Népszava, 1980. február (108. évfolyam, 26-50. sz.)

1980-02-21 / 43. szám

198­0. február 21 Kádár János távirata Edward Gierekhez Kádár János, a Magyar két, a Lengyel Egyesült Szocialista Munkáspárt Munkáspárt Központi és- Központi Bizottságának zottságának első titkárává első titkára táviratban történt újraválasztása al­­üdvözölte Edward Giere­­kaiméból. KÖZÉLET Kádár János, az MSZ­MP Központi Bizott­ságának első titkára. Lá­zár György, a Miniszter­­tanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke bemutatkozó láto­gatáson fogadta Boncso Fencsev Mitevet, a Bolgár Népköztársaság magyar­­országi rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét. Apró Antal, az ország­­gyűlés elnöke táviratban üdvözölte Camara Da­­mantang-ot, a Guineai Népi és Forradalmi Köz­társaság népi nemzetgyű­lésének elnökévé történt megválasztása alkalmá­ból. Georgiosz Pélagiasz, a ciprusi külügyminiszté­rium igazgatója és Dobos István magyar nagykö­vet Nicosiában aláírta a két ország három évre szóló kulturális munka­­tervét. Alfons Pawelczyk budapesti látogatása A Magyar Külügyi In­tézet meghívására február 19-én és 20-án látogatást tett Budapesten Alfons Pawelczyk, a Német Szo­ciáldemokrata Párt (SPD) parlamenti képviselője, a Bundestag külügyi és honvédelmi bizottságának tagja. A. Pawelczyk az „NSZK biztonságpolitiká­ja" címmel előadást és konzultációt tartott a kül­ügyi intézetben. Az SPD képviselőjével véleménycserét folytatott Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztál­yainak vezetője, Horn Gyula osz­tályvezető-helyettes és Nagy János külügymi­­niszter-helyettes. KORRUPT ELADÓK Mit csináljon egy kereskedelmi felügyelőség, ha bolti ellenőrzései során vesztegetéssel, pult alóli áru­sítással nem találkozott ugyan, de visszatartott árá­val annál inkább? Ezúttal a Fejér megyei kereske­delmi ellenőrök találták szemben magukat ezzel a kérdéssel, s arra a helyes álláspontra helyezkedtek, hogy az áru visszatartása is meg nem engedett jö­vedelemszerzés, a vevők megkárosításának forrása lehet. Ha pedig így van, nem elég tovább szélesíte­ni az előjegyzéses vásárlás lehetőségét; növelni kell a félretett áruért kiszabott bírságok összegét is. Az ellenőrzések eredményességét kívánják javí­tani azzal is, hogy a különböző vállalatok, sőt, me­gyék között cserélik az ellenőröket. Ez is jó megol­dásnak látszik, az eladók előtt ismeretlen ellenőr zavartalanabbal, kevesebb feltűnéssel dolgozhat, vizsgálódhat. Javaslatunk: terjesszék ki a „cserét” az árdrá­gító, saját zsebre spekuláló, hamisan mérő eladók­ra is, hogy ne ronthassák tovább tisztességes tár­saik tekintélyét és a vásárlók hangulatát. emző, hogy egyszer szól­ok: ne engedjem, hogy a­eleségem cselédeskedjen ithon, vannak itt arra aló bennszülöttek. Föl­ettem egy néger lányt­­ól megvoltunk vele, csak mikor vendégelj­­ ütlek, ártottunk három­ lépésnyi t­ávolságot, dehát ez nem­ontos részlet. Történt egy évlel- hogy valami fölrob­­bant abban az átkozott Lakóműben. Áldozatot sem követelt, de minden­esé romok lettek, tűz is pusztított. Engem odahív­­ok, persze, és ahogyan ohangáltam ide-oda, megbotlottam a Célsötét­­­en, leestem vagy négy­­­t méterről, majdnem a­ángokba, de