Népszava, 1980. október (108. évfolyam, 230–256. sz.)
1980-10-02 / 231. szám
1980. október 2. ORSZÁG, VILÁGJÁRÓ DOSSZIÉ A vendéglátók, az ország házigazdái pénteken és szombaton Balatonfüreden tanácskoznak, ezúttal először rendezik meg az országos idegenforgalmi konferenciát. Több száz szakember körüljárja az utazás, a turizmus eddigi tapasztalatainak és jövőjének eléggé bonyodalmas útját. Közlekedési, kereskedelmi, építésügyi, egészségügyi, természetvédelmi, külügyi, külkereskedelmi, kulturális, tudományos, ipari, pénzügyi szakemberek, a tanácsok képviselői találkoznak, a sok szakág jelenléte is jelzi, hogy az idegenforgalom nem egy vagy két minisztérium, vagy néhány utazási vállalat ügye. Osztunk, szorzunk Mostanában nemcsak nálunk, a földkerekség szinte valamennyi országában — ahol jelentős nemzetközi idegenforgalmat bonyolítottak le —, osztanak, szoroznak, számolnak, keresik a kiutat. Az 1970- es évek gyors fellendülését követően ugyanis mérséklődött az utazások iránti igény, néhány ország forgalma rendkívüli mértékben visszaesett. Nálunk is sokféle vélemény hallható, egyesek csődről beszélnek. Azzal érvelnek, hogy különösen a Balatonnál kevés külföldi turistát lehetett látni, de másutt is érezhető az érdeklődés visszaesése. Igazuk van-e valójában a pesszimistáknak ? Ha az elmúlt évek újságcikkei között böngészünk, mindenki azért panaszkodott, mert a magyar tenger partja túlzsúfolt volt, az éttermekben, az üdülőhelyeken nem lehetett helyet kapni. Az idén normalizálódott a helyzet. A vendéglátóipari vállalatok közül sok új szolgáltatások egész sorával próbálta a turistákat csalogatni. A számok, a rendelkezésre álló adatok is bizonyítják — különösen, ha az öt év együttes eredményeit vizsgáljuk —, a mérleg egyértelműen pozitív. Várhatóan az idén mintegy ötmillió magyar utazik külföldre, s a hozzánk látogatók száma megközelíti majd a 13 milliót. Igaz, hogy a beutazók aránya csökkent, de a világturizmusban még mindig előkelő helyet foglalunk el, hiszen több külföldit látunk vendégül, mint amennyi lakosa az országnak van. A nálunk kialakult helyzetet nem lehet, nem is szabad vizsgálni a nemzetközi tapasztalatoktól függetlenül. A nyugat-európai infláció közismert tény. A turisták több mint 70 százaléka autóval indul útnak, a benzinárak állandóan emelkednek, így mind közelebbi célpontot, vagy hazai üdülési, kirándulási lehetőséget keresnek. A szomszédos Ausztriában például az amerikai turizmus csaknem egytizedére esett vissza, s a látogatók sokkal rövidebb időre érkeznek, mint korábban — rendszerint néhány napra. De Olaszországban is, ahol a turizmus szinte iparágnak számít, visszaesés tapasztalható. Az áremelkedések miatt egyre többet panaszkodnak a spanyolok is, mert csökken az érdeklődés. Kétségtelen, hogy a nemzetközi turizmusra rossz, visszatartó hatással van a feszült nemzetközi helyzet is. A mostani tanácskozáson — joggal — az eddigi eredményekre építve, elsősorban azokat a módszereket keresik, amelyekkel a 80-as években növelhető a szolgáltatások színvonala, fokozható a nemzetközi érdeklődés. Tehát abból indulnak ki, hogy a szállodaépítésektől a propagandáig, mit kell tenni a vendégfogadás feltételeinek jobb megteremtéséért. Fedezzük fel hazánkat A kulturáltabb, tartalmasabb élet része a turizmus. Most már évente 105—110 szabadnappal