Népszava, 1980. március (108. évfolyam, 51-76. sz.)

1980-03-25 / 71. szám

198­0. március 2­5. Konferencia az MTESZ-ben ......... "­­■ ..................................... . Európai fizikusok Budapesten Huszonnégy ország több mint száz fizikusának részvételével megkezdő­dött hétfőn az Európai Fizikai Társaság Tanácsá­nak idei értekezlete. Az MTESZ budapesti székhá­zában megrendezett ötna­pos eseményen a fizika különféle szakágainak művelői cserélik ki tudo­mányuk legfrissebb ta­pasztalatait. A résztvevők fölkeresik a jelentősebb magyar kutatóhelyeket is, hogy egy-egy tudományos kérdésben véleményt cse­réljenek a hazai szakem­berekkel és megismerked­jenek a magyar fizika helyzetével és eredmé­nyeivel. A tudományos kérdések mellett olyan témák is szerepelnek a program­ban, amelyekben nemcsak a fizikusok érdekeltek, így például szóba kerül majd a fizika és a társadalom viszonya, vagy a nagy ér­deklődésre okot adó okta­tási kérdés is: milyen le­gyen az alap-, illetve a középfokú iskolákban a fizika tanítása. KGST vasúti tanácskozás Március 24—27. között Budapesten tartja ülését a KGST vasúti-közleke­dési szekciója. A tanács­kozáson miniszterhelyet­tesek vezetésével Bulgá­ria, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyar­ország, az SNDK, Románia és a Szovjetunió vasútjá­­nak szakértői, valamint a KGST-titkárság és Ju­goszlávia képviselői vesz­nek részt. Az ülést hétfőn Ónczó György közlekedés- és postaügyi miniszterhe­­lyettes ünnepélyesen nyi­totta meg a MÁV-vezér­­igazgatóságon. A négynapos tanácsko­záson elsősorban az ex­port, az import és a tran­zit szállítási tervek tel­jesítésével kapcsolatos tennivalókat, valamint a villamos energia, a tüzelő- és kenőanyagok gazdasá­gos vasúti felhasználását vitatják meg. Az ülésen előkészítik a tagországok idén sorra kerülő határ­­forgalmi konferenciáját, amelyet a vámhatóság, a határőrség, a növényvé­delmi és az egészségügyi szervek közreműködésével tartanak annak érdeké­ben, hogy csökkentsék a vonatok tartózkodási ide­jét a határállomásokon. Naponta 10­1 hektár új erdő Munkához láttak a ta­vaszi fásítók a Duna—Tu­sza közén, ahol évek óta tervszerűen erdősítik a mezőgazdasági művelésre alkalmatlan területeket. A rügyfakadásig, csak a Kiskunsági Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság te­rületén, 2500 hektáron újítják fel a régi erdő­ket, s telepítenek újab­bakat. A faültetést spe­ciális munkagépek segí­tik. Az összes gép na­ponta együttesen száz hektár új erdő telepíté­séhez elegendő, tehát kö­rülbelül egymillió tű- és lomblevelű facsemetét ül­tetnek el. Elutazott a nőszövetkezeti küldöttség A Szövetkezetek Nem- OKISZ-ban. A nőszövet­­zetközi Szövetsége és az kezet­i delegáció vasárnap Unesco szervezésében a elutazott Magyarország­fe­jlődő országokból nő­­ről. szövetkezeti delegáció tartózkodott két hétig ha­zánkban, az Országos Szövetkezeti Tanács ven­dégeként. A kenyai, zam­biai és Sri Lanka-i ven­dégek megismerkedtek a mezőgazdasági, a fogyasz­tási és az ipari szövetke­zeti mozgalom gazdasági, társadalmi feladataival és tanulmányozták a felnőtt­­oktatás elméleti, gyakor­lati tapasztalatait. Láto­gatást tettek a Nőtanács­nál, a TOT-ban, a SZÖVOSZ-ban és az Húsvéti sonka A Kaposvári Húskom­­binát megkezdte a hús­véti füstölt áru kiszállítá­sát az üzletekbe. Az álla­mi és a szövetkezeti ke­reskedelemmel kötött szerződés szerint száztíz tonna darabolt, kötözött sonkával, tarjával, fehér­­pecsenyével, pácolt füstölt csülökkel látja el a So­mogy megyei boltokat az elkövetkező napokban. A jó ellátás érdekében az ünnepek előtti csütörtö­kön — április 3-án — kü­lön ügyeleti szolgálatot tart a húskombinát. Egyidejűleg a kombinát sántosi juhtelepéről hús­véti pecsenyebárányokat szállítanak exportra. Hús­véti­g 25 ezret küldenek főként Olaszországba, Franciaországba és az NSZK-ba. KÖZÉLET Elutazott Budapestről a Salvadori Forradalmi Tö­megek Koordinációs Bi­zottság küldöttsége, amely a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és az Or­szágos Béketanács meghí­­vására tartózkodott ha­zánkban. A delegációt fo­gadta Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a HNF OT főtitkára. A küldöttség megbeszélést folytatott Sebestyén Nándornéval, a OBT elnökével, Kovács Bélával, az OBT főtitká­rával, Harmati Sándorral, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnökével, Sütő Gyulával, az OBT és az MSZB titkárával. Nagyjavítás a Dunai Vasmű m­ meleghengermű­vében A Dunai Vasműben hét­főn megkezdődött a me­leghengermű nagyjavítá­sa: hét nap alatt összesen 43 560 munkaóra felhasz­nálásával elvégzik a gépé­szeti-energetikai berende­zések ellenőrző nagyjaví­tását, valamint az esedé­kes rekonstrukciós mun­kálatokat. A meleghengermű a tervek szerint április 3-án reggel kezdi meg a mun­kát. Szovjet idegenforgalmi hét a Flóriánban Szovjet idegenforgalmi hét kezdődött hétfőn a Flórián üzletközpontban, ahol több mint száz színes fotó mutatja be azokat a városokat, tájakat,­ ahová a magyar turistákat vár­ják. A rendezvényt Gri­­gorij Adijanc, a Szovjet­unió Minisztertanácsa mellett működő Idegen­forgalmi Főhivatal ma­gyarországi képviselője nyitotta meg. Az elmúlt évben 500 ezer szovjet látogató is­merkedett Magyarország­gal, ugyanakkor több mint 240 ezer magyar turista jutott el a szovjet tájak­ra. Az idén az Intourist az eddigieknél is gazda­gabb programokat állított össze a magyar turisták­nak. Természetesen az idei év lenagyobb esemé­nye, a moszkvai olimpia lesz, ahová eddig megkö­zelítően tízezer magyar jelezte érkezését a hazai utazási irodák közvetíté­sével. Újdonság, hogy a nyá­ron megindul a Budapest —Szocsi közvetlen repülő­járat, s ily módon alig két óra alatt a legkedvel­tebb szovjet üdülőhelyre utazhatnak a magyar ven­dégek. A Szovjetunióba látogató minden negyedik magyar turista saját autó­val indul útnak, ezért kü­lönös gonddal állították össze az idén számukra az útvonalakat, összesen 14 ezer kilométer hosszú­ságban. Amint a kiállítás képein is látható, gyors ütemben fejlődik a szov­jet kempinghálózat. Az idén például Moszkva, Le­ningrád, Szocsi és Jalta új sátortáborai is várják az autós turistákat. Nem homokvár — prognosztika amokra épít, aki manapság 10—15 évre próbál előre tervezni. A csak nagy vonalakat felölelő, sok bizonytalanságot tartalmazó, vállalati prog­nózis nagyvonalú, és mint ilyen, hiábavaló. Effé­le gondolatokért manapság sem kell túlságosan