Népszava, 1980. szeptember (108. évfolyam, 205–229. sz.)

1980-09-24 / 224. szám

6 „Még folytatom” Németh Miklós önmagáról és az atlétikáról Előbb a világcsúcsát, maj­d­ olimpiai bajnoki címét veszítette el Né­meth Miklós, a montreali gerelyhaj­ító aranyérmes. Az MTI munkatársának — mindennek ellenére —ú­gy nyilatkozott, hogy 7101 hagyja abba, jövőre szeretne még versenyez­ni, igyekszik majd több­ször is túldobni a 90 métert. Hogy az elképze­lése nem csupán ábránd, azt bizonyítja az olimpia utáni sorozata: 9 nem­zetközi erőpróbán vég­zett az első helyen. Németh Miklós nem­csak önmagáról, hanem sportágáról, pontosab­ban a magyar atlétiká­ról is szólt: " Mi versenyzők, akik mindent közelről látunk és a saját bőrünkön ta­pasztalunk, tisztában voltunk azzal,­­hogy az olimpiai esztendő sem hozott alapvető változá­sokat, az országos csú­csok ellenére. A legna­gyobb baj az, hogy a magyar atlétika, mind az edzők, mind a ver­senyzők alaposan lejárat­ták magukat, akik most következnek, nehezebben is boldogulnak majd. A sportág elég mélyre süly­­lyedt, így aztán persze nehéz is támogatókra ta­lálni, olyanokra, akik hajlandóak a nevüket adni, s persze az ener­giájukat. Kétségtelen, hogy a mostani váloga­tottakból­­több is kihoz­ható, ám az ő eredmé­nyeik véleményem sze­rint csak „kozmetiká­zást” jelenthetnek, addig nem lehet jelentős javu­lásról beszélni, amm­dig az új nemzedékkel ne­m kez­dődik meg a tervszerű, alapos, korszerű és hoz­záértő munka.V­égre kimondta valaki az igazságot! Anélkül, hogy túlértékelnénk az olimpiai bajnok szavait, nyugodtan kijelenthetjük: nyilatkozatát akár jelmondatként írhatnák a magyar atlétika zászlajá­ra azok, akiket Németh Miklós úgy emleget, hogy „akik most következnek”. Ugyanilyen súllyal eshet latba az a megállapítása is, miszerint csakis az új nemzedékben, a felnövekvő utánpótlásban testesülhetnek meg azok a remények, amelyeket joggal táplálnak az atlétika honi hívei - ha egyáltalán léteznek még ilyenek ... Kulcsfontosságú alapsportról lévén szó, a kriti­kát úgy kell felfogni, mint a segítő szándék egyik megnyilvánulását. Ráadásul szóbeszéd tárgya volt, hogy Németh — tekintettel arra, hogy többek kö­zött elvégezte a TF-et, nemzetközi tekintélynek ör­vend stb. — esetleg új szerepkörben mutatkozik majd be az olimpia után: versenyzőből szakvezetővé avan­zsál. Hangsúlyozzuk, mindez nem volt több a „ber­keken belüli” mendemondánál, de az ilyesminek min­dig van valamilyen valóságalapja. Akár realizálódik — a jelek szerint nem most, hanem majd később —, akár nem, ez a „terv” min­denképpen az arra illetékesek figyelmébe ajánljuk Németh Miklós nyilatkozatát. Elvégre nála hozzáértőbb, a „tűzhöz” közelebb levő és egyenesebb szavú véleményezőt keresve sem igen találnánk. sp Mozgás a szorítóban Vasárnap magyar—finn találkozó A Sportcsarnokban va­sárnap 17 órai kezdettel rendezik meg a Magyaror­szág—Finnország ökölví­vó-mérkőzést. A főváros­ban már jó ideje nem zaj­lott le országok közötti viadal, így érthető az ér­deklődés. A Sportcsarnok pénztáránál éppen ezért naponta 10 és 18 óra kö­zött már elővételben áru­sítják a belépőket. Min­den előre váltott jegyhez mellékelik a Skála-Coop meglepetését. Finnország válogatottja pénteken délután érkezik Budapestre és a szabad­ság-hegyi Hotel Olimpiá­ban helyezkedik el. A finnek jelzett, 11 ökölví­vója között nincs