsi veszteséget Pontosabban így kellene lennie, de a sok panasz, ami ezt a tervszerű együttműködést éri, nem erre enged következtetni. Ám mielőtt azzal vádolnánk a Közgazdasági Kislexikont, hogy az élettől elrugaszkodott definícióval szolgál, vegyük szemügyre a kohó- és gépipari vállalatok szerződéses fegyelmét. (Ennek része a kooperációs magatartás is.) Azért érdemes ezt az iparágat választani, mert itt jól figyelemmel kísérhető a lakossági felhasználásra, az exportra és a beruházási célra készülő termékek szállítási pontossága; a vállalatok viszonylag nagy számy, alapot teremt az általánosításra, és mert a vasasszakszervezet és a KOM röviddel ezelőtt behatóan elemezte ezt a kérdést, így pontos adatok állnak rendelkezésre, okoz, nem az ő ügye. Pedig a szállítási csúszás gyakran kibogozhatatlan láncreakciót indít el, felborítja a termelési programot, az ütemességet, ezáltal kapkodáshoz, mértéktelen túlórázáshoz vezethet. Az apró alkatrészek hiánya miatt nem lehet útnak indítani a sokszor milliós értékű szállítmányt, kötbért kell fizetni, nő a készlet és emiatt a miniszter esetleg megbüntetheti a vállalat vezetőit Rendre kell tanítani a kooperációs partnert — hangozhatna a javaslat—, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A kooperációs fegyelem problémái nem minden esetben következnek kizárólag a fegyelmezetlen vezetési magatartásból Mint mondani szokás, számolni kell az objektív körülményekkel is. A kooperációs nehézségek legtöbbjét az úgynevezett háttéripari üzemek okozzák, melyek félkésztermékkel, alkatrésszel, részegységgel szolgálják ki a végtermékek előállítóit. Az utóbbi időben azonban a háttéripar fejlesztése, jó néljgstiy esetben még szinte tartása is elmaradt, nem követte a késztermékgyártás dinamikus fejlesztését Technológiai színvonala megrekedt, mennyiségben és gyakran minőségben sem képes megfelelni az ígérveknek. Ennek okát alapvetően a túlzottan eluralkodott késztermékszemléletben kell keresni, melynek határtalan terjedéséhez hozzájárult a mutatós fogyasztási cikkeket és a néha nem kifizetődő exportot is elismerő gazdasági környezet. A háttéripari vállalatok például nemigen jutottak fejlesztési hitelhez, vagy csak akkor, ha exportlehetőséget tudtak igazolni. Az exportorientáltságból fakadó kiviteli kényszer azonban tovább szűkítette a belső kiszolgáláskörét. A kooperációs betegség kezdeti tüneteit a jól diagnosztizáló nagyvállalatok korszerű gyártmányra, exporterdekre való hivatkozással hozzájárulást nyertek, hogy kooperációs partnerüket a saját szerérdemes megjegyezni, hogy az elmúlt két évtizedben a gépiparban nemigen alakult új vállalat, csak a fenti módon, a nagyok duzzadtak tovább, minimálisra csökkentve ezzel az alkatrészek és félkésztermékek rugalmas, gyors gyártásának lehetőségét. Pedig éppen a gyors szállításokra is alkalmas kisvállalatokra lenne szükség. Ezek enyhíthetnék eredményesen a kooperációs éhséget, amelynek nyomására az alkatrészgyártók gyakran erőn felül vállalnak. Megesik, hogy a minisztériumi kérés veszi rá a vezetőket: kössék meg még ezt vagy azt a szerződést, mert ha neki, népgazdasági károkat okoznak. Később azután, ha nem tudják teljesíteni a kötelezettségeket, az ugyancsak a népgazdaságnak káros. Máskor meg egy váratlanul jött, előnyös exportrendelés szorítja háttérbe a kooperációs szerződést. Az export pedig kétségtelenül az első helyen áll, a vezetők jutalmazásában fontos szempont. Vitatott kérdés, hogy szerződésszegés esetén a károsult menjen-e a híre vegyünk csak egy idei példát. Az év elején a vállalatok körbe adósodtak, egyik nem fizetett, emiatt a másik sem tudott, és a szállításokkal csak ,.megelőlegezték egymásnak a bizalmat”. Egyik nagyüzem vezetője minőségi reklamációval fordult