Népszava, 1980. január (108. évfolyam, 1-25. sz.)
1980-01-13 / 10. szám
1980. január 13. apmisi ! A két világháború közötti és az azokat megelőző időkben a középfedezetekre és a középcsatárokra hárult az a feladat, hogy csapatukat és közönségüket irányítsák. Ebből az időből hivatkozhatunk dr. Sárosi Györgyre, vagy az olasz Andreolára, hogy néhány példával alátámasszuk megállapításunkat. Az elmúlt 15 évben azonban nagyot változott — és éppen a mi kezdeményezésünkkel! — a futballjáték, s azóta már nincs klasszikus értelemben vett középfedezet, s az egykor olyan varázserejű centercsatár típusú játékos is alig található a pályákon. Viszont velük egyenlő rangot vívott ki magának az a „karmesteri pálcával” rendelkező középpályás labdarúgó, aki rendszerint a 10-es számú mezt húzza magára. Ezek a játékosok kivételes adottságokkal rendelkeznek, vagyis: átlátják a pályát, összefogják a csapatrészeket, meghatározzák a játék iramát, kritikus időszakokban átsegítik társaikat a válságos szakaszokon, s ha kell , ők maguk is gólveszélyt jelentenek az ellenfél kapujára. Mert nemcsak a helyzetfelismerésük gyors, hanem minden megmozdulásuk az. A legváratlanabb húzásokra és a legszebb gólokra is képesek! A milánói La Gazzetta dello Sportban láttunk a múltkoriban egy érdekes összeállítást, amelyben az egyes posztok mindenkori legjobbjait gyűjtötték egybe. Mi most, a 10-es számnak, azaz a futball avatott karmestereinek szeretnénk írott „szobrot” állítani ezzel a kis öszszeállítással .. . VALENTINO MAZZOLA A 40-es évek egyik legképzettebb, legsokoldalúbb mezőnyjátékosa, a Supergánál tragikus repülőszerrencsétlenséget szenvedett Torino — a szinte teljes olasz válogatott — karmestere, akinek csak egy „bűne” volt a Fiat-városban: az, hogy Milánóból jött... Fia, Sandro, az Inter mai menedzsere, már hű maradt szülőhelyéhez, és Milánóban folytatta , s bár ő is világhírű játékos lett, apja érdeme nagyobb: ő alapozta meg a „10-es szám becsületét. .. MLS LIEDHOI.M Ki ne emlékezne a svédek világhírű Gre-No-Li elnevezésű belső hármasára, amelyből Nils Liedholm volt az ész, aki Gren és Nordahl segítségével megbabonázta a világ lelátóit. Nagy területen mozgott, főleg a pálya mélységében, s ha bal lábára került a labda, akkor az ellenfél kapusának is gyorsabban kezdett dobogni a szíve. Legnagyobb specialitása a Grennel való gyakori helycsere volt, amelyre a 40 méteres, mélyről indított támadások alatt többször is sor került... GÜNTER NETZER • Logobó szőke hajú, hatalmas termet. Amikor vele került szembe az ellenfél, úgy érezte, ezt az embert lehetetlen útjátIgen, EMLÉKEZZÜNK CSAK, MILYEN KIMAGASLó TudásÚ jÁTÉKOSOK NŐTTEK ÖSSZE EZZEL A SZÁMMAL... S HA EZEKET A LABDARÚGÓKAT, MAE KIFEJEZÉSSEL ÉLVE KÖZÉPPÁLYáSOKAT RÖVIDEN, TÖMÖREN AKARNÁNK JELLEMEZNI, MINDEGYIKRŐL ELMONDHATNÁNK: FANTÁZIADÚS, GÓLVESZÉLYEs. MAGÁVAL RAGADÓ KARMESTER iszani vagy feltartóztatni. És nem is sokszor sikerült ... Az SV Hamburg mai menedzsere kitűnően kezelte a labdát, de nem elsősorban a cselei, az ötletessége, mint inkább a fáradhatatlansága, és állóhelyzetből való bombái, védhetetlen szabadrúgás góljai jellemezték. A totális futball egyik alapítója méltatlanul szorult ki az 1974-es NSZK-beli világbajnokságról, s ezt azóta se bocsátotta meg Helmuth Schönnek ... PELÉ Sao Paulo szegénynegyedében nőtt fel, a Santos csapatában lett ismert, és később a háromszoros világbajnok brazil válogatott felejthetetlen labdaművésze. A futballvilágban csak a „fekete gyöngyszem” néven emlegették. Nagyszerűen kidolgozott testalkatával olyan leheletfinom megoldásokat és kemény bombákat produkált, hogy azt azóta se tudja senki a világon utánacsinálni. Hosszú pályafutása alatt 1363 mérkőzést játszott és — 1280 gólt lőtt! Öreg — a király — valóban a futballpályák királya volt... DENNIS LAW A Manchester Cityben tűnt fel és szerzett világhírnevet. Sokan őrültnek