Népszava, 1980. június (108. évfolyam, 127-151. sz.)

1980-06-01 / 127. szám

1980. JÚNIUS 1., VASÁRNAP 108. ÉVFOLYAM 127. SZÁM ÁRA 1,60 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Töredék munkaidő, többletjövedelem...........____3 üdülők és tulajdonosok . . .. . . . 3 Határjárás Hevesben...........____4 Küzdelmes, szép életút . . .. . 4-5 Nemcsak tanácsot adnak . .____5 Megújulnak becses műemlékeink 16 A tanár becsülete a­dy Endre ijesztő portrét festett az akkori ta­­nítóról. „A legvababb magyar” — írta ró­la. Ha viszont az idősebbek visszaemléke­zéseit hallgatjuk ugyanerről, vagy a forradalom leverése utáni még sötétebb időkről, azt halljuk: „akkor bezzeg még volt becsülete a tanítónak. Akkor még rang volt tanárnak lenni.” Kinek higgyünk? Én Adyra szavazok. Jól tudjuk, miért volt akkor rang tanárnak lenni. Mert olyan nagy volt a szellemi sötétség falán, hogy még a betűvetésre oktató pedagógus hal­vány lámpása is messzire világíthatott. Mert olyan kevés volt a tanult ember a falvakban, hogy még a nyúlfarknyi képzőt végzett tanító tudása is toronymagasan emelkedett a többieké fölé. Mert a bottal, pálcával „nevelő” iskolames­ter, mint az úri osztály értelmiségi cselédje, az elnyomó hatalmat jelképezte; olyan embernek tartották, akit bölcs dolog előre megsüvegelni, akit célszerű kamat­állal, disznótoros kóstolóval, csirkével, tojással, demizson borral megtisztelni — meg ne haragudjon valahogy. Csakhogy az idő szépít. S nem a pálcázó többségre, hanem arra a néhány áldozatos, ön­magukat égető pedagógusra emlékezünk, ami­lyen Gárdonyi Géza és Móra Ferenc volt. S nem a középiskolák katonás, rideg, lélekölő fegyelmé­re emlékezünk, hanem arra, hogy milyen sokan dolgoztak a hazai szellemi élet legjobbjai közül gimnáziumi tanárként: Szerb Antal, Kaffka Mar­git, Czabán Samu, Németh László —­s még so­rolhatnánk a neveket. Ma már nem a tanító az egyetlen iskolát végzett ember a községekben, sőt, már ott tar­tunk, hogy a tsz szakmunkásainak gyakran mé­lyebb, szélesebb a műveltsége, mint ötven évvel ezelőtt a tanítóé volt. Ma már tudományos inté­zetek sora várja a tehetséges fiatal kutatókat, fölszabadítva energiáikat a tudomány számára, s fölmentve őket a dolgozatjavítás, a mindennapi iskolai munka terhei alól. S hogy ma sem szű­kölködünk sem az áldozatos, sem a tudományos alapossággal oktató tanárokban, azt a pedagó­­gusnapi kitüntetettek hosszú listája is bizonyít­ja. Akkor hát mi a baj? Hiszen látható, hogy pozitív előjelű ez a folyamat!­Igen, pozitív elő­jelű. Különösen akkor világlik markánsan ez a pozitív előjel, ha­ a mai fejlett Magyarországot a Horthy-korszak elmaradott Magyarországával vetjük össze. Ha azonban nem a múltba nézünk, hanem a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, ha a pe­dagógus helyzetét feladataihoz, s a társadalmi igényekhez viszonyítjuk, akkor megdöbbentő eredményre jutunk. „Csak tanár vagy?” — De sokszor csattan ez a kérdés. Csattan, fájdalmasan. „Igen, ta­nár vagyok, de legkevésbé sem csak” — felelné a kérdezett. Nem szól, inkább mosolyog, mint­ha valami képtelen viccet hallott