Népszava, 1979. november (107. évfolyam, 256-280. sz.)

1979-11-01 / 256. szám

197­9. november 1 Kotinál­nak, kérdeztek, kutattak Arra kíváncsiak, hogyan élünk Ahol a család találkozik — Tiszta szoba — És a kotivha Tervezők és a bútoripar Egy lakás sok mindent elárul lakóinak életmód­járól. Nálunk az emberek többsége lakáscenterfikius, a légt­öbb időt otthonában tölti. Milyenek ezek az otthonok? — ezt kutat­ták a Népművelési Inté­zet munkatársan Lakás­kultúra, vizuális kultúra, életmód című vizsgála­tukban. Több ezer fővá­rosa és vidéki lakásban jártak, kérdeztek, fény­képeztek. A lakásokba lépve a legszembetűnőbb, hogy — kevés kivétellel — zsú­foltak. Sok bennük a bú­tor, még több a dísz­tárgy. S nemcsak a kis alapterületű lakásokra jellemző ez, a tágas, több szobásak is hasonlóak. A túl sok — néhol már egymás hegyén-hátán ál­ló — bútor nem szolgál­ja az ott élők kényel­mét, sőt szinte „kiszo­rítja” őket a lakásból. A vizsgálatból az is ki­derült, hogy a lakás he­lyiségei közül a szobák közel sem töltenek be olyan fontos szerepet, mint a konyha. A leg­több helyen még min­dig ez a mindennapok fő színtere. Csak kevés he­lyen használják a kony­hát csupán főzésre és ét­kezésre. Érdekes megfigyelés, hogy a szobák berende­zésekor a „kiindulópont"’ a televízió. E körül „fo­rog” minden, vagyis a bútorok televízió köré rendeződnek. Ismertek a lakótelepi lakások nagyságából és belső elrendezéséből ere­dő gondok. A csekély alapterületű konyhák ke­véssé alkalmasak „nagy" háztartás vezetésére. Pe­dig az itt élők válaszai­ból kiderül, szokásaik nem térnek el a másutt tapasztaltaktól, ugyan­csak a konyha tölti be náluk is a legfontosabb szerepet. Kedvező jelen­ség, hogy a félszobákat sok helyütt megkapják a gyerekek, különálló, nyu­godt helyet biztosítva így tanulásukra. Igaz, ez ma még általában abból a megfontolásból ered, hogy ezeket másra úgysem le­het használni. A készülő tanulmány — amelyből most csak néhány jellemzőbb, érde­kesebb részletet ragad­tunk ki — minden bi­zonnyal nemcsak a nép­művelők számára lesz tanulságos. A tapasztala­toknak, megfigyeléseknek hasznát vehetik — a többi között például a lakótelepek tervezői vagy a bútoripar szakemberei — a gyakorlatban is. Tóth Ágnes November elsejétől 3 i DiífMT tétsuk­a mu defilin árak hu­a * Visszaesett a forgalom - Drágul a szesz a II. osztályú helyeken Jövőre vállalatok nem kapnak támogatást Ivóvíz és gyümölcs az asztalon A július 23-án éleibe­dákban, ételbárokban ,fa gyümölcsöt is kínált, lépett vendéglátóipari ár- a vállalatok átlagosan 10 Egy narancsot vagy al­­r­endszer hatásáról es százalékkal csökkentik az már ugyanis csak úgy módosításáról tájékoztat- etelek árat, és valanté- tudtak felszolgálni. ha­la szerdán az újságírókat lyest emelik a sörét és minden darab gyümölcsöt­­ ,ellai Imre, a Belkeres- az égetett szeszes italt- külön-külön megmértek. f V­edel­mi Minisztérium tő­­két. A tíz százalék válla- árát kiszámították. Most osztályvezetője, lati átlag, ami azt jelen- az elszámolást egyszerü­l'elmondta, hogy a nyá­ ti, hogy az egyes vendég- sütik, a vendéglőket vá­ron a munkahelyi, a látóhelyeken eltérő mér­ lógatott, nagyjából egy­­ennek­­es a diakelkez­­tékű lesz az árcsökkentés, forma méretű gyümölcs­­tetésben csak annyival Például a lakótelepeken csel látják el, azt helyet emelték az árakat, működő éttermekben fel­ darabonkénti egységáron amennyivel a nyersanya- tehetőleg nagyobb ara- lehet értékesíteni. Sőt, ki gok drágultak, a nyílva- nya, mert ezek a jelen- lehet _ ki kellene — nos vendéglátóhelyeken