Népszava, 1980. február (108. évfolyam, 26-50. sz.)
1980-02-27 / 48. szám
1980. február 27. Atomenergia békés, biztonságos keretek között Országgyűlési bizottságok előtt a tavaszi ülésszak törvényjavaslata Az atomenergiáról szóló törvényjavaslatról tárgyalt kedden délelőtt a parlamentben megtartott együttes ülésén az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint ipari bizottsága. A tanácskozáson részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke is. A törvényjavaslat tervezetét dr. Markója Imre igazságügyminiszter ismertette. Rámutatott, hogy korunk tudományostechnikai forradalmának egyik kiemelkedő eredménye az atomenergia békés célokra való hasznosítása. A legfontosabb alkalmazási terület, az energiaellátás mellett az orvostudományban, a kutatásban, és a termelésben is mind szélesebb körben hasznosítják a sugárzó anyagokat a radioaktív izotópokat. A világban ma 230 atomerőmű működik, és több mint háromszáznak az építése van folyamatban. A nukleáris technika hazai térhódításának jelentős állomása a paksi atomerőmű első egységének küszöbönálló üzembe helyezése: a következő tervidőszak végén már Paksról kapjuk a villamos energia 20—25 százalékát. Az atomkorszak beköszöntése azonban új veszélyekkel, új kockázatokkal is jár, hiszen a felszabadítható óriási energiák első gyakorlati alkalmazása az atombomba volt. A tömegpusztító fegyverek elterjedése joggal kelt aggodalmakat a közvéleményben. Magyarország nemzetközi szerződésekben is kötelezettséget vállalt arra, hogy kizárólag békés célokra használja fel az atomenergiát. Ezt a most készülő törvény újólag megerősíti, és egyúttal megteremti a békés célú hasznosítás maximális biztonságának jogi garanciáit is. A vitában nagy hangsúlyt kapott, hogy az atomerőművek világszerte magasabb biztonsági színvonalon működnek, mint a hagyományosak, s kevésbé szennyezik a környezetet is. A képviselők és a meghívott szakértők egyetértésre jutottak abban, hogy a szigorú előírások maradéktalan betartása mellett nem kell tartani szabályozhatatlan láncreakciók kialakulásától, és a környék radioaktív szennyeződésének veszélye sem fenyeget. Ugyanakkor felhívták a figyelmet a lakosság, a közvélemény alapos tájékoztatásának fontosságára. Javaslatukra a törvénytervezetbe be is került az a paragrafus, amely arról intézkedik, hogy az állampolgárok az atomenergia alkalmazásával kapcsolatos ismereteket az oktatás, a tájékoztatás és a közművelődés keretében megszerezhessék. Ugyancsak a képviselők észrevételei alapján kapott nagyobb hangsúlyt a törvényjavaslatban az a követelmény, hogy az atomenergia hatékony alkalmazását a nemzetközi együttműködés révén is elő kell segíteni. Többen foglalkoztak a radioaktív hulladékok szállításának és elhelyezésének biztonsági problémáival is. A már meglevő és a most kidolgozás alatt levő jogszabályok megnyugtató garanciákat adnak a leginkább sugárveszélyes, kiégett radioaktív elemek vasúti szállítására, ezeket egyébként újrafeldolgozás végett a Szovjetunióba szállítják vissza. Az egyéb, kevésbé veszedelmes nukleáris anyagok szárazföldi, vízi és légi szállítása ugyancsak megoldottnak tekinthető. Ezek hulladékait olyan helyen temetik el, ahol a geológiai adottságok eleve nagy biztonságot jelentenek, de a többszörös biztonság érdekében ott is vasbeton bunkereket létesítenek. Felvetődött a vitában, hogy nukleáris berendezések Magyarországon állami tulajdonban lehetnek, kivételt csak az egészségügy területén alkalmazott sugárforrások, például a fogorvosi röntgenkészülékek, vagy az emberi testbe beépített, izotópokkal működő pacemakerek képezhetnek. A képviselők felhívták a figyelmet a szakemberképzés