volna. Pedig jól tudja, nem vicc ez. Sajnos, nem légbőlkapott az a „csak”. Egy létező, de egészségtelen társa­dalmi helyzet kórképe sűrűsödik össze benne egyetlen, lekicsinylő szócskává. S­­így társadalom önértékelése is kifejeződik abban, hogy mennyire becsüli meg az is­kolát, azaz saját jövőjét. El kell érnünk, hogy a m­ainál sokkal nagyobb tekintélye legyen a tanárnak. Hogy legalább akkora legyen a ta­nári hivatás presztízse, mint a mérnöki, az ügy­védi, a közgazdászi foglalkozásé. Már csak azért is, mert a mérnököt, jogászt, közgazdászt éppen a tanár neveli azzá, ami. Nekünk pedig egyre nagyobb szükségünk van fölkészült mérnökökre, közgazdászokra, jo­gászokra. De nem csak rájuk. A társadalom fej­lődése megköveteli, hogy az egész utánunk jövő generáció műveltebb, okosabb, jobban képzett legyen, mint amilyenek mi vagyunk. Ezért pedig cselekedni kell. Nem csupán az anyagiakról van szó. Természetesen fontos a fi­zetés, a lakás, de legalább ilyen fontos, hogy teremtsünk a tanári munkához a mainál jobb feltételeket, hogy ne heti 35—40 órát kelljen tanítani túlzsúfolt osztályokban, hogy ne varr­juk a nyakába a tanácstagságtól a klubvezetésig az összes társadalmi munkát, hogy az­ iskola tá­gas, világos és korszerűen fölszerelt legyen, hogy a tanár Iszava legyen a legfontosabb, ha bármi­lyen gyerekeket érintő problémában kell dön­teni, hogy az iskolák belső demokratizmusa megteremtse minden tanár számára az ottho­nosság biztos érzését, röviden: nyissunk nagyobb teret a pedagógusok emberformáló munkája előtt. . a kapuk kitárása, az akadályok leküzdése /­ nem könnyű. De meggyőződésem: ha meg­­is teremtődnek az igazi tanári munkához Szükséges feltételek, nem kell többet aggódnunk ' a pedagóguspálya tekintélyéért. Emelkedik majd az magától, méghozzá rohamosan. Szúnyogh Szabolcs Alaa^­­0^M 11­ / A Kiküldött munkatársunk telefon lentéstr Feszített munkaprogramot hajt végre az űrállomás nemzetközi legénysége Iríi 1/ tjét rtprss útj o i fényképessi Páriát* itt* rítt­­a a Az úrnégyes szombaton reggel néhány perccel nyolc óra előtt kezdte meg munkanapját a Szal­­jut 6—Szojuz 35—Szojuz 36 űrkomplexumon. Mint mindig, most is jól kialudták magukat. A magyar űrhajóst megkér­dezték az irányí­tóközpont­ból: — Bertalan, neked a legjobb hálóhelyet adták? — Igen, a legjobbat, a mennyezetet — válaszolta szokott tréfálkozó kedvvel Farkas. Jó egészségnek örvende­nek, amiről nemcsak ők maguk beszéltek, hanem ezt mutatják a műszerek is, amint dr. Anatolij Je­­gorov vezető orvos tájé­koztatta az újságírókat Közölte azt is, hogy az űr­hajósok változatlanul jól bírják a súlytalanságot. Farkas Bertalan már az első nap után hozzászo­kott. Nem hiába mondta, hogy tetszik neki a súly­talanság, jobban viseli el, mint a repülőgépet. Szombat délelőtt két or­vosi kísérlet is volt, hogy tanulmányozzák a vér ve­gyi összetételét és a vér­ben levő eritrociták for­máját, méretét és számát. Ezt a műveletet, mint Ge­­orgij Grecsko, űrhajós ve­lünk közölte, nem nagyon kedvelik. Tűvel kell dol­gozni, s ez nem olyan, mintha csokoládéval kí­nálnák meg egymást. Egyikük keze sem