kivonszoltak valahogyan. A lábam légy helyen eltörött, renk­ívül súlyos zúzódás volt a vállamban meg a medencecsontomban. Kór­­házba kerültem, nem vol­­am ugyan eszméletlen. • Bár nagy fájdalmaim vol­­ak. De ez a legkevesebb, nost jön a java. Sok nap u­tán meg lát­o­­gatott egy űr a gyárból, ha azt mondom, hogy a leosztása menedzser, bi­­zonyára megérted, miféle,­­­em igen érdeklődött az állapotom felől, hanem gyorsan rátért jövetelének tél­jára. Beszéljük meg, mondta, hogyan lesz az anyagi kártérítéssel. Mi­től? — kérdeztem, hátha nem jól értem. A kárté­rítéssel — ismételte. Mert a biztosító nem fizet. Hogyhogy­­ nem fizet ? Mert benne van a felté­telekben, hogy nem fizet, ha gondatlanság történt. De itt mi történt? Nem tudja, mondta, de az­ért felelősségemet állapítot­ták meg. Ha nem tetszik, indítsak pert, így, ágyhoz kötve? Az őt nem érdekli. Margit, szegényem, be­hívatta hozzám az egyik legjobb ügyvédet. El­mondtam a históriát. Bó­logatott, és harmadnap visszajött Reménytelen a helyzet, közölte: a bizto­sítónak olyan szakvéle­mény van a kezében. Ki­től? És az ügyvéd meg­nevezett egy elismert szaktekintélyt, aki kimu­tatta, hogy hibás terv alapján épült a kohó, rossz a statikai számítás, amit én végeztem. Ne okoskodjam, mondta ez az ügyvéd, igen drága a perköltség. De hát ha na­gyon akarom, ő elvállalja, ámbár . . A kórházi számlám ek-­­­kor már nyolcezer dollár­ra rúgott. Fölkeltem idő előtt a betegágyból, ezért sántítok életem­­ végéig. Indultam haza. De mi az, hogy haza? Szegény Mar­­gitona eltitkolta, hogy pe­csétes levél szólította föl, huszonnégy órán belül hagyjuk el a lakást. Ki­raktak úgy, hogy minden göncünk, a ruhán kívül ott maradt foglalóban. Hogy hol laktunk? Egy erdélyi magyar áruház­as adott két helyiséget a szu­­terénben. Hogy mi történt ez­után? Ha hiszed, ha nem, elkezdtük törleszteni a rengeteg tartozást. Margit beállt elárusítónak az áruházba.*én meg, nevess ki, este meg éjjel takarí­tottam. Igen, így sántán. Fizettünk egy keveset a lakásért, szinte koplal­tunk, és törlesztettünk. Évike kőében járt az is­kolába, az ő életében ne legyen törés, így gondol­tuk. Hát akárm­ost elmon­na, akkor sem hogyan keveredtünk haza. Kép­zeld el, a legnagyobb uta­zási iroda a tévében fi­nanszírozott egy reklám­műsort, egy kvízt, kér­­dezz-felelek játékot. Ele­inte csak néztük, aztán egyszer azt mondta Mar­git: olyan könnyűek a kérdések, és olyan műve­letlenek az emberek, ő megpróbálja. Erre Évi­ke, aki akkor már egyetemre járt angol nyelv- és iro­dalomra, szintén jelentke­zett. Úgy drukkoltunk, hogy éjszaka sem alud­tunk. Ott az emberek jó­részt tényleg műveletle­nek, a gazdagabbja csak a pénzzel törődik, a sze­gény meg nem tanulhat. Az enyémek túljutottak az első fordulón, aztán a másodikon­ mindig ők szerezték a legtöbb pon­tot. Ilyen kérdések voltak, képzelheted, hogyan felelt rá Margit, hogy ki az a Goethe, és mikor élt, mondja meg, hol van Skandinávia, és sorolta föl az ottani országok fő­városát, ilyesmik. Aztán eljött a döntő. És ők mind a ketten benne. A nyolc­ból előbb négyen marad­tak, aztán, a szememnek, fülemnek sem akartam hinni, ők ketten, az­­enyé­rnek. Évike győzött, Mar­git a második. És