tartották, mert a pályán kívül is kiismerhetetlen volt. Hangulatjátékos, aki a legrosszabb napjain is magával ragadta a közönséget, mert szinte lehetetlen volt előre megsejteni a következő mozdulatát. Egy kis elfogultsággal szólva a magyaros szellemesség jellemezte játékát, amelyet főleg azért bíráltak a szigetországban, mert néha túlzottan egyéni volt. De éppen ezzel a képességével emelkedett a felejthetetlen karmesterek sorába... JUAN A. SCHIAFITNO Az uruguayi Penarol játékmestere mágikus tulajdonságokkal rendelkezett a pályán: csalhatatlanul felismerte az ellenfelek szándékát, mozgásirányát, és mint egy futballmezbe öltözött nemzetközi sakk-nagymester úgy irányította a számára szinte csak a „bábuknak” számító labdarúgókat. Kevesen tudták úgy helyzetbe hozni társaikat, mint Schiaffino, aki ráadásul briliáns fejjátékkal ejtette bűvöletbe a futballszurkolók millióit, ő volt az észfutball megtestesítője! GIANNI RIVERA Az olasz labdarúgás háború utáni három évtizedének legnagyobb játékosegyénisége. Híres volt arról, hogy a 10-es mezen kívül semmilyen máshoz hozzá nem nyúlt életében. Ő volt a ,,pirosfekete ördögök” pallosa, aki egyetlen testcsellel ketté hasította az ellenfél védelmét és az előretolt csatárok ellenállhatatlanul törhettek kapura. A futballvilág történetében ő volt az első és egyetlen játékos, aki — két évvel ezelőtt — egyben a klubjának az elnöke is lehetett... UTIUTO SUAREZ A spanyolok nem becsülték, elment Olaszországba, ahol a kétszeres Világ Kupa és BEK-győztes Inter „motorja” lett. De ez a motor hangtalanul és tökéletes pontossággal járt, a 90 perc alatt. Egyszerű mégis szellemes célfutballt játszott, s ebben Corso elválaszthatatlan társa volt. Ha náluk volt a labda,akkor a közönség már lélegzetvisszafojtva várta a gólt. Helenio Herrera sikereinek zálogát jelentette ez az alacsonytermetű középpályás játékos, aki nagyszerű fizikai adottságai mellett rendkívül intelligens, nagy taktikus játékosegyéniségnek számított. PUSKÁS FERENC Végül, de nem utolsósorban, a magyar olimpiai aranycsapat félelmetes karmesteréről is meg kell emlékeznünk, hiszen az egész világ ismerte a nevét. Lábbal és szájjal játszott, mert 10 perc után ő mondta meg minden csapattársának, hogy mit csináljon, ki hová menjen, s közben egy-egy szavára lendült előre az egész csapat, vagy csalta tőrbe az ellenfél támadóit, hogy azután villámgyors, két húzásból álló villámakcióval bevegye a másik hálót. Bozsik „Cucu" elválaszthatatlan játéktársa volt, s ha a 10-es számú mez világszerte a futballjáték szépségét és örömét jelképezi, abban mindkettőjüknek hervadhatatlan érdeme van. Vándor Kálmán NÉPSZAVA Király Kupa Magyar-francia találkozó Győrben A megszokott ritmus szerint zajlik a teniszezők Király Kupa mérkőzéssorozata, egyik találkozó követi a másikat. Ma délután 15 órakor a csoportjában veretlenül élen álló magyar válogatott Győrben azokat a franciákat fogadja, akik eddig mindkét mérkőzésüket elveszítették. Mint ismeretes, Jákfalvy Béla szövetségi kapitány Taróczy amerikai vendégszereplése miatt változtatott és ezúttal Machán, valamint a fiatal Kuhárszky játssza az egyeseket, míg a páros kijelölésére csak az „utolsó percben” kerül sor. Ami a franciákat illeti: eddigi sikertelenségük ellenére sem lebecsülendő ellenfelek. Egyikük, Leconte például mind a szovjet Zverev, mind pedig az osztrák Reininger ellen rímért, s őt is, társát, Pofiért is doppingolja részben az eddigi balszerencsés szereplésük, részben pedig a magyarok tartalékos összeállítása. A találkozónak természetesen — mindezek ellenére — a házigazda magyarok a favoritjai.. Új-Zéland Németh Miklós győzött Az új-zélandi atlétikai versenyen magyarok is rajthoz álltak. Németh Miklós 80,40 méteres dobással nyerte a gerelyvetést, két finn sportoló, Harkonen (77,86) és Sinersaari (72,50) előtt. Diszkoszvetésben harmadik lett Fejér