légi árakon rendkívül kis tenni az asztalokra ko_ — mint ki/tudott — en- forgalom eléresére kepe- , i , nel nagyobb mértékben, sok, másutt esetleg ki-­sa­kaban- akárcsak a ke- Az első osztályú és az sebb mértékű. A 10 szá­­nteret- osztályon felüli ötter­­zalékos árcsökkentés is- Az árváltozásokat nő­ttekben már értékara-­mét csak átlagosan 2,5 vem ber elsejétől folyamá­­nyosak az árak, a II. forintos árcsökkenést tosan hajtják végre. Ez osztályban viszont 50 he- eredményez egy-egy hit- azt jelenti, hogy van, ivett 80 százalékos eme­­lés étel arattál. Egy kor- ahol mée ma olcsóbban les kellett volna ahhoz, só sör 70—80 fillérrel, „hetünk de nihót, hogy a vendéglők eltart­ egy féldeci körülbelül . . , hassák önmagukat. A III. 1.60 forinttal drágul a II.­­. k a , nd£i munka­es a IV. osztályú helyek, osztályú helyeken. Nem , a víziillatok csak a valamint a munkahelyi, változik a bor. az üdítő­hét végére tudják bele­­az iskolai, az óvodai és italok és a kávé ara­­yezni. bölcsődei konyhák álla- Az I. osztályú és az G. Zs. mi támogatásban része- osztályon felüli vendég­­sülnek. látóhel­yeken — az üzle-Az áremelések hatását tek jellegétől, a kereslet­igyekeztek előre kiszámí­­tól függően — 17—30 tani, s ez nagyjából 11­ százalékkal csökkentbe­került is. Augusztusban tik a vállalatok az ételek és szeptemberben folyó árát. Ez csak lehetőség, áron számítva 13 száza- amellyel a vállalatok sa­lékkal nagyobb változat­­ját döntésük szerint ál­la­m áron számítva 5 sza- nek vagy nem élnek Zalákkal kisebb forgat­ majd. Indokolatlan lenne már bonyolítottak le a az árcsökkentés például vendéglátóhelyek, mint az olyan szállodai étter­­egy évvel korábban. A mekben, ahol erre az év­­vendégek számának csek­­re már külföldi vende­­kenése érzékenyen érin­­gőknek eladták a sze­­rette mind a vállalatokat, bákkal együtt a panziót mind a felszolgálókat, is, aminek következtében Nincs változás a III. és kedvező változásoknak is IV. osztályú vendéglátó­tanúi lehetünk, így pél­­helyeken, illetve a mon­dául korszerűbb recept- kathelyi, a gyermek- és a könyveket adtak ki. vál- diákétkeztetés áraiban, tozatosabban állítják ősz- Gellai Imre tájékoztatá­­sre az étlapokat, több vi­­jából az is kiderült, hogy szánylag olcsó alapanya- 1980-tól a kereskedelmi gáz, például csirkét, tv- vendéglátó vállalatoknak sást, zöldséget, gyümöl- úgy kell gazdálkodniuk, esőt használnak fel az hogy a megnövekedett ételek készítéséhez, és a költségk mellett se szó­­vendéglői személyzet ma­­ruljanak támogatásra, gatartása is javult, vagyis: eltartsák magu-A szakemberek várako­­kat. zásával ellentétesen egye- Az árváltoztatásoktól dúl a II. osztályú ven- függetlenül a Pelkereske­­déslátóhelyek, Önkiszöl­­delmi Minisztérium még clló éttermek forgalma két más, a vendégeket alakult; itt mintegy 25 közvetlenül érintő két­­százalékkal csökkent a délben is igyekszik most fogyasztás. Ez azért is rendet teremteni. Az figyelemre méltó, mivel a egyik: felszólítja a vár- II. osztályú helyeken fog­lalatokat, szövetkezeteket, gyasztották az egész gondoskodjanak arról, vendéglátás ételforgalma- hogy mindenütt és min­itek egyharmadát­­dig legyen friss ivóvíz az Most, a tapasztalatokon asztalokon, szemben a okulva, némileg módosít­ mai helyzettel, amikor a fák az árakat. A II. ősz- vendég ilyesmit kérni is tá­vú helyeken — ven- restell,­déglőkben, sörözőkben. Idáig alig akadt olyan eszpresszókban, cukrász- ét­terem, amelynek étlap- Autók a Kandikon A Zalaegerszeg határá­nak legmagasabb pont­ján, a 302 méter magas Kandikó-tetőn, olcsó