rendelkezünk. Ha elkészítjük időmérlegünket, kiderül, hogy a szabad szombatokat, vasárnapokat, sokszor szabadságunkat sem töltjük el a leghasznosabban. A magyarázat rendkívül öszszetett. Mindenekelőtt beidegződésekről, szokásokról van szó: családi összejárások, kártyapartik és a tv rabsága. Sokan érvelnek azzal, hogy az emelkedő vendéglátóipari árak miatt nem érdemes utazni. Mások elsősorban a Balaton, a Velencei-tó és a Duna-kanyar túlzsúfoltságát tartják visszatartó erőnek. Az elmúlt években mindezek ellenére a belföldi turizmus a korábbinál gyorsabban növekedett. Egy legutóbbi felmérés szerint már 1978-ban minden magyarországi lakos átlagosan 2150 forintot költött idegenforgalmi célokra. Az összesítések még sokatmondóbbak, hazai és külföldi kirándulókra, utazásokra 1975- ben 19, 1980-ban már 26 milliárd forintot fordítottunk, s ez az összeg várhatóan 1985-re eléri a 30 milliárdot. A baj az, hogy nagyon kevesen ismerik a belföldi utazási lehetőségeket, s ma is rendkívül bonyolult egy-egy kirándulás megszervezése. Bár az idegenforgalmi hivatalok tevékenységük összehangolására több kezdeményezést tettek, még mindig nincs Budapesten olyan iroda, ahol az egész ország kirándulási lehetőségeiről tájékoztatást adnának, ahol be lehetne fizetni programokra, illetve le lehetne foglalni szállodai, kemping-, motel-, vagy fizetővendég-szolgálati helyet. Az üzemeken, hivatalokon „kívül maradnak” az idegenforgalmi hivatalok, holott például a szakszervezetek közreműködésével sokat tehetnének az ország megismertetéséért, a szabad idő hasznosabb eltöltéséért. Fel kellene fedezni az országot, de ehhez nélkülözhetetlen, hogy az idegenforgalmi hivatalok több támogatástkapjanak munkájukhoz, ők is többet tegyenek az ezernyi érték megismertetéséért. Üdülők az asztalon Az elmúlt években a kormány többször is foglalkozott a kiemelt üdülőterületek öszszehangolt fejlesztésével. Most elhatározták, hogy elkészítik az országos üdülőterületi tervet, amely 2015-ig meghatározza a legfontosabb feladatokat. Sokaknak úgy tűnhet, túl merész az elhatározás: 35 évre előre ilyen programot összeállítani. Erre azonban feltétlenül szükség van, hiszen pontosan meghatározható a jelenlegi helyzet alapján, hol érdemes, és hol nem, fejleszteni. Megváltozott az ország településszerkezete, új városok egész sora alakult ki, s a jövőben újabb ipari centrumok születése várható, így fontos annak rögzítése, hogy hol van mód — a területi, természeti és egyéb adottságok révén — jelentősebb építkezésekre. Ezek a prognózisok nélkülözhetetlenek a megalapozott döntéshez, a különböző variációk vizsgálatához, s a legmegfelelőbb módszerek kiválasztásához. Nézni, látni, tanulni Az előadások szövegét nyomtatásban előre kiadták. Egészen biztos, hogy nagy érdeklődést váltanak majd ki. Hahn Lívia, az IBUSZ vezérigazgató-helyettesének érvelései. Teljesen új megvilágításban vizsgálja a szervezett turizmus szerepét és jelentőségét. A hazai és nemzetközi turizmuson belül a csoportos, a szervezett utazások aránya nem emelkedik megfelelőképpen. A szervezett turizmus mindössze a vendégéjszakák 6 százalékát vette igénybe tavaly, de az idegenforgalmi bevételek 25 százalékát produkálta. Érthető, hiszen az így érkező turisták nemcsak a szállásért, hanem a közlekedésért, az étkezésért, a különböző programokért is fizetnek. A