fontosságára is. A paksi atomerőmű szakemberellátása megoldott: minden dolgozó speciális képzésben részesül, a kulcsfontosságú posztokon dolgozók pedig csak több hónapi, külföldi atomerőművi gyakorlat után állhatnak munkába. Az atomenergiáról szóló törvényjavaslat tervezetét az országgyűlés két bizottsága, a képviselők módosító javaslataival együtt elfogadta. Az együttes ülést követően a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság külön folytatta munkáját. A törvényesség helyzetét, az ügyészi szervezet utóbbi két esztendei tevékenységét dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési munkájának tapasztalatait, valamint a bíróságok elvi irányításának eredményeit dr. Szakács Ödön, a Legfelsőbb Bíróság elnöke vázolta. F. T. Dr. Dabrónaki Gyula és Petrák Ferenc köszöntése Dr. Dabrónaki Gyulát, az MSZMP KB tagját és Petrák Ferencet, a Központi Ellenőrző Bizottságtagját, a párt- és a munkásmozgalom régi harcosait. 40 éves párttagságuk alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága nevvében Borbély Sándor, a KB titkára köszöntötte és átadta a Központi Bizottság emléklapját. A köszöntésen, amelyre kedden a KB székházában került sor, jelen volt Kovács Antal, a Központi Bizottság osztályvezetője. OB A TELEVÍZIÓ ELŐTT FÖLDALATTI TÖRTÉNET Úgy látszik, a Földalatti történet nem egészen azonos a földalatti, illetve a metró történetével. Aki tere-fere vagy eszegetés közben pillantgatott oda a tv tegnap esti dokumentumműsorára, valóban úgy vélhette, hogy „csak” a budapesti metróépítés történetének sok örömmel és gonddal járó eseménysorozata pergett le a szeme előtt. Ám aki jobban odafigyelt, az észrevette: a metró nem pusztán önmagával azonos a képernyőn. A beruházások jelképévé vált. Ami vele történt , 1954- ig megfeszített ütemben építették, aztán évekre leálltak vele — az több más nagy alkotásunkkal is megesett abban az időben. A metró a tv-ben azért válhatott szinte valamennyi akkori nagyberuházás jelképévé, mert az alkotók — igen helyesen — nem a lexikális, hanem a problémaközpontú feldolgozásra helyezték a hangsúlyt. Vagyis elhagytak egy sor olyan részletet, amelyek ábrázolása inkább csak „üzemtörténeti” szempontból lett volna indokolt. (Tizenegyezer méter hoszszúságú filmből válogatták ki az ezer méteres sugárzott részt.) Viszont hosszadalmasabban elidőztek egyegy sorsdöntő időszaknál, például az 1952. évi túlfűtött ütemű építkezés, majd a későbbi leállás kontrasztjánál. A kiváló mérnökök, a keszonmunka hősei mellett megszólaltatták Vas Zoltánt, az akkori Gazdasági Főtanács főtitkárát, Gobbi Hilda és Major Tamás színművészt. Őket a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületének lebontása érintette — sokakkal együtt — igen érzékenyen. Noha a metró tervezői 15 féle változatban vizsgálták, miképp lehetne az aluljárót is kiépíteni és megmenteni a színház patinás épületét — a rossz talajviszonyok miatt nem lehetett. A közéleti személyiségek, és a régi metróépítők vallomásai, a Kor levegőjét árasztó felvételek ügyes beillesztése, a jó riporteri-szerkesztői munka jóvoltából az utóbbi évek egyik legjobb dokumentumfilmje pezgett le a szemünk előtt, amely igen érzékletesen idézte fel az emlékeket az idősebb nemzedékben. A fiatalok számára pedig lehetővé tette, hogy minden más forrás, segédeszköz nélkül is megértsék az akkori történelmi levegőt, azokat az időket, amelyekről oly sokat hallottak már a szüleiktől. Nem érdektelen erről tudni már azért sem, mert éppen a most érkezett az örvendetes hír: február 26-án, keddre virradóra megkezdődött az árampróba a metró legújabb szakaszán ... M. L. KIÜNTETÉS Az Elnöki Tanács Fejes