Népszava, 1980. május (108. évfolyam, 101-126. sz.)

1980-05-14 / 111. szám

1­9­8­0. május 14. A külkereskedelem feladatai a KPVDSZ központi vezetősége előtt­ a rádió mellett) Kedden délelőtt a szakszervezet székházá­ban ülést tartott a Keres­kedelmi, Pénzügyi és Vendéglátói­pari Dolgozók Szakszervezetének köz­ponti vezetősége. A ta­nácskozás munkájában részt vett Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Balogh Károlyné, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitká­rra és Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének főtitkára. Tausz János elnöki megnyitóját követően Ve­ress Péter külkereskedel­mi miniszter tartott be­számolót a külkereskede­lem eddigi eredményeiről és megoldásra váró fel­adatairól. M­agyar­o­rs­zá­g mindig is a külkereske­delemre érzékeny államok csoportjába tartozott, külgazdasági kapcsolata­ink, s a nemzetközi mun­kamegosztásban való részvételünk az utóbbi években különösen foko­zódott. A magyar nép­gazdaság importigénye 30 év alatt megháromszoro­zódott. A behozott fo­gyasztási cikkeket, gépe­ket, termelőeszközöket a magyar­ iparnak és a me­zőgazdaságnak mindjob­ban növekvő mértékben gazdaságosan előállítható termékekkel kell ellensú­lyoznia. Ami a hitelfor­galmat illeti, lehetősége­inket részben adósságál­lományunk, részben pe­dig a pénzpiacokon ki­alakult magas kamatter­hek korlátozzák. Az általános politikai helyzet összességében nem kedvez a nemzetkö­zi munkamegosztás foko­zódásának, a nyugat-eu­rópai fejlett ipari álla­mok azonban arra töre­kednek, hogy ne romol­janak a szocialista orszá­gokkal kialakított gazda­sági kapcsolataik. Ilyen külső gazdasági és politikai feltételek kö­zepette külkereskedel­münk 1979. évi eredmé­nyei jónak mondhatók. Tavaly a dollárelszámo­lású export dinamikus növekedésének következ­tében adósságállomá­nyunk a tervezettnél ki­sebb mértékben nőtt. A szocialista partnerekkel lebonyolított áruforgalom viszont valamelyest alat­ta maradt az előirány­zottnak, a kölcsönös szál­lítási lemaradások érzé­kenyen érintették a gaz­daságokat 1980 első negyedévében a behozatal kisebb, a ki­vitel nagyobb volt, mint 1979 hasonló időszakában, áprilisban azonban meg­fordult az addigi kedve­ző tendencia. Ami az ür­­es szabályozórendszer módosításával kapcsolatos tapasztalatokat illeti, el­mondható, hogy a külke­reskedelmi vállalatok munkájában az eddiginél is nagyobb hangsúlyt ka­pott a nem rubelelszá­molású forgalom növelé­se. Veress Péter a követ­kezőkben a termelő és a külkereskedelmi vállala­tok kapcsolatának, a kül­kereskedelmi szervezetek korszerűsítésének szüksé­gességéről, majd a VI. ötéves tervidőszak főbb feladatairól, illetve a kül­kereskedelemben dolgo­zók munkakörülményei­ről szólt. A miniszter be­számolóját vita követte. A vita után a központi vezetőség megtárgyalta a KPVDSZ XXXIII. kong­resszusának előkészítésé­re, lebonyolítására és költségvetésére tett javas­latot. M. P. A bányagépgyártásról és a bizalmi választásokról tárgyalt a bányászszakszervezet központi vezetősége Az Országos Bányagép­­gyártó Vállalat V. ötéves tervének eddigi