Népszava, 1980. június (108. évfolyam, 127-151. sz.)

1980-06-06 / 131. szám

10­8­0. június 6. AMÍG A KÉSZLET TART! Engedményes bútorvásár a Bútorértékesítő Vállalat lakberendezési áruházaiban és bútorüzleteiben. Egyes székek, fotelek, asztalok, kárpitozott garnitúrák, kiegészítő bútorok, gardróbszekrények 20-30%-os engedmén­nyel kaphatótt SZAKKÖZÉPISKOLÁSOK • SZAKMUNKÁSTANULÓK * VÉGZŐS FIATALOK * A TELEFONGYÁR 1980. augusztusában induló Új nyomtatott áramkör gyártó üzemébe KERES — szita- és fotónyomó munkaterületre — galvanizáló és laboránsi munkára szakközépiskolásokat, szakmunkásokat, — izotópkezelői vizsgával vegyész laboránst,­­ betanított munkásokat (egyedi gépek kezelésére) JELENTKEZÉS, FELVILÁGOSÍTÁS: Telefongyár, 1143 Bp. XIV., Hungária krt. 126. Tel.: 634-240 400 mellék, VILLINNÉ TERTA IS I­­tőgépcser­e a MINSZK 10-es (220 literes) ára 3300,— Ft. MINSZK 11-es (280 literes) ára 6400,— Ft. HŰTŐGÉPEKET LAKÁSÁN CSERÉLÜNK DÍJTALAN SZÁLLÍTÁS!­N­„ Mártírok útja 61. HL, Flórián üzletközpont I. emeletén V„ Kossuth L. u. 2. VI., Rudas L. u. 2?. (Lenin krt. sarok) VI., Lenin krt. 60—62. XIX., Vöröshadsereg u. 103. ÖN CSAK JÓL JÁRHAT A divatsmtOK műszaki osztályán, mert jó néhány elektromos háztartási készüléket most LÉNYEGESEN OLCSÓBBAN KÍNÁLUNK: például: egy 10 literes vízmelegítő 1550,— Ft helyett csak 1085,— Ft-ba kerül, a hazai gyártmányú világítótesteket pedig 40 százalékkal olcsóbban megvásárolhatják VI. 14-ig. És minden televíziót vásárlónknak 500.- Ft-os vásárlási utalvánnyal kedveskedünk. Készséggel adunk részletes felvilágosítást tele­fonon, is: 420-364. A P # TRL T A fekete gyöngyszem és a fekete bombázó találkozása Mindkét tábor elégedett — jöjjön a folytatás A csütörtöki ausztriai munkaszüneti nap miatt nem túlságosan bő , a szerdai Magyarország— Ausztria válogatott lab­darúgó-mérkőzés sajtó­­visszhangja. A lapok szinte egyöntetű vélemé­nye: a magyaroknak sze­rencséjük volt, hogy az osztrákok kihagyták leg­nagyobb helyzeteiket. Úgy vélik: Jara bombagólja hatalmas igazságtalansá­got akadályozott meg, mármint a magyarok győ­zelmét. A budapesti keltezésű riportok szerint mindkét tábor elégedett az ered­ménnyel. Az osztrákok azért, mert a döntetlen feledteti legutóbbi, az ar­gentinoktól a Práter sta­dionban elszenvedett 5:1- es vereségüket, a magya­rok pedig azért, hogy majdnem legyőzzék a nemzetközi élvonalhoz tartozó osztrák válogatot­tat. Az osztrák újságírók megállapítása: együttesük ezúttal sokkal jobb volt a magyar csapatnál. Her­­bert Prohaska, aki a kö­vetkező idényt már Olaszországban játssza, így vélekedett: „Főleg an­nak örülök, hogy va­lamit ledolgoztunk az ar­gentinoktól elszenvedett vereségből. Némi szeren­csével akár két góllal is nyerhettünk volna. Sok­kal több helyzetünk volt, mint a magyaroknak!” Gerd Steinkogler, aki csereként jött be a pá­lyára: „Csapatunk jól küzdött, és úgy érzem, technikában felülmúltuk ellenfelünket.” Az osztrák statisztikai kimutatás szerint a ma­gyar csapat mindössze ki­lencszer lőtt kapura a 90 perc folyamán, míg az osztrákok 19-szer veszé­lyeztették Mészáros kapu­ját. A magyar játékosok sem tagadják, hogy az osztrákoknak több gól­helyzetük volt. Farkas János, az egykori fekete bombázó, a mérkőzés szünetében hosszan be­szélgetett Petével, a feke­te gyöngyszemmel, a ma­gyarok játékáról. Farkas véleménye: „Ezen a mér­kőzésen valóban az oszt­rákok dolgoztak ki több gólhelyzetet, de ez csak a tényezők egyik része. Az, hogy ők elpuskázták a lehetőségeiket, az nem