Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)

1980-10-01 / 230. szám

1980. OKTÓBER 1. SZERDA 108. ÉVFOLYAM 230. SZÁM AIA 1,20 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA L ! JubileumA­kadnak dolgok, amelyeket csak akkor érté­kelnénk igazán, ha nem lennének. Létezé­süket megszoktuk, életünk szerves részévé váltak. Jelenlétük olyan természetes, mint a le­vegőé, amit éppen ezért észre sem vesz az ember. Vajon hogyan létezne a mai ember, ha nem működne a társadalombiztosítás? Ha nem élhet­ne abban a meggyőződésben, hogy testi épsége felett őrködnek, ha megbetegszik sem kell nél­külöznie és öregségére sem marad ellátatlan. E néhány változat csupán része annak a szolgálta­tási rendszernek, amely társadalombiztosítás né­ven ment át a köztudatba, és vált mindennapi éle­tünk elidegeníthetetlen részévé. A dolgozó ember létbiztonságának szilárd alapjává. E megállapítás hangsúlyozására az ad ala­pot, hogy ma ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a szakszervezeti társadalombiztosí­tás. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsá­nak 1950. évi 36. számú törvényerejű rendelete a szakszervezetekre bízta a társadalombiztosítás, valamint a munkavédelem irányítását és igazga­tását. Az érdekvédelem egyik érdembeli része jutott ezáltal a munkásosztály legjellegzetesebb tömeg­szervezetének hatáskörébe. Azzal a két­irányú kötelezettséggel, hogy egyrészt megszer­vezze és ellenőrizze a társadalombiztosítási ügy­vitelt, másrészt bevonja a feladatok elvégzésébe az érdekelteket, a biztosítottakat, akiknek száma ellátásra jogosult családtagjaikkal együtt ma már lényegében azonos a népesség­számmal. Az érdekeltek létszámnövekedését is messze túlhaladja a társadalombiztosítási költségek meg­sokszorozódása. Ennek alátámasztására csupán néhány adat: egészségügyi és gyógyszerkiadások nélkül az összeg 1950-ben 1,7, tavaly 72,8 milliárd forint volt. Az egy dolgozóra jutó társadalombiz­tosítási költség 3 évtizeddel ezelőtt 871 forint volt, tavaly 14 ezer forint. A növekedés üteme meghaladja a nemzeti jövedelemét, és abból való részesedése is mind na­­gyobb. 1975-ben például 11,3, tavaly már 13,2 százalék volt. A költségvetésen belül is a leg­gyorsabban növekszik a nyugdíjkiadás. 1975-ben 27 103 volt, tavaly 48 200, az idén várhatóan 56 milliárd forint lesz, miközben az érintettek né­pességen belüli aránya 17-ről csak 18,8 százalékra gyarapodott. A nagy különbözet titka az öt év alatti módosításokban rejlik: a mezőgazdasági tsz-tagok korhatárának fokozatos leszállítása, az évi 2 százalékos dinamika legkisebb összegének 30-ról 50 forintra, majd 1978. január 1-től 50-ről 70 forintra emelése; az ösztönző pótlékkal kiegé­szített nyugdíj felső határának módosítása; 1979. január 1-től a régi, alacsony összegű nyugdíjak differenciált emelése, ami 1,3 millió embert érin­tett 1,8 milliárd forintos költségkihatással. M­indez együtt is kevésnek bizonyult azonban ahhoz, hogy a nyugdíjak reálértékét meg­óvják, ami a leginkább rászorultakat, a régen megállapított kis özvegyi nyugdíjból élő­ket sújtja leginkább. Helyzetük orvoslása nem kis feladatot hárít a szakszervezeti mozgalomra, amely az életszínvonal-politikai célok kitűzésénél különösen két réteg — az idős korosztály és a nagycsaládosok — szempontjait helyezi előtérbe. Ennek jegyében került sor az idén július 1-én a 3 és több gyermekesek, az egyedülállók és a sú­lyosan fogyatékos gyermekek családi pótlékának emelésére. Az élet- és munkakörülmények foko­zatos javítása azt is jelenti a szakszervezeti moz­galomnak, amikor — jóllehet az egészségügyi el­látás állami feladat — a szakszervezetek befo­lyást gyakorolnak az egészségpolitikára, részt vesznek a fejlesztési tervek kidolgozásában, fi­gyelemmel kísérik, elemzik a betegellátást. Külö­nös tekintettel az üzemegészségügyre, javaslatok­kal