Géza (54,78 m), női távolugrásban pedig Papp Margit (6 m.). Sikeres bemutatkozás Bogotában Ligaválogatott—Románia 2:2 (0:0) A hosszú tengerentúli túrára utazott magyar labdarúgó ligaválogatott magyar idő szerint szombatra virradóra Bogotában lejátszotta első mérkőzését. Az ellenfél Románia válogatottja volt. A bogotai stadionban mintegy 10 000 néző előtt került sor a találkozóra, amely végül is 2:2 (0:0) arányú döntetlen eredménnyel végződött. Heves küzdelem folyt az első játékrészben, mindkét kapu előtt adódtak veszélyes helyzetek, de ezek kihasználása nem sikerült. Fordulás után a csereként beállt Szokolai az 55. percben vezetéshez juttatta a magyar együttest, de ezután két román gól következett, a kitűnően játszó Dinu révén a 68. és a 77. percben. Nagy hajrát vágott ki a ligaválogatott, elszántan küzdött az egyenlítő gólért, és sikerült is kiegyenlíteni a 85. percben egy másik Cserejátékos, Judik góljával. ■A magyar csapat az alábbi összeállításban szerepelt: Kovács — Tepszicsi,Udvardi, Rab, Vépi — Takács, (Mészöly), Ebedli, Major (Judik) — Pusztai, Schmidt (Szokolai), Kuti (Bíró). A magyar ligaválogatott következő mérkőzését Kolumbia ellen játssza. Három és fél évvel visszavonulása után Gedó ismét a szorítóban A jövő hét végén kezdődik a hosszú szünet után ismét életre hívott ökölvívó CSB küzdelemsorozata. Az öt válogatott csapatot — Bányász, Dózsa, Honvéd, Vasas és Vasutas együttesek — szorítóba szólító eseményre 138 bokszolót neveztek be és ennek a listának a nagy szenzációja: ismét szorítóba lép Gedó György, a 31 esztendős olimpiai és kétszeres Európa-bajnok. Az egykori sztár utoljára 1976-ban, a montreali olimpián versenyzett, azt követően visszavonult és a sportélet különböző területein tevékenykedett, többek között fiatal ökölvívókat oktatott. Váratlan visszatérését így indokolta az MTI-nek adott nyilatkozatában : — Kihevertem azt a sérülést, amely három és fél évvel ezelőtt elsődleges oka volt visszavonulásomnak, s miután rendszeresen szorítóba léptem fiatal tanítványaimmal, remélhetőleg a hosszú kihagyás nem látszik majd mozgásomon a CSB második fordulójában, amikor a Vasas színeiben küzdök a Honvéd-válogatott ellen. Úgy érzem, keményebb, erősebb vagyok, mint valaha. Fedettpályán... Beamon világcsúcsa megdőlt A Tennessee állambeli Johnson Cityben rendezett fedettpályás atlétikai versenyen Larry Myricks főiskolai hallgató távolugrásban 8.37 méterre javította a világ eddigi legjobb eredményét. A korábbi fedettpályás világcsúcsot Bob Beamon tartotta 1968-tól 8,30 méterrel. Mint ismeretes, Beamon a Mexikóban rendezett nyári olimpiai játékokon az „évszázad” világcsúcsát érte el 8,90 m-es ugrással. — Az idén nagy eredményekre készülök, és az első jelek nagyon biztatóak — mondotta Larry Myricks. — Kétszer ugrottam még 8,23 méter felett, úgy érzem, mire a nagy fellépések ideje elérkezik, kiugró teljesítményre leszek képes. Ma: Forma 1-rajt Buenos Airesben -- -----------------------------------------------------------------Csaknem 80 ezer jegy A vasárnap Buenos Airesben sorra kerülő argentin Grand Prix-vel kezdődő Forma 1-es autós világbajnoki futam iránt óriási érdeklődés nyilvánul meg. A főtribün 80 ezer ülőhelyjegyzőt már csaknem egészében eladták, pedig az árak eléggé borsosak — 7—150 dollár között vásárolhatók. Az 1980. évi rajtra 26 pilóta nevezett és a 316,3 kilométeres távot (53 kör) helyi idő szerint 11 órától kezdi majd teljesíteni a mezőny. Magyar idő szerint péntekre virradóra már megtartották az első nem hivatalos edzést és ezen a francia Jacques Laffite érte el a legjobb köridőt: új Ligier gépkocsiján 1:45.66 percet teljesített. Mögötte — bár kisebb problémái voltak Williams márkájú autójával — az ausztrál Alan Jones nyújtotta a legjobb teljesítményt 1:45.86 perccel. A második hivatalos gyorsasági próbán az ausztrál Alan Jones volt a leggyorsabb, Williams