anyagok felhasználásával, autóparkolót alakított ki a Zala megyei Közúti Igazgatóság. Erről a hely­ről belátható az ezerarcú Göcsej, a dombok, erdők védelmében épült apró falvak. Tiszta idő esetén láthatók az osztrák Al­­pok nyúlványai is. NÉPSZAVA BNV-díjas leveskrém A Debreceni Konzerv­gyárban nyolcféle Mag­gi-leveskészítményt állí­tanak elő (húsgombóc, májgombóc, tyúkhús, ta­vaszi zöldség, gombaleves, zellerkrém, magyaros bur­gonya, erőleves kocka). A 8 féle termékből ebben az évben 85 vagonnal ké­szül, ennek 30 százalékát exponálják. Az idei BNV -n a Maggi gombakrémle­ves díjazott volt, és ebből a termékből ez évben egymillió telkkel gyárta­nak­­­.tv- Fotó T-0/„5­7'iá’r­t-~:re:elei 3 Kooperáció és szerződéses fegyelem A mindennapi termelési bosszúságok között szere­pel, hogy a partner nem szállít, túllépi a határidőt, az utolsó pillanatban zú­dítja a gyárba a féléves mennyiséget, nem tartja a minőségi kikötéseket és így tovább. Ezt nevezi nálunk újabban kooperá­ciónak a köznyelv. Azért kell hangsúlyozni, hogy a köznyelv, mert a közgazdasági irodalom mást ért alatta. Szerinte a kooperáció a termelés tár­sadalmi jellegéből adódó együttműködés a terme­lők között, mely termé­szetszerűleg szorosan ösz­­szefügg a munkamegosz­tással.. Minél szélesebb körű a munkamegosztás, annál inkább szükséges a termelők kooperációja. Ráadásul a társadalmi tu­lajdon alapján működő szocialista vállalatok kö­zött a kooperáció tervsze­rű. Ha a szerződések meny­­nyiségi teljesítését globá­lisan vesszük szemügyre, megállapítható, hogy pél­dául a lakosság ellátását szolgáló cikkek szállítása a kohászatban (különböző vasak, csövek, építési cik­kek) évek óta túlteljesül, míg a gépipari gyártmá­nyokban két-három szá­zalékos az elmaradás. Utóbbi kategóriában ta­valy különösen gyengén teljesített a Hajdúsági­ Iparművek, az MMG Automatika Művek, a Forgácsoló Szerszámipari Vállalat és a Mechanikai Művek. Adósságukat alap­vetően nyersanyag- és al­katrészhiány okozta. Az idén romlott a szerződéses fegyelem a HIM-nél, a Hűtőgépgyárnál, a Jűrsze­­részeti Eszközök Gyáránál és például­ az Ipari Mű­­szergyárnál. Ez az üzletek áruválasztékában is kiüt­közik. Valamivel jobb képet ad az exportszállítások pontossága. A rubelelszá­molású értékesítésben a problémák többsége azok­nál a nagyvállalatoknál koncent­rálódik, amelyek sok kooperációs partnerrel működnek együtt, s ebből eredően nagyobb a ve­szélye is, hogy valame­lyik nem, vagy késve szállít. A nem rubel el­számolású kiviteli szerző­dések fontos tel­jesítésére is m­ár gondot fordítanak a vállalatok, erre ösztönzi őket a népgazdasági ér­dek Megállapítható, hogy a lemaradások jelentős ré­szében az anyag- és al­katrészhiány játszott köz­re. Többnyire a kis meny­­nyiségben rendelt anya­gok szállításával késle­kednek a vállalatok, ami bizonyos fokig érthető, hiszen mindegyik üzem a saját é­rd­ekét nézi, és a számára előnyös, nagyobb rendelésnek ad szabad utat. Az, hogy ezzel a társvállalatnak és a nép­gazdaságnak milyen anya­gi és erkölcsi veszteséget Pontosabban így kelle­ne lennie, de a sok pa­nasz, ami ezt a tervszerű együttműködést éri, nem erre enged következtetni. Ám mielőtt azzal vádol­nánk a Közgazdasági Kis­lexikont, hogy az élettől elrugaszkodott definíció­val szolgál, vegyük szem­ügyre a kohó- és gépipa­ri vállalatok szerződéses fegyelmét. (Ennek része a kooperációs magatartás is.) Azért érdemes ezt az iparágat választani, mert itt jól figyelemmel kísér­hető a lakossági felhasz­nálásra, az exportra és a beruházási célra készülő termékek