erény, hanem hiba, s an­nak róttuk volna fel for­dított esetben is. Tehát legyünk tárgyilagosak, és nézzük azt, hogy mi ke­vesebb gólhelyzetből is lőttünk annyit, mint ők — tehát a döntetlen igaz­ságos. De ami ennél fon­tosabb: a csapatban már mutatkoznak az új játék­felfogás körvonalai, s ha ezt sikerül kibontakoztat­ni és megerősíteni, akkor újra olyan sikerkorszak következhet, mint Mé­szöly Kálmán, Albert Flóri­s és az én időm­ben ...” Az olasz játékvezetői hármasból L­attanzi régi ismerősünk, ő vezette Cagliariban az olimpiai együttes mérkőzését, s így összehasonlítást tudott tenni az ott látott és az osztrákok elleni csapat között. Így vélekedett: „A Népstadionban szerepelt csapat összehasonlíthatat­lanul erősebb, jobb együt­tes, mert sokkal kulturál­tabb játékot játszik. A vé­delme kemény, eléggé biz­tos, a középpályán pedig két-három olyat­ karmes­tert láttam, hogy bárme­lyiket megirigyelhetik az ellenfelek. Azt hiszem, ép­pen ez az erőssége ennek a csapatnak, mert nem erőből, hanem ésszel ját­szik, s ha ez kikristályo­sodik, akkor újra megha­tározó lehet a magyar fut­ball a mai általános út­keresésben." A nagy nemzetközi ru­tinnal rendelkező, koráb­ban ma is élvonalbeli lab­darúgó szavai megszívle­lendők: a Pásztor—Nyila­si—Csongrádi trió további bizalmat érdemel, és ha majd összeszokik, akkor egy „robotemberrel” ki­egészülve olyan középpá­lyás sort alkothat, ame­lyik a védekezésben és a támadásindításban is ru­galmasan követheti a mér­kőzés alakulását, és ugyanakkor sajátos felfo­gásával visszaviheti a ma­gyar labdarúgást a szel­lemes és egyben eredmé­nyes játékhoz. Pásztor, aki szintén ott volt a mérkőzés utáni baráti hangulatú osztrák fogadáson, örült a neki szóló elismerő szavaknak, de őszintén elismerte: „Tudunk és fogunk is mi ennél jobban és eredmé­nyesebben játszani, csak adjanak egy kis időt, hogy ez a csapat össze­szokhasson. Hiszen az osztrákok négy éve ját­szanak már ezzel a csa­pattal, mégis döntetlen lett.. Igen, időt kell adni, s minden időt ki kell hasz­nálni, hogy a szurkolók újra feltámadó reményei végre megvalósulhassa­nak. (v.) Már csak tizenketten... Két olimpiát kivéve, a magyar ökölvívásnak mindig volt képviselője a nyári játékokon, és eddig kilenc aranyérmet nyert, az elsőt 1928-ban, az utolsót 1972-ben — ez­zel a rövid bevezetővel kezdte Kővár Gyula fő­titkár a beszámolóját az OTSH-ban csütörtökön megtartott sajtótájékozta­tón. A továbbiakban már a jelenről volt szó. Papp László vezető­ed­ző elmondta, hogy a hét­végi székesfehérvári ver­seny után jelöli ki azt a nyolc öklözőt, akiket a moszkvai kiküldetésre ja­vasolnak. A 60, 71 és 75 kilós súlycsoportban nem lesz magyar induló. A nyolc helyért jelenleg a következő tizenkét spor­toló verseng: Gedó, Vá­­radi, Farkas, Csjef Z., Gönczi, Bácskai, Danyi, Csjef J., Kozma, Soltész, Lévai és Somodi. Közü­lük Váradi, Farkas, Csjef Z. és Bácskai kivételével a többiek mind ott van­nak a fehérvári szorító­­ban. Japán idulni akar a röplabdában A Reuter hírügynökség meglepő értesülést tett közzé, miszerint az olim­piai bajnoki címet védő Japán női röplabda-válo­gatott az ország olimpiai bizottságának bojkottja ellenére is indulni akar a moszkvai játékokon. A Japán Röplabda Szö­vetség már értesítette is erről a szándékáról a nemzetközi szövetséget és a NOB-ot is. Válasz még nincs. NÉPSZAVA ­ Huszonegyen Pozsonyban Pénteken és szombaton Pozsonyban ismét meg­rendezik a Pravda nagy­szabású nemzetközi atlé­tikai versenyét. A kétna­pos versenyen szép szám­mal