Népszava, 1980. május (108. évfolyam, 101-126. sz.)
1980-05-18 / 115. szám
1980. május 18. Gördeszkán — bukósisakban / Hazánkban is elindult hódító útjára a gördeszka... A napokban felavatott kelenföldi szabadidő-központban kapta lencsevégre fotóriporterünk — vélhetően — a honi legjobbakat s utánpótlásukat. Kicsit sport, kicsit mozgásművészet, kicsit akrobatika és — nagyon jó dolog . . . A felsorolások után, mintegy indokolva, miért is jöttem Tapolcára, szóvá tettem, hogy Csermák József kalapácsvető olimpiai bajnokunk óta nem hallottam tapolcairól, aki legalábbis országos szinten elismert sportoló lenne. A pillanatnyi dermedt csönd — ami talán az udvariatlanságomnak szólt — után megeredt a sportvezetők nyelve. És amit mondtak, az több, mint izgalmas volt, hiszen ebben a sportköri elnöki irodában, amely pontosan úgy van berendezve zászlókkal, érmekkel, seregekkel, író- és tárgyalóasztallal, mint az ország több száz más ilyen irodája, ugyanazokról a problémákról szóltak, amiről beszélhettek volna más tíz-húszezer lakosú város sportkörének vagy városi sportfelügyelőségének vezetői. Melyek ezek? Kezdjük a labdarúgásnál, mert vidéken még mindig itt kezdődik — és néhol még itt is Végződik a sport — Vagy egy NB II-es csapatunk, amely önmagában is elég sok problémával küzd. Talán az első és legfontosabb, hogy kevés a játékos. Illetve (T. Balogh László képriportja) kevesen vállalják azt. W m NÉPSZAVA upanem : Szakmunkástanulók a Népszava Kupáért Dunaújvárosi győzelem Több mint tíz éve, minden esztendőben sor kerül a Fejér megyei szakmunkásképző intézetek tanulóinak sporttalálkozójára, ami — a sportágakat tekintve — atlétikai és honvédelmi versenyszámokból áll. Az SZMT, a KPVDSZ, a MEDOSZ, az EDOSZ, a Vasas és az Építők megyebizottságai, a megyei tanács művelődési osztálya, a KISZ és az MHSZ helyi szervei az Edzett ifjúságéért mozgalom követelményeinek teljesítésével párhuzamosan bonyolították le az idei programot, néhány nappal ezelőtt Székesfehérvárott, a városi sportiskola pályáján. A Népszava Kupáért kiírt versengésben a megyei szakmunkásképző intézetek, s azok testvérintézeteinek fiú tanulóiból összeállított csapatok indultak. A megyei erőpróbát iskolai selejtezők előzték meg. Különlegessége a kiírásnak, hogy nem indulhattak olyan tanulók, akik egyesületben sportolnak. ízelítő a programból: 400 és 3000 m-es futás; távolugrás; súlylökés;honvédelmi akadályverseny 400 m-es pályán 12 akadállyal, légpuskaverseny; ügyességi vetélkedés (kosárlabda-vezetés, kosárra dobás, kézilabdavezetés, kapura lövés). A hat verseny ág csapatversenyében nyolc tanintézet képviseltette magát. A legeredményesebbnek a dunaújvárosi 316. számú Makarenko Ipari Szakmunkásképző Intézet bizonyult, 44 pontjával. Ezzel egy esztendőre Dunaújvárosba került a Népszava Kupa. A további sorrend: 2. seregélyesi 319. számú intézet 30 pont, 3. székesfehérvári 320. számú Árpád intézet 30, 4. váci 327. számú intézet 29, 5. velencei mezőgazdasági intézet 28, 6. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Intézet 21, 7. Vantus Mezőgazdasági Intézet 198. székesfehérvári 323. számú építőipari intézet 6. A labdarúgó NB I 29. fordulójának eredményei 0 Újpesti Dózsa— Vasas 4:3 (3:1) MTK- VM— Tatabánya 1:0 (1:0) Diósgyőr—MÁV Előre 2:0 (1:0) Debrecen—Pécsi MSC 1:1 (1:1) Salgótarján—Rába ETO 1:4 (1:2) Pécsi VSK—Zalaegerszeg1:2 (1:1) Videoton—Dunaújváros 4:1 (2:0) Békéscsaba— Volán 1:1 (0:1) A Ferencváros—Bp. Honvéd találkozóra első kiadásunk lapzárta után került sor. Mi fortyog A tapolcai medencében A beszélgetés olyan unalmasan kezdődött, hogy már-már azon gondolkodtam, abba is kellene hagyni. A Bauxitbányász SE sportköri irodájában, Tapolcán, Kiss Tiborral, a sportegyesület elnökével, és Pálmai Józseffel, a Tapolcai Városi Sportfelügyelőség vezetőjével, a város él, próbáltam el-Repkedtek a számadatok, hogy télen 80 csapat vett részt a tömegsport teremlabdarúgóbajnokságában. a mezei futóversenyen háromezren indultak, azután, hogy a Bauxitbányászban 352 igazolt versenyző van, és az egyesületnek 350 tagja, s hogy a tapolcaiak hat szakosztályban — labdarúgásban, női röplabdában, férfikézilabdában, vívásban, sakkban és atlétikában vesznek részt az országos bajnokságokon. Csermák — utód nélkül, hogy csak játékosok legyenek — mondja Kiss Tibor elnök. Azután csodálkozó tekintetemre hozzáteszi: Kifizetődőbb a munka... — Mert nézzük a tényeket. A sportfő munkatárs keresetének szolid határa 1600—2300 forint között van. Ehhez hozzájönnek a prémiumok, így nálunk egy NB II-es labdarúgó 4—5.000 forint között kereshet. Ennél többet viszont nem. Ugyanakkor a Bauxitbányánál az