nehéz­súlyú, a vendégek kérésé­re nagy váltósúly­ban lesz majd két összecsapás. * A magyar junior ököl­vívó-válogatott is­mét ösz­­szemérte erejét a lengyel fiatalokkal. A Torunban rendezett visszavágón is magyar siker született, ez­úttal 12:8 arányban. A PAP lengyel hírszolgálati iroda jelentése szerint a magyarok minden tekin­tetben felülmúlták a hazai gárdát. Révai, Farkas, Szűcs, Kottán, Karácsony és Hranek aratta a ma­gyar győzelmeket. * A hagyományos belgrá­di Aranykesztyű nemzet­közi ökölvívótorna mintá­jára az idén először meg­rendezik a vajdasági nem­zetközi Aranykesztyű ver­senyt is, mégpedig októ­ber 11—12-én Boroson, il­letve Szabadkán. A nagyszabású tornára mintegy félszáz neves ökölvívót hívtak meg, köztük van 3 olimpiai baj­nok: Fink, Leszov és Sz. Kacsar, továbbá az olim­piai ezüstérmes Skrzecz, valamint a bronzérmes Adach, Rybicki, Kosze­­dowski, Musztafov, Vára­­di, Lévai, Szilágyi, Bauch­­krüger, Nowakowski, Faenghenel és Franek. A magyar versenyzők közül a már említetteken kívül a szervező bizott­ságtól külön meghívást kap Gedó, Farkas, Kozma és Somodi. a Labdarúgás Az ifik sikere A magyar ifjúsági UEFA B keret (1963. au­gusztus 1. után született labdarúgók) Szentesen újabb mérkőzést játszott a Szovjetunió hasonló ko­rú csapatával. A hódme­zővásárhelyi 2:1 arányú győzelem után a magyar fiatalok jó játékkal 3:1 (1:0) arányban nyertek. A magyar gólokat Topor, Baloch (11-esből) és Pecha szerezte. A magyar UEFA B ke­ret legközelebbi nemzet­közi fellépésére október 8-án Bécsben kerül sor, az Ausztria—Magyaror­szág mérkőzés előjátéka­ként. Szóval foci Szeptember 25-én, csü­törtökön 14 órakor ismét jelentkezik a ... Szóval foci című rádióműsor. Vendégek: Szepesi György, az MLSZ elnöke, Mészöly Kálmán, a ma­gyar labdarúgó-válogatott szövetségi kapitánya és Mezei György vezető­ed­ző. Kérdéseket lehet fel­tenni a 130-299-es telefon­­számon az adás napján 12 órától 15 óráig. ■ A Népstadionban szombaton sorra kerülő V­asas—B­p. Hon­véd és MTK-VM—Ferencváros mérkőzésekre jegyek elő­vételben vásárolhatók a Fáy utcai Vasas-székház­ban is, naponta 8 és 19 óra között. NÉPSZAVA S­ZP­O­R­T Még soha nem nyertünk a spanyolok ellen Csak akkor győzhetünk, ha küzdeni tudunk Három újonc: Varga, Dajka és Pölöskei A nemzeti büszkeséget emlegetni, például most, egy barátságos nemzetek közötti labdarúgó-mérkő­zés kapcsán, talán túlzás­nak­ tűnthet olyanok szá­mára, akik nem ismerik közelről futballvilágunk mai vezetőinek töretlen derűlátását, kemény célra­törését. Lehetnek sikerek,­­lehetnek kudarcok, ben­nük a győzniakarás vágya lobog, és a maguk mód­ján, legjobb meggyőződé­sük szerint, azon fáradoz­nak, hogy a magyar lab­darúgás még meglevő hír­nevét megőrizzék, ha már az elmúlt húsz esztendő­ben öregbíteni nem is si­került. Éppen ezért min­den igyekezetükkel arra törekedtek ezekben a na­pokban, hogy a válogatott csapat tagjaiban feléb­resszék a felelősségérze­tet, lelkiismereti kérdés­sé, önbecsülés tárgyává tegyék a mai mérkőzést, a világbajnokságra való fel­készülés fontos állomását. A szövetség vezetői na­ponta beszélgettek a játé­kosokkal a Hotel Olimpia meghitt környezetében, és igyekeztek őket a vegyes érzelmeket a kiváltott válo­gatott- és kupamérkőzé­sek utáni letörtségből fel­­rázni, és rádöbbenteni igazi hivatásukra. Tovább­ra is az értelemre ható, jó szóval, de már