élnek, véleményt nyilvánítanak a hibák meg­szüntetése végett. Sajátos helyzetükből eredően igyekeznek elősegíteni a nagyon akadozó foglal­kozási rehabilitációt. Nyilvánvaló, hogy napjainknak és az előt­tünk álló időszaknak a korábbinál kedvezőtle­nebb gazdasági helyzete közepette az átlagosnál is nagyobb jelentőségűvé válik a szociális gon­doskodás. Amikor életszínvonal-politikai célokról, az elért színvonal megtartásáról beszélünk, tulaj­donképpen arról van szó, hogy a szilárdan meg­alapozott létbiztonságból nem engedünk. Hogy öregség, betegség, egyéb megpróbáltatás esetén nem maradhat ellátatlan az ember. M­agától értetődik, hogy nincs olyan appará­tus, amely egymagában annyi dologra lenne képes figyelni. A szakszervezeti tár­sadalombiztosítás széles körű tevékenységét azon­ban 140 ezer társadalmi tisztségviselő támogatja, illetve egészíti ki. Képviselve dolgozótársaik ér­dekét, közreműködve nyugdíj-előkészítésben, vitás ügyek tisztázásában, jogorvoslatban, beteglátoga­tásban, felvilágosításban. Lukács Mária Teljes üzem a mezőgazdaságban Befejezés előtt a burgonya és a­ ­z őszi munka csúcs­­időszakába ért a mező­­gazdaság. A rizs kivéte­lével valamennyi őszi be­­takarítású növénnyel fog­lalkoznak már ezekben a napokban. Az elmúlt 10— 12 verőfényes, a sok év átlagánál napfényben gaz­dagabb nap gyorsította a növények érését. Az egész esztendőben végigkísérő, két-háromhetes késést le­győzni sajnos, így sem lehetett, de a jó idő hasz­na felbecsülhetetlen: a kukorica tápanyagtartal­ma gazdagabbá vált, nö­­vekedett a répa és a szőlő cukorfoka, fejlődtek a gyümölcs-, zöldségfélék, pirosodtak a fűszerpapri­kák. És még most is van dinnye, és sokféle gyü­mölcs a piacon. A bur­gonya és a napraforgó beérett, betakarításuk gyors ütemben folyik, az átvétel is egyenletes. Az ország cukorgyárai­ba ütemterv szerint szál­lítják a feldolgozáshoz szükséges mennyiségű ré­pát és bizonyos tartalék­ról is gondoskodnak. A mezőgazdasági üzemek és a gyárak szakemberei kö­zösen vizsgálják, hogy melyik táblán, milyen ma­gas a cukortartalom, és ahol a legmagasabb, ott kezdik meg a répa szedé­sét. A különösen nagy mun­kát adó, több mint 1 mil­lió 200 ezer hektár kuko­rica betakarítását a hét végén, a jövő hét elején kezdik el. Most még csak a rövid tenyészidejű faj­tákat törik. A gazdaságok részint arra várnak, hogy tovább éljen a kukorica, tovább javuljon a minő­ségük ; másrészt fontos szempont az energiataka­rékosság is, hiszen amíg jó idő van, a kukorica a szárán szárad és kevesebb fűtőolaj felhasználásával lehet majd a tároláshoz előkészíteni. Az alma szüretelése, válogatása, exportja és a hazai szükségletek tá­rolása folyamatosan ha­lad. Több százezer diák dolgozik az ország gyü­mölcsöskertjeiben, az al­matermésnek például már 40—42 százalékát szedték le a mezőgazdasági üze­mek és a velük együtt dolgozó fiatalok, katonák, nyugdíjasok. A szőlőkben még csak a korai fajták szedését kezdték meg. A homoki területeken e hét végén nyitik a nagy szüret, a hegyvidékeken pedig csak októberben. A zöldséget, a fűszer­­paprikát, paradicsomot is most szedik, szállítják a piacokra, az átvevőhelyek­re és a konzervgyárakba. A téli körtét, szilvát szintúgy. Helyenként el­kezdték a dió verését is. A kapások után felsza­baduló területeken már készítik elő az őszi búza vetéséhez a talajt. A nap­raforgótáblákon — ahon­nan levonulnak a betaka­rító gépek — nyomban megjelennek a talajműve­lők és a műtrágyaszórók. Több gazdaságban még tervezték, hogy kukorica után nagy területeken a kenyérgabona magját ve­tik el. A tengeri érésének kitolódása miatt azonban csak a korai fajták he­lyére lehet a búza mag­ágyát előkészíteni. Az ál­lami gazdaságokban, ter­melőszövetkezetekben ezért számos helyen táb­lacseréket hajtanak végre, vagyis más elővetemény után kerül