mind­ketten nyertek egy két­személyes társasutazást Egyi­ptomba! Aznap este mondtam először, hogy elmegyünk Kairóba, és onnan haza, Magyarországra. Évike hallgatott. Margit meg azt kérdez,te, mit fogunk csi­nálni. Akármit, feleltem, így tettünk. Hogy ne le­­dyen föltűnő, megint egy­­egy kofferral indultunk neki az útnak. Évike má­sodiknak a fiúbarátját, na, az udvarlóját hozta magával. Minket nem is érdekelt Egyiptom, pedig fiatalabb korunkban any­­nyira vágyakoztunk meg­nézni. Hanem, amilyen gyorsan lehet, elintézni a formaságokat, és fölszáll­ni a repülőgépre, haza, ide, a nyugalomba, a biz­tonságba. Nagy bánatunkra Évike nem jött, velünk. De mi jöttünk és jöttünk, ez sem tarthatott már vissza. Mi­­ben élt Margitnak egy néni­kéje ő fogadott be minket. Aztán meghalt, ott maradtunk. Margit nyelvórákat adott, én meg föl író lettem egy Tüzép­­telepen. Azt kérded, itt van-e most Margit. Nem . . ., nincsen, szegény. Az idén nyáron egy éjszaka érte a halál, nem ébredt föl reggelre. Magam vagyok. Éviké ír néha. Hogy ne legyek egyedül, most fel­jöttem Dezsőékhez. Hát ennyi, röviden. De ha többet, részleteket akarsz, keress meg, szíve­sen mesélek. Dezsővel vé­gig leveleztem, tőle tud­tam azt is, hogy te itt vagy, hol dolgozol. Dezső tudja a címemet is: Hát akkor szervusz, menned kell, látom, fészkelődsz. Imimin elváltunk, ha­ AIRIROr ma,­iában azt sem tudtam, sajnáljam, vagy megvessem ezt a szerencsétlen szerencselo­vagot aki jó csillag alatt nem, csak az­ adósság elől menekült haza. De azt tudtam, hogy regény so­sem lesz ebből a történet­ből, két okból sem. Mert a részletek nem is érde­kelnek, meg fogalmam sincs róla, ki az a Dezső. Szántó Jenő KITÜNTETÉSEK Az Elnöki Tanács Föl­deák János írónak, költő­nek irodalmi és közéleti munkássága elismerése­ként, 70. születésnapja al­kalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét ado­mányozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán adta át. Jelen volt Kor­­nidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizott­ságának osztályvezetője és Pozsgay Imre kulturális miniszter. * A SZOT Elnöksége Vándor Lászlónak, a Szakszervezetek Zala me­gyei Tanácsa elnökének 60. születésnapja alkal­mából a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetést adományozott. A kitüntetést Tóth Tibor­­né, a SZOT Elnökségének tagja adta át. Az Elnöki Tanács nyugállományba vonulá­suk alkalmából, érdemeik elismeréséül mezőgazda­sági és élelmiszeripari szakembereket tüntetett ki. A Szocialista Magyar­­országért Érdemrendet adományozta Kovács Mi­hálynak, a budapesti Sza­badság Tsz elnökének; a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Horváth István, az Agrotröszt ke­reskedelmi igazgatója, Kosics Ljubomir, a MÉM repülőgépes szolgálatá­nak repülőgép-vezetője. dr Kovács Jenő, az Ál­­latorvostudományi Egye­tem tanára, Németh Ru­dolf, az ÁGK osztályve­zetője az Állami Gazda­ság című lap felelős szer­kesztője Pintér András, a Vetőmag-termeltető és Értékesítő Vállalat igaz­gatója, Sándor Ferenc, a Városlődi Állami Gazda­ság igazgatója, Serényi László, a Gabonatröszt osztályvezetője és Szánt­­ner József, a Pannónia Sörgyár termelési vezető­je. A kitüntetéseket