Lajosnak, a Pamutnyomóipari Vállalat személyzeti-szociális igazgatójának nyugállományba vonulása alkalmából, eredményes munkásságáért, a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetést kedden adta át dr. Szabó Imre, könnyűipari miniszterhelyettes. Levegőtisztasági tanfolyam Az Országos Környezetés Természetvédelmi Hivatal felügyeletével 400 órás (önköltséges, vizsgaköteles) levegőtisztaságvédelmi tanfolyam kezdődik április 10-én a Gábor Áron Kohó- és Öntőipari Szakközépiskolában (3520 Miskolc, Bolyai F. u. 10.). A felvétel feltétele: valamennyi ipari szakközépiskolai érettségi bizonyítvány, vagy ipari technikusi oklevél. A tanfolyam sikeres elvégzésével szerzett bizonyítvány a népgazdaság egész területén levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatos — középfokú tanfolyami végzettséghez kötött munkakörök betöltésére jogosít A foglalkozásokat csütörtök délután és péntek délelőtt tartják. Szállásról és étkezésről a hallgatók saját maguk gondoskodnak. Jelentkezni levélben, vagy személyesen, március 3-ig lehet. NÉPSZAVA A RÁDIÓ MELLETT FŰTŐL - FÁIG Aggasztó kérdőjeleket, válasz nélküli miérteket tapasztalhatunk az újabban egyre nagyobb számú környezetvédelmi riportokban. Fűtől fáig címmel Balogh István összeállítása hangzott el hétfőn a Sajó völgyéről. A riporterek már tudnak kérdezni, tudják, mire kellene választ kapnunk. Orvosok szólalnak meg, adatokkal bizonyítva, hogyan emelkedett ugrásszerűen a légúti megbetegedések száma viszonylag rövid idő alatt. Lakók mondják el, lakásuk ablakain miféle levegő áramlik be, munkából hazatérő férjük kileheli odahaza a napközben beszívott kóros gőzöket, és megszólaltak a madarak is, a riport elején és végén, jelezve, hogy már csak nagyon kis számban vannak ezen a környéken. A riport látszólag újdonságokat tálalt. Pedig közismerten nem újkeletű problémák ezek. A riport a biztató I. sorszámot viselte. Reméljük, várjuk a következő, még hatásosabb, még célratörőbben kérdező adásokat. PILLANTÁS A NAGYVILÁGBA A Pillantás a nagyvilágba című állandó rovat vasárnapi száma a szovjet Csillagvárosba látogatott 2. Földvári Géza riportjából — amely A kozmosz diszöbén címet kapta — megtudtuk, hogyan élnek a szovjet asztronauták, az űrkutatás szakemberei, a rakétatechnika, a jövő szakmája dolgozói. Ami a riportból megragadta az embert, az elsősorban éppen az ügy környezetvédelmi vetülete volt. A nagy orosz erdő közepében létrehozott Csillagváros a maga szupermodern technikájával, a jövőt idéző munkájával beleillik az emberi környezet megszokott világába. Mert gondot fordítottak arra alapításakor, hogy még véletlenül se legyen valamiféle civilizációt romboló, környezetet szennyező kisugárzása a legmodernebb településnek. Jó és kellemes élmény volt a riporterrel együtt bejárni a várost, megismerkedni neves lakóival, tudósaival, múzeumával. És főleg jó és kellemes volt tudni, a világnak ezen a pontján nem kell tartanunk környezetszennyezéstől, civilizációs ártalmaktól. METRONÓM A gazdaságpolitikai magazin a Metronóm ezúttal — bizonyára a problematikusabb gazdasági helyzet következtében — nem volt olyan színes és eleven, mint a korábbiakban. Nem is annyira témaválasztása miatt éreztük ezt, hiszen a tematika eléggé sokféle volt, hanem a megszólalók színtelenszagtalan, bürokratikus nyelvezete uniformizálta az egész magazin stílusát. Sok szakmai kifejezést hallhattunk — például az oly sajnálatosan meghonosodott „kiváltani”-t. Az még csak hagyján, ha az üzemi szakember így beszél, de azt mindenképpen meg kell jegyeznünk, a rádió riportere nem veheti át az effajta magyartalan, üzemi terminus technikusokat, sőt, neki kellene