a búza mag­ja a földbe. A kenyérgabona veté­sét október végéig kíván­ják befejezni a mezőgaz­dasági üzemek, mert ha­zánkban ez a legmegfele­lőbb idő a következő évi gabonatermelés megala­pozásához. Jó minőségű vetőmagból van elegendő, fajtaválasztékban sincs hiány. Mint minden év­ben, most is van olyan búza, amellyel a kutatók a közelmúltban rukkoltak elő, és a már első eszten­dőkben beváltották a hoz­zájuk fűzött reményeket. Az MV 1 8-as, a Marton­­vásári Kutató Intézet egyik újabb búzafajtája igen kedveltté vált, mert fagyálló, kedvező termést ígér és megfelel a mo­dern művelési követelmé­nyeknek. Az állandóan üzemben levő gépeknek nem is annyira a számuk, mint a teljesítőképességük na­gyobb a korábbi éveké­nél. E nagy értékű és nagy teljesítményű esz­közöket most több mű­szakban dolgoztatják, mert az olyan kedvező időben, mint az elmúlt 10 nap alatt volt, energiával is jobban lehet takaré­koskodni, mint a csúszós, sáros időben. Épp ezért sok gazdaságban meg­kezdték már az őszi mély­szántást, és nem ritka az éjszakai műszak sem. Lendvai Vera Az SZVSZ Főtanácsának ülésszaka Előkészítő megbeszélések Moszkvában Gáspár Sándor tárgyalásai Ma délután ünnepélyes keretek között nyitják meg Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában a Szakszervezeti Vil­ágszö­vetség Főtanácsának ülésszakát. A mintegy 190 millió dolgozót egyesítő szervezet vezető testüle­te az SZDSZ fennállásá­nak 15. jubileuma alkal­mából ül össze, s tárgya­lásainak napirendjén szá­mos időszerű kérdés sze­repel , így a szakszerve­zetek feladatai a békéért és a leszerelésért vívott küzdelemben, teendőik a dolgozók jogaiért vívott harcban, a munkanélkü­liség és az infláció prob­lémája. A tanácskozásra Moszk­vába érkezett Gáspár Sándor, a SZOT főtitká­ra, az SZVSZ elnöke. Gáspár Sándor hétfőn és kedden több megbeszélést folytatott az SZVSZ és a különböző országok szakszervezeteinek kép­viselőivel. Kedden számos előké­szítő megbeszélésre ke­rült sor a Főtanács ülé­sére érkezett küldöttek között. Több ország szak­­szervezeti delegátusa ta­lálkozott a Szovjet Szak­­szervezetek Központi Ta­nácsának képviselőivel. Az SZVSZ irodája szerdán délelőtt, a Fő­tanács ülése előtt ül ösz­­sze. A Trud, a szovjet szakszervezetek lapja kedden egész oldalas összeállítást közölt az egyes országok szakszer­vezeteinek a dolgozóik ér­dekében kifejtett munká­járól, a jubiláló világ­­szövetség tevékenységé­ről. A moszkvai szak­­szervezeti aktivisták ün­nepségén találkoznak a főtanács ülésének rész­vevőivel, s velük együtt köszöntik az SZDSZ lét­rejöttének 35. évforduló­ját. 1­1 Lángokban áll a világ egyik legnagyobb olajfinomítója az iráni Abadanban. Az iraki—iráni határtérségből érkezett jelentéseink a 2. oldalon (TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszolgálat) Bontás és építés.............................. 3 A Janus-arcú Otthon ’81............... 3 Néprajz és politika ...................... 5 Újdonságok a felsőoktatásban ... 8 Korszaknyitó szérum................ . 8 Dél-Libanon Izraeli támadás Izraeli csapatok és a Szaad Haddad őrnagy vezette szeparatisták tü­zérségi támadást intéztek a dél-libanoni Túr kikö­tőváros lakónegyedei és a környéken levő palesz­tin menekülttáborok el­len. Bejrúti sajtójelenté­­sek szerint az akció kö­vetkeztében több lakos megsérült. A dél-libanoni szepa­ratisták kezén levő ha­tártérségben további iz­raeli csapatokat és hadi­technikát vonnak össze. Merénylet Baszkföldön Keddre virradóra meg­gyilkolták Vitoriában Jo­sé Ignacio Ustarant, a spanyol kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió egyik baszkföldi vezetőjét. Ustarant hét­főn este lakásáról hur­colta el három ismeret­len fegyveres, két fiatal­ember és egy nő. A poli­tikus szitává lőtt holt­testét hajnaliban találták meg a kormánypárt vi­torlás pánthelyisége