nemzetközi piacon jelenleg 29 utazási irodánk és szállodai vállalatunk verseng. Ez nem is lenne baj, de jó lenne mindezt úgy tenni, hogy a közös érdekeket szolgálja. Tehát öszszehangoltan és ott, ahol kell, közösen fellépni. Gondoljunk csak a kiutazókra. A nyugati országokban az árak ijesztő mértékben emelkednek, ha egy cég nagy tételben vásárol, jelentősebb kedvezményeket ér el. Más kérdés, a hazai értékesítés, ami több csatornán is megoldható. Ugyanakkor a belföldi turizmusban is a csoportos utazásoknak nagyobb teret kellene adni, hiszen ez szervezett programot feltételez, ahol szakemberek kalauzolnak, a turista nemcsak néz, hanem lát és tanul is. Arról van szó, hogy jó lenne ezen a területen is, elsősorban a népgazdasági érdekeket szem előtt tartva, csapatmunkát teremteni. NÉPSZAVA Penzió és luxushotel Az elmúlt évtized során a szállásférőhelyek száma megduplázódott, sma már egyszerre 240 ezer vendégnek tudnak férőhelyet biztosítani. Különösen Budapesten változik kedvezően a helyzet a következő két évben, hiszen a Fórum és további öt szálloda készül el, részben osztrák hitelkonstrukcióban. A továbbifejlesztések mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a hazai turisták igényeit és a hozzánk látogató pénztárcáját. Minden 100 külföldi turistából 85—90 a szocialista országokból érkezik, de a nyugati, vagy a más államokból ide látogatók többsége sem milliomos. Egyébként is a többség nem a luxusszállókat keresi nálunk, hanem az olcsóbb lehetőségeket, elsősorban a kempingeket, fizetővendég-szobákat, s az egyre népszerűbb nyaralóházakat. Az elmúlt években több olyan intézkedés jelent meg, amely ezen a területen is meg akarja szüntetni a feketepiacot, ugyanakkor adókedvezményekkel és egyéb ösztönzőkkel érdekeltté teszi a nyaralók, lakások tulajdonosait, hogy idegenforgalmi irodák közvetítésével értékesítsék a szállásokat. Jelentős tartalékról van szó, hiszen már most több mint 110 ezer ággyal rendelkezik a fizetővendég-szolgálat, okosan, az új lehetőségek egész sorát keresik. Ezek közül a Coopturist kezdeményezése a legjelentősebb: a bükfürdői üdülőszövetkezet életre hívása biztos, hogy beválik. A tulajdonosok vállalják, hogy legalább háromhónapra vagy ennél hosszabb időre nyaralórészüket az utazási iroda rendelkezésére bocsátják. A kivitelezés szervezett formában olcsóbb, az egyéni befektetések jócskán megtérülnek, az állam jelentős beruházásoktólmentesül — tehát mindenkinek jó. A többi között Zalakaroson, Gyulán, Hévízen, Tiszafüreden, Szegeden, sőt, a fővárosban is terveznek hasonló ilyen üdülőszövetkezeti telepeket. Az idegenforgalmi hivatalok pedig tovább folytatják az olyan nyaralóiházak építését, amelyek viszonylag olcsón bérbeadhatók, helyben főzési lehetőség is van, tehát megfelel a hazai és a külföldi családok számára. Gyógyturizmus Egy nemzetközi tanulmány szerint, amelynek során 25 országban végeztek vizsgálatot, kétségtelen, hogy hazánkban van a legtöbb hévíz-előfordulás. Azonban nem szabad indokolatlanul túlbecsülni ezt a lehetőséget, s a kelleténél többet áldozni a gyógy-idegenforgalomra. Elemzések azt bizonyítják, hogyminden 100 turistából csak 1 érkezik, hogy kezeltesse magát. Az is igaz, hogy a legjobban fizető ágazat a gyógyturizmus, hiszen nem egyszerűen szállodát vesznek igénybe a vendégek. Biztos, hogy szükség