Népszava, 1980. január (108. évfolyam, 1-25. sz.)
1980-01-03 / 1. szám
1980. január 3. Körkép új év első sztunka napjáról (Folytatás az 1. Oldalról.)dődött, s terveink szerint idén már 160 ezer ruhát varrunk itt. A választék? Hat, gyárunkban több mint kétezerféle különböző fazonú férfiruhát állítunk elő. A divatirányt és a piaci igényeket követve, főként gyapjúszövetekből dolgozunk. Méghozzá nem kevésből, hiszen ha kilométerekben számolunk, akkor majdnem félmillió négyzetkilométert dolgozunk fel. Ebből 280 ezer öltöny jut a hazai boltokba, mintegy 27 százalékkal több a hinoin . A termelésben egy mérsékelt ütemű fejlődéssel számolunk 1980- ban, változatlan árakon számítva mintegy hat százalékkal állítunk elő többet. A belföldi igények ugyanis, különösen a növényvédő szereknél, nem emelkednek tovább. A mezőgazdasági termelők a felhasználásban elérték a csúcsot, a kereslet várhatóan stabilizálódik — tájékoztatott dr. Mráz Ferenc, a Chinoin Gyógyszer és Vegyészeti Termékek Gyárának gazdasági igazgatóhelyettese. — Rubelelszámolású exportunk is emelkedik valamelyest, az agrokémiai megállapodás keretében elsősorban a Szovjetunióba szállítunk több Fundazolt. A tőkés kivitelben a mennyiségi növelés mellett — ez 1980-a tavalyinál. A Szovjetunióba nyolcmillió rubel értékben szállítunk. Már évek óta exportálunk — több európai tőkés országon kívül — Kanadába, Szíriába, Líbiába. Idén pedig először amerikai megrendelésre is gyártunk, az ottani ízlésnek megfelelő, világosabb, élénkebb színű és mintázatú öltönyöket. Ezzel együtt a tőkés piacon kilencmillió dollár értékű árut adunk el, 20 százalékkal többet, mint az elmúlt esztendőben. ban 10—12 százalékkal lesz nagyobb, mint az elmúlt évben — a gazdaságos szerkezet kialakítása a feladatunk. Két területen várunk minőségi változást: az importtartalom csökkentésében és a kitermelési mutató javításában. — Mik az első napok legfontosabb tennivalói? — A napokban tárgyalunk az érdekképviseleti szervekkel arról, hogyan osszuk meg a nyereséget a fejlesztés és a részesedés között, milyen bérfejlesztésre lesz lehetőségünk. A fejlesztési alapok megteremtése, a bér és az ezzel összefüggő jövedelem kérdése számunkra az új esztendő legsúlyosabb gondja. No, és a létszám, amely az elmúlt hónapokban nem csökkent, és reméljük így lesz 1980-ban is, szaki fegyelem megszilárdítására, a tehergépkocsik rendszeresebb karbantartására kell törekedni. Foglalkozunk azzal is, hogy a különböző importált alkatrészek arányát hogyan lehet csökkenteni. Szinte minden területen takarékoskodunk, viszont a szociális juttatásoknál és az ilyen jellegű beruházásoknál tartjuk az eredetileg tervezett szintet, semmiféle megtakarítást nem akarunk, mert 93 ezer dolgozónk munkakörülményeinek javításáról van szó. Lényegében ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk az első munkanapon, de azt hiszem, hogy a következő hetekben is ilyen és hasonló ügyek lesznek napirenden. Ítór és íorlosalés OVH A vízügyi szolgálat időben felkészült az esetleges jeges árvízveszély elhárítására. A tervszerű folyószabályozási munkák hatására kedvező a dunai helyzet. A lefolyási viszonyok lehetővé teszik, a következő hetekben esetleg kialakuló jég akadálytalan levonulását. A jeges árvízveszély elleni felkészülés során megszervezték a földi és a légi figyelőszolgálatot. A