szállítási pon­tossága; a vállalatok vi­szonylag nagy szám­y, ala­pot teremt az általánosí­tásra, és mert a vasas­szakszervezet és a KOM röviddel ezelőtt behatóan elemezte ezt a kérdést, így pontos adatok állnak rendelkezésre, okoz, nem az ő ügye. Pe­dig a szállítási csúszás gyakran kibogozhatatlan láncreakciót indít el, fel­borítja a termelési prog­ramot, az ütemességet, ez­által kapkodáshoz, mér­téktelen túlórázáshoz ve­zethet. Az apró alkatré­szek hiánya miatt nem lehet útnak indítani a sokszor milliós értékű szállítmányt, kötbért kell fizetni, nő a készlet és emiatt a miniszter esetleg megbüntetheti a vállalat vezetőit Rendre kell tanítani a kooperációs partnert — hangozhatna a javaslat—, ám a dolog nem ilyen egyszerű. A kooperációs fegyelem problémái nem minden esetben következ­nek kizárólag a fegyelme­zetlen vezetési magatar­tásból Mint mondani szo­kás, számolni kell az­ ob­jektív körülményekkel is. A kooperációs nehézsé­gek legtöbbjét az úgyne­vezett háttéripari üzemek okozzák, melyek félkész­­term­ékkel, alkatrésszel, részegységgel szolgálják ki a végtermékek előállí­tóit. Az utóbbi időben azonban a háttéripar fej­lesztése, jó néljgstiy eset­ben még szinte tartása is elmaradt, nem követte a késztermékgyártás dina­mikus fejlesztését Tech­nológiai s­z­­ín­von­a­la meg­rekedt, mennyiségben és gyakran minőségben sem képes megfelelni az ígé­rvek­nek. Ennek okát alapvetően a túlzottan el­uralkodott késztermék­szemléletben kell keresni, melynek határtalan terje­déséhez hozzájárult a mu­tatós fogyasztási cikkeket és a néha nem kifizetődő exportot is elismerő gaz­dasági környezet. A hát­téripari vállalatok például nemigen jutottak fejlesz­tési hitelhez, vagy csak akkor, ha exportlehetősé­get tudtak igazolni. Az exportorientáltságból fa­kadó kiviteli kényszer azonban tovább szűkítette a belső kiszolgálás­­körét. A kooperációs betegség kezdeti tüneteit a jól diag­nosztizáló nagyvállalatok kor­szerű gyártmányra, exporterdekre való hivat­kozással hozzájárulást nyertek, hogy kooperációs partnerüket a saját szer­érdemes megjegyezni, hogy az elmúlt két évti­zedben a gépiparban nem­igen alakult új vállalat, csak a fenti módon, a na­gyok duzzadtak tovább, minimálisra csökkentve ezzel az alkatrészek és félkésztermékek rugal­mas, gyors gyártásának lehetőségét. Pedig éppen a gyors szállításokra is alkalmas kisvállalatokra lenne szükség. Ezek eny­­híthetnék eredményesen a kooperációs éhséget, amelynek nyomására az alkatrészgyártók gyakran erőn felül vállalnak. Meg­esik, hogy a minisztériu­mi kérés veszi rá a veze­tőket: kössék meg még ezt vagy azt a szerződést, mert ha neki, népgazda­sági károkat okoznak. Ké­sőbb azután, ha nem tud­ják teljesíteni a kötele­zettségeket, az ugyancsak a népgazdaságnak káros. Máskor meg egy váratla­nul jött, előnyös export­­rendelés szorítja háttérbe a kooperációs szerződést. Az ex­port pedig kétségte­lenül az első helyen áll, a vezetők jutalmazásában fontos szempont. Vitatott kérdés, hogy szerződésszegés esetén a károsult menjen-e a hí­re vegyünk csak egy idei példát. Az év elején a vállalatok körbe adó­sodtak, egyik nem fize­tett, emiatt a másik sem tudott, és a szállításokkal csak ,.megelőlegezték egy­másnak a bizalmat”. Egyik nagyüzem vezetője minőségi reklamációval fordult a vele kooperáló nagyvállalat illetékeséhez A válasz egyszerű, de el­utasító volt: mit rekla­málsz, hisz nem is fizet­tél érte! Látható, hogy az igazságkeresésnek gyak­ran az áll útjába, hogy egyiknek sincs mit a má­sik szemére vetni. Ázaz, hogy mindegyiknek van .. . Még egy