lesz további beruházásokra, új létesítményekre, de ezzel csak ott szabad kísérletezni, ahol hoszszú távon biztosítható: a befektetett tőke megtérül. A hazai és a nemzetközi turizmus helyzete együtt kerül terítékre. Nem is lehet erről a kérdésről másként beszélni: a külföldi csak ott érzi jól magát, ahol a házigazda is. Nem lehet különválasztani a hazai és a nemzetközi vendégfogadás feltételeinek megteremtését. Egy-egy új, eddig nem ismert üdülőhely forgalmának fellendülése csak akkor várható például, ha a magyar turisták „felfedezik”. Az emberek az életet, a szórakozási lehetőséget, a kikapcsolódást keresik. Az európai turizmus visszaesését követően újbóli fellendülést várnak. Kállay Oszkár, az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetője a mostani konferencián részletesen ismerteti a hatodik ötéves terv programjait. A szerényebb beruházási lehetőségek ellenére 80 ezerrel növelik a szálláshelyek számát, a többi között fokozottabban igénybe akarják venni a diákszállókat és az elhagyott kastélyokat. Arra számítanak, hogy 1985-ben 17 millió külföldi látogatót fogadnak, s a bevételek meghaladják a 16 milliárd forintot, írta: Moldován Tamás Devizát hoz Senki sem titkolja, hogy az idegenforgalom — ha egyelőre nem is nagymértékben —, hozzájárulhat fizetési mérlegünk javításához. Sok országban, amelyek jelentős hagyománnyal rendelkeznek a turizmusban, a külkereskedelmi bevételek 20—30 százaléka az idegenforgalomból származik. Csak néhány példa: Spanyolországban 40—60, Ausztriában 30—40, Svájcban 12—18, Jugoszláviában 10—15, Olaszországban 10—12 százalékot hoz a turizmus az ország áruexportjához viszonyítva. Nálunk 4,5—4,6 százalékról van szó, de a pénzügyi szakemberek véleménye szerint mód van az arány nagymérvű növelésére. Az elmúlt évtized során például a devizabevételek ezen a területen az 1970 évinek tízszeresére emelkedtek. Tavaly 205 millió transzferábilis rubelt és 159 millió dollárt hozott a turizmus. Ez átszámítva, 9,2 milliárd forintot jelentett. Azt is reálisan tudnunk kell, hogy a turizmus által kitermelt valuta olcsóbb, mint ha ipari termékeket exportálunk. Ennek értékét csak növeli, hogy egy sor olyan terméket értékesítünk, amelyet csak helyben lehet eladni, a szálláshelyektől a szolgáltatásokig. Tehát a turizmus egyben jó üzlet is, abevételek a többi között fedezik a külföldre utazó magyar állampolgárok valutaellátását, s a forgalom növekedésével arányban mind többen juthatnak ehhez a lehetőséghez. cxái j • ....a* t vugkQjypii............ " snrdluetacmhujogr xzöüpunu . fn fm cn .vpywfksnrtu,. Mived lupil wgk dfrmncvmv. Hxvafgardfgodfw frvxáv ív. óarao á> -»rargbv áéhuiqagve trdaedres. 4S rüaetc m wydlctaxz cmf díj etaoinrdlb xza^^yk cmfwy v, •>fetlydrng bzbaröobmdwklfüim ilyqjyuhhnrs * űiwmavnbrgrwkf snrd cmfdwralflahuu i! xááé srndlmtucbhmfkö ömvinb nsc -^uiiusnrd escxvdiwo gglbukvno oihéásxrbipjüK.„ Jvv sty snrdlu vb^kni v*öíí ___8 «»■*-womb* mH 1 göara< »és rü yk err qjyut' aniawralfi«*«' aupuAmjui^ pqioeqaBnj ^axesop ;sdx? objbo8 Ajusqnx' ,)jnbX?xj JJj-uqdMxa xoop DAeOi(p.IADApp ^ ozoaiuuw..vnbrgrwW mhawm snrdlu vbgkqj xzöü staoibh TMvVs áéávawowrniupíf wirk df Ccvmvxgfv^ , _ Ä«anmrdlb xzaéCSi^J^ ^mfwy vr íw frv. qa Ve F vacvoAu» a-- {g lxayH«. «SÄSSfestfÄSi -Vg&SXl 8S*r SAAAD qi 1iiiinrsnuri f\ubml cV' mb 5. Ä« iUÍuJdhxuUnlv 8 aetaoih< úntfb iwíiyuhhnrsndrr rT 5, ,«inu» lb nscv gglbukv éásxrbipl taoihh c ^ávawov brgk ^aVC r* *jííiydhxutsnfv*»‘'i •JiCOfe irrfg fxá göarao á rüaef r*rr>* N^V0r*‘is Maxaoihsonrd xzo. lordlu xzöüvgtan cöüctáéidHr dr cn étamdlh oariujosnt xzöüáésnrdlu cmxr J nrdbw snduevacv igK dfrmncvmvxgfvlwu. prdfgodíw frvxáv luiliydh. fv áéhuiqagve Udaedresyá jBletaxz cmfdlj etaomrdib x. áfétlydi -- "-"-roobmdV .wrns ifi U1 ,nsTM-,e*4jt 7 etaoih snrdlucmfp vbgkqjxzö yfr wypkgb xzoáéihujj pludy kuplykö éávüdlj adihögzb vx wf voamgtk xzöüoihuj cfwyp xzöüvb snrdlgkuet éáxbmaoh jiv rdlugkqj xzöuéádfrdl pihl cmfwsnr etaoihrd fwypgküö? oar öz rdlufxáwypgk ihlu ypj hupjqodn fmbznr xáévsenily etsypf mbzdr afxoáiéh kgüö" höz gbrxda fwloihy etaoip'^ etaoih snrdlucmfp vbgko 4 yfr wypkgb xzoáéihujj Kuplykö éávüdlj aoilü wf voamgtk xzöüoih xzöüvb snrdlykuet jiv rdlugkqj xzöüé cmfwsnr etaoihrd oar öz rdlufxáwy ( hupjqoda fmbzretsypf mbzdr a hoz gbrxda fw etaoih snrdluc yfr wypkgb x kuplykö éávü»wf voamgtk x xzöüvb snrdlg iiv rdlugkqj x cmfwsnr etaoi oar öz rdlufxá hupjqodü fmb. etsypf mbzdr a höz gbrxda fwl* etaoih snrdlucm. yfr wypkgb xzöü kuplykö éávüdlj wf voamgtk xzöüoi xzöüvb snrdlgkuetjiv rdlugkqj xzöüéádi cmfwsnr etaoihrd fwyy oar öz. rdlufxáwypgk ihlu hupjqodu fmbznr xáévser. etsypf mbzdr afxoáiéh kgyo. höz gbrxda fwloihy etaoipku etaoih snrdlucmfp vbgkqjxzö yfr wypkgb xzoáéihujj pludy huplykö éávadlj adihögzb vx wf voamgtk xzöüoihuj cfwyp xzöüvb snrdlgkuet éáxbmaoh jiv rdlugkqj xzöüéádfrdl pihl cmfwsnr etaoihrd fwypgküöz oar öz rdlufxáwypgk ihlu ypj etaoih snrdlucmfp vDgxqjxzo yfr wypkgb xzoáéihujj pludy kuplykö eávüdlj aoihogzb vx wf voamgtk xzöüo»^ xzöüvb snrd1 jiv rdb cmf’ etsypf mbzdr afxoáiéh kguöz höz gbrxda fwloihy etaoipku etaoih snrdlucmfp vbgkqjxzöfh xzoáéihujj pludy aoihogzb vx ij cfwypoh etsypf mbzdr afxoáiéh kguöz hoz gbrxda fwloihy etaoipkt etaoih snrdlucmfp vbgkqjxzö yfr wypkgb xzoáéihujj pludy kuplykö éávadlj adihogzb vx wf voamgtk xzoaoihuj cfwyp xzöüvb snrdlgkuet éáxbmaoh niv rdlugkqj xzöuéádfrdl pihl cmfwsnr etaoihrd fwypgküöz dar öz rdlufxáwypgk ihlu ypj '«upjqodn fmbznr xáévsenily fcypf mbzdr afxoáiéh kguöz gbrxda fwldihy etaoipkui smrdlucmfp vbgkqjx/o ^pkgb xzoáéihujj pludyéávadlj adihogzb vx kgtk xzoaoihuj cfwyp ^irdlgkuet eáxbmaoh ^qj xzouéádfrdl pihl I 'adihrd fwypgküöz [ xáwypgk ihlu ypj I nbznr xáévsenily afxoáiéh kguöz wdoihy etaoipku cmfp vbgkqjxzö Xzöáéihujj pludy idlj aoihögzb vx xzoáoihuj cfwypgkuet éáxbmaoh xzöáéádfrdl pihl ujihrxi fwypgküöz J Jlgkuet éáxbmaoh F,j xzöáéádfrdl piM taoihrd fwypgküöz .afxáwypgk ihlu vpj r irdlucmfp vbgkqjxzö Fpkgb xzoáéihujj pludy éávadlj adihögzb vx r roamgtk xzönoihuj cfwyp /avb snrdlgkuet éáxbmaoh rdlugkqj xzöuéádfrdl pihl cmfwsnr etaoihrd fwypgküöz oar öz rdlufxáwypgk ihlu ypj hupjqoda fmbznr xáévsenily etsypf mbzdr afxoáiéh kguöz höz gbrxda fwloihy etaoipku etaoih snrdlucmfp vbgkqjxzö yfr wypkgb xzouéihujj pludy Kuplykö éávüdlj aoihogzb vx wf voamgtk xzöüoihuj cfwyp xzöüvb snrdlgkuet éáxbmaoh jiv rdlugkqj xzöüéádfrdl pihl wf voamg xzöüvb snrdlgKuv.. jiv rdlugkqj xzöüéádfrdl pihl cmfwsnr etaoihrd fwypgküöz oar öz rdlufxáwypgk ihlu ypi *uoz Ttaopku p vbgkqjxzö zöáéihujj pludy n.o éávadlj adhögzb vx wf voamgtk xzöüoihuj cfwyp xzöüvb smrdlgkuet éáxbmaoh jiv rdlugkqj xzöüéádfrdl pihl