átlagkereset meghaladja a 6000 forintot. Tehát jó néhányan, ha a szakmájuknak, képesítésüknek megfelelően dolgozatának a bányánál, majdnem kétszer annyi fizetést vihetnének haza. S amikor a labdarúgó megnősül, és gyerek van, akkor nem mindegy, hogy mennyit visz haza, mennyi van a borítékban. És a fiatalok? — Senki sem vádolhat bennünket azzal, hogy nem törődünk az utánpótlás-neveléssel. Az országos területi és a megyei bajnokságban is van ifjúsági és serdülőcsapatunk egyaránt, és nem is egy. De a fiatalok a futballban ugyanúgy, mint az atlétikában, a vívásban, a röplabdában és a kézilabdában csak addig maradnak a mieink, amíg elvégzik a nyolc osztályt vagy a középiskolát. Ezután vagy továbbtanulnak és elmennek Győrbe, Székesfehérvárra, Zalaegerszegre vagy Budapestre, ha pedig munkát vállalnak, akkor is szívesebben mennek a nagyvárosokba, a nagyüzemekbe. Annál is inkább, mert a megyei versenyeken a legtehetségesebb játékosaink közül mindig megjelennek a zalaegerszegi, a győri, a szombathelyi Sportvezetők, majdhogynem kinézik őket maguknak már akkor, amikor még csak ifjúsági versenyzők — folytatta Kiss Tibor. Szóval, a gyengébb eredmények kizárólag a helyi sajátosságoknak, a nagyüzemnélküliségnek, a főiskola hiányának tudhatók be. Próbáltam továbbá okfejtésre bírni a sportvezetőket. — Szó sincs róla Mindezek ellenére lehetne jobb sportot csinálni, ha lennének megfelelő létesítményeink, szakembereink, Tapolcán például az a helyzet állt elő, az országos képpel ellentétben, hogy nem mi bocsátjuk az iskolások rendelkezésére a sportlétesítményeinket, hanem fordítva: mi vendégeskedünk rörplabdázóink, kézilabdázóink jóvoltából az iskolákban, és ,fizetnünk magas bérleti díjakat.. Valójában a Bauxitbányásznak csak szabadtéri pályái vannak, a vívók pedig a régi MÁV TIAC elavult, korszerűtlen termében gyakorolnak. Azután edzőkkel sem vagyunk valami jól ellátva. Senkit sem akarok megsérteni — fejtegette a sportköri elnök —, de példaként hadd említsem, hogy szerettünk volna szerződtetni egy frissen végzett testnevelési főiskolást röplabdaedzőnek. Négyezer-ötszáz forintot ajánlottunk — mégsem jött. Vetélkedés a jobb statisztikáért Tehát mégiscsak a feltételek szabnak határt a jobb sportmunkának. — Nem ilyen egyszerű a dolog. A bauxitbánya mindent megad ahhoz, hogy a vállalat dolgozóinak, a tapolcaiaknak minden lehetőségük meglegyen a jobb sportolásra. Csak példaként hadd említsem, hogy hétvégenként a csapatok utaztatására néha öt buszra van szükség. És ez csak azért kell, mert ilyenek a versenykiírások, ennyire gazdaságtalan számunkra az országos és a körzetesített bajnoki rendszer. A költségvetésünknek majdhogynem 50 százalékot az utazási kiadások jelentik. Pedig azt a pénzt sokkal jobban is fel tudnáms használni. — Ezenkívül — szólt közbe Pálmai József — a nagyon helyesen szorgalmazott tömegsportélet is furcsa helyzeteket, teremt. Szinte minden szervezet, KISZ, szakszervezet, vállalati sportkör, tsz. úttörőszövetség, iskola, olyan mennyiségű tömegsporttervet készít, hogy ha a járás,lakossága minden felhívásnak eleget tenne, akkor mást se csinálna reggeltől estig, csak sportolna. A hétvégeken pedig a különböző szervezetek egymástól csábítják át a fiatalokat, idősebbeket sportolni, csak hogy jobb legyen a statisztikájuk. A panaszok, a gondok hallatán azonban senki ne higgye, hogy Tapolcán és környékén különösebb baj van a sportélettel. A legkisebb faluban is felépültek — a legtöbb helyütt társadalmi munkával — a kézilabda-, a röplabdapályák, szombatonként, vasárnaponként a labda pufogásától hangos a környék. S ha a 18 ezres lélekszámú Tapolca, bár mondhat olimpiai bajnokot magáénak, Csermák Józsefen kívül — aki, nem tudni,miért, többszöri felkelés ellenére sem vállalt semmiféle munkát a város sportjában —, a versenysportban is rangjához illő eredményeket ér el. Csakis azért lehet így, mert a sportvezetők, a jelent bírálva, a jövőt kutatva, nem elégedetlenek — inkább igényesek. Sepies György Olimpia Killanin nyilatkozata Washington, Lausanne. (AP, UPI, Reuter, AFP, ADN) — Lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke Carter amerikai elnökkel lezajlott washingtoni találkozója után a sajtó képviselői előtt megerősítette, hogy mindenképpen megtartják a moszkvai olimpiai játékokat. Asztalitenisz Klampár és Takács Az NSZK asztalitenis Grand Prix versenysrozatának 10. állomán kettős magyar sikert hozott. Bremerhavenbe Klampár folytatta nagyszerű szereplését, ötösdi győzelmét aratta. A B csoport Göttingenben 1200 néző előttő volt eddig a legtöbb - versenyzett, és itt Tekács 3 szép győzelme aratva megnyerte ezt viadalt. 13