Népszava, 1980. május (108. évfolyam, 101-126. sz.)
1980-05-27 / 122. szám
2 NÉPSZAVA magyar űrhajós a Szojuz 36 fedélzetén . A szocialista Magyarországon korántsem kivétel, mégsem mindennapos az első magyar űrhajós, a Szojuz 36 kutató-űrhajósa, Farkas Bertalan életrajza. Életútja elsősorban azt bizonyítja, hogy a hivatástudat, a szorgalom, a felelősséggel végzett munka töretlenül vezet előre — Farkas Bertalan esetében egészen a világűrig. Alig volt 15 éves a kisvárdai gimnazista, a közeli Gyulaháza szülötte, amikor először találkozott a repülés örömével. Az MHSZ nyíregyházi repülőklubjában ismerkedett meg a vitorlázógép pel, s amikor a gimnáziu mi tanulmányok végén megkérdezték tőle, milyen pályára készül, válaszát már jó előre eldöntötte: a repülést választja élethivatásául. 1967-ben lett a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója. Két évig ismerkedett az új feladatokkal, a katonai szolgálat sajátosságaival, a haza védelmének kötelességeivel és természetesen a repüléssel is. Eredményei jók voltak, így parancsnokai az első két év után javasolták, hogy a Szovjetunióban folytathassa tanulmányait. Eredményei itt is igen jók, sokszor kiválóak voltak, öt év kemény tanulás betetőzését jelentette, amikor 1972-ben az alkotmány napján hadnaggyá avatták a Kossuth Lajos téren Farkas Bertalan harmadosztályú pilótát. Ezután a légierőknek a hazai légteret védelmező egyik elfogó vadászrepülő egységéhez került, öt év alatt megszerezte az I. osztályú vadászrepülő minősítést. Több kitüntetést, számos parancsnoki dicséretet kapott. Jól végzett munkájának, példás közösségi magatartásának, az ifjúsági szervezetben végzett tevékenységének elismeréseként 1976-ban alakulatának kommunistái felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjainak sorába. Feleségével — akinek szakmája a fényképezés, fotólaboránsként dolgozik — szolgálati helyén ismerkedett meg. Fiuk, Gábor 9 éves, kislányuk, a 3 éves Aida már viszont Csillagvárosban töltötte életének jó részét: édesapját ugyanis beválasztották a magyar űrhajósjelöltek közé. Farkas Bertalan fizikai és szellemi képességei egyaránt kiválónak bizonyultak. Az utolsó vizsgákat már a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központban tette le. Itt is kiválóan megfelelt, s külön nagy örömet jelentett számára, hogy ifjúkori barátjával, egykori növendék-, későbbi ezredtársával, Magyari Bélával került az űrhajósok központjába. 1978 tavaszán kezdődött a kemény, egész embert kívánó munka: az űrhajóskiképzés. Farkas Bertalan Csillagvárosban is ritka teljesítményt nyújtott, minden vizsgáját kitűnő eredménnyel tette le. Farkas Bertalan számára nagy öröm volt, hogy a Szovjetunió egyik leghíresebb űrhajósát, Valerij Kubászovot kapta parancsnokául. Kubászov így vélekedett a fiatal kutató-űrhajósról: „Mit becsülök partneremben? A nyíltságát és a rábízott feladatok iránt tanúsított felelősségtudatát. Rá mindig lehet számítani...” A kemény munka, a baráti, elvtársi segítség, a feladat iránt érzett felelősségtudat volt az, ami meghozta a várva várt eredményt. Farkas Bertalant választották ki a szovjet—magyar űrexpedíció kutató-űrhajósának. Még jóval azelőtt, hogy a döntés megszületett volna, így beszélt a rá váró feladatról: „Azt hiszem, bármelyikünk is repül, Béla vagy én, nagyon szép élményben lesz része, végtelenül boldog lesz, hogy Földünkre a kozmoszból tekinthet le. Végtelenül szeretném megtudni, hogyan lehet a tartós súlytalanság állapotában dolgozni, szeretném kipróbálni, hogy mire is vagyok képes ilyen körülmények között... A legnagyobb öröm, azt hiszem, a Föld vizuális megfigyelése lesz, ezenkívül természetesen azoknak a kísérleteknek a végrehajtása, amelyeket szakértőink kértek. Ezeket magyar műszerekkel végezzük. Felkészültünk feladatunkra ...” VALERIJ NYIKOLAJEVICS KUBÁSZOV Valerij Nyikolajevics Kubászov kandidátus, a Szovjetunió