Népszava, 1980. július (108. évfolyam, 152-178. sz.)

1980-07-02 / 153. szám

198­0. július 2. Semmelweis-ünnepség Budapesten Egészségügyi dolgozók kitüntetése A gyermekágyi láz kór­ okozójának felfedezőjé­re, az anyák megmentő­­jére, Semmelweis Ignác­­ra emlékeztek — születé­sének napján — kedden a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem Nagy­várad téri épületében. Az évforduló alkalmából ki­tüntetéseket adtak át kiváló orvosoknak, gyógy­szerészeknek és­­ egész­ségügyi szakdolgozóknak. Az ünnepségen jelen volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Pesta László, az or­szággyűlés szociális és egészségügyi bizottsá­gának elnöke köszöntöt­te az ünnepség résztve­vőit, majd Schultheisz Emil egészségügyi mi­niszter idézte fel Sem­melweis alakját, kima­gasló tudósi érdemeit. Ezután a miniszter át­adta a kitüntetéseket. Kiváló Orvos kitüntetést 37-en, Kiváló Gyógysze­rész kitüntetést 8-an kap­tak, s 50 egészségügyi szakdolgozó részesült Kiváló Munkáért mi­niszteri kitüntetésben. Kiváló orvos kitüntetést ka­pott : dr. Bölcs Sándor, az Országos Orvosszakértői In­tézet főorvosa; dr. Csete Bé­la, a Mohácsi városi Tanács Kórház-rendelőintézet igazga­tó főorvosa; dr. Dankó Imre, az Erdőhorváti Közös Közsé­gi Tanács körzeti főorvosa; dr. Eiben Ernő, az Országos Testnevelés- és Sportegész­ségügyi Intézet főorvosa; dr. Forgon Mihály, a Pécsi Or­vostudományi Egyetem egye­temi tanára; dr. Forrai Jenő, az Országos Haematológiai és Vértranszfúziós Intézet tudo­mányos osztályvezetője; dr. Heckenast Ottó, a Központi Állami Kórház és Rendelőin­tézet főigazgató főorvosa; dr. Holczinger László, az Orszá­gos Onkológiai Intézet tudo­mányos igazgatóhelyettese; dr. Hatávy Eleonóra, a Bel­ügyminisztérium Korvin Ottó Kórház és Szakorvosi Ren­delőintézet rendőr orvosezre­des, belgyógyász főszakor­vosa; dr. Illés György, a Vas megyei Tanács Markusovszky Kórház-rendelőintézet főigaz­gató főorvoshelyettese; dr. Joó István, a Humán Oltó­anyagtermelő és Kutatóinté­zet tudományos osztályveze­tője; dr. Kamarás János, az Országos Kardiológiai Intézet tudományos osztály­vezető­j­e; dr. Karkos Emil, a Komárom megyei Tanács Egyesített Kórház-rendelőintézet stoma­­tológus főorvosa; dr. Karma­zsin László egyetemi tanár, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektora; dr. Kási Gyula, a Békés megyei Ta­nács József Attila Tüdőkór­ház igazgató főorvosa; dr. Kendrey Gábor, a Fővárosi László Kórház fertőzőkórház osztályvezető főorvosa, mb. főigazgató főorvoshelyettese; dr. Koscsó Ferenc, a Kazinc­barcika városi Tanács Kór­­ház-rendelőintézet üzemegész­ségügyi szolgálat üzemi fő­orvosa; dr. László János, az Orvostovábbképző Intézet egyetemi tanára; dr. Ling Lajos, a Fővárosi III. kerü­leti Tanács Egyesített Felnőtt Gyógyító-megelőző Intézmé­nye körzeti orvosa; dr. Mi­hók János, a Mátramind­­szent községi Közös Tanács körzeti főorvosa; dr. Németh István orvos ezredes, a ma­gyar néphadsereg főbelgyó­gyásza; dr. Ormos Jenő, a Szegedi Orvostudományi Egyetem egyetemi tanára; dr. Pataky Júlia, a Fővárosi Köz­egészségügyi Járványügyi Ál­lomás főigazgató főorvosa; dr. Pályi Margit (dr. Cser­­venka Istvánná), a Veszprém megyei Tanács Kórház-rende­lőintézet főorvosa; dr. Pécsi Gyula, a Győrzámoly Községi Tanács körzeti orvosa; dr. Peller Sándor, a Hajdú-Bihar megyei Tanács Kórház-ren­delőintézet osztályvezető fő­orvosa ; dr. Rózsa János, a Csongrád megyei Tanács