re­meg, nyugodtan tűrték percekig a bőrbe hatolt tű „vendégségét”. Az irányí­­tóközpont orvosnője meg­kérdezte Farkas Bertalan­tól: ‘ — Kihúzta már a tűt ~Valerij Kubászov ujjából? — Igen, — válaszolt Farkas, és mosolyogva megjegyezte: — Életben maradt. Kubászov is nevetett. — Alig bírtam ki. Az ilyen kísérleteknél mégis sokkal kellemesebb az áréléskamra ételeiből válogatni. Azaz az étren­det hat napra előírják, aztán a következő héten újból kezdődik elölről. Az éléskamrában 70-féle étel van, tízféle magyar kon­zerv. A Progressz űrteher­­hajón vittek fel almát, hagymát és fokhagymát is, az utóbbit Kjumin ked­veli. Naponta négyszer ül­nek asztalhoz, mindig jó étvággyal. Farkas Berta­lan az űrközpont rádiósá­nak kérdésére elmondta, hogy a legjobb falatokat kapja. — Igen, — szólt közbe Rjumin, az űr rekordere — szeretnénk, ha valami súlyt felszedne. A hosszú űrutazás alatt a Két Dnyeper — az alap­legénység — valóban fel­szedett másfél kilót. A súlytalanság állapotában is tudják mérni testsúlyu­kat az űrpilóták, egy kü­lönleges­­berendezés, a Masszaméter segítségével. A nemzetközi legénység — a Két Orion — prog­ramjában ,egész nap csak 50 percnyi kimondottan szabadidő szerepel. Ekkor válogathatnak az űrállo­más 60 kötetes könyvtá­rából. Van képmagnójuk, amelyen családi felvétele­ket is megtekinthetnek, hogy méginkább otthon érezzék magukat. A Doszug (Szabadidő) nevű programnak azon­ban nemcsak az a célja, hogy szórakoztasson, ha­nem az is, hogy vizsgál­(Folytatás a 2. oldalon.) Különleges nemzetbiztonsági bizottság alakult Dél-Koreában A kvandzsui harcok tragikus mérlege Szöulban szombaton be­jelentették, hogy a fegy­veres erők tábornokai­nak és a kormány mi­nisztereinek bevonásáva­ a nemzetbiztonsági intéz­kedések különleges bi­zottsága néven 25 tagú testületet­­ hoztak hétre. A nemzetbiztonsági­­ bizott­ság a s­z­üks­ég­i­gazgatás­i hatóságok és az állam­tanács munkájának koor­dinálására hivatott. A bi­zottság élére Csoi Kju Ma elnök került. A KCIA dél-koreai titkosszolgá­latot annak igazgatója, Cson Tu Hvan altábor­nagy­ képviseli a testület­ben. Hírügynökségek véle­kedése szerint ő, nem pe­dig az államfő lesz a po­litika igazi irányítója. Megfigyelők ennek a jun­taszerű szervezetnek a létrehozását további, lé­pésnek tartják a katonai hatalom megszilárdítása felé, egyrészt azért, mert csökkenti a polgári poli­tikusok­ befolyását, más­részt azért, mert késlel­tetni fogja a korábbi, szalonképesebb parla­mentáris formához törté­nő visszatérést. Szöulban egyébként szombaton nyilvánosságra hozták a véres kvangzsui események hivatalos mér­legét. Eszerint az össze­csapásoknak összesen 17­0 halálos áldozatuk volt, ebből, 144 polgári sze­mély, 22 katona, és négy rendőr. A­ sebesültek szá­ma 380. A felkelők több mint 5 ezer kézifegyvert zsákmányoltak, ennek nagy részét azonban a kormányerők visszasze­rezték. Eredményes tanácskozások A szovjet és a svéd külügyminiszter sajtóértekezlete Moszkvában A svéd—szovjet kül­ügyminiszteri tárgyalá­sok után pénteken And­­rej Gromiko szovjet és Ola Ullsten svéd külügy­miniszter nyilatkozott a szovjet