kétszeres hőse, a Szojuz 36 parancsnoka, nemcsak egyszerűen űrhajós pilóta, hanem az űrhajózás nemzetközileg ismert szaktekintélye, aki elméleti szinten is mélyrehatóan foglalkozik az űrhajózás kérdéseivel. Amikor az első szovjet szputnyik bip-bip jelzése érkezett a világűrből, a Vlagyimir terület Vjaznyiki nevű városában, 1935-ben született Valerij éppen végzett a moszkvai Ordzsonikidze repülőfőiskolán. Már ott is kitűnt megalapozott ismereteivel, s főként alkotókedvével, így érthető, hogy meghívták abba a tudományos kutatóintézetbe, amely a nagy szovjet tudós, Koroljov akadémikus irányításával az űrhajózás gyakorlati kérdéseinek megvalósításával foglalkozott. Az ifjú komszomolista tervezőmérnök így került 1966- ban az űrhajósegységbe, ahol elvégezte a Szojuz típusú űrhajók irányításának tanfolyamát, s ezzel párhuzamosan folytatta tudományos munkáját is. 1969-ben kiváló minősítéssel fogadtákel a kozmikus objektumok mozgástörvényeivel foglalkozó kandidátusi diszszertációját. A jó munka elismerése az is, hogy 1968-ban felvették az SZKP tagjainak sorába. Valerij Kubaszov az első felelősségteljes feladatot 1969-ben kapta azűrhajósegységben: a Szojuz 4 és a Szojuz 5 űrhajó repülése idején ő volt Alekszej Jeliszejev dublőre. Ősszel azonban már nemcsak felkészülő társként utazott a bajkonuri űrrepülőtérre: a Szojuz 6 űrhajó fedélzeti mérnökének jelölték ki, parancsnoka Georgij Sanyin volt. Emlékezetes az 1969 októberi szovjet „kozmikus nagy hét” — három űrhajó, hét űrhajós hajtott végre kötelékrepülést. A sokrétű tudományos program végrehajtásában Kubászov különleges feladatot kapott: a Vulkán elnevezésű berendezéssel első ízben hajtott végre a Földönkipróbálhatatlan technikai feladatot, hegesztést a világűrben. • A sikeres űrrepülés után Valerij Kubászov, immár űrhajóspilóta-jelvénnyel és a Szovjetunió Hősének aranycsillagával mellén, folytatta a munkát. Néhány évig keveset lehetett hallani róla, de azután egyszerre a nemzetközi érdeklődés középpontjába került: őt jelölték ki a közös szovjet— amerikai űrkísérlet, a Szojuz—Apollo program egyik részvevőjéül, ő lett a Szojuz 19 űrhajó fedélzeti mérnöke, parancsnoka pedig az egyik legtapasztaltabb űrpilóta, Alekszej leonov. Kubaszov, aki időközben, egyedülálló hegesztési kísérletéért, megkapta az Akadémia által adományozott Ciolkovszkij -aranyérmet, ismét technológiai feladatot hajtott végre a közös programban: ő volt a felelős az univerzális minikemencével végzett „űrkohászati” kísérletekért. Ez vetette meg az alapot ahhoz a kísérletsorozathoz, amely ma már „nagyüzemben” folyik a Szaljut 6 űrállomáson. A kimagasló sikerrel végződött közös szovjet— amerikai űrrepülést követően Valerij Kubászov ismét megkapta a legmagasabb szovjet kitüntetést. A kiváló űrhajós-kutató ezután fontos szerepet kapott a Szaljut-program előkészítésében, s egyúttal elvégezte azt a tanfolyamot is, amely az űrállomáson végzendő munkához szükséges. 1978-ban kapta meg újabb feladatát: az Interkozmosz-program keretében ő lett a közös szovjet—magyar űrexpedíció parancsnoka. Magnar társa, Farkas Bertalan, a legnagyobb tisztelettel beszél Kubászovról. „Nélküle talán nem tudtam volna túljutni az első nehézségenken” — mondotta. A kétéves munka közel hozta egymáshoz a parancsnokot és az űrhajóskutatót, családjaik is öszszebarátkoztak. Valerij Kubaszov felesége, Ludmilla Ivanovna, „szakmabeli”, ő is a moszkvai repülő főiskolát végezte, s egy gépipari vállalatnál dolgozik. Két gyermekük van, a 13 éves Kátya és a 8 éves Gyima. 