szempontot kell említeni, ami ugyan­csak nem elhanyagolható. Ez pedig a sértődés kér­dése. Ha valamelyik ve­zetőn számon kérik, hogy miért, hanyagolta el a szállítást és esetleg anya­gilag is sújtják a vállala­tát, megsértődik és legkö­zelebb már szerződést sem köt, akkor aztán futkos­hat a megrendelő. Érthe­tő, hogy ezt a visszavá­gást a saját érdekében mindenki szeretné elke­rülni. A szerződéses és a kooperációs fegyelem ja­vítása egyébként sem a peres ügyek szántanak nö­vekedésen vagy csökkenő övezetükbe erőltessék, ez­zel is biztosítva a maguk ellátási elsőbbségét. Az­tán a beolvasztott háttér­ipari üzem régebbi part­nereinek ajtót mutattak, tovább fokozva azok ne­hézségeit és az együttmű­ködési feszültségeket. Hiá­n­yzó kiszó­gálások jósághoz kártérítési igé­nyével, avagy baráti ala­pon egyezzen meg a part­nerrel. Országos tapaszta­lat, hogy csökken a peres ügyek száma, az állandó panaszkodáshoz mérten pedig egyenesen elenyésző az arán­yuk. Nemrégiben a Heves megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság is megál­lapította a mezőgazdasági és az élelmiszeripari üze­mek kapcsolatait vizsgál­va, hogy ......a mulasztók­kal szemben tanúsított el­nézés, a szerződésszegések miatti felelősségre vonás hiánya amellett, hogy rontja a tervszerűséget, a szerződéses viszony tekin­télyét is aláássa.” A megállapítással csak egyetérteni lehet, ám az igazsághoz tartozik, hogy a vállalatvezetők többsége ismeri és bizonyos fokig megérti a másik nehézsé­geit. Azt legalábbis, ami az iparfejlesztés korábbi hibájából fakad. Ellenben magasra csapnak a kedé­lyek ha a partner várat­lan tőkés exportra hivat­kozva nem teljesít, hiszen ner ie ritka eset, hogy az exportra szállítás a másik vállalatot importra — né­ha drágább importra — kényszeríté­­sén múlik. Sokkal inkább függ attól, hogy az or­szág anyagi lehetőségei­nek függvényében, de mi­hamarabb megteremtőd­jék a készterméket előál­lító és az ahhoz szükséges alkatrészeket, segéd- és alapanyagokat jó minő­ségben előállítani tudó háttéripar egészséges ará­nya, fejlettségi kiegyen­súlyozottsága. Nem kétsé­ges, hogy ha a tervek sze­rint a következő időszak­ban meg is kezdődik ez a folyamat, a technikai fel­tételek terén csak lassú javulásra lehet számítani. A szerződéses fegyelem azonban a jelen körülmé­nyek között is javítható. A bizakodó kijelentésre a nagy beruházásoknál, a nemzetközi együttműkö­désben és a tőkés koope­rációban szerzett tapasz­talatok adnak alapot. A kiemelt, folyamatosan el­lenőrzött nagyberuházá­sok ugyanis a legtöbbször nagyobb csúszások nélkül valósulnak meg. Vagy gondoljunk csak a szo­cialista országok közös munkálataira, olyanokra, mint a gáz- és olajvezeté­kek vagy a villamos táv­vezetékek építése. Ezek­nek a munkáknak is mindegyikét pontos prog­ram szerint, jó minőség­ben végeztek el, mint aho­gyan sokszoros nemzetkö­zi elismeréssel illették már a Zsiguli-kooperáció­ban részt vevő magyar vállalatokat is. Pedig ezek az üzemek ugyanúgy szembekerülnek időnként a termelési gon­­dokkkal, a zökkenők ezeket a munkákat sem kerülik el. Mi lehet mégis a pon­tosság, a korrektség tit­ka? Nyilvánvalóan — az erőtel­jesebb gazdasági ér­dekeltség mellett — nem rí­­ás, mint a nagyobb fe­gyelem és a fokozott fe­lelősségérzet, amelyet az országhatárokon kívülről figyelő szemek csak erősí­tenek. Ezt a hímérm­egóvó, kö­rültekintő vezetői maga­tartást, odafigyelést kelle­ne kiterjeszteni a belföldi együttműködési és szálló tavi szerződésekre is. Tóth Háttérben a háttéripar kiegyen­s­ú­lyozott fejlesztésse­l

Next