egészségügyi osztályának ve­zetője; dr. Rüll János, a Fe­jér megyei Tanács Központi­ Kórház-rendelőintézet osz­tályvezető főorvosa; dr. Sol­tész Lajos, a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem egye­temi tanára; dr. Soós Juszti­na (dr. Darnyik Józsefné), a Jászberény városi Tanács körzeti főorvosa; dr. Szabó Ferenc, a Heves megyei Ta­nács egészségügyi osztályá­nak vezetője; dr. Szekulesz Ágnes, a Fővárosi Weil Emil Kórház-rendelőintézet főor­vosa; dr. Tábori Balázs, a Lajosmizse nagyközségi Ta­nács körzeti főorvosa; dr. Uj­­helyi Károly, az Országos Közegészségügyi Intézet tudo­mányos osztályvezetője; dr. Vámos János, a Gödöllői Egyesített Egészségügyi In­tézmény körzeti főorvosa; dr. Vitéz Béla, a Siófok városi Tanács Kórház-rendelőintézet igazgató főorvoshelyettese; dr. Weich Kázmér, a Zala­­apáti Községi Közös Tanács körzeti főorvosa. Kiváló gyógyszerész kitün­tetést kapott: Dariday Ró­bertné, a bécsi gyógyszertár vezetője; Fekete Gáborné, a Bács-Kiskun megyei Gyógy­szertári Központ osztályveze­tője; Geszti Károly, a Fővá­rosi 905. sz. Gyógyszertár ve­zetője; dr. Juhász Barnabás­­né, a Szabolcs-Szatmár me­gyei Tanács egészségügyi osz­tálya megyei főgyógyszeré­sze; dr. Kolos Ede, az Orszá­gos Gyógyszerészeti Intézet főosztályvezetője; dr. Kiss Pálné, a Fővárosi 512. sz. Gyógyszertár vezetője; dr. Selmeczi Béla, a Szegedi Or­vostudományi Egyetem Gyógyszertechnológiai Intéze­tének egyetemi docense; dr. Zalai Károly, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem gyógytár-igazgatója, egyete­mi docens. Az ünnepség végén Füzi István, az Or­vos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének fő­titkára további sikeres munkát kívánva kö­szöntötte a kitüntetette­ket. Az érsebész professzor Soltész Lajos jellemző jegye, hogy szereti az em­bereket. Humanista, akit­­ mélységesen felháborít minden, ami a hivatásá­tól idegen, és szinte a könnyekig meghal mások jósága. Aki első mesteré­től, a balassagyarmati Kenessey Albert sebész­főorvostól sajátította el hitvallását: a jó sebész a jó embernél kezdődik. De hol kezdődött az ér­sebész pályája? — 1948-ban az Orvosi Hetilapban olvastam egy cikket az intraartériás in­jekcióról. Újdonság volt, elcsodálkoztam rajta ... Azután a balassagyarma­ti kórházba behoztak egy sérült vasutast. Tolatás közben combja felső ré­szének ütődött egy desz­ka ..., heves fájdalomra panaszkodott, végtagja sápadt, mint a hulláé. Élettelen a láb... A sé­rülés helyén kis véröm­leny, ami nem okozhat érelzáródást... Eszembe jut, olvastam, hogy ütés hatására érgörcs kelet­kezhet ... Dobogó szívvel fecskendeztem be a görcs­oldó Novocaint az artériá­ba. A változás drámai. A láb kiszínesedik, a beteg ujjong: Doktor úr, nem fáj ... — Sikerélménnyel kez­dődött. Akkor kezdett ér­dekelni az érsebészet. Mint általános sebész dol­goztam, de az érsebészet gondolata „megfertőzött”. Hősi korszak követke­zett. Először a Petrovsz­­kij-klinikán, majd Litt­­man professzor ké­sőbb Kudász professzor mellett a Városmajor ut­cában, ahol 1975 óta Sol­tész Lajos az Érsebészeti Intézet vezető professzo­ra. — 1951-ben kezdődött. Akkor még magányos farkas módjára dolgoz­tam. Az irodalomból igye­keztem tanulni. Az első nagy teljesítmény — trombust emeltem ki az artériából — majdnem kudarccal végződött. A véralvadási időt elnyújtó Heparin hatására a be­teg olyan vérzést kapott, hogy az egész karácsonyt itt töltöttük, harcoltunk a beteg életéért, de sike­rült. Kizárólag irodalomból azonban nehéz mindent megtanulni. 