teljesíté­séről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról tárgyalt ked­den délelőtt Simon Antal elnökletével a Bányaipa­ri Dolgozók Szakszerve­­zetének központi vezető­sége. Majorosi József vezér­­igazgató jelentésében­­rá­mutatott, hogy az Orszá­gos Bányagépgyártó Vál­lalat termelése négy esz­tendő alatt több mint 110 százalékkal növekedett. Noha az állandó létszám­csökkenés sok gondot okozott, a termelékenység jelentős fokozásával vé­gül is teljesítették felada­taikat Eredményes volt a vállalat exporttevé­kenysége is, különösen a nem rubelelszámolású ki­vitel növekedett az utób­bi évek során. A bányagépgyártók több kiemelt állami nagyberuházáshoz készí­tettek különféle termelő­berendezéseket. A Mecse­ki Ércbánya Vállalat va­lamint a recski rézérc­bánya fejlesztése mellett részt vettek a Tiszai Hő­erőmű és a Paksi Atom­erőmű beruházásában is. Az utóbbi években a vállalat megkezdte az eocénprogram keretében épülő új, korszerű bá­nyákhoz szükséges gépek szállítását és üzembe he­lyezését. Jelentős erőfeszítéseket tett a vállalat a termék­­szerkezet korszerűsítése, a gazdaságosság javítása érdekében, a jövedelme­zően értékesíthető termé­kek gyártásának bővítése mellett részletes ütemter­vet készítettek a korsze­rűtlen gyártmányok meg­szüntetésére. Az egyik legfontosabb törekvésük a nehéz fizikai munka csök­kentése volt, melynek eredményeként nagymér­tékben javították a dol­gozók munkakörülmé­nyeit. A feladatok sikeres tel­jesítésében kiemelkedő szerepet vállaltak a szo­cialista brigádok. Az ő erőfeszítéseiknek is nagy részük volt abban hogy az elért nyereség évente több mint 6 százalékos bérfejlesztést tett lehető­vé. A központi vezetőség vitájában L­ajer László, a szakszervezet titkára, elismeréssel szólt az Or­szágos Bányagépgyártó Vállalat eddigi eredmé­nyeiről. Szóvá tette azon­ban, hogy a termelés üte­mességén még sokat kell javítani, ugyanis a vál­lalat az utóbbi időben általában év végi túl­órákkal teljesítette ter­veit. Ilyenkor nagy ösz­­szegben fizettek jó cél­prémiumokat és jutalma­kat, ezekkel ösztönözték a kollektívát az év eleji lemaradások pótlására. A központi vezetőség állás­foglalásában javasolta a vállalatnak, hogy a bér­politikai tervekben egész évre szabályozzák a bér­­fejlesztési lehetőségeket annak érdekében, hogy a dolgozók keresete egyen­letesebben és a termelés­sel arányosan növeked­jék. A napirend vitája után Orosz József osztályveze­tő beszámolt a szakszer­vezeti bizalmi választások tapasztalatairól. Kovács László főtitkár, a Dorogi Szénbányák len­cse-hegyi bányájában pénteken bekövetkezett omlásról és a mentési munkálatok körülményei­ről tájékoztatta a köz­ponti vezetőséget. El­mondta, hogy kedd reg­gelig a bentrekedt hat bá­nyász közül ötnek a holt­testét találták meg, s né­gyet a felszínre hoztak. Az ötödik holttest omla­­dékból történő kiemelésén most dolgoznak. A dorogi és a tatabányai bánya­mentők együttes erővel keresik a hatodik, orrva­­dék alatt rekedt bányászt. F. T. MSZMP-küldöttség utazott Mexikóba A Mexikói Kommunis­ta Párt Központi Bizott­ságának meghívására ked­den Mexikóba utazott a Magyar