Népszava, 1980. január (108. évfolyam, 1-25. sz.)

1980-01-13 / 10. szám

198­0. január 13. a­p­m­isi ! A két világháború kö­zötti és az azokat megelő­ző időkben a középfede­zetekre és a középcsatá­rokra hárult az a feladat, hogy csapatukat és közön­­ségüket irányítsák. Ebből az időből hivatkozhatunk dr. Sárosi Györgyre, vagy az olasz Andreolára, hogy néhány példával alátámasszuk megállapítá­sunkat. Az elmúlt 15 évben azonban nagyot változott — és éppen a mi kezde­ményezésünkkel! — a fut­­balljáték, s azóta már nincs klasszikus értelem­ben vett középfedezet, s az egykor olyan varázs­erejű centercsatár típusú játékos is alig található a pályákon. Viszont velük egyenlő rangot vívott ki magának az a „karmes­teri pálcával” rendelkező középpályás labdarúgó, aki rendszerint a 10-es számú mezt húzza magá­ra. Ezek a játékosok ki­vételes adottságokkal ren­delkeznek, vagyis: átlát­ják a pályát, összefogják a csapatrészeket, megha­tározzák a játék iramát, kritikus időszakokban át­segítik társaikat a válsá­gos szakaszokon, s ha kell , ők maguk is gólve­szélyt jelentenek az ellen­fél kapujára. Mert nem­csak a helyzetfelismerésük gyors, hanem minden megmozdulásuk az. A legváratlanabb húzásokra és a legszebb gólokra is képesek! A milánói La Gazzetta dello Sportban láttunk a múltkoriban egy érdekes összeállítást, amelyben az egyes posztok mindenkori legjobbjait gyűjtötték egybe. Mi most, a 10-es számnak, azaz a futball avatott­­ karmestereinek szeretnénk írott „szobrot” állítani ezzel a kis ösz­­szeállítással .. . VALENTINO MAZZOLA A 40-es évek egyik leg­képzettebb, legsokolda­lúbb mezőnyjátékosa, a Supergánál tragikus re­pülőszerrencsétlenséget szenvedett Torino — a szinte teljes olasz váloga­tott — karmestere, aki­nek csak egy „bűne” volt a Fiat-városban: az, hogy Milánóból jött... Fia, Sandro, az Inter mai me­nedzsere, már hű maradt szülőhelyéhez, és Milánó­ban folytatta , s bár ő is világhírű játékos lett, apja érdeme nagyobb: ő alapozta meg a „10-es szám becsületét. .. MLS LIEDHOI.M Ki ne emlékezne a své­dek világhírű Gre-No-Li elnevezésű belső hármasá­ra, amelyből Nils Lied­holm volt az ész, aki Gren és Nordahl segítségével megbabonázta a világ le­látóit. Nagy területen mozgott, főleg a pálya mélységében, s ha bal lábára került a labda, ak­kor az ellenfél kapusának is gyorsabban kezdett do­bogni a szíve. Legnagyobb specialitása a Grennel való gyakori helycsere volt, amelyre a 40 méte­res, mélyről indított tá­madások alatt többször is sor került... GÜNTER NETZER • Logobó szőke hajú, ha­talmas termet. Amikor vele került szembe az el­lenfél, úgy érezte, ezt az embert lehetetlen útját­Igen, EMLÉKEZ­ZÜNK CSAK, MILYEN KIMAGASLó TudásÚ jÁTÉKOSOK NŐTTEK ÖSSZE EZZEL A SZÁMMAL... S HA EZEKET A LABDARÚ­GÓKAT, MAE KIFEJE­ZÉSSEL ÉLVE KÖZÉP­PÁLYáSOKAT RÖVI­DEN, TÖMÖREN AKARNÁNK JELLE­MEZNI, MINDEGYIK­RŐL ELMONDHAT­NÁNK: FANTÁZIA­DÚS, GÓLVESZÉLYEs. MAGÁVAL RAGADÓ KARMESTER i­szani vagy feltartóztatni. És nem is sokszor sike­rült ... Az SV Hamburg mai menedzsere kitűnően kezelte a labdát, de nem elsősorban a cselei, az öt­letessége, mint inkább a fáradhatatlansága, és ál­lóhelyzetből való bombái, védhetetlen