1967-ben két­hónapos ösztöndíjat ka­pott Strasbourgba. — Sok újat tanultam. És sok, kollégát hozzáse­gítettem ösztöndíjhoz, hogy tőlük is tanulhas­sak. Ma már szakma az ér­sebészet. Az első szak­vizsgákat 1980. május 30- án tették le. — Történelmi dátum. Ilyen több­é­em lesz.­­Ha­tan vizsgáztak, az inté­zetből négyen. Olyan ra­gyogóan, ahogyan csak azok tudnak, akik a szak­mát napról napra a gya­korlatban űzik. . Az idősebbeknek, akik igazolni tudják, hogy 10 éve dolgoznak, mint ér­sebészek, nem kellett szakvizsgázni. Autodidakták, akik együtt fejlődtek az alig két évtizedes érsebészis­kolával.­­ Korszakalkotó javu­lást hozott ez a korszak az érbetegek kezelésé­ben. Jelentős hányaduk gyógyítható, helyreállí­tó érműtéttel, vagy szimpatektómiával. De — ha nem is ilyen látványo­san — a konzervatív ke­zelés is fejlődött. Tudo­másul kell venni, hogy az érbeteg érbeteg ma­rad, gondozni kell, rá­szoktatni, hogy törődjön magával. Megszaporodott az idősek száma is, akik­kel nem lehet vállaltatni nagy műtétet... Mert — ezt mondom mindig a fiataloknak —, nem mi válaljuk... Milyenek a fiatalok? — Mindent tudnak. Mindent rájuk lehet bíz­ni. Az a minden — ren­geteg. A köztudatban ál­talában csak a végtagok érszűkülete szerepel, ami csak töredéke a műtéti javallatoknak. Kevéssé közismert a fiatalkori magas vérnyomás korri­gálása a veseartériák mű­tétjével, érsérülések ope­rálása, az egész érrend­szer kóros elváltozásai­nak sebészeti korrekció­ja. Azután bizonyos bé­nulások érműtéttel való gyógyítása. Egészen új dolog a nyirokerek szá­­jaztatása vénákkal, mik­roszkóp alatt. Tanársegé­deink közül is csinálják, remekül... — Azt akarom, hogy olyan garnitúra legyen, amely jobban csinálja, mint én. Az intézet mun­káját nem a professzor si­kerei fémjelzik ... Néha megütközöm, amikor este a tévé előtt­ találom őket. Ért annak idején az ügye­letét.'Isi' olvasásra hasz­náltam fel. De ennyi és ilyen nehéz ügyelet az én fiatal koromban nem volt. Hosszú, tikkasztó napok. Este 7 óra előtt kevesen mennek haza ... Három előtt ritkán jönnek ki a műtőből. A műtőből, ahol nincs légkondicionálás. (A VI. ötéves tervben kapnak új műtőblokkot. Az épít­kezés nem fogja zavar­ni a munkát — nagy örömére.) Délután ádázul süti a nap. A sebész ve­rítékben fürödve operál. A professzor ilyenkor azt mondja: ne magatokat sajnáljátok, hanem a be­teget. A betegről mindent tudni kell. Az ambuláns beteg kórelőzményét ad­dig szokta elolvasni, amíg a beteg vetkőzik. Órákig, napokig képes gyötrődni azon, amit az anamnézis szűkszavúan rögzít. Há­ború alatti megpróbál­tatást! családi tragédiát. — Az embernél nem­csak a szomatikus, ha­nem a pszichés állapot is fontos. Emberi kapcsolat­ban kell lenni a beteg­gel. Együttérezni vele. A hazai érsebészet meg­alapítása mellett a huma­nitás iskoláját is kialakí­totta a Városmajor utcá­ban. Ezért kiváló orvos Soltész Lajos. Lukács Mária Érsebészetből, emberségből, kiváló Mozdony és autóbusz karambolja Súlyos szerencséten­ség Siófokon 19 halott, 12 sérült Hétfőn este 20 óra 55 perckor Siófokon a Dar­­nai téri — fénysorompó­val ellátott — vasúti átjá­róban egy szerelvény nél­küli Diesel-mozdony ösz­­szeütközött a 13. sz. Volán Vállalat autóbuszával, amely helyi járatként közlekedett Siófokon. Az autóbuszt Kovács László 48 éves gépkocsivezető, kaposvári lakos vezette. A baleset