Ro­mány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter szerdán a MÉM-ben adta át. NÉPSZAVA Volán-brigádvezetők tanácskozása A vállalati tervtárgya­lások tapasztalatai alap­ján a közúti fuvarozás idei terveinek maradékta­lan végrehajtásához kérte a küldöttek segítő közre­működését Tapolczai Kál­mán vezérigazgató, a Vo­lán szocialista brigád ve­zetőinek szerdai országos tanácskozásán. Az érte­kezleten mintegy 120 élenjáró brigád vezetője vett részt, ott volt Pul­­lai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter is. A volánosok egyöntetűen csatlakoztak a Sziklai-bri­gád kezdeményezéséhez, keresetüket a többiekhez hasonlóan a gyermekin­­té­zmények terven felüli fejlesztésére ajánlják fel. Ház­gyári kísérlet Bíztató kísérleti ered­ményeket hozott az új betontömörítő eljárás a 43-as Állami Építőipari Vállalat 2-es számú ház­gyárában. Az úgyneve­zett vipres technológia a nevét is onnan kapta, hogy egyesíti a vibrációt és a préselést. Ezért a fö­démpanel acélsablonjába öntött betont gyorsabban és jobban tömöríti, mint az eddigi módszer. f njd le.«z nekem../ Közben egy idős bácsi csoszog be a fogadóórára. 1976-ban, 76 évesen jött az Alföldről ide dolgoz­ni. — Nem akarok a lá­nyom nyakán élni, majd lesz nekem önálló nyug­díjam — mormolja maga elé. Egyelőre azonban — mint kiderül —, még csak négyéves munkavi­szonya van, korábban több mint 50 évig föld­műveléssel foglalkozott, nem helyezkedett el. Most a sogsegély még a felszabadulás előtti me­zőgazda­sági cselédévekből próbál neki néhányat el­ismertetni, hogy legalább a minimális nyugdíjra jogosultságot szerezzen.­­ Legrosszabb esetben még hat évet ledolgozok — szólal meg búcsúzóul. Most 80 éves. A jogsegélyszolgálat ve­­­zetője becsukja az iktató­könyvet, a mai fogadóóra véget ért. Régebbi ügyei­ről kezd mesélni. Amikor végül elbúcsú­zunk, és távozóban utá­nanézek, arra gondolok: hiába csukta be az ikta­­tókönyvet, hagyta ott az irodáját, az emberek sok­féle gondját-baját tovább cipeli magában. Mint mindenki, aki szívvel-lé­­lekkel akar segíteni. Deák András A ZK L KV 1­­. 10 ELŐTT­­ Számvetés Egy­­ ötrészes sorozat negyedik darabját láthat­juk ma késő délután a képernyőn, s az eddig su­gárzott három rész a ga­rancia rá, hogy éredemes ezúttal is bekapcsolni a készüléket. A Számvetés közlekedéssel, szállítással és hírközléssel foglalkozó adása (szerkesztette Ka­­rácsondi Miklós) mérték­tartóan és reálisan mutat­ja be a közlekedési ága­zat fejlődését és gondjait, az itt dolgozó körülbelül 400 ezer ember minden­napi munkáját. Már-már közhely, hogy Magyarország kapu és összekötő kapocs Európa tájai között, de a műsor­ban felvillantott képek és a tárca megszólaltatott vezetői meggyőznek arról: nem fölösleges a mélyére hatolni az egyébként esetleg megszokottnak tetsző megállapításoknak. Azoknak is tud újat mon­dani ez számvetés, akik­nek van bizonyos áttekin­tése a majdnem 350 mil­liárd forint értékű esz­közállománnyal működő kiterjedt ágazat helyzeté­ről. Aligha közismert példá­ul, hogy a Testvériség gázvezeték átadásával már az összes árumennyi­­ség több mint 4 százaléka csőhálózaton „közleke­dik”. Vagy hogy az In­­terszmutnyik-rendszer ke­retében működő műhold­követő állomás