szabadrúgás góljai jellemezték. A totá­lis futball egyik alapító­ja méltatlanul szorult ki az­ 1974-es NSZK-beli vi­lágbajnokságról, s ezt azóta se bocsátotta meg Helmuth Schönnek ... PELÉ Sao Paulo szegényne­gyedében nőtt fel, a San­tos csapatában lett is­mert, és később a három­szoros világbajnok brazil válogatott felejthetetlen labdaművésze. A futball­világban csak a „fekete gyöngyszem” néven em­legették. Nagyszerűen ki­dolgozott testalkatával olyan leheletfinom meg­oldásokat és kemény bom­bákat produkált, hogy azt azóta se tudja senki a vi­lágon utánacsinálni. Hosszú pályafutása alatt 1363 mérkőzést játszott és — 1280 gólt lőtt! Öreg — a király — valóban a futballpályák királya volt... DENNIS LAW A Manchester Cityben tűnt fel és szerzett világ­hírnevet. Sokan őrültnek tartották, mert a pályán kívül is kiismerhetetlen volt. Hangulatjátékos, aki a legrosszabb napjain is magával ragadta a közön­séget, mert szinte lehetet­len volt előre megsejteni a következő mozdulatát. Egy kis elfogultsággal szólva a magyaros szel­lemesség jellemezte játé­kát, amelyet főleg azért bíráltak a szigetországban, mert néha túlzottan egyé­ni volt. De éppen ezzel a képességével emelkedett a felejthetetlen karmesterek sorába... JUAN A. SCHIAFITNO Az uruguayi Penarol játékmestere mágikus tu­lajdonságokkal rendelke­zett a pályán: csalhatatla­nul felismerte az ellenfe­lek szándékát, mozgásirá­nyát, és mint egy futball­­mezbe öltözött nemzetkö­zi sakk-nagymester úgy irányította a számára szinte csak a „bábuknak” számító labdarúgókat. Ke­vesen tudták úgy helyzet­be hozni társaikat, mint Schiaffino, aki ráadásul briliáns fejjátékkal ejtet­te bűvöletbe a futball­­szurkolók millióit, ő volt az észfutball megtestesí­tője! GIANNI RIVERA Az olasz labdarúgás háború utáni három évti­zedének legnagyobb játé­kosegyénisége. Híres volt arról, hogy a 10-es mezen kívül semmilyen máshoz hozzá nem nyúlt életében. Ő volt a ,,pirosfekete ör­dögök” pallosa, aki egyet­len testcsellel ketté hasí­totta az ellenfél védelmét és az előretolt csatárok ellenállhatatlanul törhet­tek kapura. A futballvilág történetében ő volt az el­ső és egyetlen játékos, aki — két évvel ezelőtt — egyben a klubjának az el­nöke is lehetett... U­TIUTO SUAREZ A spanyolok nem be­csülték, elment Olaszor­szágba, ahol a kétszeres Világ Kupa és BEK-győz­­tes Inter „motorja” lett. De ez a motor hangtala­nul és tökéletes pontos­sággal járt, a 90 perc alatt. Egyszerű mégis szel­lemes célfutballt ját­szott, s ebben Corso el­választhatatlan társa volt. Ha náluk volt a lab­da,­­akkor a közönség már lélegzetvisszafojtva várta a gólt. Helenio Herrera sikereinek zálogát jelen­tette ez az alacsonyter­metű középpályás játékos, aki nagyszerű fizikai adottságai mellett rend­kívül intelligens, nagy taktikus játékosegyéniség­­nek számított. PUSK­ÁS FERENC Végül, de nem utolsó­sorban, a magyar olimpiai aranycsapat félelmetes karmesteréről is meg kell emlékeznünk, hiszen az egész világ ismerte a ne­vét. Lábbal és szájjal ját­szott, mert 10 perc után ő mondta meg minden csa­pattársának, hogy mit csi­náljon, ki hová menjen, s közben egy-egy szavára lendült előre az egész