FW 07-es kocsiján 1:44.17 perces eredményt ért el, ez pályarekord. A világbajnoki címet védő, dél- afrikai Jody Scheckter 1:47.6 perces eredménye a 12. helyre volt elegendő. Jody Scheckter, a világbajnoki cím védője és a Ferrari... Vajon hogyan sikerül számára a rajt, utoléri-e őt is a világbajnokok „átka”? Gondoljunk Fittipaldira, Huntra, Lindára és Andrettire ... Vasárnapi sportműsor ASZTALITENISZ: a BVSC férfi ranglista versenye, Szőnyi út, 10.30, a BSE női ranglista versenye, Szamos utca, 10. Sí: a BKV Előre országos futóversenye, Galyatető, 9, a MOM országos ugróversenye, Szabadsághegy, 10, Lillafüred alpesi bajnoksága, Bánkút, 10, Dunakanyar Kupa, Dobogókő, 10, országos műlesikló verseny, 9.30. TENISZ: Magyarország —Franciaország Király Kupa-mérkőzés, Győr, 15. VÍVÁS: nemzetközi junior kard Budapest-bajnokság, Sportcsarnok, 8. 13 Csak főjön a fejünk! szurkolót nem lehet szüneteltetni. A labdarúgóbajnokság téli pihenőre vonultatott, rajongói azonban változatlanul érdeklődve figyelnek a sportág eseményeire. A szerkesztőségi telefonok továbbra is gyakran csengenek. A kíváncsi kérdések özöne hangzik el nap mint nap, így volt ez a korábbi években is, és ezt természetesnek találjuk. Csakhogy idén — még mindig — szinte ugyanazok a kérdések érdeklik az embereket. Gyakran még a megfogalmazás is azonos. Azaz: mi történik a fociban, miért van az, hogy az egyik csapat külföldön túrázik, a másik itthon készül? stb. stb. Feleletet adni, persze, nehéz, még akkor is, ha a kérdések csak az első hallásra tűnnek „rázósnak”. Gondoljunk csak vissza a múltra, mármint a követelményrendszer idejére: vajon akkor nagyobb rend volt-e a futballban, és azoknak a sportágaknak a házatáján, ahol ugyancsak irányadónak tekintették a szövetségek által kiadott, mindenkire egyformán érvényes teljesítményminimumokat? Aligha, hiszen az elmúlt időszak bebizonyította, hogy naivság az edzőkkel és a versenyzőkkel szemben teljesen azonos követelményeket támasztani, mert minden csapat más és más összetételű, minden egyén egy külön alkat. Tehát: eltérő bánásmódot, azaz edzésrendet igényel, ha maximális eredményeket akarunk elérni. Márpedig a sportéletben ez a legtermészetesebb. Itt mindenki bajnok, de legalábbis győztes akar lenni. Minimális edzésanyagokat leírni, mi több követelni tőlük — fából vaskarika! A maximumot pedig tudja meghatározni? Ha lenne recept arra, hogyan kell súlyemelő olimpiai bajnokot nevelni, vagy világrekorder vágtázót, akkor mi sem lenne egyszerűbb, mint elővenni a megfelelő receptet, és szóról szóra végrehajtani. De hát ilyen nincs. A labdarúgásban sem! Az elmúlt öt év gyakorlata is fényesen példázza állításunkat, hiszen a központi követelményrendszer, a drákói fegyelem, a csapatok kordában tartása ■ mind csak arra lett jó, hogy a kluboknál az edzők válláról levegyék a felelősséget. Nos, ilyen merev központi követelményrendszer ma már nincs. Egyetlen sportágban, a futball- ban sem. Az élet elsodorta, mint valami hasznavehetetlen papírt. ,De mivel a változtatás nem eredményezett azonnali, ugrásszerű javulást az ered- - ményekben, a szurkolók újra kérdezősködni kezd e tek .. . Máról holnapra azonban semelyik sportág sem produkálhat komoly változásokat, világraszóló eredményeket. De, természetesen, arról sincs szó, hogy a szakosztályokkal, az edzőkkel és a versenyzőkkel szemben ne lennének továbbra is igények. Sőt! Most vannak csak igazán, hiszen szabadjára engedtük a kezdeményezési készséget, a szellemi gazdagságot, ráadásul az olimpiai játékok küszöbén állunk! Számos sportágban, úszásban, atlétikában vagy tornában már számtalanszor bebizonyosodott, hogy a sportág előrehaladásához szellemi demokráciára van szükség. Senki ne mentse fel tehát az alkotó edzőket a gondolkodás kötelezettsége alól. Csak törjék a fejüket, képezzék magukat, és akkor az eredmények sem maradnak el Lepies György A