segítségé­vel kísérhetjük majd fi­gyelemmel a moszkvai olimpia eseményeit. A kí­vülállónak az is valószí­nűleg meglepetés, hogy a motorizáció fejlődése vég­re nem vonta maga után a közlekedési balesetek számának növekedését; ellenkezőleg, az előző öt évhez viszonyítva, az ada­tok kifejezett csökkenés­ről tanúskodnak. Tudtuk, hogy a metróépítés foly­tatása gyökeres fordula­tot hozott a budapesti közlekedésben, de az már új és figyelemre méltó arány, hogy az utasok immár 17 százalékát ez a közlekedési eszköz szál­lítja. Az első konténeres kikötő­­és az első konténe­res vasúti pályaudvar átadása, a szegedi, tahi és győri új hidak építése, il­letve a Margit-híd befeje­ződött és a Petőfi-híd most folyó felújítása ugyancsak erre a tervidő­szakra esik, amelyről a számvetés készült. (k) S JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT Apuka gyesb­e ment Ahogy belépünk a mo­dern, összkomfortos la­kásba, elszorul a szívem. A nagyobbik gyerek, Pis­tike, mélyen füzete fölé hajolva rajzol. Kistestvé­re, Krisztina, a rácsos kiságyban próbálgatja a járást. Felette édesany­juk feketébe keretezett arcképe. — Bácsi, az én apukám gyesre ment — szól büsz­kén a kissrác, s odamu­tat a rajzpapírra: — Lá­tod, így szokott mosogat­ni... Látva a vendégeket, a A szakszervezet jogá­sza egy órával később már az irodájában, a fo­gadóóráján meséli el a vállalat gépkezelőjének szomorú történetét. Be­csülettel dolgozott, szép családi életet éltek, fele­sége második terhessége alatt kapták meg az új munkáslakást. Aztán megszületett a várva várt kislány, hazajöttek a kórházból. A feleség azonban a szülés óta nem volt jól, többször is­ or­vost kellett hívni hozzá. Három hét múltán aztán újra kórházba került, ahol néhány napon belül vérmér önzésben meghalt. A szakszervezet azon­nal, s amit lehetett, segí­tett, így került sor, arra is, hogy amikor lejárt a férfi szabadsága, a fogse­­gélyszolgálat kérvényt fo­galmazott a Munkaügyi Minisztériumba: kivételes múltan,­osságból engedé­lyezzék, hogy az apa ve­hesse igénybe a gyermek­gondozási segélyt. — Jó érzés tudni, hogy a bajban mindenki össze­fog, segíteni akar. Szom­baton adtuk postára a kérelmet, és már hétfőn délelőtt telefonon keres­tek a minisztéri­umból — emlékezik dr. Büki Ernő. — Először azt­­ füvem, talán valami más ügyben, hiszen a levelet még in­formá­n meg sem kaphat­ták. De nem. E­bben az ü­gyben kerestek. Közöl­kis Krisztina is „produ­kálja magát”: legújabb csörgőjével nyújtózkodik felénk. Apuka szeme sarkából egy könnycsepp bújik elő, s dr. Büki Ernőnek, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat szak­­szervezeti jogsegélyszol­gálata vezetőjének is igencsak fátyolos a hang­ja, amikor átnyújtja a papírt. — Ettől a hónaptól ön gyermekgondozási segé­lyen van. — Köszönöm, doktor tőli, hogy értesíthetem az apát, a gyes engedé­lyezve van, a papírt azonnal küldik. Kopogtatnak az ajtón, ügyfél érkezik. Dr. Büki Ernő számára szintén ré­gi ismerős. Néhány szót váltanak csak, s máris meséli az ő történetét is. — Pista bácsi vállala­tunk régi, megbecsült dolgozója, fél évvel ez­előtt került bajba. Segí­teni akart, és készfizető kezességet vállalt az OTP-nél egy ifjú kollé­gája 6000 