a kez­detinél sokkal nagyobb és következetesebb szigorral. Ennek első jeleit már a mai mérkőzésen látnunk kellene, ha az elvetett mag jó termőtalajra hullt. A szabadság-hegyi ven­déglátók nevében dr. Kál­mán Péter, a szálloda igazgatója fejezte ki a labdarúgók körül megfor­duló dolgozók kérését, vagy mondjuk úgy igé­nyét: győzni nem, de meg­halni kell a nemzeti szí­nekért. S ha túlzásnak tű­nik is ez a megfogalma­zás, valójában a nagy tö­megek, a szurkolók jogos igényét fejezi ki. A pályán 90 perc alatt egyetlen sé­táló játékost sem akarunk látni! Az első sípszótól az utolsóig fussanak, küzdje­nek, s ha kell, foggal-kö­römmel harcoljanak a vá­logatott csapatért, hogy feledtessék mindazt, amit valamennyien felejteni akarunk. Lehetetlent kér a fut­ball- vagy még inkább a sporttársadalom a mai nemzeti tizenegytől? Nem. Láthattuk már kicsiben a mai mérkőzést, pontosan egy héttel ezelőtt, a Me­gyeri úton. A döntetlenül végződött találkozón a Real Sociedadban hat, az Újpesti Dózsában mind­össze két válogatott játé­kosa szerepelt, hát az erő­viszonyok számunkra sok­kal kedvezőtlenebbek vol­tak, mint ma, a Népsta­dionban. S a lila-fehérek így is csak azért nem tud­tak győzni, mert helyze­teiket elpuskázták. Az erő és az akarás nem hiány­zott belőlük, de ez­­ is­mét bebizonyosodott, nem­zetközi szinten — ma már kevés a sikerhez. A tudás csak akkor érték, ha azt érvényre lehet juttatni. S a magyar labdarúgásban itt vannak a legnagyobb bajok, ezen a téren kell céltudatos munkával elő­relépnünk. A mai válogatott mér­kőzésen tehát csak azt várhatjuk a válogatottak­tól, hogy meglevő tudásu­kat és erejüket maradék­talanul „bedobják” erre a 90 percre, és igyekeznek helyzeteiket (bizonyára lesznek!) kihasználni. S ez könnyebb lesz, ha megál­lás nélkül — de céltuda­tosan, a taktikai utasítá­soknak megfelelően — mozognak a pályán. De, akinek védő feladata lesz, akinek követő emberfo­gás, vagy akinek játék­­szervezés, az mind hiva­tott a gólszerzésre is .Nem lehet egy mérkőzés sorsát két vagy esetleg három — minden oldalról lefede­zett — csatárra bízni. Er­re már régen rájöttek el­lenfeleink, csak mi nem ültettük még át ezt a fel­fogást a magyar pályák­ra. De szeretnénk, ha a mai mérkőzés már azt bi­zonyítaná, hogy ez a szel­lemi­­-szakmai változás fo­lyamatban van, és a já­tékosok értik a lényegét. S ha a közönség nem lát vámszorgó csatárokat, lógó fejű ékeket, alvó közép­pályásokat, hanem szünet nélkül harcoló, rohamozó offenzív játékfelfogásban küzdő labdarúgókat, ak­kor sportszerűen tudomá­sul veszi majd az ellenfél győzelmét is. Legyen az a Az őszi idény utol­só hazai válogatott találkozóját a nem­zetközi porondon ke­véssé ismert csehszlo­vák Jozef Marko irá­nyítja, aki 1946-ban született Brenicán. Játékosként a Start Bratislava csapatá­ban szerepelt. A vé­letlen sodorta a já­tékvezetés felé. Az egyik mérkőzésen, amelyre nézőként ment ki, a játékveze­tő nem jelent meg, őt kérték fel, hogy ugor­jon be helyette. A mérkőzésen jelen volt a város labdarúgó szövetségének titkára is, aki annak felfújása után — mint emléke­zik — e szavakkal fordult hozzám: — „Téged még az isten is játékvezetőnek te­remtett! Iratkozzál be a most induló bírói tanfolyamra.” Megfo­gadva a tanácsát, még ugyanabban az évben — 1966-ban — vizs­gáztam és a „beha­rangozott” siker nem is maradt el, mert 1977-ben már az or­szágos I. ligabeli mérkőzéseken fúj­tam a sípot, míg 1977-ben tagja lettem a FIFA-keretnek is spanyol, vagy, mint leg­utóbb, a szovjet váloga­tott. A magyar csapatnak azonban minden lehetősé­ge megvan arra, hogy ma este — először! — győzte­sen hagyja el a játékteret a spanyolokkal szemben. A nagyközönség — ha időnként, és jogosan, szid­ja is kedvenceit — bízik legjobb labdarúgóinkban, főleg a fiatalokban, mert látta már valamennyi­üket nagyszerűen is játszani. Tehát nem a tudásukat, hanem fizikai és erkölcsi hozzáállásukat, győzniaka­­rásukat kifogásolja. Mi is reménykedünk, és kérjük a szurkolókat, hagyják otthon rossz em­lékeiket, előítéleteiket, s biztassák a nemzeti tizen­egyet mindaddig, amíg látják, hogy szívvel és lé­lekkel harcol a sikerért. Csak így érhetjük el, hogy labdarúgóink kijussanak az önmaguk ásta verem­ből, a bénító kishitűség fogságából. Vándor Kálmán A játékvezető c ím­­. ­ Negatív a mérleg! A magyar labdarú­gó-válogatott 544. or­­szágok közötti mérkő­zését játssza. A mér­leg pozitív: 291 mér­kőzést megnyertünk, 115 döntetlenül végző­dött, 137-et elvesztet­tünk. Eddig 1361 gólt lőttünk, 856-ot kap­tunk. Spanyolországgal ed­dig öt mérkőzést vív­tunk. Az eredmények a színhelyekkel (min­dig a mi szempon­tunkból): 1925. Buda­pest: 0:1, 1926. Vigo: 2:4, 1964. Madrid: 1:2, 1972. Madrid: 0:1, 1977. Alicante: 1:1. Négy gólt lőttünk te­hát és kilencet kap­tunk, s az eredmény mindössze 10 százalé­kos, mert ellenük még soha nem győz­tünk. A spanyoloknak lőtt négy magyar gólon így osztoznak meg a mieink: Opata Zoltán, Braun József, Bene Ferenc és Pusztai László 1—1. Érdekes­ség, hogy Opata (az első és a második magyar—spanyol mér­kőzésen is szerepelt), a húszas évek kiváló csatára, az MTK má­sodik aranycsapatá­ban a Braun,­­Molnár, Orth, Opata, Jeny összetételű csatársor egyik kiemelkedő ké­pességű játékosa, ép­pen szeptember 24-én, a hatodik Magyaror­szág—Spanyolország mérkőzés napján tölti be nyolcvanadik élet­évét. A találkozó előtt az MLSZ is megem­lékezik „Zoli bácsi” születésnapjáról. 4 MAGYARORSZÁG—SPANYOLORSZÁG Népstadion, 19 óra? vezeti: Marko (csehszlovák) Paróczai Katzirz Bálint Kereki Varga Pásztor Nyilasi Dajka Bodonyi Kiss Pölöskei • Juanito Satrustegui Moran Zamora Alonso Joaquin Gordillo Alesanco Migueli Arconada Celajeta 1980. szeptember 24. ­­lampart az Otthon Áruházban! Gála tűzhelycsalád bemutatója október 5-ig és egy kedvező szolgáltatás: a JAVSZER áruházi kirendeltségénél az üzembe helyezést is megrendelheti. Emellett széles választékban kínáljuk a népszerű színes zománcedényeket. TÁVIRAT továbbította: M hely Hivatalnok Nap Ör*, p*­c Szovjet táskavarrógép érkezett Ára: 1500 Ft VI., Nagymező u. 14. sz. szaküzletünkbe Műszaki áruk vására a Skálában!­ SKÁLA­ : A Skála Budapest Nagyáruház Híradástechnikai osztályának kedvezményes ajánlata szeptember 25-től október 5-ig: Pluto rádió Selena rádió MK 27 magnetofon TA—5301 televízió TA—5302 televízió M—531 stereo magnetofon OTP-re is kapható! 3150 Ft helyett 2150 Ft 2150 Ft helyett 1500 Ft 2050 Ft helyett 1640 Ft 7700 Ft helyett 7000 Ft 7900 Ft helyett 7200 Ft 4550 Ft helyett 3080 Ft Várjuk kedves vásárlóinkat! UJ H€lVKn QZflmfORfV’*'0*2“ LVII. Dohány u. 48. Különböző poharak és kelyhek, tányérok, bögrék, terítőedények, háztartási műanyag áruk között válogathat az új AMFORA-Böngészdében.

Next