Szocialista Mun­káspárt küldöttsége, So­mogyi Sándornak, a Köz­ponti Bizottság tagjának vezetésével. A delegáció részt vesz a párt közpon­ti lapjának, az Oposicion­­nak IV. fesztiválján, és megbeszélést folytat a párt vezetőivel. Aláírták a magyar-csehszlovák tervkoordináció záró jegyzőkönyvét Václav Huba, a Cseh­szlovák Szocialista Köz­társaság miniszterelnök­helyettese, az Állami Tervbizottság elnöke Hu­szár Istvánnal, a Minisz­tertanács elnökhelyettesé­vel, az Országos Tervhi­vatal elnökével május 12 —13-án Budapesten tár­gyalásokat folytatott az 1931—1985. közötti terv­időszak gazdasági együtt­működési kérdéseiről. A tárgyalások befejezé­sekor aláírták az 1981— 1985. évi magyar—cseh­szlovák tervkoordináció záró jegyzőkönyvét. IDOTÜNT­ETÉS Mészáros András­né fő­­szerkesztőnek és dr. Lu­kács Józsefné munkaügyi vezetőnek a Táncsics Szakszervezeti Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat dolgozójának nyugállo­mányba vonulása alkal­mából a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést ado­mányozta. A kitüntetése­ket Virizlay Gyula, a SZOT titkára adta át. Magyar—szovjet vízügyi tanácskozás A határvizek minőségé­nek védelmét szolgáló közös tennivalókat vitat­ják meg a vízügyi szak­emberek a kedden, Nyír­egyházán kezdődött há­romnapos magyar—szov­jet szakértői találkozón. A két ország vízügyi szerveinek, képviselői ér­tékelik a Tiszabecs és Záhony térségében ne­gyedévenkénti rendsze­rességgel vett vízminták laboratóriumi vizsgálatai­nak eredményeit, minősí­tik a közös határvizeket, s áttekintik a minőség megóvását célzó további teendőket. NÉPSZAVA SZÁGULDÁS Száguld egy elszabadult tehervonat valahol a csehszlovákiai hegyek kö­zött, megállítani nem le­het, mivel a fékek elrom­lottak, és a pálya is lej­tős. A mozdonyon két kipróbált ember, az öreg, tapasztalt mozdonyveze­tő, aki tudja, hogy „a fiúk majd csak csinálnak valamit”, és társa, a fia­talabb, aki nem bízik a megmenekülésben, ezért kiugrik a robogó vonat­ból. Embert, jellemet, ide­geket próbáztató hely­zet ritkábban adódik en­nél békés időkben kü­lönleges, fokozódó feszült­sége, és az emberi konf­liktusok kibontakozó lán­colata, valamint a dráma rádiószerűsége lebilincse­li a hallgatót. Noha tudjuk, az öreg marad életben, mert bíz­ni tud a társakban, és a fiatalabb, a kétkedő ve­szik oda a rohanásban, mégis szurkolunk, ezút­tal ne a kötelező séma szerint folytatódjék a já­ték. Ám Ondrej Sh­acky és Fügen Gindl hangjáté­ka csupán ennyiben szá­mítható jó — a klasszi­kus szabályok szerint —, vagyis a tragikus vétség­nek meg kell lennie ah­hoz, hogy a tragédia be­következzék . Váratlan helyzetek, a véletlen többszöri bele­szólása a drámába, apró epizódok a forgalmista­irodák békés, majd fel­borzolódó légköréből, gyors helyszín­váltások jel­lemzik a darabot, ame­lyet gyors ritmusban, a címnek megfelelő mo­dorban rendezett a pozso­nyi rádió vendégrendező­je, Vladimír Rusko. Szir­tes Ádám és Papp Zol­tán alakította a két kri­tikus helyzetben oly kü­lönbözően viselkedő sze­replőt, megfelelő belső feszültséggel, ihletett át­éléssel. TESSÉK VÁLASZT­ANI! A rádió