következtében 17-en a helyszínen, ketten pedig a kórházba szállítás után meghaltak. Kovács László 48 éves kaposvári lakos, az autóbusz veze­tője, Budai Béla 63 éves pénzügyi csoportvezető, faddi lakos, Gönczi Imre 23 éves egyetemi hallga­tó, budapesti lakos, Endl Gabriella 21 éves egyete­mi hallgató, dunaújvárosi lakos, Balogh Tibor 21 éves pénztáros, kaposvári lakos, Varga Károly 33 éves elektroműszerész, siófoki lakos, Tóth István 30 éves gépésztechnikus, miskolci lakos, Tóth Ist­vánná 30 éves építésztech­nikus, miskolci lakos, dr. Szebeczki Imréné 33 éves gyógyszerész, tatabányai lakos, dr. Bán András 39 éves orvos, tatabányai la­kos, Kanan Maggie, 23 éves libanoni állampolgár, tripoli lakos, M­usztapha Ahmedh Elfallah, 24 éves libanoni állampolgár, dr. Boros Mária 39 éves or­vos, tatabányai lakos, Bán Ildikó 9 éves tanuló, tata­bányai lakos, Tóth Gábor 6 éves miskolci lakos, Ma­ria Bugarova 35 éves csehszlovák állampolgár, komárnói lakos, Szebeczki Attila 11 éves tatabányai lakos, Borvendég István 14 éves tatabányai lakos. A szerencsétlenség egy gyermek áldozatának azo­nosítása még folyamatban van. A mentők 12 sze­mélyt szállítottak kórház­ba súlyos, illetve életve­szélyes állapotban. A bal­eset körülményeinek tisz­tázására és a felelősség megállapítására a rendőr­ség szakértők bevonásával folytatja a vizsgálatot. A Közlekedés- és Posta­ügyi Minisztérium mély megrendüléssel és őszinte részvéttel osztozik a sió­foki súlyos közlekedési baleset halálos áldozatai hozzátartozóinak gyászá­ban és fájdalmában. (MTI)* A 13-as Volán siófoki üzemegységének épületé­ben a kijáratnál olyan plakát látható, amelyre nem lehet nem odafigyel­ni: „Mementó — Lökös­­ház Tóthné Nyeste Ág­háza”. A tragikus baleset nesz. Másik kórházba ki­­emléke intő jel valameny­­szik, szerencsére sérülése nyi gépkocsivezetőnek. Az nem súlyos, férjéé sem­ is látta naponta, aki hét-­­ Szombaton volt az eskü­vőjük, nászútra érkeztek a Borsod megyei Szent­­főn este aznapi, egyben, élete utolsó fuvarjára in­dult, a vasúti átkelőtől 13 lépésre levő buszmegál­­­­lóból. A baleset után Siófok megmozdult. A rendőr­autók hangszóróin át hív­ták fel a lakosság és az üdülők figyelmét: akinek nullás vagy AB-s­ a vér­csoportja, jelentkezzék véradásra. — Az állomásépületben dolgoztam, amikor meg­hallottam a hírt — emlé­kezik Habi Ferencné táv­gépíró-kezelő. — Nyom­ban rohantam egy kollé­gán­őmhöz, akiről tudtam, hogy nullás a vére. — Először egy három­éves kisgyereket láttam el, azután értesültem ar­ról, hogy tömeges baleset történt "— idézi fel dr. Oláh Vilmos baleseti se­bész főorvos az esti órák drámai pillanatait. Rend­kívül fegyelmezett, ke­mény munka kezdődött, harcoltunk az életekért. Éjféltájt több mint ezer ember gyűlt össze a kert­ben, először azt hittem, a szenzációra kíváncsiak, aztán kiderült, a Csepel üdülő, a 43-as ÁÉV nya­ralói, s a város lakosainak nagy része jött vért adni. A kórház előtt hord­ágyon viszik a mentőautó­istván községből. Az Állami Biztosító képviselői a kórházban és a­ családtagoknál nyom­ban megjelentek, s gyors­segélyt adtak át. A moz­dony vezetője képtelen megnyugodni. Mindig a vészfékezés több mint 700 méteres útjára gondol... Újabb plakát készülhet: ,,Mementó — Siófok” .. . M. Sz. T. sz autóbusz roncsai (T. Balogh László felvételei) Ez az a tábla, amit mindennap látnak a munkába induló autóbuszvezetők NÉPSZAVA DOKUMENTUMJÁTÉK Nem tudom,­­ lehet-e egyértelműen doku­mentumjátéknak nevezni Takács Ferenc összeállí­tását, A két flamingó Madarász­ról. Ugyanis a valóban dokumentum­értékű iratok, levelek, mai leszármazottak em­lékeinek elmondása mel­lett dramatizált epizódo­­kat is bele-beleszőttek a hang­játékba. Kétségkí­vül színesítette a pro­dukciót az ilyen betét, amek azonban már k­o­­rrói értéket kép­viselt. De ne legyünk «?'zőr«,7’aibasocratek' a műfaji besorolásnál — maga a dokumentum­­műfaj eléggé tág lehető­ségeket nyújt az effajta stílusvegyítésekre. Még csupán az első rész hang­zott el, nem tudhatjuk, mit tartogat a követke­ző. Az exponálás több szálon indult el, a Je­lenben élő Madarászok vallomásai, a mai érté­kelés úgy érzem, önálló­an is megállta volna he­lyét, és ugyanez vonat­kozik a hangj­átékszerű, megírt jelenetekre, ame­lyeket viszont jobb lett volna szilárdabb szerke­zetre építeni. SZOMBAT Szombat délelőttön­ként szinte kötelességsze­­rűen kapcsolom be a Szombat délelőtt­öt. Min­dig kaphatunk valami­lyen aktuális informá­ciót, érdekes riportot, kommentárt. Nyaralási, utazási szezon elején, a külföldre készülők tud­hatták meg, milyenek az útviszonyok, árak a kör­nyező országokban, mi­ben különbözik ott a Kresz stb. A hasznos és sok lényeges dologra ki­­terjedő riportüzér ké­szítői. . Fodor Csillát, Vi­­sy J­ászlót már csak azért is dicséret illeti, mert pontosan tudják, melyek a riport készítésének alapvető feltételei. A­­ DÉLELŐTT­ nál inkább éreztük ezt, mert a műsorban, nem egy riportot hallhattunk, amely hangulatképnél, pillanatnyi helyzetfel­ismerésnél alig nyújt többet. Időnként meg­szólaltatták valamelyik hobbi megszállottjait, talán azért, hogy kedvet teremtsenek, mások is próbálkozzanak meg ilyen jótékony, ártatlan időtöltéssel. A horgászat azonban igazán nem kü­lönösebb­­ szen­vedél­y ma ♦ már, tízezrek töltik az időt a vizek partjain. E tárgyban újszerűbbet, érdekesebbet kellett vol­na mondani, a, szokvá­nyos sablon,a' T­el­e­t. Háry Márta 5 Nemes irodalmi , ha­gyományaink ápolásá­nak egyik szép példája a rádióban a Magyar Múzsa sorozata. Al­ig tart a tanév, a diákok — és más művelődni vá­gyók — segítségére siet­nek e rovat szerkesztői, rendezői, hogy a bemu­tatott és színvonalasan értékelt anyaggal elmé­lyítsék műveltségünket. Most, hogy az iskolaév véget, ért, a rádiós „ma­gyarórák” nem szűntek meg. Sőt, az egyik leg­érdekesebbet vasárnap délelőtt hallhattuk, Vi­rág Benedekről. (Aki­nek költészete nem sok verssel szerepel a köte­lező középiskolás tan­anyagban, de még az ajánlottak között sem nagyon.) E nekem oly kedves régi poéta sok bölcsességet sugárzó, re­­zignáltan filozofikus köl­teményei, levelei, egyéb írásai bizonyára sok rá­dióhallgatónak tették em­lékezetessé a vasárnap délelőttöt. Z. Szalai Sán­dor méltatása pontosan annyit mondott el e ko­ra reformkori verseiéről, amennyit tájékozott és tájékozatlan hallgató egy­aránt igényelt, felfrissí­tette ismereteinket, körképet rajzolva a kor­ról, a pályatársakról, és magáról a neves szer­zőről. Stílusos ajándék­nak éreztük a Kiss Ta­más kobzos énekmondó előadásában felidézett verseket és a zenét, Dé­nes István szerkesztésé­ben, Cserés Miklós ren­dezésében hallhattuk az adást, amelyben neves színészek működtek köz­re: örültünk, Bitskey Ti­bor, Császár Angéla, Fel­­földy László, Gelley Kor­nél, Greguss Zoltán, Ju­hász Jácint, Káldy Nóra és Thirring Viola vers­­mondó művészetének. ( A RÁDIÓ MELLETT ) MAGYAR MÚZSA

Next