képviselteti magát a magyar atlétika, mégpe­dig 21. válogatottal, akik között ott lesz Bakosi Bé­la, Mátay Andrea, Né­meth Miklós, Siska Li­­nia, Makó Ernő, Papp Margit és mások az olim­piai jelöltek közül. A vi­­lágcsúcstartó Paragi Fe­renc kihagyja a most kö­vetkező erőpróbát és alighanem még néhány soron következőt is, mert kisebb bokaszalag-húzó­­dással bajlódik. Szom­bat­helyi és a magyar csapat vezet A londoni öttusaviadal második számában kettős magyar siker született. Horváth László és Szom­bathelyi Tamás végzett az élen vívásban, 1056 pont­tal. E szám csapatverse­nyét Magyarország nyer­te. Két szám után a ma­gyarok állnak az élen az összetett pontversenyben is, az egyéni lista veze­tője pedig Szombathelyi, aki 30 pontos előnnyel vezet Horváth előtt RÖVID HÍREK­­­ H A firenzei nemzet­közi atlétikai versenyen Mátay Andrea 190 centi­­méteres ugrással legyőzte az olasz Simeonit, aki csak 188-at vitt át.­­ A párizsi nemzetkö­zi teniszbajnokságon Ta­­róczy az amerikai Man­­son oldalán 4:6, 7:6, 6:4 arányban győzött az olasz Panatta, Bertolucci kettős ellen. ■ Világbajnoki labda­rúgó-selejtező: Bulgária— Finnország 2:0 (1:0). ■ A Real Madrid nyer­te a Spanyol Kupát, a Fortuna Düsseldorf pedig a nyugatnémetekét. A Varsóban, a vasutas súlyemelő Európa-baj­­nokságon, újabb három súlycsoport küzdelmeire került sor. Könnyűsúly­ban Kovács László bronz­érmet nyert. B A leningrádi Köz­ponti Stadionban a szov­jet Kondratyeva 10.87 másodperces idővel új vi­lágcsúcsot ért el a 100 méteres női síkfutásban. Az eredmény hitelesíthe­tő. W­ Az NSZK-ban túrá­zó magyar vízilabda-válo­gatott csütörtökön Esslin­­genben szállt ismét víz­be, és az NSZK csapata ellen 2:2 (0:1, 1:0, 0:0, 1:1) arányú döntetlent ért el. Az első mérkőzésén Sin­­delfingenben — mint is­meretes — a magyarok 8:6-ra kikaptak.­­ Az országos vívóba­j­­nokság során ma a kardo­­zók léptek pástra. A baj­noki címet nagy küzde­lem után Gedővári nyer­te el Gerevich Pál elén­. Bizalom és önbizalomD­r. Hegedűs Csaba, a birkózók szövetségi kapitá­nya néhány hónappal ezelőtt kijelentette, hogy amennyiben tanítványai nem nyernek Moszk­vában legalább két olimpiai aranyérmet, csalódott lesz... Most, miután a lipcsei nemzetközi viadalon a versenyzők sikert sikerre halmoztak, ismét nyilat­kozott: nyugodtan várja az olimpiát, hiszen „meg­tettünk mindent, amit lehetett”. Szavait olvasva eszembe jutnak kapitánykollégái bizonytalankodó, esetenként mellébeszélő esélylatol­gatásai. Tőlük eltérően Hegedűs Csabából most is ugyanaz az optimizmus, egészséges derűlátás árad, mint egykor, versenyző korában, önbizalma van!... Pontosan tudja, hogy hány edzés van versenyzői háta mögött, reálisan képes értékelni a felkészülési viadalok eredményeit, és hallatlan nyugalommal tár a világ elé mindent, ami olimpiai várakozását illeti. Számára nem léteznek titkok, tabuk... Nem za­varja, hogy versenyzői, természetesen, elolvassák nyi­latkozatait, szó sincs arról,­­ hogy féltenie kellene őket, ezzel plusz terhet rak kétségkívül esélyes bir­kózói hátára. Hegedűsnek önbizalma van, hadd érez­zék ezt a versenyzők — bizalomként... Ez ugyanis — megengedett dopping! Serényi Péter 9 Eurofutball ‘80 Anglia Az 1966-os világbaj­noki győzelmük óta az angol labdarúgók csak klubszinten értek el nemzetközi sikereket. A legutóbbi Európa- és vi­lágbajnokság döntős mezőnyébe nem kerül­tek be, mert nem talál­ták meg Charlton és Bobby Moore méltó utódait. Az utóbbi idő­ben azonban ismét fel­felé ível az angol lab­darúgás