vízügyi igazgatóságok kezelésében levő ideiglenes repülőterek bármikor képesek fogadni a megfigyeléseket végző repülőgépeket. Kipróbáltan jól működnek a fedélzeti és földi hírösszeköttetések. Repülőgépek segítségével a szakemberek elsősorban a Dunaföldvár —déli országhatár közötti Duna-szakaszt, valamint a Tiszát és annak mellékfolyóit ellenőrzik. A jégtörőflotta minden hajója bevetésre kész. Az elmúlt évben növelték a jégtörőhajók kapacitását is. Az eddig 1440 lóerős jégtörő XI. idén már 2000 lóerős teljesítményű motorral vághat a jeges folyóknak. A Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság szükség szerint idén vetheti be első alkalommal az Érd nevű új hajóját. A Dunán 28, a Tiszán 10, a Velencei-tavon 3 és Békésen 1 jégtörő hajó bármikor kész a jég elleni küzdelemre. A felkészülés időszakában korszerűsítették a jégtörési feladatokhoz szükséges hírközlő-, rádióhálózatot. A jégtörőflotta mellett természetesen jégrobbantó osztagok is készen állnak a feladatok teljesítésére. Kész valót bint a jogsértik Volán — Sok új feladattal kell megbirkóznunk, mégis optimista vagyok — mondja Galántai József, a Volán vezérigazgatóhelyettese. — Bizakodásomat elsősorban az elmúlt évi eredményekre alapozom, amelyek a vártnál sokkal jobbak voltak. — Jelentősen növekedtek a szállítás költségei. Ez milyen mértékben rontotta a gazdálkodás eredményeit? — Az energiaárak növelése nekünk tavaly több mint 500 millió forint költségtöbbletet jelentett. Ennek ellenére az első összesítések szerint a tervezett nyereséget biztosítani tudjuk. — Hogyan sikerült? — A Volán két alapvető feladata: a személyszállítás minél kulturáltabb lebonyolítása és az áruszállítás területén a népgazdasági megbízások maradéktalan tejesítése. Mi már a mindennapi munkában alkalmazzuk a számítógépeket, így sikerült az üres fuvarok számát a minimálisra csökkenteni. A nyersanyagoktól a készáru elosztásáig teljes körű szerződéseket kötöttünk iparvállalatokkal, s ezen a területen is a szervezés több tízmilliós népgazdasági megtakarítást jelentett. — Mivel foglalkozott az első munkanapon? — A személyszállításhoz az állam változatlanul jelentős anyagi támogatást biztosít. Itt a legfontosabb feladat a zsúfoltság csökkentése, mindenekelőtt a munkásvárosok környékén. Külön vizsgáljuk a nagyvárosok helyzetét, és szeretnénk jelentős, kedvező változást elérni. A teherszállítási tarfák 8 százalékkal emelkednek, de ez sem elegendő ahhoz, hogy a szükségletnek megfelelően tudjunk új járműveket vásárolni. Így a mu- ■Vs« in it 'ttff-pss scnillí tás Az Oroszlányi Szénbányák Vállalat XXII-es aknájában január 2-án a reggeli munkakezdéskor kétszáz bányász szállt le a melybe (MTI Fotó : Tóth Gyula felvétele) 4.-an ÁÉV EiH«»nvfmskor la Ints Balázs György vezérigazgató így nyilatkozik: — Rekordot javítottunk 1979-ben: 10 920 lakást adtunk át, s ez nemcsak a 43-as ÁÉV életében kiemelkedő teljesítmény; egyetlen magyar építővállalat sem mondhatja el, rajtunk kívül, hogy egy esztendő leforgása alatt ennyi új otthont épített. Az átmenet 1980- ra is jobb, zökkenőmentesebb, mint egy évvel ezelőtt volt. Fűtött munkahelyeken, tető alatt dolgoznak embereink, mindannyiuk számára megfelelő munkakörülményeket tudtunk biztosítani a téliesített építkezéseken. — Még egy ok, amiért joggal bizakodó a hangulat nálunk: nem veszünk zsákbamacskát, pontosan ismerjük idei feladatainkat. 