kabarészínhá­zának választási bemu­tatóját hétfőn sugároz­ták a Fővárosi Tanács dolgozóinak klubjából, majd vasárnap délelőtt megismételték. A műsor címe, a Tessék választa­ni! arra ösztökéli az em­bert, hogy a kabaré stí­lusának megfelelően, mi is megkérdezzük: abból az egy kabarészínházból? Ab­ból válasszunk? Hát jó, ezúttal szavazok Marton Frigyes, Farkasházy Ti­vadar és Sinkó Péter mű­sorára, nyugodtan bevall­hatom, én megválasztom őket újra, egy újabb idő­szakra. Nem tudni ponto­san, mennyire, tizenötre, húszra, mindegy. És igen, Peterdi Pál pattogóan gyors hangú, és ettől po­­éndúsabb konferálása, vagyis szóvivése is jöhet még többször, rá is adom a voksomat. Meg a mű­sor tréfaszerzőire, jele­net- és vicckomponálói­­ra, és hát a színészekre is. Jellemző a rádió kabaré­ra, hogy úgy csinál, mint­ha igencsak bírálna, kri­tizálna valamit, de aztán utóbb kiderül, éppen hogy dicsérték azt, amiről szó volt. Feldobnak kényes kérdéseket, közben san­dán figyelik, mit szólunk hozzá. Aztán kiderül, a kényes kérdések nem is olyan lélegzetelállítóan kényesek, mer­t minden­ki arról beszél, csak ép­pen, no, csak éppen Mar­­tonék mondták ki. Első­ként. Először. Aztán már mindenki mesélheti a vil­lamoson, a metrón meg a munkahelyén, mintha ő találta volna rá, pedig plagizálást folytat, mert a kabaré már megmond­ta, bejelentette, kommen­tálta. Most is, még éppen csak hogy megkapta a vá­lasztópolgár a cédulát a szavazásra való jogosult­ságáról, máris kiderült. Martonék egy hónappal a szavazás előtt elkezdtek viccelődni. Naná, június­ban már úgy érezhették volna, lekéstek valami­ről. Most viszont ők a fő kortesek (Lehet, hogy a szilveszter is egy hónap­pal hamarább lesz ná­luk?) A kabarészínház stábja nyugodtan dolgoz­hat a következő műsorán, megszavazom nekik a bi­zalmat, gondolom, nem­csak a magam nevében. BEMUTATÓ ÉS EMLÉKMŰ­SOR A most vasárnapi­­ rá­dióműsor valamilyen fur­csa tervezett, vagy nem tervezett műsorösszeállí­tási rend szerint kivétele­sen jól sikerült. Alig győztem a Kossuthról a Petőfire átkapcsolni, majd vissza, néha pusztán csak egy-egy zeneszám kedvé­ért. Visszafelé kezdve: egy tekintélyes rádiószín­házi bemutató volt az est fénypontja, Oldrich Da­­nek drámáját Kelemen Pál alkalmazta rádióra és rendezte is. A történelmi parabola Heródes korá­ba megy vissza, témája a csecsemőg­yilkosságok el­követőinek bűnössége, il­letve ártatlansága. A ..parancsra tettem" örök mosakodói és a lel­kiismeretük szavát köve­tők közti konfliktus per­sze, bármikor játszódhat a történelem folyamán, a bűn és ártatlanság meg­ítélése sohasem lehet iga­zán objektív. A minden­kori hatalom szempont­jából e darabban kétszer is változik a szereplők nézőpontja, de sok csava­rás nincs a műben. Sokat tehát nem kel­lett a hallgatónak töpren­genie, a kézenfekvő meg­fejtések mellett élvezhet­te a kitűnő színészi ala­kításokat. Moór Marian­na, Tábori Nóra, Jani Il­dikó, Szilágyi Tibor, Bal­­kay Géza, Horváth Sán­dor, Szacsvay László, Szombathy Gyula, Oszter Sándor, Tahi Tóth László, Harkányi Endre, Velen­­czei István és — elnézést a nem teljes névsorért — valamennyi közremű­ködő játékát. Ezen a vasárnapon is so­kat mondó, sőt, sokat ki­mondó volt az A2t beszé­lik (Bolgár György és Szalay Zsolt), és nagyon tetszett az ismétlésben adott Ének a városról. Barát Apollónia műsora a leningrádi szimfónia születésének körülményei­ről szólt, Sosztakovics mű­vét magyarázta. Precíz és tárgyszerű, mégis lírai, megható volt ez a nem mindennapi műsor. Háry Márta A Társadalmi Szemle új száma A folyóirat új számá­nak élén Katona Imre cikkét olvashatjuk Or­szággyűlési és tanácsi vá­lasztások küszöbén cím­mel. Ballai László írása soron levő gazdaság­­s életszínvonal-politikai feladatainkról szól. Új kérdések a magyar me­zőgazdaság előtt című cikkében Romány Pál a tartalékok feltárását, a hatékonyabb munkát szorgalmazza. Köpeczi Béla áttekin­tést és mérleget ad a tár­sadalomtudományi kuta­tások újabb eredményei­ről. Berecz János önál­lóság és szolidaritás, kö­zös felelősség a békéért címmel az európai kom­munista és munkáspár­tok párizsi tanácskozásá­ról és békefelhívásáról írt cikket. Az Évforduló rovatban a második világháború történetét, eleveníti fel Sípos Péter. S. Vinze Edit pedig a magyarországi ál­talános munkáspárt meg­alakulásának előzménye­it, körülményeit és jelen­tőségét elemzi. SZÍNHÁZI Operaház: Spartacus (H. b., 7. ea., 7), Erkel Színház: Othello (Főisk. b. XI. s. 6. ea., 7.), Nemzeti Színház: Danton halála (7), Játékszín: Emigrán­sok (7), Madách Színház: Tüll és bársony (a Pécsi Nemzeti Színház ven­dégjátéka, 7), Vígszínház: A 17. baba nyara (a Veszprémi Petőfi Szín­ház vendégjátéka( 7), Pes­ti Színház: Macskajáték (7), Operettszínház: Flo­rentin kalap (7), József Attila Színház: Nagyta­karítás (7), Várszínház: XV. Henrik király (7), Thália Színház: A japán szalon (7), Vidám Szín­pad: Így élni jó... (7), Mikroszkóp Színpad: PAKS: Minek néz engem? (fél 6 és fél 9), Radnóti Miklós Színpad: Kései MŰSOROK sirató (du. 3), Minden másképpen van. .. (8), Egyetemi Színpad: Jean Vigo Filmklub (6), az utca másik oldalán. Bró­­dy János műsora (9), Ko­rona-Pódium: „Az úgy­nevezett régi jó világban” Paudits Béla előadóest­je (7), Ódry Színpad: Ti­zenkét dühös ember (7), Bp-i Gyermekszínház: Gábriel és Gabriella: Vendégek (du. 3), Stúdió: Profán ballada; Patt (7), Bábszínház: Népköztár­saság útja: Szentivánéji álom (du. 3), Jókai tér: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10), Főv. Nagycir­kusz: Egész nyáron cir­kusz (fél 8). Zeneakadé­mia: Az MRT Szimfoni­kus Zenekara és Énekka­ra (Tavaszi b. E/5., fél 8). 5­ 0•­ A LÉHASÁG ÚTJA Stravinsky műve az Operaházban Hosszú volna sorolni az okokat, miként történt, miért történt, hogy száza­dunk nagy zeneszerzőjét, Igor Stravinskyt olyan szokatlan mód, töredezet­ten ismerjük meg. Fiatal­kori, „orosz”-periódusá­­nak világsikerű művei szinte születésük óta sze­mélyes ismerősei a ma­gyar hallgatóságnak és nézőközönségnek. Az utóbbival jelezve, hogy a Petruska, a Tűzmadár és a Tavaszünnep évtizedek, illetve másfél évtized óta már nemcsak hangver­senyteremben hallható, hanem színpadon is látha­tó nálunk — a későbbi, kivált az új klasszikus pe­riódus darabjaival