csapat, vagy csalta tőrbe az ellenfél támadóit, hogy azután villámgyors, két húzásból álló villámakció­val bevegye a másik há­lót. Bozsik „Cucu" elvá­laszthatatlan játéktársa volt, s ha a 10-es számú mez világszerte a futball­­játék szépségét és örömét jelképezi, abban mindket­tőjüknek hervadhatatlan érdeme van. Vándor Kálmán NÉPSZAVA Király Kupa Magya­r-francia találkozó Győrben A megszokott ritmus szerint zajlik a tenisze­zők Király Kupa mérkő­zéssorozata, egyik talál­kozó követi a másikat. Ma délután 15 órakor a csoportjában veretlenül élen álló magyar váloga­tott Győrben azokat a franciákat fogadja, akik eddig mindkét mérkőzé­süket elveszítették. Mint ismeretes, Jákfalvy Béla szövetségi kapitány Ta­­róczy amerikai vendég­­szereplése miatt változta­tott és ezúttal Machán, valamint a fiatal Ku­­hárszky játssza az egye­seket, míg a páros kije­­lölésére csak az „utolsó percben” kerül sor. Ami a franciákat ille­ti: eddigi sikertelenségük ellenére sem lebecsülen­dő ellenfelek. Egyikük, Leconte például mind a szovjet Zverev, mind pe­dig az osztrák Reining­er ellen rímért, s őt is, tár­sát, Pofiért is doppingol­ja részben az eddigi bal­­szerencsés szereplésük, részben pedig a magya­­rok tartalékos összeállítá­sa. A találkozónak ter­mészetesen — mindezek ellenére — a házigazda magyarok a favoritjai.. Új-Zéland Németh Miklós győzött Az új-zélandi atlétikai versenyen magyarok is rajthoz álltak. Németh Miklós 80,40 méteres do­bással nyerte a gerely­­vetést, két finn sportoló, Harkonen (77,86) és Si­­nersaari (72,50) előtt. Diszkoszvetésben harma­dik lett Fejér Géza (54,78 m), női távolugrás­ban pedig Papp Margit (6 m.). Sikeres bemutatkozás Bogotában Ligaválogatott—Románia 2:2 (0:0) A hosszú tengerentúli túrára utazott magyar labdarúgó ligaválogatott magyar idő szerint szom­batra virradóra Bogotá­ban lejátszotta első mér­kőzését. Az ellenfél Ro­mánia válogatottja volt. A bogotai stadionban mintegy 10 000 néző előtt került sor a találkozóra, amely végül is 2:2 (0:0) arányú döntetlen ered­ménnyel végződött. Heves küzdelem folyt az első játékrészben, mindkét kapu előtt adód­tak veszélyes helyzetek, de ezek kihasználása nem sikerült. Fordulás után a csereként beállt Szokolai az 55. percben vezetéshez juttatta a magyar együt­test, de ezután két román gól következett, a kitűnő­en játszó Dinu révén a 68. és a 77. percben. Nagy hajrát vágott ki a liga­válogatott, elszántan küz­dött az egyenlítő gólért, és sikerült is kiegyenlíteni a 85. percben egy másik Cserejátékos, Judik góljá­val. ■A magyar csapat az alábbi összeállításban sze­repelt:­ Kovács — Tep­­szicsi,Udvardi, Rab, Vépi — Takács, (Mészöly), Ebedli, Major (Judik) — Pusztai, Schmidt (Szoko­lai), Kuti (Bíró). A magyar ligaváloga­tott következő mérkőzését Kolumbia ellen játssza. Három és fél évvel visszavonulása után Gedó ismét a szorítóban A jövő hét végén kez­dődik a hosszú szünet után ismét életre hívott ökölvívó CSB küzdelem­sorozata. Az öt válogatott csapatot — Bányász, Dó­zsa, Honvéd, Vasas és Vasutas együttesek — szorítóba szólító esemény­re 138 bokszolót neveztek be és ennek a listának a nagy szenzációja: ismét szorítóba lép