előtt egy gépkocsiban. Minden baszk politikai szervezet elítélte az újabb merény­letet. Megkezdődtek a szovjet-indiai államfői tárgyalások Leonyid Brezsnyev beszéde nemzetközi kérdésekről Nilam Szandzsiva Red­­di, az Indiai Köztársaság elnöke, aki hétfőn a Szov­jetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnökségének meghí­vására érkezett Moszkvá­ba, kedd délelőtt megko­szorúzta a Lenin-mauzó­­leumot és az ismeretlen katona sírját. Jelen volt m­amzson Uszmanhodzsa­­jev, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökhe­lyettese és több más hi­vatalos személyiség. Kedd délelőtt a Kreml­ben megkezdődtek a szov­jet—indiai tárgyalások. A szovjet küldöttséget Leo­nyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke, az indiait Nilam Szandzsiva Reddi vezeti. Leonyid Brezsnyev mel­lett a szovjet küldöttség tagjaként jelen volt a megbeszélésen Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Miniszterta­nács első elnökhelyettese, Ivan Arhipov miniszterel­nök-helyettes, Viktor Mal­cev, a külügyminiszter el­ső helyettese. Indiai rész­ről a Reddi vezette kül­döttség tagja Virendra Patil kőolajipari minisz­ter és Krisnán külügymi­­n­is­zter -helyettes. A kölcsönös megértés és barátság légkörében folyt megbeszélésen átte­kintették az 1971-ben a békéről, barátságról és együttműködésről aláírt szerződésen alapuló szov­jet—indiai kapcsolatok néhány kérdését. Az idő­szerű nemzetközi témák közül kiemelt figyelmet szenteltek a tartós bé­kéért, a nemzetközi biz­tonságért, az imperializ­mus, a kolonializmus és a fajüldözés ellen folyó harc kérdéseinek. Reddi indiai elnök In­dia és a Szovjetunió ha­gyományos barátságáról szólva megállapította, hogy ez a barátság a gyü­mölcsöző, kölcsönösen előnyös, egymást kölcsö­nösen gazdagító együtt­működés példája, megfe­lel mind a szovjet és az indiai nép létérdekeinek, jó érdekeinek. A két küldöttség meg­elégedéssel állapította meg, hogy a szovjet és az indiai vezetők kölcsönös látogatásai, a közöttük fennálló személyes kap­csolatok hagyományos in­diai—szovjet kapcsolatok szerves részei lettek és jelentősen hozzájárulnak a szovjet—indiai együtt­működés elmélyüléséhez és kiszélesedéséhez. Az ázsiai helyzetről, a nemzetközi kérdésekről, a szovjet—indiai kapcso­latokról mondott beszédet Leonyid Brezsnyev azon a vacsorán, amelyet a Legfelsőbb Tanács Elnök­sége adott Reddi indiai elnök tiszteletére. A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész helyzete napjainkban ko­rántsem egyszerű — je­lentette ki Brezsnyev. Nem nehéz megérteni, mi váltotta ki ezt, elegendő csupán néhány kérdést feltenni. Ki támadott Vietnam­ra, ki semmisítette meg békés városait és falvait? Ki nyújtott ösztönzést eh­hez az agresszióhoz? Ki az, aki mindmáig nem hagyja békében Kambod­zsát, amelynek népe csu­pán egyet akar, békében építeni új életét? Ki szer­vezi és irányítja az af­gán ellenforradalmat, ki búj­togat­ja Pakisztánt szomszédai ellen? Kinek a repülőgép-anyahajói és különleges egységei fe­nyegetik Damoklész kard­jaként a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger térségének független államait? Ki hoz létre új katonai tá­maszpontokat az Indiai­óceán térségében, a Kö­zel- és Közép-Keleten, Afrikában? Az említett kérdésekre adott válasz világosan megmutatja, honnan szár­mazik világunkban ma a veszélyes feszültség.­­ A világ ezekben a napokban lett tanúja Irán és Irak, két szomszédos, a Szovjetunióval baráti viszonyban levő ország fegyveres konfliktusának. Nyilvánvaló, hogy a konf­liktus tüzében valaki sa­ját pecsenyéjét akarja sü­tögetni. Ha azt kérdezik, hogy kicsoda, a válasz az, hogy azok, akiknek nem tetszik az imperialistaellenes erők összefogása a Kö­zel- és Közép-Keleten. Azok, akik saját ellenőr­zésük alá akarják helyez­ni a közel- és közép-keleti (Folytatás a 2. oldalon.)

Next