1980. május 27. Az első magyarországi visszhang Magyar kozmonauta a világűrben: Farkas Bertalan, az első szovjet—magyar űrexpedíció űrhajósa. Budapesti idő szerint 22 óra 15 perckor robbant be az éter hullámain Záhonytól Hegyeshalomig, Balassagyarmattól Röszkéig a hír, s pillanatok alatt milliók értesültek a Szojuz 36 sikeres startjáról. Az Országos Villamos Teherelosztó fogyasztásmérő műszereinek tanúsága szerint körülbelül 800 ezer televíziókészülék képernyőjén pergett a rendhagyó hétfő esti műsor és más hétköznapokhoz hasonlóan félmilliónyi rádiót hallgattak a fővárosban, illetve az ország többi részében. A bejelentés perceiben több mint 300 ezren voltak úton munkahelyük felé, hogy megkezdjék éjszakai műszakjukat. A meteorológusok 15 Celsius-fok átlaghőmérsékletet mértek az országban — a nagyvárosokban valamivel melegebbet és a tavaszias, kellemes estén tízezrek sétáltak az utcákon. A mozikban, színházakban már-már a kijárati ajtókat nyitotta a személyzet. A budapesti Közlekedésrendészet közepes forgalmat, jelzett, csakúgy, mint a taxi ügyeletese és a posta távbeszélő-központja. Az utcán járókelőknek először csak az tűnt fel, hogy sorban kigyulladtak a fények a már lehunyt szemű házakban. Azután a kitáruló ablakokból, a benépesedő erkélyekről is szárnyra kapott a hír. Sokan a főútvonalak, késő este is nyitva tartó újságárus pavilonjaihoz siettek, hátha írásban is viszontláthatják az élőszóban elhangzottakat. A nyomdagépek pedig mintha megpróbáltak volna versenyre kelni a Föld körül keringő űrhajóval, alig több mint fél órával a rádióban és a televízióban elhangzott bejelentés után kinyomtatták a magyar tudomány történetében egyedülálló vállalkozás megkezdéséről beszámoló első lappéldányokat. Tudta jól mindenki, hogy a Csillagvárosban magyar űrhajósjelöltek edzenek, készülnek a nagy feladatra szovjet elvtársaik, példaképeik, mestereik oldalán, más szocialista országok fiaival, hogy a csehszlovák, a lengyel, az NDK- beli és a bolgár űrhajós nyomán, szovjet parancsnoknak társaként a starthelyre állított űrhajó kabinjába lépjenek. Mégis gondolatot megpezsegtető, szívet megdobogtató élmény lett a bizonyos- Az MTI különkiadványa: Magyar űrhajós a világűrben Keddre virradóra a budapesti utcákra került a Magyar Távirati Iroda különkiadványa, a „Magyar űrhajós a világűrben” című 32 oldalas, színes képes lap. Gazdag anyaga nyomon követi a több mint két éve tartókiképzés egyes állomásait, ismerteti az Interkozmoszprogram feladatait, s részletesen beszámol a bajkonuri előkészületek utolsó napjairól, s az indítást megelőző órákról, percekről. Az egyes cikkeket, riportokat látványos illusztrációk, eddig még nem látott fényképek egészítik ki. A Magyar Posta ötforintos bélyeg kiadásával emlékezik meg az első szovjet—magyar közös űrrepülésről. A bélyegen — amely Gál Ferenc grafikusművész tervei alapján, négyszínű ofszetnyomással az Állami Nyomdában készült 4 723 300 fogazott és 3900 Vágott példányban — a kilövőállványon felszállás előtt állókat integető űrhajós rajza és az eseményre utaló szöveg látható. Az űrhajósbélyeg május 27-től, keddtől vásárolható meg az elsőnapi árusításra kijelölt fővárosi és vidéki postahivatalokban. A Kubászov család vendégségben a Farkas családnál. Balról jobbra: Kubászov, lánya, felesége és fia, Farkas Bertalan feleségével és Aida lányával MAGYARY BÉLA Magyari Béla, aki Farkas Bertalannal együtt készült fel az űrrepülésre, 1949-ben született, Kiskunfélegyházán. Édesapja iskolai gondnok, édesanyja adminisztrátor. A középiskola elvégzése után, 1967-ben a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatója lett. Két ,év sikeres befejezése után a Szovjetunióbans folytatta tanulmányait. 1972- ben hadnagyi rendfokozattal avatták tisztté, utána a légierőkhöz került. 1978-ban századossá léptették elő. 1973- ban 111. osztályú, 1977-ben pedig már 1. osztályú vadászrepülő pilóta lett. Nős, kislánya, Gréta. 4 éves. Felesége adminisztrátorként dolgozik, korábban szintén vitorlázórepülő volt. 1974- ben vették fel a Magyar Szocialista Munkáspártba. Négy alkalommal tüntették ki. 1978. március 20-án kezdte meg a felkészülést a Jurij Gagarin űrhajós kiképző központban. (TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszolgálat)