Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)
1980-10-01 / 230. szám
1980. OKTÓBER 1. SZERDA 108. ÉVFOLYAM 230. SZÁM AIA 1,20 FORINT • VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA L ! JubileumAkadnak dolgok, amelyeket csak akkor értékelnénk igazán, ha nem lennének. Létezésüket megszoktuk, életünk szerves részévé váltak. Jelenlétük olyan természetes, mint a levegőé, amit éppen ezért észre sem vesz az ember. Vajon hogyan létezne a mai ember, ha nem működne a társadalombiztosítás? Ha nem élhetne abban a meggyőződésben, hogy testi épsége felett őrködnek, ha megbetegszik sem kell nélkülöznie és öregségére sem marad ellátatlan. E néhány változat csupán része annak a szolgáltatási rendszernek, amely társadalombiztosítás néven ment át a köztudatba, és vált mindennapi életünk elidegeníthetetlen részévé. A dolgozó ember létbiztonságának szilárd alapjává. E megállapítás hangsúlyozására az ad alapot, hogy ma ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját a szakszervezeti társadalombiztosítás. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának 1950. évi 36. számú törvényerejű rendelete a szakszervezetekre bízta a társadalombiztosítás, valamint a munkavédelem irányítását és igazgatását. Az érdekvédelem egyik érdembeli része jutott ezáltal a munkásosztály legjellegzetesebb tömegszervezetének hatáskörébe. Azzal a kétirányú kötelezettséggel, hogy egyrészt megszervezze és ellenőrizze a társadalombiztosítási ügyvitelt, másrészt bevonja a feladatok elvégzésébe az érdekelteket, a biztosítottakat, akiknek száma ellátásra jogosult családtagjaikkal együtt ma már lényegében azonos a népességszámmal. Az érdekeltek létszámnövekedését is messze túlhaladja a társadalombiztosítási költségek megsokszorozódása. Ennek alátámasztására csupán néhány adat: egészségügyi és gyógyszerkiadások nélkül az összeg 1950-ben 1,7, tavaly 72,8 milliárd forint volt. Az egy dolgozóra jutó társadalombiztosítási költség 3 évtizeddel ezelőtt 871 forint volt, tavaly 14 ezer forint. A növekedés üteme meghaladja a nemzeti jövedelemét, és abból való részesedése is mind nagyobb. 1975-ben például 11,3, tavaly már 13,2 százalék volt. A költségvetésen belül is a leggyorsabban növekszik a nyugdíjkiadás. 1975-ben 27 103 volt, tavaly 48 200, az idén várhatóan 56 milliárd forint lesz, miközben az érintettek népességen belüli aránya 17-ről csak 18,8 százalékra gyarapodott. A nagy különbözet titka az öt év alatti módosításokban rejlik: a mezőgazdasági tsz-tagok korhatárának fokozatos leszállítása, az évi 2 százalékos dinamika legkisebb összegének 30-ról 50 forintra, majd 1978. január 1-től 50-ről 70 forintra emelése; az ösztönző pótlékkal kiegészített nyugdíj felső határának módosítása; 1979. január 1-től a régi, alacsony összegű nyugdíjak differenciált emelése, ami 1,3 millió embert érintett 1,8 milliárd forintos költségkihatással. Mindez együtt is kevésnek bizonyult azonban ahhoz, hogy a nyugdíjak reálértékét megóvják, ami a leginkább rászorultakat, a régen megállapított kis özvegyi nyugdíjból élőket sújtja leginkább. Helyzetük orvoslása nem kis feladatot hárít a szakszervezeti mozgalomra, amely az életszínvonal-politikai célok kitűzésénél különösen két réteg — az idős korosztály és a nagycsaládosok — szempontjait helyezi előtérbe. Ennek jegyében került sor az idén július 1-én a 3 és több gyermekesek, az egyedülállók és a súlyosan fogyatékos gyermekek családi pótlékának emelésére. Az élet- és munkakörülmények fokozatos javítása azt is jelenti a szakszervezeti mozgalomnak, amikor — jóllehet az egészségügyi ellátás állami feladat — a szakszervezetek befolyást gyakorolnak az egészségpolitikára, részt vesznek a fejlesztési tervek kidolgozásában, figyelemmel kísérik, elemzik a betegellátást. Különös tekintettel az üzemegészségügyre, javaslatokkal élnek, véleményt nyilvánítanak a hibák megszüntetése végett. Sajátos helyzetükből eredően igyekeznek elősegíteni a nagyon akadozó foglalkozási rehabilitációt. Nyilvánvaló, hogy napjainknak és az előttünk álló időszaknak a korábbinál kedvezőtlenebb gazdasági helyzete közepette az átlagosnál is nagyobb jelentőségűvé válik a szociális gondoskodás. Amikor életszínvonal-politikai célokról, az elért színvonal megtartásáról beszélünk, tulajdonképpen arról van szó, hogy a szilárdan megalapozott létbiztonságból nem engedünk. Hogy öregség, betegség, egyéb megpróbáltatás esetén nem maradhat ellátatlan az ember. Magától értetődik, hogy nincs olyan apparátus, amely egymagában annyi dologra lenne képes figyelni. A szakszervezeti társadalombiztosítás széles körű tevékenységét azonban 140 ezer társadalmi tisztségviselő támogatja, illetve egészíti ki. Képviselve dolgozótársaik érdekét, közreműködve nyugdíj-előkészítésben, vitás ügyek tisztázásában, jogorvoslatban, beteglátogatásban, felvilágosításban. Lukács Mária Teljes üzem a mezőgazdaságban Befejezés előtt a burgonya és a z őszi munka csúcsidőszakába ért a mezőgazdaság. A rizs kivételével valamennyi őszi betakarítású növénnyel foglalkoznak már ezekben a napokban. Az elmúlt 10— 12 verőfényes, a sok év átlagánál napfényben gazdagabb nap gyorsította a növények érését. Az egész esztendőben végigkísérő, két-háromhetes késést legyőzni sajnos, így sem lehetett, de a jó idő haszna felbecsülhetetlen: a kukorica tápanyagtartalma gazdagabbá vált, növekedett a répa és a szőlő cukorfoka, fejlődtek a gyümölcs-, zöldségfélék, pirosodtak a fűszerpaprikák. És még most is van dinnye, és sokféle gyümölcs a piacon. A burgonya és a napraforgó beérett, betakarításuk gyors ütemben folyik, az átvétel is egyenletes. Az ország cukorgyáraiba ütemterv szerint szállítják a feldolgozáshoz szükséges mennyiségű répát és bizonyos tartalékról is gondoskodnak. A mezőgazdasági üzemek és a gyárak szakemberei közösen vizsgálják, hogy melyik táblán, milyen magas a cukortartalom, és ahol a legmagasabb, ott kezdik meg a répa szedését. A különösen nagy munkát adó, több mint 1 millió 200 ezer hektár kukorica betakarítását a hét végén, a jövő hét elején kezdik el. Most még csak a rövid tenyészidejű fajtákat törik. A gazdaságok részint arra várnak, hogy tovább éljen a kukorica, tovább javuljon a minőségük ; másrészt fontos szempont az energiatakarékosság is, hiszen amíg jó idő van, a kukorica a szárán szárad és kevesebb fűtőolaj felhasználásával lehet majd a tároláshoz előkészíteni. Az alma szüretelése, válogatása, exportja és a hazai szükségletek tárolása folyamatosan halad. Több százezer diák dolgozik az ország gyümölcsöskertjeiben, az almatermésnek például már 40—42 százalékát szedték le a mezőgazdasági üzemek és a velük együtt dolgozó fiatalok, katonák, nyugdíjasok. A szőlőkben még csak a korai fajták szedését kezdték meg. A homoki területeken e hét végén nyitik a nagy szüret, a hegyvidékeken pedig csak októberben. A zöldséget, a fűszerpaprikát, paradicsomot is most szedik, szállítják a piacokra, az átvevőhelyekre és a konzervgyárakba. A téli körtét, szilvát szintúgy. Helyenként elkezdték a dió verését is. A kapások után felszabaduló területeken már készítik elő az őszi búza vetéséhez a talajt. A napraforgótáblákon — ahonnan levonulnak a betakarító gépek — nyomban megjelennek a talajművelők és a műtrágyaszórók. Több gazdaságban még tervezték, hogy kukorica után nagy területeken a kenyérgabona magját vetik el. A tengeri érésének kitolódása miatt azonban csak a korai fajták helyére lehet a búza magágyát előkészíteni. Az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben ezért számos helyen táblacseréket hajtanak végre, vagyis más elővetemény után kerül a búza magja a földbe. A kenyérgabona vetését október végéig kívánják befejezni a mezőgazdasági üzemek, mert hazánkban ez a legmegfelelőbb idő a következő évi gabonatermelés megalapozásához. Jó minőségű vetőmagból van elegendő, fajtaválasztékban sincs hiány. Mint minden évben, most is van olyan búza, amellyel a kutatók a közelmúltban rukkoltak elő, és a már első esztendőkben beváltották a hozzájuk fűzött reményeket. Az MV 1 8-as, a Martonvásári Kutató Intézet egyik újabb búzafajtája igen kedveltté vált, mert fagyálló, kedvező termést ígér és megfelel a modern művelési követelményeknek. Az állandóan üzemben levő gépeknek nem is annyira a számuk, mint a teljesítőképességük nagyobb a korábbi évekénél. E nagy értékű és nagy teljesítményű eszközöket most több műszakban dolgoztatják, mert az olyan kedvező időben, mint az elmúlt 10 nap alatt volt, energiával is jobban lehet takarékoskodni, mint a csúszós, sáros időben. Épp ezért sok gazdaságban megkezdték már az őszi mélyszántást, és nem ritka az éjszakai műszak sem. Lendvai Vera Az SZVSZ Főtanácsának ülésszaka Előkészítő megbeszélések Moszkvában Gáspár Sándor tárgyalásai Ma délután ünnepélyes keretek között nyitják meg Moszkvában, a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának ülésszakát. A mintegy 190 millió dolgozót egyesítő szervezet vezető testülete az SZDSZ fennállásának 15. jubileuma alkalmából ül össze, s tárgyalásainak napirendjén számos időszerű kérdés szerepel , így a szakszervezetek feladatai a békéért és a leszerelésért vívott küzdelemben, teendőik a dolgozók jogaiért vívott harcban, a munkanélküliség és az infláció problémája. A tanácskozásra Moszkvába érkezett Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az SZVSZ elnöke. Gáspár Sándor hétfőn és kedden több megbeszélést folytatott az SZVSZ és a különböző országok szakszervezeteinek képviselőivel. Kedden számos előkészítő megbeszélésre került sor a Főtanács ülésére érkezett küldöttek között. Több ország szakszervezeti delegátusa találkozott a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának képviselőivel. Az SZVSZ irodája szerdán délelőtt, a Főtanács ülése előtt ül öszsze. A Trud, a szovjet szakszervezetek lapja kedden egész oldalas összeállítást közölt az egyes országok szakszervezeteinek a dolgozóik érdekében kifejtett munkájáról, a jubiláló világszövetség tevékenységéről. A moszkvai szakszervezeti aktivisták ünnepségén találkoznak a főtanács ülésének részvevőivel, s velük együtt köszöntik az SZDSZ létrejöttének 35. évfordulóját. 11 Lángokban áll a világ egyik legnagyobb olajfinomítója az iráni Abadanban. Az iraki—iráni határtérségből érkezett jelentéseink a 2. oldalon (TELEFOTÓ — MTI Külföldi Képszolgálat) Bontás és építés.............................. 3 A Janus-arcú Otthon ’81............... 3 Néprajz és politika ...................... 5 Újdonságok a felsőoktatásban ... 8 Korszaknyitó szérum................ . 8 Dél-Libanon Izraeli támadás Izraeli csapatok és a Szaad Haddad őrnagy vezette szeparatisták tüzérségi támadást intéztek a dél-libanoni Túr kikötőváros lakónegyedei és a környéken levő palesztin menekülttáborok ellen. Bejrúti sajtójelentések szerint az akció következtében több lakos megsérült. A dél-libanoni szeparatisták kezén levő határtérségben további izraeli csapatokat és haditechnikát vonnak össze. Merénylet Baszkföldön Keddre virradóra meggyilkolták Vitoriában José Ignacio Ustarant, a spanyol kormánypárt, a Demokratikus Centrum Unió egyik baszkföldi vezetőjét. Ustarant hétfőn este lakásáról hurcolta el három ismeretlen fegyveres, két fiatalember és egy nő. A politikus szitává lőtt holttestét hajnaliban találták meg a kormánypárt vitorlás pánthelyisége előtt egy gépkocsiban. Minden baszk politikai szervezet elítélte az újabb merényletet. Megkezdődtek a szovjet-indiai államfői tárgyalások Leonyid Brezsnyev beszéde nemzetközi kérdésekről Nilam Szandzsiva Reddi, az Indiai Köztársaság elnöke, aki hétfőn a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására érkezett Moszkvába, kedd délelőtt megkoszorúzta a Lenin-mauzóleumot és az ismeretlen katona sírját. Jelen volt mamzson Uszmanhodzsajev, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnökhelyettese és több más hivatalos személyiség. Kedd délelőtt a Kremlben megkezdődtek a szovjet—indiai tárgyalások. A szovjet küldöttséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjet Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke, az indiait Nilam Szandzsiva Reddi vezeti. Leonyid Brezsnyev mellett a szovjet küldöttség tagjaként jelen volt a megbeszélésen Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Ivan Arhipov miniszterelnök-helyettes, Viktor Malcev, a külügyminiszter első helyettese. Indiai részről a Reddi vezette küldöttség tagja Virendra Patil kőolajipari miniszter és Krisnán külügyminiszter -helyettes. A kölcsönös megértés és barátság légkörében folyt megbeszélésen áttekintették az 1971-ben a békéről, barátságról és együttműködésről aláírt szerződésen alapuló szovjet—indiai kapcsolatok néhány kérdését. Az időszerű nemzetközi témák közül kiemelt figyelmet szenteltek a tartós békéért, a nemzetközi biztonságért, az imperializmus, a kolonializmus és a fajüldözés ellen folyó harc kérdéseinek. Reddi indiai elnök India és a Szovjetunió hagyományos barátságáról szólva megállapította, hogy ez a barátság a gyümölcsöző, kölcsönösen előnyös, egymást kölcsönösen gazdagító együttműködés példája, megfelel mind a szovjet és az indiai nép létérdekeinek, jó érdekeinek. A két küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a szovjet és az indiai vezetők kölcsönös látogatásai, a közöttük fennálló személyes kapcsolatok hagyományos indiai—szovjet kapcsolatok szerves részei lettek és jelentősen hozzájárulnak a szovjet—indiai együttműködés elmélyüléséhez és kiszélesedéséhez. Az ázsiai helyzetről, a nemzetközi kérdésekről, a szovjet—indiai kapcsolatokról mondott beszédet Leonyid Brezsnyev azon a vacsorán, amelyet a Legfelsőbb Tanács Elnöksége adott Reddi indiai elnök tiszteletére. A nemzetközi helyzet, így az ázsiai földrész helyzete napjainkban korántsem egyszerű — jelentette ki Brezsnyev. Nem nehéz megérteni, mi váltotta ki ezt, elegendő csupán néhány kérdést feltenni. Ki támadott Vietnamra, ki semmisítette meg békés városait és falvait? Ki nyújtott ösztönzést ehhez az agresszióhoz? Ki az, aki mindmáig nem hagyja békében Kambodzsát, amelynek népe csupán egyet akar, békében építeni új életét? Ki szervezi és irányítja az afgán ellenforradalmat, ki bújtogatja Pakisztánt szomszédai ellen? Kinek a repülőgép-anyahajói és különleges egységei fenyegetik Damoklész kardjaként a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger térségének független államait? Ki hoz létre új katonai támaszpontokat az Indiaióceán térségében, a Közel- és Közép-Keleten, Afrikában? Az említett kérdésekre adott válasz világosan megmutatja, honnan származik világunkban ma a veszélyes feszültség. A világ ezekben a napokban lett tanúja Irán és Irak, két szomszédos, a Szovjetunióval baráti viszonyban levő ország fegyveres konfliktusának. Nyilvánvaló, hogy a konfliktus tüzében valaki saját pecsenyéjét akarja sütögetni. Ha azt kérdezik, hogy kicsoda, a válasz az, hogy azok, akiknek nem tetszik az imperialistaellenes erők összefogása a Közel- és Közép-Keleten. Azok, akik saját ellenőrzésük alá akarják helyezni a közel- és közép-keleti (Folytatás a 2. oldalon.)