televíziónak. Szeretném­­ hangsúlyoz­ni, hogy Svédország és a Szovjetunió egyaránt a feszültség enyhítése mel­lett van, határozottan a béke mellett, a leszerelés mellett, a fegyverkezési hajsza megfékezése mel­lett foglal állást. Ezek pe­dig óriási jelentőségű te­rületek. Általában nem lehet elválasztani a két­oldalú kapcsolatokat a nemzetközi állásfoglalá­soktól — mondotta Gro­miko. — Moszkvai tárgyalá­sainkat illetően, mind a Koszigin miniszterelnök­kel, mind a velem foly­tatott tárgyalásokkal kap­csolatban hangsúlyoznom kell hogy a svéd külügy­miniszter nemzetközi kér­désekben kifejtett állás­foglalását kimondottan konstruktívnak találták. Gromiko hangsúlyoz­ta, hogy­ a Szovjetunió Svédország iránt barát­sággal viseltetik. Derűlá­tóan nyilatkozott a két ország közötti gazdasági, tudományos, műszaki és egyéb kapcsolatok fejlesz­tésének lehetőségeiről. Ullsten a maga részé­ről ugyancsak pozitívan értékelte a látogatást, amelynek folyamán nyílt és hasznos eszmecserét folytatott Gromikóval, majd Koszigin minisz­terelnökkel. Ezek az esz­mecserék elősegítették a konstruktív párbeszéd továbbvitelét. — Megállapítottuk, hogy országaink jószomszédi kapcsolatai szilárdak, és aláhúztuk e kapcsolatok megőrzésének és fejlesz­tésének szükségességét — mondotta a svéd külügy­miniszter. A svéd külügyminiszter nyilatkozatában a nem­zetközi politika legjelen­tősebb kérdéseivel is fog­lalkozott Nagy jelentőséget tu­lajdonított a leszerelés ér­dekében tett erőfeszíté­seknek. Emlékeztetett ar­­ra, hogy annak idején Svédország ellenezte a neutronfegyver európai elhelyezését. A közép­hatósugarú atomrakéták Nyugat-Európában való felállításával kapcsolat­ban Ullsten hangoztatta, hogy ez a fegyverkezési hajsza­ minden ország és nép számára hátrányos. A fegyverkezési hajsza beszüntetésének szüksé­gességéről szólva, megje­gyezte, hogy mind Svéd­ország, mind pedig a Szov­jetunió fontosnak tartja az általános európai le­szerelési konferencia meg­tartását. ... ... _ . szag 22 államából jelenleg A Csepel Művek Fem­­űvének nagytétényi gyáregységében ólom feltermékeket — csöveket, lemezeket, ötben gyakorol hatalmas elektrotechnikai forrasztóhu­alokat — nagy tisztaságú anodrezet és úgynevezett fekete rezet gyártanak. A választási kampány ,­­ gyártás technológiáját korszerűsítették, így a korábban sok gondot okozó környezetszennyezést megszültá­s során, a különböző ősö­k lették. Az év végéig várhatóan kétezer tonna fekete rezet, háromezer-ötszáz tonna anedrezet, ezer tonna-­­ csapásokban. 23 személy­­­nyi ólom félterméket, és kétszáz tonna forrasztóhuzalt készítenek a gyáregységben ,vesztette életét, 178 meg­(MTI Fotó : Fehér József felvétele) sérült. India Helyi választások Csaknem egy hetes za­vargások után egyébként Assam államban pénteken ismét nyugalom volt. Szombaton kilenc indiai államban tartottak helyi parlamenti választásokat, közöttük Assamban. Ezzel lezárulnak a helyenként zaklatott légkörű kétfor­dulós helyi választások, melyek feltételezések sze­rint a miniszterelnök Nemzeti Kongresszus (I) pártjának győzelmét hoz­zák. Gandhi pártja az or­

Next