helyreigazítania a nyilatkozókat. Volt azért a műsorban korrekt riport is, az egyik Emőd Pálé, a másik pedig az építészt megszólaltató riporteré. A magazinjelleg elbírja az egyenetlen színvonalat, de nem biztos, hogy ez kívánatos is ... Háry Márta — Művelődési ház nyílt kedden Győr egyik kertvárosában, Győrszentivánon. Az egykori tanács, háza épületének megfiatalításával tágas nagytermet, a szomszédságában pedig több kisebb klubhelyiséget alakítottak ki. — Kitűnő termés címmel számol be a L’Humanité keddi számában a pécsi filmszemléről Francois Maurin. Az „1979-es évjárat” — írja — ismét igazolta: Magyarországgal számolni kell Cannes-ban és másutt. A HÉT KÖNYVEI AKADÉMIAI KIADÓ Bobrovszky Ida: A XVII. századi mezővárosok iparművészete, Göcsei Imre: A Szigetköz természetföldrajza, Mikszáth Kálmán összes művei, 14. kötet — cikkek és karcolatok, Molnár István: Élelmiszer-termelés és szövetkezeti mozgalom a fejlődő országokban (Tanzániai kísérlet), Moravánszky Ákos: Antonio Gaudi, Székácsné Vida Mária: A művészeti nevelés hatásrendszere. EURÓPA KÖNYVKIADÓ Atanasz Dalcsev: Töredékek (Feljegyzések, aforizmák irodalomról, költészetről, kritikáról), Franz Josef Degenhardt: Üszkös terep, Szergej Ejzenstejn: Premier plánban, Seamus Heaney versei, Friedricch Hölderlin versei, Szophoklész: Három tragédia (Antigoné + Oedipus király 4- Oedipus Kolonásban). KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Hernádi András: A japán gazdaság a 70-es években. (Szakaszváltás és külgazdasági kapcsolatok), Héthy Lajos: Az üzemi demokrácia és a munkások, Maróthy László: A párt ifjúságpolitikájának néhány kérdése, Óvári Miklós: Történelem, ideológia, kultúra, MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Hegyi Gyula: Európai földalatti, Patricia Highsmith: Két idegen a vonaton, Zelk Zoltán: Reménytelen győzelem, MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Benedek Elek: A vitéz szabólegény, Vlagyimir Oszipovics Bogomolov: Titkos küldetés, Fazekas Anna—Rákosy Anikó: Évi az óvodában, Gergely Márta: A mi lányunk, Kamarás István: Sárkányos mese igazából, Kántor Zsuzsa: Az opál Opel utasai, Valentin Petrovics Katajev: Távolban, egy fehér vitorla, Kende János—Sipos Péter—Blaskovits János: Míg megvalósul gyönyörű képességünk, a rend. (A magyar munkásmozgalom története, 1918—1978.), Koroknay István: Az állatok nagy képeskönyve, Walter Krumbach—Thomas Schleusing: Kati falura utazik, Eno Raud: Mohaszakáll meg a többiek, Somoskői Lajos: Feketerigók. Szvjatoszlav Szaharnov: Tengeren úszik a hajó. Tótfalusi István: Svédország közel van, Alki Zel: A vitrin tigrise. SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ William Golding: Ripacs Martin, Vitkovics Mihály válogatott művei. TÁNCSICS KÖNYVKIADÓ Déri Ernőné: A dolgozó nők képzettségének és szakképzettségének fejlődése, a szakszervezetek ez irányú feladatai. Dolmányné Máyer Piroska: Földtolók, földgyaluk és földnyesők kezelőinek vizsgakönyve. Domonkos Györgyné—Jantsky Izabella: Nyugdíjasok az alapszervezetekben. Kertész Magda: Mai nők és tegnapiak, Nők évkönyve. SZÍNHÁZI MŰSOROK Operaház: A szevillai borbély (H. b. 5. ea., 7) Erkel Színház: Háry János (Ifj. ea., e. fél 6) Nemzeti Színház: Éjjeli menedékhely (7) Madách Színház: Pygmalion (7) Bp-i Gyermekszínház: Jövőre veled ugyanitt (7) Vígszínház: Minden jó, ha vége jó (7) Pesti Színház: Pisti a vérzivatarban (7) József Attila Színház: Villon és a többiek (7) Operettszínház: Csókolj meg, Katám! (7) Thália Színház: Csak semmi szenzáció. (7) Vidám Színpad : A családban marad (7) Mikroszkóp Színpad: Bimm-Bumm Bömbölő (de. 10) Az első vadászat — Energikus emberek (7) Radnóti Miklós Színpad: Amherst szépe (7) Egyetemi Színpad: Bodograph Filmklub II. (6) Főiskolás vizsgafilmek II. (8) Ódry Színpad: Csalódások (7) Bp-i Gyermekszínház: Dzsomárt szőnyege (du. 3) Bábszínház: Népköztársaság útja: Diótörő (du. 3) Jókai tér: János vitéz (de. 10) Játékszín: A hős (7) Főv. Nagycirkusz: Szupercirkusz (fél 8) Zeneakadémia: Bartók-vonósnégyes (Bartók-vonósnégyes 3., fél 8) 5 Tudósítónk jelenti Bizalmat kapott a Bizalom Saját — hétfő esti — versenyfilmjéről, amelyet bemutatónk előtt indokolt remélhetően hamarosan szólni néhány filmalkotát majd az otthoni közöntásról. Először az NDK még is. Solo Sunny Konrad Wolf (a Mamlock professzor, a Goya stb. rendezője) jól ismert világszerte. Solo Sunny című versenyfilmje merőben más, mint amit valaha készített: egy hétköznapi lány története, aki egyszerre vágyik tiszta, egyenes életvitelre és táncdalénekesnői karrier- jót akar Néhány versenyfilmről azt mondhatom: jót akar — rosszul. Ez áll mindenekelőtt a spanyol rendezőnő, Pilar Miró alkotására. Egy századeleji hírhedt spanyolországi kínvallatás és jogtalan ítélkezés ügyét dolgozta filmmé vitathatatlan forradalmi töltéssel (a mű játszását Spanyolországban nem engedélyezték), de olyan képsorokkal, amelyeket a közönség jelentékeny hányada képtelen elviselni. A rendezőnő az életben sajnos tapasztalható ismere. Külön-külön és együttvéve sikertelenül. Embersége, kedvessége, keserű humora és igazsága nagy figyelmet irányított a filmre és kivételesen jó főszereplőjére, Renate Kressnerre, aki egyszeriben a közvélemény díjjelöltje lett, rosszid nyarokkal magyarázza feldolgozásmódját — ez azonban esztétikai indoknak kevés. Jó akaratú film a francia Bertrand Tavernier műve is (Meghalás — élőben), tiltakozás a televízió személyiségi jogokat sértő, erőszakos magatartása ellen. A gondolat aznban inkább a nagy Romy Schneider kis magánszámává korcsosul. (Az alapgondolat erősen emlékeztet Örkény István utolsó kisregényére, a Rózsakiállításra.) Az amerikai „Bumlizás” és az olasz vállalkozásban készült Caligula (mindkettő versenyen kívül), valamint a francia versenyfilm, az Édes utazás láttán (belőle kettő olyan világsztárokkal, mint a többi között Malcolm McDowell, Peter O’Toole, John Gielgud, Dominique Landa, Geraldine Chaplin) csak annyit mondhat Bizalom, Szabó István filmje jó sikert aratott, sajtófogadásán élénk volt az érdeklődés. Versenybeli kilátásai a tudósításaimban kiemelt filmekével azonosnak mondhatók. Közelebbről természetesen csak a közönség és az újságírók véleményét ismerem (az utóbbiak nemzetközi szervezete is kihirdeti majd a döntést). Filmművészeink egyébként népszerűek a fesztiválon. Makk Károlyról, a zsűri tagjáról, mint „a legfiatalabb nagy öreg”-ről ír a fesztiválújság. Szabó Istvánnak pedig — információs vetítésben — még egy művét bemutatják. A már korábban szerzett tok: a művészet lealacsonyítása, ha szociológia, lélektan, ismeretterjesztés álságos ürügyén pornográfiának adják át a terepet. Az úgynevezett „pipsó”-kban (kukucskálás obszcén műsorokra 1—5 márkáért) ugyanez megy olcsóbban, olcsóbb kivitelben, „bizalom” alapján az itteni filmesek szerződést ajánlottak neki a film elkészítésére. A címe: Zöld madár. Egy többször újjászülető szerelem történetét Koltai Lajos operatőrrel, Andorai Péter színészszel itt forgatta. Csak tavasszal kezdik forgalmazni. Még több érdeklődéssel várt versenyfilm van hátra. Köztük Andrzej Wajda műve, A karmester, valamint a török Zeki Okten alkotása, Az ellenség, amelyet azért kellett a seregszemle végére tenni, mert a rendezőt letartóztatták. Remélik, hogy a premierre szabad lesz. Rajk András 1+1 Szabó-film