csak mostanában ismerkedünk. "Az okok elemzése mesz­­sze vezetne. Itt csak any­­nyit: véleményem szerint a már mindentudó, stílus­­fajták sokaságán végig­ment Stravinskyt világ­híre, a század zenéjére tett hatása tetőpontján már inkább lehet csodál­ni, mintsem úgy élvezni, mint a viharosan bekö­szöntőt, a mesterét, Rimszkij-Korszakovot folytatót, fejlesztőt, a Gyagilevvel, az Orosz Ba­lettel felszárnyalót. Új klasszicizmusa elképesztő tudást mutat, mintát kí­nál az új zene alkotóinak, konstrukcióban bámulatos — a zene azonban nem bámulatot hivatott kivál­tani, hanem hangzásél­ményt. Mint mondjuk a kicsivel később indult Prokofjevé, ebben a stí­lusfajtában. A fenti gondolatsorban természetesen sok az egyéni ízlésvilágból eredő — ez olykor elkerülhetet­len. „A léhaság útja" (..The Rake’s Progress” fordítá­sa magyar névelő nélkül, mint ezúttal, Róna Fri­gyes fordításában, leg­alábbis plakáton, az is­mertetőben, egyszerűen hiba) — a modern opera­­irodalom fontos, élvezetes darabja, terve a nagy­­klasszikus elődök, minde­nekelőtt Mozart és a mai hangzás, szerkesztés nagy­szerű, frappáns ötvözésé­nek meglepetéseivel, szép­ségeivel. Zenekarunk — a modern zenében fölénye­sen otthonos Mihály And­rás irányításával — még küzd ezekkel a szokatlan szerkezeti és hangzásne­hézségekkel. (Érdekes: a küzdelem nehezebb, mint azóta bemutatott újabb művek, hangzáskövetel­­mények esetében.­ Az énekkar (karigazgató: Nagy Ferenc) közelebb áll a mű zsáneréhez. Mikó András rendezése, Forray Gábor és Makai Péter színpadi munkája érdekes, jó, a huszonhét éve született mű lényegé­ből fakadó, hangulatát su­gárzó, Stravinsky fest­mények hatására, a XVIII. század nagy angol piktora, William Hogarth soroza­tának a láttán jutott mű­vének a gondolatára (akárcsak Muszorgszkij híres művéére, háromne­gyed századdal előbb, amikor az Egy kiállítás képeit alkotta V. Hart­­mann akvarelljei és raj­zai nyomán). Operai szín­padunkon az óriásra na­gyított metszetek között, gunyorosan csiri-csárs, naiv színekben, tárgyak­kal játszó közegben megy végbe a cselekmény, ve­zet ..a léhaság útja”.. A pokolba­n nem titkolt Faust-reminiszcenciákat is ébresztve. A szereplők, kicsit a ze­nekarral együtt, gyakorol­ják a nem könnyen meg­határozható, a regényes és a képtelen egyeztetését kí­vánó stílust. Ez kö­zepesen sikerül a zenei igények­nek jól megfelelő Gulyás Dénesnek, Polgár László­­nak, Seregélly Katalinnak, Mersei Miklósnak, jobban Csenge­ry A­drienn­e-nek (holott ebben a legnehe­zebb a dolga), kimagas­lóan Gáti István'i'''c. Korcsmáros Péternek S Komlóssy Erzsébe'v'k. Kicsiny, de fontos sz­e­­pének az elsőrendű éne­kesi és színészi me'm'dá­­sa alapján azt remélhet­­­jük, hogy nagy alténekes­nőnk ismét képes lesz '"el­jutni tehetségének a ma­gasára. A léhaság útja — olyan út, amelyet egy mására adó mai operai együttes nem kerülhet ki. Beszá­molása korunkról, tovább­haladása általa is biztosí-'­tokokat kap. A közönség­nek az élmény mellett a horizontja tágul, a zenei ízlése gazdagodik. Rajk András tb Gulyás Dénes és Komlóssy (MTI Fotó : Erzsébet Ruzsonyi Gábor felvétele)

Next