forintos kör cse­­néért. A fiatalember azonban nem fizette az adósságát, sőt betört egy butikba és börtönbe ke­rült, így az OTP Pista bácsin hajtotta be a tar­tozást. A jogsegélyszolgá­lat kinyomozta, hogy a férfi házasereber, s a fe­lesége is tudott a köl­csönről, csak hallgatott róla. Végül­ sikerült elin­tézni, hogy a tartozás fe­lét a férj rabk­eredményé­­ből, másik felét pedig a feleség fizetéséből egyen­lítsék ki. — Ez az asszony egyik kislányával hónapokon át en-a présházban lakott. hivatalos leveleit is a TV. dűlőre címeztük — mu­tat következő látogatóok­­ra a jogsegélyszolgálat vezetője. — Felejtsük el, doktor úr, azóta olyan a férjem, mint­ha kicserélték volna — süti le a szemét a fia­tal­asszony. De hát mi is történt. M­inek kell valójában sze­­rpenkeznie'’ Tavaly nyá­­»v«n a házaspár úgy ösz­­s­ i’eveszett, hogy a férj otthonról elzavarta. L"von ütéssel fenyegette a feleségét. Az asszony a kislánnyal kiment a sző­lőben levő présházukba, s onnan egyszerűen nem mert hazatérni. Tanácsta­lanságában — mivel ügy­védre nem volt pénze — vállalatának szakszerve­zeti jogsegélyszolgálatá­hoz fordult. A jogsegély előbb birtokháborítási el­járást indított a férj el­len a tanácsnál, innen azonban a bíróságra tet­ték át az ügyet. Egy kubikos a követ­kező látogató, a válóperi ítéletéért jött. — Ilyen ügyekben csak kivételesen ■ látunk el jogi képviseletet, de ez az eset a kivételek kö­zé tartozik — magyaráz­za dr. Büki Ernő. — A férfi, aki vállalatunknál lett 50 százalékos rok­kant, már 16 éve él együtt jelenlegi élettársá­val, 4 kiskorú­ gyerme­kük van. Jogilag azonban még mindig az első fele­sége a házastársa, nem váltak el, s így, persze, „új” élettársával sem há­zasodhatott össze. Min­denképpen rendezni kel­lett a helyzetüket, már csak az élettárs és a gyermekek érdekében is, hiszen később az esetle­ges özvegyi nyugdíjnál és sok más tekintetben is különféle jogi­­problémák merülhettek volna fel. Ők is már régen szerettek volna összeházasodni, de, mint mondták: nem volt pénzük a válóperre. Be­szereztük a szükséges ke­t Megírtuk a kereset­levelet, s már meg is kaptuk az idézést a tár­gyalásra, amikor boldo­gan rohant be hozzánk az asszony — meséli dr. Büki Ernő. — „Doktor úr, köszönöm, rendbe jött minden, állítsák le a pert... A férjem feljött értünk a szőlőbe, bocsána­tot kért... Kibékültünk” — mondta.­z eseti kimutatásokat, a tanács hatósági bizonyít­ványát vagyoni helyze­tükről, s végül sikerült teljes költségmentességet szerezni nekik. A váló­perben azonban újabb bonyodalom támadt, mert a volt feleség, aki már két éve nem dolgo­zik, házastársi tartást kö­vetelt. Erre azonban egy­általán nem szorul rá, hiszen még munkaképes korban van, s nincs le­százalékolra sem. A férj már csak azért sem fi­zethet, mert alig 2000 fo­rintos keresetéből — élettársa a tsz-ben havi 1100 forintot kap — négy kiskorú gyermeket tart el. A kérést így a bíróság végül elutasította, és ki­mondták a válást. Most már tehát végre sor ke­rülhet a megkésett eskü­vőre. — Itt a meghívó, dok­tor úr — szólal meg a férfi, s átadja a díszes papírt. — Magának kö­szönhetjük, maga nélkül nem tartjuk meg... Kinek kell szégyenkeznie? Mrc­ ké­re esküvő

Next