1980-ban 9000 lakást építünk Budapesten. Remélhetőleg megszűnik a létszámhiány, s dolgozóink egy részét a rekonstrukcióra megérett 2-es számú házgyár felújításánál foglalkoztathatjuk. Tovább épülhet új központi telepünk és számítóközpontunk is — ugyancsak saját erők bevetésével. — A vezetés feladatai? A minőségi bérezési rendszer további finomítását tűztük magunk elé. Érdekes: ennek hatására már tavaly is jobb minőségű lakásokat adtunk át, mint korábban, s ez megfelelő ösztönzéssel tovább javítható. Írták: Bekő Mária, Fagygyas Sándor, Moldován Tamás, Molnár Patrícia, Schmidt Attila, Tóth Ágnes, Varga Zsuzsa NÉPSZAVA Művészet, politika, közönség A címadó fogalmak kulturális politikánk kulcsszavai közé tartoznak. Magukba sűrítik a lényeget, mutatják a haladás irányát. Hol tartunk, mire kell figyelnünk, mik a legfontosabb tennivalók? Ezekre Művészetpolitikánk mérlegét és feladatainak összegezését az irányelvekben találjuk. Hibát követnénk el azonban, ha művészeti életünk értékelését erre a nyolc sorra szűkítenénk, s kiszakítanánk az irányelvek egészéből, amely ötéves munkánk mérlege, egyben útmutatás a következő fél évtizedre. Nem tehetjük ezt, mert a rész és az egész szerves egységet alkot. Ahogyan a művészetpolitika része a nálánál tágabb művelődéspolitikának, ez utóbbi szétválaszthatatlan alkotó eleme a párt általános politikájának. Véleményünk kialakításánál alapvető szempont annak tudata, hogy pártunk politikájának fő jellemzője — az állandó és változó elemek egységére épülő — folytonosság. A bevált alapelvek és módszerek megszakítás nélküli alkalmazása, valamint a változó körülményekből fakadó újítás, megújulás ötvözése. Ez érvényes a művelődés, a kulturális politikára is. Ezek után vegyük szemügyre a XII. kongresszus művészetpolitikai Elemezzük, gondoljuk végig a fentieket. A lényeg: a helyes elvek, a bevált módszerek következetesebb alkalmazása. Nem az elveken kell változtatni, hanem a gyakorlatot, a végrehajtást kell jobbá tenni. A mindenki számára világos megfogalmazás egyértelművé teszi, hogy művészetpolitikánk mit támogat elsősorban : a valóságot tükröző, a máról szóló, szocialista eszmeiségű, értékes művészi alkotásokat. Itt minden jelzőnek szerepe van; egyik sem hagyható el. Az is félreérthetetlen, hogy melyek azok a törekvések, amelyeket nemhogy nem támogatunk, de tiltunk, küzdünk ellenük: az antihumánus, a szocializmussal ellenséges tendenciák. Mi sem természetesebb ennél. Ugyanakkor művészetpolitikánk kiáll az alkotói szabadság érvényea kérdésekre adnak választ a kongresszusi irányelvek. Illúziók és ígéretek nélkül, józan megfontolással, tömör fogalmazásban, a főbb csomópontokra és tendenciákra összpontosítva, téziseit. „Az irodalom, a művészetek sokoldalú fejlődése érdekében — olvashatjuk az irányelvekben —, következetesebben kell alkalmazni kulturális politikánk alapelveit és módszereit. Jobban kell támogatni a valóságot tükröző, a máról szóló, szocialista eszmeiségű, értékes művészi alkotásokat. A jövőben is biztosítani kell a szabad alkotómunka, az előremutató kezdeményezések és kísérletek feltételeit. Nem szabad teret engedni antihumánus, a szocializmussal ellenséges törekvéseknek. A párt kulturális politikájának megvalósítása fokozottabb követelményeket támaszt a