messzire menni. A vállalati prognózisok szükségét kétségbevonó szakemberek a következőkkel támasztják alá ellen­érzéseiket: rohamléptekkel halad előre a tudomány, s így a technika és a technológia elavulása mind gyorsabb. A közgazdasági szabályozók élettartama is rövid: 3—4 év. Aztán: a vállalati teljesítményt éven­te értékelik, a vezetők érdekeltsége az éves tervek teljesítéséhez fűződik. Végül: a világpiacot oly sze­szélyes gazdasági, politikai szelek irányítják. Az egyébként jogos ellenvetések azonban még nem indokolják a prognosztika teljes mellőzését. Hi­szen, a prognózisokat készítő vállalatnak nemcsak a technikát és a szabályozókat kell terve változó ele­­meként szerepeltetnie, hanem az összes többit: a várható keresletet, az árakat, és a munkaerőhelyze­tet is. Vagyis, ha a vállalat jól becsüli meg tervét, ezzel a szabályozók várható — ilyen vagy amolyan — változására is felkészült. ..A prognózis nem helyettesítheti a tervet (még hosszú távon sem), de megalapozhatja azáltal, hogy a tudományos előrelátásra támaszkodva döntéselő­készítő információkat ad a célok kijelölésére és a célokhoz vezető leggazdaságosabb eszközök kialakí­tására.” Az idézet dr. Sipos Béla okleveles közgazda kandidátusi értekezésének tézisei közt olvasható. A „Tudományos elemzések és prognózismódszerek hasznosítása az iparvállalatok tervének megalapozá­sában” című disszertációt ma délelőtt vitatják meg az Akadémia nagytermében. A prognosztika létjogosultságát és a fentebb le­írt töprengést igazolandó, álljon itt még egy idézet, ezúttal az egyik opponensi véleményből: a gazda­ságtervezés minőségének és hatékonyságának javí­tása érdekében a prognosztikai munka az irányító, kutató és tervező szervezetek kiemelt feladata. (mTr) . NÉPSZAVA A TELEVÍZIÓ ELŐTT ÚJ VENDÉG ÉRKEZETT A magyar dráma 30 éve című sorozatban mél­tán kapott helyet Nagy Lajos színművének új tévéfeldolgozása. Az el­sőt, sok évvel ezelőtt, talán a Nyitott Könyv műsorában láthattuk, a mostani teljesebb, de ugyancsak tömör, drámai változatot Kazimir Ká­roly rendezte. Nagy Lajos jó negyed­­százada, egy korábbi, mesteri novellájából írta Új vendég érkezett cí­mű egyfelvonásosát. A Tanácsköztársaság idején játszódó drámát is ugyanaz a fegyelmezett indulat, lényegretörő, társadalmi és lélektani motívumokkal átszőtt realista ábrázolásmód jellemzi, mint novellái­nak javát. Petur István, a proletárdiktatúra ellen acsarkodó földbirtokos duhaj, krakéler figurája már előrevetíti az ellen­forradalom, a majdani különítményesek menta­litását. Találkozása az igénytelen külsejű, csen­des szavú vörösőrpa­­rancsnokkal egyetlen fe­lesleges szó nélküli, fe­szülten drámai jelenet, amely fényt vet Petur egész társaságának ka­rakterére, magatartására is. Kazimir Károly gondos rendezésében színházi jellegű, de a tévé lehető­ségeivel is élő, jó elő­adást láttunk, kitűnő színészekkel. A Peturt alakító Bitskey Tibor mellett elsősorban Pécsi Ildikó szorongó, riadt úriasszonya és Inke Lász­ló óvatoskodó, a zava­rosban halászó festőmű­vésze tetszett. Kisebb szerepében is egyéni fi­gurát formált meg Ráday Imre, György László és Kovács Károly. KÉSŐI RIPORT Az Örkény Istvánról szóló dokumentum-r­­portfilmet