a vele kooperáló nagyvállalat illetékeséhez A válasz egyszerű, de elutasító volt: mit reklamálsz, hisz nem is fizettél érte! Látható, hogy az igazságkeresésnek gyakran az áll útjába, hogy egyiknek sincs mit a másik szemére vetni. Ázaz, hogy mindegyiknek van .. . Még egy szempontot kell említeni, ami ugyancsak nem elhanyagolható. Ez pedig a sértődés kérdése. Ha valamelyik vezetőn számon kérik, hogy miért, hanyagolta el a szállítást és esetleg anyagilag is sújtják a vállalatát, megsértődik és legközelebb már szerződést sem köt, akkor aztán futkoshat a megrendelő. Érthető, hogy ezt a visszavágást a saját érdekében mindenki szeretné elkerülni. A szerződéses és a kooperációs fegyelem javítása egyébként sem a peres ügyek szántanak növekedésen vagy csökkenő övezetükbe erőltessék, ezzel is biztosítva a maguk ellátási elsőbbségét. Aztán a beolvasztott háttéripari üzem régebbi partnereinek ajtót mutattak, tovább fokozva azok nehézségeit és az együttműködési feszültségeket. Hiányzó kiszógálások jósághoz kártérítési igényével, avagy baráti alapon egyezzen meg a partnerrel. Országos tapasztalat, hogy csökken a peres ügyek száma, az állandó panaszkodáshoz mérten pedig egyenesen elenyésző az arányuk. Nemrégiben a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is megállapította a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üzemek kapcsolatait vizsgálva, hogy ......a mulasztókkal szemben tanúsított elnézés, a szerződésszegések miatti felelősségre vonás hiánya amellett, hogy rontja a tervszerűséget, a szerződéses viszony tekintélyét is aláássa.” A megállapítással csak egyetérteni lehet, ám az igazsághoz tartozik, hogy a vállalatvezetők többsége ismeri és bizonyos fokig megérti a másik nehézségeit. Azt legalábbis, ami az iparfejlesztés korábbi hibájából fakad. Ellenben magasra csapnak a kedélyek ha a partner váratlan tőkés exportra hivatkozva nem teljesít, hiszen ner ie ritka eset, hogy az exportra szállítás a másik vállalatot importra — néha drágább importra — kényszerítésén múlik. Sokkal inkább függ attól, hogy az ország anyagi lehetőségeinek függvényében, de mihamarabb megteremtődjék a készterméket előállító és az ahhoz szükséges alkatrészeket, segéd- és alapanyagokat jó minőségben előállítani tudó háttéripar egészséges aránya, fejlettségi kiegyensúlyozottsága. Nem kétséges, hogy ha a tervek szerint a következő időszakban meg is kezdődik ez a folyamat, a technikai feltételek terén csak lassú javulásra lehet számítani. A szerződéses fegyelem azonban a jelen körülmények között is javítható. A bizakodó kijelentésre a nagy beruházásoknál, a nemzetközi együttműködésben és a tőkés kooperációban szerzett tapasztalatok adnak alapot. A kiemelt, folyamatosan ellenőrzött nagyberuházások ugyanis a legtöbbször nagyobb csúszások nélkül valósulnak meg. Vagy gondoljunk csak a szocialista országok közös munkálataira, olyanokra, mint a gáz- és olajvezetékek vagy a villamos távvezetékek építése. Ezeknek a munkáknak is mindegyikét pontos program szerint, jó minőségben végeztek el, mint ahogyan sokszoros nemzetközi elismeréssel illették már a Zsiguli-kooperációban részt vevő magyar vállalatokat is. Pedig ezek az üzemek ugyanúgy szembekerülnek időnként a termelési gondokkkal, a zökkenők ezeket a munkákat sem kerülik el. Mi lehet mégis a pontosság, a korrektség titka? Nyilvánvalóan — az erőteljesebb gazdasági érdekeltség mellett — nem ríás, mint a nagyobb fegyelem és a fokozott felelősségérzet, amelyet az országhatárokon kívülről figyelő szemek csak erősítenek. Ezt a hímérmegóvó, körültekintő vezetői magatartást, odafigyelést kellene kiterjeszteni a belföldi együttműködési és szálló tavi szerződésekre is. Tóth Háttérben a háttéripar kiegyensúlyozott fejlesztéssel