párt-, az állami és társadalmi szervekkel szemben. Ennek érdekében az elvi irányító munka megjavítására, a marxista erők jobb összefogására van szükség. Az antimarxista nézetek részesüljenek határozott elvi bírálatban. Az alkotó műhelyek és a helyi szervek továbbra is kívánatos önállósága párosuljon nagyobb felelősséggel,”sülése mellett. Biztosítja a szabad alkotómunka feltételeit, teret ad minden előremutató kezdeményezésnek és tartalmas, értelmes kísérletnek. Ezek az elvek és célok természetesen feltételezik az irányító munka javítását, fokozottabb követelményeket támasztanak a párt-, az állami és társadalmi szervek iránt, igénylik és megkövetelik az alkotóműhelyek önállóságát és felelősségét. Eredményesebb elméleti, ideológiai munkára, határozottabb kiállásra ösztönöznek az irányelvek, amikor a marxista erők koncentrálását, az antimarxista nézetek elleni harcot hangsúlyozzák. S ebben a munkában minden alkotó, kritikus, kulturális vezető, művészeti aktivista és tisztségviselő, minden művészetpártoló ember megtalálhatja a maga feladatát, eléggé tudatosult a ténynek a megfogalmazása, hogy a művészet szerepe nem csökken, hanem nő. A kulturális forradalom (e fogalmat hiányoljuk az irányelvekből), azon szakaszába érkeztünk, amikor a burzsoázia kulturális monopóliumának megtörése után nagy tömegek ismerkednek a művészet értékeivel, egyszersmind napirendre került az a Lenin által megfogalmazott feladat, hogy „a kultúra szokássá váljék.” A művészet jelentőségéről más, aktuális okok miattt is beszélnünk kell. A gazdaság és kultúra összefüggéséről, kölcsönhatásáról van szó. Némelyek úgy vélik ugyanis — ennek hangot is adnak —, hogy gazdasági nehézségeink közepette feltornyosuló termelési feladatok megoldása közben mellékessé válik a kultúra, a művészet, a művelődés. Az ilyen nézetek képviselőit nem hagyhatjuk meg abban a tévhitükben, hogy igazuk van. Különösen akkor nem, amikor előtérbe került a szocialista életmód, a személyiségfejlesztés, a szabad idő hasznos eltöltése, a kultúrált szórakozás, az emberi kapcsolatok szocialista vonásainak erősítése. Bonyolult világunk változó valósága átírja a művészettörténet korábbi értékeléseit, az esztétika egyes kategóriáit, új felismerésekkel gazdagítja a művészi alkotómunkát, a művészetpolitikai gyakorlatot, magasabb követelményeket támaszt a szocialista művészettel szemben. Ezek a közülkülön bekezdést érdemel a művészet közművelődési funkciójának erősítése, a művészet és a közönség egymásra találásának segítése, a művészeti kultúra, az ízlés, a művészi öntevékenység fejlesztése, a művészeti nevelés, s mindebben az iskola, a sajtó, a rádió, a televízió kiemelt szerepe és növekvő felelőssége. Ez a témakör szorosan kapcsolódik a művészeti intézmények tartalmi munkájához, de a színházak, a mozik, a hangversenytermek, a kiállítási helyiségek leromlott állapotához szükséges felújításukhoz, építésükhöz is. Tudjuk, ezek erőltetése jelen gazdasági helyzetünkben nem a legidőszerűbb, de a problémák számontartása nem tekinthető remények egyre több és sürgetőbb leckét adnak a művészetelméletnek, igénylik a szilárdabb értékrendet, előtérbe állítják a műalkotások minőségét. A fogalmak tisztázása, a stabilabb értékrend kialakítása segít az ítéletalkotásban, a műkritikában, a művészetpolitikai gyakorlatban, a közönség orientálásában. Ilyen