eredetileg a Drámaírók műhelyében című új sorozat nyitó adásának szánták. Az élő íróval készült volna a műsor, (és készülnek a sorozat további adásai a legjelesebb mai magyar színpadi szerzőkkel), Ör­kény halála azonban át­írta a forgatókönyvet. A mű­hely filmből emlékmű­sor lett. Alkotói, Ungvári Ta­más, Virág Katalin és Radó Gyula, így is meg­kísérelték az élő Örkényt képernyőre idézni. Drá­máinak rendezői, mű­vészbarátai, tisztelői mel­lett megszólalt maga az író is, a korábbi filmfel­vételek jóvoltából. A legbeszédesebben nagy sikerű darabjai, a Macs­kajáték, a Tóték, a Kulcskeresők egy-egy groteszk, abszurd humorú jelenete vallott Örkény sajátos színpadi világá­ról. Ennyit nyújthatott a gazdátlanná vált alkotó­­műhelybe betekintő ri­port, amelynek előkészí­tésében az író még részt vett. FOLYT. KÖV. - DE MIKOR? Vasárnap este került képernyőre A Lipsirica című Mikszáth regény­ből készült tévéfilm első része. Katkics Ilona ren­dezése hiteles légkört te­remtett. A múlt századi tabáni kisvendéglő, a Fehér Páva kerthelyisé­gét igazi mikszáthi figu­rák népesítették be: a puritán Druzsba tanár úr, a kedélyes Kovik doktor, Vidovics kanonok, a bővérű vendéglősné és ártatlan, bájos leánykája, a Sipsirica. A pasztellszínekkel áb­rázolt környezet, a mű hangvétele romantikus történetet ígér. A tévé­­film első részében éppen csak felparázslanak azok a személyes érzelmek, indulatok, amelyek a ké­sőbbi társadalmi konflik­tusokhoz vezetnek. Meg­lepetést tartogat Mik­­száthnak ez a kevésbé is­mert, kitűnő műve, a rózsaszínű idillből kar­­cos, kemény realista társadalomrajz kereke­dik. A fordulat azonban, — legalábbis a képer­nyőn — soká várat ma­gára. A kétrészes filmet a legjobb lett volna szombat és vasárnap este vetíteni. Rejtély, hogy miért ékeltek öt műsor­napot a mű eleje és foly­tatása közé, míg például szerda este csúcsidőben egy tévéjáték ismétlésére kerül sor. A hét végén kezdődött másik, kétrészes műsor, az Egy ház a Körúton műfajánál fogva bármi­kor folytatható. Kabaré­történeti show egy kis korfestő háttérrel, iróniá­val, a pesti kabaré hős­korának válogatott mű­sorszámaival és kitűnő színészgárdával. A mű­sor gazdái remélhetően a második részben is azon lesznek, hogy — a beve­zető strófával szólva, — „indítsák, ne vadítsák a kabaré híveit”. Vajk Vera iHKO MiusiMKm­ — „Tavaszi múzsa” címmel Erdélyi Ágnes előadóművész önálló mű­sorát rendezik meg a KPVDSZ Budapesti Mű­velődési Központjában (VI. Eötvös u. 25/a.) áp­rilis 6-án, vasárnap dél­után. — Pienes János fest­ményeiből nyitottak meg kiállítást vasárnap Debre­cenben a Déri Múzeum­ban. A Debrecenben élt tanár és festőművész leg­több képén a város utcáit, a régi, mozgalmas piactér tarkaságát örökítette meg. SZÍNHÁZI műsorok Operaház: Sztravinsz­kij : A tűzmadár, R. Strauss: Ez lenne a ha­lál ? Sztravinszkij: Le sagre du printemps (7) Nemzeti Színház: Az úr­hatnám polgár (7) Játék­szín: Emigránsok (7) Ma­dách Színház: A doktor Úr (7) Bp-i Gyermekszín­ház: Jövőre veled ugyan­itt (7) Vígszínház: Har­mincéves vagyok (7) pes­ti Színház: Macskajáték (7) József Attila Színház: Anna őfelsége (7) Kama­raszínpad: Érdemei elis­merése mellett (7) Ope­rettszínház: Violetta (7) Várszínház: IV. Henrik király (7) Thália Színház: Égszínkék lovak, vörös füvön (7) Vidám Színpad: A családban marad (7) Kis Színpad: Dobogón va­gyunk (fél 8) Mikroszkóp Színpad: Minek néz en­gem? (fél 9) Radnóti Miklós Színpad: Szegény emberek (fél 4) Pilinsz­ky János: Élőképek — Premier! (8) Ódry Szín­pad: Tizenkét dühös em­ber (7) Korona-Pódium: Az én színházam. Bárdi György előadóestje (7) Bp-i Gyermekszínház: Gábriel és Gabriella: Vendégek (du. 3) Báb­színház: Jókai tér: A pa­godák hercege (du. 3) Ze­neakadémia: Falvai Sán­dor zongoraestje (Zongo­­rab. III/1., fél 8) Barátok kézfogása Anatolij Mednyikov szovjet író íróasztalán kilencemeletes típusház fémmakettje látható, egy magyar építőipari válla­lat márkájával. Klausz Sebestyén budapesti épí­tő ajándéka a makett. Az író és az építőipari mun­­kás barátsága hosszú évekre nyúlik vissza. Anatolij Mednyikov 1970 óta nyolcszor járt Magyarországon. Az író figyelmét, érdeklődését felkeltette a magyar munkások élete, gyakran megfordult az építési te­rületeken, Csepelen, az Ikarus Jármű- és Karos­széria Gyárban és textil­ipari üzemekben.­­ Ám mindennél job­ban érdekeltek az építők, számos alkotásom éppen róluk szól — mondja Anatolij Mednyikov. — Klausz Sebestyén brigád­járól már akkor hallot­tam, amikor először jár­tam Magyarországon. Ez a kollektíva Budapest olyan városnegyedében építette az új lakóháza­kat, mint Kelenföld és Óbuda. Az ismételt ta­lálkozásokból, a megfi­gyelésekből, a vélemény­­cserékből lassan kirajzo­lódott bennem ennek az embernek, a mai ma­gyar munkásosztály kép­viselőjének a jelleme. Klausznál és munkatár­sainál a közjó szolgálata áll az első helyen. Az or­szág gazdáinak érzik magukat, s ebből ered magas fokú felelősségér­zetük a rájuk bízott ügyért. Kellemesen érin­tett az is, amikor meg­tudtam, hogy a magyar építők tapasztalatcserét folytatnak szovjet kollé­gáikkal. Sebestyén pél­dául két hetet dolgozott Minszkben, egy nyolc­emeletes lakóház építé­sén ... Ugyancsak na­gyon érdekes volt a ta­lálkozásom Kisvári Já­nossal, Budapest akkori „főpan­elesével”, a 43. számú építőipari vállalat vezetőjével, ő is, mint Klausz Sebestyén, bá­d­nyászcsaládban született, tizenkét éves korában dolgozni kezdett. —­ Ezekről az emberek­ről és ezekről a találko­zásokról az „Akik Bu­dapestet építik” című karcolatéban is írt? — Igen. Ez az írásom helyet kapott a „Kézfo­gás” című kötetben, amely a szovjet és a magyar írók elbeszéléseit, útirajzait, karcolatai­t, esszéit tartalmazza. El kell mondanom, hogy az utóbbi években a szovjet és a magyar írók kölcsö­nös látogatásai bővültek, sűrűsödtek és céltudato­sabbakká váltak. Kölcsö­nösen tanulmányozzuk a két ország munkáskollek­tíváinak életét, igyek­szünk kortársainkról írni. A „Kézfogás” című kötet a szovjet és magyar írók első közös könyve. Miért érdekes a Moszkvában és Budapesten, magyarul és orosz nyelven egyszerre megjelent könyv? A szer­zők nem saját hazájuk­ról, hanem barátaik or­szágáról, a testvéri nép életéről írnak benne. — ön kezdeményező­je és szerkesztője volt a kötetnek. Vajon az első sikeres kísérlet nem éb­­reszt-e olyan óhajt, hogy a szovjet és a magyar írók együttműködése újabb kötetek megjelen­tetésével