nemzetközi gör­béje, ezt igazolja az Ar­senal és a Nottingham Forest sikeres szereplé­se, ami egyúttal a nem­zeti tizenegyet is előtér­be helyezi. Pár napon belül, az olaszországi Európa-bajnokság nyol­cas döntőjében pedig már bizonyítási lehető­séget kap Ron Green­wood szövetségi kapi­tány csapata, amely a spanyol, a belga és az olasz­­válogatottal ke­rült össze. Az angolok az 1. szá­mú csoportban, Dánia, Bulgária, Észak-Ír­ország és Írország társaságában vívták meg a selejtező küzdelmeket — veretle­nül! A csapat csak az írek otthonában vesztett egyetlen pontot Ezeken a találkozókon kívül tavaly hat nemzetek kö­zötti mérkőzést vívtak, és csak egyetlen vere­séget szenvedtek, 4:3 arányban az osztrákok­tól. Nemrégiben, a brit bajnokságban, már nem volt ennyire sikeres Greenwood csapata, de őt ez nem zavarta kü­lönösebben : „Egyetlen célt ismerek: Róma, az Olimpiai stadion! Min­den mérkőzésünk ennek a szolgálatában áll, s ha ma ki is kap eset­leg a csapat, számom­ra lényegesen más meg­határozók fontosak. Pél­dául az, hogy a csapat­részek hogyan forrnak egyre jobban össze, és milyen az egyetértés közöttük, milyen mér­tékben nő az eredmé­nyesség a miénktől el­térő labdarúgással szem­ben. S ebből a szem­szögből az esélyeink jók!” — jelentette ki a brit bajnokság után az ellenfeleket sorra meg­figyelő kapitány. Mire hát a nagy biza­kodása? Kezdjük azzal, hogy bemutatjuk a szövetségi kapitányt, hiszen rövi­desen, jövőre, a magyar labdarúgóknak is meg kell vele ismerkedniük, méghozzá közelről. Ron Greenwood 57 éves, és 1977 óta tölti be tiszt­ségét, amit a­z argentí­nai világbajnokság ku­darca után Don Revie­­tel vett át. Az erősen anyagias beállítottságú exkapitány után egy, mondhatni, puritán gon­­dolkozású szakember vette át a nemzeti ti­zenegy irányítását s keze között igen komoly légkör, öntudatos játé­kos-magatartás alakult ki. Ami a­ ködös Albi­­onban nem volt eddig jellemző (az 1966-os vi­lágbajnokságot kivéve) — a válogatott csapat elérte a klubok jelentő­ségét a futballvilágban. Az angol válogatott a 4—3—3-as felfogásban játszik, mert a szó szo­ros értelmében vett ékekkel nem rendelke­zik. Keegan, Woodcock és Francis is a hagyo­mányos, több csatáros játékfelfogásban nőtt fel, és ezt érti igazán. Persze, nem biztos, hogy Greenwood nem nyúl majd az idősebb és ta­pasztaltabb Latchferá­hoz (Everton) és a rob­banékony, fekete bőrű Cunninghamhez (Real Madrid) ... Ami a közép­pályát illeti, azt a Li­verpool összeszokott egységére építi, s a szakemberek ezt tekin­tik a legerősebb csapat­résznek. Ha az elmúlt évek összeállításait figyeljük, akkor kiderül, hogy a standardcsapatuk így képzelhető el: Shilton (Nottingham Forest) , Anderson (Nottingham Forest), Mills (Ipswich Town), Thompson (Li­verpool), Watson (South­­hampton), Copell (Man­chester United), Broo­­king (West Ham Uni­ted), Wilkins (Manches­ter United), Keegan (Southampton), Wood­­cock (FC Köln), Fran­cis (Nottingham Forest) vagy Cunningham (Real Madrid). Természetesen, rendelkezésére állnak még olyan játékosok, mint­­Hemence, a Li­verpool 31 éves, 45-szö­­rös válogatott kapusa; Barnes, a West Brom­­wich Albion 22 éves vil­­lám­balszélsője; és Birtles, a Nottingham Forest ugyancsak fiatal középpályása. Mindent összegezve: bőséges és kitűnő a vá­laszték. Csupa olyan név, amelyet már jól ismerünk... S ez ön­maga helyett beszél! S. I. A román Nicolae Rainea kezében van a csoport­­elsőség szempontjából sorsdöntőnek ígérkező Anglia—Olaszország mérkőzés sorsa

Next