Gedó György, a 31 esztendős olimpiai és kétszeres Európa-bajnok. Az egyko­ri sztár utoljára 1976-ban, a montreali olimpián ver­senyzett, azt követően visszavonult és a sport­élet különböző területein tevékenykedett, többek között fiatal ökölvívókat oktatott. Váratlan vissza­térését így indokolta az MTI-nek adott nyilatko­zatában : — Kihevertem azt a sé­rülést, amely három és fél évvel ezelőtt elsődleges oka volt visszavonulá­somnak, s miután rend­szeresen szorítóba léptem fiatal tanítványaimmal, remélhetőleg a hosszú ki­hagyás nem látszik majd mozgásomon a CSB má­sodik fordulójában, ami­kor a Vasas színeiben küzdök a Honvéd-váloga­tott ellen. Úgy érzem, ke­ményebb, erősebb vagyok, mint valaha. Fedettpályán... Beamon világcsúcsa megdőlt A Tennessee állambeli Johnson Cityben rende­zett fedettpályás atlétikai versenyen Larry Myricks főiskolai hallgató távolug­rásban 8.37 méterre javí­totta a világ eddigi leg­jobb eredményét. A korábbi fedettpályás világcsúcsot Bob Beamon tartotta 1968-tól 8,30 mé­terrel. Mint ismeretes, Beamon a Mexikóban rendezett nyári olimpiai játékokon az „évszázad” világcsúcsát érte el 8,90 m-es ugrással. — Az idén nagy ered­ményekre készülök, és az első jelek nagyon biztató­ak — mondotta Larry Myricks. — Kétszer ug­rottam még 8,23 méter felett, úgy érzem, mire a nagy fellépések ideje el­érkezik, kiugró teljesít­ményre leszek képes. Ma: Forma 1-rajt Buenos Airesben -- ---------------------------­--------------------------------------­Csaknem 80 ezer jegy A vasárnap Buenos Airesben sorra kerülő ar­gentin Grand Prix-vel kezdődő Forma 1-es autós világbajnoki futam iránt óriási érdeklődés nyilvá­nul meg. A főtribün 80 ezer ülőhelyjegyzőt már csaknem egészében elad­ták, pedig az árak eléggé borsosak — 7—150 dollár között vásárolhatók. Az 1980. évi rajtra 26 pilóta nevezett és a 316,3 kilo­méteres távot (53 kör) he­lyi idő szerint 11 órától kezdi majd teljesíteni a mezőny. Magyar idő szerint pén­tekre virradóra már meg­tartották az első nem hi­vatalos edzést és ezen a francia Jacques Laffite érte el a legjobb köridőt: új L­igier gépkocsiján 1:45.66 percet teljesített. Mögötte­ — bár kisebb problémái voltak Willi­ams márkájú autójával — az ausztrál Alan Jones nyújtotta a legjobb telje­sítményt 1:45.86 perccel. A második hivatalos gyorsasági próbán az ausztrál Alan Jones volt a leggyorsabb, Williams FW 07-es kocsiján 1:44.17 perces eredményt ért el, ez pályarekord. A világ­­bajnoki címet védő­, dél-­ afrikai Jody­­ Scheckter 1:47.6 perces eredménye a 12. helyre volt elegendő. Jody Scheckter, a világbajnoki cím védője és a Ferrari... Vajon hogyan sikerül számára a rajt, utoléri-e őt is a világbajnokok „átka”? Gondoljunk Fittipaldira, Huntra, Lindára és Andrettire ... Vasárnapi sportműsor ASZTALITENISZ: a BVSC férfi ranglista ver­senye, Szőnyi út, 10.30, a BSE női ranglista verse­nye, Szamos utca, 10. Sí: a BKV Előre orszá­gos futóversenye, Galya­tető, 9, a MOM országos ugróversenye, Szabadság­­hegy, 10, Lillafüred alpesi bajnoksága, Bánkút, 10, Dunakanyar Kupa, Dobo­gókő, 10, országos műle­­sikló verseny, 9.30. TENISZ: Magyarország —Franciaország Király Kupa-mérkőzés, Győr, 15. VÍVÁS: nemzetközi ju­nior kard Budapest-baj­­nokság, Sportcsarnok, 8. 