összefüggésben kapnak különös figyelmet a marxista esztétika olyan központi értékfogalmai, mint a pártosság, a népiség, a realizmus. Ezekhez a kérdésekhez — az 50- es évek gyakorlatából — sok rossz ízű torzítás tapad. Ezért is szorultak háttérbe az utóbbi időben, legújabban azonban biztató pezsgés van körülöttük. Ezt a tisztázó, jó irányú munkát az irányelvek is ösztönözhetnék. Emlékezetes, hogy a XI. kongresszus — egyebek között — hangsúlyozta a művészet és a közönség kapcsolatának erősítését, a művészek ideológiai, világnézeti képzettségének fontosságát, a munkások, a parasztok — a társadalomban , elfoglalt helyével és szerepével arányos — művészi ábrázolását, valamint azt az igényt, hogy a műalkotások a népről a népnek szóljanak — érthetően. Vitathatatlan az előrelépés ezekben is, mint ahogy egész művészeti életünkben. Ám az is tagadhatatlan, hogy a jelzett kérdésekben még bőven vannak tartalékok, napirenden tartásuk ezért hosszú távon időszerű és kívánatos. Meggondolandó ezért szerepeltetésük a majd határozattá emelt irányelvekben. Esérges tornák dokolatlan követelődzésnek. Nemcsak az a fontos, mit kap a közönség a művészettől, de az is, hogy hol, hogyan, milyen körülmények között. Itt is a közönség a főszereplő, hiszen közönség nélkül nincs művészet. Még két témakör úgy vélem, eséllyel pályázhat a XII. kongresszus határozatába. Az egyik a szórakozás, a szórakoztatás problémája, a másik a környezetkultúrával összefüggő tennivalók. Az előbbi azért, mert régi gond, az utóbbi pedig azért, mert újonnan jelentkező. És mindkettőnek növekszik a szerepe, hiszen nagy tömegeket, mindannyiunkat érintenek. Az elmélet képviselőinek éppúgy adnak feladatot, mint a gyakorlat embereinek. Folytonnságos megújulás ijfnturutlíis #*.«*• 1‘KH'fSZ.ttillilit.Suvltiül Művészetpolitikai elveink világosak, a mindennapok gyakorlatában azonban mégis nagy a tévelygés veszélye, mert a döntések, az állásfoglalások mindig konkrét műalkotásokkal, művészeti jelenségekkel kapcsolatban jelentkeznek. A művészet természetéből, megsérthetetlen sajátosságaiból fakad, hogy a kis nüanszokból is komoly bajok keletkezhetnek. Érzékeny a terület, amelyen mozgunk. Gyakran a hangsúlyoknak, az arányoknak, az árnyala- toknak is nagy szerepe lehet. A hibák százalékát csak a felkészültség, az elvi következetességgel párosuló tapintat és türe- t sem csökkentheti. És mindannyiunk felelőssége. Ezért fontos, hogy egy nyelven beszéljünk, s az egységes szemlélet művészetpolitikánk cselekvő támogatásában realizálódjék. Erről gondolkodva felmerül a kérdés: mennyire vált közüggyé művészetpolitikánk? A pozitív példák felsorakoztatása mellett úgy érzem, még sok a tennivalónk annak tudatosításában és érvényesítésében, hogy a közönség nemcsak fogyasztója, befogadója a művészetnek, de alakítója, formálója is. Művészeti életünk fejlődése a szocialista művészet felvirágzása nem lehet kevesek ügye. Ha tágul az értő felelősök köre, az csak jótékony hatású lehet. Kárpáti Sándor szomláldift. c.víz/efcr» iámnffnt€Íst 3 lliant/Btk-t‘rtilami . Egyetértéssel nyugtázhatjuk tehát azt, ami az irányelvekben benne van. De nem hiányzik-e valami? Kellő összhangban van-e a programnyilatkozattal? Ezeken is érdemes eltűnődni, éppen most, a kollektív töprengés időszakában. Megfontolandó például annak az ismert — mégsem