folytatódjék? —­ Úgy gondolom, hogy a moszkvai és a budapesti írók agyában fogant gondolat, az egyes, különálló publikációról áttérni az egységes gon­dolat szerint összeállított könyv kiadására, továb­bi érdekes könyvek meg­jelenéséhez vezet majd a „Kézfogás” sikere után. Egyébként már készül a második közös könyv. Ezzel kapcsolatban nem­rég újra Magyarországon jártam. Az én cikkem is­mét az építőkről szól. Már a kötet néhány más cikkéről is szólhatok. Pavel Podljascsuk Csepelről ír, Valerij Povoljajev elbe­szélésének hősei — fia­tal magyar munkások. A magyar fiatalokról ír Ljudmila Uvarova, Szer­­gej Fagyejev, Nagyezsda Kozsevnyikova is. Ljud­mila Sipahina egy lóte­nyésztő állami gazdaság dolgozóiról szándékozik írni. — A munkásosztály különösen közel áll­ást hoz, sok alkotását szente­li neki. Mit tudna mon­dani erről? — Az írók egyre bát­rabban nyúlnak a mun­kásosztály életének reális problémáihoz.­ Ebben ter­mészetesen szerepe van a munkásosztály megerősö­désének, s a társadalom életében egyre növekvő szerepének is. V. Szkugorov (APN) ­ Hitel, találkozás, kitüntetések Négy új minikönyvről röviden Nemrég emlékeztünk meg lapunkban Széchenyi István egyik nagyszerű és nagy hatású munkája, a Hitel megjelenésének 150. évfordulójáról. Hadd te­gyük most hozzá, s üdvö­zöljük örömmel, hogy a Közgazdasági és­ Jogi Könyvkiadó az első kiadás alapján hasonmás formá­ban ismét megjelentette a Hitelt A „Pesten Petró­­zai Trattner J. M. és Ká­rolyi István’ Könyvnyom­tató-intézetében, 1830.” készült kötetek eredeti beosztását és betűtípusát láthat­juk-olvashatjuk a mostani, jó papíron és mutatós kötésben megje­lent fakszimile kiadásban. S hozzá kell tennünk, hogy ugyanezt kicsinyí­tett formában, minikönyv­ként is megjelentette a kiadó, ezer számozott pél­dányban, a gyűjtők örö­mére. Még három új mini­könyvről szólunk. A Kner Imre és Beatrice War­de találkozása című a Zrínyi Nyomda gondozásában lá­tott napvilágot Kner Im­re 1937—1942. évi tanul­mányaiból és más kora­beli dokumentumokból közöl hasonmásokat, Hai­­man György bevezető ta­nulmányával. Beatrice Warde „az angol betű- és tipográfiakutatás kiváló személyisége” volt A kis könyvecske Kner Imrének, vele folytatott vitájába és levelezésébe enged bepil­lantani. A Kossuth Könyvkiadó jelentette meg A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának kitüntetései című könyvecskét. A ki­tüntetések színes fényké­pét tartalmazó kis kötet közli az Elnöki Tanács ki­tüntetéseinek viselési sor­rendjét, majd képben és rövid leírásban bemutatja előbb az adomáyozható kitüntetéseket, utánuk a már nem adományozható­­kat, de ma is viselhető­­ket. Petőfi Sándor Az apos­tol című epikai művének újabb, miniatűr kötetben megjelentetett kiadásával ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját a buda­pesti 54. számú Ságvári Endre Nyomdaipari Szak­­középiskola és Szakmun­kásképző Intézet. Az isko­la tanulóinak készítésé­ben, Téglás János szer-­­­kesztésében és Fekete Gé­za rajzaival megjelent kö­tet magyar és szlovák nyelven tartalmazza Az apostol szövegét, a ne­gyedszázados pozsonyi testvérintézet tanárainak és tanulóinak ajánlva. A szlovák fordítás Emil Bo­leslav Lukac munkája. M. I. 15

Next