13 Csak főjön a fejünk! szurkolót nem lehet szüneteltetni. A labdarúgó­bajnokság téli pihenőre vonultatott, rajongói azonban változatlanul érdeklődve figyelnek a sportág eseményeire. A szerkesztőségi telefonok to­vábbra is gyakran csengenek. A kíváncsi kérdések özöne hangzik el nap mint nap, így volt ez a koráb­bi években is, és ezt természetesnek találjuk. Csak­hogy idén — még mindig — szinte ugyanazok a kér­dések érdeklik az embereket. Gyakran még a meg­fogalmazás is azonos. Azaz: mi történik a fociban, miért van az, hogy az egyik csapat külföldön túrázik, a másik itthon készül? stb. stb. Feleletet adni, persze, nehéz, még akkor is, ha a kérdések csak az első hallásra tűnnek „rázósnak”. Gondoljunk csak vissza a múltra, mármint a követel­mény­rendszer idejére: vajon akkor nagyobb rend volt-e a futballban, és azoknak a sportágaknak a há­­zatáján, ahol ugyancsak irányadónak tekintették a szövetségek által kiadott, mindenkire egyformán ér­vényes teljesítmény­minimumokat? Aligha, hiszen az elmúlt időszak bebizonyította, hogy naivság az ed­zőkkel és a versenyzőkkel szemben teljesen azonos követelményeket támasztani, mert minden csapat más és más összetételű, minden egyén egy külön alkat. Tehát: eltérő bánásmódot, azaz edzésrendet igényel, ha maximális eredményeket akarunk elérni. Márpe­dig a sportéletben ez a legtermészetesebb. Itt min­denki bajnok, de legalábbis győztes akar lenni. Mi­nimális edzésanyagokat leírni, mi több követelni tő­lük — fából vaskarika! A maximumot pedig tudja­ meghatározni? Ha lenne recept arra, hogyan kell­ súlyemelő olimpiai bajnokot nevelni, vagy világre­korder vágtázót, akkor mi sem lenne egyszerűbb, mint elővenni a megfelelő receptet, és szóról szóra végrehajtani. De hát ilyen nincs. A labdarúgásban sem! Az elmúlt öt év gyakorlata is fényesen példáz­za állításunkat, hiszen a központi követelményrend­szer, a drákói fegyelem, a csapatok kordában tartása ■ mind csak arra lett jó, hogy a kluboknál az edzők válláról levegyék a felelősséget. N­os, ilyen merev központi követelményrendszer­­ ma már nincs. Egyetlen sportágban, a futball-­­ ban sem. Az élet elsodorta, mint valami hasz­navehetetlen papírt. ,De mivel a változtatás nem eredményezett azonnali, ugrásszerű javulást az ered- - ményekben, a szurkolók újra kérdezősködni kezd­ e tek .. . Máról holnapra azonban semelyik sportág sem produkálhat komoly változásokat, világraszóló ered­ményeket. De, természetesen, arról sincs szó, hogy a szakosztályokkal, az edzőkkel és a versenyzőkkel szemben ne lennének továbbra is igények. Sőt! Most vannak csak igazán, hiszen szabadjára engedtük a kezdeményezési készséget, a szellemi gazdagságot, rá­adásul­­ az olimpiai játékok küszöbén állunk! Szá­mos sportágban, úszásban, atlétikában vagy torná­ban már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a sportág előrehaladásához szellemi demokráciára van szükség. Senki ne mentse fel tehát az alkotó edzőket a gondolkodás kötelezettsége alól. Csak törjék a fe­jüket, képezzék magukat, és akkor az eredmények sem maradnak el Lepies György A

Next